Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

fhít v 0 M à J? VILÁG PRÓFÉTÁÉVAL EGYESÜLJETEK! ^ DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 170. szám 1988. július 18., hétfő Bátorságpróba B

evallom: féltettem azt a politikai lendületet, ami az országos pártértekezlet előkészítő szakaszában. és pezsgő három napjában borzolta az országot. Tartottam attól, hogy legújabb nekilendülésünknek megint olyan szalmalángtermészete lesz, mint tavaly, a szeptemberi országgyűlés többszörösen hangoztatott, ám a diéta zárása után gyorsan csendesülő tenniakarásnak. Ahogy peregnek a napok, hetek — remélem sokakkal együtt — végre erősödik optimizmusom. Ez a nekigyűrkőzésünk a legfelső szinten, az utóbbi három évtizedben a legkomolyabb. A hetvenes-nyolcvanas években politikusaink, külpolitikai újságíróink hányszor és hányszor elmondták: aktív diplomáciánk mennyi elismerést vív ki magának a világban. Nem tudom az akkori dicséreteket lehetne-e felülmúlni? Pedig ezek a mostani erőfeszítések mindenképpen dinamikusabbak. Az utazások, a vendéglátások mögött mindig van tartalom. Gondoljuk csak meg: mekkona siker az, hogy a jelenlegi adósságállományunk és három balsikerú gazdasági évünk ellenére bírjuk a cseppet sem lágy szívű nemzetközi pénzvilág bizalmát. Fótitkárunk (és kormányfőnk) a két szuperhatalom vezetőjével — korántsem csak udvariassági formulákkal — egyenrangú félként tárgyal egy hónapon belül. Az elmúlt hetek két központi bizottsági ülése rendkívül fontos napirendi pontokat tárgyalt. A gazdaságszerkezet átalakításában a radikális változásokra voksoltak a KB-tagok. Azt hiszem, nem kis politikai bátorságnak a jele az sem, hogy a pártkongresszusok közötti irányítás legfelsőbb politikai testülete saját káderhatáskörét az egyharmadára csökkentette. Ezzel jó néhány alsóbb szintű testületnek bizonyította: önállóságuk gyors növelését ezen a területen is komolyan gondolja a megújult Központi Bizottság. S hogy még nem minden országos hatáskörű szervnél sikerült elszakadni a közelmúlt túlságosan diplomatikus nyelvezetétől, a tények bemutatásakor legalább a jó és a rossz tendenciák egyensúlyának túl nagy igyekezetú keresésétől: erre is akad példa. A két hete az Országgyűlés által tárgyalt pénzügyminisztériumi jelentés és a KB előtti helyzetelemzés hangvétele egymásai nem egészen cseng össze. A honatyák hangos és kritikus kisebbségében sem támadt fel igazán a kételkedés az eléjük tett anyaggal kapcsolatosan. A legfelsőbb szinteken szilárd a politikai akarat a változások végigvitelére, akár az egy, fél évvel ezelőtt elképzelhetetlen radikális lépések megtételére is. De a sikerhez ez kevés. Az elmozduláshoz más szintek gyorsuló mozgásra kényszerítése is elengedhetetlen. S ez az igazi bátorságpróba számunkra, nem csúcsvezető beosztású állampolgárok számára. Az országos dolgok és a mi mindennapi gondjaink közötti lánc nemcsak egyszerű, szabályos karikákból van összefűzve. Vannak ebben ellipszisek, nyolcasok, és egészen furcsa csavarok is. Ha mi a saját gyárunkban, üzemünkben, intézményünkben lépünk fel egy-egy irracionális jelenség, idejét múlt módszer, a kibontakozást akadályozó gát, elnehezült — netán korrumpált — vezető ellen, akkor először nem az országos folyamat előrevivő erőit érezzük magunk mögött, hanem a kis struktúra vasbeton erősségű hatalmi viszonyaival, a kényelmesség lehúzó nehezékével, a mindenáron túlélésre való törekvéssel találjuk magunkat szemben Igazi, egzisztenciális garanciát nem találhat ma se ez, aki az új szemléletet híveként kritizál, és radikális lépéseket követel környezetében. öt érhetik különböző erősségű és természetű retorziók. S még ennél is nagyobb veszély az, ha a változtatás igénye megfogalmazódok szavakban, határozatokban a kisebb közösség különböző döntési szintjein, csak megint elaltatják a megvalósítást azok, akiknek a változatlanság az érdekük. A tényekkel való szembe nézésig a legrövidebb időn belül körzetünkben, városunkban, vállalatunknál és intézményünknél is el kell jutni. Ha az országost gazdaságpolitika döntően a A változat bevezetéséről határozott, akkor az olyan új helyzetet teremtett, ami a mikrokörnyezetünkben sem maradhat hatás nélkül. Már a nagyon közeli jövőben lesznek Szegeden is kényszerűen elnéptelenedő üzemcsarnokok, csődbe jutó vállalkozások, eddigi gyenge teljesítményük, szakképzetlenségük miatt, hosszabb-rövidebb ideig állást hiába kereső százak. Hiszem, hogy az új helyzetre a gazdasági szféra viszonylag gyorsan tud reagálni. Ennek a területnek az alkalmazkodóképessége az utóbbi években igencsak próbára volt éve. S akik egy agyonszabályozott gazdaságban piaci eredményből, vagy ügyesen elért költségvetési támogatásból, esetleg az előbbi kettő kombinációjából létezni bírtak, azok a liberálisabb környezetben Is megélnek majd. Ma már kevesen vannak, akik csak a politikai érdemek honorálása rassz gyakorlatának továbbélésével jutottak a gazdaságirányítás stratégiai helyéhez. A

legjobban a különböző bürokráciák ellenállásától tartok. Mert az egyszerűbb felsőbb pártirányítás, a kisebb létszámú minisztériumok, a megszűnő országos hatáskörű szervek a teljes átalakításához nem elegendőek. Az áttekinthetőbb szervezeti és döntésrendszer, a felesleges lépcsők leépítése, a csak a szükséges létszámra apadó vállalat — kényszer. Az új követelmények személyes és csoportérdekekkel ütköznek. Térhódításuk tehát nem kis részben az előbbiekkel szemben fellépő, a személyes bátorság függvénye is. Bólé István A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Bős-Nagymaros n visszafordíthatatlan beruházás Dunakilitiből indult velünk a hajó. Ülünk a fedélzeten és az öreg Duna friss szele simogat bennünket. Háborítatlan nyugalom. A bal parton a 30 kilométeres út során embert sem látunk. Jobbról horgászok merednek az úszóra, egynéhány fürdőző gyerek, felvert sátrak, kutyájuk bundáját mosogató gazdik. A homokpadokon, sziklaszirten megtörő, fecsegő hullámok. Zegzugos lagúnák, amelyeknek világa első olvasmányainkból, Jókai és Verne könyveiből ismerős. Romantikus, kicsiny, zöld szigetek a hordalékhalmokon. összedepózott kavicshegyek, amelyekre fáki nőttek az elmúlt három—öt évben. Telepitett erdősávok buja lombokkal. A víz nagyon koszos. Mintha egy hártyavékony, de kilométereken át összefüggő olajfolton úszna végig a hajó. Ha ilyen hajóúton szeretne még valaki részt venni, hát nagyon igyekezzen. Egy év múlva, de már ez év végén is már késő lesz jegyet váltani. Amikor Bős felé a vizet már az üzemvízcsatorna szállítia, az öreg Duna vize gencsak apad, gyorsasága lassul. Most egy átlagos másodpercben 2 ezer köbméter víz hömpölyög át rajta. Bős indulása után 0—200 köbméter lesz a vízhozama, attól függően, hogy a zsilipeket milyen magasra nyitják. Hajózásra csak rendkívüli esetben lesz alkalmas. Ha valaki a Nagymaros— Visegrádnál látható Dunakanyart az elmúlt évezredbeli állapotában akarja látni, igencsak siessen, hiszen egy hónap múlva itt a Duna új mederbe tér. Nagy hiba volna csupán érzelmi alapokon közelíteni alapvetően gazdasági célból "megvalósuló természetátalakításokhoz. Vajon kinek jutott volna eszébe a múlt században tiltakozni a Tisza szabályozása ellen? Pedig a kanyarulatok átvágásának, a természetes sebesség megváltoztatásának is voltak következményei. Soroljuk hát fel — legalább egy részét — az előnyöknek, amikben a minden idők legnagyobb hazai vízi beruházása befejezése után részesülhet az ország. Ez a szakasz fontos része lesz majdan a Duna—Rajna— Majna transzkontinentális vízi útnak. Budapest és Pozsony között lényegesen több hajó közlekedhet. Szakemberek szerint ezen a szakaszon a két és félszeresére nő egycsapásra az árvízvédelem biztonsága. A Szigetközben a magas vízálláskor nem kell a fakadó vizektől tartani. Szabályozhatók lesznek egyes területeken a talajvízszintek. Nagymaros és Komárom között védettek lesznek az ivóvízbázisok. Szigetköz felső részén kilenc település vezetékes ivóvizet kap, több helyen kiterjedtebb lesz ez a hálózat. Megépülnek régóta hiányzó szennyvízelvezető rendszerek alaplétesítményei. Közúti híd lesz Visegrád—Nagymaros között. Az esztergomi Prímás-sziget ezentúl nem kerül víz alá (eddig évente 1-2-szer öntötte el az ár). Nagyobb teret kap az idegenforgalom a térségben. Az energiatermelés a hazai fogyasztásnak 3-4 százaléka lesz. Ez a csúcserőmű a napközben összegyűjtött vízből a zsúfolt esti órákban nyeri az energiát és táplálja a rendszerbe. Igaza van annak, aki most azt mondja: az előbb felsoroltak jó része ilyen nagyságrendű beruházás nélkül is megvalósítható lett volna. Az elmúlt héten egy 14 órás utazás során láthattam a bős—nagymarosi rendszer minden épülő nagy létesítményét. Visegrádon a Fellegvár alatti parkolóból néztük a folyóba benyomakodó kőtöltéseket, az új meder készítésének mozzanatait. Itt a tervekben nem szereplő sziklatömbök eltávolításával küszködnek emberek és gépek. Óriási földmunkák a határon innen. Csaknem teljesen kész csehszlovák területen a bősi betonkoloszszus. Lassan lehet szerelni a generátorokat. A dunakiliti duzzasztó is sokáig emésztette volna a Délép házgyárának a betonját. Sajnos, a körültekintő tervezés igazán a megépítés eldöntése után kezdődött meg. S már tartott a kivitelezés, amikor a jogos aggályokra megpróbálták elkészíteni a választ. S még nagyobb hiba volt a hatalmas munka részleteinek évtizedes titkolása a közvélemény elől. Belátom, Lipták Béla amerikai professzor 26 pontja közül nem egy könnyen cáfolható, de a tanulmányút után, most két fontos területen hadd tegyem mellé a saját laikus kétségeimet. Az élővilág reagálásait úgynevezett biomotringokban figyelik majd. Szükség esetén beavatkoznak. Ilyen nagy területen, ily egész rendszerben mennyire lehet hatékony az emberi cselekedet? Ez a változás nem modellezhető laboratóriumi keretek között. Ugyancsak nem állítható fel modell a mélyrétegek vízmozgására. Évekkel ezelőtt szájtátva hallgattam, hogy az alföldi szikes tavak vize milyen összefüggő láncot alkot. S ha a Kunfehértó kiszáradni készül, abban igencsak szerepe lehet az Eger környéki túlintenzív bányaművelésnek. Az ország északi részén átfolyó nagy folyóból a talaj érrendszere hova juttat el vizet? A Szlovák-Alföldön, a Kisalföldön, talán az egész Dunántúlon milyen következményei lesznek annak, hogy az alulról nem zárt hatalmas mederben csökken a víz nyomása és áramlási sebessége? Bős fölött több mint 10 kilométeren át a majdani folyómederben (üzemvizcsatornában) ment a buszunk. Vagy háromszázötven méter széles. A fenekén vastag fólia, azon betonlapok, majd kavics védőréteg. Töltései 13 és fél méteresek, vagy 45 fokos szögben dőlnek. A belső oldalukra éppen mostanában fejezik be a 15 centi vastag, többrétegű tömörített aszfalt felhordását. Ezt védő műanyag réteggel permetezik le. Néhol még hatalmas halmokban áll az összehordott termőföld. Egy helyen még itteni uto'só aratását várta a gabona. Ezen a holdbeli tájon majdnem mindenkiben biztossá válik: a rendszer megépül és üzemelni fog. Húszmilliárdot áldozott eddig a magyar állam. A helyrehozás legalább ennyibe kerülne. Csehszlovákia beruházási költségeit nehéz forintra fordítani. Ott például az aszfalt lényegesen olcsóbb koronában, mint ennek nálunk a forintmegfelelője. Nyolcvanmilliárd körül lehet az ottani beépített érték, az osztrákok befektetése 400 millió schilling. S ugyebár itt valakinek a helyreállítás költségeire is gondolni kellene, egy esetleges félbeszakításkor. Most inkább a létező beruházás körül a környezeti károk mind teljesebb és eredményesebb elhárítására kellene koncentrálni. A Bős—Nagymaros rendszer építésének körülményei mindenesetre több emberöltőre érvényes tanulságokkal kell, hogy szolgáljanak a döntéshozók számára. B. I. Volán-nap Szegeden Szombaton kilencedik alkalommal rendezték meg a Napos úti pályán a Volán-napot. írásunk a 3. oldalon. még* * i ni : wmm , i i Bps mj^l : Jgf ffwf w1 ^whaí/ ••HF/ IJBptjrfjlI iff; mfêët UW' ^ • ****** ' m I