Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

4 1988. augusztus 6., szombat Az új főtitkár: _ A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság a jövő évben megjelenteti első antológiáját a Magvető Kiadónál, ezzel valóra válik a tavaly szeptemberben megalakult egyesület egyik elképzelése. A társaság egyébként legutóbbi elnökségi ülésén megerősítette elnöki tisztségében Molnár Géza írót. Alelnökké választotta az eddigi főtitkárt, Tóth Gyulát. Az új fótitkár Berkesi András lett. Holnárék a Ligetben Szeged népszerű dixieland- sí okok miatt — nem a szeegyüttese, Molnár Gyulával gediek hibájából — ezúttal az élen, eredetileg külföldi nem külhoni, hanem hazai dzsesszzenészeket hívott ven- bandák zenélnek együtt dégségbe az újszegedi sza- Molnárékkal, holnap, vasárbadtéri színpadra. Szervezé- nap este fél 9-től. Feleségként Amerikában Nagyon sok puha fedelű könyv jelenik meg, amióta korlátlanabb lett a hazai könyvkiadás. Műfajuk változatos, irodalmi színvonaluk ugyancsak. Szinte mindenki megtalálhatja a maga körtnyű, pihentető olvasmányát —, bár a szellemet kímélő kikapcsolódásnak meg is kell adni az árát. Témában érdekesnek, minőségben igényesebbnek ígérkezett ebből a csoportból a magánkiadású „Gyesen voltam Amerikában" című könyvecske, melynek szerzője Vecsonyi Katalin. A szerző gyermekpszichológus, amerikai útja előtt nevelési tanácsadóban dolgozott. Amerikában matematikus férjét kísérte el, aki ottani egyetemeken adott órákat. Az írás műfaja élménybeszámoló és publicisztika az amerikai asszonyok, anyák életkörülményeiről, lehetőségeiről. Valószínű, hogy a beszámolót főleg nők veszik meg, közöttük sok várandós és gyakorló anya is. A könyv első harmadában a szerző kislánya megszületésének körülményeit írja le. Olvashatunk a különböző, szülést előkészítő tanfolyamokról, (amelyek előadásokat, filmvetítéseket, beszélgetéseket, s előzetes szülőszobai látogatást is tartalmaznak) továbbá a választható, különféle szülőszobákról. Amerikában sok olyan önkéntes társulás működik, amelyeket háziasszonyok, anyák szerveznek egymás nem anyagi természetű támogatására. Hetenként találkoznak, s babáik ellátását, gondozását, sőt, saját megváltozott életük érzelmi problémáit beszélhetik meg. A csoportok nem csak ismeretségi körből, vagy a lakónegyedből szerveződnek, hanem szétküldött prospektusaik és hirdetéseik alapján jelentkezhetnek az érdeklődők. Sok jó és tartalmas lehetőségről olvashatunk (különféle családsegítő szolgáltatásokról, pl. pótnagyszülő- és pótnagytestvér-hálózatról), s nemcsak a választék gazdagsága készteti az olvasót irigységre, hanem az a kiegyensúlyozott életforma is, amelyben az emberek szíveserT és gyaktan vállalnak fizetség nélküli elfoglaltságot. Az élménybeszámolónak a szüléssel és az amerikai gyerekneveléssel foglalkozó része a legmeggyőzőbb, mert itt érződik legjobban a közvetlen tapasztalás és élmény hatása. A további témák általában az amerikaiakról, és az amerikai életformáról szólnak. Itt már sokkal inkább olyan általánosságokat olvashatunk, amelyek egy kívülálló, vendég magyar értelmiségi benyomásai. A köszönési formákról, vagy a televízió műsorkínálatáról írottak nem is igényelnek beható háttérismereteket. De vannak olyan témák, mint az amerikaiak vallásossága, és a feketebőrűek helyzete. amelyekről mélyrehatóbb ismeretek nélkül írni merészség. A szerző élményei itt közvetettek, hallomásból, vagy beszélgetésekből tevődnek össze. A könyv, akarva-akaratlan, döntően privát aspektusból van megírva, s ez erénye és hátránya is egyszerre. I. É. II halak és a vállalkozás Ismerősömet, akit V.-nek hívnak, eléggé megszállott horgászként tartja számon a közvélemény, ami korántsem változtat a tényen: olykor húzódozik kedvenc sportjától, fél elindulni horgászni, fél vállalkozni. A horgászat ugyanis vállalkozás, mely jelentős előkészületekkel bír, s ezeknek megfelelő eredménnyel igyekszik járni. Namármost, ha az eredmény nincs arányban az előkészületekkel, vagy pláne elmarad — a vállalkozás veszteséges, a vállalkozó pedig vesztes. A vesztes vesztesége kétféle: anyagi és erkölcsi. Anyagi: a befektetett pénz s idő nem térül meg, elvész. Erkölcsi: az eredmény nélkül hazatérő horgászt rendesen háromszor röhögik ki: 1. a sporttársak a parton; 2. a szembejövők a visszaúton; 3. a család pedig otthon. S mindez miért? Mert a vállalkozás ereménye szembeötlő és abszolút: vagy van hal. vagy nincs; köztes megoldás nem lehetséges. Ismerősöm lelki látószerve előtt oly erőteljes képzeteket öltve lebeg e gondolatmenet, hogy időnként — s ez félelmetes — inkább lemond a betervezett horgászatról, azaz: nem vállalkozik De ha mégis, a vázolt nehézségek tudatában már jó előre, preventive, vesztesnek érzi magát, eleve defenzívából indul. Még csak nem is nulláról, hanem valahonnét a negatív tartományból.- — Ismerősöm persze tudja, hogy a vállalkozásnak megvan a maga koreográfiája, amit gyakorolni nem ellenjavait. Hiszen törvényként mondható ki: önmaga helyes megismétlésével minden begyakorolható. Helyes ismétlésen e hibás megoldásoknak jókkal való fölcserélése és behelyettesítése értendő. S hogy mi a hibás és mi a jó? Nos. az elemzés meg a próbálgatás sok mindenre rávezethet, s a leginkább bevált megoldás rutinná fejlesztése a vállalkozót nagymértékben megerősítheti, melynek eredményeként a pozitív tartományból, eleve offenzívából indul. Igazán kár, hogy általános tapasztalat szerint a halakat mindez egyáltalán nem érdekli. Farkas Csaba Csíksomlyói passió. A misztériumjáték előadása a Dóm téren, este fél 9-kor. A Molnár Dixieland és vendégei az újszegcdi szabadtéri színpadon, vasárnap este fél 9-kor. A 26. szegedi nyári tárlat a Horváth Mihály utcai képtárban, szeptember 18áig. -' L * L Szervátiusz Tibor szobrászművész kiálmicqcai ünnep! heten iítasa a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28-áig. Kovács Eva kerámiái a Képcsarnok Gulácsy Lajos Termében. Németh Ernő fotókiállítása a sajtóház művészklubjában, augusztus 20-áig. A magyar cserkészet története. Erzsébet királyné és a magyarok. Kiállítások a Fekete-házban (Somogyi utca 13.). Állandó kiállítások: Móra Ferenc Múzeum (Roosevelt tér 1/3.): Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucsképgyűjtemény; Móra-emlékszoba, Kass Galéria (Vár utca 7.): Kass János grafikái. Vármúzeum (Móra-park): Szeged múltja, jelene és jövője. Fekete-ház: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai, 1867—1945; Buday György élete és munkássága. Varga Mátyás színháztörténeti gyűjteménye (Bécsi körút 11.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye. Tápé, Vártó utca 4., naponta délután 2tői este 7-ig. Világ világa, virágnak virága! Kerényi Imre Olyasfélét érzek, mintha tompa vasakkal lenne kikalapálva belülről a szám, mikor az eső áztatta csodálatos csütörtök estéről kell szólnom. Bánt, hogy ha nyelvem harangnyelv is volna, nem kongathatna olyan hangokat, aminőket most a meghatottság pillanataiban illenék. Jól ideillő gondolat, hogy egyszerű eleink a megnevezéssel birtokba is vették a megnevezettet — nem véletlenül volt tilos az ősi népeknél Isten nevét kiejteni —, s most azzal kell megbirkóznom, hogy a magam esetlen módján olyan eseményeket nevezzek meg, amelyeket csak érinteni tudtam, de birtokba venni talán soha. Hargita, Kovászna, Csík, Gyimes. Lengenek a zászlók, a nézőtér legtetejéről, lassú menetben megérkeznek a búcsúsok. Aztán leülnek a színpadon, egyházi jelvényeiket lengeti a szél. Kezdődhet a játék. A passió. A történet ott kezdődik, hogy Luciper az ég ellen támasztja zászlaját, majd a sátáni had föl akar settenkedni az Ür lakába, s végződik ott, hol Jézus Krisztus kínhalálával legyőzi és boldognak nyilvánítja a szenvedést. A kereszthalál lényege, Izajás jövendölése szerint, hogy „Örökre megsemmisíti a halált Istenünk, az Ür letörli a könnyet minden arcról". Ezáltal — miként a korintusiakhoz írott második levél is mondja — Krisztus benne él a keresztényben, kinek szenvedése „Krisztus szenvedései őbenne". Az emberi nem történetének eme fordulatáról szól utánozhatatlan tisztasággal a Csíksomlyói passió. Keresztény szemléletben az a kérdés: az örökkévalóságban hogyan zajlik le a történelem, s ezt miként adta elő — Kerényi Imre és társulata szerint — Csíksomlyón, a búcsúban néhány játszó, az összegyűlt, faluközösségek számára. A passiónak a középkori misztériumjátékokból kinőtt formája a reneszánszban vált népszerűvé, majd a nagyszabású oratórium felé fejlődve a barokkban — elsősorban Telemann és Johann Sebastian Bach révén — egyéni formákat kapott Néhány éve még sokfelé hangoztatták, hogy a passió meghalt, kihűlt történelmi forma már, amely Bach után soha többé nem támadhat fel. De van feltámadás. Túl minden művészeten, kreatúrán, alkotáson, mélyebben a legzseniálisabb műteremtményeknél, mindig és mindenütt ott rejtezik a megszólító (naiv vagy amatőr) gondolkozás fölszabadító ereje. Ennek ad hangot Kerényi. Mint mikor könnyekkel küszködve elborongunk önnön sorsunk fölött, s egyszercsak megérezzük kicsinységünket abban, hogy valahol — mint egy fölszabadult időtlen zokogás — áradni kezd a tenger. Milyen buták vagyunk, amikor valamely művészen számon kérjük a csoportosan művelt esztétikához tartozást, s ha ez az alkotó letér az útról, akkor árulással vádoljuk. S „népiesekről", „urbánusokról" meg „avantgárdról" beszélünk. Holott csak arról lenne szó, hogy a megszólaló jól fejez-e ki, s képes-e éteri igazságokat közvetíteni. Innen nézve Kerényi színháza azzal „népies", hogy minden ízében egyszerű, s azzal „urbánus", hogy a színpadi látvány (játék a játékban) összes jól kifundált eleme képes elcipelni ezt a szokatlan, iszonyatos terheket görgető egyszerűséget. S hogy ezt vállalja, ebben „avantgárd". A krisztusi szenvedéstörténet legsűrűbb drámája a Gecsemáné kerti jelenet. A tanítványok alszanak „közel a kínzószerszámok közönyéhez", s Jézus megtapasztalja a szörnyű egyedüllétet. Bevallom, vártam, hogy Kerényi súlypontot helyez erre, vagy a kereszthalál előtti „Éli, Eli, lamma szabaktani" szavakra. De nem. Nem olyan dráma ez. S Kerényi nagyon jól tette, hogy itt is, a mind sűrűbb kín közelében is az eredeti népi játék szabályaira figyelt. Hisz tudja: a történet egészének kell elhangoznia — okulásul. Látszatra semmi személyes üzenete nincs számunkra a jeleneteknek, a vissza-visszatérő játszóknak, kik „csak" annyit tesznek, hogy végigmondják és .bemutatják Jézus Krisztus éltének történetét. De az előadás egésze mélyen személyes és megrendítő, mert mindvégig a jelenségeik értéktelen paravánjai mögött járhatunkkelhetünk, akár egy meghitt párbeszédben: mintha az örökkévaló szíve dobogását éreznénk. Pilinszky fogalmai szerint a tehetség „fokozottan érzékeny látású". Kerényi meglátta a szenvedéstörténet mindenen átsugárzó ragyogását, és a végtelenül tiszta népi játék lenyűgöző egyszerűségét. Mindannyiunk szerencséjére társat talált Nóvák Ferencben, aki gyöngéd érzékenységről árulkodó koreográfiát rajzolt az eseményekhez, Rossa Lászlóban, ki dús fantáziával alkalmazott zenei ötleteket, Ferenczy Csongorban (Luciper), aki egészen egyszerűen felejthetetlent alakít, Kézdy Györgyben, ki Júdás, Filius Liciperi, az öreg pásztor és az egy sidó szerepében maga a színészi (és emberi) tökély. És folytathatom, hisz az előadás minden pillanata felülmúlhatatlan élmény (kár, hogy csak ilyen szavaim vannak): Mihály Pál egetrengetően szellemes, Ivánka Csaba pontos és. szelíd, Izsóf Vilmos, Mácsay Pál és Fonyó István gerjesztően lendületes és kellően cinikus, a Sátányhad (Kalocsay Miklós, Funtek Frigyes, Bagó Bertalan, Hirtling István, Botár Endre, Bősze György és Tahi József) és a lányok (Kubik Anna, Götz Anna, Peremartoni Krisztina és Juhász Róza) ruganyosak, hamvasak, Kertész Péter krónikási hangját pedig ide találták ki, talán, még akkor, amikor erről mit sem tudott. Papadimitriu Athina Magdalai Máriájára nem találok új és érvényes jelzőt, Hámori Ildikó pedig azzal ajándékozta meg a nézőket, hogy ^z Ómagyar Mária-siralom, a legelső magyar vers mindeddig legszebb tolmácsolását nyújtotta. És a szegediekből szerveződő tánckar, és a díszlet, és a jelmez — micsoda áradásra vagyok én képtelen! Szóval, milyen is volt? Alapvető, bámulatos, csodálatos, drámai, egynemű, fergeteges, gazdag, hiteles, ingerlő, játékds, kulturált, látványos, meleg, nézőpárti, oldott, örömszerző, pontos, rafinált (Jóisten és a Glória), sűrű, tiszta, unhatatlan, ügyes, varázslatos, zavarbaejtő és zseniális. Kerényi Imre, köszönjük, hogy ilyen magától értetődő természetességgel sorakozhattak ide ezek a jelzők! Dlusztus Imre Görög Mária Magdolna Kétszer készültem leszólítani Papadimitriu Athinál, ám mindkétszer oly megviselten ült a földalatti büfé egyik zugában, hogy megkegyelmeztem néki. Am a munkát el kell végezni, így egyszer csak ott termettem előtte, s míg — pusztán e leírás számára — végigszaladt szembogaram fekete rövidnadrág-kosztümbe bújtatott paliszanderszin testén, megkérdeztem: — Nem fáradt? — A próbák végére mindig kinyúlok, de ez lehet, hogy azért van, mert egész nap a napon ülök. — Ilyen fontos a napfény? — Igen, ugyanis én akkor érzem jól magam, ha nyáron majdnem megfulladok a hőségtől. És persze az sím árt, ha vízparton múlatom az időmet. — Meg tudná mondani, hogy milyen arányban keveredik önben a görögség és a magyarság? — Nem tudom.. Hogy tudok énekelni, van ritmusérzékem, lehet a görögségemnek is betudható, de a génjeimnek is. Szüleim politikai okokból hagyták el Görögországot, én meg görög—magyar vagyok, aki ha teheti, szülei első hazájában tolt évente néhány hetet. „Eli, Eli, lamma szabaktani" — Milyen érzés a Csíksomlyói passióban játszani? — Nagyon szeretem ezt a darabot. Amikor elkezdtük, nem hittük még mi sem, hogy el tudjuk fogadtatni. De mint oly sok dologban, ebben is Kerényinek volt igaza. Azt mondta, találjuk meg a népieskedés és a népies előadásmód közötti hajszálnyi különbséget, és akkor jók leszünk. Mi ugyan nem éreztük a hajszálat, de Imre mindent pontosan el igazított. A mostani előadás előtt is volt bennem egy kis félsz, ellenérzés, de biztos, hogy a rendező elképzelése beigazolódik. — Nem túlzás ennyire függeni a rendezői elképzeléstől? — Nem, mert ez egyértelműen rendezői színház. Máskor viszont, amikor a színészi játék a döntő, akkor Kerényi szárnyaltatja a színészeit. Szabadságot ad, útjára bocsátja a szereplőt, nagyon tud bánni velünk. — Nyolc éve indult ez a sikeres sorozat. Idő közben sokat változott a világ, — Ez így van. Ma egy kicsit gyanús ez az „erdélyezés", hirtelenjében rengeteg nemzetiszín szalag jelent meg a színpadokon. Annak idején „pnototipust" szolgáltattunk, s most folyik a „gyártás". De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne ez a szegedi Dassió a régi, tiszta és őszinte. — Mária Magdolnát formálva mennyire kellett megismerkednie e hőssel, a bűnbánattal? — Rossa és Kerényi érdeme. hogy született egy dal, amit hála Istennek én éneklek. Ennyi a szerepem, a többi puszta jelenlét. D. I.