Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-29 / 206. szám

29 1988. augusztus 27., szombat Sajtótájékoztató Uradon és Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) — A hasznos, nyílt, realista. jó légkörű tárgyalás alkalmat és lehetőséget adott arra, hogy eszmét cseréljünk kétoldalú kapcsolatainkról. Tájékoztathattuk a Román Ko|mmunista Párt vezetését az MSZMP törekvéseiről, megismerhettük véleményüket a kétoldalú kapcsolatokról, valamint uzt a gondolkodásmódot, ahogyan román elvtársaink vizsgálják a szocializmus építésének kérdéseit. Minden kérdésről szót váltottunk, ami a magyar közvéleményt, a párt tagságát foglalkoztatja, amely hatással lehet jövőbeni együttműködésünkre. (Mint ahogy Ceausescu elvtárs is hangsúlyozta: a két nép, a két ország több száz éve él egymás mellett ezen a földrészen jóba ti, rosszban. Voltak feszültségek. vannak nézetkülönbségek, amelyek zöme a múltból fakad, abból táplálkozik. A szocializmus ma még nem tudta mindezeket a problémákat feloldani. Erre együtt kell vállalkoznunk, hiszen ez elsősorban a mi ügyünk. Ehhez alkotó légkörre, nyíltságra van szükség. Ez a nyíltság és őszinteség lehetővé tette, hogy elismerjem: sok mindent nem tudunk egymásról, sok kérdésben hiányos az informáltságunk. Vannak olyan kérdések is, amelyek megközelítésében felfogásunk eltér. Ugyanakkor azt is tapasztaltam, hogy szinte minden kérdésben segítő szándékkal válthattunk szót, cserélhettünk véleményt, és meg vagyok arról győződve, hogy közös akarattal a vitatott kérdések is megoldhatók. Egyöntetűen arra törekedtünk, hogy az együttműködés lehetőségeit keressük, ezért mindenekelőtt a termeléssel összefüggő kérdésekben állapodtunk meg. Ügv gondoljuk, hogy e téren már eddig is szép eredményeket értünk el, de mégsem lehetünk elégedettek, hiszen úgy látjuk: kölcsönösen nagy tartalékaink vannak még, Mindenekelőtt a tudományos kutatás, a termelési kooperáció a vegyes vállalatok működtetése, valamint az országainkon kívüli piacok feltárása hordoz még nagy lehetőségeket. Fontosnak tartottuk kölcsönösen, hogy ne csak a politikusok, hanem a nép is folytasson diplomáciai •tevékenységet. Ezért bátorítjuk a turizmust: népeink ismerkedjenek meg egymás országának életével, természeti kincseivel, adottságaival, élvezzék a barátságból származó előnyöket. Ügy látjuk, a történelmi múlt is sok (kérdés feltárását teszi indokolttá, ezért a történelmi vegyes bizottság munkájának bátorításában állapodtunk meg. s a kulturális vegyes bizottságot is arra kérjük: szerve/.ze kulturális kapcsolatainkat, munkálkodjon a kulturális együttműködésen. Egyetértés volt közöttünk abban is. hogy közös haladó hagyományaink ápolására az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Közös szándékkal kiszélesítjük az újságírók cseréjét, hogy a tömegtájékoztatás útjain keresztül is még több reális információt. ismeretet juttassunk el népeinkhez. Meg vagyok róla győződve, hogy találkozónk eredményes hozzájárulás volt az enyhülésért a népek közötti együttműködésért kifejtett erőfeszítésekhez. Személyes meggyőződésem. hogy rendszeresebben kell találkozniuk Dártjaink vezetőinek, az állami és a társadalmi szervek, intézmények irányítóinak, hogy ne csak a nagy egészA Hétben elhangzott bejelentés után — miszerint Grósz Károly Szegeden sajtótájékoztatót tart — férfiak, nők, gyerekek gyülekeztek a körzeti tévéstúdió épülete előtt. A főtitkári találkozó iránti rendkívüli érdeklődés megnyilvánulását látjuk abban, hogy a tömeg a következő 4 órában türelmesen várakozott. Kevéssé türelmesen a kollégák, tévések, rádiósok, a napilapok tudósítói. Grósz Károly a 10 óra után végre a kapu elé gördült autóból olyan friss mozdulattal szállt ki, és üdvözölte szívélyes szavakkal és gesztusokkal az ót körbeálló szegedi polgárokat — mintha nem is egy roppant fárasztó nap állna mögötte. Az épületben rá váró újságíróhaddal könnyed társalgásba merült — ám a stúdióban már várták. Két stáb is: olvasóink láthatták a híradó különkiadását, a másik interjú pedig a szegedi tévé ma esti műsorának készült Ezután Grósz Károly a szegedi lapok képviselőinek kérésére, éjfél előtt néhány perccel, azt mondta: „Nem bánom, kérdezzenek!" — Úgy hiszem, a 4-5 órán át itt várakozó szegediek, s a Délmagyarország valamennyi olvasója, elsősorban arra kíváncsi: a romániai tárgyalások után mit mondhat Grósz Károly: a belátható jövőben megváltozik-e Románia nemzetiségi politikájának gyakorlata ? — Nem tudok erre felelősséggel válaszolni. Én most voltam először ilyen munkatalálkozón, nincs összehasonlítási alapom, de tapasztalt kollégáim szerint tárgyalópartnerem sokkal toleránsabban kezelte most a felmerült témákat, mint bármikor eddig'. Pedig kemény dolgokról volt szó, mindkét részről. Én azt láttam, partnerem akarja tudni, miért érvelünk olyan módon, ahogyan érveltünk; azt láttam, hogy valósággal megdöbbent azon, hogy mi nem értjük, illetve úgy értjük, ahogy, az egész településfejlesztési programot. Ami, tudnunk kell, 15 éves határozatuk; és amiről valóban rengeteg téves információ van forgalomban nálunk. Nem mondhatok mást a személyes tapasztalataim alapján, csak annyit, hogy éreztem hajlandóságot — különösen amikor már harmadszor vagy negyedszer kerültek elő ugyanazok a problémák — e téma megközelítésmódján való változtatásra. És ez is megerősítette azt a meggyőződésemet: nem jó magatartás az elzárkózás, a duzzogás; beszélni kell, folyvást, találkozni, amikor csak lehet, minden szinten, dolgozni és dolgozni; apró lépésekkel, de meggyőződésem, hogy így lehet előrehaladni. — Én tudom, hogy itthon sokféle lesz a reagálás erről a találkozóról, tudom, hogy kapok egyáltalán nem hízelgő minősítéseket; ez azonban biztos, hogy mindennél rosszabb: nem mozdulni, nem csinálni semmit. A közvéleményt talán kevéssé érdekli, mert nem látványosak az eredmények, de tudjuk, hogy folyamatos, sok munka árán több román és magyar vállalat között jó gazdasági kapcsolatok léteznek; a politikatörténet azt mutatja, hogy az alapokban végbemenő változások határozzák meg a mindenkori politikát; mi minden erőnkkel ezeknek a kapcsolatoknak az erősödését szorgalmazzuk, és bízunk benne, hogy lassan, idővel, de minden vitás kérdésben — reális eszmecserék után — közelíthetünk egymás álláspontjához. S. E. ről. hanem a részekről is több ismeretünk legyen — mondotta végezetül Grósz Károlv. Élve az alitalommal, sok sikert kívánt Románia népeinek a szocializmus építéséhez. A sajtókonferencián a továbbiakban kérdésekre válaszoltak a főtitkárok. Az első kérdésre Nicolae Ceausescu válaszolt. Kifejtette: véleménye szerint mindkét ország tájékoztatási eszközeinek az a legfőbb kötelessége. hogy mindig a realitásokat mutassa be anélkül, hogy nem eléggé megalapozott ismeretek alapián alkotna véleményt. A saitó. a rádió, a televízió szolgái iák a barátság és az együttműködés érdekeit népeink és a népek között általában. Ennek érdekében született, meg a tárgyaláson az a magállapodás. amely a két újságírószövetség közötti kapcsolatok fejlesztését irányozza elő. A nemzetiségi kérdésekben kialakított álláspontot firtatta egy következő újságírói kérdés. A román főtitkár válaszában utalt arra. hogy a megbeszélés során számos kérdés teritékre került. így természetesen a különböző nemzetiségű állampolgárokat érintöek is. A tárgyalásokon abból indultak ki — hangsúlyozta —. hogy e kérdések megoldása az adott ország pártjának, illetve kormányának dolga, csaik az életszínvonal általános emelése, a szocialista építés biztosíthatja az érintett államoknak a iólétét. A két i:ép. a két ország közötti együttműködés kell. hogy hozzájáruljon a szocializmus építéséhez, mindkét országban az életszínvonal emeléséhez. Grósz Károlv egy hozzáintézett kérdésben, válaszolva kifejtette: mint főtitkár és mint kormányfő van jelen a sajtókonferencián, s ezért kiielentheti: kormányzati szinten ugyanúgy kívánják a párbeszédet elmélyíteni, nyílttá, őszintévé tenni, mint a pártközi kapcsolatok terén. A családegyesítésről folytatott megbeszélés eredménye iránti érdeklődésre Nicolae Ceausescu elmondta: a továbbiakban sem kívánják bátorítani az állampolgárokat arra. hogy hagyják el országukat. Akik mégis úgy döntenek, hogy más országban élnek, megkapják a lehetőséget e szándékuk megvalósítására. A tárgyaláson — utalt rá — mindkét fél úgy ítélte meg: mindenkinek a saját országaban kell élnie, ahol született, ott építse a szocializmust, keresse boldogulását. A nap folyamán Szűrös Mátyás koszorút helyezett el az aradi vértanúk emlékművén. A kegyeletes megemlékezésen jelen volt Szűts Pál. A sajtókonferenciát követően ünnepélyes keretek között búcsúzott el egymástól Grósz Károly és Nicolae Ceausescu. A magvar és román zászlóval, valamint a két pártfőtitkár fényképével díszített megyeháza előtti téren felsorakozott a díszőrség. amelynek tisztelgő sorfala előtt elvonult c. magas rangú vendég és vendéglátója. Felcsendült n magvar és a román himnusz, maid Grósz Károlv cs Nicolae Ceausescu búcsút vett egymástól. Ezt követően az MSZMP főtitkára gépkocsiba szállt elindult Magvarország felé flz arab választók véleménye 13 Kairó (MTI) A novemberben tartandó választásokon 40 százalék kai csökken az izraeli arab állampolgároknak a Munkapártra adott szavazata, s ez még inkább növeli annak valószínűségét, hogy a centrista politikai erő ellenzékbe szorul. A legfrissebb felmérési adatot a vasárnapi Haarec közölte. A közvélemény-kutatást a Munkapárt rendelte meg. Eszerint a 700 ezer főnyi, izraeli állampolgársággal rendelkező arab közösség, amely a választópolgárok 18 százalékát adja, a következőképp készül voksolni: az Izraeli Kommunista Párt és a Haladó Lista a Békéért nevű baloldali szervezetek az arab szavazatok 54 százalékára, az izraeli Munkapárt 19 százalékára (szemben az 1984-es 29,2-vel), a frissen alakult, Abdel-Vahháb Darause vezette Arab Demokratikus Párt 6 százalékra számíthat. Karabab fejlesztése D Moszkva (MTI) A Karabah hegyvidéki autonóm terület 1995-ig szóló fejlesztési programjának megvalósítása nagy jelentőségű állami feladat, amelynek célja a helyzet rendezése, a helyi lakosság élet- és munkakörülményeinek javítása — hangsúlyozta a Pravda vasárnapi számának adott nyilatkozatában Abdulrahman Vezirov, az Azerbajdzsán KP KB első titkára. Vezirov megítélése szerint az Azerbajdzsánhoz tartozó terület gazdasági és szociális problémáinak megoldására az SZKP KB és a Minisztertanács által elfogadott program jó ütemben valósul meg. Ennek ellenére sokkal gyorsabb is lehetne a fejlődés, ha a terület testületei és hivatalainak egyes vezetői nem tanúsítanának passzivitást, bizonyos esetekben pedig ellenállást. Emellett az országos minisztériumok közel sem mindegyike kapcsolódott be megfelelően a célkitűzések gyakorlati megvalósításába. Irak és Irán megbeszélései # New York/Genf, (UPI/AFP/Reuter) Gyorsabb munkára sürgette az iraki és iráni tárgyalófelet Javier Pérez de Cuellar. az ENSZ főtitkára. A világszervezet vezető tisztségviselője szerint a két ország külügyminisztere a megbeszélések első két napján kellő figyelmet szentelt egymásnak, de — tette hozzá Cuellar — a tárgyalások gyorsabb menetére van szüksée ahhoz, hoav az augusztus 20-án életbe lépett tűzszüneti megállapodás tartós békekötéshez vizesser. Ali Akbar Velaiati iráni külügyminiszter, az iráni küldöttség vezetője a pénteki tárgyalásokat követően kijelentette: egy elő.-e korainak tartja a béke esélyének latolgatását a két ország között. Megjegyezte, hogy nem kívánnak kompromisszumokba belemenni olvan ügyekben, amelyekért nyolc éven át harcoltak. Más kérdésekről szólva az ABC amerikai televíziós társaság riporterénex elmondta. hogy országa mindaddig nem igyekszik befolyást gyakorolni az amerikai túszokat Libanonban fogva tartó iránbarát gerillákra. amíg Washington nem szabadítja fel a befagyasztott iráni pénzköveteléseket. Mint emlékezetes, az amerikai bankokban levő iráni pénzeket zárolta az amerikai kormányzat, miután méc 1979-ben a teheráni amerikai nagykövetség alkalmazottait maid másfél éven át házi őrizetben tartották. Jelentések szerint 3—9 milliárd dollárról van szó. A teheráni rádió jelentése szerint a Szovjetunió is kész együttműködni Iránnal az ország újjáépítésében. A rádió a teheráni szoviet nagykövetre hivatkozott a kétoldalú együttműködési bizottság ülése kapcsán. Javaslat hangzott el egv szovjet szakértői delegáció kiküldésére. Mint ismeretes, a Szovjetunió közreműködött az iszfaháni acélmű építésében. de az együttműködés további területe lehet a kőolaj- és gázipar és a vízi energia hasznosítása is. Közéleti napló OTTO LAMBSDORFF BUDAPESTEN Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter meghívására vasárnap este Budapestre érkezett Otto Lambsdorff, az NSZK-beli szabaddemokrata párt gazdaságpolitikai szóvivője, volt szövetségi gazdasági miniszter. A vendéget, aki az NSZK közéletének egyik legtekintélyesebb gazdasági szakértője, hagyományosan jó személyes kapcsolatok fűzik hazánk politikai és gazdasági vezetőihez. Hétfőn kezdődő megbeszélésein várhatóan reformtörekvéseinkről, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok alakulásáról, és a világgazdaság aktuális kérdéseiről esik majd szó. A SVÁJCI PARTKÜLDÖTTSÉG ELUTAZÁSA Az MSZMP Központi Bizottsága meghívására augusztus 24—28. között hazánkban tartózkodott a Svájci Szociáldemokrata Párt küldöttsége. A delegációt Helmut Hubacher, a párt elnöke vezette, tagjai voltak: Ursula Mauch, a párt parlamenti csoportjának elnöke, André Daguet, az SSZP Központi BizottsáSZTRÁJK VÉGE A lengyel minisztertanács vasárnapi rendkívüli ülésén a kormány reformbizottságának javaslatára elvetette az ár- és bérstop bevezetését. A LEMP KB Politikai Bizottságának beszámolójában szereplő, és a KB ülésén is többször megfogalmazott indítvánnyal szemben foglaltak állást a nagyüzemek vezetői és a szakszervezetek is, és így éles vita után született meg a döntés. Vasárnap 18 órakor a Jastrzebie" nevű bányában az igazgatóság és a sztrájkolok újabb tárgyalását követően megállapodás született a tiltakozó akció befejezéséről. Ezzel egyre csökkent a még sztrájkoló bányák száma. A „Manifest Lipcowy" nevű bányában augusztus 15. óta tart a sztrájk. SS—AL-ASOK MEGSEMMISÍTÉSE Megkezdődött az SS—20as jelzésű szovjet közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítése a Szovjetunióban: vasárnap, a Volgográdtól csaknem száz kilométerre délkeletre fekvő Kapusztyin Jar támaszponton — az ENSZ leszerelési értekezletén részt vett küldöttségek képviselőinek, valamint amerikai megfigyelőknek a ( Rádiótelex jelenlétében — három rakétát robbantottak fel. A megsemmisített fegyverek helyén 15-18 méter mély és csaknem 45 méter széles tölcsér keletkezik, s a robbantást követően a rakétamaradványok 35 másodpercen belül kiégnek. ÖNKÉNT TÁVOZTAK Az NSZK berlini állandó képviseletéről önként eltávoztak azok az NDK állampolgárok, akik csütörtök óta az épület megszállásával akarták kikényszeríteni az NDK-hatóságoktól áttelepülésük engedélyezését a másik német államba. Az NDK hatóságai büntetlenséget biztosítanak a szóban forgó személyek számára, de nem vállaltak kötelezettséget arra, hogy engedélyezni kiutazásukat. Berlin világossá tette, hogy — mint megfogalmazták — nem engednek a zsarolásnak. Az NDK állampolgárok diplomáciai kísérettel szerettek volna Nyugatra távozni. SZERENCSÉTLENSÉG A LÉGIPARADEN Egy nyugat-németországi amerikai légitámaszponton, vasárnap három olasz katonai gép összeütközött és lezuhant egy légiparádén. A gának vezető titkára, Pierre Aguet és Peter Bodenmann parlamenti képviselők. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke fogadta a vendégeket, akikkel Pozsgay Imre, a Politikai Bizottság tagja, államminiszter és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára folytatott megbeszéléseket szerencsétlenségnek sok halottja és sebesültje van. Pontos adatokat a hatóságok vasárnap délutjánig még nem tudtak közölni. Egyes szemtanúk szerint a halálos áldozatok száma eléri a harmincat, a sebesülteké pedig a százat. A tragédia a Rajna—Pfalz tartományban található Ramstein légitámaszpontján történt. Az ott megtartott légibemutató utolsó száma olasz sugárhajtású gépek kötelékrepülése volt. E gyakorlat bemutatása közben két gép összeütközött a levegőben, és a földre zuhant. Az egyik a nézők sűrű, harmincezer főre tehető tömegébe csapódott, közvetlenül a dísztribün mellett. „HATÁRSÉRTÉS" öt csehszlovák hegymászó eltévedt a jugoszláv—albán határon lévő Prokletije hegyen, és zavartalanul átsétált „Európa legszigorúbban lezárt határán". A hegymászók indulás előtt megkapták a pontos útvonalat a jugoszláv hatóságoktól. Visszaúton azonban eltévesztettek egy ösvényt, s így Albániában kötöttek ki. Az albán hatóságok azután visszajuttatták az eltévedt hegymászókat Jugoszláviába. Az albánok — mint a póruljártak később elmondták — jól bántak velük. «