Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

19SS. szeptember 28., szerda 5 Mesterek állandó kiállítása A kőszegi iparos mesterek megyeszerte, sőt az országhatáron túl is közismertek. A kézműipar fénykorában, a 18—19. században, száznál több iparos céh tevékenykedett a határ menti városkában. Az iparosok műhelyeit, termékeiket most állandó kiállítás mutatja be a történelmi városközpont egyik épületében, a Tábornok-házban. Utódaik, sok nagy múltú iparosgeneráció ma élő sarjai közül már csak kevesen folytatják őseik munkáját, alig néhány tucat kisiparos dolgozik ma Kőszegen. A képen: Wagner István órásmester műhelye. Cikkünk visszhangja Homília A homília Ő6i egyházi műfaj: a szent szöveg magyarázata, mondatról mondatra. Nem hiszem ugyan, hogy F. Nagy István „Tudjuk-e, mit akarunk?" című írását (Délmagyarország, szeptember 21.) valaha is kanonizálnák, mégis úgy érzem, érdemes ezzel a módszerrel elemezni egv részét: a vízműről és ellenzőiről szólót (a többi részből nem derül ki világosan, tudja-e a szerző, mit akar), mert fényt vet egy gondolkodásmódra, amely nem csupán F. Nagy István sajátja. Lássunk hát neki! A vízmű megépítésével kapcsolatban javasolt népszavazásról írja: „Hangzatos ígérgetésekkel, mézesmadzaggal a tömeg könynyen félrevezethető, mi több, saját érdekei ellen is lehet rohamoztatni." Igaz, nem tömegszavazásról, hanem népszavazásról volt szó, de a „tömeg" szó, ha nem is éppen mézes, enyhítheti az olvasó keserű szájízét, amit itt a „nép" szó használata okozna. Az sem világos, hogy ebben a kérdésben ki ígérget és mit. De maga a megállapítás nem elhanyagolható, mert van benne igazság: kétszáz éve a demokrácia valamenynyi ellenfelének legerősebb érve. Nem sorakoztathatom fel az összes ellenérvet vele szemben, csupán Winston Churchill szellemeskedőnek tűnő, valójában igen mély mondását idézem: a demokrácia nagyon rossz politikai rendszer —< da minden más sokkal rosszabb. Vagyis: ha a döntéseket demokratikus úton hozzák, ez sok hibát eredményez — eleinte talán majdnem annyit, mint a demokráciamentes módszer. Az adott esetben például, feltéve, hogy egy esetleges népszavazás hibás döntést hozna, ós csupán Kiskörét, meg az eocénprogramot véve figyelembe, még mindig 2:1 a demokrácia javára — nem is szólva arról, hogy a nép döntésének hibás voltában nagyrészt az antidemokratikus előzmények lennének a ludasok. i,Hónapok óta megy a hangoskodás, ¡hogy állítsák le a BNV építkezését." Előzőleg ugyanis évekig legfeljebb suttogni lehetett róla. „Némely aktivisták minden követ megmozgatnak, hogy igazuk legyen a kormány szakembereivel szemben." Vagyis: a szakemberekkel holmi hozzá nem értő aktivisták vitatkoznak. Feltételezem, hogy a szerző máskor is ebben a szellemben nyilatkozott az olyan aktivistákról, akik a maguk akaratát helyezték szembe a szakvéleményekkel. De ezúttal léved: most szakemberek állnak szemben szakemberekkel (részben ugyanazok, mint a fent említett Kisköre esetében), csak éppen egyesek az egyik, mások a másik szakértői csoportnak hisznek. A probléma politikai síkra terelődését az okozta, hogy a „kormány szakemberei" egyáltalán nem szakemberként viselkedtek, hanem bürokrata módjára. A szakembernek ugyanis, ha elgondolásával szemben ellenvetések merülnek fel, azokra alapos vizsgálat után vagy szakszerű, dokumentált cáfolattal, vagy elfogadásukkal és figyelembevételükkel kell reagálnia, ök ezzel szemben éveken át adminisztratív eszközökkel szorították illegalitásba az ellenvéleményeket, s amikor ez lehetetlenné vált. még mindig nem szakmai érvekkel válaszoltak, hanem az építkezés felgyorsításával, az építés és leállítás költségeinek (egyébként manipulált) kiszámításával stb., tovább játszva a süket sógort. Csoda-e, ha ezek után az emberek nem hisznek nekik? F. Nagy István egy középiskolással találkozik, akinek „tanára mondta", hogy menjen el a vízmű építése elleni tüntetésre. „Félek, nehogy baja essék annak a gyereknek." De hát mi baja eshetnék ? Talán csak nem attól kell tartani, hogy agyonnyomják a tömegben ? Ezután két szónoki kérdés következik. „Milyen tömegtüntetés az olyan, ahova éretlen diákokat kényszerítenek?" Nem tudom, hány éves a cikkíró, de nem lehet nagyon öreg, ha nem látott még ilyen tömegtüntetést. Elárulhatom neki: a kényszer nem abban szokidtt állni, hogy a tanár olyasmiről is beszélget diákjaival, ami az ország sorsáért érzett felelősséggel kapcsolatos. Még csak nem is abban, hogy javasolja nekik a részvételt a tüntetésben, bár ezt — ha megtörtént — oedagógiailag vitathatónak tartom. A másik kérdés: „Mióta ért a szavazásra felbiztatott nép a vízierőmű-épitéshez?" — Hiszen nem is arról szavaznánk, hogy hogyan kell. vízi erőművet építeni, hanem, hogy akarjuk-e egyáltalán a továbbépítését. Persze, a tömeg manipulálható. De a Parlamentnek mintegy 400 tagja van, akik közt nem sok elfogulatlan szákember lehet: tehát a manipulálhatóság szempontjából szintén tömeg. Arai megint azt, mutatja, hogy ma már politikailag sincs jó megoldás. „Erős a gyanúm, hogy a népszavazás arra lenne jó, hogy a hangadók biztosítsák magukat arra az esetre, ha az építkezés leállítása megbosszulná magát" — olvasom a cikkben. Vagyis, ugyebár, a hangoskodó aktivista hangadók, ahelyett hogy maguk rendelnék el saját felelősségükre az építkezés leállítását, sunyi módon a népszavazás mögé akarnak bújni. F. Nagy István .kíméletesen nem használja fel alattomosságuknak azt a további nyilvánvaló bizonyítékát, hogy nézeteikkel évekig nem léptek az ország nyilvánossága elé, bevárva, amíg késő lesz, hogy ily módon próbáljanak éket verni a vezetés és az ország lakossága közé. Szokás a homiliát a hallgatók, olvasók épülésére szolgáló néhány magvas intelemmel befejezni. Én inkább a duzzasztó épülésére vonatkozó (néhány saját gondolatomat mondanám el. Nem tudom, hogy a szakmai vitában kinek van igaza, hiszen nem vagyok szakértő, és a szakértők sem tudják (másképp egy véleményen lennének). A vízügyesek magatartása és kiskörei „előélete" mindenesetre ellenük vall. Nem tudom, hogy milyen anyagi veszteséget jelentene, ha mégis nekik lenne igazuk, és a vízlépcső ennek ellenére nem épülne meg. Lehet, hogy evekig nyögnénk. De ha a környezetvédőknek van igazuk, és a vízmű mégis megépül, a kárt soha többé nem lehet helyrehozni. Ezért, nyugtalanul bár, és a két rossz közötti választással járó elkerülhetetlen szorongással, az építkezés leállítása mellett vagyok — egyelőre csak ideiglenes leállítása mellett, abban a reményben, hogy teljesebb és megbízható információkhoz jutva, tárgyszerűbben és megnyugtatóbban lehet maid dönteni ebben a kérdésben. Fóliák György Beszélgessünk a megújulásról Ha százak vitatkoznak... Aligha keli a szegedi oárttagaknak elmondani. hocv október 8-án tartja értekezletét az MSZMP szegedi bizottsága. E tanácskozás előkészítése során városunkszinté valamennyi pártszervezetében véleményt mondtak a párttagok az előzetesen nyilvánosságra hozott dokumentumtervezetről. Kulcsár Pétert, a kommunális pártbizottság titkárát arról kérdeztük. hogy az e pártbizottsághoz tartozó kilenc pártszervezetnél megtartott taggyűlések során milyen vélemények fogalmazódtak meg? — Elöljáróban elmondhatom. hogy már maga a városi pártértekezlet összehívásának ténye kedvező fogadtatásra talált párttagjaink körében. Azt is örömmel fogadták, hogv a dokumentumtervezet nyilvánosságra került, és a városi pártbizottság igényelte a különböző véleményeket. Nehéz öszsztfoglalni a párttaggvuléseken elhangzottakat, de azt nyugodtan kijelenthetem, hegy állandó téma volt ezekben a vitákban az. hogv az országos pártértekezleten elhangzottakkal ellentétben nem tapasztalják párttagjaink a kibontakozás konkrét megvalósítását. Az SZKVnál például volt aki így fogalmazott: a párttagság bizonytalan. ideológiailag megrendült. nem lát támpontokat. például nem tudia feldolgozni a pluralizmushoz kapcsolódó nézeteket. Volt aki azt mondta: ma is defenzívában van a párt. Más pártszervezeteknél is megfogalmazódott egy itt elhangzott vélemény: a mit? és hogyan? kérdésekre adott válaszok hiányoznak a sokszor túl általános célok közül. A településtisztasági' vállalatnál elhangzott: ne egyszerűen létszámcsökkentéssel akarjuk kiiktatni a bürokráciát. hanem szüntessünk meg olyan szervezeteket, amelyek léte megkérdőielez,hető. Sokan kérték a fegyverkezési kiadásaink csökkentését is. Elmondták — ezt nem űev képzelik, hogv országunk kibújjon a szerződéses kötelezettségek alól. hanem egyszerűen az ésszerűtlenségeket kellene kiiktatnunk. A gazdasági szakemberek kifogásolták. hogv e terület helyzete rosszabb, mint a felvázcil kép. a bürokratikus gazdaságirányítás, a torz érdekeltség ma is akadályozza a munkát, s ezen csak radikális megoldásokkal lenit változtatni. ..Tehetségtelen vezetők tömege ül a nyakunkén" — mondta valaki. s legyen bátrabb a párt ezek lecserélése során. A megújulás legfontosabb kérdéseiben ne társadalmi kívánságműsort rendezzünk, hanem végre tegyünk is valamit. Az IKV-nál feltették a kérdést: a demokratizmus dúiásának vagv az anarchia megnyilvánulásának vagyunk ma tanúi. Néhánv országos kérdésben (bős— nagymarosi vízi erőmű) elvan tanácstalanság tapasztalható. hogv indokolttá teszi ezt a kérdést. A dokumentumtervezettel kapcsolatban elmondták, hogv sajnos. ma is sok régi. megoldatlan probléma köszön vissza, s túl általánosnak tartották a feladattervet. Ehhez hozzátették: a kibontakozás nemcsak országosan, hanem városunkban sem érzékelhető. Példaként emiitették azt. mi Íven nagv problémát jelent r. vállalati mozgástér változatlan korlátozottsága. s az, hogv ma is tul sok az egymásnak ellentmondó vezetői megnyilvánulás. Szintén a pártértekezlet anyagához kapcsolódva hangzott el: a pártapparátus .tömegkapcsolata váljon érdemivé a vezetői etika garantálását mondja ki e tanácskozás. A munkahely ieliegéből adódóan felvetődött az egész mai lakásgazdálkodás tarthatatlansága is. s több kritika érte a városi pártbizottság helvi lapját, a Délmagyarországot. Sok pártszervezetünkben az MSZMP leendő gazdaságpolitikáját nem értik, vagyis azt. hogyan képzeli a ..kivonulást" gazdaságunkból. Azzal egyetértenek, hogv az rperatív irányítást meg kell szüntetni, de úgy érzik, hogy sekat tehet a párt ma is a gazdasági tennivalók koordinálásában és ellenőrzésében. Jó lenne tisztázni az úi társadalmi szervezetekhez vali viszonyunkat, nagvon keveset szól a pártértekezlet dokumentuma a városfejlesztés problémáiról. hiányzik a sport mint témakör, s olvan hétköznapi gondokra is ki kellene térnie, mint a cigányság helyzete városunkban. A Patyolatnál ilyen kérdéseket tettek fel: az elmúlt regyven évben mindent rosszul csináltunk? Miért fordultunk annyira a múlt felé? Ha a fele energiánkat a jövőre fordítanánk, maisokkal előbbre jutottunk vol na a kibontakozási program megvalósításában. Itt is felvetődött a fiatalok számtalan problémája, s bizonv iövőiük gondjaiért a mai társadalmat teszik felelőssé. Hasonlóan színes vita fulvt a vízműveknél. Itt elmondták: miért sikkad el ma is a hibát okozó vezetők felelőssége s talán ehhez kapcsolható a következő nézet: semmitmondónak érzik a dokumentum gazdasággal foglalkozó részét. Egv oélda e területről — az anvag ígv fogalmaz: támogatjuk az úi munkahelyek megteremtését. De ki konkrétan. hol. mikor és miiven mélységben tcglalkozik maid e problémával — vetődött fel a kérdés. Ugye mondanom sem kell. hogv az adórendszer teliesítmény-visszafogó hatását szinte valamennyi közösségben felvetették, mint ahogy az is követelményként fogalmazódott. hogv több fiatalt kell bevonni a gazdasági. állami és társadalmi szervek vezetésébe hiszen igazából e generáció a radikális változás hordozója. B. Z. Nemcsak boszorkányokat égettek Most emlékeznek Tersánszky J. Jenő születésének századik évfordulójára. Esik is szó róla bőségesen rádióban, televízióban, sajtóban. Ez talán elég alkalom ahhoz, hogy egy kis pletykát én is elmondhassak róla .. . A hallott emlékezések — legalábbis, melyek hozzám is eljutottak — mind helytállóak. Én, aki csak egyszer találkozhattam vele életemben, az elmondottakból ráismerek. Ilyen volt... valóban ilyen ember volt Tersánszky J. Jenő. A 60-as években (pontosan már nem emlékszem rá), a múzeumban találkoztam vele, ahová mint a Somogyi Könyvtár vendégét, Reguli Ernőné kísérte el. Bemutat kozásom után mindjárt a tőle megszokott bizalmas modorában tért a dologra: — Na öcsém . ..! Hát, nézzük meg a múzeum raktárát! A néprajzi osztállyal kezdtem a mutogatást. Ez esett legközelebb a csigalépcsőhöz, meg aztán — gondoltam — természetrajzi, vagy régészeti furcsaságok mit is érdekelhetnék öt, akiről annyit tudtam már, hogy nagyon szereti a gitárt, meg a furulyát is... Belépve az ajtón, rögtön azzal kezdte: — Na öcsém ... van-e tárogatótok, és mennyi...? Ezzel aztán föladta a leckét. Nem emlékeztem ilyenekre, az meg, hogy számára előhúzhatnám ezeket, reménytelennek látszott. Fróbáltam hát másra telelni a figyelmét, mint a rossz diák, aki nem készült, s hasalni próbál. — Majd .. . mögnézzúk, kedves Bátyám ... de nézzed ... itt van a Dankó Pista hegedűje, van még néhány nyenyerénk is, mög ritka, Mozart-korabeli csembalónk ... no mög mutathatnék abból a híres bőrdudából is... a híres Bukosza csinálta az egyiket... akiről Juhász Gyula is emlékezik ... — Nem érdekel most engem semmi más ... csak a tárogatóitok érdekelnek. Csökönyösen ragaszkodott a tárogatóihoz. Pedig lett volna nekem még néhány ászom, ami az egyéb zeneszerszámokat illeti. Például egy székely ezermester faragta, fából készült óra, nagy állván/on, amelynek minden alkatrésze, az utolsó csavarig — fából volt. Mutatta ez az óra még a holdfázisokat is . .., s ha egy madzagot meghúztam, a fakorongja székely csúrdöngölőt is játszott. De mindhiába. Tersánszky Józsi bátyám csalódottan az ajtó felé fordult. Ekkor megvillant bennem valami, akár csak a székely góbénak, akinek kevés az esze — mondják —, de az aztán mindig kéznél van Nosza... az Ür kezeimbe adá öt... Őszintén bevallottam, hogy tárogatónk az ugyan nincs, de annak történelmi oka is van ... Józsi bátyám kíváncsian fordult vissza: — Hogy-hogy történelmi . . .!? — Bizonyára tudomásod van Neked is, bátyám arról, hogy a kurucháború után I. József császár parancsára összeszedték az országban az összes lázító hangszert, a tárogatókat. Ezek jó részét ide hordták össze, a szögedi vár udvarára, ahol aztán nyilvánosan elégették .. . (Milyen jól fog az ember esze kereke, mikor fiatal. Az egészből annyi az igazság, hogy nemrég került kezembe egy Mühlbeck Károly által készített rajz, valamelyik cigányzenész albumban, amely megörökítette azt a bizonyos aktust a máglyára rakott tárogatókkal.) Tersánszky nem szólt semmit, órájára nézett. Gyorsan elbúcsúzott, s bizonyára azon gondolkodott hazáig, milyen igazán hírős város is ez a Szeged, ahol nemcsak a boszorkányokat, hanem a tárogatókat is elégették. Én meg később azon gondolkoztam, miért is nem jutott ott, akkor még az eszembe, hogy a tárogatóval kapcsolatban mi még egy Tömörkény— Kőnig Péter-féle anekdotát is őrzünk ... Csongor Győző