Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-10 / 138. szám

Péntek, 1988. június 10. Grósz Károly beszéde (Folytatás az I. oldalról.) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében köszöntötte az iparág 43 ezer dolgozóját, fizikai és szellemi munkásokat, a legkülönbözőbb posztokon szolgálatot teljesítő vezetőket a közcélú villamosenergia-szolgáltatás 100 éves jubileuma alkalmából. — Olyan iparág centenáriumát ünnepeljük, amely meghatározó jelentőségű az általános emberi civilizáció, a tudományos-technikai és a társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából, ugyanakkor ezernyi szállal kötődik az élet minden területéhez — hangsúlyozta bevezetőben. — A centenáriumi ünnepség olyan időpontban kerül sorra, amikor hazánk és népünk újabb nagy sorsfordulóhoz érkezett, aminek semmivel sem kisebb a tétje. mint az eddigieknek, változatosan gazdag és hányatott történelme során. Ez a történelmi felelősség hatotta át pártunk közelmúltban lezajlott értekezletét. Arra kerestük a választ, mit kell tennünk annak érdekében, hogy a magyarság — immár az ezredfordulóhoz közeledve — méltóképpen megállja a helyét a népek nagy versengésében, hogy saját értékeit megőrizze és gyarapítsa, s ezzel járuljon hozzá az egyetemes emberi haladáshoz. — A pártértekezlet politikai tapasztalatokban rendkívül gazdag előkészületei, a tanácskozás alkotó légköre és egyértelműen pozitív társadalmi visszhangja alapján joggal állithatjuk, hogy nemcsak a párttagság, hanem a magyar nép döntő többsége is a szocializmus mellett foglalt állást. Élni és alkotni akar. Jövőjét szocialista keretek között tartja biztosítottnak. Ennek a rendszernek a hatékonyabb, korszerűbb működésében látja megmaradásának és fejlődésének legfőbb garanciáját. A szocializmus ügye Magyarországon 10 millió emberre tartozik. Kötelességünk élni ezzel a bizalommal. Keresnünk kell állhatatosan minden olyan lehetőséget, eszközt, anyagi és erkölcsi erőforrást, ami hozzásegíti népünket önbizalma erősödéséhez, nagy nemzeti vállalkozása sikeréhez. Ebben nélkülözhetetlen szerepe van annak, hogy megbecsüljük nemzeti multunkat. tanuljunk szocialista építésünk tapasztalataiból, közkinccsé tegyük elődeink áldozatos erőfeszítéseit, kimagasló teljesítményeit. A szocialista építés szerves része, egyik fontos hajtóereje volt a villamositás. Erőművek egész sora létesült. 1963-ra befejeződött a falvak villamosítása. Hatalmas elektromos távvezetékek épültek. Villamosenergetikai rendszerünk hozzákapcsolódott a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió hálózatához. A magyar gazdaság rohamosan növekvő villamosenergia-szükségletét csak ily módon lehetett kielégíteni. Ez az egyesített villamosenergia-rendszer mindmáig pozitív példája a korszerű, kölcsönösen előnyös együttműködésnek. Ezt követően az MSZMP főtitkára a nemzetközi munkamegosztás jelentőségéről szólt, majd igy folytatta: A pártértekezlet kimondta: ,.A gazdaságban legfontosabb feladatunk a Központi Bizottság 1987. július 2-án elfogadott kibontakozási, valamint a Minisztertanács stabilizációs munkaprogramjának végrehajtása." Mindezek tükrében a villamosenergia-ipar feladatai is feszesebbek lettek. Amíg korábban az ország fejlettségének jelentós mérőszámaként tekintettük az egy főre jutó energiafogyasztást, ma már ez a mutató helytelen irányba orientálhat bennünket. A világgazdaság legfejlettebb régióiban ugyanis időközben olyan tendenciák erősödtek fel, amelyek egyenesen az energiával való takarékosságot tették meg a gazdasági fejlettség egyik fő mércéjévé. Ebben az összefüggésben is figyelmeztető, hogy a fejlett ipari országok termelésének energiaigényessége a magyarénak mindössze fele, kétharmada. Miközben az összenergia felét, a villamos energia közel egyharmadát behozatalból elégítjük ki. ' A kormány a munkaprogramban azt vállalta, hogy kiemelt figyelmet fordít az ipari termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésére. Az ország energiaforrásainak és -fogyasztásának egyensúlya a jövőben is elsőrendű célunk. Az energiaigényesség csökkenését szolgálja az energiagazdálkodási program következetes végrehajtása, az energiaigényes termelés visszaszorítása, a fajlagos energiafelhasználás mérséklése. Ez nemcsak rövid távú feladat, hanem gazdaságunk modernizálásának távlati követelménye is egyben. A prognózisok alsó határértéke szerint a világ átlagos energiafelhasználása a következő két évtizedben évi 1 százalékkal emelkedik. Számunkra ez azt jelenti, hogy a villamos energia felhasználásában évente mintegy 2,5—3 százalékos növekedést tervezhetünk. Ebből pedig az is következik, hogy a szerkezet radikális átalakításával számottevő mértékben kell csökkenteni a termelést, elsősorban az ipar energiaigényességét. A lakossági kommunális és infrastrukturális energiaellátás érzékelhető javítását is ez teszi lehetővé. — Hasonló megközelítésben kell most szemlélni gazdaságunk valamennyi ágazatát. A magyar gazdaságban ugyanis még mindig jelentős tartalékok vannak, amelyek nem különösebben jelentős anyagi ráfordítással viszonylag gyorsan mobilizálhatók, és a stabilizációs program időszakában a gazdaság normalizálásához hozzásegíthetnek bennünket Nemzetközi összehasonlításban. de saját korábbi teljesítményünkhöz képest is alacsony a népgazdaság állóeszköz-állományának kihasználása. Az alacsony kapacitáskihasználás nemcsak azért okoz kárt, mert értékes gépeken viszonylag kevés munkát végeznek, hanem azért, mert a mai szűkös beruházások közepette ilyen módon gazdálkodni a meglevő gépállománnyal nem lenne szabad. Figyelmeztető. hogy az 1986-ban megfigyelt új ipari létesítmények napi átlagban csak 9,6 órát üzemeltek. A kieső idő közel háromnegyed részét a kezdeti meghibásodások és a technológiai okok miatti állásidők képezték. Nem akarom lebecsülni az ország egyes területein jelentkező elhelyezkedési nehézségeket, ennek ellenére az is tény. hogy vállalataink nagy részénél meg mindig jelentős a belső munkaerő-tartalék. Nagy a felesleges tevékenységeken lekötött létszám. Sokan dolgoznak képzettségüknek és képességeiknek nem megfelelő munkahelyen. Az állami iparban 1984-ben dolgozó szakmunkás-besorolású fizikai foglalkoztatottak 13 százalékának nem volt szakképesítése, ugyanakkor a betanított munkások 16 százaléka, a segédmunkások közel 10 százaléka rendelkezett valamilyen szakképzettséggel, amit nem gyakorolt. Vannak mozgósítható tartalékaink a műszaki fejlesztésben is. Míg 1975-ben fenntartási költségek aránya a beruházási kifizetésekhez képest 38 százalék volt, 1986-ban ez az arány 78 szá zalékra nőtt. Márpedig világos, hogy az elavult állóeszközöket a fenntartási költségek növelésével mű ködőképessé lehet ugyan tenni, de ezeken aligha le hetséges ugyanolyan ver senyképes termékeket gyár tani, mintha az adott költ séget beruházásra fordították volna. Azzal a ténnyel sem büszkélkedhetünk, hogy 1985ben az ezer tudósra és mérnökre jutó szabadalmi kérelmek száma a fejlett tőkés országokban a hazainak négy-ötszörösét érte el. A licencek továbbfejlesztése iparunkban viszonylag szűk körű, bár ez lenne a hasz nositás leghatékonyabb módja. Jelentősek az anyag- és készletgazdálkodás tartalékai. Végső soron nagy tartaléknak tekinthető, ha a hosszú időn át veszteséges és hatékonnyá neiji tehető területekről a tőket kivonjuk, és következetesen végigvisszük a szanálásokat, vagy — ha szükséges — a felszámolásokat. Kedvezőbb, vonzóbb feltételeket kell teremtenünk a lakossági megtakarításoknak a fejlesztésbe való bevonásához is. Jól tudom, hogy ez nem puszta elhatározás dolga, s azt is, hogy a felsorolt tünetek gazdaságunk bonyolult ellentmondásait tükrözik. De úgy gondolom, valamennyien egyetérthetünk abban, hogy ezeknek a tartalékoknak a feltárása sok tekintetben a mi gondolkodásunk, szemléletünk megváltoztatásától függ, és közös cselekvésünk eredménye lehet. Csakis ez adhatja meg az igazi hitelét a felgyorsult politikai, gazdasági és társadalmi reformfolyamatoknak. A legutóbbi világesemények valamennyiünk nagy örömére azt mutatják, hogy meglesz munkánkhoz a legfontosabb feltétel, mert a világbéke fennmarad. Annak bizonyságául, hogy milyen nagy jelentősége van mindennapos munkánkban is a józan, realista bizakodásnak. hadd idézzem befejezésül Kádár János elvtársnak Bonnban. 1982-ben .tehát a kelet—nyugati viszony zord időszakában elhangzott szavait: „Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára. Európa népeinek számára nincs más út. mint a helsinki szellem folytatása és a világ más részeire való kiterjesztése. Talán most hihetetlennek tűnik, de én meggyőződéssel vallom, hogy erre az útra mindnyájan viszsza fogunk térni, még azok is. akik ezt ma kritikus szemmel nézik vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út." A legutóbbi moszkvai találkozó meggyőzően bizonyította ennek az optimizmusnak a megalapozottságát. A centenárium alkalmából megköszönöm helytállásukat, szívből gratulálok eredményeikhez, kedves mindannyiuknak további sikereket és jó egészséget kívánok — fejezte be ünnepi beszédét Grósz Károly. Ezt követően Hatvani György, a tröszt vezérigazgatója méltatta a villamosenergia-szolgáltatás egy évszázados fejlődését. Ezután Grósz Károly átadta a Minisztertanács Jubileumi oklevelét Hatvani Györgynek. A villamosenergia-iparban hosszú időn át végzett eredményes munkájuk elismeréseként négyen kapták meg a Munka Érdemrendet. s öten vették át a Kiváló Munkáért kitüntetést. (MTI) Várkonyi Péter megbeszélései O New York (MTI) Várkonyi Péter külügyminiszter New Yorkban találkozott Javier Pérez de Cuellcr ENSZ-főtitkárral A megbeszélésen áttekintették az ENSZ leszerelési ülésszakának helyzetét és üdvözölték az ülésszak konstruktív légkörét. Várkonyi Péter szerdán New Yorkban találkozott Georgiosz Vasziliu ciprusi elnökkel. Kétoldalú kapcsolataink terén egyetértettek abban, hogy a két ország közötti gazdasági-kereskedelmi együttműködés erősítése közös feladat. Sevardnadze—Samir találkozó O New York (MTI) A tervezettnél jóval hoszszabb, csaknem kétórás megbeszélést folytatott csütörtökön az ENSZ székházában Eduárd Sevardnadze szovjet külügyminiszter Jichak Samir izraeli miniszterelnökkel. Samir elmondotta, számos kérdést vitattak meg, ezek között a közel-keleti helyzetet, a két ország kapcsolatainak problémáját. Az izraeli kormányfő felvetette a szovjet zsidók kivándorlásának kérdését. Románia A „településrendezésről" 0 Bukarest (MTI) A román belpolitikában előtérben álló program a településrendezés tervének megvalósítása. A Kolozsvárott megjelenő Igazság ezzel kapcsolatban azt írja, hogy „a területrendezés szervesen kapcsolódik azokhoz a nagy feladatokhoz, amelyeket a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében ezekben az években kell elvégezni". A lap a területrendezéssel összefüggésben a néptanácsok feladataira figyelmeztet: „A közelebbi és távolabbi helységfejlesztési és rendezési célok megvalósítása, az ország helységhálózatának korszerűsítése, s ezen belül a termőföld védelme érdekében a néptanácsoknak mindent el kell követniük azért, hogy már most hozzálássanak a legsürgősebb feladatok elvégzéséhez. A régebben és újonnan kidolgozott akcióprogramok értelmében minden községben és városban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a rendezési elképzelések és tervek ütemes és határozott valóraváltására. Ebben az időszakban a néptanácsoknak ügyelniük kell arra, hogy a városokban és falvakban csak jóváhagyott engedélyekkel végezzenek új építkezéseket, s az engedélyben rögzített feltételeket szigorúan szükséges betartani. Sürgősen fel kell számolniuk az elhagyott, igen rossz állapotban levő, vagy a beépíthető övezeten kívül eső építményeket, hogy ezek ne foglaljak a helyet és ne szűkítsék 'a termőterületet." . A kolozsvári lap visszatérően utal arra, hogy a néptanácsok III. országos kongresszusán, valamint a néptanácsi elnökök idén tavasszal megtartott országos konferenciáján nyomatékosan felhívták a figyelmet a területrendezés fontosságára. Ez .utóbbi tanácskzás új, 20QÍ)-ig terjedő célkitűzéseket jelölt ki a legfontosabb problémák megoldására. Mint ismeretes, Nicolae Ceausescu is kiemelte a néptanácsok tevékenységének jelentőségét a területrendezésben. A néptanácsi elnökök tavaszi konferenciáján elmondott beszédében megjelölte, hogy „a néptanácsok biztosítsák a városrendezés es korszerűsítés feltételeit, a községek és falvak rendezési programjának megvalósítását". A szovjet pártértekezletröl Befejező szakaszukhoz érkeztek a Szovjetunióban a XIX. országos pártértekezlet előkészületei: országszerte lezárult a küldöttek megválasztása, s élénk társadalmi érdeklődés mellett folyik a tanácskozás alapdokumentumának, az SZKP Központi Bizottsága téziseinek megvitatása — tájékoztatta a sajtó képviselőit csütörtökön Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A nagykövet bevezetőként leszögezte: az országos pártkonferencia a szovjet társadalom átalakításának mérföldköve lesz; ennek megfelelően nagy várakozás előzi meg a tanácskozást, amelytől a szovjet emberek elsősorban azt várják, hogy erősítse meg mindazokat a garanciákat, amelyek visszafordíthatatlanná tennék az átalakítást, s felgyorsítanak annak folyamatát. A fokozott társadalmi érdeklődést tükröző, megkülönböztettett figyelem kiséri az értekezlet téziseinek vitáját is, amelyben a párttagok mellett a partonkivüliek széles rétegei is szót kértek, s elmondták, véleményüket, elképzeléseiket a társadalmi átalakítás feladatairól, irányairól. A nagykövet beszámolt arról is, hogy az előkészületeket kísérő viták kritikusak voltak, a megnyilvánulások Borisz Sztukalin sajtótájékoztatója gyakran igen éles hangnemben fogalmazódtak meg. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: a vezetés a társadalmi polémia alapkövetelményének azt tartja, hogy a kifejtett nézetek a szocializmus törvényes keretein belül maradjanak; a viták nem vezethetnek az egység megbontásához, a társadalom erőinek megosztásához. A különféle téves nézetekkel szemben ugyanakkor mindenekelőtt a meggyőzés, a nyílt politikai vita eszközeivel kívánják felvenni a harcot. A sajtó képviselőinek kérdéseire válaszolva a nagykövet részletesen szólt arról is, miként választották meg a pártértekezlet csaknem 5 ezer küldöttét. A kiválasztás legfontosabb újdonsága volt, hogy a delegátusokat — az SZKP történetében előszór — a dolgozók, a párttagok és a pártonkívüliek széles körű részvételével, élénk társadalmi viták közepette választották ki. Az „alulról jövő" kezdeményezések alapján, nyílt fórumokon összeállított jelölőlisták nyomán azután a pártbizottságok titkos szavazáson választották meg küldötteiket. Ezt az újfajta választási mechanizmust a soron következő pártkongresszus főpróbájának is tartják a Szovjetunióban — közölte Borisz Sztukalin. * Végezetül Borisz Sztukalin bejelentette: hamarosan a magyar olvasók is kézbe vehetik a Moszkovszkije Novosztyi című lap magyar változatát. A lap első két próbaszáma júliusban, illetve augusztusban kerül a hírlapárusokhoz, majd szeptember l-jétől heti rendszerességgel lát napvilágot. Rádióteles A BUDAPESTI PARTVÉGREHAJTÖBIZOTTSAG ÜLÉSE A budapesti párt-végrehajtóbizottság június 8-i Felmentés, kinevezés A Minisztertanács Tímár Mátyást, a Magyar Nemzeti Bank elnökét e tisztségéből 65 éves korára való tekintettel, — saját kérésére, érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt — 1988. június 15-í hatállyal felmentette, egyidejűleg Bartha Ferencet a Magyar Nemzeti Bank elnökévé kinevezte. Tímár Mátyást a Minisztertanács elnöke a kormány tanácsadójának kérte fel. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Timár Mátyás államtitkárt 1988. június 15-t hatállyal e tisztsége alól felmentette, egyidejűleg több évtizedes kiemelkedő munkássága elismeréseként nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Trautmann Kezsö, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Jeler. volt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter és Kovács Imre, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bartha Ferencet kereskedelmi minisztériumi államtitkári tisztségéből 1988. június 15-i hatállyal felmentette, egyidejűleg mint a Magyar Nemzeti Bank elnökét államtitkárrá kinevezte ülésén döntött arról, hogy június végére összehívja a budapesti pártbizottság ülését. Mint ahogyan arról *a pártaktívát korábban már tájékoztatták. Havasi Ferenc, a pártbizottság első titkára tisztségéből való felmentését és nyugdíjazását kérte. GYILASZ-ELÖADAS Jugoszláviában tiltakozást váltott ki a legismertebb ellenzéki személyiség, Milovan Gyilasz múlt heti maribori előadása. Az egykori kommunista vezetőnek 34 év után ez volt az első jugoszláviai nyilvános szereplése, s egyes kijelentéseit jugoszláv sajtószervek kommunistaellenesnek és károsnak minősítik. Egyebek között kijelentette, hogy Jugoszlávia vagy demokratikus államszövetséggé alakul, vagy egyszerűen széthullik. A jugoszláv szövetségi rádió és televízió tanácsa kommunistaellenesnek minősítette Gyilasz kijelentéseit. *