Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

28 1988. augusztus 13., szombat Interjú Pál Lénárddal (Folytatás az 1. oldalról.) a munka szervezeti és sze­mélyi feltételeinek javítását. Lehet, egyes helyeken arra lesz szükség, hogy ielentős változtatásokat hajtsanak végre. Ebben a Központi Bi­zottságnak nagyon egyértel­mű az álláspontja: vala­mennyi területi pártszerv maga döntse el azt. hogy ho­gyan oldja meg ezt a kér­dést. Van olyan megye, ahol elhatározták, hogy megvei pártértekezletet hívnak ösz­sze. — Ugye. Hajdú-Bihar me­gyéről van szó? — Igen. Azzal is szembe kell nézni, hogy mindezt a munkát olyan időszakban végezzük, amely súlyos ne­hézségekkel, konfliktusokkal terhelt. A gazdaság állapo­tában a javulás — nagyon óvatosan fogalmazva — ta­lán elkezdődött, de az embe­rek közvetlenül nem érzik. Annak érdekében, hogy a kedvező folyamatok kibon­takozhassanak. további vál­tozásokra van szükség. A változások mindenképpen fe­szültségeket és konfliktuso­kat hoznak létre. Sok úi kez­deményezés alakult ki. és vi­lágossá vált az is. hogv a gazdaságban a változások si­kere a legszorosabban ösz­szefügg a politikai intéz­ményrendszerben bekövet­kező korszerűsítésekkel. Ha ebben nem lépünk előre, ak­kor a gazdasági reform vég­rehajtását sem tudjuk meg­valósítani. Azt hiszem, isme­retes. a Központi Bizottság állást foglalt számos fontos kérdésben, amelyek a politi­kai intézményrendszer kor­szerűsítését célozzák. Még ebben az évben — a parla­menti ülések egyikén — megtárgyalják a gazdasági társulásokról szóló törvény­javaslatot. majd az egyesü­lési és gyülekezési iogról szóló törvényjavaslatot. Mindez a társadalmi moz­gásoknak — a gazdaságban és az azon kívüli szférában is — jelentős lehetőséget te­remt. Arra kell felkészülni, hogy a már most is igen in­tenzív politikai élet még in­tenzívebbé válik, és a párt­szervezeteknek nagyon nagy figyelmet kell fordítani a la­kóhelyeken folyó politikai munkára. A kommunisták ebből nem maradhatnak ki. Nem mondhatják azt. hogy az üzemben már eleget tet­tünk a politikai feladatok­nak. s otthon, a lakóhelyen nem törődünk azzal, ami ott történik. Következnek maid a tanácsi választások, az­után sor kerül az országgyű­lési képviselők választására: ez a pártra nagvon komolv politikai feladatokat ró. Er­re egy Ú1 gondolkodással le­het jól felkészülni. Deklara­tív módszerekkel nem lehet az embereket ma már poli­tikailag meggyőzni. Tények­re. argumentumokra van szükség. megfontolásokra, olyanokra, melyek mutatják, hogy az elgondolások mögött koncepció húzódik meg. ér­demes a dolgok mellé állni. Ez egy egészen újfajta párt­munkastílust követel. A ha­talom védésének reflexeiről át kell térni a kezdeménye­ző. az önálló gondolkodást alátámasztó módszerekre. Nekünk szükségünk van ar­ra, hogy szembesüljünk a legkülönbözőbb nézetekkel. Ha mindenütt azt tapasztal­juk, hogv ellenkezés nélkül elfogadják azokat az elgon­dolásokat. amiket kidolgo­zunk. akkor tulajdonképpen nagyon elbizonytalanodha­tunk. Mivel nincs mércénk, amihez gondolatainkat mér­hessük. Ugyanakkor: a dol­gok lényege a maguk ellent­mondásosságában van. Az ellentétek egvsége időről időre megbomlik. Ne retten­jünk meg tehát, amikor ész­revesszük. hogy folyik az el­lentétek harca. Érré a harc­ra ügy lehet telkésrülni hogy pártmunkásaink elsajá­títják az űj gondolkodást. Olyan kommunistákra van szükség, akik képesek, hogv kiálljanak a párt politikájá­ért akik empátiával tudnak foglalkozni az emberek gond­jaival. akik ismerik a társa­dalomban végbemenő folya­matokat. — Gondolom, rövid, de zsúfolt programú megvei lá­togatása során tapasztalato­kat szerzett arról, hoav a gazdasági és a vártmunka megújulása miként halad. Folytatódik-e ..idelenn", ami „odafönn" az országos várt­értekezlet fordulata után ér­zékelhetően megkezdődött? — Nincs teljes áttekinté­sem arról, hogy ami a párt­értekezlet után a párt veze­tő testületeinek munkájában elkezdődött áttevődött-e a különböző területi nártszer­vekre. Biztos vagyok azon­ban abban, hogy a párttag­ságban nagyon erős az a kí­vánság. hogv a megújulási folyamat mindenütt bonta­kozzon ki, és az, ami a párt­értekezleten történt minden területi szervben éreztesse hatását. Ügy gondolom: a területi — megyei és várost — pártszervek akkor iárnak el helyesen, ha a párttagság kívánságának megfelelően hozzák meg e vonatkozásban döntéseiket. — A reform katalizátorai leh.etnek a szellemi értékek alkotói és hordozói, az értel­miségiek. akik nemcsak sza­vakban igényelnek több er­kölcsi és anyagi megbecsü­lést. hanem ténylegesen. A politikai gyakorlat miként tud változtatni azon a hátrá­nyos helyzeten, mely épp ak­kor alakult ki (Sándor Iván író szavaival szólva). ..ami­kor a jövő legnagyobb emel­tyűje világszerte éppen a gondolkodni tudás, az értel­miségi lét. mint érték..."? — Ez a kérdés nagvon iz­galmas. Nagyon saiátos a helyzet. Ha elővesszük a párt legkülönbözőbb doku­mentumait visszamenőleg akár 30 vagy 40 évre is. a haladó értelmiségről, a szel­lemi munkáról, az értelmi­ségi munkáról ezek a doku­mentumok kitűnő megállapí­tásokat tartalmaznak. Ugyanakkor a valóságban az történt hogy a szellemi munka, a tudás, a műveltség leértékelődött s ennek meg­felelően az értelmiségnek a társadalomban betöltött sze­repe eltorzult. Jogos a kér­dés: mit akar tenni a párt ezen a területen. Szerintem nem az elvi válasz megis­métlése a fontos, de azért ér­demes felhívni a figyelmet arra. hogy az anyagi iavak megtermelésének folyamatá­ban a szellemi munka jelen­tősége felértékelődött. Má már a termelési folyamatok megtervezőjeként. felépitője­ként. irányítójaként lép fel a szellemi munka. A fizikai munka is átlényegült a mű­szaki tudományos haladás eredményeként. A fizikai munkához is a szellemi tevé­kenység legkülönbözőbb ele­mei kapcsolódnak. Ha ezt komolyan vesszük. akkor nem engedhetjük meg ma­gunknak. hogy ne voniuk le a gyakorlati következtetése­ket. Elmondhatom, hogy a szellemi élet legkiválóbbjai számára országunk megfe­lelő feltételeket és lehetősé­geket biztosít. A Magyar Tudományos Akadémia tag­jai, az ország elismert szel­lemi vezetői kiemelkedő anyagi elismerésben része­sülnek. A tudományok dok­torai — nemrég hozott dön­tés alapján — igen jelentős anyagi juttatást kapnak. Azt persze nem lehet mon dani, hogy az ilyen lépések az értelmiség egész részére kiterjedtek. Különösen a hu­mán értelmiség elismerése várat magára. Ilyen nehéz helyzetben is, mint amilyen­ben jelenleg is vagyunk, az a véleményem: a kormány­nak erőfeszítéseket kell ten­ni arra, hogy az oktatásban oly meghatározó szerepet játszó pedagógusok esetében történjen előrelépés. Ezt azért hangsúlyozom, mert az a felismerés, hogy a tár­sadalmi-gazdasági kibonta­kozásban a műveltségnek és a műveltséget megalapozó oktatásnak meghatározó sze­repe van, megköveteli a pe­dagógustársadalom fokozott megbecsülését. A kormány­nak határozott szándéka, hogy a közeli időben az ok­tatás és a tudományos ku­tatás területén konkrét in­tézkedéseket tesz a feltéte­lek javítása érdekében. Ném akarok illúziókat kel­teni! Ez nem azt jelenti, hogy hirtelen valamilyen paradicsomi állapotok ke­letkeznek. Meg fog állni a romlás, és elkezdődik va­lamilyen javulás. A feltett kérdésben Sándor Ivánra hivatkozik. A világban na­gyon sok helyen felismerték, hogy az egyik leggazdaságo­sabb, legelőrelátóbb beruhá­zás a szellemi beruházás. Ezt is tudtuk, hangoztattuk, ezen a területen mégis le­maradás keletkezett. Sajnálom, hogy a még mindig eredményes felső­oktatásunk helyzete is ked­vezőtlenül alakult. Mire gondolok? Elsősorban, hogy a 18—24 éves korú népes­ségnek csak 9-10 százaléka tanul főiskolákon, egyete­meken. A fejlettebb orszá­gokban, Európában a leg­több országban jóval na­gyobb ez az arány. Látnunk kell, hogy a társadal­mi átalakulásban, a po­litikai kultúra kiala­kításában, a politikai de­mokrácia fokozásában, az állampolgárok társadalmi aktivitásában a műveltség­nek, a tudásnak meghatá­rozó szerepe van. Az, ha va­laki egyetemet végzett, ho­vatovább nemcsak azt je­lenti, hogy képességet szer­zett valamilyen szakma művelésére, hanem azt is, hogy műveltségben, tudás­ban gazdagodott, s ezáltal a társadalom kompetensebb szereplőjévé vált. Beszé­lünk az állampolgárok ille­tékességéről, kompetenciá­járól a döntéshozatalban. Ez az illetékesség nem ér­vényesülhet igazán akkor, ha nem támaszkodik megfe­lelő tudásra, áttekintőkész­ségre, műveltségre, kultu­ráltságra. A politikai veze­tésnek első számú érdeke a műveltség, a tudás anyagi és erkölcsi megbecsülése. Hadd tegyem még hozzá: a művelődési folyamatokat úgy kell kezelni, hogy a múltban oly gyakori direkt beavatkozások szűnjenek meg. Természetesen a párt nem mondhat le arról, hogy a fő folyamatok alakításá­ban ne vegyen részt. Ennek kapcsán támaszkodjon sa­ját műveltségeszményére, de ebben az emberiség által elfogadott általános értékek elismerése kell. hogy képez­ze a bázist. Óvatosan kell eljárni ugyanakkor a szü­lető új értékek megítélé­sénél. Sok fiaskót jelentett számunkra, hogy korábban gyorsan mondtunk értékíté­letet, és utána meg kellett azt változtatnunk. A mű­veltség értékeinek megítélé­sében történelmi távlatra van szükség. Most döntően az oktatás, a nevelés és a tudomány területén kell előbbre lépni, mind anyagi eszközök juttatásával, mind erkölcsi megbecsüléssel — fejezte be válaszait Pál Lé­nárd. Bálint Gyula György Jogászok az orvosi műhibákról Az egészségügyi intézményekben dolgozó jogtanácsosok kétnapos munkaértekezlete kezdődik ma, szombaton, a SZOTE Dóm téri dísztermében. A tanácskozáson az or­vosi műhibával kapcsolatos perek büntetőjogi és polgár­jogi tapasztalatairól, az egészségügyi szolgáltatást nyújtók felelősségbiztosításáról, valamint a műhibabiztosítás el­méleti és gyakorlati kérdéseiről lesz szó. Az érdekesnek Ígérkező és aktuális témát tárgyaló tanácskozásról Major Máriával, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egye­tem jogtanácsosával, a szakmai találkozó fő szervezőjével beszélgettem. Mindenekelőtt arra kér­tem. mondja el, mi indo­kolja a magyar egészségügy­ben dolgozó jögászok tapasz­talatcseréjét? — Az egészségügyi intéz­ményekben mindinkább szükség van a jogtanácsosok­ra. Űj törvények, törvény­módosítások, -rendeletek gar­mada születik nap mint nap, amelyek a gyógyítást, kuta­tást, oktatást egyaránt érin­tik. Gondoljunk csak az új oktatási törvényre, az egész­ségügyi törvény módosításá­ra, a humán kutatásetikára vonatkozó új jogszabályok­ra. Az egészségügyi jogta­nácsosok szerepe mindezek okán előtérbe kerül, és min­denképpen hasznos találko­zási és tapasztalatcsere-lehe­tőséget nyújtani számukra. — Ügy tudom, néhány év­vel ezelőtt Kecskeméten már volt hasonló próbálkozás. Azóta sem követte újabb egészségügyi jogásztalálkozó. A szegedi értekezlet tekint­hetö-e rendszeres találkozá­sok nyitányának? — Jó lenne az egészség­ügyben dolgozó jogtanácso­sok számára kapcsolatterem­tési lehetőséget, az éppen aktuális problémák megvi­tatásának fórumot biztosíta­ni a jövőben is. Egyáltalán azt elérni, hogy ezen a szak­területen dolgozók megis­merjék egymást, hiszen jó­szerével az sem tudható, melyik gyógyintézménynek van jogásza, számtalan he­lyen nincs Nem tartják nyilván az egészségügyi jog­tanácsosokat, s ezért az első szegedi tanácskozás az ösz­szefogásra, az élő kapcsolat megteremtésére tesz kísér­letet. — Ezek szerint ad hoc­szerüen hívta meg a jogász­kollégáit? — Kellett valamilyen szempontot keressek a válo­gatáshoz, hiszen ember le­gyen a talpán, aki felderíti a Magyarországon dolgozó összes egészségügyi jogászt. A meghívókat oda küldtem, ahol elképzeléseim szerint mindenképpen kell, kelle­ne foglalkoztatni jogtaná­csost. így a társegyetemek­re, az országos hatáskörű egészségügyi intézményekbe — mint például a kardioló­giai, traumatológiai intézet — továbbá a megyei kór­házakba, egyetemünk régió­jába tartozó kórházakba, az Egészségügyi Minisztérium­ban dolgozó kollégáknak. Részvételi szándékukat mint­egy százötvenen jelezték. — A tanácskozás fő témája az orvosi műhibák, az or­vosperek tapasztalatainak megvitatása. A témaválasz­tás nyilván nem véletlen. — Aktuális ez a téma, hi­szen a jelenleg érvényben levő felelősségbiztosítási rendszer korántsem ideális. Az egyik előadás az egész­ségügyi szolgáltatást nyújtók felelősségbiztosításának le­hetséges magyar modelljét mutatja majd be. Pillanatnyilag egyéni biz­tosítást az orvos csak a ma­gánrendelőjében végzett munkájára köthet. Egész­ségügyi intézményben nincs egyéni orvosi biztosítás, te­vékenysége munkaviszony­hoz kötött. Per esetén a kár­térítést az adott intézmény fizeti a költségvetéséből. Ezért lenne kedvező, ha a biztosító társaságok átvál­lalnák ezt a kórházaktól, klinikáktól, rendelőktől, akár úgy is, hogy az orvosok egyé­ni biztosításokat köthetné­nek, A szegedi tanácskozá­son a Hungária Biztosító képviselői — mint aho­gyan előre jelezték — erről kívánnak tájékoztatást ad­ni. Nem 10-20 év múlva rea­lizálandó álmokról, szól majd az ismertetés, hanem konkrét, "naprakész, új fele­lősségbiztosítási rendszerről. — Az utóbbi években volt-e műhibával kapcsola­tos pere a szegedi orvos­egyetemnek? — Három éve, amióta az egyetemen dolgozom, egy olyan per volt, amikor is kártérítési követeléssel él­tek intézményünkkel szem­ben. K.K. ( Rádiótelex NEHRU-BÉKEDlJ CUELLARNAK A Nehru-békedíjat az idén az indiai kormány Pé­rez de Cuellar ENSZ-főtit­kárnak ítélte oda. Radzsa­ninath Gharekhan indiai ENSZ-nagykövet csütörtö­kön New Yorkban közölte: a kitüntetést „a nemzetközi együttműködéshez és meg­értéshez való kiemelkedő hozzájárulásért" adomá­nyozzák a világszervezet főtitkárának. LEMONDOTT SEIN IWIN Lemondott pártelnöki és államfői tisztségéről csütör­tökön Sein Iwin burmai elnök, a távozását követelő országos méretű tüntetések nyomán. ARAFAT LÍBIÁBAN Jasszer Arafat csütörtök óta Tripoliban Moamer el­Kadhafi líbiai vezetővel tárgyal — jelentette pénte­ken a líbiai rádió. CSÖNAKHIÁNY Csónakhiány akadályozza a segélyszállítmányok szét­osztását az áradások sújtot­ta Szudánban, ahol hétfő óta rendkívüli állapot van érvényben. Mintegy 2 ezer 500 sátrat és 80 ezer taka­rót szállítottak már az or­szágba, és a nemzetközi készpénzsegélyek összege el­éri a 3 millió dollárt. Az emberi jogok durva megsértése miatt Az amerikai szenátus elítélte Romániát Ë) Washington (AP) Az Egyesült Államok sze­nátusa csütörtökön határo­zatban ítélte el Romániát az emberi jogok módszeres ér durva megsértése miatt. Az ellenszavazat nélkül elfogadott és nem kötelező erejű határozat felszólitj? Reagan elnököt: közölje Ro­mániával, hogy az Egyesülj Államok részéről mindaddig nem számíthat kedvező ke­reskedelmi feltételekre, amíg nem tesz „egy sor lé­pést" az emberi jogok ro­mániai helyzetének javításá­ra. Románia már korábban lemondott az Egyesült Álla­mok nyújtotta legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvéről, hogy így vegye ele­jét az emberi jogok helyze­te miatt Washingtontól származó bírálatoknak. Ugyanakkor román tisztség­viselők azzal próbálkoztak, hogy más kereskedelmi megállapodások megkötésé­vel helyettesítsék az így el­veszített előnyöket. A csütörtöki határozat rá­mutat, hogy Románia „mód­szeresen és durván visszaél az emberi jogokkal". Példa­ként hozza fel a kivándorlá­sok engedélyezésének meg­tagadását és a „nemzeti ki­sebbségek életének szétzilá­lását". Nyomatékosan felhív­ja a figyelmet arra a román tervre, hogy hétezer falut bulldózerekkel a földdel tesznek egyenlővé és helyü­kön állami tulajdonú mező­gazdasági üzemeket létesíte­nek. A határozat hangsú­lyozza: amennyiben végre­hajtják, a program „meg­semmisíti a román nép és az ottani magyar, német, szász, horvát, szerb, ukrán és más nemzeti kisebbségek hagyo­mányos települési mintájá­nak, népi építkezésének és életmódjának jelentós ré­szét". Nukleáris Washington (MTI) A két ország megállapo­dása által tiltott anyagokat akartak kicsempészni a Szovjetunióból amerikai szakértők, akik a szemipa­latyinszki szovjet nukleáris kísérleti telepen dolgoznak a közös megfigyelés mellett elvégzendő kísérleti robban­tás előkészítésén. A The Washington Post jelentése szerint a Szovjetunió hiva­talosan tiltakozott emiatt az Egyesült Államoknál. A lap értesülése szerint az amerikai személyzet tag­jai július 17-én megkísé­reltek kijuttatni az ország­ból földmintákat, továbbá a nukleáris kísérleteknél hasz­nált szerszámokat és kábel­darabokat. A földminták alapján a szakértők állító­lag következtetéseket tud­nak levonni a szovjet nuk­leáris kísérletek fontos részleteiről. A közösen el­lenőrzött nukleáris kísérle­tekről létrejött szerződés tiltja az ilyen 'anyagok gyűjtését. Amerikai részről tagad­ják, hogy a csempészési kí­sérletet hivatalos utasítás­ra hajtották volna végre. A jelentés szerint szovjet el­lenőrök az amerikai szak­értői csoport egy tagjának, továbbá az amerikai fél ál tal megbízott, és a kísérlet ellenőrzésének előkészítésé­vel foglalkozó vállalat két alkalmazottjának elszállítás­ra előkészített személyi hol­mijai között találták meg a tiltott mintákat.'1 A mintákat tartalmazó láda az amerikai csoport által hazaküldésre szánt fel­szerelések között volt. A szovjet illetékesek csupán azért ellenőrizték az elszál­lításra szánt ládákat, mert az amerikai fél korábban hasonló intézkedést léptetett életbe a nevadai amerikai kísérleti telepen dolgozó szovjet szakértőkkel kap­csolatban - á f

Next

/
Thumbnails
Contents