Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

1988. július 79., szombat 11 Nyugodt a felvásárlás A Csongrád Megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalat — mintegy 180—190 ezer tonna kalászos termény felvásárlására számít ebben az évben. Ennek 80—85 szá­zalékát augusztus végéig át­veszik. Az utóbbi hetekben jó ütemben, folyamatosan történt a felvásárlás. Egyébként az idei gabona minősége Jobb a tavalyinál. A július 20-ig megvizsgált 67,5 ezer. tonna 45 százaléka volt első osztályú, ugyan­ennyi a másodosztályú, a harmadosztályú 7, a negyed­osztályú pedig 3 százalékos nagyságrendet ért el. Ez utóbbi két kategória sütő­ipari értéktelensége miatt, csak takarmányozásra alkal­mas. — Hogyan fogadták a me­gye gazdaságai azt a tényt, hogy a gabona ellenértéke­ként a GMV váltókat bocsát ki? — tudakozódtam Pro­hászka Ottótól, a vállalat igazgatójától. — Úgy érzem, körültekin­tő propagandamunkával si­került elérnünk, hogy az új eszközök a megyében meg­értő fogadtatásra találtak. Persze, csak a váltó nem lenne elegendő a felvásár­láshoz. Jó néhány hónappal ezelőtt elterjedt a hír, hogy egyáltalán nincs pénz a fi­zetésre. Aztán napról napra változott a helyzet, sikerült hitelhez jutnunk. Egyezsége­ket kötöttünk a termelőszö­vetkezetekkel és az állami gazdaságokkal. A mezőgaz­daság elfogadta a vállala­tunk által felajánlott váltó és pénz arányt. Egészséges az idei búza, jó az exportképessége. A Csongrád Megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat az év végéig 40 ezer tonna kivitelét tervezi. Eb­ből 13 ezer tonna máris út­nak indult. Naponta tudnák indítani az irányvonatokat is, minden részükre kiállí­tott vagont gyorsan megtöl­tenek. Két hajó is gaboná­val teli, kifutott az algyői kikötőből. Várják a további vízi szállítási lehetőségeket is. B. I. Ket uj vizmu A Balaton-parton befeje­ződött az ivóvízellátás javí­tását szolgáló kétéves gyors­fejlesztési program. Központi támogatásból és a Dunántúli Regionális Vízművek saját forrásaiból együttesen csaknem 200 millió forintot költöttek a Balaton keleti, északkeleti partszakasza vízellátásának javítására, a nyári csúcsfo­gyasztási gondok mérséklé­sére. A fejlesztési program­ban elkészült Balatonkene­sén a napi 5000, Balatonal­mádiban pedig a 2500 köb­métert szolgáltató vízmű. Mindkét helyen vízkivételi mű épült, és a Balatonból nyert vizet tisztítják meg, és teszik ivásra alkalmassá. A két vízmű a nemrégen végrehajtott Köjál-vizsgála­tokon megfelelőnek bizo­nyult, és a legsürgetőbb idő­szakokban, a napokban, megkezdődött csúcsfogyasz­tás alkalmával kapcsolódott be a partszakasz ivóvíz­ellátásába. A délkelet-balatoni regio­nális vízmű Siófok—Bala­tonvilágos—Balatonaka­rattya—Balatonkenese kö­zötti szakaszán megfelelő az ellátás, Balatonalmádi tér­ségében azonban csak eny­hültek a gondok. Milyen a város „tüdeje 99 Láttak-e már szeretve bosszankodó embereket? Tiszta a szemük, őszinte a szavuk. Ilyen társaságba ke­rültem a Délterv Rózsa Fe­renc sugárúti irodájában. Három táj- és parképítész mondta el gondolatait Sze­gedről, a város kertkultúrá­járól. Beszélgetőpartnerünk Fekete Zoltán, Boldog Mária és Fekete Zoltánná. — Miért nincs Szegednek főkertésze? F. Z.: Így alakult. Még kertészeti szakvállalat sincs. A kertépítészek a tervező vállalatoknál működnek, a kivitelezőknél és a fenntar­tóknál nincsenek megfelelő szakemberek. Szakmai érve­ink így ritkán érvényesül­nek. Ez azzal a következ­ménnyel jár, hogy spontán módon, ha majd jut rá pénz alapon alakul a bennünket körülvevő táj. A Lechner Lajos-féle árvíz utáni újjá­építési terveken fontos sze­repet kaptak a nagy zöld te­rületi szigetek, a körutak, a sugárutak zöld sávjai. Mit tett az utókor? Beépítette a Szent György teret, a Rá­kóczi teret, de ugyanez lett a sorsa az Ady és a Bar­tók térnek is. A körutak, sugárutak mentén sok he­lyen kiirtottuk a fákat, a meglevők pedig sínylődnek. És itt már nem csupán esz­tétikai szempontról van szó, megbomlott az ökológiai egyensúly. Ha a növények nem tudnak megmaradni, hogyan éljen ilyen környe­zetben az ember? — Nem dramatizálják a helyzetet? F. Z.-né: Nézze meg az újszegedi ligetet! Pusztulnak a növények. A sarjerdő, az aljnövényzet mindent ellep. Megindult a fák gombásodá­sa, egyéb kórokozók is fel­tűntek. A talaj leromlott, a gyökérkonkurrencia veszé­lyezteti a fák életét. A gon­dozásban sokéves lemara­dást kellene Itt behozni. De nézzük a Széchenyi teret! Itt sem ártana a szakszerű gondozás. Elkelne a zöld fe­lület rekonstrukciója is. To­vábbá a színes virágágylám­pák úgy festenek, mint mű­kolibrik a madárházban. Fá­jó pontjuk még a Korányi fasor. Itt is veszélyben van­nak a fák. Üjjá kellene épí­teni a Móra parkot is. Ez a zöld terület dzsungel, átlát­hatatlan. A régi Hungária felújítása talán sürgeti ezt a folyamatot. — Hogy látják a belvá­rost? B. M.: A HungarHotels kezdeményezésére, a tanács megbízásából foglalkozunk a Klauzál tér rendezésével. Szeptember közepén nyilvá­nosságra kerülnek a benyúj­tott pályázatok, akkor dói el, milyenné alakul a köz­kedvelt Klauzál tér. Két kollégánk, Fekete Zoltán és Tarnai István is elkészítet­ték tervüket. Eszerint erősí­teni kell a tér fórum jel­legét. Az itt parkoló gépko­csik nem teszik lehetővé e funkció betöltését. Gyalogos térré kell alakítani. A tér és a Kárász utcai sétány fő tengelyébe egy óra kerülne. A nyugati oldalon egy dísz­kút zárná a teret. Körülötte székek helyezhetők el. A ki­alakított pihenőhelyek fásí­tás nélkül elképzelhetetle­nek) A terv gömbkóri­sek telepítését javasolja. A cukrászda előtt körülbelül négy méter széles, az épület eklektikus architektúráját követó feszitett ivsoros ponyva készülne. így itt esős időben is lehetne fo­gadni a vendégeket. — Mennyire elégedettek a Kárász utcával? F. Z.-né: Azzal, hogy ki­tiltottuk innen a forgalmat, még nem lett igazán sétáló­utca. Ez csupán az első lé­pés. Egészen a HŐ6Ök kapu­jáig folytatni kellene az ut­cák, terek rendezését. Na­gyon elhanyagoltak a belső udvarok is. Meg lehetne nyitni az átjáróházakat. — Milyenek a családi há­zak kertjei? F. Z.: Ma már nem sajnál­ják az emberek a pénzt, költenek fákra, virágokra. Ha egyáltalán marad hely ezeknek, és a beton nem fal fel mindent. A kertkultú­ránk nem mondható jónak. Ki-ki saját maga ötletszerű­en ültet, telepít. Ritkán ter­veztetik meg az emberek a kertjüket. Aztán. amikor már minden eldőlt, hozzák a svájci, francia fotókat, hogy mit szeretnének. —Mi a véleményük a la­kótelepekről? B. M.: A hetvenes évek közepén még volt "pénz a parkosításra. A később épült Északi városrészben, Róku­son, Makkosházán legalább negyven hektár van fa nél­kül. A Felszabadulás liget jó részét beépítették. Pusz­tul a körtöltés táján az er­dó. Üj közpark nem létesült. Az ilyesmit nem lehet ad hoc csinálni, terv szerint kellene dolgozni. — Luxus manapság a táj­és kertépítés? F. Z.: Egy négyzetméter körülbelül ötszáz forintba kerül. Sokszor a tervek is megvannak, de ritkán való­sulnak meg. A parkosítás a környezetvédelemnek, az esztétikai élménynek egyik legplcsóbb forrása. Ügy ér­zem, a budapesti kollégáink a szakszerű tájrendezésért már megvívták a harcukat. Nem is eredménytelenül. Most rajtunk a sor. De vajon szóhoz juthat­nak-e Szegeden a táj- és kertépítészek? Bodzsár Erzsébet Beszélgessünk a megújulásról Tervek, tények, remények... Ugye, nem Ismeretlen olvasóink előtt a következő fo­galom: városiasodó Kistelek. Leírtuk már számtalanszor tényként, amikor a fejlődést összegeztük, s leírtuk remény­ként, ha felröppent a hír: a nagyközség (1984 óta, városi jogú nagyközség) vezetői, lakói újra megpályázták a vá­rosi címet. Pár héttel ezelőtt újra e témát elemeztük, egy tanácsülésről szóló tudósításunkban. Most pedig arról kérdeztük. Pap Istvánt, a kisteleki pártbizottság első tit­kárát, hogy a „városiasodó reményeket" beszélgetésünk­ben kapcsolja össze a legfontosabb gazdasági, politikai feladatok felsorolásával — vagyis, szóljon arról, hogy a megújulás általános követelménye hogyan egészül ki Kis­teleken a sajátságos gondokkal, tervekkel. — Bár nagy hibának tar- jövőben sem lesz vidékün­tom, ha a megújulási, vagy kön. más néven kibontakozási — Az elmondottakból az programot leegyszerűsítve, derül ki, hogy alapvetően csupán gazdasági kérdésként elégedettek lehetnek a helyi kezelik, most mégis arra ké- gazdaság eredményeivel. De rem, először a nagyközség gondolom, van mit elmon­iparáról, mezőgazdaságáról, dani a feladatokról is ... a szolgáltatások helyzetéről — Amikor az előrelépés­beszéljen. Mert kétségtelen, ról beszélünk, leggyakrab­ez alapozza meg társadalmi ban a munkaerő-gazdálko­refórmjainkat, és alighanem dás, a munkahelyi fegyelem ez a legfontosabb beszédté- és a műszaki fejlesztés ke­ma Kisteleken is. rül szóba. E területeken, va­— Mai helyzetünk ismere- lóban nagy szükség van vál­téhez bes2élni kell a hetve- toztatásra. Közismert tény nes évekről, hiszen nálunk például, hogy ahol jó ered­akkor kezdték munkájukat ményekkel kecsegtet a ház­a ma már legtöbb munkahe- táii gazdálkodás, bizony ne­lyet biztosító üzemek. Ke- hezebb mozgósítani a közös mény munkával, sok áldó- munkák végrehajtására, hi­zattal járt, míg ezek a gaz- szen a szövetkezettől kapha­dálkodó egységek elérték, tó jövedelem és a háztáji hogy a munkaalkalom mel- remélt haszna közt nagv a lett biztos megélhetést, nép- különbség. Ez azt hiszem gazdasági szinten is értékel- csak az érdekeltségi viszo­hető hasznot nyújtsanak, nyok alapvető megváltozta­Példaként említeném a ká- tásával oldható meg. Ha­belgyárat, amely pár éve még sonlóan nehéz lecke a mű­komoly gondokkal küzdött, szaki fejlesztés, hisz az ma pedig megyei szinten is anyagi lehetőségek végesek, a legjobbak közé tartozik, ugyanakkor egyértelmű, gaz­Szépen fejlődött e körzet dasági egységeink a maga­textil-konfekcióipara, szá- sabb színvonalú technika és mos termékük talál vevőre technológia bevezetése nél­tókés piacokon is. Kereske- kül a jövőben nem állhat­deimünk képes az alapellá- ják meg helyüket az egyre tás kiegyensúlyozott biztosi- erősödő gazdasági, piaci ver­tására, míg a szolgáltatások senyben. helyzetét röviden így fog- — Mielőtt elmerülnénk a lalnám össze: az alapokkal termelési problémák részle­rendelkezünk, az ipari és teiben, folytassuk talán a kommunális jellegű szolgál- beszélgetést a megújulás tatásokkal hat gazdasági egy másik, de legalább ilyen egység foglalkozik, s jelen- fontos területével, a politi­tős feladat hárul a községek kai intézményrendszer re­kisipiarosaira is. Gazdasági életünket ma is alapvetően befolyásolja a formjával. — Kisteleken 1984. január elseje után az új közigazga­Elhunyt Komócsin Antal Életének 89. évében elhunyt Komócsin Antal, a sze­gedi munkásmozgalom ismert személyisége. A munkáscsaládból származó fiatalember elemi isko­lái elvégzése után tetőfedő szakmát tanult. Az első világ­háború, s az azt követő forradalmak alapjában meghatá­rozták későbbi sorsát. 1919-ben mint a Tanácsköztársaság vöröskatonája harcolt a cseh és román intervenciós csa­patok ellen, majd a tanácshatalom bukása után is, hűen elveihez, a párt tagjaként vett részt az illegális munká­ban Agitációs, pártszervező tevékenységéért többször is' letartóztatták, s hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítél­ték. Politikai meggyőződése miatt több mint egy évtize­dig rendőri megfigyelés alatt állt, a Horthy-hadseregből, mint megbízhatatlant, leszerelték, s munkát sem kapott. 1944-ben internálták, majd ugyanazon év októberétől már aktív részt vállalt a felszabadult országrész, így Szeged új életének megszervezésében, az MKP-szervezet alakításá­ban. A párt ebben az időszakban gazdasági ügyek intézé­sével bízta meg. Ezt követően a Szegedi Büntető Intézet vezetője volt, majd 1949 és 1957 között a Szegedi Ingatlankezelő Válla­lat vezetőjeként dolgozott. Később a fürdővállalat igaz­gatójának nevezték ki. Eközben is aktív részese volt Sze­ged politikai életének. Így például 1956-ban, ez ellenfor­radalom leverése után, bekapcsolódott az MSZMP szer­vezésébe, a karhatalom megalakításába Munkásságát a párt és a kormány több magas kitün­tetéssel ismerte el. így tulajdonosa volt a Szocialista Ha­záért Érdemrendnek, megkapta a Munka Érdemrend kü­lönböző fokozatait, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlék­érmet, a Partizán Emlékérmet, és a Munka Vörös Zászló Érdemrendet is. Komócsin Antal temetéséről később történik intéz­kedés. MSZMP Szeged Városi Bizottsága mezőgazdasági termelés. Hat tási rend kialakításával nyílt községben kilenc szövetke- lehetőség arra, hogy a poli­zet foglalkoztatja a dolgo- tikai intézményrendszer zókat, s eredményként megkapja a működéshez könyveljük el. hogy közülük Szükséges kereteket Ez mindössze egy zárt vesztesé- olyan alapvető kiindulási ges évet legutóbb. Sajnos, pont, amelyet továbbfejleszt­a mai hitelpolitika, a magas ve, a változó követeimé­kamatok, a piac egyoldalúan nyeknek is képes eleget ten­mőködő szabályozási mecha- ni. S hogy mit értünk to­nizrr.jsa, amely a mezőgaz- vábhfejlesztésen? Például a dasági 'rakat lenyomja, párt munkamódszerének ja­vagy szintaa »artja, ugyan- vitását, a pártdemokrácia akkor az ipari termékek szélesítését. Az elmúlt hóna­árainak emelkedését nem fé- pok vitái bizonyítják, hogy kezi, bizony sok gondot okoz. tagságunk ezt egyértelműen De reméljük, hogy megmű- igényli és tud is élni lehe­veletlen földterület azért a tőségeivel. Különböző viták során számtalan megfonto­lásra érdemes vélemény és javaslat hangzott el, s köz­tük sok olyan, amely hosz­szú távon is megszabja fel­adatainkat Ügy érzem, a jö­vőben még inkább ösztönöz­ni kell párttagjainkat arra, hogy éljenek e fórumok le­hetőségeivel, széles körben Vitassák meg munkahelyi problémájukat épp úgy, mint a lakóterületen felmerült gondokat. Szeretnénk azt is elérni, hogy a különböző társadalmi és tömegszerve­zetek között szorosabb együttműködés alakuljon ki, s ezt ne valamilyen felsőbb szándék mozgassa, hanem a közös érdekek felismerése — Említette a demokrácia szélesítését. Ilyen fórum le­hetett volna egy esetleges helyi pártértekezlet is. A legutóbbi pártbizottsági ülé­sen mégis úgy döntöttek: nem szükséges ennek össze­hívása. — A pártbizottsági ülés előkészítése során mindkét lehetőség — vagyis a párt­értekezlet összehívása, vagy a jövő feladatainak pártbi­zottsági ülésen történő ki­dolgozása — felmerült Hangsúlyoztuk, mi mind a két fórumot alkalmasnak tartjuk egy átfogó program kidolgozására. A vélemények végül is egybehangzóak vol­tak, hiszen konkrét javaslat nem érkezett a pártértekez­let összehívására. Többen vi­szont hangsúlyozták, hogy az a párbeszéd, szoros kapcso­lat, amely létrejött a veze­tés és tagság közt, a jövőben is folytatódjon és az így ösz­szegzett vélemények, nézetek alapján dolgozza ki a párt­bizottság feladattervét. Már most számos információval rendelkezünk, de döntöttünk arról is, hogy a feladatterv alapos kidolgozása érdeké­ben munkabizottságokat ho­zunk létre. Az egyik az or­szágos pártértekezlet hatá­rozataiból adódó helyi ten­nivalókat és a végrehajtás feltételeinek megteremtését vizsgálja, a másik a pártbi­zottság korábbi munkarend­jét, munkamódszerét elemzi és javaslatokat tesz módosí­tásokra, új elvek beépítésé­re. A harmadik munkabi­zottság feladata az 1985-ös pártértekezletünk határoza­tainak áttekintése, és vár­juk, hogy javaslatokat dol­gozzon ki a szükséges kor­rekciókra. A feladatok meghatározá­sa mellett többször szóba került nálunk is a személyi kérdések megoldása. Már az év elején választott pártbi­zottságunk egy jelölőbizott­ságot, amely hivatott volt arra, hogy a betöltetlen tit­kári funkcióra, valamint a korábban már megüresedett pártbizottsági helyek betöl­tésére készítsen javaslatot. Mi most ezt a bizottságot megbíztuk azzal is. hogy a pártbizottsági tagok és tisztségviselők munkájáról is kérjen véleményt, s ja­vaslatában, ha szükséges, kezdeményezzen visszahívá­sokat, felmentéseket, s ja­vasoljon olyan új tagokat, akiket alkalmasnak tart a megnövekedett feladatok végrehajtására. — Beszélgetésünk végén egy Kisteleken immár évek óta elkerülhetetlen kérdési tennék fel: város lesz-e vég­re a városiasodó nagyköz­ség? — Ez a kérdés tulajdon­képpen kettőt is rejt magá­ban. Az egyik: mi alapján hisszük mi azt, hogy meg­érdemeljük a városi rangot? A másik: mit kell még ten­nünk még azért, hogy ne csak névleg váljunk város­sá? Az elsőre így válaszol­nék: az elmúlt évtizedek di­namikus fejlődése, mindaz, ami az elmúlt 25 évben ná­lunk történt, a kistelekiek hozzáállása, lakóhelyük sze­retete alapozta meg kéré­sünket. E lokálpatriótizmust bizonyíthatom például azzal, hogy a községért végzett társadalmi munka értéke el­éri az állami beruházások értékét. S hogy mit kell még ten­ni? A lakásépítés nálunk is sürgető feladat. Növelni sze­retnénk az általános iskolai tantermek számát. Igény van korszerű vendéglátó központra, művelődési ott­honra, könyvtárra és mozi­ra is. Sajnos, a mai helyzet egyáltalán nem kedvez ilyen terveknek, pesszimistán úgy is mondhatnám, nem a leg­jobbkor nyerhetjük el a vá­rosi rangot, hiszen például a 40 százalékkal csökkentett fejlesztési összegek nem­hogy ezek megvalósítására, de még az úgynevezett szin­ten tartásra is csak szűkö­sen elegendőek. Számítunk persze továbbra is a kiste­lekiek segítségére azok munkájára, akiknek köszön­hetően kiépült a gázvezeték­.rendsaer, a ma már jónak mondható úthálózat, s elér­tük, hogy a község belterü­letén minden utca közműve­sített De látni kell azt is, hogy a szükséges fejleszté­seket a társadalmi munka csupán segítheti, de nem oldhatja meg. Mi minden­esetre próbálunk otthonos települést kialakítani, s per­sze nemcsak a városi rang miatt Bátyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents