Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-16 / 273. szám

IfHO VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 273. szám 1988. november 16., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 fórint A téli kikötő már kész A 169,3 folyamkilométernél A téli kikötő — a rakodó part felöli nézetben Nagy László fel vétele Legutóbb lapunk szeptember 23-i számában irtunk részletesen a szegedi medencés kikötőről annak apropóján, hogy a Csongrád Megyei Tanács kezdeményezésére áruszállítással foglalkozó szakemberek és a Dél-Alföld legnagyobb fuvaroztató cégeinek képviselői latolgatták egy tanácskozáson a gazdaságos tiszai árufuvarozás esélyeit, s ezzel összefüggésben igyekeztek körvonalazni a kikötő jövőképét. Már a szakmai megbeszélésről szóló tudósításunkban jeleztük: a 62 ezer 800 négyzetméter alapterületű vízibázisnak körülbelül a felét hajók teleltetesével hasznosítják — már az idén. Nos, az Alsótiszavidéki Környezetvédelmi és Vizügyi Igazgatóság a beruházásból a maga részét teljesítette, s így a tegnap rendezett avatóünnepség után ma megkezdik a hajók bevonultatását új téli pihenőhelyükre, a Tisza 169,3 folyamkilométerénél kiépített medencés kikötőbe. Az Európai Gazdasági Bizottság ajánlása szerint a negyedosztályúnak minősített viziút e szakaszán 1000 —1500 tonnás uszályok járhatnak. (Minden olyan úszó jármű tehát, ami a kiskörei és törökbecsei vízlépcsőn átjuthat) Ilyen hajókra tervezte a kikötőt a Viziterv Herzog Ferenc vezette kollektívája, s valósította meg az elképzelést a két beruházó, a vizügyi igazgatóság és a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság által megbízott (részben szegedi) kivitelező csapat. Az építkezés 1981-ben kezdődött — s azóta megmozgattak 1,2 millió köbméter földet, beépítettek 30 ezer köbméter követ, kiépült a 27 ezer négyzetméter összfelületű partvédőmű. Ami a beruházás értékét illeti, az kétfelé oszlik: a vízügy a maga 162 millió forintjának — a tervezett költségkereten belüli — felhasználásával a rá háruló feladatoknak a végére jutott. (Építenek ugyan a kikötő mellett egy javítóüzemet, de az mar nem e beruházás része) A Tartalékgazdálkodási Igazgatóság 219 milliót használt föl eddig, s mint a szeptemberi tanácskozáson hallottuk, 1992-ig még 356 millióra lesz szükség az Iparvágány, a bekötőút, a térburkolat, a háromezer négyzetméternyi raktár, a 120 méteres darupálya, a műhely és rakodógép-tároló kialakításához. (Ezek egy részének megvalósításával a jövő év derekától lehetőség lesz a kikötö-rakodórész ideiglenes üzemeltetésére.) S mivel már az idén az új kikötőben telelnek a hajók, a tápéi telelőhely funkciója megszűnik. De nem csak az: jövöre magát a kikötőt is felszámolják, azaz hozzákezdenek a Maros-torok rendezéséhez. Még az új híd tervezését megelőző vizügyi kísérletek kimutatták ugyanis, hogy a hordaléklerakódások és a jég sodrási vonala miatt a Tisza jobbparti kanyarulatát módosítani kell. (Beljebb kerül majd a partvonal.) A vizügyi igazgatóságnak ez a ter_ ve része a Tisza-szabályozás korábban elfogadott koncepciójának, amelybe a szegedi partfalépités és a bal parti védmü kialakítása is beletartozott. P. K. Grósz Károly Madridban Megkezdődtek a tárgyalások — Szakértői találkozók - Díszvacsora, pohárköszöntők Grosz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke — Felipe González spanyol miniszterelnök meghívására — kedden reggel hivatalos látogatásra Spanyolországba utazott. Kíséretében van Major László, az MSZMP KB Irodájának vezetője, a Központi Bizottság szóvivője, Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Gecse Attila, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Kovács László külügyminiszter-helyettes, Melega Tibor kereskedelmi miniszterhelyettes és Lőrincze Péter, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkára. Csejtei István, hazánk madridi nagykövete a spanyol fővárosban csatlakozik a kísérethez. A magyar pártfötitkár-miniszterelnök spanyolországi látogatását követően eleget tesz Francois Mitterrand köztársasági elnök franciaországi meghívásának. Grósz Károlyt és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Várkonyi Péter külügyminiszter és Raft Miklós államtitkár, a Minisztertanács Hivatalának elnöke búcsúztatta. Jelen volt Gerardo Bugallo Ottone, a Spanyol Királyság, és Jean-Pierre D. Lafosse, a Francia Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A Grósz Károlyt, és kíséretét szállító különrepülögép kedden délelőtt, fél tizenegy órakor szállt le Madridban. A spanyol főváros Barajas repülőterén, a magas rangú vendégek fogadására szolgáló épület előtt az érkezőket a spanyol kormány nevében Rosa Conde tájékoztatási miniszter és Inocencio Arias külügyi államtitkár köszöntötte. Grósz Károly különgépe valamivel fél 11 előtt landolt Madrid Barajas repülőterén. A helyi szokásoknak megfelelően a főtitkár-miniszterelnököt Rosa Conde tájékoztatási miniszter, Inocencio Arias külügyi államtitkár-helyettes és Javier Rubio, Spanyolország budapesti nagykövete fogadta. Itt csatlakozott Grósz Károly (Folytatás a 2. oldalon.) Átdolgozott törvényjavaslat Több mint ötvenezren vettek részt a társadalmi vitár ban, amely az egyesülési és gyülekezési jog tervezetének minisztertanácsi határozattá emelését megelőzte. Mint ez a kormány ülése után ismer,tté vált, a viták nyomán egy csaknem alapjaiban átdolgozott tervezetet fogadott el a Minisztertanács és talált alkalmasnak arra, hogy törvényjavaslatként a Parlament elé terjessze. A jövőt illetően is figyelemre méltó mozzanata volt a társadalmi vitának, hogy főként olyan értelmiségiek vettek részt benne, akik az Hordós paradicsom exportja Kelendő a magyar paradicsom a nyugat-európai piacokon A Budapesti Konzervgyár az év első kilenc hónapjában 1100 tonna paradicsompürét értékesített, a külkereskedelmi szervezetek közreműködésével, háromszor többet, mint u múlt év azonos időszakában. A termék nagy részét Olaszországba szállították, kisebb hányadát pedig NSZK-beli cégek vették meg. Nemcsak az eladott paradicsom mennyiségét sikerüli növelni, az ára is naif/obb, mint tavaly. Ezt nemcsak a jó piaci munkának köszönhetik, hanem annak is, hogy a kontinensen kevés paradicsom termett. Szerencsés körülmény, hogy a budapesti gyár viszont az elmúlt egy-két év nagyobb terméséből a szokottnál bővebb készleteket tárolt, biztosítva, hogy az általa előállított egyéb termékek — például készételek — iránti kereslet „megugrásakor" a paradicsom hiányai ne okozzon fennakadást a gyártásban. A gyár — félrerakva a szükséges tartalékot — valumenynyi fölösleges paradicsompüréjét értékesítette. A külföldön és hazankban is jól ismert Arany sas" márkanevű paradicsompürét idén új csomagolásban, 220 literes műanyag hordókba töltve, és e szokott módon, kis, hétdekás fémdobozokba zárva juttatja el a külföldi vevőkhöz, viszonylag jó áron. A dobozos paradicsom tavalyi, tonnánkénti 500-630 dolláros árával szemben az idén sikerült 700-750 dolláros bevételre szert tenniük. A hordós paradicsom is többet ért az idén a külpiacon, mint korábban, a gyár tonnánként 600-640 dollárhoz jutott. A Budapesti Konzervgyárnak várhatóan sikerül 4,4-4,5 millió dollár konvertibilis elszámolású árbevételi tervét 5-5,2 millió dollárra teljesíteni. Alkotmányellenes rendelet Az Országgyűlés sajtóirodája közli: az Alkotmányjogi Tanács Korom Mihály elnökletével kedden ülést tartott. Ezen megtárgyalták a legfőbb ügyész indítványát; ebben annak a minisztertanácsi rendeletnek a felülvizsgálatát kérte, amely a külföldi tartózkodás idejére az állampolgároknak járó nyugellátást és a baleseti nyugellátást szünetelteti. Az Alkotmányjogi Tanács egyhangú határozatával elfogadta a legfőbb ügyész indítványát : törvénysértőnek és ennek következtében alkotmányellenesnek minősítette a Minisztertanács ren deletének azt a szakaszát, amely 90 napon túli külföldi tartózkodás esetére szünetelteti a nyugellátás folyósítását. Megállapította, hogy a Minisztertanács e rendeletben túllépte a társadalombiztosítási törvényben kapott felhatalmazás kereteit. Az Alkotmányjogi Tanács megkeresi a Minisztertanácsot, hogy 1989. január 1-jéig új, az alkotmánnyal összhangban levő jogszabályt alkosson meg, és hirdessen ki. A Minisztertanács intézkedéséig felfüggeszti a rendelet kifogásolt szakaszál. és elrendelte határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét átlagpolgároknál jobban érdeklődnek a közéleti problémák iránt. Ezt tudva, le is vonható a tanulság: A demokrácia „milyensége" nem minden esetben szorítható mennyiségi képletbe. Ezúttal a végtermék bizonyítja, ötvenezer is lehet sok, ez esetben legalábbis elegendő, ha azok nyilvánítanak véleményt, akik a dolgok értői, érdekeltjei és ha egyenrangú partneri viszonyok vannak a vita résztvevői között. Azaz, valóságosan formálhatják a vitatott kérdésben kialakítandó álláspontot, s nem csupán arra utaltatnak, hogy utólag igazoljanak egy, már központilag elhatározott döntést. A vita előre mutat arra az időre, amikor majd az egyesülési és gyülekezési jog törvényerőre emelkedik, és a szabad véleménynyilvánítás legalább olyan hatékony szervező erő lesz a társadalom működésében, mint a kormányzati hatalom. De ennek éppen e két — most még tervezet formában levő — törvény lesz az egyik fontos biztosítéka. Elfogadásuk után senkinek sem lesz többé privilégiuma engedmények formájában osztogatni a demokratikus jogokat. A politikai rendszer szerkezetének tagolt részeként jönnek létre, és működnek majd az egyesületek és társulások, mint megannyi színtere az állampolgári vélemények kifejeződésének. Az egyesülési és gyuleke^ zési jogról szóló törvénytervezetek vitája során viszszatérő téma volt: legyen-e ismét több párt Magyarországon, vagy sem. Kezd egyetértés kikristályosodni abban, hogy a többpártrendszer nem kizárólagos szinonimája a demokráciának — de semmiféle elvi érv nem állja meg a helyét vele szemben sem. Mi több, klasszikus tapasztalatok bizonyítják, hogy a társadalmi érdekegyeztetésnek, a konszenzusteremtésnek a legegyszerűbb technológiája a többpártrendszer A törvénytervezetek e tekintetben előre mutatnak. Abból indulnak ki — és ezért jogi kereteket is teremtenek hozzá —, hogy a magyar politikai fejlődésnek is ez az iránya. Ám, mint a demokrácia intézményrendszere általában, a többpártrendszer sem „engedélyezés", vagy „bevezetés" kérdése. Folyamatos társadalmi kiegyezés útján, a napi feladatok során létrejövő konszenzus fenntartása közepette kell azt kiérlelni. Világosabban: úgy kell felkészülni rá, hogy közben fennmaradjon a társadalmi stabilitás. Mert ne feledjük: a demokratizálódási folyamat nagyon ingatag gazdasági talajon megy végbe. Olyan időszakban, amikor egyszerre kell súlyos múltbeli terheket a kamatos kamatokkal együtt törleszteni, égető napi problémákat megoldani, és az európai gazdasági fejlődéshez való reménybeli felzárkózás kiinduló pozícióit megszerezni. A politikai destabilizáció az országra nézve tragikus következménnyel járhat. Jó dolog, hogy a törvénytervezetek vitájában — még ha olykor szélsőséges követelések is elhangzottak — e helyzet józan felismerése dominált. Nehéz és kényes feladat lesz az elméletileg elfogadható többpártrendszer gyakorlati megvalósilúsa. Lefolyása és időtartama függ az önszerveződések gyakorlatától, jellegétől, illetve e folyamatok értékelésétől a párt részéről. Mert az természetes, hogy ezt az átmenetet, mint pozícióban levő hatalmi tényező, csak a párt valósíthatja meg. Minden történelmi hasonlitgatás nélkül elmondható, páratlan feladat és egyben megméretés is ez a párt számára. Végrehajtása, az egyközpontú hatalmi, politikai rendszer „mássá" alakítása bizonyíthatja, hogy a szocializmus igenlésének tulaján ullú többpárti rendszerben is domináns szerep illeti a kommunisták pártját » i