Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-15 / 221. szám

iu88. szeptember 15., csütörtök r Évfordulók előtt Algyőn Három és fél millió palack Régi rossz szokása az újságírónak. hogy csak akkor látogat el valahová, ha botrányt szimatol, vagv kiugró érdekességről hall hírt. A munkáról, arról, hogy ..nem történik semmi, csak dolgozunk" biztos nehezebb szépen fésült mondatokat egymás mellé illeszteni, mint a szenzációkról, amik szinte maguk kínálják, mit irion az ember. Nincs különösebb apropója annak, hogy ellátogattunk a Dégáz algyői PB-gáztöltő üzemébe. Ügy is mondhatnánk. éppen erre jártunk, miért ne kukucskálnánk be kicsit az üzembe, hogyan élnek. mit csinálnak az algyőiek? Ürügyet a riportra azért lehetne találni, ahogyan erre figyelmeztet is Fehérné Alitisz Éva üzemvezető: — Éppen százesztendős a gázszolgáltatás, tizenöt éves az algyői üzem. és a falu is most készül a jubileumra. Mi azonban, megmaradunk amellett, hogy szétnéznénk egy kicsit az üzemben. Első dolgunk, hogy kipakoljuk a zsebeinket. No. nem mintha házigazdáink lennének kíváncsiak arra. mi lapul benne, de jobb. ha a gyufát nem visszük magunkkal a palackozóba: — Tudja, a megrögzött dohányos véletlenül is előveheti a gyufát. Ez pedig itt végzetes lenne... Indulás előtt lángmertes ruhát is kap a kíváncsiskodó idegen. Szabály az szabály. Menet közben iut idő a beszélgetésre. — Lassan vége a nyári uborkaszezonnak. Mostanában megérezni a befőzési szezon kezdetét. Több gáz fogy ilyenkor. Nyáron bizony előfordul. hogy pénteken csak egv műszakban dolgozunk. Télen aztán ráhajtunk. — Az udvaron, a raktárakban körbe-körbe aázvalack mindenütt. Vajon kinek kell ennyi? — Három megyét látunk el gázzal. Évente 3 és fél millió 11 és fél kilós palackot töltünk meg. Csővezetéken 45 ezer tonna gázt kapunk. Ezt szagosítják. töltik. Közben megérkeztünk az üzembe, ahol mindent erős. átható 6zag iár át. — Azért szagosítjuk a gázt. hogy észrevegyék a háziaszszonyok, ha valami baj van. Aki nem szokta meg a tömény „illatot", annak hamar megfájdul a feje. Az itt dolgozók azonban rá sem hcderítenek. Hatalmas töltőgépeken sorra-rendre iárnak körbe a palackok. Füstöl, szikrázik" a gáz. ahogy bekénvszerítik a palackba. A teli töltött palackok végigdöcögnek egy szalagon, maid vízbe mártják mindegyiket, nem ereszt-e valahol? Ha baj van. azonnal kikapják a sorból. A többire rácsavariák a .sapkáját", s mehet a raktárakba. Persze, mindez, csak így leírva ilyen egyszerű. A valóságban sokkal félelmetesebb. impozánsabb látvány. — Egv éve szerelték f¿1 az úi töltőmérlegeket. Azelőtt dán gépekkel dolgoztunk, de ezek a Metripond-műszerek is kiválóak ... Az is igaz. hogy egyre inkább csökken a PB-gázfelhasználás a Dél-Alföldön. Egyre több helyre iutott már el a vezetékes földgáz. — De megérezzük azt is. hogy üzemanyagként is többen használják mostanában a gázpalackot. Igaz. hogy ez tiltott, de sokan a veszélyt is vállalják, mert ez sokká', olcsóbb. mint a benzin. — És az alovóiek mit keresnek ezzel a munkával? Somogyi Károlyné felvétele — A környéken mi kínáljuk a legtöbbet. Ügy hatezer forint körül visznek haza a két műszakos munkáért. De csak az utóbbi években szaladt meg így a fizetés. -r Mi a vállalat haszna? — Sajnos a lakossági gázszolgáltatáson szinte semmi. Ez a tevékenység veszteséges. Kevesebbért adiuit a gázt. mint ahogy mi a nyersanyagot kapjuk. Egyszóval: szolgáltatunk. A nagyvállalat azonban, más tevékenységeken. szép nyereséget ér el évről évre. Már az algyői úton fut a kocsink, amikor eszünkbe jut, rá kellene gyújtani. A gáz szagát még mindig érezzük a ruhánkon. Biztos, ami biztos: a gyufa, a cigi Szegedig még benn marad a zsebben. R. G, Atomrobbantásjelzés Az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének geofizikusai a piszkéstetői földrengésjelző obszervatóriumban észlelték a szerda reggel magyar idő szerint 6 órakor a szovjetunióbeli Szemipalatyinszki kísérleti területen végrehajtott közös szovjet—amerikai földalatti atomrobbantást. A nukleáris kísérletet Magyarországtól mintegy 5 ezer kilométer távolságban hajtották végre, s ennek rezgései 7 perc 19 másodperc alatt érkeztek a Piszkéstetőn felállított obszervatóriumba. A föld alatti atomrobbantás során felszabaduló energia egy része — a földrengésekhez hasonlóan — rugalmas hullámmá alakul, s ezek a hullámok a föld mélyébe hatolva több ezer kilométer távolságra is eljutnak. Ezeket a hullámokat észlelték a magyar geofizikusok a piszkéstetői obszervatóriumban elhelyezett digitális mérőállomás segítségével. A berendezés mágnesszalagon rögzítette a mérési adatokat, amelyeket a szakértők számítógéppel értékelnek ki. A magyar geofizikusok — hasonlóan más országok szakembereihez azért ellenőrzik saját méréseik alapján a robbantás nagyságát, hogy bebizonyosodjon: mérhetők-e a nukleáris kísérletek a föld különböző pontjain. A világ földrengésjeU ző obszervatóriumai most második alkalommal végeztek egy időben méréseket a genfi leszerelési értekezlet szeizmológiai csoportjának megbízásából. Először augusztus 17-én, az egyesült államokbeli Nevadában végrehajtott föld alatti atomrobbantást regisztrálták a geofizikusok. A szerda reggeli robbantás mérési adatait a szakemberek világszerte feldolgozzák. Szolidaritási akciók Elsőként néhány közérdekű tudnivaló. A Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, öt elnökhelyettese társadalmi munkában dolgozik, a titkár a Hazafias Népfront alkalmazottja. Évente úgy 60 millió forinttal gazdálkodik a bizottság, ennek egy részét az állam, a másikat a különféle magyar szervezetek, egyesületek adják. Közadakozásból bő 2 millió folyik be kasszájukba. A testvéri szolidaritás jegyében támogatják ebből a világ haladó mozgalmait, szervezeteit, az elmaradott országokban élő rászorultakat. Különféle segélyezés címén mintegy 30-35 országba juttatnak takarókat, gyógyszereket, hazai gyártmányú gyógyszereket, élelmiszert. Évente körülbelül 250 külföldi ösztöndíjasnak biztosítják a továbbtanulást. Elsősorban középiskolákban, s csak rendkívüli esetben delegálnak felsőoktatási intézményekbe hallgatókat, újabban. Különféle tanfolya-. mokon kis látszámú, 5-6 tagú csoportokat fogadnak pár hónapra. Kórházainkban, klinikáinkon évente 120 arra rászoruló beteg fogadására van lehetőség (ápolási díjuk körülbelül 2500 forint naponta). Mindezeket tegnap, szerdán hallottuk a megyei népfront Béke és Barátsági Bizottságának soros ülésén, amelyen Bócs Zoltán György, a népfront országos tanácsa nemzetközi osztályának munkatársa adott tájékoztatót a Magyar Szolidaritási Bizottság aktuális feladatairól. Az időszerű feladataikkal kapcsolatban elmondta, Elkészült a program egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben is megkapják ugyanazt az összegű állami támogatást, az is kétséges, hogy a segélyezésre fordítható összeg marad-e. Törekvésük, hogy a felsorolt három támogatási formának ezután is maximálisan eleget tudjanak tenni. Emellett erősíteni szeretnék munkájuk politikai jellegét, aktívabb nemzetközi külpolitikai szerepet keresnek maguknak, kevesebb ünnepélyességet, formalitást szárinak rendezvényeiknek. Ezt a célt szolgálja a nemrégiben megalakult tudományos bizottságuk — mely főként fiatalokból áll. Mint azt az előadó közölte, legutóbbi tanácskozásukon 6zó esett a bizottságnak, a magyar diaszpórákkal való kapcsolatáról. Úgy döntöttek, a tagok mint egyének sorsközösséget vállalhatnak külföldön élő honfitársainkkal, de mint testület nem. Magyarországon erre alkalmas a Vöröskereszt, vagy például a Magyarok Világszövetsége. őszönként rendezik országszerte a nagyszabású szolidaritási akciókat, a memegyei Béke és Barátsági Bizottság is elkészítette programját: Szegeden lesz NDK barátsági, chilei szolidaritási, Lengyelország újjászületésének 70. évfordulója alkalmából magyar—lengyel barátsági nap, valamint kambodzsai és nicaraguai barátsági találkozó. A megye más városaiban, a szegedihez hasonlóan, szerveznek programokat, melyekből nem hiányoznak majd az érdekesnek ígérkező előadások sem. M.E. Oktatás a Rábában Kezdődik az oktatási év a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban. A 'dunántúli nagyvállalat a mindenkori feladatokhoz szükséges öszszeget — évente több tízmillió forintot — fordít a dolgozók képzésére, továbbképzésére; a cél az, hogy mindenki birtokába jusson a munkaköre ellátásához elengedhetetlenül szükséges tudásnak. Az ismeretek megszerzésének feltételeiről a Rába gondoskodik. Ezt jelzi, hogy a küszöbön álló tanévben is mintegy hatezer dolgozó, vagyis a vállalati állományban lévők egyharmada vesz részt valamilyen oktatási formában. A korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is fontosnak tartják az iskolarendszerű nappali, esti és levelező oktatást: a kollektív szerződés értelmében ugyanis az idei az utolsó év, amikor pótolni lehet a hiányzó általános iskolai ismereteket A vállalat arra törekszik, hogy a jövőben csak olyanokat foglalkoztasson, akiknek megvan a munkakörükhöz szükséges alap- és szakképzettségük. Termelő ellentétek? T

öbben figyelmeztettek: nem fognak nékem bravózni, ha ezt a témát most felemlegetem. Mert az úgynevezett nem termelő — ha úgy tetszik, a „humán szféra" — és a termelő tevékenység megítélése körül mostanra egyre több az értékvita, a nézetkülönbség, az egymásra mutogatás, a homály, s uram bocsá', a hamis ideológia. Felerősödött annak boncolgatása, hogy ki, kit tart el, miért, mennyiből; kire van szükség az üzemben, a társadalomban, és kire nincs; kit „díjazzunk" és kit nem — s vajon milyen áron mindezt. S mindenki mondja a magáét — „termelő" vagy „nem termelő" volta szerint —, nemigen, figyelvén közben a másikna; de a „mit, miért"-re sem. Egyoldalú közelítések „eredményeként" erősödni látszik ez ügyben a tudatzavar. Ami pedig törvényszerűen csak a jelenleginél is nagyobb kácazhoz vezethet. Zűrzavarból viszont — nekem úgy tűnik — mára már van. nálunk éppen elég. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy újabb zavaros dolgokat kiváltsunk, még azt sem, hogy eltűrjünk olyan jelenségeket, amelyek az összevisszaság fokozódásához, későbbi bajok gyökereihez vezetnek. Ezért bátorkodom így nyilvánosan is felemlegetni a témát. Hisz' nem lehet az jó, nem vezethet az jóna, ha munkás és értelmiségi, gazdaságvezető és társadalompolitikus vitája elmérgesedik, egymásra mutogatásból és nem az álláspontok közelítéséből áll. S nem lenne jó elhallgatni azt sem, hogy sajnos, ez így van most mifelénk. Az álláspontok többnyire csak addig egyeznek meg, hogy jelenlegi helyzetünkből kilábalni csak ésszerűbb és hatékonyabb gazdálkodással lehetséges. A gazdasági hatékonyság értelmezése — túlzott leegyszerűsítése, vagy éppen túlbonyolítása — azonban már „táborokra" osztja n népet. „Termelők" és „nem termelők" szerint. Egyik értelmezés szerint — aminek alapja a vállalati költség— haszon elv rövid távú gondolkodáskényszere meg bizonyos szűklátókörűség — aki termel, az ha.s/.no , ez jobban meg kell fizetni, aki nem terme! v tulajdonképpen „haszontalan", tehát ne álljon ' rios • ortx. magasabb bérért. Ennek — az egyre erő: rlő — szem léletnek szellemében a „nem termelők", hirn ¡n-' rületen tevékenykedők (azaz, az oktat... a? ég sz 'ségügy, a kutatás, a művelődésügy és a sz íális szol gáltatások, az adminisztráció dolgozói) nem v„-:;.'znei „hatékony", forintot, hozó munkát, kevesebbel részesedhetnek hát a megtermelt (vagy éppen elherdált) forintokból. Túlzó vélékedósek szerint, egyenesen „felesleges eltartottak". S valóban azok? Igazán nem „hatékony" a humán területen dolgozók munkája? S lehet-e a megítélés azonos kalapja alá borítani minden „szellemi munkást"? Meggyőződésem, hogy nem! S még csak' nem is a szakképzettségük, diplomáiknak száma alapján differenciálva ¡nem. Hanem társadalmi szükségességüknél, hasznosságuknál fogva nem. Aminek megítélése körül vannak a szemléleti gondok (s a belőlük fakadó anyagi anomáliák). Mert e&zzd egyetértek én is, hogy a termelők me tartsanak el olyan „szellemi dolgozókat" üzemeik adminisztrációjában, illetve az államapparátusban, akiknek dolga igazából nincs, vagy olyan munkát végeznek, amit „aktatologatás"nak nevezhetünk, s ami szükségtelen. Ezeket végre építsük le. S akkor talán könnyebb lesz a tisztánlátás ahhoz, hogy megítélhessük a valódi munkát végző szellemi dolgozók tevékenysége igaziból mit is ér, a mennyit juttassunk nekik a központi forrásokból. Akkor talán többen látják és megértik, hogy a szellemi munkásokat egy kalap alá vevő, s nem termelőnek, tehát nem díjazandónak minősítő, hamis ideológiának, azazhogy demagógiának, nincsen létjogosultsága. Soha nem is volt. A társadalmak fejlődéstörténete éppen elég példát szolgáltat arra, hogy a szellemiség, a humán szféra leértékelése hosszabb távon mennyi negatív jelenség forrása. Amit nekünk itt, a huszonegyedik század küszöbén, kultúrnépként már illenék elkerülnünk. Ha megértenénk, hogy azok a „nem termelő"-nek tekintett tevékenységek, amelyet a humán területeken dolgozók, a tanárok, az orvosok, a tudós kutatók, a kultúra, a szociális ellátás munkásai végeznek, társadalmilag nélkülözhetetlen munkák, hosszabb távon, közvetve, társadalmi szinten hatékonyak, megtérülők a rájuk áldozott forintok. Amik most egyre gyérülő számban csordogálnak ebbe a szférába. Veszélyeztetve a társadalom távlatosabb érdekeit; az oktatás, a szakemberképzés, a kutatás, a művelődés különböző forrásait, az egészség megtartását. Tessenek csak egy pillanatra elgondolkodni azon, hová vezet, ha most rosszul felszerelt iskolában. egyetemen, gyengén fizetett, s ezért gyengén tanító pedagógusok, oktatók olyan orvosokat „termelnek" a jövőnek, akiknek szaktudása kissé hiányos, s eme hiány éppen, valamely családtagunk egészségét veszélyezteti... Akkor, ugye. mindjárt megváltoznék ama „nem termelő, humán szféra" minősítése? Még talán arra is rájönnénk, hogv e tevékenységi területen a hatékonyság megítélése sokkal bonyolultabb, mint a gazdaságban... E

" ppen ezért nem szabad egyoldalú, csak rövid távú érdeket néző megközelítéseket, uniformizáló technológiákat alkalmazó, hamis érveléseknek bedőlni. Sem az egyik, sem a másik oldalon. S főként nem szabad ezen csalfa ideológiánkat mindennapi gyakorlatra váltva, elherdálni humán tőkénk jelentős részét. Még táborokra szakadva szembenállni. elmérgesedő vitákban egymásra mutogatni sem szabad. Csak a hamis érvelések elvetése, megcáfolása, az álláspontok egymáshoz közelítése és az együttes cselekvés jelent járható utat! Csak így kerülhető el a kis és nagyobb közösségek széthúzása, a társadalmi szakadás, a zűrzavar fokozódása. Kétségtelen, ezen ez úton nehezebb haladni, mint a demagógia szóvirágos mezsgyéin, itt kevesebb „bravó" kíséri az embert. Mégis ezt az utat kellene felvállalnunk! Szabó Magdolna 4 t