Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

8 1988. augusztus 1., hétfő Hazaérkezett Grósz Károly Grósz Károly a megérkezést követően, röviden öszszegezte útjának főbb tapasztalatait a jelenlévő újságíróknak. Elöljáróban utalt arra, hogy fárasztó napok állnak mögötte, hiszen, több mint 50 szervezett programról gondoskodtak a vendéglátók. Az idegen közeg, az itthonitól eltérő körülmények, nagy szellemi koncentrációt igényeltek tőle, s a küldöttség tagjaitól is. Hozzátette: — Arra számítottam, hogy nagyobb lesz a munkamegosztás. Ügy alakult azonban, hogy a közös rendezvényeken mindenütt az én „szereplésemet" várták a házigazdák. Természetesen az út során mindenki végezte a maga dolgát. A látogatás eredményéről szólva a miniszterelnök megállapította: — Számos személyes élménnyel gazdagodva tértem haza. Az Egyesült Államokban és Kanadában is nagy figyelemmel fogadtak. Megbeszélés, seinket is az őszinteség, a nyíltság jellemezte. Bevallom, meglepett, hogy menynyi lehetőség kínálkozik a gazdasági kapcsolatok szövögetésére. Megítélésem szerint, egy kormányfőnek nem az a dolga, hogy üzleteket ikössön — remélem, hogy a jövőben még kevésbé lesz ez a koncepció része —, inkább hogy megteremtse a politikai feltételeit az ilyen jellegű kontaktusok létrejöttének. Ebben szép eredményeket értünk el. Ha a meglévő lehetőségeknek csak tíz százalékát ki tudjuk használni, meggyőződésem, hogy gondjaink jelentős része megoldódik. Tárgyalásaink nyomán már a napokban több üzletember érkezik hazánkba, hogy konkrét üzletkötések szülessenek. Így, idelátogat többek között a világhírű Laudre kozmetikai • cég képviselője, s az elképzelések szerint, félkész termékek magyarországi előállításáról folytat tárgyalásokat. Természetesen, több más jelentős amerikai, illetve kanadai cég is jelezte, hogy kész magyar vállalatokkal együttműködni. Véleményem szerint, a hazánk iránti érdeklődés oka, hogy sokan tájékozódtak már a készülő társasági törvényről, amely részvényvásárlási lehetőséget biztosit más országokban működő cégek részére. Jelentős volumenű vállalkozásra számíthatunk az energiatermelés területén is: komplett berendezéseket szállítanánk, illetve egy-egy beruházás jelentős hányadát magyar iparvállalatok termékei alkotnák. Ugyancsak érdeklődés mutatkozik a műszerpiari, elsősorban a csúcstechnológiai együttműködés iránt is. A Reagan elnökkel folytatott megbeszélésen megemlítettem a COCOM-lista szűkítésében érdekeltek vagyunk, s amennyiben segíteni akarnak, bírálják felül ezt a szigorú, s bizonyos szempontból túlhaladott listát. Az amerikai elnökkel történt találkozót méltatva, a miniszterelnök elmondta: — A nyílt légkörű megbeszéléseknek keretet adott az a gesztus — amelyet nagyra értékelek —, hogy főtitkárrá választásom után Amerikában megerősítették a miniszterelnöknek szóló meghívást. Meglepődve tapasztaltam, hogy Reagan elnök rendkívül tájékozott hazánkról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az amerikaiak nem tudják, hol van Magyarország, de a vezető politikusok, különösen az elnök, jól ismeri azokat a kérdéseket, amelyek itthon napirenden szerepelnek, amelyek foglalkoztatnak bennünket A négyszemközti és a hivatalos tárgyalásokon egyaránt nagyon konstruktív volt. Grósz Károly a program során több alkalommal találkozott a sajtó képviselőivel, valamint a magyar emigráció tagjaival. Az e találkozókon szerzett tapasztalatairól kifejtette: — Itthon „borítékoltam" nyolc olyan kérdést, amiről biztosan tudtam — mint ahogy így is történt —, hogy feltesznek. Ezek között szerepelt az erdélyi magyarság problémája, 1956, a Nagy Imre-évfordulóhoz kapcsolódó tüntetés kezelése, a szovjet csapatok kivonása, a Mihail Gorbacsovval folytatott tárgyalás eredménye. Volt, ahol a válaszomat elfogadták, volt ahol megfagyott a levegő. Ez együttjár a politikával. Nem azért mentem, hogy mindenki egyetértsen velem. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kijelentette: tudomása van róla, hogy itthon többen nem értenek egyet azzal, hogy külföldi tőkeérdekeltségű vállalatok működjenek hazánkban. Ezután így folytatta: — Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kormányprogramban ezt leírtuk, csak az „tolvajnyelven" van megfogalmazva. Tavaly ezt a vitát lefolytattuk, s úgy határoztunk: a magánbefektetések arányát növelni kell a termelésben. Aki egy kicsit is ismeri a magyar valóságot, az tudja, hogy a lakosságnál nincs megfelelő felgyülemlett magántőke, ki kell tehát nyitnunk a kapukat a külföldi működd tőke előtt. Ehhez természetesen törvényes garancia kell a partnerek számára is, s ezt biztosítja majd várhatóan a társasági törvény. Az országot nem akarjuk kiárusítani — hívta fel a figyelmet. — A kormány persze nem ad el gyárat, részvényt — nem ez a dolga. Gazdaságszervező szerepét kívánja erőteljesebbé tenni. Az amerikai, illetve kanadai fogadtatásról érdeklődő kérdésre a főtitkár úgy nyilatkozott: — Nagyon jó hangulatú fogadtatásban részesültem a kint élő magyarok körében is. Néhány helyen szerveztek ugyan kisebb tüntetéseket, amelyeken feliratokat lobogtattak. Amikor alkalmam kínálkozott rá, meg is mondtam: tudom, hogy nem szeretnek bennünket, vezetőket, valamennyien, de az országot szeressék, ne minket. Rokonszenvvel, örömmel fogadtak Torontóban is, ahol ellátogattunk a Hungarológiai Intézetbe, találkoztunk a magyar nyelvű lapok szerkesztőivel. Az volt a benyomásunk, hogy ezt jó néven vették, beletartozónak abba a politikai nyíltságba, amit meghirdettünk. A bennünket körülvevő kedvező légkör abból is lemérhető —, mint, ahogy nagykövetünk tájékoztatott róla —, hogy a Magyar Népköztársaság nagykövetségének fogadásán korábban ennyi neves közéleti személyiség nem vett részt. Ez annak a nemzetközi közeledésnek az érdeme, amely a Gorbacsov— Reagan találkozó következménye. Biztos vagyok benne, hogy ha a két nagyhatalom vezetőjének találkozósorozat nem így sikerül, ez a látogatás nem ilyen légkörben zajlik. Óriási az a szerep, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közepes és kis országok közeledésében betölt. Ez a nemzetközi folyamatnak egy eleme, ezt így kell kezelni — mondotta végezetül Grósz Károly (MTI) Reagan üzenete A Tv-hiradó stábja, amely Grósz Károly főtitkár-mi niszterelnök amerikai útjáról tudósított, magával hozta Ronald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének a magyar néphez intézett szavait is. Az üzenet a szombat esti Tv-hiradóban hangzott el. * — Köszönöm a lehetőséget, hogy Grósz Károly pártfőtitkár egyesült államokbeli útja alkalmából szólhatok a magyar néphez — mondotta elöljáróban Ronald Reagan. — Nemcsak Grósz űr látogatása jelent számomra különös örömet, hanem az is, hogy útja során találkozott az amerikai nép legkülönbözőbb képviselőivel és az Egyesült Államok több tájára is eljutott. Önök is tudják: az amerikai—magyar kapcsolatokban tekintélyes múlt előzte meg a viszony jelenlegi javulását. Az amerikaiak rendkívül sokat köszönhetnek a magyar bevándorlók tevékenységének. Az Egyesült Államokban a magyarok bizonyságát adták tehetségüknek és zsenialitásuknak. Említsük meg Solti Györgyöt és Ormándi Jenőt a zenében, vagy a Nobel-díjas tudósok között Szent-Györgyi Albertet és Wigner Jenőt. Nem sokkal ezelőtt mély benyomást tett rám, hogy láttam Bartók Béla hamvainak hazatérését Budapestre. Megtiszteltetésnek veszem és büszke vagyok, hogy a nagy Bartók Bélának Amerika nyújthatott menedéket a második világháború idején Ma azonban helyesebb, ha előretekintünk. — Az Egyesült Államokban nagy érdeklődéssel figyeljük azokat a bátor gazdasági reformokat, amelyek a vezetők nagyobb egyéni felelősségét célozzák, szélesebb teret biztosítanak a magánvállalkozásnak, és segítik az erősödő versenyt a vállalatok között. Üdvözöljük azt a nemrég tett bejelentést, hogy lehetőség nyílik közvetlen külföldi befektetésekre a magyar cégeknél. Mindkét fél világosan felismerte a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket. Meggyőződésünk, hogy a piacorientált gazdaság irányában történő határozott előrehaladás jobb esélyeket biztosít a magyarok számára. A magyar vezetők kifejtették, hogy a gazdasági reform nem lehet eredményes politikai reformok nélkül. Ezt a nézetet mi teljes mértékben osztjuk. — Üdvözöljük, hogy Magyarországon egyre nyíltabb eszmecsere folyik a demokratizálásról, a pluralizmusról, a parlament és a sajtó nagyobb szerepéről. Várjuk e fontos reformok teljes megvalósulását, mert tudjuk, hogy az emberi jogok és a demokrácia megbecsülése kulcs a békéhez és a boldoguláshoz. Kétoldalú kapcsolataink az elmúlt években számos területen folyamatosan fejlődtek. Csupán ennek az évnek az első felében 30 százalékkal növekedett a magyaroknak kiadott amerikai vízumok száma. Ez is tisztán mutatja az üzleti és turistaforgalom fejlődését országaink között. Reméljük, még többen jönnek majd el hozzánk, hogy saját szemükkel lássák az Egyesült Államokat. Üdvözöljük azokat a magyar utazási könnyítéseket, amelyek következtében egészen biztosan sokkal több amerikai is ellátogat majd Magyarországra a következő években Véleményünk szerint még többet is lehetne tenni ezekben a dolgokban. — Grósz Károly főtitkár ígéretes periódusban tett látogatást az Egyesült Államokban. Biztos vagvok benne, hogy egy sor fonto« kérdésben kitűnő lehetőség nyílik a kapcsolatok fejlesztésére. Magyarország mindig is értékes szerepet játszott és játszhat továbbra is a széles értelemben vett kelet—nyugati viszonyban. Reméljük, hogy kapcsolataink a magyar néppel tovább gazdagodnak, és sikereikhez a legjobbakat kívánjuk. Köszönöm, és isten áldja önöket! — zárta szavait ez elnök. (MTI) Finnországban jártunk Szűts Évától tudtam meg azt is, hogy amit mi általános finn tulajdonságként ismerünk — a kedvesség, figyelem, becsületesség, a más tulajdonának föltétlen tisztele és védelme —, tájegységként változik. Vannak területek, ahol a finneknél is finnebbek laknak. Az ország keleti részein például. Itt, Turku környékén okosabbak és egy kicsit hűvösebbek az emberek, elsősorban a svéd hatásnak köszönhetően. Jó neki, ő már a rezdületnyi különbségeket is észreveszi. A házunk mellett van egy domb, evangélikus klubház áll rajta. Szabadságidőben senkit nem látok járni ott, de néhányszor fölmásztam már. A domb oldalában., a fenyők körül, kerékküllőkre emlékeztető farácsok vannak. Ugyan minek? Megnéztem, méteres, másfél méteres kútban áll minden küllős fenyő. Szabályos kútban, kővel van kirakva az oldala, csak a víz hiányzik belőle. Ekkora rejtélyt nem hagyhatok megoldatlanul, fölhívom magammal Tónit, a szövetkezeti elnököt, ő pedig finn szállásadóját csalja föl. Tóni ugyanúgy csodálkozik, mint én, mert ugyanúgy nem érti Megnézi a finn, és int, mehetünk, ő érti. Tolmácsot keresünk, és már mondja is: — Azért vannak kútban, hogy el ne pusztuljanak. Ha a tövükhöz érne a föld, nem élnének meg. — Álljunk meg! Azok a fák nem a kútban kelták ki! Minden épkézláb fa tudja, neki úgy kell kikelnie, hogy csak a gyökerét takarja a föld, ne a törzsét. — Persze, hogy tudja! — Hát akkor? — Ja, ez a gond? Föltöltötték a domboldalt, hogy kocsival is föl lehessen menni. Ott voltak a fák, körülrakták őket kővel. Körülvették kúttal, és csak azután hordták ide a földet. — Mikor? — Régen már. Látod, néhány küllő korhad már, és nem is biztos, hogy az eredeti küllők vannak. — Azóta régen kikeltek volna a normális fenyők is. — Biztoson, de mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szemünk előtt menjenek tönkre a fák. — Fából áll az egész ország! — Akkor se! A fának élnie kell, hogy az ember is élhessen. — Nincsen bulldózeretek? — De van. Sajnos, régebben avval kezdődött minden építkezés, nálunk is, hogy jöttek a nagy gépek, és simára gyalulták a földet. Legalább tizenöt éve nem lehet már így építeni. Tessék úgy csinálni mindent, hogy a fák ne károsodjanak! Megértem Évát. öröm lehet Finnországban kerttervezőnek lennie. Csak legalább itthon is tudna terjeszteni valamit tapasztalataiból. Rettenetesen nagy szükségünk lenne rá. Másik magyarral is összehozott a véletlen szerencse bennünket. A Villa Rómában találkoztunk vele, ami egy kastély csak, és semmi köze az Örök Városhoz. A nevét se róla vette. Hajba Alajosnak hívják a másik magyart, Kelenföldről való, és húsz éve él Finnországban. Ide nősült, de el is vált. Két gyereke van, a nagyobbik már önálló, a kisebbik vele van. ö a tolmácsunk, ő segít megértetni velünk a grafikai, a szobrászati és a festett kiállítás értelmét. Hirtelen zápor kergetett be bennünket, a múzeum személyzete esernyőkkel sietett elénk. Ebben is segített Amikor már kávé és sütemény mellett ülünk a műzeumvilla presszójában, akkor van alkalmunk egy kicsit beszélgetni egymással. Végzett gyógyszerészként jött ki, kapcsolata későbbi feleségével diáklevelezéssel kezdődött. Az, hogy ez a kapcsolat később fölbomlott, még most is fáj neki, de nem hessenti el a gondolatot, hogy beszéljen róla. — Most? — Finnország második legnagyobb gyógyszergyárának a kutatója vagyok. — Mit kutat? — A rákot. — Milyen eséllyel? — Talán jövőre kijöhetünk egy orvossággal, amely az emlőrák bizonyos fajtáját gyógyíthatja. — Nagy eredménye lesz a tudománynak, ha sikerül. — Biztosan tudja, ahány rák, annyiféle. Igen valószínű, nincs is közös nevezője, mindegyiknek külön kell megtalálnunk az ellenszerét. — Nagy ország Finnország, de gyéren lakják. Ki tudják egyáltalán próbálni a gyógyszert'' — Svédország, Dánia, Ajnglia, a Szovjetunió, az NSZK, Magyarország, Norvégia, Marokkó és Finnország kutatóival vagyunk szoros kapcsolatban. A budapesti onkológiai intézettel is. — Hányan kutatnak? — Körülbelül száznyolcvanan a gyógyszergyárban, a rákkutatásban pedig legföljebb húszan. — Mivel nekünk mindenről a 'pénz jut az eszünkbe, megkérdezhetem, mennyit emészt föl a kutatásuk? — Mivel az ittenieknek viszont igen ritkán járnak az anyagiak a fejükben, nem Több tízmillió dollár lehet, de még nincsen kész. Ha azt mondom, pénzügyi nehézségek nem hátráltatnak bennünket, elég? — Tökéletesen, és örülök neki. Annak is, hogy hazánk is bekapcsolódott ebbe a munkába. Kutatótól azonban eddig még nem volt alkalmam megkérdezni, mire kellene ügyelnünk, hogy a kiváltó okokat elkerülhessük. — A dohányzás és a rák kapcsolata egyértelmű. — Nem is dohányzik? — Először és utoljára kilencéves koromban próbáltam. — Azt azért tudja, menynyire nehéz leszokni róla? —i Tudom níagyon jól. Mégis azt mondom, ha kínok és keservek között hagyja is abba valaki, abba kell hagynia. Akkora kockázattal, amit a cigarettafüst jelent, egyszerűen nem szabad élnünk. — Más okok is vannak, és azokat nem tudjuk elkerülni. — Igaz. A közlekedési szennyezés például, a kátrányszármazékok, a szinte állandó stressz, mind szerepet játszhat. De éppen azért, mert ezeket egyre nehezebb elkerülnünk, azt az egyet, amelyik leginkább rajtunk múlik, kötelességünk lenne. — Szokott hazajárni? — Hogyne A fiam most is otthon van, a nagymamánál. Én nem váltam gyökértelenné, inkább azt mondanám, két gyökerű lettem. Se a hazám, se Finnország nélkül nem tudnám már elképzelni se a létemet, se a munkámat. Hal pontosabban akarok fogalmazni, akkor ki kell mondanom, a kettő lényegében ugyanaz. Horváth Dezső IRAK—IRAN Szombaton sem jártak eredménnyel az ENSZ főtitkárának azok az erőfeszítései, amelyek azt célozzák, hogy mihamarabb tűzszünet jöjjön létre Irak és Irán között. Perez de Cuellar azonban, mint nyilatkozatában hangsúlyozta, még mindig bízik abban, hogy a most kezdődő héten bejelentheti a tűzszünet kezdetét. A FALUROMBOLÁS ELLEN Zágrábban szombaton véget ért a XII. Nemzetközi Antropológiai és Etnológiai Kongresszus. Az egyhetes ülésszakon mintegy 2300 tudós vett részt a világ minden tájáról. Svájci kezdeményezésre a kongresszus résztvevői határozatban tiltakoztak a tervezett romániai falurombolás ellen. GENSCHER MOSZKVÁBAN Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet és Eduárd Sevardnadze szovjet külügyminiszter szombati, moszkvai találkozóján megelégedéssel nyugtázta a szovjet— ( Rádiótelex nyugatnémet politikai párbeszéd tartalmasságát, növekvő intenzitását — olvasható a külügyminiszteri találkozóról vasárnap nyilvánosságra hozott TASZSZ-jelentésben. Genscher — aki a szovjet kormány meghívására, a külügyminiszteri konzultációkról aláírt jegyzőkönyv értelmében rövid munkalátogatást tett a Szovjetunióban — szovjet kollégájával a kétoldalú kapcsolatok helyzetét és kilátásait tárgyalta meg, illetve időszerű nemzetközi kérdéseket vitatott meg. A Lehel hűtőgépgyár, a Mirköz Diesel- és Hűtőtechnikai Szövetkezet, valamint a forgalmazó kereskedelmi vállalatok, tájékoztatják vásárlóikat, hogy 1988. augusztus l-jétől — döntően az import, és részben a hazai alapanyagok áremelkedése miatt — a hűtőszekrények árai 4—5 százalékkal, a kombinált hűtőszekrényeké 7—8 százalékkal, a fagyasztóládáké 7,7—12 százalékkal emelkednek. Nem változik a hűtőgépgyár által gyártott abszorpciós hűtőszekrények, a H 60 F fagyasztószekrény, valamint a HB 160, 200, 240 literes három csillagos, energiatakarékos hűtőszekrények ára. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, az Elekthermax Vállalat és a forgalmazó kereskedelmi vállalatok tájékoztatják vásárlóikat, hogy az import és a belföldi alapanyagok áremelkedése miatt a gáz-, az elektromos és a vegyes tüzelésű tűzhelyek, az olaj- és szilárdtüzelésű kályhák fogyasztói árát augusztus 1jétöl átlagosan 7,8 százalékkal, az 50 centiméteres háztartási villamos tűzhelyek árát átlagosan 9,1 százalékkal emelik. (MTI) (