Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-10 / 242. szám

t 3 1988. október 10., hétfő Szombaton megtartották a szegedi pártértekezletet nulni. Beleértve a pártot is. Bírálta még a pártmunkában föllelhető bürokratizmust. CSÖKASI ZOLTANNÉ Az MSZMP-t az utóbbi időben ért sok kritika kapc.»un szóvá tefie, hogy zavarok mutatkoztak a párt irányító munkájában, és elbizonytalanodás volt tapasztalható a pártvezetésben is. Ennek kapcsán jelezte, hogy csak konkrétumokat tartalmazó ideológia kaphat egyértelmű bizalmat a párttagságtól, s hozzátette, a tankönyvtársadalmak kora lejárt. Nagy nyomatékkal szólt arról, hogy a munkások elvárják szélesebb körű bevonásukat a politika formálásába, s arról, hogy azoknak a vezetőknek, akik így vagy úgy lejáratták a párt tekintélyét, távozniuk kell. A fiatalok megnyerését mindennél fontosabb kérdésnek tartotta. GKEGOR JÓZSEF Hozzászólásában először a szegedi színházhoz fűződő kapcsolatáról, szerződésbontásának körülményeiről beszélt, majd a tanácsi vezetés és a színház közti viszonyról szólt. Kifogásolta azt a módszert is, ahogyan Sándor János korábbi főrendező felmentése zajlott. E konkrét példákból indulva tette föl a kérdést: mennyire tudja vajon a város megbecsülni értékeit, s vajon hozzáértő vezetők döntenek-e arról, hogy egyáltalán, mi, ki számít valós értéknek Szegeden. Ezt kővetően a bizalmi válság címmel összefoglalt jelenségről beszélt, arról, miért tűrjük el, hogy etikátlan, bukott vezetők más állásokban vezethessenek tovább, netán magas nyugdijat élvezzenek, ezzel is irritálva a több ezer létminimumon élő nyugdíjast. A párttal szemben megrendült bizalomról raólva okként említette az apparátus túl nagy hatalmát, azt, hogy a döntéseknél "Sokszor nem vették figyelembe az „egyszerű" párttagok véleményét. Az MSZMP-nek ma világos, végrehajtható programra, etikai önvizsgálatra van szüksége, ha viszsza akarják szerezni az elvtárs szó megbecsülést jelentő régi értelmét. CSONKA MIKLÓS A mai államigazgatás helyzetét elemezve arról a számtalan korlátról szólt, amely sokszor szinte lehetetlenné teszi a valóban hatékony munkát. A felsőbb irányítás megkötései, a számtalan elvés szabálygyűjtemény, a bürokrácia súlyos teher a helyi tanácsok számára. S miközben elvitatják az itt dolgozók eredményeit, sokszor felnagyítják valamennyi hibájukat. A jövőről szólva kérte, hogy a politika támogassa a tanácsok népképviseleti jellegének valódi megvalósulását, azt, hogy új tanácstörvény szülessen, és rendezettebbé váljék a megye és a város kapcsolata, mert csak így lehet tisztességgel dolgozni a korlátozások és tiltások sűrűjében. CSERNAY LASZLÖ Arról szólt, hogy sokan a valódi megújulás helyi megindításában reménykedünk, és ha a pártértekezleten csak egyes részterületeken sikerül egyetértésre jutni, az már sokat jelenthet. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt két évtizedben sajátos gyakorlat alakult ki, amelyben devalválódtak a jó teljesítmények. A hibákat „a szocialista humánum" szellemében elnéztük, és az elnézést kölcsönösen elvártuk, csakhogy a környező világ alapértékei egészen mások voltak. Így igen jónak tűnő saját relatív értékeink nemcsak hogy nem tartóztatták föl a helyzet romlását, inkább elősegítették. Alapelvként hangsúlyozta a valódi teljesítményék megkülönböztetését a relatív eredményektói, az erkölcsiségben, minőségben, pontosságban, többet kívánásban kialakuló közmegegyezés fontosságát. Annak kapcsán, hogy Szeged nemzetközileg elismert intellektuális potenciálja nem hat igazán a város dolgaiban, az értelmiségi réteg megosztottságát tette szóvá, feltéve a kérdést: helyes volt-e az ötvenes években kettéosztani a szegedi egyetemet. Szerinte a „divide et impera" elv sokban gátolja a szellemi potenciál dinamizáló érvényesülését. Feszültnek minősítve a város és a megye kapcsolatait, a város sajátos igényeiről és érdekeiről beszélve a „szabad királyi város" gyakorlat újragondolásának lehetőségét vetette föl. MOLNÁR IMRE A reformtörekvések és -nézetek változásait elemezve hangsúlyozta, hogy cselekvési programunkat a realitásokhoz kell igazítani. Ügy vélte, túlhangsúlyozzuk a piac szabályozó szerepét, pedig a vállalatok-szövetkezetek önállósága' központi instrukciók nélkül nem vezethet kibontakozáshoz. Szerinte döntően munkakultúránk javításában kell a megoldást keresni. A demokrácia ügyéről szólván kifejtette; az csakis egyenlő képzettségű és informáltságú emberek közt tud érvényesülni, vagyis gyakorlati korlátaiban ez aligha alkalmas problémáink megoldására, tekintettel a gyakori információhiányra és az eltérő képzettségre. Kifejtette, hogy a közérdek leple alatt sokszor és sok helyen megsértették a demokratikus elveket, és hangsúlyozta az idősek megbecsülésének fontosságát. (Szentgyörgyi Pál egypercese: Valóban igaz, a piac szelektál és tönkre is tehet szervezeteket, de ez még mindig jobb és egészségesebb megoldás, mintha központi, államilag kreált szabályok és az elvonások befolyásolják a realitásoktól elszakadva vállalatok-szövetkezetek sorsát.) — A sok elhangzott „egyperces" fölszóJalásból konkrétan csak azokra utalunk, amelyek lényegi módon egészítik ki a vitában elhangzottakat. OLÁH MIKLÓS A lakóterületen dolgozó pártmunkások gondjairól szólva elmondta, az utóbbi években e közösségeket nyugdíjas alapszervezetekké „minősítették", így nem csoda, hogy munkájuk lendülete megtört. De látni kell azt is, hogy helyes módszerek kialakításával új értelmet lehet adni e tevékenységnek. Utalt saját pártszervezetének kezdeményezéseire, a közéleti napok rendezvénysorozatára, a társadalmi munkaakciókra, a nemzedéki találkozókra, klubmozgalmakra. Kifejtette: napjainkban átértékelődik a lakóterületi pártszervezetek szerepe, s alkalmassá kell tenni arra ezeket az alapszervezeteket, hogy elláthassák az emelt szintű feladatokat. Szólt az idősebb párttagok elbizonytalanodásáról is, s elmondta, nem ért egyet azzal, hogy az elmúlt évtizedeket elemezve, ma szinte mindent rossznak minősítünk, mert ez megbénítja, demoralizálja a párttagságot. Véleménye szerint ma kétfrontos harcra van szükség, egységes pártvezetésre és aktívan politizáló pártra. Ezzel együtt sürgette a nyugdijasok érdekvédelmének javítását. (Szünet után a pártértekezlet Schmidt József elnökletével folytatta munkáját. Az elnök idézett a pártértekezletre érkezett levelekből. Így például szólt arról a javaslatról, hogy a tanácskozás emelje föl szavát a Romániában élő magyarság érdekében, valamint arról, hogy az újszegedi szövőipari vállalat a pártértekezlet tiszteletére kommunista műszakot tartott, mig a Tömörkény István Gimnázium tantestülete segítséget kér a pártértekézlettől a lassan két éve megoldatlan iskolai vezetés ügyében ) MOLNÁR ANDRÁS Elmondta napi gondjaink egyik legfőbb oka, hogy az írott ós íratlan szabályok leértékelődtek, nincsenek meg életünk stabil viszonyítási pontjai és ez hamis, torz értékek kialakulásához vezetett. Észre kell vennünk, hogy ez a gyakorlat idegen a szocializmus rendszerétől, mert csak így léphetünk fel a hatalmaskodók ellen, akik mindig találnak olyan pontokát, amelyeket korlátozhatnak. Nem reformra van szükség, hanem visszatérni egy olyan szocializmushoz, amely ugyan megszületett, de szinte azonnal visszafojtották. A szegedi tennivalókról így beszélt: el kell dobni a jobbító szándékot gátló terheket, biztosítani kell, hogy a vezetők kikezdhetetlenek legyenek, hogy az etikai normák betartása a gazdasági és politikai vezetőknél egyaránt alapkövetelmény legyen. Meg kell teremteni a hatalom nyilvános gyakorlásának módját, s meggátolni a hatalmi összefonódásokat. A pártélet területén az apparátus túlzott irányító szerepét kifogásolta, s kérte, hogy a párttestületek jobban támaszkodjanak szakértők, tudományos műhelyek munkájára. Felelős testület kell, s kérte, hogy a pártértekezlet egyszintű testületi irányítás mellett foglaljon állást. SZILAGYI AKOS Kifejtette, hogy az ifjúság aggódik az országért, a városért. Örömmel fogadta a pártértekezletet, de tart attól, hogy ajZ esetleg nem lesz képes fölvállalni érdekeiket, hiszen a küldöttek között kevés a 30 éven aluli fiatal. A pénteki rokonszenvtüntetés kapcsán elmondotta: ha az ifjúság nem kap megfelelő fórumot, akkor az utcán ad hangot véleményének, ahol él. Fontosnak tartotta, hogy alattvalókból állampolgárok legyenek, akiknek alapvető joga a nyílt politizálás. Garanciákat. és biztosítékokat sürgetett a kibontakozás érdekében, olyan intézményes garanciákat például, mint az állam és a párt szétválasztása, a párt alkotmányos szerepének és helyének tisztázása, a politikai pluralizmus és a társadalmi ellenőrzés, a vezetők „törvényen kívüliségének" felszámolása, a teljes nyilvánosság, beleértve egy független helyi lap alapítását, a tanácselnök közvetlen választása a lakosság által. Sürgette a bérreformot és szükségesnek tartotta a tanácsi bérlakások használati jogosultságának felülvizsgálatát. Kérte, a pártértekezlet vállalja föl az ifjúság gondjainak megoldását. SZENTGYÖRGYI PAL Jelezte, a Budapest Bank Rt. szegedi igazgatóságának pártalapszervezetében is nagy nyomatékkal merültek fel az olyan kérdések, mint a megélhetési gondok, a fiatalok problémái vagy az infláció. Ügy vélte azonban, ilyen országos "kérdésekben a szegedi pártértekezlet nem képes döntéseket hozni. Elmondta, ott volt a pénteki demonstráción, amelynek vibráló légkörében felelőtlen kijelentések is elhangzottak. Amellett voksolt, hogy a progresszivitás fölvállalása nem lehet egyes rétegek feladata, az az egész párt ügye. — Ki a jó kommunista? — tette .föl a kérdést. — Aki elfogadja a felsőbb határozatokat; vagy aki vitatkozik; aki a pártfegyelmet betartja, vagy aki jó ügyekért kimegy az utcára is; aki a fokozatosság vagy a radikális változások híve; aki az egypártrendszer és az állami tulajdon mellett voksol, vagy aki úgy tartja, a szocializmus nem azonos az egypártrendszer rel és az állami tulajdonnal ...? — Mindezek bonyolult kérdések, amelyekre aligha lehet sarkított válaszokat adni. Arról szólva, hogy mit vár az új pártbizottságtól. kifejtette: olyan legyen, hogy azonosulni tudjon a változással és motorjává váljon, üldözze a középszert és felelősséggel megvalósítható döntéseket hozzon, vállalja fel a pártmunka megújítását és önállóságát, adjon szabad teret a gondolatoknak és a szakértelemnek. Ez a párt a tömegkapcsolatok pártja legyen — fejezte be hozzászólását. HALÁSZ FERENCNÉ Hozzászólásában dicsérte azt a gyors szervezést, amely eredményeként létrejöhetett a városi pártértekezlet, majd részletesebben szólt a kereskedelmi dolgozók helyzetéről, gondjairól, azokról a gátló tényezőkről, amelyek napjainkban akadályozzák a kulturált bolti szolgáltatásokat. A pártélettel kapcsolatban ő is elmondta: a tagság bizalmát élvező, felkészült vezetőkre, határozott célmegjelölésre, demokratikus működési mechanizmusra, gyors és őszinte tájékoztatásra van szükség. DOBÖCZKY KÁROLYNÉ Elmondta: napjainkban sok kritika éri a szakszervezetet, ezek nagy része jogos is, de látni kell, hogy sok új kezdeményezés történt az előre lépés érdekében. Az szmt például október 22-én küldöttértekezletet tart, ahol egy valós megújulás tennivalóit igyekeznek meghatározni. A szakszervezeti mozgalom ilyen átalakulásához egyébként új személyi és tárgyi feltételekre van szükség, változtatni kell a merev ágazati szervezeten, s olyan intézményeket létrehozni, ahol a tagság akarata érvényesül, az alapszervezetek szövetkezhetnek egymással. Ennek érdekében a szakszervezeti mozgalom hajlandó feladni a demokratikus centralizmus elvét. A Csongrád megyei helyzetről szólva elmondta: az itt dolgozók az országos átlagnál kevesebbet keresnek, ezért az áremelkedések az átlagosnál is jobban sújtják megyénk lakóit. Javasolta, hogy a gazdasági reform támogatása mellett meg kell kezdeni az elvonási politika bírálatát, az adórendszer felülvizsgálatát, átgondolt szociálpolitika kialakítását, az oktatási-tudományos élet helyzetének radikális átalakítását, s azt, hogy megszűnjenek a területi aránytalanságok, a főváros kiváltságos helyzete, amely alap- hogy például az újszegedi ján mind nagyobb részt pártoktatási központot is a kap az ország által megter- közoktatás szolgálatába leiméit javakból. hetne állítani. (Katona Péter eauoerccs hozzászólásában így reaaali a szakszervezeti mozgalom vajúdására: érdemes lenne megnézni, hogv a jelenlegi struktúra egyáltalán szülőképes korban van-e még s ha igen. tudnak-e ugyanazok szülni, akik korábban csak vetélést produkáltak. Eay másik hozzászóló a szakszervezeti mozgalom túlzóit pártirányitását kifogásolta, s javasolta: azok irányíthassanak. akik a tisztségviselőket. megválasztották.) SIMICZ JÓZSEF Kifejtette, hogy az itt szóba került politikai-társadalmi feszültségek Deszken is érzékelhetők, de a község gyors fejlődése más nyomatékot ad e kérdéseknek mint Szeged. A deszki pártértekezlet is sokat jelentett a közhangulat javításában, s ezért is tartotta a szegedi pártvezetés pártértekezletet eleve fölvállaló döntését szükségesnek és hasznosnak. Hozzátette: aggasztó az ország jelenleg' helyzete, amit a rossz gazdaságpolitikai koncepciók két évtizede eredményezett. A felelősség azokat terheli, akik a közvélemény kihagyásával döntöttek, s hozzátette: közmegegyezésre csak gyors válaszok esetén számíthatunk. Deszkről, mint nemzetiségi községről szólva elmondotta, a nemzetiségi jogok maradéktalanul érvényesülnek. A községben mégis nemzetiségpolitikai bizottságot alakítottak, amelynek feladata, hogy konc ;pciókat dolgozzon ki az olyan gondok megoldására, mint például az erőteljes asszimiláció. SZALAY ISTVÁN A nép a pártra, a párttagság vezetőire hárítja a felelősséget gondjainkért — mondotta. Alkalmas vezetőkre van szükség, bár ez önmagában nem garancia, hiszen a gondok egyik fő oka az, hogy a gazdaságipolitikai összefonódások melegágyai a korrupciónak Szorgalmazta e probléma megoldását. Az oktatás problémáiról szólva kifejtette, hogy Szegeden számos izgalmas és reményt keltő, máris figyelemre méltó eredményeket hozott oktatási kísérlet folyik. Ezekre támaszkodva valódi önállóság esetén ki lehetne küszöbölni az abból fakadó gondokat, hogy az oktatás1 reformokat rendeletileg léptették életbe. Javasolta, hogy a kísérletek jogosultságát az oktatásban a pártértekezlet szögezze le. Arra is felhívta a figyelmet, Vita a padsorokban is PUSZTAI DÉNES Gazdaságpolitikánkkal foglalkozva, utalt a dokumentumtervezet egy mondatára, miszerint „nincs váltságágazat Szegeden". Ki lehet-e jelenteni ilyet? — kérdezte, hiszen a vállalatok többsége budapesti irányítású, így teljesítményük nem mérhető reálisan. Az. önállóságról szólva kijelentette, ezt biztosítani kell a gazdálkodó szférában is, a nagyvállalatok helyett önelszámoló gazdálkodó egységek létrehozására van szükség. Emellett fontosnak tartotta a háttéripar fejlesztését, s javasolta, hogy önálló bank létesüljön Szegeden. A város lakáshelyzetét elemezve, feltette a kérdést: hogyan akarja megtartani a képzelt fiatalokat a város, hiszen a mai lakásépítési ütem mellett néhány év múlva már képtelenek lesznek Szegeden otthonhoz^ jutni. A pártélet kérdései közül az alapszervezetekkel, valamint a területi irányítási rendszer módosításával foglalkozott, javasolva a városirányítás erősítését. (Az egyperces hozzászólási joggal élők közül volt aki olyan bér megállapítását sürgette, amely vásárlóképes keresletet teremt lakásügyben is, más vitatta a szegedi bank létjogosultságát, volt aki egyszerűen tarthatatlannak minősítette mai pénzügyi politikánkat.) FENESI ISTVANNÉ Az egészségügyi intézmények szakdolgozóinak gondjairól beszélt, arról, hogy a mai nagy terhelés, a rassz bérezés, a kedvezőtlen adórendszer, a munkához nem megfelelő alapot adó szakiskolák miatt egyre nehezebb az ápolónők helyzete, s kérdéses az utánpótlás is. HAVAS ATTILA A pályára, készülő és pályakezdő értelmiség problémáira utalva az egyetemi hallgatók gondjait ecsetelte, kifejtve, hogy életkörülményeik romlása, nemcsak az ösztöndíjak reálértékének csökkenésére, hanem a családok anyagi helyzetének romlására is visszavezethető. Nyomatékosan föl vetet, te. hogy az értelmiségi pályák presztízsének csökkenését szerinte nem a fizetések alacsony volta okozza, hanem fordítva: az értelmiség alacsony társadalmi-politikai presztízse vezet rossz helyzetéhez. Támogatta azt a József Attila Tudományegyetemen született javaslatot, amely szerint szükség lene olyan horizontális rétegszervezetre, amely összefogná valamennyi felsőoktatási intézmény párttaghallgatóit, felvállalhatná gondjaikat, és lehetőséget adhatna a jobbító munkára. Ezt azért is fontosnak tartotta, mert más, rugalmasabb szervezet könnyen megelőzheti e téren is a pártot. (Hozzászólásával kapcsolatban két tanulságos megjegyzés hangzott el, „egyper. c esként": a bölcsész kari „sztrájkra" utalva Sánta János hozzátette, hogy a munkásfiatalok dolgozni akarnak, nem sztrájkolni, mire Anderle Adám azzal replikázott, hogy a múltkori bölcsészakció „fordított sztrájk" volt. Régen hallgattak ugyanis annyi fontos elméleti előadást egy napon a diákok, mint ama sztrájk idején.) GYULAI ZOLTÁN Jelezte, az országos pártértekezlet utáni föllendülést ismét visszaesés követte a közhangulatban. Ezért ls vesz részt szorongással a pártertekezleten, nem tud(Folytatás a 4 oldalon)