Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

2 —1 1988. július 30., szombat Magyar-kanadai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) vacsorát Grósz Károly tisz­teletére. Ezen az estén Grósz Károly ismét több vezető kanadai bankárral, pénzügyi szakértővel, üzletemberrel találkozott és rövid előadás­ban ismertette előttük Ma­gyarország gazdasági terveit, elképzeléseit, a gazdasági és pénzügyi együttműködés új lehetőségeit. Mint a magyar küldöttség köréből az MTI tudósítójá­nak elmondották, Grósz Ká­roly látogatását a kanadai üzleti körök képviselői kez­deményezték, azt követően, hogy értesültek a miniszter­elnök egyesült államokijeli útjáról. Kanada gazdasági köreiben érdeklődést tanúsí­tanak az együttműködési le­hetőségek, a gazdasági kap­csolatok fejlesztése iránt. Az elmúlt hónapokban több vezető kanadai üzletember járt hazánkban, s tárgyalá­saik nyomán lehetőséget lát­nak közös vállalatok létesí­tésére, pénzügyi kapcsolatok kiépítésére, a Kanadába irá­nyuló magyar export bőví­tésére, illetve részvételre a magyar gazdasági fejlesztési programok végrehajtásában, az infrastruktúra bővítésé­ben. A magyar kormányfő a személyes találkozókon tá­jékoztatást kíván nyújtani az új lehetőségekről, a gaz­daság fejlesztesének tervei­ről. Egyúttal tájékozódni kí­ván arról, milyen együttmű­ködést kínálnak a kanadai vállalatok, ezért több olyan vállalatot is felkeres, amely már üzleti kapcsolatban áll magyar partnerekkel. Brian Mulroney kanadai miniszterelnök közölte: szí­vesen találkoznék Grósz Ká­rollyal, aki örömmel elfo­gadta a megbeszélési aján­latot. Grósz Károly pénteken el­látogatott a torontói egye­temre, ahol annak idején Selye János, a világhírű ipa­gyár tudós dolgozott, és saj­tókonferenciát is tartott On­tario tartomány fővárosában. Grósz Károly és Brian Mulroney rendkívül szívé­lyes hangulatú megbeszélést folytatott egymással pénte­ken Torontóban. A magyar miniszterelnök külön meg­köszönte kanadai kollégájá­nak, hogy Torontóba repült, kifejezetten erre a megbe­szélésre. A találkozó elején a ka­nadai miniszterelnök adott tájékoztatást országa hely­zetéről. Mint elmondotta, Kanada gazdasági fejlődése az elmúlt években folyama­tos volt. Szólt a küszöbön­álló választásokról, és tájé­Milyen eredményekkel járt az észak-amerikai utazás? Disneylandben, a Kalandok folyóján — amikor a rendkívül sűrű tárgyalási program módot nyújt rö­vid kikapcsolódásra — a magyar vendégek hajója is szembekerül a beprogramozott „veszélyekkel", a fé­lelmetes állkapcsú múkrokodilusokkal és ez örvény­utánzatokkal. Természetesen, nem marad el a kínál­kozó megjegyzés: nem kell külföldre utaznunk azért, hogy nehéz vizeken hajózzunk ... Grósz Károly ésaik-amerikai utazásán egyaránt mód nyílt ismerkedésre és önmagunk jobb megismer­tetésére. Mindkettő rendkívül fontos: tapasztalatokat szerezni a világ legerősebb gazdaságával rendelkező országban, illetve a nyitottság jegyében beszélni gond­jainkról, tennivalóinkról, terveinkról. A keleti parttól Kaliforniáig, a Kehér Háztól a torvényhozás oapitó­liurrti épületéig és a demokrata elnökjelölt bostoni iro­dájáig, az üzleti és bankkózpontoktól a magyar emig­ráció 8zíne-javáig a találkozók és megbeszélések szé­les köre követte egymást. Üj lendületet kapott egy fontos folyamat, amelynek kézzelfogható eredményei nyilván idővel jelentkezni fognak. Kibontakozási programunkhoz kétszeresen is fon­tos a kedvező nemzetközi háttér. A rendezettebb nemzetközi helyzet, az enyhültebb légkör általában ösztönző hatást gyakorol a kereskedelmi-pénzügyi kapcsolatokra, segít eltávolítani azok politikai akadá­lyait. A magyar pártfötitkár-miniszterelnök ennek szellemében méltatta a szovjet—amerikai kapcsola­tok új szakaszát, az elnök személyes hozzájárulását, ami megnyilvánulhatott a négy Gorbacsov—Reagan találkozón, és az atomkorszak első leszerelési megál­lapodásában. Mindez jobb lehetőséget ad a kis és közepes államok tevékeny szerepvállalására, s Grósz Károly szavait idézve, hazánk minden tóle telhetőt el kíván követni, hogy a maga részéről előmozdítsa u nemzetközi megértést. A magyar gazdaság sajátosságúnak megfelelően, ugyanakkor messzemenően érdekeltek vagyunk a konkrét üzleti és bankkapcsolatokban. A két ország együttműködése sokat fejlődött Grósz Károly útja alatt: aláírtak egy fontos új vegyes vállalati megálla­podást. kamarák közti egyezményt, elvi egyetértés jött létre, hogy a nyugati parton, az Egyesült Álla­mok legdinamikusabban fejlődő területén magyar ke­reskedelmi kirendeltség jöhet létre, de még jelentő­sebbek a tartalékok. Magyarország azt szeretné, ha a legnagyobb ked­vezményes elbánást határozatlan időre, nemcsak egy­egy évre adná meg ezentúl az amerikai kormányzat; ha újra napirendre kerülne a képviselőház által nyil­ván kellő tájékozottság hiányában elutasított OPIC­ügy, tehát a magyarországi amerikai magánberuházá­sok garanciája; és ha nem gátolnák merev tilalmak­kal, „katonai felhasználhatóságra" hivatkozva, a fej­lett technológia importját. (Ez a behozatal az ipar, a távközlés és u mezőgazdaság számára lenne fontos, repülőgépek vásárlásától a telefonhálózatig, sok olyan dolog felmerült, aminek előnyeit mindennap tapasz­talhatnánk.) Szinte jelképes, hogy e pártértekezlet reformpo­litikái fordulatát követő két hónapon belül, e ma­gyar politika első számú tisztségviselője ellátogatha­tott a Szovjetunióba és az Egyesült Államokba, s mindkét vezető nagyhatalomtól — természetesen más­más összetevők következtében — egyaránt támogató biztatást kapott elképzeléseinkhez, laaz. szomorúan állapíthatjuk meg: a minden égtáj felé kialakult ren­dezett kapcsolatokban — nem e mi hibánkból — akad egy fájó kivétel, éppen egyik szomszédunk vonatko­zásában. Egy régi mondás szerint élni nem, de hajózni mu­száj. S hogy folytassuk az elején említett hajózó ha­sonlatot. akad még egy megszívlelendő tanulság: a szél kedvező, de e vitorlákat magunknak kéli kifeszí­tenünk és a szélirányba helyeznünk... R.E. koztatta a magyar kormány­főt a hét vezető tőkés or­szág nemrég Torontóban megtartott gazdasági csúcs­értekezletéről. Ezzel kapcso­latban külön kiemeite: a he­tek egyetértettek abban, hogy fejleszteni kell a ke­let—nyugati kapcsolatokat. Mint elmondotta, erről szól­va Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Helmut Kohl, az NSZK kancellárja külön is megemlítette Ma­gyarországot, aláhúzva, hogy igen jó partnernek találják a gazdasági és a politikai kap­csolatok fejlesztésében. Ép­pen ezért volt különösen időszerű a magyar kormány­fő észak-amerikai látogatá­sa — hangoztatta egyebek között Mulroney. Grósz Károly elmondotta: eredményesnek tekinti út­ját, mind az Egyesült Ál­lamokban, mind Kanadában nagy érdeklődést tapasztalt hazánk iránt. A magyar re­formtörekvések nemzetközi feltételei most kedvezőek. Egyrészt azért, mert a Szov­jetunióban, Lengyelország­ban és másutt is hasonló tö­rekvések bontakoznak ki, másrészt azért is, mert a magyar elgondolások iránt érdeklődés és rokonszenv mutatkozik világszerte. A magyar kormányfő tá­tújékoztatást adott Mihail Gorbacsovval Moszkvában folytatott tárgyalásáról, il­letve a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testületé­nek legutóbbi üléséről. Le­szögezte: álláspontunk sze­rint jelentős változásra van szükség a szocialista orszá­gokban, nem csupán a gaz­daságban, hanem a politikai területen is. Más viszonyt kell teremtenünk a világgal, nyíltabbnak kell lennünk, és a katonai vetélkedés helyett a gazdasági együttműködés­re kell törekednünk. Grósz Károly hangoztatta: az ilyen kapcsolatok feltételeinek megteremtéséhez természe­tesen időre van szükség, de Magyarország megteremti a szükséges körülményeket. A két ország kapcsolatait mindkét kormányfő igen jó­nak, értékesnek, fejlődőnek tartotta. Egyaránt megálla­pították, hogy a kapcsolatok bővítése előtt nincsenek akadályok. Mulroney és Grósz Károly azt is aláhúz­ta, hogy a Kanadában élő 130 ezer magyar származású kanadai sokat tehet e kap­csolatok fejlődéséért. Mul­roney elmondotta, hogy a magyarok közül sokan igen sikeresen dolgoznak Kana­dában. Grósz Károly megerősítet­te a kormányfőnek koráb­ban megküldött, magyaror­szági látogatásra szóló meg­hívást. Brian Mulroney a meghívást köszönettel elfo­gadta. A kanadai miniszterelnök a megbeszélést követően rö­vid nyilatkozatot adott a magyar tudósítóknak. Igen értékesnek és hasznosnak nevezte Grósz Károllyal folytatott tárgyalásait. Elis­meréssel szólt a magyaror­szági reformtörekvésekről, amelyekre mint mondotta, nagy figyelemmel tekint a világ. Mulroney kijelentette, hogy rendkívül sok lehető­séget lát a kétoldalú kap­csolatok fejlesztésére. A kanadai kormányfő a magyarországi meghívásról 6zólva elmondotta: szívesen, és mihamarabb eleget tesz annak — feltéve, hogy párt­ja sikeresen szerepel az idei választásokon. Finnországban jártunk í A Szent-Györgyi Albert Or­voetudományt Egyetem Altfr­tánoe Orvostudományi Karé­nek Dékáni Hívet* le az angol nyelvű tagozaton ta­nuló kürtök* diákok számára ­a lóbártónek a hallgatókkal tör­ténő későbbi egyéni megegye­zése alapján ­albérletet keres 1986. szeptember 1-jétól. A elmeket a feltétetek megietóté­sévai a Kar Dékáni Hivatalában írásban kérjük leadni (Szeged. Zrínyi u. 9.) Partynak kellene írnom, egészen pontosan garden partynak, de tartok töle, azonnal azt hinnék jó so­kan, fölvágós lettem, és magyarul is elfelejtettem. A hét közepén járunk, csütör­tök van, és kerti összejöve­telre hivatalos hozzánk — Liisáékhoz! — minden ma­gyar, minden magyart fo­gadó finn, és még azon túl is jó néhányan. Irtózatos munka lesz, gondoltuk, si­ettünk is haza, hogy némi segítséggel mi is hozzájárul­junk, de így is késve érkez­tünk. Már ott voltak a ba­rátnők, elő is készítettek mindent, és bent traccsol­tak a konyhában, csöndes poharazgatás mellett. Elfelejtettem eddig mon­dani, hogy a kertben, a ga­rázst és a szerszámos kam­rát is magába foglaló épü­letben nyári konyha is van. Arra nem jó, hogy ott fő­zőcskézzenek, három fala van csak, a negyedik berak­ható. Gondolom, télen rak­ják csak be, akkor is a hó miatt. Asztal van benne, egy elegáns zsúrkocsi, egy tere­lőlemezekkel igazítható ol­daltúzhely — kandallóféle ez, de két oldalról is hozzá lehet férni —, és mindenfé­le sütögetéshez alkalmas eszközök, nyársak és hason­lók. Ahogy sejtem, tavasztól őszig nyitva van, akár a ka­pu, nem kell félniök, hogy kirabolnák őket. Kinek is kellene, ami a másé? Jönnek a vendégek, nem egyszerre, de nem sokkal egymás után. Valami kis ajándékkal kedveskedik mindegyik a valóban na­gyon kedves háziaknak, és ebben nagyon egyformák a magyarok és nem magyarok. Van, aki széltől védő cilin­derbe dugott égő gyertyát ad át, és végig is ég benne a gyertya majd, de ő nem magyar. A mifélénk inkább hazai ajándékokat hoznak, kicsike csomagokban, jel­képnek szánva. Bóléval, hí­gított és erősített, fűszere­zett, gyümölcsdarabokat úszkáltató szeszekkel kínál­nak először mindenkit, és akinek hajlama van rá, azt később is. Sajnálom, hogy nem ihatok, csak a nyelve­met öltöttem bele, hogy meggyőződjem róla, meny­nyire kellemes ital csevegés alá. Meg is veti ágyát a ker­ti hangulatnak, jöhet utána sör, minden mennyiségben, bor is, konyak is, pálinka is, vodka is. A pálinka tű­nik a legkedveltebbnek, ta­lán ránk való tekintetlel. Kicsit krákognak csak tőle, ahogy illik is, ha jó erőset ereszt le valaki a torkán, pálinkafőzőink pedig, köz­tudomású, nem nagyon ta­karékoskodnak a szeszfokok­kal. Lángol már a szabályos kúpba összerakott hasábfák halmaza, hogy parazsával sütögesse majd a rácsra ra­kott kolbászkákat. Saláták, zöldek és majonézesek, kap­ros szószok és egyebek so­rakoznak az asztalon, azt vesz mellé mindenki, amit akar, és annyit, amennyit akar. Minden pohár, min­den tányér, minden kés és villa egyszeri használatra van csak szánva, így nem marad átkos mosogatás a rendezőkre, egyszerűen zacskóba gyűjthető, akár a 8. Kerti mulatságok repülőn. Mindenki megtalál­ta már ' beszélgető társát, mi, magyarok, leginkább avval traktáljuk egymást, merre jártunk eddig, mi várható még, meg arról, hogy minden vendéglátónk mennyire kedves. Jóval gaz­dagabbak, mint mi, és még­is szeretnek bennünket! — fogalmazza meg valaki, igen bölcsen. Aki pénzes, legyen kényes, mondja a hazai ta­pasztalat, de idekint nem érvényes. Itt mindenki tün­dérien aranyos, pohár alig­ha maradhat üresen, és en­ni is muszáj, amíg a kész­let tart. Az pedig leginkább elfogyni nem akar, a grillforgatók mindig újabb adagokat pi­rítanak. Talán nem illetlenség, ha az ünnepség közepetáján félre vonulunk Szúts Évá­val. Született magyar, Nagy­váradon látta meg a napvi­lágot, családegyesítéssel került át Pestre, és hetven­kilencben hátizsákos turista­ként indult neki Finnor­szágnak. Egyháziak segítet­ték, fölrakták a vonatra, és ahol le kellett szállnia, ott ls várták mindig. Tizenhét nap alatt sikerült bejárnia az or­szág déli felét, illetve, hogy egészen pontosan mondjam, legalább harmadát. Oltha­tatlan szomja tovább foko­zódott, szakmabelieket is keresett, névjegyeket cserél­tek, volt, aki a munkáját is megmutatta, sőt hazahoznia is engedte. Ösztöndijat járt ki magának a következő esz­tendőben, de indulás előtt a vállalata keresztülhúzta szándékát. Nem baj, a ma­kacs ember addig pályázik, amig nem sikerül. Két év múlva már jöhetett, két hét­re, szeptemberben. Itt akkor már hullt a hó. Egyedül járta az országot, az ösztön­díj elég volt szállodai költ­ségei rendezésére. Megis­merkedett egy turkui vá­rostervező hölggyel, a kö­vetkező évre fölajánlotta, töltsék együtt szabadságu­kat. Három hétre jött ki, ebből kettőt töltött nála, a harmadikat Helsinkiben. Nyolcvanhat januárjában kérdezte meg tőle levélben, lenne-e lehetőség rá, hogy itt dolgozzon, öt hónap múlva 'kapott választ: most, de azonnal! A városi terve­ző vállalatnál éppen olyan szakember kellene, mint ő, kerttervező. Ha nem tud jönni, küldjön mást, mert várják. Természetesen tu­dott, kivett féléves fizetés­nélküli szabadságot. Letelt a fél év, hosszabbíthatott, mert időközben egy magán­tervezőnél kapott 50 órás fél állást, amiből hamarosan 101 órás egész lett. Azóta is ennél a cégnél dolgozik, külföldi vendégmunkás­ként., ami azért is hihetet­lennek tűnik, mert a belső munkanélküliséget kizáran­dó, nem szívesen alkalmaz­nak külföldieket a finnek. Ügy látszik, a kert más, ha hozzáértő ember a terve­zője. Változatlanul a pesti Bu­vúti munkatársa, minden fi­zetésének húsz százalékát hazaküldi valutában, és ugyancsak kemény valutá­val fizeti nyugdíjjárulékát és szakszervezeti diját is. Idő­közben háromszor-négyszer fölemelték itthoni jelképes fizetését is, hogy ne kelljen a nulláról indulnia, ha ked­ve támadna hazamenni, sőt vezető tervezői jogosultságot is kapott a bemutatott ter­vek alapján. Azt mondja, ha nem rosszabbodnak a körülményei, ha tart a mun­kabírása, egészsége beleért­ve itthon maradt szülei egészségét is, akkor még hosszabbít. Egyelőre olyan hírei vannak, jobb is, ha marad, itthon nem tudná­nak egyelőre nekivaló mun­kát adni. — Közben-közben egészen finné változik. — Csak akkor, ha férjhez mennék. — Nem fenyegeti ilyen veszély? — Ezt én most nem mon­dom meg. — Mit tanult a finnektől? — Munkamorált, becsüle­tességet. Született becsületes minden finn, és csodák cso­dája, a munkában ntég be­csületesebb. Azt várom csak, hogy megtanítsanak számí­tógéppel kertet tervezni, mert már azt is lehet, de nekem nagyok az elmaradá­saim ezen a téren. Negyed­évenként járok haza, otthon nem dolgozom, csak meglá­togatom a munkahelyemet, és előadásokat tartok mun­katársaimnak. A természet­szeretetből fakadó finn kert­kultúra minden lépése ér­dekli az otthoniakat is. Meg kell tanulnia saját menedzselését, egyszemé­lyes békeharcot is folytat, és szüntelenül ismerkedik a finnekkel. H. D. A KELEBIAí RÁKÓCZI CSILLAGA TERMELŐ­SZÖVETKEZET jogtanácsosi munkakör betöltésére felvételt hirdet. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés a szövetkezet elnökénél, Kelebia, Deák F. u. 87. A CSONGRÁD MEGYEI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT pályázatot hirdet gazdasági igazgatóhelyettes munkakör betöltésére. A kinevezés 5 éves, meghatározott időre létesül, és megújítható. — A munkakor 1988. szeptember l-jétől betölthető. — A vállalat „A" kategóriájú, és vállalati tanács állal irányított vezetesi formában működik. A gazdasági igazgatóhelyettes fontosabb feladatai: a pénzügyi, számviteli, munkaügyi, tervezési, statisz­tikai és elemző közgazdasági területek szervezése, irá­nyítása, gazdálkodásának, érdekeltségi rendszerének kezdeményező, alkotó fejlesztése. Bérezés: a hatályos jogszabályok alapján. A pályázat feltétele: szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, több­éves vendéglátó-vezetői gyakorlat, erkölcsi feddhe­tetlenség. Pályázatokat 1988. augusztus 15-éig lehet benyújtani a vállalat személyzeti osztályvezetőjének címére, 6701 Szeged, Honvéd tér 5/B szám. A pályázatokat bizalmasan kezeljük, elbírálás után a pályázók írásbeli értesítést kapnak.

Next

/
Thumbnails
Contents