Délmagyarország, 1988. október (78. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-28 / 258. szám

fhf&Mfl VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 258. szám 1988. október 28., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint December 10-re összehívták a megyei pártértekezletet mm Ülést tartott a megyei pártbizottság Tegnap, csütörtökön Szegeden, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának nagytermében Koncz János megyei titkár, illetve Szabó Sándor megyei első titkár elnökletével ülést tartott az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, amelyen részt veitek a testület tagjain kívül az állami, társadalmi és tömegszervezetek, valamint a tömegkommunikációs szervek képviselői is. Jelen volt és felszólalt a tanácskozáson Latos István, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese. Először Szabó Sándor tartott tájékoztatót a két pártbizottsági ülés között végzett végrehajtó bizottsági munkáról. A szűkebb megyei pártleslülct üléseiről lapunk rendszeresen beszámolt, ezért nem szükséges erről külön számot adni. A végrehajtó bizottság — sajtóban nem publikált — személyi döntéseiről és állásfoglalásairól a következő tájékoztatás hangzott el: A testület szeptember 23-1 ülésén a Magyar Rádió elnökének javaslatára egyetértett Várkonyi Balázs, a szegedi rádióstúdió vezetőjének tisztségéből való felmentésével. Október 21-1 ülésén, ugyancsak a Magyar Rádió elnökének kezdeményezésére, egyetértett Vágási Kálmánnak a szegedi stúdió vezetőjévé történő kinevezésével, november elsejével. (Vágási Kálmán jelenleg a szolnoki városi rádióstúdió vezetője.) A végrehajtó bizottság egyetértett azzal, hogy Papp Gyula, Szeged Megyei Város Tanácsának elnöke ellen a tanács ügyrendi bizottsága vizsgálatot folytasson le. Kezdeményezte, hogy Papp Gyula ellen a szegedi városi pártbizottság pártfegyelmi vizsgálatot indítson. Eszmecsere a pártnyilvánosságról Ezután a megyei pártbizottság megvitatta a Jelentés a nyilvánosság, a pórt belső tájékoztatási rendszerének megyei helyzetéről, javaslat fejlesztésének feladataira című előterjesztést, amelyhez Koncz János fűzött szóbeli kiegészítést. A szóbeli kiegészítést követően Perjési László, az OTP megyei igazgatóságának vezetője megkérdezte: a testületi vitát és állásfoglalást megelőzően nem kellene-e megismertetni és véleményeztetni az írásban kiadott anyagot a megye valamennyi pártszervével és pártszervezetével. Válaszként Koncz János bejelentette: a végrehajtó bizottság írásos jelentése korábban megjelent már az Alapszervezeti Tájékozlatóban, így minden párttag számára hozzáférhető. Napjaink politikai életét számos részletben híven kifejező, élénk vita alakult ki a végrehajtó bizottság jelentéséről. Ebben elsőként Tamasi Mihály, a Csongrád Megyei Hírlap főszerkesztője fejtette ki véleményét. Bevezetőben elmondta: a megyei párttestületi munka nyilvánosságának, a párt tájékoztatási rendszerének milyensége alapvető jelentőségű kérdés. Hiszen a nyilvánosság teljesebbé tétele nélkül elképzelni sem lehet a demokratizmus kibontakozását, a párt megújulását. A pártot ugyanis elsősorban az teszi erőssé, ha tagsága aktivan, tudatosan, vagyis beavatottan törekszik a feladatok megoldására. Példával igazolta, miszerint a korábbi sajtóirányítási gyakorlat és a Hírlap viszonylag szolid kezdeményezőkészsége egyaránt részes visszás helyzetek kialakulásában. Így volt ez a ma már közismert „huszonötök" levelével kapcsolatban. Miközben a Hírlap tartotta magát a nemleges állásponthoz, azonközben a pártélet gondjait is elemző levelet egv pártlapnak semmiképpen sem minősíthető orgánum, a Vásárhelyen megjelenő Juss publikálta. E tény arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy a már létező, és különösen pedig a még ezután meginduló tájékoztatási eszközök közötti hírversenyt csakis nagyobb újságírói aktivitással, ugyanakkor teljesebb beavatottsággal állhatjuk. Beszélt arról is. hogy a Hírlap sohasem kívánt botrányokat szellőztető lap lenni, ám igenis igényt tart arra a szerkesztőség, hogy a közvéleményt foglalkoztató kérdésekben, kivált pedig a politikai állásfoglalást is igénylő ügyekben mindenkor idejekorán megszólaljon. Ez igen nagy munkát ró a szerkesztőségre, és nagyobb önállóságot is igényel. Fölvetette és meggondolásra ajánlotta a főszerkesztő, hogy amikor városaink önálló orgánum kiadására készülnek, időszerűnek tűnik megvizsgálni, mi a jövőjük a régóta megjelenő mutációs kiadásoknak. Komócsin Mihály, a megyében sok éven át magas párt- és állami tisztséget is betöltő nyugdíjas pártmunkás kapott szót ezután. Fölszólalását igen megkapóan kezdte a sokak által ismert, tapasztalt kommunista: kérte a pártbizottságot, járuljon hozzá, hogy írásból beszéljen, miután sok mondanivalója van, s minden bizonnyal utoljára szól a jelenleg funkcionáló testülethez. Ezt követően elmondta: ma már tisztán látja, nem volt jó a korábbi, olykor a titkolózásig jutó gyakorlat, és különösen nem volt jó a vitáktól való tartózkodás a párton belül. Ám mert ezeket a határozatokat annak idején maga is megszavazta, mindig tartotta magát a döntésekhez. Most is meggyőződésből helyesli a nagyobb nyilvánosságot, a párt ügyeinek nyíltabb kezelését. Látja azonban azt is, hogy e gyakorlat bizonyos veszélyeket is magában rejt. Így például egyeseknek alkalmat ad felelőtlen megnyilatkozásra, ígérgetésre. Ezt viszsza kell szorítani. A közismert gázprogramot, a közműves vízhálózat teljessé tételét szolgáló megyei döntést, a telefonbővítést, és számos más, a fejlődést szolgáló helyi kezdeményezést mind úgy említette föl, mint amelyek megvalósításáért a maguk idejében funkcionáló jogszabályok adta kereteket tágítani kellett. Éppen az ügy, a kommunális ellátás magasabb szintre emelése érdekében. Kifejtette, hogy bár ezekért ma különböző jelzőket akasztanak rá, olykor igen tekintélyes sajtóorgánumok is. Mindennek ellenére az említett tényeket ő eredményként értékeli, amelyeket semmi esetre sem szégyell. Érzékletesen beszélt arról is, miért hárítja el következetesen azokat, akik ma azzal keresik meg, vegyen részt a kommunista párt megalakításában. „Ha valamikor, most szükségünk van a pártegységre, mert bizonyos erők úgy vélekednek, hogy most jött el az alkalom a pártot kiszorítani a hatalomból" — mondta. Az ülés e szakaszában elnöklő Szabó Sándor tett rövid fölszólalást ezután. Kifejtette, hogy a régebbi irányítási szisztéma egyik formája, a megyei vezetői értekezletek alkalmazhatósága fölött mára eljárt az idő. Nem utolsósorban azért, mert korábban előfordult, hogy a vezetői értekezleten kialakított véleményt egyesek döntésként kezelték. „Folyamatosan tanulva a demokráciát, ma inkább gyakrabban ülésezik a végrehajtó bizottság, s így szükség szerint valóban testületi döntések születnek arra érett kérdésekben" — mondta többek között. Pál Rozália nyugdíjas vezérigazgató felszólalásában a jelentést, és az ahhoz fűzött szóbeli kiegészítést,valamint a nyilvánosság szélesítését szorgalmazó feladatokat korrektül kidolgozottnak, időszerűnek és szükségszerűnek minősítette, ezért elfogadásra ajánlotta. A pártsajtó aktuális feladatairól szólva elmondta: a párt arculatáta nyolcszázezernyi párttag véleménye jelenti. Ezért a sajtónak, a pártlapoknak különösen, elsősorban a párttagok véleményét kell tükrözniük. Ennek fontosságát növeli, hogy az elkövetkező időkben esetleg már választásokat is befolyásolhatja, hogy a közvéleménynek megbízható, valós képe legyen a közhivatalt vállaló párttagokról. A létrejövő alternatív szervezetek majd bizonyára időben népszerűsítik a maguk jelöltjeit. Szükséges, hogy ebből a munkából a pártsajtóra háruló feladatok ne maradjanak megoldatlanok. Perjési József, a megyei pártbizottság osztályvezetője felszólalásában kifejtette véleményét a nyilvánosság és a demokrácia összefüggéseiről. A különböző kérdések megítélése körüli viták élénkülését helyeselte, de fölhívta a figyelmet a parttalanná terebélyesedő vita veszélyeire. Lenint idézve mondta el: „Amikor mindenki szabadon mond véleményt mindenről, akkor kiemelkedően fontossá válhat, hogy az azonos nézeteket valló emberek — adott esetben a párttagok! — se rejtsék véka alá véleményüket." Szervezeti javaslatot is tett felszólalásában: a pártbizottság ne döntsön most a szobán forgó jelentésről, hanem küldjön ki külön bizottságot a pártsajtó szervezeti átrendezésének, szükség szerinti formálásának tanulmányozására. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezetője a jelentést a politikai intézményrendszer szükséges reformja részeként értékelte. Hozzátéve: a legális párt tájékoztatási politikájától idegenek az illegális vonások, ezért is múlhatatlanul szükséges a korszerű, a kor igényeit kielégíteni képes tájékoztatáspolitika kidolgozása és alkalmazása. Szólt arról is, hogy a párt vezető tisztésgviselői és a pártsajtó közötti kapcsolat csakis partneri, és semmiképpen sem alárendeltségi lehet. A megye és Szeged életét negatív színben tálaló viszonylag nagy számú sajtóközleményekről szólva rámutatott:" ezt nem szervezi senki, csupán annak a megjelenési formája, hogy náiunk sok megoldandó feladat torlódott össze, részben épp azért, mert a vezetes nem kezelte segítő partnerkent a lapokat, és a kommunikációs műhelyeket. Sáfrán István, a Központi Bizottság sajtóalosztályának munkatársa is szót kért a vitában. Rámutatott, hogy hiba lenne a sajtót kárhoztatni társadalmi gondjaink kimondásáért. Megfogalmazta: a Szegeden dolgozó újságírók felelősséggel végzik munkájukat, s ezt segíteni kell továbbra is. Kereszty Béla megyei főügyész etikai kérdésben kérte a pártbizottság állásfoglalását. Kérdése így szólt: a valamilyen testületi tagsággal rendelkező újságíró vajon, milyen körben teheti közzé éppen tagsága révén megszerzett értesülését, információját? A testületben, amelynek tagja? Abban a lapban, amelynek munkatársaként lett testületi tag? Vagy bármely orgánumban? Sz. Simon István, a Délmagyarország főszerkesztője elmondta: ezúttal először az újságíró-társadalom, és a helyi lapok vezetői időben megismerkedhettek a most testület elé került anyaggal. Ezt megtiszteltetésként fogják föl a felelősséggel gondolkodó újságírók. Szólt az úgynevezett leleplező cikkek okozta gondokról is. „Ezek nem azért szaporodtak meg, mert az újságírótársadalom alapállása változott, hanem, mert összegyűltek kezeletlen társadalmi bajaink" — mondotta. Javasolta, hogy a különböző szintű vezető testületek rendszeresen ellenőrizzék tagjaik erkölcsi-etikai helyzetét, szükség esetén időben éljenek eredeti jogkörükkel a fegyelmi testületek, s akkor majd nem lesznek „leleplező" cikkek. Ez közös érdeke a társadalomnak, az újságíróknak, és a vezető testületeknek egyaránt. Vitazáró összefoglalása során Koncz János hangsúlyozta: fordulat kezdeténél vagyunk, tovább kell szélesítenünk a nyilvánosságot egyebek között a pártlapok (Folytatás a 2 oldalon.) Grósz Károly hazaérkezett Grósz Károly, a minisztertanács elnöke csütörtökön befejezte Iránban tett háromnapos látogatását, s az általa vezetett kormányküldöttséggel, valamint a szakértők és vállalati vezetők népes csoportjával együtt délelőtt hazautazott Teheránból. A magyar miniszterelnök programjának utolsó állomásaként csütörtök reggel megbeszélést folytatott Szajed Ali Hameneivel, az Iráni Iszlám Köztársaság elnökével. Az iráni államfő hivatalában fogadta a magyar kormányfőt. Grósz Károly vendéglátójával, Mir Hoszein Muszavi Hamenei iráni miniszterelnökkel folytatott szívélyes légkörű és eredményes tárgyalásain megállapodtak a két ország közötti magas szintű politikai érintkezés folytatásáról. Ennek jegyében Grósz Károly hivatalos magyarországi. látogatásra hívta meg Muszavit, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A Minisztertanács elnöke megerősítette u Hasemi Rafszandzsaninak, az iszlám köztársaság parlamentje elnökének szóló meghívást is. Az iráni politikus reményét fejezte ki, hogy a nem távoli jövőben eleget tehet a meghívásnak. A két miniszterelnök elhatározta, hogy a két ország kölcsönös érdekeinek megfelelően magasabb szintre emelik a gazdasági együttműködést. Ezzel kapcsolatban megállapodtak abban, hogy az iráni fél előmozdítja Magyarország részvételét az iszlám köztársaság újjáépítési és gazdasági fejlesztési programjában, különös tekintettel azokra a területekre, ahol a magyar gazdaság már bizonyította versenyképességét. Az elutazás elűtt a Mehrabad repülőtér reprezentatív különtermében Grósz Károly és Mir Hoszein Muszavi aláirta a tárgyalásokról szóló emlékeztetöt. amelyben rögzítették a megállapodásaikból eredő további teendőket. Ugyanott Nagy Gábor k ü 1 ügy m i n isz ter- helye t tes és Ali Mohammad Besarati iráni első külügyminiszterhelyettes írta alá a két ország közötti, 1989—90-re szóló kulturális csereprogramot. A dokumentumok aláírása után Grósz Károly és Mir Hoszein Muszavi közös sajtóértekezletet tartott. A Minisztertanács elnökét es kíséretét katonai tiszteletadással búcsúztatták a ket ország nemzeti lobogóival feldíszített teheráni repülőtéren. A magyar kormányküldöttség különrepülőgépe helyi idő szerint pontosan 11 órakor emelkedett a magasba. Grósz Károlyt és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter külügyminiszter, Beck Tamás kereskedelmi miniszter és Raft Miklós államtitkár, a Minisztertanács Hivatalának vezetője fogadta. Jelen volt IHohammad Moussa Hashemi Golpaiegani, az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) Hogy mindig friss legyen A sütőipari adalékanyagok gyártásáról és felhasználásáról rendeztek tegnap szimpóziumot Szegeden. A meghívót a holland—angol UNILEVER, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. és a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat írta alá. Schmidt András, a bank osztályvezetője elmondotta, hogy ez a finanszírozó szervezet nagyobb pénzeszközökkel támogatja az export és a kereskedelem fejlesztését, kooperációk és lízingszerződések létrejöttét. Több multinacionális céggel kötöttek már ilyen témában megállapodást. Ezek közé tartozik az UNILEVER is. A. B. van Dijk, az UNILEVER műszaki igazgatója ismertetőjében elmondta, hogy 75 országban képviselteti már magát cége, s reméli, Magyarország lesz a sorban a hetvenhatodik. A holding szervezethez 560 vállalat tartozik, amelyek többsége saját márkanevet használ, és így nem mindig derül ki a nagyobb egységhez való tartozásuk. Termékskálájukba nagyon sokféle cikk tartozik a kozmetikumoktól, a levesporokon keresztül az ipari ragasztókig. Tavalyi árbevételük 35 milliárd dollár volt összehasonlitáskép pen megjegyezte, hogy a Coca-Cola cég ennek mintegy ötödét forgalmazta. Az UNILEVER gyártja az Admuldata sütőipari adalékhoz használt hatóanyagot is. Az előadó nem kis büszkeséggel jegyezte meg. hogy: „Sokkal többet költünk kutatásra, mint a bürokráciára." Ezután részletesen ismertette minőségjavító anyagokból cége kínálatát, hangsúlyozta, hogy kenyérfajtánként kell megtalálni a megfelelő javítóanyagokat, de az igazán alkalmas dagasztógépe' is keresni kell. Minden berendezéshez más-más típusú adalékanyag ajánlatos. Prohászka Ottó. a CSGMV igazgatója elmondotta, hogy vállalata már 1987-ben a hazai sütőipari adalékanyaggyártásnak a 90 százalékát produkálta, ebben a munkában három külföldi és két hazai emulgátorgyártóval működött együtt. Ügy tűnik, felkészültségben és a szakmai tudásszintben nálunk sincs hiány, viszont a hazai eszközök igencsak fejlesztésre szorulnának. A jelen körülmények között is egv jó minőségjavító anyag a Rheopan-termékcsalád. B I »