Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

Szombat, 1988. augusztus 6. DM| magazin @ > »7 V • • Alsóváros jubileuma Hajnallátó Citadella . A templom Az alsóvárosi templomot a kolozs­vári Farkas utcai és a nyírbátori refor­mátus templom testvéreként szoktuk emlegetni: valószínűleg ugyanannak az építőmesternek, bizonyos János testvérnek eszét, ízlését, sót keze nyomát órzi mind e három. A hazai gótikus templomépítészetnek három remeke. A templom kutatása még folyik. Befejezése után kezdődhet külső­belső helyreállítása. Örülhetünk, ha a fél évezredes jubileumig elkészül­het. A rendház Eleddig úgy tudtuk, a templom­hoz ragasztott rendház jóval későbbi a templomnál: a Város török aluli fölszabadulása után. az újjáépítés­kor, a 17. század végén vagy a 18. század elején, a barokk korban ke­letkezett. A tavaly ószi kutatások azonban váratlan szenzációval szol­gáltak. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség munkatársa, l.ukács Zsu­zsa a rendház falainak megbontása­kor a barokk külső mögött gótikus ablakokat talált. Ez azt jelenti, hogy a rendház is még a gótika idején, a török hódoltság elótt épült. Azonos tehát azzal, amelyet Mátyás király­nak 1459. január 20-án kelt okirata említ. Ebben a király Alsóvárosnak szerdára (feria quarta) vásártartási (hetivásárról lévén szó: piaci) jogot adott mégpedig a rendház (kolostor, klastrom, zárda) elótt („de foro feria quarta ante claustrum beate Marié virginis"). (A középkori latinságban az ae helyett gyakran áll egyszerű e.) Ekkor tehát már állott a rendház, a máig meglevő, most megtalált góti­kus épület. Megerősíti ezt a nemrég előkerült 1713-ból való alaprajz, amely mutatja, hogy a templom és a rendház már akkor szervesen egybe­épült. A rendház művészettörténeti jelentőségét növeli, hogy ez hazánk­nak a középkorból ilyen jó állapot­ban fönnmaradt egyetlen késő góti­kus építészeti emléke. Közvetett adatokból azt is tudjuk, hogy 1455 és 1459 között épült. Amikor ugyanis Kapisztrán János 1455. szeptember közepén Szegedre érkezett, még nem volt készen, ezért szállt meg a prédikátor Fügedi Bene­deknek Nagy (ma Oskola) utcai házá­ban. Ennek a sarki háznak a Latrán (ma Roosevelt) térre néző kapujából prédikált a sokaságnak. A rendház fölépülte után fogtak tehát hozzá a régi alapokon az új templom építéséhez. Ordinánsz Konstantin följegyezte: „II. Ulászló alatt többnyire az ájtatos és vagyono­sabb szegedi polgároknak, valamint a szomszéd helységeknek istenes költ­ségével mind a templom, mind a klastrom 1503-ban tökéletességre vi­tetett." Nem Mátyás király gazdag adomá­nyából emelték tehát, mint a hiede­lem vélte, hanem a Várospak és vidé­kének népe adta a rávalót. A kolduló rendhez illően. „stílusosan" még a téglákat is úgy kunyerálták össze. A mostani kutatásból derüli ki, hogy János barát százféle, szedett-vedett téglából, másodlagos, sót harmadla­gos beépítésű faragott köböl emelte ezt a gyönyörű műemléket. Ez maga is a művészet egyik csodája. A Mátyás király adományáról el­terjedt tévhitnek lett következmé­nye, hogy 1880-ban a teret, a Barátok terét. Mátyár térnek keresztelték át. Ennek következménye a máig szívó­san éló hibás „Mátyás-templom" el­nevezés is. Ezt meglódították azzal, hogy 1931-ben oldalfalán elhelyezték Mátyás bautzeni dombormúvének másolatát. Dózsa feje Holott a tér legtöbb joggal Dózsa György nevét viselhetné. Itt volt ugyanis a 18. század végéig Alsóváros temetője, amelynek földje a hagyo­mány szerint a parasztkirály fejét máig rejti. Ezt a hagyományt Juhász Gyula több költeményében ápolta, élesztgette, továbbköltötte A legtö­mörebben ebben az 1925-ben írott négysoros remekében­Éppen másfél évtized múlva, 2003-han lesz öts/áz esztendeje, hogy • Dél-Alföldnek a Dömötör­torony után legrégibb műemléke, ai alsóvárosi ferences templom. Havi Boldogasszony temploma — korábbi alapokon — fölépült. Jer­ney János fejtette meg a zárókövén látható évszámol: 1503. Fél évezre­des jubileum nem mindennapi; erre jól föl kell készülni. S az elől­iünk álló föladatok ismeretében nyugtalanul mondhatjuk: a tizenöt év a fölkészülésre nem is sok; máris sürget bennünket az idő. Magam aligha érem meg, de kötelességem­nek tartom, hogy javaslataimat a tennivalókra az illetékesek elé ter­jesszem. Videant consules! Bálint Sándor­emlékszoba Az alsóvárosi temetőben Dózsa fejét itt adták át a földnek. Mikor megjárta már a zord bitót. De hallgat róla most a csöndes óskert. Magyar titok. De még beszélni fog! Itt. ezen a téren a helye Dózsa György oly rég kívánt szegedi szobrá­nak. Először 1910-ben. az alföldi vá­rosok és községek szociáldemokrata pártszervezeteinek szegedi kongresz­szusán indítványozták, hogy Szege­den állítsák föl a parasztvezér szob­rát. A Várost szobrokkal ékesítő pol­gármester. Lázár György örömmel kínált neki helyet. A világháború el­odázta a tervet. 1919-ben Juhász Gyula és Móra Ferenc elevenítette föl. Az ellenforradalom és a Horthy­rendszer ismét lehetetlenné tette a megvalósítást. A fölszabadulás után már csak a mi tehetetlenségünk kés­leltette. Alsóváros másfél évtized múlva esedékes jubileumáig bizo­nyára végre ez is valóra válhat. Egyházművészeti múzeum A rendház kutatásának hamaros be­fejezése után tervet kell készíteni föl­•újítására. Ezt meghatározza rendelte­tése. Régi óhaj, és ez felel meg a hely szellemének, hogy a Dél-Alföld egy­házművészeti múzeumát kell benne berendezni. Az a kecskeméti példa utánzására valló elképzelés, hogy ze­neiskola is működjék benne, szeren­csétlen ötlet. Egy épületnek többféle célú hasznosítása sohasem vezet jóra; súrlódások, egymás munkáját bénító zavarok forrása. Az épület jellege a fó rendeltetését inkább erósítö egyéb cé­lokra teszi alkalmassá. Ezekre viszont szinte kizárólagosan. Ismét itt kellene elhelyezni és a kutatók számára hozzáférhetővé tenni a szerzetesrendek föloszlatása­kor (1950) ebek harmincadjára került kolostori könyvtárnak megmaradt mintegy ezer kötetét. A könyvtár legértékesebb, legrégibb anyagát Bá­lint Sándor ismertette a Magyar Könyvszemlében (1964). A megma­radt könyvek most a József Attila Tudományegyetem Központi Könyv­tárának őrizetében vannak. Mátyás király palástja. Marchiai Szent Jakab gótikus széke, a szegedi ötvösművé­szet remekeit példázó számos kehely, az egyházmegye plébániáin nyilván­tartásba vett sok más kegytárgy, re­likvia mellett helyet kell teremteni Bálint Sándor különleges értékű, pá­ratlan szakrális néprajzi gyűjtemé­nyének. amely hagyatékának többi részével együtt a Móra Ferenc Mú­zeum gondozásába került. Éppen e gazdag hagyaték kínálja a lehetőséget, hogy az egyházművészeti múzeum mellétt a rendházban kapjon helyet Bálint Sándor öröksége: könyv­tára, kéziratos anyaga, részint emlék­szobájában. az életművét bemutató kiállítás tárgyaként, részint pedig kutatószoba létesítésével, tudósok szá­mára hozzáférhetővé téve. Az egyházművészeti múzeum, a könyvtár, a népi szakrális gyűjte­mény, a két Bálint Sándor-szoba ter­mészetesen a kiszolgáló tevékenysé­gek helyigényével jár: szükség van előadóteremre, raktárra, fényké­pész* és restaurátorműhelyre, szolgá­lati lakásra, kutatók számára vendég­szobára stb. Ebből az is világossá válik, hogy más jellegű intézménynek már nem jut hely. S itt. a templomot körülölelő tér­nek a szülőházhoz, a Pálfy utcához közeleső intim sarkában kell állnia Bálint Sándor mellszobrának is. Ez á1 halaszthatatlan szegedi adósság, amelyet Alsóváros nagy fiának halá­lakor az azóta szintén elhunyt tudós főrabbi, Scheiber Sándor követelt, a fél évezredes jubileumig szintén meg­valósítható. A rendház idegenforgalmi szem­pontból kedvező helyen van: néhány­percnyi gyaloglás kell csak a nagyál­lomástól. Az alsóvárosi templomot a legtöbb vendég ma is fölkeresi, hi­szen a csaknem félezer éves gótikus épület 18. századi barokk berendezé­sével régóta köztudomásúan Szeged legérdemesebb látnivalója. A belvá­rosból is könnyen megközelíthető vil­lamossal, busszal. A téren, jól rejtve, autóparkolónak is jut hely. A kolos­tor hangulatos, zárt udvarában sza­badtéri kiállítás rendezhető be népi kultusztárgyakkal: védőszentek át­menti szobraival, keresztekkel, kál­váriákkal stb. A látogatók kellemes pihenőhelyet is találhatnak itt. E han­gulatos környezetben nyaranta az ün­nepi játékok keretében egyházzenei hangversenyeket, .misztériumjátéko­kat is be lehetne mutatni. Állam és egyház együtt Mindez csak az állam és az egyház szoros együttműködéseként valósít­ható meg. A helyet és a műkincsek javát az egyház adná. a gyűjtemény­másik részét az állam, közelebbről az egyetemi könyvtár és a múzeum. Az épületegyüttes helyreállításához szin­tén az állam [Szeged városa és az Országos Műemléki Felügyelőség), valamint az egyház teremthet alapot. (Nem utolsósorban külföldi források megnyitásával. Erre viszont csak ak­kor lehet számítani, ha a rendház rendeltetése egynemű lesz. nem ke­resztezi más — pl. zeneiskolai — terv.) S ugyancsak az állami múzeumi szervezet munkájára lesz szükség az egyházművészeti múzeum, a kolos­tori könyvtár, a szakrális néprajzi gyűjtemény, a Bálint Sándor-emlék­szoba és -kutatószoba berendezésé­ben, fönntartásában, őrzésében, gon­dozásában. Az állam és az egyház mai példás együttműködése nem hagy kétséget az iránt. hogy ez a terv a fél évezredes jubileumig, 2003-ig megvalósítható. PÉTER LÁSZLÓ A Citadella Akármint változtak is az idók. min­denkor a Gellért-hegy sziklahomloka látta meg először a felkelő napot az ország közepében. Mert hiszen — megint csak a tudott idó változásaitól függetlenül — valóban azt a vadregé­nyes pontot vallják e hon lakói az ország közepének, ahol az a roppant dolomitrög magasodik a budai Duna­part fölé. Mostanában még a gyermekek is tudják, hogy e dolomitrög csücskén, mint valami mesebeli hajó orrán egy szép asszonyszobor ágaskodik a ma­gas piedesztálon. Ez a pompás érc­asszony diadallal homorítja büszke testét a magasban járó szelek elé. s feje fölé emeli azt a szintén közismert pálmaágat, hogy még magasabbról köszönthesse napról napra a pirkada­tot. Akadtak már merész filmesek, akik szép időben meglesték a napfel­jöttét, s elibénk varázsolták a valóság csodáját, amint a látóhatár mögül érkező fény lassan vonuló ragyogás­sal világítja meg a bronzhölgyet a csillogó homlokától a lábaujjaig. Nem mintha érdem lenne, de a fizikai törvények iránti tiszteletből őszintén meg kell mondani, hogy a szuronyok hegye még a bronznál is erósebben csillog a napfényben. De miként kerül ez ide? Úgy. lirogy a mi nagyon népszerű Citadellánkon sok­kal hamarébb látta meg a hajnalokat az őrségen álló idegen katonák szuro­nya. mint manapság az a szép mozdu­lattal nyújtózkodó pálmás asszony­szobor. Mily boldog lennék, ha csupa sze­relmes-ábrándos regéléssel andalít­hatnám a mai olvasót, midón sort kerítek a Citadella futó ismerteté­sére. Mar a nevéből gyanítható zenei­sége folytán, hogy az valami olasz szó lehet. Ügy van. Annyit tesz, mint csitta della: erődített városka vala­mely magaslaton. Magyar megfele­lője a fellegvár. Németben meg nem annyira a Burg, mint inkább a Block, miért is az osztrák adminisztrációban Blockbergnek írták a Gellért-hegyet. Ezzel aztán helyben is vagyunk. Ne gondolja senki, hogy Julius Haynau generalisszimusz csupán a sátáni ösz­tönzésekhez és a szeszélyes őrültsé­gekhez értett. Kivételes tehetségű hadvezér volt. És mindenekelőtt a Habsburg-dinasztia tervszerűen fa­natikus imádója. Érthető hát. ha az 1848 — 49-es szabadságmozgalmunk lekaszabolása után rögtön kieszelte az egész országot behálózó erődrend­szer tervét azzal a céllal, hogy minden esetleges tömegmegmozdulást a kez­detén széttapossanak. Különösen Budapestet utálta. Eh­hez mérten gondolta el azt a tervet, amit minden zsarnok megirigyelhet. Eszerint a Gellért-hegy keskeny­hosszú fennsíkjára építendő föeród lett volna a középpontja annak a védőmürendszernek. amely úgy nyo­morította volna tehetetlenné a ma­gyar fővárost, mint egykoron a kurta­vas a gonosztevőt. A Gellért-hegyi­nél kisebb, de önálló védőművei ter­veztek a Várhegyre, a Kis-Sváb­hegyre, a Margit-szigetre és a Csepel­sziget északi csücskére; ezeken kívül hat eródtornyot a Budát környező hegyek magaslataira. Pestet hat fó és megannyi összekötő erődítménnyel kívánták félkörívben övezni Dunától a Dunáig. A budai lőrésekből négy­száz, a pestiekből háromszázhetven­két ágyú torka ásított volna a minden­áron rebellisnek képzelt, valójában pedig szerfölött békeszerető, ráadá­sul jobbára német anyanyelvű polgá­rokra. Akkoriban 187 ezren voltak. Mármint Budán, Óbudán és Pesten együttvéve, lévén akkor még e három testvérváros közigazgatásilag önálló. Számoljunk csak: akármilyen hihe­tetlen. 330—340 lakosra szántak egy­egy ágyút. Vagyis annyit, amennyit abban a korban a legöldöklóbb csata­téri ütközetekre is ritkán szoktak fel­vonultatni. Haynau a lélegzetelállító gyorsaság mániákusa lévén, a legszívesebben korbáccsal siettette volna az erődök tervezését és megépítését. Emma­nuel Zitta altábornagy, a császári hadsereg mérnökkari igazgatója el is követett mindent a hatalmas feladat sikeréért. Fantasztikus iramban lát­tak munkához még 1850 elején és alig három év alatt megépítették a 220 méter hosszú, 45—60 méter széles, 12—16 méter magas falakkal övezett erődítményt, amelyből 90 tüzérségi lőrés nyílott a magyar fővárosra. A terv további részét elejtették. Kiderült, mégis csak tébolyult az a Haynau. Elképzelését már kelétke­zésében nevetségessé tette a hadtu­domány fejlődése, de ki mert volna ellentmondani — az ifjú császárt is beleértve — az őrjöngésig erőszakos hadvezérnek. így aztán a Citadella soha semmiféle komolyabb katonai célt nem szolgálhatott, hála az egyéb­ként fukar természetű sorsunknak. Budapest lakói mindenkor inkább a Gellért-hegyet szerették, semmrnt a Citadellát. Nem nagyon törődtek vele. Ma sincs ez másként. Annál nagyobb hasznát látja mostanság az idegenforgalom, mivelhogy 1961-től külhoni vendégeink szolgálatába állí­tották — elegáns éttermet, turista­szállót rendeztek be benne. GERENCSÉR MIKLÓS BENYEI JÓZSEF MRÁZ JÁNOS RAJZA Nappal jön Verdes az idő szárnya takarj be éjszakára asszonyi melegeddel őriző két szemeddel Takarj be pirkadásig nappal jön napra másik s félelmeim fakadnak sugarában a napnak takarj hát egész napra szükségem van hajadra estélig a szemedre asszonyi melegedre J

Next

/
Thumbnails
Contents