Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

30 1988. augusztus 13., szombat Fesztyválság. Dinnyés József és Nagy Bandó András műsora az újszegcdi szabadtéri színpadon, ma este fél 9-kor. Nemzetközi operagála — .. .. • ' l 4 L koncertműsor a városháza tzeqeai ünnep! hetek udvarán, vasárnap este fél 9-kor. A 26. szegcdi nyári tárlat a Horváth Mihály utcai képtárban, szeptember 18-áig. Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Verdi: Don Carlos. mutató a Dóm téren, este fél 9-kor. Berna Központban, augusztus 28áig. Kovács F.va kerámiái a Képcsarnok Gulácsy Lajos Termében. Németh Ernő fotókiállítása a sajtóház művészklubjában, augusztus 20áig. A magyar cserkészet története. Erzsébet királyné. Kiállítások a Fekete-házban (Somogyi u. 13.). Állandó kiállítások a Móra Ferenc Múzeumban. Begányi, jelmez nélkül Elfogult fogalmazás Vajda Juliról (Bevezetés.) A Don Carlos legkisebb szerepeit is vezető szegedi énekművészekre osztották. De közülük Vajda Juli — még csak meg sem jelenik a színpadon, ö a Mennyei hang. Az önzetlenség iránti rokonszenv mellett egészen személyes okok késztettek a „fogalmazásra". Amikor elért a tanárjelöltek sorsa (ó, ködbevesző múltak ...) és tanórákat kellett produkálnom a gyakorlóiskolában, a megértő és jólelkű történelemtanáron kívül — Vajda Juli segített. Valahányszor — lámpalázban — nem jutott eszembe a következő mondat, ránéztem ... Elölről a harmadik sorban, nagy, figyelő kék szem; biztatását csak képzeltem, vagy sem, végtére mindegy. Majd' 'húsz év után is ez az arc „ugrik be", ha rövidke tanári praxisomra gondolok. S ahányszor Vajda Julit a színpadon látom — erre (is) gondolok. Mégis, más oka (is) van, hogy régóta tervezem: írok róla. (Tárgyalás.) Erdős János tanár úr iskolai kórusa után, gimnazista korában, legalább hat szegedi karban énekelt — szimultán; plusz Gyimesi Kálmánnál, aki tanítványául fogadta. A tanárképző főiskolát oly korban végezte el, amikor éppen eleven volt egy rendelkezés, miszerint a friss diplomásoknak három évig 'kötelező tanárkodni. Felmentést az kapott, akinek a megyéjében nem került tanári állás. tgy lehetett a magyar—-ének-zene-szakos Vajda Juli a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Hat évig a színházi kórusban énekelt, és szerencsés beugrásokkal hívta föl magára a figyelmet. Például: még a moziszínházban támadt szükség Oszkárjára az Ararcosbálban; máskor meg Tangolitájára, amivel aztán a hatvani fesztiválon dijat nyert. (Azt mondja, ki nem állhatta az operetteket. A színházban megtanulta, hogy igen nehéz jól csinálni a „könnyű" műfajt.) Három esztendeje: magánénekes. Tessék figyelni erre a sorozatra: Pillangókisaszszony, Tosca, Álarcosbál, Aida, Szerelmi bájital, Don Pasquale, Carmen, Cosi fan tutte, Házassági szerződés, Otelló. Az elmúlt szezont záró társulati ülésen Desdemonájáért vehette át a színház diját, amivel az évad legjobb olasz interpretátorát ismerik el. Az emlékezetes szegedi operafesztiválon a legjobb epizódszereplőnek járó díjat ítélték neki a Vérnászban nyújtott teljesítményéért. Tavaly közönségdíjat kapott. Ha a koncerteket is számítjuk — és miért ne —, ő az egyik legtöbbet foglalkoztatott szegedi énekesnő. Az is akar maradni — mondja, és nehéz eldönteni, szavaiban a becsvágy vagy a belenyugvás dominál inkább. Vagy egyik sem, egyszerűen a ragaszkodás van a mondatban, a városhoz meg a színházhoz; és higgadt helyzetfelmérés. Azért az idén — Erdélyi Erzsébettel, Gurbán Jánosnál, és két Szegeden frissen végzett főiskolással — elment Bécsbe. A Belvedere versenyre nevezettek közül olyan 280 körüli volt azoknak a szopránoknak a száma, akik színpadra léphettek .. . (Ha az operett-kategóriát is számoljuk: 460) Viszont szükség van időnként ilyenfajta próbatételre is. Akárcsak a hitre, hogy a pálya során meg lehet kapni mégegyszer, és teljesebben, érettebben átélni és átadni Pillangókisasszony monodrámáját; és hogy a „második szereposztások" egyszer ugyanolyan figyelmet kapnak, mint a bemutatók; meg hogy nem lehetnek diákkorában annyira tünékenyek az opeCsütörtök este, Dóm tér, Don Carlos jelmezes főpróba. Súlyos drapériák, romantikus hajkoszorúk, kardok, alabárdok, néhány csuklyás szerzetes. Fáklyák lobognak. Aztán a második rész elején, Fülöp áriája után bevezetik a félelmetes egyházfőt, a vak főinkvizitort. Begányi Ferenc, a Magyar Állami Operaház szólistája könnyű vászonöltönyben jelenik meg. Mégsem kiabálunk stílustörést, mert ténylegesen: megjelenik, s amint meg is szólal, az illúzió teljes. Közvetlenül a nehéz kettős után, az öltözőben fogtam faggatóra. — Elég régen énekelt már Szegeden, ugye? — Tavaly felléptem a Magyar Misében, de az a margitszigeti szabadtéri produkciója volt, készen hoztuk Szegedre. Általában a Szige' ten énekelek nyaranta, talán ezért van, hogy utoljára 1970-ben volt premierem a Dóm téren: Gershwin Porgyját énekeltem. — Van-e különbség a szabad- és a zárttéri éneklés között? — Nincs nagy eltérés; szabadtéren más a légkör, s ezt figyelembe kell vennie az énekesnek, s esetleg zavaró lehet, hogy itt az ember másképpen hallja vissza a hangját, mint teremben. — A szabadtéri előadásoknak mindig kritikus pontja a hangosítás, ön szerint hol jobb a technika, itt vagy a Szigeten? — Itt talán valamivel jobb, de nem tökéletes. Mondják, ez pénzkérdés, de azt hiszem, végül is , kevesebbe kerülne egy teljesen új rendszer, mint a jelenlegi állandó javítgatása. Tényleg, most hogy szólt? Mikroportot kaptak a szólisták, alighanem először a szabadtéri történetében. — Még állítják be, de nem volt rossz. A kritikai közhely, hogy a főinkvizitort a mindenkori Fülöpöknek kell énekelniük, az ön esetében élő gyakorlat. — Igen, mindkét szerepet évek óta éneklem. Mindig megkérdezik, melyiket szeretem jobban, melyik a nehezebb. Mindkettő nagyon nehéz. Az inkvizítor bejön az előadásra, aztán csak vár, vár, két felvonást, és a harmadik elején hirtelen rendkívül hangsúlyosan kell megjelennie. Fülöp pedig azért nehéz, mert nagyon hosszú; bár így az énekesnek van lehetősége bemelegedni, s ha hibázik, javítani — Milyen nagy Fülöpök mellett énekelt már? — Külföldön felléptem Nikolaj Gyaurovval, Borisz Christoffal, itthon pedig Jevgenyij Nyeszterenko, Jerome Hines, és Kari Riederbusch partnereként. — Végül, hadd kérdezzem meg, mit fog énekelni a tanácsudvaron? — A négy másik basszista már minden jót elorozott tőlem, mire megérkeztem. Nemigen tisztelik a kort; úgyhogy nem sok választásom marad, Verdit énekelek: Fiesco áriáját a Simon Boccanegrából. M.T. raszínpadi esték. Vajda Juli gyerekkorában is járt a színházba, aztán megilletődötten „ismerte fel" az utcán a művészeket. De hányan emlékeznek ma a régiekre? Az énekesnő úgy döntött, megpróbál összehozni Szege, den egy színészmúzeumot. A dokumentumokat, relikviákat összegyűjti és kiállítja. Azt mondja, fiatal kollégái segítenének. „Csak" helyiség kellene. (Befejezés.) Néhány nap múlva elkezdődnek a színházban a próbák: a Hoffmann meséi Olympiája, Giuliettája, Antóniája — az egyik szereposztásban — Vajda Juli. A „nehéz helyzetre" előszeretettel hivatkozó szkeptikusok pedig ne figyeljenek ide: lesz majd egy emlékszoba, ahol őrzik a szegedi operatársulat múltját. Sulyok Erzsébet Kis szerepek pedig vannak, de... Mindig érdekes lehet: vajon miként vélekednek feladatukról azok. akiknek neve ekkor vagy amakkor a színlap alsóbb régióiban szerepel? Sokan mondták már. hogy kis szerepek pedig nincsenek. ám induljunk ki abból, hátha bonyolultabb ennél a dolog. Iván Ildikó, a Szegedi Nemzeti Színház tagja a Don Carlosban Tebaldot. a királyné apródját alakítja: — őszintén szólva, furcsa még ... Ez életem eddigi legkisebb szerepe. Ám a figura önmagában is aranyos, ha pedig a játék által biztosított feladatokra gondolok, remélem, szintén nem lehet baj. Amit énekelni kell. nem különösebben rhegerőltető. s mindent összevetve, ez az úgynevezett kis szerep nem Nemzetközi operagála a tanácsudvaron A Don Carlos külföldi vendégművészei, valamint az itthoniak, budapesti és szegedi énekművészek lépnek fel vasárnap este a tanácsháza udvarán (ha eső lesz, a Tisza Szállóban). A nemzetközi áriaesten hallhatja a közönség Francesco Ellero D'Artegnát, Gabriela Cegoleát, remélhetően Corina Circát, a kanadai énekesnőt, akinek egészségi állapota gyorsan javul, Marcello Giordanit, Igor Morozovot, Kolonich Jánost, aki Szegedről származott el, és az NSZK-ban él. A hazai sztárok közül Tokody Ilona, Begányi Ferenc, Gregor József, Pitti Katalin lép fel, a szegedi színház magánénekesei közül pedig Iván Ildikó, Vámossy Éva, Varsányi Mária, Szakály Péter és Gyimesi Kálmán. Az esten zongorán közreműködik: Patkó József Olaszországban sikerük lenne Az olasz szólistákkal Szegedre jött Gianni Lupetin úr, Milánóból. Minden próbán ott ül, keveset beszél, figyel, ö az imp^ reszárió. A téren az a hír járja, hogy mindjárt az ülőpróbák után kifejezésre juttatta, rendkívül jó színvonalúnaki találta a Don Carlosban szereplő kórust és zenekart, meglepetésként érte a teljesítményük, Olaszországban nagy sikerük lenne... Megkérdeztük az előadás karmesterét, Oberfrank Gézát: végtére, ö folyamatosan ezekkel az együttesekkel dolgozik, és senki sem állíthatja, hogy nem szigorú la mércéje. Vajon helyben hagyja-e Lupetin úr véleményét? — Kint a dóm előtt so. sem lehet függetlenedni a szabadteri színházi viszonyoktól, sokféle előnytelen adottságot kell bekalkulál. ni, de tény, hogy a teremben feltűnő volt: a zenekar és az énekkar egymást is inspirálóan, felkészülten, igen jó hangulatban dolgozott. Örülök neki, szegedi erőkről van szó. Korábban a szabadtéri kórusigényes előadásain pestieknek kellett besegíteni. Most a Vaszy Kórus és a színházi kiegészült az egyetemiekkel, a Canticummal és a Bartók Kórus sok tagja is itt van. Molnár László kitűnő munkát végzett. Ez a sze. gedi búcsúprodukciója ... Különösen a tenorszólam hangzik egészségesen, de az összteljesítmény is jó. — Szegeden másodszor vezényli ezt a Verdi-operát. — Igen, de éppen csak az utolsó előadásokat „kaptam el" annak idején, bántam is, mert nagyon szeretem a Don Carlosl, és voltak elképzeléseim ... Egy szabadtéri előadás nem igazán alkalmas az újítások megvalósítására, mindazonáltal szimpatikus nekem Ruszt József elgondolása. Ezúttal, lemondva a kisraalizmusról, balladisztikusabb a felfogás, oratóriumszerű az előadás. Passió, hogy a Ruszttal kapcsolatban használt kulcsszót sem hagyjam ki . . . A szólistáknak per. sze szokatlan, de szerencsére mindannyian fiatalok, tehát nyitottak. A vendégek mindegyike másmás, de általában igen jó adottságokkal rendelkezik. Szeged fő-zeneigazgatója júniusban Gyulán ven. dégeskedett — a Székelyfonót vezényelte. Augusztus 23-án kezdik próbálni a színházteremben a Hoffmann meséit. A Don Cariosig, a nyáron át, ennek német nyelvű szövegváltozatán dolgozott; hiszen az Offenbach-tmű a jövő évi turnédarab ... S. E. zavar még akkor sem. ha eddig nem volt dolgom hasonlóval. Az a véleményem, az ilyesmin egyébként sem szabad túl sokat gondolkodni, meditálni, netán búsongani: szeretni kell minden zenét, és így az alakítandó szerepek is szükségszerűen más megvilágításba kerülnek. Meg aztán az ember foglalja el magát: a vasárnapi koncerten Lakmé Csengettyű-áriáját éneklem, valamint Thomas Mignon című operájából egy áriát._ Gregor József neve előtt, ha lehetséges, még ..vadítóbb" a szerepelnevezés: Egy szerzetes. — Miért? Ezt is Verdi írta! Egyébként ebben az operában szerepelni tényleg megtiszteltetés. Különben is. egyszer már énekeltem ezt itt valaha...' Kis szeren? Először is. ez gyönyörű és az egész mű ezzel kezdődik. Azt hiszem, egy Don Carlost elindítani önmagában sem akármi ... Igenis kimondottan büszke vagyok, hogy a Don Carlosban énekelhetek. és most mondiam még azt, hogy valakinek tényleg ezt is el kell énekelnie? Meg aztán a második felvonásban beállok én a kórusba is: flandriai küldöttként. a többiekkel egvütt: Nikolénvi Pistával megbeszéltem: egy. azaz egy üveg sörért..'. Szégyelli a ferie! Réti Csaba Lerma grófot alakítja, s elmondhatla magáról, hogy egyszer már szintén megformálta ezt a figurát a szegedi szabadtéri Don Carlos-előadásokon: — Igen. a kis- és úgynevezett középszerepek dilemmája ... Meggyőződésem, hogy ezek tulajdonképpen mmdig nagyon jók az énekesnek. Jellegükből fakadóan rengeteget lehet tanulni belőlük és általuk, ráadásul segítségükkel olyan partnereknek is közelébe kerülhet az ember, akikhez máskor nem nagyon lehetne. Ilyen művészi közegre ezen a pályán nagyon nagy szükség van. Lerma gróf szerepét el kell énekelni, el kell játszani, s a Don Carlos. mint mű. akkora élmény, hogy egyszerűen nem számithat. mennyire ismeri már előzőleg az ember az úgynevezett „kis szerepeket". D. L.