Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

f^/uí.1 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 241. szám 11)88. október 8., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Tíz perc T

íz perc éppen csak annyi, amíg elszívunk egy cigarettát, vagy megeszünk egy szendvicset. De ugyanennyi idő talán elegendő lenne Einstein Nobel-dijas tanulmányának fölolvasására is. Semmi idő, ha fecserészünk, nagyon is nagy terminus, ha az idő fonalára füzzük föl gondolatainkat. S ez a tíz perc ma minden bizonnyal mértékegységgé lép eló, hiszen a városi partértekezleten az lesz az egyik ügyrendi javaslat, hogy ennyi időt kapjon egy-egy fölszólaló véleményének kifejtésére, elképzeléseinek megfogalmazására. Politikai fórumokon meglehetősen szokatlan ez a korlátozás. Miért kerülhetett szóba egyáltalán? Hogy minél jobb legyen a tanácskozás időbeosztása és minél többen mikrofon mögé állhassanak. S talán azért is, hogy a politikai kultúrában új stílust honosítsunk meg. Hogy megteremtsük a kommunikálás fegyelmét és nagyobb hatékonyságát, s a tiszta beszedet. Tíz percben több az „igen" és a „nem", mint a „ha így vesszük", „ha úgy nézzük" és a „mindazonáltal". Tíz percbe nem fér bele három tiszteletkör, az előttünk szólókra való kiadós hivatkozás, az anekdotázás vagy a gégegyakorlat, de éppen ezért szebben, tisztábban ragyog a gondolat, az érzelem, a kétség vagy a meggyőződés. Ha azt mondom, ráfér a mi tanácskozásainkra egy kis önfegyelem, talán eléggé tapintatos vagyok. Amikor azt hittük, hogy „az idő nekünk, dolgozik", korántsem volt ennek akkora jelentősége. Kiadós tanácskozásokon, mindennek a módját jól megadva el. üldögéltünk, esetleg vittünk magunkkal keresztrejtvényt vagy olvasnivalót. De most már az időt is másként tiszteljük. Az idő nem robotol helyettünk, legjobb esetben is csak semleges, de késlekedőknek még az sem. Mostanában szikrázó viták zajlanak. Pár éve még féltünk volna a kifejezéstől, hogy netán a pártban is meg kell szoknunk; a gondolatok harcát. Nem világnézeti harcra gondolok természetesen, de vélemények birkózására feltétlenül. Ebben a harcban nem győzni kell. hanem meggyőzni. Ebben a csatában nem lehetnek sem sebesültek, sem áldozatok. De a pártegységhez csak ez vezethet, bármilyen ellentmondásnak tetszik. A vita, a szellemi összetűzések nélkül bezsebelt egység értéke és ereje nagyon kétes. Egységet lehet teremteni öt perc alatt is — de az csak tíz percre szól. Csakhogy mi már szavazni is személyes és belső meggyőződésből akarunk. S ehhez kell a jó megértés, a vita kohójában születő megbizonyosodás, s ehhez kell a vélemény karaktere, a lehető legtöbb okos szó, s összességében nagyon-nagyon sok tiz perc. Mindenki tudja, a szegedi kommunisták egyöntetűen óhajtották a mai városi pártértekezletet, mint olyan fórumot, amelyen tisztázzák az országos értekezlet megújító szelleméhez való viszonyukat, s átrendezik feladataik rendszerét, beleértve azt is, hogy ehhez illeszkedő személyi összetételben válasszák újra a párt helyi vezető testületét. Nagyon nagy felelősséget vettek ezzel a vállukra és nagyon nagy várakozás fűződik vállalkozásukhoz. Az előzetes viták, ban igazolódott: ettől meg szellemi görcsöket is le hetne kapni, hiszen nincs közöttünk egy csodatevő sem. Reális számvetés, szigorúan okos következtetések. s néhány megragadó szándék, akár a városszeretö fantázia birodalmából is — azért joggal elvárható, s ennek minden tartaléka megvan a küldöttekben, akiket most igazán a kommunista közösségek készítettek föl erre a tanácskozásra. Találkoztam egv veszedelmesen leegyszerűsítő állásponttal is az'előkészületi viták hevében. Valaki úgy fogalmazott — s itt-ott már visszhangzik is ez a vélekedés: most majd választunk új embereket, rajzolunk a padsorokba új arcokat, aztán lássuk, mit tudnak, mire mennek! Ez is kövület, ez a fajta álláspont. A

pártmozgalom egészének, megújulása nélkül nem lehetne reményünk arra, hogy az MSZMP elismeréssel gyakorolja vezető szerepét társadalmunkban. Végtelenül fontos, hogy a vezető testületek és a tisztségviselők alkalmassága iránt ne maradjon kétségünk, de legalább annyira nélkülözhetetlen. hogy ez találkozzék az aktivitásban megújuló párttagság mindennapos támogatásavul. A mai szegedi pártértekezletnek is ez a tétje. Tíz Dercemből nvolc eltelt. Minden cirádás befejezés nélkül: felelős, véleményekben. vitákban gazdag, egységre vivő tanácskozást kívánunk a szegedi kommunisták pártértekezletének. Sz. Simon István Szeged felszabadulásának ünnepén Híven a sokéves hagyományokhoz, október 11-én, Szeged felszabadulásának 44. évfordulója tiszteletére koszorúzási ünnepségeket rendez az MSZMP Szeged Városi Bizottsága, Szeged Megyei Város Tanácsa és a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága. A Belvárosi és a Dugonics temetőben levő katonai emlékműveknél kedden délután 3 órakor helyezik el a megemlékezés virágait Szeged állami, párt- és társadalmi szervezeteinek képviselői, valamint a fegyveres erők és testületek, a hazánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok küldöttei, majd délután 4 órakor a Széchenyi téri szovjet hősi emlékműveknél lesz koszorúzás Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka BERDAR BÉLA (Pest megye, 25. vk.), a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főigazgatója a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság nevében javasolta: az Országgyűlés a kormány beszámolóját vegye tudomásul, vonja le az ügy tanulságait, s határozza meg a kormány számára a további építkezés és az üzemeltetés feltételeit. Meggyőződését fejezte ki, hogy az építkezés részbeni leállítása nagyban befolyásolhatja a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainkat, csökkentheti kormányunk hitelét. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ország közvéleménye most döntést vár a Parlamenttől, amelynek olyan helyzetben kell állást foglalnia, amikor a vízlépcső ügyében minden lényeges kérdés már korábban eldőlt. Ezért a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság elfogadta u tájékoztatót azzal. hogy következtetéseit és követelményeit, a környezetvédelemmel és a településfejlesztéssel összefüggő felteteleket meghatározta a kormány számára. A bizottság a kormányt arra kéri, hogy a jövőben minden olyan nagy beruházás ügyében, amely a természet jelentős átalakításával jár, nagy nemzetközi elkötelezettségeket és anyagi terheket ró a népgazdaságra, érdemi társadalmi vitát követően döntsenek. Az állásfoglalás ismertetésének e pontjánál. Berdár Béla megjegyezte, hogy a maga részéről ilyen vállalkozásnak ítéli a Bécs—Budapest világkiállítást is, amellyel kapcsolatban a közvéleményt kevésbé érdekli, hogy hol lesz a helyszín, sokkal inkúbp arra kíváncsiak az emberek: a világkiállítás milyen terheket jelent a népgazdaságnak. A korábbi tudományos álláspontok alapján a vízlépcsőrendszer további építését és üzemeltetését a bizottság csak úgy tartja megnyugtatónak, ha a munkálatokat alárendelik az ökológiai szempontoknak. Szükségesnek tartja, hogy a rugalmas üzemelési rend és a nemzeti szennyvíztisztítási programok összehangolására, kormányközi egyezményben történő rögzítésére kezdődjenek tárgyalások a csehszlovák féllel, és ezek eredményét hozzák nyilvánosságra. SZILAGYI GÁBOR (Hajdú-Bihar m., 3. vk.), a debreceni postaigazgatóság igazgatója, az építési és közlekedési bizottság titkára elmondta: a testület a nagyiberuházásról folytatott vitában úgy foglalt állást, hogy a beruházás megvalósítása jelentősen előrehaladt, visszafordíthatatlan, s olyan kényszerpálya, amelyen, ha tetszik, ha nem, végig kell menni. A képviselők érzékelik a felelősség nagyságát, éppen ezert a mű mielőbbi befejezését támogatják, és nem annaK leállítását. Meggyőződésük, hogy ellenkező esetben jeA bős-nagymarosi beruházás helyzetéről szőlő kormánytájékoztató feletti vitával folytatódott pénteken az Országgyűlés őszi ülésszaka. A vita előtt a négy érintett állandó bizottság előadója foglalta öszsze az ülésszakot megelőző testületi viták tapasztalatait. lentős károk érnék az országot. A bizottság ülésén komoly bírálat érte a kormányt a tájékoztatási kötelezettség elmaradásáért, majd annak lassúságáért. Egyebek mellett ennek tudható be, hogy a terepet olyan csoportok uralták, amelyek politikai célök szolgálatába állították a vízlépcső ügyét. MAYER BERTALAN (Vas m., 5. vk), a Csepregi Győzelem Tsz elnöke, a tervés költségvetési bizottság előadója ugyancsak ismertette a bizottság ülésén kialakult vitát. Elmondotta: többen hangsúlyozták, hogy erre a parlamenti vitára nem most kellett volna sort keríteni, hanem már 1985ben, vagy még korábban. A bizottság véleménye szerint a felelősség nemcsak az illetékes szaktárcát, hanem az államközi szerződés aláíróját, a kormányt terheli. Ennek tudatában a kormánynak az üzemeltetésnél minden egyéb szempontot — az energiatermelést, a hajózhatóságot egyaránt — alá kell rendelnie a természetvédelem követelményeinek. A bizottság nyomatékkal ajánlja a kormánynak, hogy amennyiben ökológiai, környezetvédelmi gondok merülnének fel a „csúcsrajáratás" következtében, akkor kezdeményezze a nemzetközi szerződés módosítását. A felszólaló hangsúlyozta: a bizottság ellenzi, hogy a bős—nagymarosi beruházás ügyében népszavazáson szülessen meg a döntés. Most kérni ki a nép véleményét — és ezáltul rá hárítani a felelősséget — erkölcstelen dolog lenne. CSELŐTEI LÁSZLÓ (Pest megye, 2. vk), akadémikus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a mezőgazdasági bizottság véleményét tolmácsolta. Utalt arra, hogy az építők az ilyen jelentős természeti hatásokkal járó beruházásoknál a viták elkerülése érdekében általában a meglévő állapot fenntartására törekednek. A mezőgazdasági szakemberek ezzel a véleménnyel már a beruházás tervezésének szakaszában sem értettek cgvet. Az új helyzet ugyanis a talajvízszint-ingadozásának csökkentésével a növények kiegye ni i tettebb vizeli á t ásá t teszi lehetővé."Ez a táj nagy részén meguklható, sőt, az öntözési lehetőségek is bővülnek és egyszerűsödnek. Ugyanakkor kisebb területeken előre nem látható hatások is felmerülhetnek, ezek későbbi kezelésére beruházási tartalékot szükséges képezni — figyelmeztetett a felszólaló. A vitát megelőzően szót kapott SÜTŐ KALMAN (Vas m., 9. vk ), a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese, aki felolvasta több képviselőtársa véleményét is tolmácsoló levelét, amelyet Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének írt. A levél lényege, hogy választ kér a kérdésekre: a beruházásról készült akadémiai állásfoglalás kialakításában név szerint kik vettek részt, s az Akadémia elnöke egyetértett-e az állásfoglalással? Vita a tájékoztatóról Az első hozzászóló SZENTAGOTHAI JÁNOS akadémikus (országos lista), nyugalmazott egyetemi tanár, az MTA tudományos tanácsadója, javasolta a nagymarosi vízlépcső munkálatainak felfüggesztését, s azt, hogy az összes érintett ország független környezetvédelmi, vízépitészeti és energetikai szakemberei az egész kérdést a Duna-völgy közös problémájaként vitassák meg. KALDI ENDRE (GyőrSopron megye, 9. vk.), a Halászi Zöld Mező Mgtsz elnöke elmondta: az árterületen épülő vízpótlócsatorna biztosítja az erdők fennmaradását, ám emellett szükséges egy öntözési rendszer létesítése is. Mivel az ennek megépítésével járó anyagi terheket a szövetkezetek nem képesek vállalni, közösen fordulnak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz, hogy fontosságának megfelelően kezelje ezt a programot ECK TIBOR (Komárom m., 5. vk), a Lakástextil Vállalat Tatai Szőnyeggyárának igazgatója utalt arra, hogy többen a beruházás kedvezőtlen hatásaira hivatkozva kérik az építkezés leállítását. A képviselő ezzel kapcsolatban ügy foglalt állást: nem várni kell a feltételezett hatásukat, hanem gyakorlati munkával fel kell készülni megelőzésükre, s a müvet környezetkímélő módon az ember szolgálatába kell állítani. A felkészülés példájaként említette, hogy a Komárom megyei természet- és környezetvédelmi koordinációs társulás kidolgozta az érintett térségekre vonatkozó elképzeléseit. A programot a képviselő az illetékes minisztériumok figyelmébe ajánlotta. SZABÓ KALMAN akadémikus (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára több indítványt tett. Javasolta, hogy a miniszteri expozét tekintse az Országgyűlés közbülső beszámolónak, és így fogadja el, de ne erősítse meg a benne levő koncepcionális elképzeléseket. Indítványozta a nagymarosi vízlépcső építésének mielőbbi felfüggesztését. Az állandó bizottságok tagjainak delegált képviselőiből különbizottság megalakítására telt javaslatot; e testület november végéig készítsen korreferátumot a kormány mostani beszámolójához, meghallgatva ehhez az eltérő véleményeket képviselő szakembereket. A különbizottságnak ajánlatot kellene kidolgoznia az Országgyűlés számára a vízlépcső további sorsáról, és ennek alapján kellene szavazni a* kormány állásfoglalásáról. BUGÁN MIHÁLY (Szolnok m„ 12. vk.). a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese leszögezte: mindenkeppen a beruházás befejezését támogutja. Véleményét a kiskörei Tisza ii. vízlépcső példájura alapozta. SÁNDOR GÁBOR (Nógrád megye, 5. vk.), az Üvegipari Müvek Pásztói Szerszám- és Készülékgyárának anyagbeszerzője a kormány előterjesztését korrektnek ítélte, amely körültekintő munka eredményeként született. Ugyanakkor kritikusan szólt arról, hogy egy ilyen jelentős központi nagyberuházás indokoltságát a szakemberek mellett a közvéleménnyel is jobban meg kellett volna ismertetni. SIMON PETER (Tolna megye, 9. ' vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója a bős— nagymarosi beruházás energetikai változásait elemezte felszólalásában. Elmondotta: 1993—95-ben az érvényben levő erőmű-épitési program szerint a vizi erőművet a magyar felet illető teljes termelésével és teljesítményével vehetjük figyelembe az energiamérlegben, ugyanis az erőmű 1993-ban elkészül, míg a villamosenergia-törlesztés Ausztriának csak 1996-ban kezdődik meg. Erre az időszakra — még a Paksi Atomerőmű ötödik blokkjának megépítése esetén is — igen feszes energiahelyz.et lesz jellemző. A vízi erőmű hiánya esetén jelentős korlátozásokkal kellene számolni, ezek elérhetnék az évi 5U-1UU órát, a jelenlegi 12-15 órával szemben. A képviselő a boa— nagymarosi vízlépcsőrendszer vizi erőmű részét kapacitásában és gazdaságosságában egyaránt logikus, a villamosenergia-igényekhez illeszkedő elhatározásnak tartotta. TÓTH ISTVÁN (Bács-Kiskun m„ 10. vk.), a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat igazgatófőmérnöke, mint a vízügyi ágazatban dolgozó mérnök, sorra vette a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer néhány kedvező, illetve kedvezőtlen hatását. Hangsúlyozta, hogy a vízlépcsőrendszer (Folytatás a 2. oldalon) >