Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

2 1988. augusztus 20., szombat Straub F. Brúnó beszéde Tisztelt Nagygyűlés! Hölgyeim és Uraim! A magyarság hagyományai szerint augusztus 20-a Szent István király ünnepe. Különösen az a székesfehér­váriaknak, akiknek városát István építette királyi székhellyé, ahol bazi­likát emeltetett, amely királyok ko­ronázó- és temetkezöhelye lett, tör­vénynapok és vásárok színhelye. Azaz: az Önök városa a nagy király által lett európai értelemben vett vá­ros. Ez a legfőbb indoka annak, hogy az első magyar király halála 950. év­fordulójának évében ez a város ad otthont az alkotmány ünnepe köz­ponti rendezvényének. Tisztelettel üdvözlöm Székesfehérvár polgárait, az ide érkezett hazai és külföldi ven­dégeket, nagygyűlésünk résztvevőit a magam, valamint a magyar politi­kai és állami vezetés nevében is. E helyről köszöntöm mindazon honfi­társainkat, akik a világ bármely ré­szében élve magyarul éreznek és vi­selkednek. Bizonyára Szent István emlékezete is serkentette az Országgyűlést 1949. augusztus 18-án, hogy törvényt al­kosson hazánk alkotmányáról. És azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy ez az 1949. évi XX. törvény — a Ma­gyar Népköztársaság Alkotmánya — éppen augusztus 20-an lépett hatály­ba. Felszabadult népünk így az ál­lamalapító és törvényalkotó István király emlékét együtt ünnepelhette új államjságunk törvényi szabályozá­sával. Kár lenne tagadni, hogy az azóta eltelt négy évtized alatt is időnként más-más hangsúlyt kapott az augusz­tus 20-i ünnep. Olykor az űj kenyér vagy a munkás-paraszt barátság ün­neplése nemcsak Szent István emlé­kezetét, hanem alkotmányunkét is elhomályosította. Még olyan „első­istváni" képet is „festettek", amiről egy kíméletlenül központosító, az el­vekért a saját népét is irtó uralko­dó tekintett vissza ránk. Igaz, a huszadik század magyarja megszokhatta a szentistváni kép szí­neváltozásait a mindenkori aktuális politika közvetítésében. A király nél­küli Magyar Királyság idején Nagy­Magyarországot megteremtő férfiú vonásai erősödtek fel, hódíthatott a szentistváni állam ideája, hiszen a szétdarabolt ország és a megharma­dolt magyarság még a méltánytalan trianoni döntés sokkhatásában élt. Csak a józanabbul gondolkozók fi­gyelmeztettek arra — nem túl sok sikerrel —, hogy Istvánban nem a leigázó, hanem a megbékéltető volt a nagy, az államot szervező és tör­vényeket alkotó volt a hatalmas, aki a keletről hozott hagyományok tala­júba az európaiság magvait ültet­te el. Kétségtelen, hogy a szentistváni örökség történelmünk leggazdagabb hagyományai közül való, azaz sokan és sokfélét meríthettek belőle az adott kor érdekeinek megfelelően. De az örökségnek vannak nem manipu­lálható, állandó értékei. A tizedik század során, a honfog­lalást követő egy-két generáció laza törzsszövetségének népei a meghódí­tott népességgel együtt állattenyész­téssel és földműveléssel, valamint né­mi szükséges kézművességgel életü­ket a megszokott régi módon próbál­ták folytatni, amihez hozzátartozott a kalandozások kora, egy katonás­kodó réteg időszakos betörése a nyugatra és délre található, már fej­lettebb vidékek, települések és kolos­torok területére. A fejletteb kultú­rák megismerése, valamint a merse­burgi és augsburgi kudarcok világos­sá tették, hogy ez a mugyar nép vál­ságban van, szervezettségben és kul­túrában elmaradva olyan pusztulás felé halad, mint amilyen korábban néhány száz éven keresztül a Kár­pátok övezte térség több népét ki­rostálta. és emléküket mára néhány régészeti maradványra redukálta. Hogy ez a tragédia a magyar nép életében nem következett be, az Gé­za nagyfejedelem és környezete fel­ismerésének köszönhető. A válságból való kiutat úgy találta meg, hogy kezdeményezte a nyugattal való kap­csolatot, és a kereszténység felvéte­lével összekapcsolva, a haladottabb feudális társadalmi forma, az erős központi hatalom kiépítését. Törté­nelmünk szerencsés periódusát je­lenti, hogy fia. Szent István négy év­tizedes uralkodása folyamán az or­szág építését, a hatalma alá vont te­rület állami és egyházi szervezetét, a törvényhozást, a jogbiztonságot, a gazdaságot és a kultúrát olyan szi­lárd alapokra helyezte, amit évszá­zadok viharai sem tudtak megsem­misíteni. Csak így sikerült a magyar nemzetnek Bizánc és a német—ró­mai császárság között függetlennek Nagyszabású ünnepséggel tisztelgett pénteken az államalapító Szent István király emléke előtt halálának 950. évfordulóján Székesfehérvár, a hajdani koronázóváros és királvi temetkezőhely. A tanácsülést követően a Szabadság téren ünnepi nagygyűlést tartot­tak, amelynek elnökségében helyet foglalt Iványi Pál; a II. János Pál pápa személyes követeként a Szent István-emlékünnepségekre hazánkba érkezett Francesco Colasuonno c. érsek, rendkívüli felhatalmazású aposto­li nuncius; Bercnd T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Paskai László esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, és 7,akar Polikarp, a cisztercita rend generális apátja. A Himnusz elhangzása és Bujtor István színművész szavalata után Székesfehérvár tanácselnöke köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. maradnia és fejlődni, s ezzel Európa sajátos részévé válnia. önbecsülésünk diktálja, hugy a ma­gyar politikai gondolkodásban kitö­rölhetetlenül benne legyen 1100 éves európai jelenlétünk, az államalkotó magyarság ezredéves öröksége. Ép­pen úgy, mint a felszabadulás óta eltelt esztendők vívmányai, a szocia­lizmus építésének eddigi eredményei. Mit mond, mit mondhat nekünk, a ma magyarjának ez az ősi örökség, mindenekelőtt Szent István hagya­téka? Mi az az üzenet, amit meg kell hallanunk egy évezred távolá­ból is? Elsősorban azt, hogy mielőtt egy esetleges válság kibontakozna, körül kell néznünk és megismerni a ben­nünket körülvevő világot. Másodszor azt, hogy ha meg akarunk maradni, akkor változnunk kell. Az elmúlt negyven évben mi bizony gyakran rövidlátóan gondolkodtunk. Miköz­ben népünk gazdagodott, iparunk és mezőgazdaságunk termelte mindazt, amit évtizedekkel azelőtt megálmod­tunk, nem vettük észre, hogy ezalatt a világ hogyan és merre halad, nem vettük észre, hogy 20 évvel ezelőtti reformkezdeményezésünk lefékezése már egy válság lehetőségét takarta, azt a válságot, hogy nem tudunk gondolkodásunkban megújulni. Pedig, ha körülnéztünk volna a világban, ezt észre kellett volna vennünk. Az idei pártértekezlet így is so­kakat megrázott, kimondva, hogy sokszor és miben tévedtünk, hogy az állandóságból többet cipeltünk ma­gunkkal a kelleténél, hogy bátorta­lanok voltunk lépni abban, ami se­gíthetett volna a haladáshoz való fel­zárkózásunkban. Szerintem a felismert és felsorolt hibák nem okozói, hanem már kö­vetkezményei egy mélyebben fekvő válságnak, s ez a szocializmus de­mokráciafogalmának a félreértése. Ez az, amit helyre kell tennünk, ennek helyes értelmezését kell megtanul­nunk. Igaz, ma talán egyértelmű, hogy a gazdaságpolitika megváltoztatása áll előtérben, ami a politikai intézmény­rendszer megváltoztatása nélkül nem valósulhat meg — s ezzel eljutunk oda, hogy ismernünk kell a társada­lomban az emberek, rétegek, csopor­tok saját érdekeiktől befolyásolt vé­leményét. Magyarul: az egész kér­déskomplexum kulcsa a demokrácia érvényesülése. A hatalom gyakorlá­sának korszerű módja az a demok­rácia, amelynek minőségét a cselek­vő állampolgári akarat, a sokrétű ér­dekkifejeződést összhangba hozó ha­talom adja meg. Kétségtelen, hogy nem könnyű de­mokratának lenni. Kemény feladat a hatalmat demokratikus módon gya­korolni. Az ilyen hatalomgyakorlás­hoz nélkülözhetetlen érdekfeltáró és érdekegyeztető mechanizmusok is csak akkor működhetnek hibátlanul, ha az állampolgárok hosszabb távra érvényesen alakíthatják, befolyásol­hatják, sőt meghatározhatják a dön­téseket. Alkotmányunk ünnepén kötelessé­günk arról is szólni, hogy a demok­ratikus hatalomgyakorlás elképzelhe­tetlen az állam és az állampolgár, illetve az államhatalom és az egyén viszonyának alkotmányos rendezése nélkül. Előbbre jutásunk egyenesen megköveteli, hogy olyan korszerű po­litikai és jogi garanciarendszert épít­sünk ki, majd pedig működtessünk, amelyik az államhatalom jogi kor­látozása és az állampolgári jogok al­kotmányos deklarálása mellett konk­rét jogvédelemmel, alkotmánybíróság­gal is biztosítja honfitársaink véle­ménynyilvánításának szabadságát éppúgy, mint a jogilag nem tiltott tettek szabadságát. Az ünnep sem feledtetheti velünk, hogy a Magyar Népköztársaság Al­kotmánya fölött is eljárt az idő. Ezért politikai és állami vezetésünk szándéka az alkotmány új megfogal­mazása, majd Országgyűlés elé ter­jesztése. Legyen olyan az alkotmány megfogalmazása, amelyik egyensúlyt teremt az állám és polgára között, hiszen megtanultuk, hogy a túlsúlyos állami beavatkozás nehezíti az alap­jogok állampolgári gyakorlását. Halaszthatatlan azonban már most a demokrácia érvényesülésének má­sik oldala, az állampolgár tevékeny részvétele az ország ügyeinek inté­zésében. Aki figyelemmel kíséri az eseményeket, tudja, hogy olyan alap­vető kérdésekben, mint a nyilvános­ság, a sajtószabadság, a lelkiismereti szabadság, a gyülekezés és egyesület­alakítás, a környezetvédelem ügye és még sok más kérdésben folyik a vi­ta. az érdekegyeztetés, gyakoroljuk a demokrácia érvényesítését. Ügy érzem, hogy a szentistváni szellemben két vonatkozásban ki kell emelnem a teendőket. Az egyik a hazánkban élő nemzetiségek kér­dése. E téren az utóbbi évtizedben is már előreléptünk, de még ennél többre lenne szükség, hogy általános­sá váljék a demokrácia alapvető kö­vetelménye, hogy minden honfitár­sunkemberi méltóságát, életlehetősé­gét egyformán becsüljük. Ma is ta­lálkozhatunk azzal, hogy egyes hon­fitársainkat vagy vendégeinket, lá­togatóinkat egyesek lenézéssel keze­lik, csak azért, mert a bőrük színe más. Akik így vélekednek és cselek­szenek, foltot ejtenek nemzetünk be­csületén, velük nem lehet a demok­rácia felé haladni. A másik, amiről szólnom kell: fennmaradásunk, haladásunk és fel­zárkózásunk alapvető kérdése, hogy társadalmi, gazdasági területen meny­nyire tudjuk milliók cselekvökészsé­gét igénybe venni. A bürokratizmus, a túlszabályozás ennek fő akadálya, a gondolkodás szabadsága és ennek ösztönzése a fő támasza és elősegítö­je. Szakmunkások és művészek, pe­dagógusok és tudósok,, mérnökök és orvosok tíz- és százezrei között sokan várják ma a megújulást úgy, hogy saját gondolataikkal a maguk tudása és hite alapján a szükséges változá­sokhoz hozzájárulhassanak. Ez a gondolat- és cselekvési sza­badság lényeges növelésének lehető­ségén múlik. Nagy erók feszülnek itt. amelyek felszabadítása nélkül lehe­tetlen előrelépni. Olyan tanulságok ezek, amelyekért meg kellett és még meg kell szen­vednünk, sok — olykor értelmetlen­nek tűnő — áldozatot hozva. De az is kétségtelen, hogy ezekhez a ta­nulságokhoz korábbi sikereink nél­kül nem juthattunk volna el- & éppen a munkánkat sokáig kísérő eredmények adnak erőt ahhoz az ön­vizsgálathoz, amely további fejlődé­sünkhöz elengedhetetlen. A szent­istváni mű és szocialista államisá­gunk évtizedei, egyaránt arra figyel­meztetnek. hogy tetteink következ­ményeivel merjünk szembenézni Azért, hogy a rossz ne ismétlődhes­sen meg, a jót viszont jobbítani tud­juk. Tisztelt Nagygyűlés! Hazánk és né­pünk nehéz napokat él meg, és ta­lán még egy nehéz évtized áll előt­tünk A feladat lényege szinte ugyan­az, ami végigkíséri államiságunk ezeréves történetét: felzárkózni Európához, a világ élvonalához, hogy ne váljon végzetessé lemaradásunk. A világ ma rokonszenvvel kíséri erő­feszítéseinket, és méltányolja azt is, hogy az elmúlt évtizedben hozzájá­rultunk a nemzetközi légkör enyhü­léséhez. Belső gondjaink sem fogták vissza külpolitikai aktivitásunkat, mellyel Kelet és Nyugat gazdasági­politikai közeledését szolgáltuk. Meg­győződésünk, hogy szót lehet és kell érteni mindenkivel, minden kérdés­ben, ha őszinte a jobbító szándék. Ezzel a tudattal vállaltuk magunkra — és kötelességünk magunkra vál­lalni — a környező országokban nemzeti kisebbségként élő három és fél millió magyar ügyét is. igyekez­vén elősegíteni emberi és nemzetisé­gi jogaik érvényesítését. Ez is törté­nelmi küldetése a Magyar Népköz­társaságnak. Ez is záloga a már 1100 éve Európának ezen a táján élő ma­gyarság fennmaradásának. Kívánom, hogy feladataink és kül­detéseink teljesítéséhez legyen erőnk, kitartásunk — mondotta befejezésül az Elnöki Tanács elnöke Grósz Károly a Német Demokratikus Köztársaságba látogat Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának el­nöke Erich Honeckernek. a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívására szep­tember 8—9-én hivatalos, baráti látogatást tesz a Német Demokratikus Köztársaságban. IraU—lrán A tűzszünet küszöbén 0 New York, Bagdad. Párizs (AP) Az ENSZ csaknem összes megfigyelője már megerke­zett az iraki—iráni frontvo­nalra, ahol ma, szombaton reggel, helyi idő szerint 7­kor, közép-európai idő sze­rint reggel 5-kor lép életbe a fegyvernyugvás. A front-, vonalról pénteken sem je­lentettek semmilyen harci tevékenységet. „A dolgok, úgy tűnik, simán mennek" — mondotta az ENSZ-erők egyik tisztje a Reuter tudó­sítójának. A megfigyelők 95 százalé­ka már a helyszínen van, s nagyon jó az együttműködés mindkét szemben álló féllel — közölte az ENSZ béke­fenntartó akcióit összehan­goló titkárság. Pénteken, mintegy 100 megfigyelő fog­lalt állást az iraki határ mentén, ahol a 150 fős ENSZ­alakulatot V. iM. Patil in­diai tábornok vezeti, míg egy ír főtiszt lesz a parancsnok az iráni oldalon. Teheránból is elindultak Dezfulba az ENSZ-megfigyelők. A kék­sapkások csaknem fele Bászra környékén kapott feladatot — a háború idején itt voltak a leghevesebb har­cok. Az ENSZ-erők főpa­rancsnoka — mint ismeretes — Szlavko Jovics jugoszláv tábornok. Jólértesült körök szerint mindamellett teljes harcké­szültségben vannak az iraki fegyveres erők, amelyek már megkezdték a tűzszünet „visszaszámlálását". Az INA iraki hírügynökség közölte, hogy szombaton megnyitják a Bászra melletti polgári re­pülőteret, amelyet a háború idején építettek fel, de so­sem tudtak használni. A rendszeres légijáratok va­sárnap indulnak majd. Beje­lentették azt is, hogy a tűz­szünet életbe lépése után rögtön behajózik az Öbölbe egy kereskedelmi hajó. Rádióteles „TELEPÜLÉS­FEJLESZTÉS" Kialakuló új agráripari központot mutat be a buka­resti ¡Előre: Gyergyósala­másról ír, amely szerinte már ma is gazdaságilag­társadalmilag fejlett telepü­lés. A Hargita megyei falu­ban az elmúlt években több mint 100 tömbházlakás épült. 'Ezenkívül egészség­ügyi intézmény, gyógyszer­tár, több kereskedelmi és szolgáltató egység, iskola, művelődési ház létesült. Je­lenleg 4 emeletes tömbháza­kat emelnek. A szakszerve­zetek központi hetilapja, a Munkásélet Lovrint mutat­ja be, amely agráripari köz­pont lesz. A Bánság egyik legismertebb községéhez közigazgatásilag 3 település tartozik: Kísósz (Gottlob), Nagyősz (Tomnatic) és Vi­zesd (Vizejdia). Lovrinban az első tömbházat még 1974­ben építették, azóta a blok­kok száma nyolcra nőtt. Az épülő blokkok általában 2 emeletesek lesznek. Modern lakások épülnek Kisószön és Nagyőszön, de Vizesd gya­korlatilag felszámolódik, mert a mai 1200 ház, amely a községet alkotja, java­részben fizikailag elhaszná­lódott, egészségtelenné vált — állapítja meg a Munkás­élet. MAGYAR KATONAI REPÜLŐGÉP BALESETE A Magyar 'Néphadsereg egy vadászrepülőgépe pénte­ken a déli órákban, kikép­zési feladat végrehajtása közben. Pápa közelében me­zőgazdasági művelés alatt álló lakatlan területre zu­hant. A 28 éves Sulyok Pál százados, repülőgépvezetó a ¡katasztrófa során életét vesz­tette. Az esemény kivizsgá­lását az illetékes szervek megkezdték. NYUGAT-SZAHARAI BÉKETERV A Szaharai Arab Demok­ratikus Köztársaság fenntar­tásokkal ugyan, de elfogad­ja az ENSZ főtitkárának a nyugat-szaharai rendezésre kidolgozott béketervét — je­lentették pénteken hírügy­nökségek. Marokkó — elv­ben — szintén nem zárkózik el a terv elől, de mint az or­szág uralkodója közölte, nem hajlandó kivonni csapatait arról a területről, amelyet a Szaharai Arab Demokratikus Köztársasága maga földjének teKint. PÁRBESZÉD PANMINDZSONBAN Panmindzsonban ismét kattognak a fényképezőgé­pek. A fotósok 10 diplomata körül forognak, hogy meg­örökíthessék a 3 éve várt kézfogást. A KNDK és Dél­Korea parlamenti képviselői 1985 óta nem foghattak ke­zet, s az előzmények alapján ez a mostani találkozó is bi­zonytalannak tűnt. Hogy a képviselők mégis elmentek a két országrészt elválasztó de­markációs zónába, az a köl­csönös engedményeknek és a lassan javuló észak—déli vi­szonynak tudható be. Szöul és Phenjan évtizedekig a süketek párbeszédét folytat­ta. Egyikük sem engedett merev álláspontjából, irreá­lis követeléseiből. A Deszki Maros Mgtsz nagy mennyiségben kínál megvételre közületek, magunszemelyek és kereskedők részére előzetes bejelentés aiapjan. kedvezményes áron tv-paprikát, vöröshagymát, gyökérzöldségety mákot. Értékesítés: vasárnap kivételével mindennap 13—17 óráig. Ügyintézőnk: Török Gyuláné (termelőszövetkezet telephelyén). Teleion: 71-042. 71-065. Telex: 82-694. i

Next

/
Thumbnails
Contents