Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-22 / 278. szám

238 1988. november 22., kedd 1 Munkatalálkozó A jövő évi feladatok végrehajtását elősegítő taflálkozóra került sor hétfő délután a kormány és n Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa képviselői között. A megbeszélésen a kormány részéről Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Villányi Miklós pénzügyminiszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, és Szerdahelyi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, a TOT képviseletében Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke, Eleki János főtitkár és Lehoczki Mihály főtitkárhelyettes vett részt A kormány nevében Medgyessy Péter szólt a népgazdaság) terv 1989. évi céljairól, benne az agrárgazdaság feladatairól. Megerősítette, hogy a mezőgazdaságnak az elkövetkező években is fontos szerepet szánnak a lakosság élelmiszer-ellátásában, az ország gazdasági egyensúlyának javításában, a foglalkoztatásban. Ez párosul a mezőgazdasági dolgozók társadalmi megbecsülésének növekedésével. A feladatok megvalósítását a jövő évre kialakított feltételrendszer összessegében alátámasztja. Szabó István többek között szólt arról, hogy az idei esztendő a magyar mezőgazdaság egyik legsikeresebb éve, de a gazdálkodás nem gondok nélküli. Hangsúlyosan kell foglalkozni a műtrágya-felhasználás és a gabonatermelés helyzetével, a szarvasmarha- és a juhtenyésztés gondjaival. Nyomatékosan aláhúzta az aszálykáios nagyüzemek nehézségeit. A TOT érdekképviseleti tevékenységét, a termelői érdekek határozottabb és erőteljesebb érvényesítését továbbfejlesztik. flz MGK új elnöke A Magyar Gazdasági Kamara elnöksége hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében ülést tartott. Az ülésen részt vett Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes és Beck Tamás kereskedelmi miniszter, az MGK leköszönő elnöke is. Az elnökség ülésén az 1988. évi gaz-( dasági flolyamatokról tájékoztatták a résztvevőket, akik ezután a népgazdasági terv elgondolásainak kamarai megítéléséről tanácskoztak. Második napirendi pontként a kamara új elnökének megválasztására került sor. Az elnökség Gábor András személyében megválasztotta a Magyar Gazdasági Kamara új elnökét. Közvita közben Javában zajlanak Szegeden is, azok, a népfront által szervezett fórumok, amelyeken a lakosság véleményezi a választójogi törvény módosításának tervezetét. Takács Imrénét országgyűlési képviselőt és Kaltenbach Jenőt, a JATE jogi karának adjunktusát kértük, mondják el, mi a véleményük a tervezetről, 'illetve számoljanak be az eddig tartott vitáikon szerzett tapasztalataikról. Takácsne, képviselőként, Kaltenbach Jenő, jogi szakértőként számos eszmecsere vezetésére is vállalkozott. — Indokoltnak látják az 1983. évi 3. törvény módosítását? Takácsné: Ha azt vesszük figyelembe, hogy napjainkban a politikai intézményrendszer átalakítása történik, misem termeszetesebb: a meglevő jogi garanciák is változtatásra szorulnak. E szándékot én üdvözlöm, de a törvénytervezetet olvasva, úgy látom, nem éri el célját. Sokan emlékezhetünk a 85-ös választásokra. Az emberek nagy többségének fogalma sem volt, kik is a jelöltek, ránéztek a fényképekre, s amelyik jobban tetszett, arra szavaztak. Ezeket szervezési problémáknak latom. De a nyilvánosság, a jelölési szisztéma, a választás demokratikus és törvényes feltételeinek megteremteséhez sem kell rögtön új törvény. Kaltenbach: A módosításnak szerintem sincs igazán érdemleges oka. Ha csak az nem, hogy a 85-os választások túlságosan spontánra sikerültek. Ez a tervezet olyba tűnik, mintha direkt bonyolultabbat, egyszers mind azabályozottabbat, ellenőrizhetőbbet szeretnének a jelenleginél. >lly módon a módosítás tő irányai nem illeszkednek a demokratikus elképzelésekbe. Már napjaink belpolitikai eseményei is sokakban megkérd ö jelezi k: miért olyan egyértelmű egypártrendszerü szisztémára épül, hisz meglehet, 1990ben ez már anakronizmus lesz. — A módosítás talán legizgalmasabb témaköre a je* lölés, ami, végső soron, a választás fontos mozzanata. Mi a véleményük az erre vonatkozó elképzelésekről, a fölkínált alternatívákról? Kaltenbach: Még mindig abban a téveszmében élünk, mely a yálasztást a szavazással egalizálja. A világon mindenütt a választási kampány idején dől el szinte minden. A szavazás aktusa csupán szentesíti, törvényesíti az eredményt. Nálunk a korteskedes ismeretlen. A tervezett jelölési rendszer jóllehet ezzel szakítani kíván — például a jelölést előkészítő bizottságok fölállításával, a jelöltek programbeszédével — ám valóágos versenyszituációt Beszélgetés a választójogi törvény módosításáról mégsem teremt. Szerintem a rendszer többlépcsős szűrőként funkcionálhat csupán. Takácsné: Folytatnám azzal, hogy a jelöltajánlás — képviselő esetében — kollektív jog lesz. A 40. szakasz első pontja szerint „A jelölt szemolyére írásban tehetnek a választókerületben működő, jogi személyiséggel rendelkező politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervek, egyesületek, gazdálkodó szervezetek, intézmények dolgozóinak, illetőleg tagjainak közösségei és lakóhelyi kollektívák ..." Kérdések özöne fogalmazódott meg a vitákon: hová számítandó például egy textilmüvekben dolgozó tarjáni lakos szavazata, ki a iogi személy, a gyár igazgatója? S akik családi házakban laknak, hogy lesz belőlük lakóközösség? Hogyan teremthető meg a jelöltek esélyegyenlősége? Ki lehet a jelölést elökeszitö bizottság tagja, tud-e operatíve működni egy ekkora — 3050 tagú — testület? . . . Kaltenbach: Ezek nyilvánvaló zavarok, mert keveredik a területi és a korporativ elv. Egy vállalat, egy társadalmi szervezet választójogi szempontból nem korporativ. Mintha azt sugallná a tervezet, ezeket az elveket kényünk-kedvünk szerint vagy éppenséggel érdekeinknek megfelelően változtatgathatjuk. Nem tartom szerencsésnek az egyéni jelölés megszüntetését, s a jelöltek rangsorolását sem. Az utóbbi ellenőrizhetetlen, így tehát nem demokratikus. A jelölést előkészítő bizottság, úgy gondolom, a nemlétezö pártok hiányát hivatott pótolni a választási kampányban. Érdemes megvizsgálni közelebbről a jelöltajánlás alternatíváit. Az A változatban a népfront programjára „esküszik", annak keretei között .kívánja elérni céljait, a B változatban az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a mérvadóak. Döntőnek érzem, hogy melyik emelkedik törvényerőre. Tudomásom szerint a Magyar Demokrata Fórum mar bejelentette, a legközelebbi választásokon jelöltet kíván állítani. Mi lesz, ha az A változat válik törvénnyé, s mi lesz a tervezet 90—91. szakaszaival, ha a B? — Az országos lista marad, sót, az azon szereplök létszáma emelkedhet. Az emberek kétkamarás parlamentet emlegetnek. Van ennek alapja? Takácsné: Annyit tudok, kevesen tapsolnak ennek a konstellációnak. A tervezet következtében például a Csongrád megyei képviselőcsoport létszáma 16-ról 1 líra csökkenne. Egyébként, tőlem lehet akar 'kétkamarás is, csók a döntéshozatali jog egyforma legyen. Ez esetben nem a formai elemek a lényegesek, hanem a tartalom. Kaltenbach: A választás felelősség. Tessék átgondolni a Parlament jogosítványait. Képviselőt nem választ, de visszahívhat és kooptálhat. Vagyis: milyen alapon dönt helyettünk az OrszággyuleS, amikor viszszahiv; illetve kooptáláskor mit tesz: önmagát képviselteti? Ezekkel egy formális korporációs elv érvényesül elég szerencsétlen formában. — Önök látják-e akadályát egy Szeged-léptékű városban a tanácselnök közvetlen választásának? Takácsné: Egyáltalán nem érzem, hogy bármi is ellene „ .... a közvetlen választásnak Kaltenbach: Azzal szoktak érvelni, nem ismerheti dmndenki a jelölteket. És a tanácstestület tagjai biztosan ismerik? — Milyen jelentőséget tulajdonítanak a jelöltek programbeszédének? Kaltenbach: Felelőtlen ígéreteket nem tehet, mert azon nyomban nevetségessé válik. A jelenlegi szituációban a jelölt arról győzheti meg választóit, hogy képes a mégbizatásnak eleget tenni. A jelölt mindig és mindenhol kollektívát, ha úgy tetszik pártot képvisel. Az győz, aki a kollektív programot a legeredményesebben artikulálja. Takácsné: Most szeretnék utalni a jelenlegi belpolitikai szituációra. A társadalmi vitákon igen érdeklődőek az alternatív szervezetek, mozgalmak jelenlevő képviselői. S ezt helyesnek tartom. Nekik ugyanolyan joguk van véleményt mondani a tervezetről, mint mondjuk a hívőknek. Mint a kommunista párt tagja, kénytelen vagyok tapasztalni: mindenki vitázik, érvel, csak mi, kommunisták hallgatunk. Kaltenbach: A vízművek klubjában nagyüzemi KISZtitkárok törvény vitáját vezettem. Eddig ez a társaság volt a legérdektelenebb. Elgondolkodtam, vajon a találkozó után mi maradt a fejükben, hogyan adják tovább a hallottakat a tagságnak. Azt hiszem, újra kell értelmeznünk, mit jelent a politikai aktivitás. A 90-re tervezett országos választás már most jóval nagyobb politikai aktivitást igényelne minden társadalmi és tömegszervezettöl. Mag Edit Jelen - lét November 18—19-én Székesfehérvárott tanácskozott a KISZ országos értekezlete. Hogy milyen témákban folyt a vita mennyirt: progresszív nézetek ütköztek e két nap alatt, s milyen irányt szabtak a mozgalom fejlődésének többé-kevésbé kiderült az MTI, illetve a központi napilapok tájékoztatóiból. A mi lapunk feladata pedig nem lehet más, mint a Csongrád megyei küldöttek szemszögéből összegezni a tapasztalatokat — felvillantva egy-egy vélemény lényegét. Előre elárulom: mai ifjúsági oldalunkban nem talál annyi optimista „kinyilatkoztatást" a kedves olvasó, mint talán remél eddigi ismeretei álapján Hogy ennek ml az oka'.' Talán a mi küldötteink. megfigyelőink (s maga a két nap krónikása) kritikusabban figyelték volna az eseményeket? Nos, ezekre a kérdésekre helyettem hadd feleljenek a riportalanyok. Teljes, minden részletében igaz képet természetesen így sem adhatunk, de remelem, ama bizonyos árnyaltabb megítélést segítjük napilapunk szerény eszközeivel . ., Két „megfigyelő"—egy véleményen Még javában tartott a tanácskozás plenáris ülése, amikor a szekciókban elhangzottak alapján kialakult véleményeket gyűjtöttem a folyosón. Hogy a riportalanyaimat önkényesen választottam ki? Nem vitás, hisz arra voltam kíváncsi, milyennek látja a mai KTSZ helyzetét egy egykori ifjúsági vezető, s egy olyan fiatal, aki ma irányítja titkárként Szeged ifjúsági mozgalmát. A válaszok pedig így összegezhetők: Novákné Halász Anna (hét évig dolgozott a/, ifjúsági mozgalomban, sokáig tz idő alatt a Szeged városi KISZ-bizottság első titkára volt, ma a szegedi pártbizottság osztályvezetőhelyettese): „Minden küldött saját környezete, félkészültségé és tapasztalata alapján éli át a mai helyzetei. E hármas felsorolásból a felkészültséget emelném ki. Megítélésem szerint a ma ifjúsága nem felkészüli a politikai vitákra, s néha olyan nézetekkel vagdaióznak, amelyek lényegét, alapját nem is értik. Másik a'aptétel: társadalmunk ma nem ifjúságpárti. Hogy mi ennek az oka? Nos, szeriniem az idősebb generációk érdektelensége; az, hogy a negyven-ötven évesek nem isnerik — mert jó részük nem is kíváncsi — a fiatalok véleményét, így az ifjúsági ügyekben hozott döntések sem lehetnek igazán megalapozottak. Ezért aztán mára generációs vita is kialakult: az ifjúság úgy érzi. nem kap tényleges teret saját dolgainak alakítására, s ha sikerül is érdemi vitáta alkalmas ötlettel előállnia (lásd: KlSZ-lakáskoncepció), azt nem tudja keresztülvinni. így aztán az ifjúság a KISZ-t önmagáért működő" szervezetnek iléli, amelyben ugyan elmondhatják véleményüket, de ki figyel rájuk? Sajnos negatív tapasztalataimat 'az itt hallottak al ipján hosszasan sorolhatom tovább. Például megdöbbentett, hogy valóságos vitát alig-alig tapasztaltam. Egymás mellett elhangzó vélemények sokaságát gyűjthettem össze, de vajon miért nincs senki, aki egyegy demagóg nézetet (például: az egyetemista csak tanul; s nekünk, dolgozó fiataloknak kell őket eltartani) azonnal a megfelelő helyére tegyen. Hasonlóan bántó a tanácskozás funkciótévesztése. Sok olyan kérdést vitatnak, amely ugyan napi életünkhöz tartozik, cie talán most fontosabb lenne a szervezet saját életének megreformálása. Mondjuk a rétegpolitika alakítása, amely ugyan sokat tett egyes önálló érdekli csoportok megnyeréséért. de látnunk kell azt is, hogy bizonyos szempontból szembe is állította a fiatalokat e merev (munkás-értelmiségi-egyetemista-középiskolás) kategorizálás . . . Gyenessey Edina (a Szeged városi KISZ-bizottság titkára) véleménye bizony hasonlóan pesszimista — alkothattam véleményt néhány perccel később. De lássuk a konkrétumokat is: .,A szekcióülések alapján azt mondhatom, hogy az általam figyelt, közel 200 küldött vitájából épp az rem derült ki, hogyan képzelik az ifjúsági szövetség jcvójét, hogyan akarjuk megválaszolni a mi lesz velünk? kérdését. Nagyon látszik sajnos: korábban sokáig nem volt szükség ónul lóan gondolkodó végrehajtókra. hiszen minden döntést készen kaptak a központtól. így aztán a mai, önállóságra is építő politizálás idején felkészületlen KlSZ-vezetők sokasága áll értetlenül a problémák előtt. Ebből adódik a funkc.i.tévesztés is, s ezért nem vészik észre sokan: a KISZ gyorsan széthullhat a politikai intézményrendszer relormja során, ha nem tud valóban olyan vitaanyagot, programot terjeszteni a XII. kongresszus elé, amelyet az ifjúság nagy tömege is ért. magáénak tart. Sajnos a mai helyzet az, hogy a „hova tartunk?", „mit mentsünk át értékeinkből?" kérdésekre nem tudjuk összeszedni gondolatainkat, s ha ez mégis sikerülne, nem tudjuk érthetően előadni a fórumokon. S ami legalább ilyen fontos lenne: megválaszolni az országos tanácskozáson egy aiapvetö kérdést — a szövetség stratégiáját hogyan lehet megvalósítani alsóbb szinteken, a vállalati, tanulói közösségekben, hisz végül is ott döl el, vállalják-e valóban a fiatalok a KISZ-t. Sajnos eddig pz a válasz is hiányzik Úgy érzem. emiatt mi (vagyis a város — a szerző) nagyon magunkra maradunk. Végül hadd fejezzem be -ízzal; a KISZ-esek ma nagy előszeretettel szabnak feltételeket a pártnak az együttmű'Ködés folytatása érdekében, de ugyanakkor nem veszik észre, hogy a szövetség ugyanazokat a hibákat követi el, amelyeket az MSZMP esetében kritizál, l'cdig látni kellene: feltételeket csak olyan szervezet szabhat, amely működése megfelel az elvárásoknak, s erös bázissal rendelkezik . . . Miért szólt a taps? Aki ismeri az országos tanácskozások forgatókönyvét, jól tudja, az elmúlt évtizedekben a lehető legsimábban zajlottak az első órák. Szavazás ügyrendi kérdésben? Ugyan már? Hat lehet ez gond? Nos, ahogy változik a világ, változnak (tegyük hozzá: szerencsére!) szokásaink is. Az OKÉ-n például elsőként Tóth László. Szeged egyik küldötte zavarta fel gyorsan az „állóvizet" javaslataival. Többek közt azzal. hogy a személyi kérdések megvitatásának nyilvánosságát kérte. Későbbi hozzászólása sem volt viharmentes. Fogalmazhatunk így: a küldöttek és megfigyelők egy része „kitapsolta" az általa képviselt nézeteket. Ezek után egy tudósító aligha találhatna izgalmasabb riportalanyt. — Hogy is állunk ezzel a tapssal? — kezdem a legkényesebb ponton a t'aggatózást. — Nézd, ennek okáról hadd ne az én véleményemet mondjam. Sokkal érdekesebb, amivel két küldött-társam indokolta. Az egyik vélemény szerint az a program, amelyet a szegedi értelmiségi rétegtanács nevében igyekeztem elmondani, vagyis a XII. KISZ-kongresszus előkészítésének általunk jónak ítélt módszere, a parlamenti, garanciális szabályokkal biztosított, rétegelveket is figyelembe vevő küldöttválasztás. a parlamentszerü működés, a hosszabb távra választott küldöttek munkája — szóval mindez jó, alapos program, de eladhatatlan ilyen szintű tanácskozáson. A másik indoklás pedig igy szólt: én voltam az, aki javaslatommal (nyíltság személyi kérdésekben — a szerző) kitettem a tanácskozást a külvilág elé, s ezt a „hibát" a maga részéről ezz-el a kitapsolássul jutalmazta S ha már a javaslatnál tartunk, hadd mondjam el Nagy Imre (a később első titkárrá vulasztott korábbi KU-titkár szerint) ebben számos hasznosítható elem van. Amely a mai szervezeti szabályzattal nem ellentétes — szerinte — a Csongráo megyei választás során máris felhasználható, ami pedig ütközik a mai szabályozással, azt a vitaanyagként, alternatív javaslatként terjesszük a XII. kongresszus előtt dolgozó, a szervezeti szabályzat korszerűsítését előkészítő bizottság elé. — Szavaidból kiderül, egy küldött-társad nem valami jó véleménnyel távozik a tanácskozásról. Tegyük ehhez hozzá most tiédet: — Megítélésem szerint a küldöttek nagy része nem mérte fel annak súlyát, milyen döntések meghozatalával bízták meg, milyen folyamatok elindításáért kell dolgoznia Azon panaszkodnak, vajon mit is mondhatnak otthon az OKÉ munkájáról, holott a nagy kérdés az: mit hoztak magukkal. mennyire konstruktív javaslatokkal segítik az úgynevezett megújulást? Minősítésem pedig röviden igy fogalmaznám a hozzászólások alapján: egymás mellett, bekötött szemű és bekötött fülű küldöttek ismertetik saját véleményüket, amely lóg a levegőben, s fel sem tűnik, hogy mindezek- ' böl aligha állhat o+<ze valóban konstruktív javaslat. No, persze mindenki azt állítja: erre törekszik. Sajnos, még ma is lépcsőházi politizálás folyik, amely alacsony színvonalú vitakultúránk eredménye. Remélem. a nyitottság, a nyilvánosság azt eredményezi a tagságban, hogv végre ráébred: nem a legmegfelelőbb személyek kaptak mandátumot, és felébred bennük az igény egy valódi, demokratikus választásokon alapuló, alulról építkező szervezet iránt. Bátyi Zoltán