Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

1988. október 28., péntek 79 Nagy László: Elmozdulások Egy este Michel Gyarmathyval A monostor A pécsváradi romkert Rue de Challees. A négyszintes ház bordó színével és behúzott napellenzóivel a varieté magyar-francia nagy művészéhez illik. Csöngetésemre aranygombokkal ékesített fehér köpenyében kísér a szalonba a ház mindenese, aki 30 évvel ezelőtt még Josephine Baker szakácsa volt. A márványasztalok, -komódok hidegségét 50 szál Super Star rózsa, megannyi virág és az arany gyertyatartók oldják. Michel Gyarmathy úgy érkezik, mint egy király. Az ember áll megbabonázva, ó meg természetes egyszerűséggel kezet nyújt. „Foglalj helyet,... honnan is jöttél?... miről akarsz beszélgetni?... mit akarsz inni?..." Aztán bekapcsolom a magnót, teljes komolysággal belevágok, s mire a második kérdésre kerül a sor, már kötetlenül beszélgetünk. Michelnek varázslatos a közvetlensége. — A Michel Gyarmathy név hallatán a szórakoztató iparban világszerte felkapják a fejüket az emberek. Persze, a nagy hírű Folies Bergere műsorára a szakmában figyelni kell. Milyen út vezetett a csúcsig, hogy a Folies ma már egyenlő Michel Gyarmathy nevével? — A franciák a Gyarmathy nevet nem tudják kiejteni, éppen ezért itt Párizsban csak Michel vagyok. Ez a népszerűségnek az átka, vagy éppen a haszna. Például Maurice Chevallie-t egész Franciaországban csak „Morisnak" hívták, az utcaseprőktől a királyokig. Mit kérdezett, hogy kerültem ide? Vonattal, a harmadik osztályon, egy kis bőrönddel. Ekkor 1933-at írtunk. Bécsben volt szerződésem, de mikor megérkeztem szeptember 23-án, kiderült, hogy a színház fizetésképtelen, tehát tönkrement, Megijedtem, mert Magyarországon három színházi szerződést hagytam, ezért nem akartam visszamenni, szégyelltem, hogy nem jól sikerült a Nyugatra való beutazásom. Elmentem a francia konzulátushoz és kaptam 15 napra beutazást Párizsba. Visszautazásra már nem volt pénzem, ezért ragadtam itt. — Nem terhes Önnek, hogy a Párizsba látogató kispénzű magyarok kéréseikkel zaklatják nap. mint nap? — Ez a legkellemesebb nekem, hogy a színházba eljönnek a magyarok és éti félismérerii átájszóIáSukat épp úgy a palócokat, mint a „vazs" megyeieket ésöjülök annak, amikor adok nekik ingyen jegyeket, mert nincs elég pénzük. A Folies Bergere nagyon drága színház. Annyira örülnek ezeknek az ingyen jegyeknek, hogy gyakran meg is kérdezik, mibe kerül? Mondom: miért kérdezik, nem fizettek érte? Erre azt válaszolják, olyan jó tudni, hogy ilyen drága helyen ültünk a mi kis valutánkból. — Hány éve irányítja a Folies Bergere-t, hogyan képes mindig újítani? — Ötven éve élek itt Párizsban és mindjárt az első évben itt kezdtem dolgozni, mint rajzoló. Lassanként haladtam felfelé a létrán, miközben volt Párisban négy-öt évig német megszállás, és akkor el voltam tiltva, mert görögkeleti vallású vagyok, azt gondolhatja. Gyarmathynak hívnak, de a valódi nevem nem Gyarmathy. Zsidó nevem van. „...Emlékszem Majetényi mondta Éhrenfeld magát nem engedem át És harminc év után én Párisba Tettem csak le a pótvizsgát..." (Mosolyok és könnyek, 1970) — Hogy vagyok képes mindig újítani? Hát úgy, hogy nem újítok. Ha a Folies Bergere-t nagyon megújítanám, nem lennének megelégedve a nézők. Ha mást hallanának az unokák a műsorról, mint amit a nagypapa, vagy a dédpapa mesélt, azt mondanák, itt valami nem stimmel. Akkor még nagy újság volt egy meztelen nőt látni a színpadon, ma már nagyobb újság, ha fel van öltözve. — Mekkora stábbal dolgozik? — A revü műsora 11 óra 20 perckor fejeződik be. Itt nézőtér van, páholyok, zsölyék, karzatok és baU kon. Összesen 250-en vagyunk, ebből 50 francia, a többi amerikai, spanyol, angol, német... — Egy művész soha nem lehet elégedett. Ön nagyon nagy művész... — Én viszont elégedett vagyok, mert amit kitűztem magam elé, azt elértem. Azt, hogy nagy művész vagyok-e, azt nem tudom eldönteni. Valószínűleg van hozzá tehetségem, mert 50 év óta elhitetem a közönséggel, hogy erre vagyok predesztinálva. — Nem szeretnék Párizsból úgy elmenni, hogy nem láthatom a Foliesban az Ön műsorát. Erre két nap múlva kerítek sort, természetesen az Ön által „felajánlott" igyen jeggyel. Milyen tervek foglalkoztatják még? — Semmilyen! Nekem a revüképek kijönnek a könyökömön és ami eszembe jut, azt megcsinálom. Rendszerint azok jutnak eszembe, amik kellenek! Ha maga eljön megnézni a revüt, nem mondja nekem többé, hogy Ön, hanem azt, hogy Michel eljövök hozzád a Folies-ba és megnézem a revüt!... — Köszönöm... Hibátlanul beszél magyarul, hogy lehet ez? — Kérlek úgy, hogy Magyarországon születtem. Hiába élek én 50 éve Párizsban, felismernek, hogy nem vagyok francia. Szoktam verseket írni, de csak magyarul, mert franciául képtelen lennék. — Mit szeretne még elérni? — Elmenni Szegedre és a Dóm elótt bemutatni a Folies Bergere műsorát, természetesen felöltözve, mert a Dóm elótt nem lehet meztelen revüt játszani. De félek, hogy akkor is azt mondanák: hol vannak a meztelen lányok? Azt válaszolnám, hogy azok a templom belsejében és mind szentek! — Sok sikert és jó egészséget kívánunk Magyarországról... — Nektek ugyanezt kívánom, az egész életetekben legyen sikeretek és a mostani új kormány-alapítvány sikerüljön, mindenki boldog legyen! Te vagy az egyetlen... Hozzád én hú vagyok... Színház... A siralomban is Hozzád hú maradok." (Volt egyszer, hol nem volt... 1975) BAGAMÉRY LÁSZLÓ Hii * />» * Michel Gyarmathy üdvözlete a Délmagyarország olvasóihoz Régészeti emlékeink közül az egyik legérdekesebb Pécsváradon található. Az ásatások és levéltári kutatások nyomán ma már biztosra vehető, hogy a vármonostor falának alsó szintje István, sőt apja, Géza fejedelem uralkodása alatt is állt, várszerüen erődített fejedelmi udvarhelyként szolgált téli szállásul. István itt töltötte ifjúkorának egy részét, s hogy mennyire értékesnek tekintette a későbbi években is ezt a helyet, bizonyítja, hogy a koronát a pápától elhozó Asztrik apátnak ajándékozta a monostort. Az adományozó levélben foglaltak szerint az itt létrehozott vár-monostor, kiemelkedően gazdagnak számított. Hozzátartozott 41 falu, kétszáz fegyveres harcos, akik őrizték a monostort. szőlők, szántók és természetesen a földművelő családok, ezenkívül méhészek, kovácsok, pékek, fazekasok, tímárok, ácsok, molnárok, szakácsok, vendéglátók, betegápolók, fürdősök, hogy „szolgálják az apátságot, lássák el a vendégeket és a betegeket...". A felsorolásban szerepel még tizenegy kehely, ami abban az időben óriási kincsnek számított, és könyvek, Az István király szálloda „amelyekkel főképp tündöklik a tekintély az egyházban" A monostor kitűnő helyen épült, a legfontosabb utak találkozásánál, s a királyi kegy folytán a Szentföldre vezető új zarándokút is erre haladt el. A lovagok és kíséretük számára itt szállást és ellátást biztosítottak, s ez jövedelmező szolgáltalás volt. A hely fontossága egyre emelkedett, olyannyira, hogy felszentelése az 1038-as év a legfontosabb eseménye — még István halálát is megelőzve — a pannonhalmi bencések által vezetett Pozsonyi évkönyvben. Az évek során egyre bővült, gazdagodott, és rövidesen újból kapcsolatba került az Árpád-házzal. A Kálmán király által megvakított kis Béla herceg talál itt menedéket, s a rejtegető szerzetesek jó érzékkel használták ki a megfelelő pillanatot, amikor is az utód nélküli II. Istvánnak bemutatták a herceget, aki örökösévé tette. Természetesen trónra kerülve a hála sem maradt el. A pusztító tűzvész után átépítették az igen érdekes, emeletes templomot, amelynek a köznép által is látogatott alsó szintjén, bizánci jellegű freskótöredékeket láthatunk ma is. Később új kolostort építettek a falakon belül, a máig feltáratlan román kori templom alapfalai fölött, s ekkor végezték el az erődítés munkáit is, amiből ma is áll a kapubástya és a saroktorony. Nehogy a törököknek menedéket nyújtson, a várat 1543-ban felégették. Az 1957-ben megindult ásatások eredményeként a ma errejáró láthatja az István-korabeli templom maradványait, az itt talált értékes kőfaragásokat, a töredékekből helyreállított edényeket és a gótikus templom alapjait. Szerves része lett a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal által helyreállított műemlék együttesnek Borsos Miklós István király-szobra, valamint a régebben itt alkotó, nemrég elhunyt Kígyós Sándor műveinek állandó kiállítása, s az István király szálloda, amely az eredeti falrészek felhasználásával szemet gyönyörködtetöen illeszkedik a műemlék együttesbe, HAJÓS ANNA "A