Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

1988. augusztus 20., szombat 81 ® magazin [ DM Születésnap és újjászületés — Gondolatok az alkotmányról Az államalapítás emlékezete - képekben Sok víz lefolyt a Tiszán, ezer esztendő alatt. Csöppjei, mint egy végtelenített homokórán lecsorgó szemek milliárdjai, a múló és visszafordíthatatlan idő nyomait vésik a partokba, a megváltozott tájba, az életbe. Egy nép, egy nemzetté lett nép életébe, környezetébe, amely merőben, ráismerheletleniil más volt, akár csak századokkal előtte. Amikor kiöntések, áradások, lápok, zsombékok, nádasok és mocsarak szabták meg e tájon az élet rendjét, s mondjuk az államalapító első, később szentnek nevezett István óta jegyzett törvények szövete, amely minden időben sajátos és céltudatos jogrenddé is szerveződött e hazában. Ezért is beszélhettek száz esztendeje mifelénk ezeréves alkotmányról, hisz a magyar jogrendszer akkor is tartalmazott olyan törvényeket, amelyek korlátozták a központi hatalom, az uralkodó jogait (aranybullák, vármegyerendszer stb.j, s amely, társadalmi jogokat deklaráló törvények sokszor nagyobb múltra tekintettek vissza minálunk, mint mondjuk Angliában. S tán épp e törvényesség alapjain — amely törvényekre a megkoronázott Habsburg uralkodóknak is le kellett tenniük az esküt — volt módunk a birodalom népeinél többet megőriznünk nemzeti integritásunkból, ha sokszor retrográd módon és indíttatásokból is. Aztán teltek-múltak az évek. Új korszak jött. amely egy történeti távú célképzetet visszavetítve máris szocialistának nevezte magát, s amely saját legitimációs bázisát a jogrendszerben is meg kívánva teremteni, létrehozta az első, írásos és autonóm magyar alkotmányt — amelynek ünnepévé vált augusztus 20. —, s amely úgy szerepel tudatunkban, mint jogállamiságunk elsó számú letéteményese. S mégis, ezen alkotmány fennállása, érvényessége idején számos atrocitásban, jogsértésben, népellenes bűntettben is volt része e nemzetnek, például a Rákosi korszak idején. S egy már módosított alkotmány időszakában is lehetősége nyílt egy nem is oly régi politikai-állami vezetésnek monopolizálnia az információkat, a döntéshozatalt, s szinte lehetetlen helyzetbe manővereznie ezt az országot, kikapcsolva és ellehetetlenítve azokat az erőket, amelyek az értelmesebb cselekvések irányába mozdíthattak volna bennünket. Nem véletlen hát, hogy a nemrégiben megkezdődött politikai-társadalmi-gazdasági kibontakozás programjának szerves részévé vált az alkotmány módosításának, illetve újraalkotásának szükségessége. Aminthogy az sem véletlen, hogy az elmúlt és számunkra fölfogható idők tapasztalatai alapján szinte mindenkiben fölvetődik a kérdés: erre pedig mi szükség van? Múlhat egyáltalán valami az alkotmányon? Nos, alighanem sok minden. S éppen ezért laikus módon sem árt betekinteni az alkotmányosság történetének és lehetőségeinek szövevényébe... Alighanem le kell egyszerűsítenünk a dolgokat, ha ehelyt valamelyest is a mélyükre kívánunk nézni. De miért is ne kívánnánk? Hisz sok éven át elszoktunk az egyenes beszédtől. bonyolultan járva körül bonyolult összefüggéseket, hogy végezetül olyan következtetésekre jussunk, amelyek éppen megfelelőek a számunkra. Nos, egyszerűsítsünk hát bátran, annak fönntartásával, hogy a dolgok és összefüggéseik messze bonyolultabbak a számunkra ehelyt megfoghatóknál. De ha nem szimplifikálunk, mindössze egyszerűsítünk, eljuthatunk a dolgok valódi gyökereihez, amelyek ismeretében nagyjából azt is meg tudhatjuk ítélni, miféle szerepe-funkciója is lehet a világban és mifelénk az alkotmányosságnak. Ehhez természetesen valamelyest vissza is kell nyúlnunk a múltba. De akit nem fáraszt, kérem, tartson velem! Nos. anélkül, hogy az állam, a lehetséges állami szerkezetek kialakulását elemeznénk, nagyjából leszögezhetjük. hogy az államiság története folyamán az államnak két alaptípusa létezett és jött létre. Az autokrata típusú állam, amelyben a hatalom egy kisebbség (párt, csoport. egy személy, család stb.) kezében volt. megfellebbezhetetlenül és megkérdójelezhetetlenül, amely állam a maga hatalmát természetesen jog- és erószakszervezete által gyakorolta. Azonban minden ilyen típusú állami berendezkedéssel szemben kialakultak az alávetettek önvédelmi reflexei és mechanizmusai, amelyek „demokratizálni" igyekeztek ezen erősen központosított, autokrata típusú állami mechanizmusokat. (Például a magyar XIII. században a nemesség az uralkodóra kényszerített Aranybullával. a XVI. században a köznemesi érdekeket megfogalmazó Tripartiummal stb.) Az előbbiekben idézett példák — úgy tűnik — inkább negatívan hatnak számunkra. Hisz hagyományos történetírásunk a társadalmi autonómiák jogi kereteinek megteremtésére irányuló hazai törekvéseket általában úgy könyveli el, hogy azok a központi hatalmat gyöngítve egyúttal a nemzetet is gyöngítették és kiszolgáltatták idegen hódítóknak illetve befolyásoknak. S e történelemértelmezési szemlélet gyakorlatilag végigvonul történetírásunkon, amelyben Mátyás a központi hatalom megerősítésének egyértelmű hőse lesz, anélkül, hogy a fejlemények kettősségének szerves egységét körüljárnánk. Vagyis azt, hogy Mátyás úgy erősítette meg a központi hatalmat — mint egyébként minden eredményeket fölmutató királyunk —. hogy egyúttal egy működőképes társadalom számára nélkülözhetetlen törvényes rendet is biztosított. Majdhogynem alkotmányos rendet. De akkor mi is légyen az az alkotmány? Milyen funkciói is legyenek? Nos. meglehetős egyszerűsítésekkel el kell jutnunk odáig, hogy minden korban, főként rendkívüli történelmi helyzetekben szükség van az államhatalom autokratikus vonásaira. amelyekre a hatalom alkotmányos garanciák nélkül szert is tesz. Ez rendkívüli helyzetekben — például a mátyási Magyarország török általi fenyegetettségében — lehetővé teszi egy nemzet erőforrásainak szinte korlátlan összpontosítását, mondjuk az önvédelem érdekében. Mindössze egy baj van az autokrata típusú, illetve a meghatározóan autokrata államszervezetekkel: nem tudják elősegíteni az erőforrások minőségileg megújuló hasznosítását, s a meglévőkkel is pazarlóan bánnak. Ebból viszont szervesen következik, hogy autokrata karakterű berendezkedéssel, amennyiben az folyamatosan fennmarad. minden nemzet a történelem süllyesztőjébe kerül, elkerülhetetlenül. Hisz a megújulás, a fejlődés, azaz a rendelkezésre álló erőforrások minőségileg megújuló, nagyobb hozadékú hasznosítása csakis a társadalom élő szövetéből táplálkozó impulzusok révén lehetséges, amely impulzusokat neveznek például — ismét csak leegyszerűsítve — piacnak, kereskedelemnek, érdeknek stb. S éppen ezek az impulzusok hozhatják létre azt a technikát, technológiát. sót emberi viselkedési- és magatartástípusokat, amelyek eredményeképpen autokratikus államok világhatalmi törekvései és álmai rendre megbuktak a viszonylagosan demokratikusabb államok emberigazdasági minőségi fölényén. Minőségi fölény? Igen. És elsősorban emberi oldalról. Az önálló, a felelősséget a maga számlájára természetesen vállaló ember mindig is többet ér-— kritikus helyzetekben pedig sokkal többet! —, mint a hatalomhoz szervülő, annak intézkedéseit lesó-váró ember. Aminthogy a gazdaságban is a társadalom, a gazdaság élő szövetének rezdüléseit leső befektetésnek mindig sokszorosan nagyobb a hozadéka, mint az autokrata típusú célképzet jegyében fogant beruházásoknak. (Hiszen azok jórészt megalomániásak, s egy adott helyzetből levezetett extrapolációra támaszkodnak, amlyct többnyire meghalad az élet, mire a társadalomtól elvont töke beruházásaként a megalomán invesztíció működni kezdene.) Úgy tűnik, változó, méghozzá alaposan változó időben élünk. Úgy tűnik, módosítani fogjuk alkotmányunkat, amely eddig igazán nem funkcionálhatott alkotmányként, s égisze alatt szinte bármi történhetett. Úgy tűnik, létrejöhet egy új alkotmány, amelyben a közérdek nem lesz deklaráltan és természetesen azonos az államérdekkel. Olyan alkotmány, amely a demokráciát teljes jogi apparátussal érvényesíti, s intézményrendszert is teremt mindehhez. Méghozzá felülbírálhatatlan és befolyásolhatatlan intézményrendszert, amely rendszerben az állami érdek nem kerekedhet a társadalmi érdek fölé. Pontosabban fogalmazva: az állam által pillanatnyilag társadalmi érdekként felfogott célképzetek fölött folyamatosan biztosítani lehet a társadalmi ellenőrzést és a vétó lehetőségét. Mert hisz történelmi tény: a nemzeti érdekek jegyében megfogalmazott államiközponti-uralkodói elképzelések sokszor csalókák, a nemzet reális érdekeit megtagadóak voltak. (Mint II. József makacs felvilágosodottsága elemi társadalmi reflexekkel szemben...) És még valami szervesen hozzá tartozik mindehhez! Egy alkotmányosan és eredményesen működő társadalom elképzelhetetlen valóban autonóm és önálló, s ily módon felelősséget vállaló emberek nélkül. Azaz például a bukás érdemi lehetősége nélkül. De a köz szolgálatában csakis akkor várhatjuk és követelhetjük meg a bukás tisztes lehetőségét, ha egyszer valóban szert tehetünk önálló, egzisztenciálisan-anyagilag a társadalom, az állam pillanatnyi szituációitól független emberekre. akik számára immár nem létkérdés gerinctelenül szervülni számukra elfogadhatatlan folyamatokba. Vagyis olyanokra, akik éppen azáltal kerülhetnek vezető posztokra, hogy újszerű és önálló véleményük van, s e véleményt valóban képesek is képviselni, a folyamatos társadalmi megmérettetés jegyében. Akár a „bukásig". Ehhez viszont az is kell. hogy az egyén gazdaságilag is függetlenedhessen a mindenkori hatalomtól. Ez ugyanis a kibontakozás lényege, amit minden autokrata hatalom igyekezett mindenkoron fölszámolni. A magam részéről úgy vélem, merőben új alkotmányra lenne szükségünk. Olyanra, amely — lévén, hogy nem élünk rendkívüli időket — e nemzet gazdasági-társadalmi fejlődésének lehetőségeit tartja elsősorban szem előtt. Olyan alkotmány kellene nekünk, amely következetes keménységgel hangsúlyozza az egyéni felelősséget — biztosítva egyúttal ennek autonóm lehetőségeit —, s amely éppen ennek révén szervesen garantálja az egyéni kezdeményezés lehetőségeit, s jogilag megalapozottan napvilágra segítheti a társadalom szövetében születő igényeket, elvárásokat, tenniakarást. Szóval a minőségi megújulás mindennapi, emberi forrásait. S amely alkotmány egyúttal nem preferálja, hanem háttérbe szorítja a felelőtlen, a társadalmi működés minimumainak sem megfelelő emberi magatartás jogait. Vagyis olyan alkotmányra lenne szükség, amely kerettörvény. Amely nem ró az egyének helyett is kötelezettségeket az államra, s amelyet egyúttal a társadalom szolgálójává tesz, s egyúttal nem igyekszik korlátozni az emberi-társadalmi működés, működőképesség alapreflexeit. Úgy érzem, csakis így léphetünk előre. Előrébb. SZÁVAY ISTVÁN Molnár C. Pál fametszete: István törvényt ad a nemzetnek Wm w twá í w**-^ v' < A < 'f A ' ^Múm w ^ irm mi ifi ül Szent István szarkofágjának egyik oldala (1038) üa A Képes Krónika Szent István ábrázolása egy iniciáléban TAKÁCS IMRE Bázis a milliók közt Almát ha szeretnék enni, közelebb jutnék a természethez: kitakarnám a mellem, hátam, legyengült lábam, karom — almát ha szeretnék enni. Lányt ha tudnék még szeretni, ha nem mind valami ismeretlen családkultúrából érkezne, de meglátna valóságosan — lányt na tudnék még szeretni. Ha mondhatnám: Amit és mondok, nem mozdít milliárdos valóságot, mert csak egy kis szelecske torka vagyok, mint voltak azok az égi jelek — ha mondhatnám: Amit én mondok... Ha nem csak mint kvarckristályosodás léteznék, ha nem csak mint bokrosodás kakukkfűben, búzában, vagy gyapjas gyűszűvirág rügy-zónájában, mint szárak tervezete — ha nem csak mint kvarckristályosodás... Nem tornádó, és nem ciklon... Almát ha szeretnék enni... Lányt ha tudnék még szeretni... Ha mondhatnám: Amit és mondok... Ha nem csak mint kvarckristályosodás... » Bázis a milliók közt.