Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

184 1988. október 1., szombat Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatas az 1. oldalról.) előnyösen egyesiti az energiatermelés, az árvízvédelem, a folyószabályozás és a hajózás érdekeit. Kapcsolatot teremt hazánk és Nyugat-Európa villamos hálózata és víziút-hálózata között. Erősiti gazdasági kapcsolatainkat, és kedvezően hat az Ausztriával kialakult kontaktusokra is. MEDVETZKY ANTALNÉ (Baranya megye, 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Építőipari Intézetének igazgatóhelyettese — maga is vizépitőmérnök — véleménye szerint a vízlépcsőrendszer főművei jók, megépülésük után nagy nemzeti érték jön létre. A vizépítőszakma e beruházással nagy feladatot kapott, amelyet becsülettel teljesített. StlDI BERTALAN (BácsKiskun m., 12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi Mgtsz pártbizottságának titkára a rendelkezésre ulló információi és tapasztalatai alapján a létesítmény ellenzőinek véleményét tartotta meggyőzőbbnek. A számos szakkérdés megválaszolatlansága mellett érvként használta, hogy pénzinséges korunkban ésszerűtlen megoldás kétes kimenetelű beruházásra költeni a nemzeti jövedelem számottevő hányadát. Javasolta: záros határidőn belül népszavazáson határozzon a beruházásról az egész tnagy&r nep. SZABÓ TAMÁS (Fejér m., 7. vk.), az Ercsi Cukorgyár osztályvezetője elmondotta, hogy amióta az emberi civilizáció létezik, azóta folyamatosan be is avatkozik a természetbe. Nem szabad azonban zsarnok módjára kihasználni a természetadta érőket. A Dunán épülő erőmű mindenképpen erőteljes nyomot hagy maga után, alapvetően megváltoztatja a környezetet. Ez. elkerülhetetlen. Éppen ezért fontos, hogy a beruházáshoz kapcsolódó fejlesztések, a mechanikus és biológiai szennyvíztisztítók, a talajvízszint-szabályozó csatornák a beruházás befejezéséig elkészüljenek. Ez alapvetően szükséges ahhoz, hogy a káros természeti natásokat minimalizálni lehessen. , SIMON PÉTER PAL (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 23 vk.), a Tiszai Vegyi Kombinát gyáregységvezetője úgy ítélte meg, hogy ebben a kérdésben nem lenne helyes népszavazással dönteni, mert választói körzetében azt tapasztalja, hogy — részben a súlyos tájékoztatási hibák, részben az ellenzék, valamint néhány tömegkommunikációs eszköz szította közhangulat miatt — nem lehetne széles körű tájékozottságon alapuló, érzelmektől mentes. BARCS SÁNDOR (országos lista), az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke egy rövid idézetet olvasott fel a sikföidi vizi erőmüvekről. Ebben Mihail Gorbacsov fejti ki a véleményét a szovjetunióbeli erőműépítés problémáiról, utalva arra, hogy a Szovjetunióban ezeknél a beruházásoknál ,,a (közigazgatás mely pontján temették el a tudomány álláspontját". A Szovjetunióban úgy döntöttek, hogy mielőbb össze kell állítani a halasztást nem tűrő, késedelem nélkül megoldandó problémák listáját, s amikor ezzel a munkával elkészültek, arról beszámolnak az embereknek — tette hozzá. Befejezésül úgy foglalt állást, hogy el kell fogadni a Magyar Tudományos Akadémia ad hoc bizottsága jelenteseben felvázolt két alternatívát. VANCSA JENŐ mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a beruházásnak a mezőgazdaságot érintő hatásairól szólva kiemelte: a vízlépcsőrendszer hatásterülete két megye 24 mezőgazdasági üzemére terjed ki. Ezeknek a termelőszövetkezeteknek a 62 ezer hektár földjén mintegy 18 ezer ember dolgozik. Ez alig éri el a művelt területek egy százalékát, ugyanakkor ezeknek az üzemeknek a produktuma több mint két százaléka az országos termelésnek. Ez azt jelenti, hogy kétszeres intenzitással gazdálkodnak, tehát igen fejlett mezőgazdasággal rendelkező térségről van szó. Ennek a sorsa nem lehet közömbös sem a mezőgazdasági irányítás, sem a kormány számára. Ezért nagy felelősséggel vizsgálták a beruházás mezőgazdasági hatásait. Tanulmány készítésére kértek fel számos kutatóhelyet, s egyetlen olyan tanulmány sem akadt, amely elutasította volna a vízlépcső építését mezőgazdasági, ökológiai szempontokra hivatkozva. A kormány nem tudományellenes, eddig is együttműködött a Magyar Tudományos Akadémiával, és a jövőben is támaszkodni kíván rá az adott szakkérdésekben — hangoztatta a miniszter. Levonható a tanulság: a mostani véleményeltérés, nézetkülönbség nem alakult volna ki, ha körültekintően és időben kezdik meg az együttműködést. A miniszter annak a véleményének adott hangot, hogy az érintett térségekben folytatni kell az intenzív mezőgazdasági termelést, a fejlesztési programokat meg kell valósítani. A kormány nevében bejelentette: a térség mezőgazdasági üzemei részére garanciát vállalnak a meliorációs és öntözésfejlesztési programok végrehajtására. Ez azt jelenti, hogy mintegy 400 millió forintos beruházást hajtanak végre a következő években ebben a térségben. Jövőre elkészülnek a beruházási-fejlesztési tervek, 1990—92 között elkészül a komplex meliorációs és öntözési program, amelynek segítségével kiküszöbölhetők a káros hatások, s lehetővé válik az intenzív mezőgazdasági termelés. NEMES TAMÁS (Komárom m., 6. vk ). az Esztergomi Városi Tanács Egyesülés Kórházának másodfőorvosa elmondotta: a választókerületét a nagyberuházás közvetlenül érinti, s az ott élők azzal a munícióval engedték útra, hogy foglaljon állást a vízlépcsőépítés felfüggesztése mellett. A város lakossága helyi fórumokon adott hangot súlyos aggályainak, s az Esztergomi Városi Tanács is határozatban foglalt állást a visszafordíthatatlan károsodások veszélyére figyelmeztetve, jelezve a közvélemény ellenérzését. A térségben élők hangulata jelentősen romlott, s ennek okát a nyilvánosság, illetve a társadalmi kontroll hiányában jelölte meg. HORN GYULA külügyminisztériumi államtitkár viszszaidézte, hogy a felszólalók közül többen úgy vélekedtek: a leállítás indoka lehet, hogy a szerződés megkötése óta a körülmények alapvetően megváltoztak. Nemzetközi jogi szempontból azonban ez csak két esetben indokolható — mutatott rá. Akkor, ha azok az alapvető körülmények változtak meg, amelyek lényeges alapul szolgáltak a szerződés megkötéséhez. Másodszor akkor, ha gyökeresen átalakul a még teljesítendő kötelezettségek mértéke. Ilyen okokat, változásokat pedig a magyar fél nem tud felmutatni. Tehát, ha mi leállítjuk az építkezést, a másikfél joggal vádolhat minket szerződésszegéssel. S kétségbevonhatóvá válna a magyar kormány szavahihetősége. A kétoldalú következményeket illetően nemcsak arra kell gondolni, hogy a már beépített eszközökkel kapcsolatban kérheti az osztrák és — főképpen — a csehszlovák fél a kártérítést, hanem az elmaradt haszonra is igényt tarthatnak. Becslésünk szerint ez sokmilliárdos összeg. BALOGH LÁSZLÓ (Pest m„ 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke arról szólt, hogy számára a kormány által adott helyzetértékelés elfogadható, a garanciák pedig megnyugtatóak. Alapvetőnek tartja, hogy a tudományos kutatásokat folytassák, s az építés során ennek eredményeit hasznosítsák. Lényeges, hogy kiépüljön a megfigyelő-mérőrendszer. A kormánynak garanciát kell adni a járulékos beruházások megvalósítására is. A helyi lakosság véleményét ismertetve elmondotta: a Duna mentén élők többsége támogatja, sürgeti a beruházás befejezését, mertettői a vidék fejlődésének meggyorsulását, az infrastruktúra gyorsabb kiépítését várja. VARGA GYULA (Zala megye, 2. vk.) a megyei pártbizottság nyugalmazott első titkára sértőnek tartotta azonban magára és a többi képviselőre nézve Király Zoltán felszólalását, és azért kért szót, hogy erre reagáljon. Elmondta: az ingerlékeny, és az sérteget másokat — adott esetben a kormányt, a vízügyi kormányzatot — aki nem biztos önmaga igazában. Ezt vélte felfedezni képviselőtársa felszólalásában. Nem értett egyet azzal sem, hogy a vízügyet nagyhatalmúnak nevezte az előtte felszólaló — mondván, saját maga jobban ismeri az ebben az ágazatban dolgozók munkáját. 17. vk.) színművész javaslatára kompromisszumos megoldás született: a képviselők nyílt ülésen, de nem kézfeltartással, hanem felállással szavazzanak. Határozathozatal következett: az Országgyűlés 317 szavazattal, 19 ellenszavazattal, 31 tartózkodással — felállással szavazva — tudomásul vette a bös—nagymarosi vízlépcsőrendszer-beruházásról előterjesztett minisztertanácsi jelentest, a szóbeli kiegészítést, azzal, hogy biztosítani szükséges a környezetvédelemmel, a víztisztítással és a településfejlesztéssel kapcsolatban meghatározott feladatok és feltételek teljesítését, illetve feltétlenül alkalmazni kell a létesítmény környezetvédelmi üzemeltetési módjait. A képviselők ezután egyhangú szavazással ad hoc bizottságot hoztak létre, a beszámolóban és a vitában elhangzott észrevételek, javaslatok sorsának további figyelemmel kísérésére, a munkálatok ellenőrzésére. (Folytatás a 3. oldalon.) Király Zoltán felszólalása Maróthy László válasza A vita lezárását követően ismét Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter kapott szót. Válaszában a kormány nevében köszönetet mondott minden hozzászólásért. összevetve az elhangzottakkal a kormány véleményét, megerősítette, hogy a vízmű eredeti koncepció szerinti felépítését javasolja. A beruházás halasztására, időleges felfüggesztésére vonatkozó indítványok a döntéshez több információt igényeltek. A miniszter azonban úgy vélte, hoev valamennyi fontos, lényeges adat a döntéshozók rendelkezésére áll, ezért nem értett egyet ezekkel a javaslatokkal. A Duna vízminősége romlásának témaköréhez hozzátette, hogy a környezeti kockázat minimalizálása a cél, és törekednek a szennyvíztisztítás kérdéseinek megoldására is. Ehhez azonban még megállapodások szükségesek a szerződő partnerekkel. A kormány jelentésében is megfogalmazódott: bizottságot kérnek fel arra, hogy a vízmű építését kísérje figyelemmel, kontrollálja azt, és észrevételeit, tapasztalatait jelezze a kormánynak. Több javaslat érkezett arra, hogy a Parlament is hozzon létre ilyen bizottságot. Ha az Országgyűlés így döntene, akkor a kormány eltekintene saját bizottságának életrehívásától. Király Zoltán észrevételére reagálva hangsúlyozta: a szakembereknek nincs tudomásuk a képviselő által „rendkívül súlyosnak" mondott ökológiai hatásokról. Rámutatott arra is, hogy nem a Magyar Tudományos Akadémia egésze, hanem annak egy ad hoc bizottsága készítette el javaslatát a döntéshozatal előtt. Nem értett egyet a vízügy „szuperhatalmi" minősítésével. A vízügyi munka nem hatalmi jellegű, hanem szolgálat, s ezt a szolgálatót kívánják tovább erősíteni — hangsúlyozta. Maróthy László válasza után Stadinger István elmondotta, hogy a vita során a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységét több megjegyzés érintette. Ezért szükségesnek tartja, hogy az Országgyűlés nevében a bizalmáról biztosítsa a magyar tudóstársadalmat, és további segítségüket kérje. Bejelentette továbbá, hogy az ülés ideje alatt két javaslat érkezett hozzá. Király Zoltán és 31 más képviselő azt kérte. hogy a házszabály előírásainak megfelelően az Országgyűlés név szerinti szavazással döntsön a tárgyalt kérdésről. 34 képviselő írt alá egy másik indítványt, amiben — ugyancsak az ügyrendre hivatkozva — kérik, hogy a szavazás idejére zárt ülést rendeljenek el. Az e kérdésről kialakult vita után Avar István (Bp. A vita hullámai Érdekes lázgörbéje volt a tegnapi parlamenti vízlépcsővitának. A négy bizottsági jelentés kora reggeli felolvasása még nem okozott meglepetést. De Szentágotay János akadémikus, az MTA volt elnöke kijelentései nyomán felizzott a levegő az ülésteremben. Ez a hőfok végig megmaradt. Szentágotay professzor adatokkal, levelekkel dokumentálva bizonyította a tudós testület véleményének elzárását a közvélemény elől a nyolcvanas évek elején, közepén. A vitában „erős" szavak is feltűntek. Nem tudom például mikor vádolta valaki legutóbb demagóg megnyilatkozással előtte szóló képviselőtársát Hát, most az előbb említett felszólalásban ez is megtörtént. Később hallottunk ilyeneket is: szakbarbár, megrögzött bürokrata ... Néha meglepő helyeken csattant a taps. Az előre leírt felszólalásokban többször ismétlődtek már korábban elhangzott érvek. Király Zoltán felszólalását nagy várakozás előzte meg. Nem csak a külföldi és a hazai sajtópáholy telt meg zsúfolásig amikor mikrofonhoz lépett. A tapserőből, egyes vélemények mellett tapsolók számából a döntés végső kimenetele már a vita második órájában nyilvánvaló volt. Ügy tűnt, a képviselők többsége már az Országházba érkezése előtt döntött. Csak néhányan vívódtak az utolsó pillanatokig. Az ebédszünetben az asztalunknál egy Pest megyei képviselőnő hangoshosszas latolgatás után arra az álláspontra jutott, hogy ebben a vízlépcsőlabirintusban számára csak a tartózkodás fogadható el igaz lelkiismerettel. Böle István Felszólalását a döntés körülményeire való történelmi visszautalással kezdte. Majd a következőket mondta: — Az ország lakosságának egy jelentős része a vízlépcső építése miatt szidja a kormányt. Szidalmak persze a gyakran elhangzó vádba is átcsapnak: itt már nem energetikáról, hajózásról, árvízvédelemről van szó, ez már politikai ügy. Olyanynyira, hogy többen megjegyezték: vannak, akik a vízlépcső ellenzésének köntösében a kormány hitelének aláásására törekednek. Nem vitatom. Vannak ilyenek. Am hozzáteszem: a mai, reformszándékú kormány hitelének leginkább megrontója, a bizalmi válság kovácsa az elmúlt évtizedek politikaikormányzati gyakorlata. A bős—nagymarosi vízlépcsőberuházás előkészítése és megvalósítása, az ezt jellemzően kísérő alkudozások, csatározások, a döntések meghozatalának, halogatásának módja és háttere, mint cseppben a tenger, úgy reprezentálja Magyarország utóbbi négy évtizedének ellentmondásos gazdasági, társadalmi, politikai viszonyait, közéletét, azaz sokkal inkább annak hiányát. Ezek az ellentmondások a nyolcvanas évek közepére kiéleződtek, napjainkban pedig nyilvánosságot is kapnak. A halalom bástyái mögött, s néhány ágazat sáncaiban „zavartalanul" kigondolt, és a közönség számára könnyen emészthető táplálék gyanánt tálalt bös— nagymarosi erőműterv ma szembesül az ellenvéleményekkel is, a valósággal is. Mindezek alapján akár azt is mondhatom, javultak az esélyeink, hogy a végeredmény elfogadható komprovisszum lesz. Ehhez kell a parlamenti közös gondolkodás, a szervilizmuson, a szolgalelkűségen való túllépés igénye. Mert a helyzet, amibe jutottunk: kutyaszorító! Államközi szerződés kötelez a munkák folytatására, és határidőre való befejezésére. Ezenközben pedig több-kevesebb időre volna szükség az érdemi vitára, ami nélkül helyes döntés a mostani helyzetben sem születhet. Ezután az erőműépítés költségeit az arról rendelkezésre álló adatok több tízmilliárdos eltérését, a gazdasági megtérülés lehetetlenségét elemezte. Megállapította : Árvízvédelemre egyébként is költött volna az ország, igaz, sokkal kevesebbet. Ám feltehetően azt nagyobb hatásfokkal, és nem idézve elő beláthatatlan ökológiai veszélyeket. Az Ausztriának szolgáltatott áramot sem értékelhetjük költségmegtérülésként, ha azt állítjuk, hogy az osztrák hozzájárulás nem növeli a beruházás költségeit. Marad a hajózás bevétele, azt követően, amikor létrejött a Duna—Rajna—Majna csatorna. Ám ehhez hozzá kell tenni: a hajózással öszszefüggő folyamszabályozásra meggondolandó súlyos milliárdokat költeni mind addig, amig további súlyos milliárdokkal föl nem fejlesztjük az évtizedes sorvasztással lezüllesztett hajóparkunkat, amíg ki nem építjük kikötőinket, rakodóinkat. A tervek szerint a hajózásból származó bevétel évi 5 milliárd forint. Az ökológiai veszélyekkel kapcsolatosan a környezetvédelmi miniszter megállapításait idézte, mint érveket, melyek szerint a vízlépcsőrendszer megvalósítása jelentős beavatkozás a térségi ökoszisztémákba és jelentős tájformáló hatásokkal jár. Kifogásolta, hogy az elmúlt ülésszak óta a Parlament nem küldött ki különbizottságot, a kormány nem dolgozott ki alternatívákat. Szerinte a. nyáron javasolt felfüggesztés elutasításával a vájtfülüek már kiérezhették a lényeget: „lesz vita, de a döntés nem lehet más, mint az építkezés folytatása". Hangsúlyozta: Már évtizedekkel ezelőtt elavulttá vált gazdasági, technikai bázis alapján prognosztizálják a jövőt, figyelmen kiyül hagyva a tudomány és a technika fejlődésének nemcsak a várható, hanem a fejlett országokban nagyrészt már megvalósult eredményeit is. Király Zoltán a környezetvédelmi miniszter jelentésében a szerződés felbontása ellen felsorakoztatott érveket sem fogadta el. Az akadémiai anyagot idézte: „...a tudományos kutatások legújabb eredményei által felszínre hozott, rendkívül súlyos ökológiai következmények nem voltak előre láthatóak, amelyek ma már minőségileg új megvilágításba helyezik a vízlépcső megépítésének környezetvédelmi következményeit. Ez alapján a Bécsi Szerződés 39. és 65. cikkének rendelkezései alapján kezdeményezni kellene a Budapesti Szerződés Nagymarosra vonatkozó részének módosítását." Ezért indítványozta az Akadémia álláspontjával egybehangzóan az építkezés leállítását vagy elhalasztását. Szólt arról is: egyetlen kormánytól sem várható el, hogy maradéktalanul teljesítsen olyan szerződést, amely gazdaságának teherbíró képességét és a lakos-, ság életminőségét sodorja veszélybe. Ilyen esetekre vonatkozik a nemzetközi jogban a „clausula rebus sic stantibus" elve, miszerint a körülmények lényeges változása, súlyos tévedés felismerése, szerződésmódosítást tesz lehetővé. Végezetül a szegedi képviselő utalt arra: Nagymaros túlmutat azon, ami. Jelkép. Egy önmagát meghaladó politikai kurzus jelképe. Ezt fölismerni a magunk kötötte gordiuszi csomót átvágni, a mai politikai vezetés dolga és felelőssége. Király Zoltán 32 képviselőtársával egyetemben a Parlament elnökéhez eljuttatott levelébbn a bős— nagymarosi vízlépcső-építkezés helyzetéről beterjesztett miniszteri tájékoztató felett név szerinti szavazást kezdeményezett