Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-10 / 138. szám
Péntek, 1988. június 10. 3 Mint a mesében. Schmidt Andrea felvételei t Dorozsmán akár kolbászból is lehetne a kerítés, annyi töltődik mostanában az áfész vágóhidján. A lencsevégre kapott harminchárom kilós sonka is a mesék világába emeli majd a „szerencsés" háziasszonyt, s elképzelhető, hogy az ótépének is segítenie kell a vásárlásakor... Pszichoszociális boncolás Immáron ötödik alkalommal találkoztak — ezúttal Magyarországon — a finn es a magyar pszichiáterek. A hétesztendős kapcsolattartás és a kétévenkénti rendszeres találkozások célja, hogy egy-egy — mindkét országban aktuális — pszichiátriai problémáról tárgyaljanak, cseréljék ki tapasztalataikat. Két esztendővel ezelőtt, amikor is a Magyar Pszichiátriai Társaság küldöttei jártak Finnországban, abban állapodtak meg, hogy a mostani magyarországi találkozón két témával foglalkoznak: az egyik az öngyilkosság, a másik a pszichoterápiás képzés. A Finn Pszichiátriai Tarsaság 20 tagú küldöttsége a napokban többek között Szegedre is ellátogatott, és így alkalmunk nyílt egy rövid beszélgetésre, Jouko Lönnqvisttel és Kari Pylkkánennel, a Finn Pszichiátriai Társaság elnökével illetve helyettesével, akiktől azt kérdeztük, miért „szavaztak" arra, hogy az öngyilkosság kérdésével foglalkozzanak a magyarországi tapasztalatcserén ? J.L.: — Nyugat-Európa országaihoz viszonyítva nálunk, Finnországban igen sok az öngyilkosság. Százezer lakosból huszonötén kövelik el. Az elmúlt két esztendőben pedig a mindenkori legmagasabb volt az önkezű halált választók száma. Az ország keleti és északi részein legtöbb az öngyilkos, valamint a falvakban, ahol a strukturális változások gazdasági problémák okozói. Főként férfiak „választják" ezt a halálnemet, a nők inkább „csak" kísérleteznek. Mára már népegészségügyi problémává lett Finnországban az öngyilkosság, éppen ezért egy jól kidolgozott programmal próbáljuk cs akarjuk csökkenteni az öngyilkosságok számát. Mondhatom azt, hogy a WHO által meghirdetett „Egészséget Finn módszer 2000-re mindenkinek" programon belül nálunk az öngyilkosság megelőzése került a középpontba. E nemzeti öngyilkossági megelőzési program lényege, hogy úgynevezett követéses módszerrel az egy év alatt elkövetett minden kísérletet, illetve befejezett öngyilkosságot megvizsgálunk. Pszichoszociális boncolásnak nevezhetjük módszerünket, azokat a többórás mélyinterjúkat, amelyek során a kísérletet tett, illetve az önkezű halállal meghalt ember családtagjaival, munkatársaival, barátaival, a környezetében élőkkel beszélgetünk. Célunk és reményünk, hogy az okok kiderítésével meghatározhatjuk intézményekre, országrészekre lebontva a megelőzés feladatait. K. P.: — A másik téma, amelyről magyarországi kollégáinkkal beszélgettünk, a pszichoterápiás képzés. Ügy véljük, hogy a lelki betegségek fénykorában ez igen lényeges kérdés. Nálunk 1984ben készült egy felmérés annak kiderítésére, milyen a finn lakosság mentális egészsége, és mire kell a legtöbb figyelmet fordítanunk. Mint ebből a vizsgálatból kiderült, a lelki gondozás, gyógyítás területén az igényeknek mindössze 20 százalékát tudjuk kielégíteni és ezt is a legjobban ellátott déli országrészben. Ahhoz, hogy ezen az állapoton mihamarabb változtatni tudjunk, mindenekelőtt lényegesen több pszichoterápiás szakembert kell képezni. Továbbá az. ország minden részén megteremtenünk a lelki beteg-gyógyítás integrált rendszerét. Ez azt jelenti, hogy betegeink gondozása szociális, biológiai és pszichológiai módszerek együttes alkalmazásával történik. K. K. Együttműködési szerződés Delegáció Odesszából Az Odesszai Autóközlekedési Kombináttól háromtagú delegáció érkezett hétfőn Szegedre a Tisza Volánhoz. A két vállalat között évek óta tartó együttműködés van, melynek keretében most Iszacsenko Anatolij — vezérigazgató, Csernoivanenko Viktor — igazgató és Irmasev Grafit — párttitkár látogatott Szegedre. Az ötnapos itt tartózkodásuk alatt látogatást tettek Bartha Lászlónál, — az MSZMP Csongrád, Megyei Bizottsága titkáránál, valamint a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátban is. A delegáció másik célja, hogy az együttműködési szerződés Jseretében — mint a testvérvállalat képviselői — megismerkedjenek a Tisza Volánnal. Megtekintették a vállalat műszaki és ipari üzemegységét, valamint a teherforgalmi üzemegységet, és ellátogattak a makói autóbusz-pályaudvarra is. Tanulmányozták a Tisza Volán számítástechnikai gyakorlatát. A két vállalat vezetői 1990-es év végéig szóló együttműködési szerződést írtak alá, amely célozza a gazdasági eredmények növelését, a közös részvételt a szocialista munkaversenyben, valamint a csereüdültetések szervezését. A delegáció tagjai baráti találkozón ismerkedtek meg a vállalat kiváló brigádjának tagjaival, majd ma, pénteken hazautaznak. T. R. Röviden így rögzíthetjük annak a hosszú folyamatnak befejező tényét, amelyet a kommunista és szociáldemokrata párt egyesüléseként emlegetünk azóta is. A központi események mellett természetesen vidéken, így városunkban is hónapokon át zajlottak az előkészületek. A 40. évforduló kapcsán Fábián Györgyöt, a József Attila Tudományegyetem tudományos szocializmus tanszékének adjunktusát arról 'kérdeztük, milyen sajátosságokat mutatott e politikai folyamat Szegeden, hogyan festett városunk politikai élete ezekben az időkben? * — 1947 tavasza már egy hosszabb időszak lezárása. A történelmi hangulat felidézéseként épp ezért talán szólni kellene arról, milyenek is voltak a pártviszonyok a felszabadulást kővető időszakban Szegeden, milyen politikai hangulat előzte meg a két munkáspárt egyesítését? — E téma 'kapcsán mindenképp szólni keli az 1947es választásokról. Akkor Szegeden az országos helyzettől eltérően a Pfejferpárt abszolút többséget szerzett. A két munkáspárt kevesebb szavazatot kapott. A kommunisták a leadott voksok 15,6 százalékát, a szociáldemokraták 11,4 százalékát mondhatták magukénak. De ez is nagy számnak mondható. Egyben jelzi, hogy Szegeden mind a munkásmozgalomnak, mind a jobboldali pártoknak erős befolyásuk volt. Ennek köszönhetően a munkáspártok erősen egymásra voltak utalva, s joggal mondhatjuk, hogy bonyolult, nehéz politikai közegben vívták pártharcaikat. De- 1947-ben kiéleződött a két párt viszonya is — akárcsak az ország más területein. Máshol ugyan keményebb csatákat vívtak, de a tények azt mutatiák, hogy Szegeden is ebben az időszakban volt a legkisebb egyetértés a két párt között a felszabadulást követően. Természetesen ennek ellenére éltek a munkásegvséget erősítő tényezők. Ekkoriban fő feladatként a választási harcban sérüléseket szenvedett együttműködést kellett helyreállítani. Végül ez sikerült is. A kommunista párt ez időszakban kettős politikát folytatott. Egyrészt erősíteni kívánta a baloldalt, s ennek érdekében előfordult az is, hogy erőszakosan beavatkozott a szociáldemokrata párt belső ügyeibe, az SZDP baloldali csoportosulása mellé állva. Ez a tény sokszor nem erősítette a két párt kapcsolatát. Emellett folytak az átlépések is, 1947 végén, 48 elején egész szervezetek léptek át a szociáldemokrata pártból a kommunista pártba. A tények között meg kell emA Magyar Kommunista Párt IV. és a Szociáldemokrata Párt XXXVIII. kongresszusa 1948. június 12én ült össze. Az előbbi az Országház kongresszusi termében, utóbbi az újvárosháza dísztermében tanácskozott. Ez a két kongresszus már a déli órákban befejezte munkáját, s délutánra nagygyűlést hirdettek a Hősök terére. Este pedig az Operaházban tartották meg a két munkáspárt egyesülési kongresszusának díszülését A következő két napon a Parlament üléstermében már a Magyar Dolgozók Pártjának I. kongresszusa tanácskozott. líteni, hogy a hazai és nemzetközi helyzet nagyban hozzájárult a munkásegység erősödéséhez, s az akkori politikai viszonyok között a 40-es évek szocializmusképének megfelelően a kommunista párt eztcsak pártfúzió keretében tudta elképzelni. Szegedi érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a szociáldemokrata párt helyi baloldali szárnya egy memorandumot 'készített negyven aláírással, amelynek lényege az volt. hogy az SZDP lépjen fel a párt jobboldala ellen. Ez a harc végül is országos szinten dőlt el. — Mint ahdgy az is, hogy a fúziót meg kell vallósítani. Hogyan zajlott ez Szegeden, milyen erőkkel képviselték magukat a pártok? — A két párt taglétszámáról csak hozzávetőleges adatokkal rendelkezem. Ezek szerint a nagy-szegedi pártbizottság területén (ez túlnyúlt Szeged 'közigazgatási határain, hiszen a falvak és tanyák kommunistái is Szeged irányítása alá tartoztak) 16 ezer 500 tagot számlált az egyesüléskor az MKP Ezzel egy időben a szotiáldemokrata párt taglétszáma körülbelül 6 és fél-7 ezer körül mozgott. Ami pedig az egyesítést illeti: tavasszal létrejött a nagy-szegedi egységbizottság, amely feladata az egyesülés részletes előkészítése volt Ebben öt kommunista (Zöld Sándor, Tombácz Imre, Kövi Béla, Komócsin Zoltán és Erdős János), valamint négy szociáldemokrata: Simon Béla, Pintér Géza, Antalffy György és Papdi György dolgozott. Az egyesülés előkészítéséhez kapcsolódva föladatként tűztek ki mindkét párt megtisztítását is, hiszen 1945—47 között a párttagság igencsak felhígult. Az egységbizottság munkája nyomán április 20-án tartották az első egyesülési taggyűléseket Szeged üzemeiben. A szegedi ikendergyár például országosan is az elsők között valósította meg az egyesítést. Az egyesülést kimondó városi kongresszust pedig május 9-én tartották. A folyamatról talán annyit: megközelítőleg úgy zajlott, mint általában az országban, az egyesítés centralizált, irányított volt. Ezt támogatta az a vágy is, hogy a munkásosztálynak egy pártja legyen, mivel Liebmaxm Béla felvétele A két párt egyesülése utáni első nagygyűlést Szegeden a nemzeti színházban tartották ettől várták, hogy megszűnnek a korábbi gondok. Tény ugyanis, hogy a két párt néha keményebben harcolt egymással, mint a jobboldallal. Várták azt is a pártegyesítéstől, hogy az új párt az addigiaknál hatásosabban képviseli a munkásság érdekeit. A problémák az eítérő múltból, ideológiai nézetekből adódtak. Az egyesítes kapcsán szólni kell néhány negatív jelenségről is. így például arról, hogy bár igyekeztek biztosítani a szociáldemokraták megfelelő 'képviseletét a Magyar Dolgozók Pártjában, de ennek ellenére az egyesülés inkább a szociáldemokrata pártszervezetek beolvasztását jelentette. Ez a tény Szegeden is jelentkezett Hasonló gondot okozott a bizalmatlanság is, amejy bizony kölcsönös volt mindkét párt tagjai részéről. — Napjainkban mind többet tudunk meg e korszak tényeiről. Az' új ismeretek mennyire befolyásoljak a pártegyesités értékelését? — Véleményem szerint a két munkáspárt egyesülésének történelmi jelentősége ma is vitathatatlan, függetlenül a negatív (kísérőjelenségektől, a későbbi eseményektől. A szocializmus felé vezető lehetőségek közül ez feltétlenül az egyik út volt, s miközben mai fejjel gondolkodunk, meg kell értenünk, milyen hangulat alakult ki az országban az akkori nemzetközi és belső viszonyok között. Például azt, hogy a negyvenes évek munkásideológiája nem is tudott mást elképzelni, mint fúzióval megvalósítani a munkásegységet. De amikor megemlékezünk, érdemes figyelni a tanulságokra is. A pártegyesités után jelentkező gondok jórészt abból származtak, hogy tulajdonképpen a tényleges egyesítés nem valósult meg. Gondolok itt arra, hogy a szociáldemokrata mozgalom több évtized során kialakult gyakorlatát, a pozitív hagyományokat nem egyesítették a kommunista párt haladó hagyományaival. Csak egy példa: a párton belüli demokrácia. A szociáldemokraták e területen egy eléggé szabad, komoly vitakultúrával rendelkező gyakorlatot alakítottak ki. Ha ezt sikerült volna megőrizni, talán nem alakul ki az a túlzott cent-ralizmus. amely az MDP-t jellemezte. Károkat okozott emellett a lehetséges poli-. tikai alternatívák figyelmen kívül hagyása, a bizalmatlanság, s különösen rányomta bélyegét az egyesülésre a kommunista párt már emiitett, túlzott centralizmusa. A hibák, gondok felvázolását már csak azért is fontosnak tartom, mert úgy érzem, hogy napjainkban,amikor oly gyakran vetődik föl a párt megújulásának szándéka, sok hasznot hozhatna, ha például mi is fölidéznénk néhányat a szociáldemokrata és kommunista párt haladó hagyományaiból. Bátyi Zoltán Negyven éve egyesült a kommunista és a szociáldemokrata párt ,Történelmi jelentősége ma is vitathatatlan..." V