Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-22 / 278. szám

239 1988. november 22., kedd 1 A közelgő Luca-napra A tőlem telhető csöndes szóval mondom csak, hogy egyszemélyes Luca-dijat alapítottam néhány évvel ezelőtt. Ahogy a Luca széke lassan készül, annak szántam minden évben a díjat, aki a tőle már nem is telhető lassúsággal épít... Ilyen dijat csak pihent ésszel szabad kiadni — így kezdődött egy évvel ezelőtti kotyoló írásom. Idén is meghozza az idő kedves Luca napját, idén is szeretném illő módon jutalmazni mindazokat, akik munkaidő alatt is kialudnák a törököt a várából, de egyedül nem merem vállalni az iszonyatos munkát. Lábrakapott ugyan a kisipar, de örökölte a nagytestvér összes koloncát, benne a hétalvást és trehányságot is. Arra kérem tehát Kedves Olvasóimat, néhány sorban hozzák tudomásomra, kit, milyen építkezést tartanak a díjra a legalkalmasabbnak. Nevet nem akarok közölni Luca-napi fölköszöntőmben, legföljebb akkor, ha külön kéri a levélíró, de esedezem azért, írják föl nevüket is föladóként, hogy szükség esetén szót válthassunk. Köszönöm segítségüket: Horváth Dezső A kultúra napjai Bulgáriában Hétfőn megkezdődtek Bulgáriában a magyar kultúra napjai. Az egész héten át tartó eseménysorozat hivatalos ünnepi megnyitójaként a Magyar Állami Operaház balettkara tartott díszelőadást. Nagy érdeklődés jellemezte azt a hétfő délelőtti sajtóértekezletet is, amelyen a magyar kultúra napjai alkalmából hétfőn Szófiába érkezett Knopp András, művelődési minisztériumi államtitkár, és az általa vezetett hivatalos küldöttség tagjai válaszoltak a bolgár újságírók kérdéseire. Avatás másodszor Habókos viccek jutnak az eszünkbe, ha azt halljuk, másodszor avatnak egy művelődési házat. Az első nem talált? Vagy templomnak tekintik talán? Mert azt, ha leégés után újjáépítik, megint fölszentelik. Zsombón nem égett le a ház, mégis újjá kellett építeni. Ennek pedig ezer oka is van. Mindet ne soroljuk elö, de néhányat említsünk meg azért. Addig silányult középítészetünk, minél fiatalabb egy épület, annál gyorsabban vénül. Se szeri se száma azoknak a házaknak, ahonnan alig vonultak el az építők, máris jönnek a lenoválók. Mintha nem mernénk tartósan építkezni. Az akkor még nagyon picike faluban húsz évvel ezelőtt épült a művelődési ház, de a húsz esztendő javát már vénecskén élte meg. Ráadásul akkor már széltében-hosszában- hirdette ugyan a népművelés, hogy a régi nagytermes rendezvények kora lejárt, és eljött a kiscsoportos művelődésé, akik a terveket dirigálták, nem vettek róla tudomást. A kis falut mintha primitívnek tartották volna, szinte semmire nem jó házakat építettek a kultúrának. Hogy hány napot, hány hónapot, hány evet élt valós — bár szerény — értékei szerint, illetve. értékei nélkül, senki nem tudná megmondani, időközben azonban fölnőtt ebben a faluban a környék talán legrugalmasabb vezető testülete, amelyik észrevette, ha a fejekben is előre akarnak lépni, akkor a lehetőségeken is változtatniuk kell. Adva van egy hirtelen öregedett ház. ami új korában Se volt igazán jó arra, hogy benne érdemleges munka follyék, hozzuk rendbe úgy, hogy több célra legyen alkalmas. Ráadásul figyelembe kellene venniük azt is, hogy egyre többen költöznek ki a városból is, nekik is alkalmas helyie lenne tehát szükség. Ahhoz, hogy a fölújítás megkezdődhessen, legalább tizenkétmillióra futottak az előzetes számítások. Ilyen kicsi falunak honnan lenne ennyi pénze? Nemrég lett készen, a remélhetően sokáig korszerűnek hirdethető, az eredetinek többszörösére növelt iskola, alig száradt meg az egészségház vakolata, akármelyik akár húsz évre is kisöpörte volna a falu kasszáját, ha egyáltalán lett volna benne pénz. Mivel soha nem volt annyi, amennyi kellett volna, régtől fogva saját erejével épül a kicsinek egyre inkább nem mondható község. Majd a végén ide irom most is, kik segítettek abban, hogy a tizenkétmillió helyett négy és fél ls elég lehessen. Ki kellett cserélniük az épület tetejét Hullámpala helyeit a legújabb divatú, remélhetően havat és esőt is fölfogó cserép borítja most. A nagyterem úgy volt hodály, hogy egyúttal előszobája is volt négy kicsi luknak. Falat húztak bele, evvel igazi előszoba is iett, és a négy kicsi luk helyett két igazi termet szerkesztettek, Máshová telepítették a büfét, helyébe ment az iroda és a ruhatár, bal oldalon pedig játékterem alakult ki. Magam ugyan éppen népművelési okok miatt ellenzem a játékautomatákat, mert a szellemi gyarapodást igen egyszerűen váltja át nyerészkedési hajlammá, de most ezt a hullámát éli a gyakorlati közművelődés. Lakodalmak és torok is szoktak történni a házban, két kicsi szobácska az előkészületek kedvéért toldódett hozzá. Nem hallgathatom el, amiért évekkel ezelőtt a mórahalmi igazgatót még bíróság elé idézték, és ciítélték, az azóta kötelező a népmüvelésben. Nincs még készen teljesen az épület, a nagy lakodalmaknak még ezután készítik el n főzőhelyeket, és egy automata tekepályával is gyarapítani akarják a kínálatot, Bízzunk benne, nem kell sokáig várni ezekre se. A tárgyi változásoknak természetesen akkor van értelmük, ha megváltozik a benne folyó munka is. Fgyre égetőbb lépéseket sürget az a fölismerés, hogy a Szegedhez egyébként is közel levő — a közelséget értsük bátran szellemiségben is közelinek — faluba többnyire olyan családok költöznek, amelyekben legalább egy fölsőfokú végzettségű is van. Feszül a távolság az alig iskolázottak és a nagyon képzettek között, és a népművelés a hivatott rá/ hogy a szakadékot szűkítse vagy áthidalja. Ráadásul az itt született és a bevándorló lakosságot is össze kellene kovácsolni valahogy. Legyen az egybekovácsolódás fészke a kultúra háza! Kétszeresen drukkolunk, hogy az legyen. Látjuk magunk is az egybekovácsolódás fontosságát, de tudjuk azt is, hogy Szegeden se döngették a művelődési házak kapuját azelőtt a kiköltözők. Úgy kell kínálnunk őket a művelődés mézeivel, hogy rákapjanak. A két személlyel gyarapodó létszám, reméljük, jól teszi dolgát. Az avatóbeszédet mondó Szabó G. László is utalt rá, példaértékűnek tartják sokan a zsombói előrelépéseket, és szimpátiával figyelik az eredményeket. Eddig még nem készült el az a tábla, amelyik az egészségházban föllelhetőhöz hasonlóan a közreműködők nevét őrizné az utókor számára, ezért másoljuk ide az ünnepi avatóra szóló meghívóról a listát: Kocsis József, Lajkó Antal, Szekeres Mihály, Németh Sándor, Pesti István, Kocsis Zoltán, Czékus Géza, Bücskei István, Lovai Márton, Nagy Imre, Juhász László, Szabó Gábor, Szentes: Ferenc, Patik Zoltán, Vnss Frigyes, Bárkányi István, Szakáll István, Vass Frigyesné, Becherer Ferenc, Maróti Dezső, Mraznicza István, Maróti Sándor, Melegh István, Bokor Péter, Pataki Zoltán, Farkas György, Mészáros János, Sznlai Jánosné. A fölújítás, illetve átalakítás dokumentumait a Csongrád Megyei Tervező Vállalat tervezői készítették el. Talán nem kell húsz év múlva újra avatnunk 11. D. Műszaki fejlesztések Tétényi Pál, az OMFB elnöke hétfőn sajtótájékoztatót tartolt a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavaslatról, valamint a .kutatási programok anyagi támogatásásáról. Elmondta, hogy jelenleg a vállalatok a hozzáadott érték alapján fizetik be hozzájárulásukat az alapba. A rendszer több szempontból korszerűsítésre szorul, egyebek 'között azért, .mert a műszaki fejlesztés költségei eddig túl nagy mértékben terhelték az ipart. Ismertetés hangzott el a sajtótájékoztatón az OMFB által kezelt műszaki fejlesztési alap összegének eddigi felhasználósáról. A VII. ötéves tervidőszakban az OMFB 11 milliárd forinttal részesedik az alapból, s ehhez jön még 4-5 milliárd forint amelyei a korábbi megbízások alapján fizettek vissza a vállalatok. Az OMFB kiemelten támogat három országos kutatásfejlesztési programot. Az elektronizáció, s hírközlési és automatizálási, továbbá a biotechnológiai, valamint a gazdaságos anyagfelhasználás és hulladékhasznosítás kutatási és műszaki fejlesztési programja együttesen csaknem 5 milliárd forint támogatásban részesül. Emellett jelentős anyagi támogatást kapott és kap a műszaki fejlesztés infrastruktúrájának fejlesztési programja, valamint kilenc, az OMFB által irányított tárcaközi program. A támogatás odaítélésénél az OMFB előnyben részesiti a konvertibilis exportot elősegítő, valamint tőkés importot helyettesítő vállalati műszaki fejlesztéseket. (MTI) A megyei pártértekezlet előtt Politikai ómechanizmus, vagy demokratikus fordulat? Most a pártértekezlettel összefüggő választósok ügye van napirenden. Nem lebecsülve az elvi viták és deklarációk fontosságát, tény, hogy most csak a tettek alapján lehet erről ítéletet alkotni. Alig van jelentősége annak, hogy a pártbizottság vagy a küldöttértekezlet hogyan foglal állást erről amúgy „elvileg" és „általában", vagy éppen „a jövőre vonatkozóan". A párton belüli választási rendszer új alapokra helyezése a párt egész megújulásának meghatározó, stratégiai jelentőségű kérdése. A megyében lezajlott városi és intézményi pártértekezletek már rpegtették az első, bár esetenként még tétova lépéseket a megújulás irányába. Soha még ennyi helyen nem voltak valódi viták, s ez fölcsillantja a lehetőségét annak, hogy a párt káderei demokratikusan választódnak ki, önálló akarattal, arculattal rendelkező karakterek tűnnek fel. Több-kevesebb merészséggel alkalmaztak új elemeket, s ezekről jó és rossz tapasztalatok egyaránt felhalmozódtak. A helyi kezdeményezések után most úgy merül fel a kérdés: sikerül-e a megye párttagságának kivívnia a fordulatot, vagy megindul a visszarendeződés, és marad a csupán néhány elemében új, de alapvetően régi választási rendszer? Ami eddig történt, nem ad okot a derűlátásra. Szeptemberben került sor a 345 küldött megválasztására a decemberi pártértekezletre. Pedig, most, néhány hónap alatt többet változik a politikai helyzet és a párttagság politikai arculata is, mint korábban, évek alatt. Ráadásul hiányzott, és mindmáig hiányzik a minimális választási követelményeket rögzítő választási szabályzat. E hiánynak is tulajdonítható, hogy szinte mindent, így pl. a titkosság fogalmát is sok helyen felettébb sajátosan értelmezték. Ez nem a demokrácia, hanem az anarchia irányába sodor bennünket. A szeptemberi küldöttválasztás politikai légköre nem is hasonlított a korábbi hónapok izzó vitáira, amikor az volt a cél, hogy legyen pártértekezlet. A sebtében megtartott, többnyire lanyha, közönybe fulladó választásokon kevesebb volt a többes jelölés, mint a városi pártértekezletekre, politikai szempontok szóba sem kerültek, és számos helyen még a választások titkosságára vonatkozó követelménynek sem tettek eleget. Nem voltak viták, hiszen még nem is volt nagyon min vitatkozni: csak novemberben jelent meg az értekezlet elé szánt dokumentumtervezet. A viták tehát elmaradtak. A küldöttek az esetek nagy többségében most sem nyílt politikai küzdelemben, nem versenyhelyzetben, tehát nem demokratikusan választódtak ki. ehhez a megyei pártbizottság nem teremtett megfelelő politikai légkört, megfelelő körülményeket. Nem volt alternatívákban történő gondolkodás, nem merültek fel nyilvánosan az eltérő álláspontok, nem kapott helyet ezek összevetése, összeütközése. Az elmaradt, tisztázó vitákban kellett volna megfogalmazódnia a küldöttekkel szemben támasztott követelményeknek, közösségi elvárásoknak, politikai platformoknak, egyéni programoknak. Egyszóval politikai, és nem más szempontoknak kellett volna érvényesülnie. A politizáló párttá válás esélyét szalasztót Mennyiben szolgálják a pártélet demokratizálását a megyei pártértekezlet előkészületei? Mennyire tudunk hozzájárulni a pártéletben kívánatos fordulathoz, a politizáló párttá, az ifjúság számára is vonzó párttá váláshoz? Aligha lehet ennél fontosabb mércéje a párt megítélésének ebben a politikai helyzetben. tuk el ismét. (Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ez nem egy alkalmon múlik, hoszszabb folyamat annál.) A novemberben megjelent dokumentumtervezet nyomán támadt vita egyfelől várakozáson alul, a kívánatosnál lanyhábban folyik, másfelől fokozódó nyugtalanság tapasztalható, különösen a további választásokkal kapcsolatban. A vitának nincs is igazán tétje, hiszen a küldötteket megválasztották. ök a viták során megfogalmazódó álláspontokat vagy figyelembe veszik, vagy nem ... Hogy az ellentétes álláspontok közül melyiket veszik figyelembe, azt kizárólag ők döntik el. Most már nem a tagság dönt. A tagság legfeljebb ágálhat, elégedetlenkedhet, de tény: már kicsúszott kezéből a politika befolyásolásának egyik leglényegesebb összetevője —, az, hogy döntő hatást tudjon kifejteni vezetőinek politikai szempontok szerinti megválasztására. Visszaállt a „meghallgatunk benneteket, de mi döntünk" állapota. Érthető, hogy most a küldöttek kezdik kényelmetlenül érezni magukat, hiszen mindez lassan tudatosult. Lassan terjedt a felismerés: egy „klasszikusan" antidemokratikus eljárás, a vitát megelőző választás eredményeként lettek küldöttek. Kérdés azonban, hogy milyen széles körben tudatosul ennek az eljárásnak az antidemokratizmusa, és mérhetetlen politikai kára? Ha nem eléggé, akkor azt az eddig abszurditásnak tűnő lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy majd a pártértekezlet is a választásokkal kezdődik, és azt követi a vita. Vannak azonban még eldöntendő, ezért megvitatandó alternatívák. Mindenekelőtt az a kérdés, hogy a leköszönő pártbizottság tagjai szavazati joggal vegyenek-e részt a küldöttértekezleten. A megszokásra való hivatkozással és a „jogi" okoskodásokkal nem is érdemes vitatkozni, mert ez politikai kérdés. Márpedig egyértelműen az eddigi gyakorlattal való szakítás mellett szól az a körülmény, hogy a politikában a folytonosság és a megújulás követelményei közül határozottan az utóbbira tevődött át a hangsúly. Csongrád megyében ezt még tovább színezi az elmúlt félévben kialakult bizalmi válság, amelynek okait persze lehet vitatni, de ez most nem célunk. Van olyan ellenérv, hogy így hátrányos helyzetbe kerül minden pb-tag, holott vannak közöttük olyanok, akik már korábban is a demokratizálás mellett voltak. Nos, senki nem kerül hátrányos helyzetbe, mert a leköszönő pb-tagoknak éppen úgy lehetőségük van az új pb-be kerülésre, mint a küldötteknek, vagy bármely más párttagnak. Sőt, ők még mindig előnyösebb helyzetben vannak, hiszen mar bizonyíthattak is. A megvitatandó kérdések körébe tartozik a pártérte kezlet ügyrendje is. Titkolódzásnak itt nincs helye már csak azért sem, mert ismeretes, hogy ügyrendi manipulációkkal legalább annyit el lehet érni, mint szavazatokkal. A partdemokracia elmélyítésére, következetes érvényesítésére való általános törekvés része a részleteiben is kimunkált demokratikus eljárásmódok, szabályok iránti igény. A régi szabályok alkalmazása ma politikai devianciának számítana. Újakra van tehát szükség, és hogy azok milyenek lesznek, az kifejezetten közügy. Csak egy példa: tarthatatlan az „adja be írásban" anakronisztikus gyakorlata. Ennek ma nemcsak a pártban, de az egész magyar közéletben nincs helye. Gyökeresen újraértékelendő a jelölőbizottság szerepe is. A demokratizmus lényegét kifejező gyakorlattá kell tennünk a többes jelölést a testületek megválasztásánál is, vagyis, igazi választásokra van szükség, nem pedig egy lista megszavaztatására. Biztosítani kell a kisebbség esélyét, pl. úgy, hogy a küldöttek 20 százaléka is állithasson jelöltet. A jelölés szabályai nem tévesztendőek össze a választás szabályaival. Tanulságosak az országos pártértekezlet tapasztalatai is. Ezért pl. a tisztségviselőket — még ha a küldöttértekezlet közvetlenül választja is — csak a pártbizottság megválasztását követően és a megválasztottak köréből szabad választani. Ellenkező esetben elő-fordulhat, hogy a jelölőbizottság hamis alternatívákat állít az értekezlet elé: olyan személyeket javasol tisztség-) viselőknek, akik egyébként be sem kerülnének a pártbizottságba. Ez is egyike lehet azon biztosítékoknak, amelyek meggátolják szűkebb csoportok, személyek rátelepülését a vezető testületekre, posztokra. A politikai változások gyorsasága, az előttünk álló „forró tél" és a még „forróbb" tavasz miatt elkerülhetetlen a következő pártértekezlet egy éven belüli öszszehívása, s ennek megfelelően célszerű meghatározni a mandátumok hosszát is. Sem az új, sem az újjáválasztott testületi tagokról nem tudjuk, hogyan fognak helytállni a minden korábbinál gyorsabban változó, üj kvalitásokat megkövetelő politikai helyzetben, az előttünk álló politikai harcok megvívásában. Szabályokra tehát szükség van, még ha azok megyeiek és ideiglenesek, akar csak egy alkalomra szólók is. És kikre tartozik mindezeknek a kérdéseknek a megvitatása? Senki másra, „csak" a megye párttagságára. Hiszen, a következő napokban, hetekben ezek a politika legfontosább gyakorlati, tartarmi kérdései közé kerülnek. A pártértekezlet feladata csupán a lehető legszélesebb körú vita eredményeit öszszegezö formális döntés. Egy távozó pártbizottság feladata pedig a jelenlegi helyzetben: az érdeklődés felkeltése a párt demokratizálásának éppen napirenden levő problémái iránt, a problémafelvetés, a viták ösztönzése, bátorítása, a politikai és technikai akadályok elhárítása. A figyelem most arra irányul, hogy mit tesz a párt? Lesz-e demokratikus fordulat? Most, itt, Csongrád megyében Kalkai Árpád