Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-09 / 137. szám

1988. június 9., csütörtök Korszerűsített csempegyár Sikeres próbagyártás után megkezdődött a termelés a zalaegerszegi székhelyű Za­lakerámia korszerűsített tó­fej i burkolólap-gyáregységé­ben. Az olasz szakemberek közreműködésével végrehaj­tott több mint 170 millió fo­rintos rekonstrukcióval le­hetővé vált a hagyományos kétszeri égetésről az egy­szeri, úgynevezett gyors­égetésre történő átállás. A modern, számítógép-vezérlé­sű eljárással napi 2 ezer lapot készítenek. A képen: Lukács Sándor a kemencét irányító számítógépet prog­ramozza. Hamar munka ritkán jó... „Ez igen, ez dekoratív! Ez meg mintha már túldí­szített volna! S a másik? Az az egyszerű, sima fehér falú?" Séta vagy rohanás közben is meg-megállunk egy-egy épülőfélben levő, vagy frissen elkészült lakó­ház előtt. Megnézzük, latol­gatjuk, ki lehet az építtető­je, a kőművese, az ácsa. S vajon ki a tervezője? Tényleg, kik terveznek magán- és társasházat, ka­csalábon forgót és egyszerű kivitelűt, milliókat érőt, vagy „olcsóbb" átalakítást, felújítást? A jelenleg érvé­nyes szabályozás szerint öt kategóriába soroltatnak, akik felkerülnek a magán­tervezők névjegyzékébe. Az „elit", a vezető tervezői jo­gosítvánnyal rendelkezők, a •benyújtott, elbírált építé­szeti tervek 11 százalékát szignálták kézjegyükkel az elmúlt két évben Szegeden, a mérnökök a 32 százalékát, az" üzemmérnökök a 20 szá­zalékát. A legnépesebb a kéí' technikusi kategória mezőnye: az általuk készí­tett tervek 35-36 százalékos arányából 8-9 százalék az egyedi terv, a többi: típus­terv adaptálása az adott te­lekre, illetve valamilyen gazdasági funkciójú épület terve. Az arányok beszéde­sek: hallottam olyan véle­ményt, miszerint magára valamit is adó tervező nem szívesen lesz partnere. a magánépíttetönek, hiszen a ráfordított idő, a menet közbeni tervezői művezetés, a megrendelő óhajának sok­szor ellentmondó szakmai vitafolyam nagysága nem áll arányban a jelenlegi ter­vezői díjakkal. Olyan véle­kedés is van, hogy „nem kell sokat lacafacázni az építtetővel, az ő pénze, ö bánja, ha használhatatlan desz a fürdőszobája, vagy nem szellőzik a kamrája, bútorozhatatlan a szobá­ja .. ." Azért a dolog nem ilyen „kétsarkú", hiszen a tisztes többség, ha már egyszer magántervezésre adja a fe­jét, megpróbál egyensúlyoz­ni a szakmai igényesség és az építtető elképzelései kö­zött. S érdeke, hogy ezt te­gye: munkája minősége megméretik szakértők — magántervezéssel nem fog­lalkozó — .bizottsága előtt. Építéstervezési szakértői bi­zottság (a továbbiakban: észb) működik Szegeden — a városkörnyék községeire is kiterjedő hatáskörrel —, s a megyei tanács mellett is. S mivel a 'két testületitek a megye egészére van rálá­tása, s minden építész által készített tervbe betekintési, szakmai véleményezési al­kalma, érdekes lehet, ők ho­gyan ítélik meg a magán­tervezési gyakorlatot, s az ezáltal létrehozott épített környezetet. (A közelmúlt­ban véleményüket meg is osztották az érintett építé­szekkel, mérnökökkel, tech­nikusokkal, annak reményé­A tervező egyensúlyoz, a bizottság minőséget véd ben, hogy néhány ' tabut megdöntsenek, s nézeteik közelítsenek egymáshoz.) Ismét csak néhány beszé­des szám kínálkozik segítsé­gül: Szegeden az észb a két év alatt benyújtott tervek 30-32 százalékát találta olyan minőségűnek, ami alapján változtatás nélkül felépülhet egy ház. Kisebb kiegészítést, javítást, pótlást ajánlottak a bírált tervek 55-60 százalékánál, s majd minden tizedik tervre kel­lett azt mondani: leveri a szakmai mércét, tessék át­dolgozni! (Ilyen szóródás láttán kissé furcsa, hogy az építtetők esetlegesen vá­lasztanak maguknak terve­zőt, nem ritkán olyat bízva meg, akinek sorozatban dobja vissza tervét az észb ... Aligha véletlenül ejtette el a megjegyzést a megyei főépítész a már em­lített fórumon, hogy akinek kétszer egymás után át kell dolgoznia terveit, azt fino­man figyelmeztetik a gon­dosabb munkára. Az idén már háromszor fordult ez elő. S nem is igen érthető, hogy az egyik tervező azzal fellebbezett: az ó terveinek alig felét adta vissza a bi­zottság ... Mellesleg egy év alatt az illető 160 terv alá írta a nevét. Három napja sem volt egyre, elképzelhető a minőség!...) Az egy év alatt Csongrád megyében elbírált 1500-nál több terv alapján más kö­vetkeztetések is levonhatók, mint hogy „hamar munka ritkán jó". Stiláris zűrzavar, agyond iszítettsée, a környe­zetbe illesztés hiánya, a ki­alakuló utcakép semmibe­vétele, az épület belső funk­cionalizmusának hibái, gaz­daságtalan kialakítás, a fel­használt építőanyagok ösz­szeférhetetíensége — íme, a leggyakoribb érvek az észb-k írásos véleményei­ben. S az ok? Leggyakrab­ban a szakismeret hiánya. Amelyről azt meséli az Ybl Miklós főiskola egyik veze­tője, hogy hallgatóik a kép­zés alatt bőszen tiltakoz­nak az építészeti ismeretek ellen — arra hivatkozván, ők úgyis a 'kivitelezőipar­ban helyezkednek el — az­tán diplomázás után rövid­del beadják jelentkezésüket az üzemmérnökök: tervez­nének is... Hogy milyen eredménnyel, az a megyei adatokból 'kiderül: tízszer annyi tervet ad vissza a megyei észb kisebb javítás­ra, mint amennyit egyből elfogad, s a bírálatra be­nyújtott tervek majdnem egynegyedét kívánja „vi­szontlátni" — átdolgozás után. Ez a szegediétől elütő és feltűnő aránytalanság azzal is összefügg persze, hogy a megyei észb elé sok kis te­lepülés sok kis gazdasági épületének terve is odake­rül. Azon a gyakorlaton ta­lán változtatni is kellene, hogy — sarkítottan fogal­mazva — kutyaólakat Ybl­díjas építészek bírálnak el, munkaidejükön túl, s hát nem éppen első rendű díja­zásért. (Atlagot számoltak: 27 forintot kap az észb-tag. Pedig lehet, hogy több órát foglalkozik egy-egy tervvel, mint aki azt „megrajzol­ta" ...) Az észb-tagok és a ma­gántervezők. találkozóján a tudósító természetesen azért vett részt, hogy a szakmai belügyekből levonható köz­érdekű tapasztalatokat adja közre. Ilyeneket talán talált már az olvasó az eddigiek között is. De érdemesek a fi­gyelemre a szegedi szakmai bizottság egyik, vezetőjének jótanácsai is — hiszen bár­ki lehet még abban a hely­zetben, hogy üzleti kapcso­latba kerül egy magánter­vezővel. Tehát: a tervezője kiválasztása előtt nézze meg az illető már elkészült mun­káit — ebből már lehet kö­vetkeztetni az építész, a mérnök, a technikus igé­nyességére, szaktudására. De ha választott, akkor hallgasson is rá! Fogadja el szakmai érveit, ajánlásait, konzultáljon vele sokszor, mielőtt véglegesítenék az építendő lakás, műhely, ház terveit. Sok utólagos bosz­szúság előzhető meg úgy, ha nem „tegnapelőttre" ren­delik meg az építésztől a tervet, hanem neki is hagy­nak időt. Es bár egy építke­zésnek már a kezdetekor is minden fillér számít, ne sajnálják az esetleges több­letköltséget attól, aki már eddigi terveivel bizonyítot­ta: az építéstervező jól érti szakmáját, az észb-k sem találnak hibát munkájában. Ez a többletköltség ugyanis megtérül — a kivitelezés idején. Pálfy Katalin A kormánynak határozott célja a gazdálkodás admi­nisztrációs terheinek csök­kentése. Ehhez mindenek­előtt az állami statisztika adatszolgáltatási igényeinek, a gazdálkodó szervezetek ad­minisztrációs kötelezettsé­geinek áttekintésére van szükség. Medgyessy Péter, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese felkérte a Magyar Könyv­vizsgálók Egyesületét az ad­minisztráció csökkentését célzó munka szervezésére. Az egyesület elnöksége, il­letve a Számvitel- és Ügy­viteltechnika szerkesztősége tegnap, szerdán az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatóságán meg­Harc a fennmaradásért E llentmondásokkal terhelt gazdasá­gunkban a nemrégiben még siker­ágazatnak elkönyvelt mezőgazda­ság mára eljutott arra a pontra, anoi a fokozódó szorításokat egyre nehezebben képes elviselni. Az elvonások évről évre növekedtek, míg a támogatásokra egyre kevesebb jut a költségvetésből, s várha­tóan, a közeljövőben még kevesebbet tud áldozni e célra az államháztartás. Az alaptevékenység ráfordításait egy közepes természeti adottságok között dolgozó üzemben elérhető terméshozamok szerint ismerik el a felvásárlási árak. Így az en­nél gyengébb termőhelyen gazdálkodók; nem képesek csak. a piaci mechanizmusok révén érvényesülni, politikai és népgaz­dasági megfontolásokon múlik további sorsuk. Először is el kell dönteni, miből meny­nyire van szüksége az országnak, ez a belső fogyasztást tekintve, nem is olyan nehéz kérdés, csakhogy ott az export. Ugyanis, amíg más ágazatok) olcsóbban kitermelt dollárokkal nem rukkolnak elő, a külkereskedelem viszonylagos egyensú­lyához, az adósságterhek törlesztéséhez minden megfogható, még a drágán meg­szerezhető centekről sem tudunk lemon­dani. Ez egyértelműen a hatékonyság el­len hat. Egy kisebb feladatokra átállított mezőgazdaság mindenképpen versenyké­pesebb tudna lenni, csakhogy akkor nem tartható az eddigi elv, mely szerint föld parlagon nem maradhat Kevesebb em­bernek teremtene fő- és mellékállásbeli megélhetést Nem is lenne ez gond, ha ezt a tömeget egy más, fejlődő és a vi­lágpiacon magasan jegyzett tevékenység, ágazat fel tudná szippantani. Egyelőre ennek még a jele sem látszik. Ha viszont, nem tudunk a mezőgazdaságban éssze­rűen visszalépni, ha az eddigiektől eltérő formában is, de a termelési feltételek szükségszerű alsó határán is biztosítani kell azt a bevételt, amely a tisztességesen dolgozó üzemeket életben tarthatja. Ez lehet továbbra is támogatás, vagy a rosz­szabb adottságokat figyelembe vevő, vagyis magasabb mezőgazdasági árszint. Nem népszerű inflációs időkben ilyesmit feszegetni, de az ágazat gondjai is feszí­tőek. Az előbb vázolt fő kérdéseket tekintve, átmeneti kort, a bizonytalanság időszakát éljük, csakhogy a „frontvonalon" a ter­melésben ezt ép bőrrel megúszni nem is olyan egyszerű dolog. Ha a betegséget nem tudjuk egészséges életmóddal megelőzni, maradnak a pirulák, amelyek köztudottan nem mentesek a mellékhatásoktól sem. A Kisteleki Üj Élet Tsz erőfeszítése tipikus példája annak, hogy a legyengült szer­vezeten mar csak a doppingszerek segít­hetnek. Kérdés, meddig. Az attól függ, milyen szert választottak, s a jövőben is hozzá tudnak-e jutni. Tavaly hajszál híján sikerült csak el­kerülni a veszteséget. A legnagyobb ki­esést a fagy miatt tönkrement szőlő okoz­ta, 16 millió forintnyi bevételtől estek el. Épp a nagy hidegek miatt kellett kiszán­tani háromszáz hektár árpát, s az utó­vetemény, a szemes cirok sem vált be, kevés volt rá a csapadék. Az egész nő­vénytermesztésben csak a napraforgó ós a lucerna felelt meg a várakozásnak. Az állattenyésztés jövedelmezőségi pozíciói nem teszik lehetővé — mint ahogy általá­ban más gazdaságokban sem —, hogy el­lensúlyozza az elmaradt hozamot. Az ezerkétszázas szarvasmarha-összlétszám­mal, sok-sok erőfeszítés árán elérték, hogy legalább nem lett veszteséges. A homokon nélkülözhetetlen szerves trágya az, amiért foglalkozni kell vele. A pecse^ nyecsirke- és -libatartás színvonala nem ütötte meg' az elvárhatót, ebben saját hi­bájuk. a nem kellő tartást fegyelem is közrejátszott. Az eredményes ipari tevé­kenység volt a mentőöv, bevétele 10,6 millió forinttal haladta meg a kiadást. Az idei év sem tűnik problémamentes­nek a növénytermesztésben. A tavaszi fagy a 126 hektáros fiatal, minőségi sző­lőben a mutatkozó termés háromnegye­dét vitte el. Talán az 54 hektárnyi kövi­dinka az, amely még részben regenerá­lódhat. A nyári almából is látható a ter­méskiesés. Azt már a saját kárukon meg­tanulták, hogy az árpatermesztós rizikója túlzott e vidéken, a rozs és a búza ma­radt a kalászosok vetésszerkezetében. A további előnyös változtatások még csak elméletben léteznek, s ez a melioráció és» az öntözésfejlesztés. A réti talajú ópuaz­taszeri határrészben az idén, állami tá­mogatással, 312 hektáron végzik el a me­liorációt Ennek kétharmad része altalaj­visszanedvesítésre is alkalmas. A fennma­radó harmadon felületi öntözést valósíta­nak meg, majd amikor erre is telik. Vagyis a határidő bizonytalan* A nagy mennyiségű takarmánygabona-szükséglet biztonságom megtermelésének ez egy fon­tos alapfeltétele. A homoki víztározó ki­alakításával a szántóföldi zöldségtermesz­tést szeretnék megerősíteni. Támogatás nélkül erre is kevés az erő, így a megyei tanácsnál, sok más szövetkezettel együtt, a várakozók listáján szerepelnek. A baromfitartásban az idén sikerült a súlygyarapodást és a minőséget javítani. Az elönevelőt most alakítják át fűtöttre, s ez jelentős előrelépés. A húsmarhatar­tásban a nagy testű Charolais és a ma­gyar tarka keresztezésétói várnak ered­ményt, a kezdeti tapasztalatok biztatóak. Az elmúlt hetekben hízólovak exportér­tékesítését kezdték meg, ez is egy pró­bálkozás. A kihelyezett állattartással két éve foglalkoznak, elsősorban hízómarhát és baromfit tartanak így a tagok. Az év eleji hitel szigorítás reménytelen helyzetet teremtett, március elején végre sikerült pénzhez jutni. Csak a legszüksé­gesebb vásárlásokra futotta, a még- ta­valy év végén leszállított gépeket, műtrá­gyát egy kis határidőcsúszással tudták ki­fizetni. Az idén 25 millió forintos a hitel­igényük, melynek nagy részét már fel­vették, ez tízmillióval kevesebb a tavalyi­nál. A szigorúbb költséggazdálkodás lét­érdek, hisz a kamatoknak megfelelő nye­reségszintet lehetetlen az alaptevékeny­ségből kihozni. A „fogyókúra" során öt­tel csökkentették a függetlenített vezetők számát. Mindezek a kis lépések nem elegendő­ek az irányváltoztatáshoz, a külső forrá­sokra egyre inkább rászorulnak. Az idén az ipari ágazatban az átalánydíjas, bedol­gozó vegyes formáról a tisztán átalánydí­jasra tértek át. Jelenleg ez kevesebb rá­fordítást, tőkét igényel. Ha a szövetkezet saját, 227 fős aktív dolgozói létszámához viszonyítjuk, jejentős tétele ennek az or­szág különböző területén dolgozó 150 embernek és teljesítményének a súlya. Tevékenységük nagyvállalatokhoz kapcso­lódó szolgáltatások, műanyag- és fémter­mékgyártás. Itt sem nyereséges minden terület, ezeket folyamatosan felszámolják, s újakat szerveznek helyette. Egy 37 fős építőipari, egy 18 fős szabó-varró, s egy kisebb víz-gáz szerelő részlegüknek mond­tak búcsút emiatt, s hasonló sors vár a solti műanyaggyártóra. Ebből is látszik, bizonytalan, szinte kiszámíthatatlan a te­rep, de amíg a végeredmény hasznot mu­tat, nem szabad abbahagyni. Mindez azonban csak addig járható út, míg az iparosoknak is kedvező ez a szabályozók adta lehetőség. A z alapprobléma mélyebben, a ked­vezőtlen termőhelyi adottságokban, az alaptevékenység alacsony jöve­delmezőségi pozícióiban sűrűsödik. Jó lenne megérni, hogy egyszer már ne a „mellékes" legyen a fő megélhetési for­rás. Remélhetően, ebben az irányban is hoznak változást az elkövetkezendő évek, s az egészséges gazdasági szerkezet nem kényszerít ilyen mértékű „doppingolásra". Tóth Szeles István Kevesebb adminisztrációt beszélést tartott, meghívott szakemberek részvételével. Májer János, a folyóirat megyei tudósítója a követ­kezőképpen foglalta össze az értekezleten elhangzottakat: a hozzászólók egy része — bár a legmesszebbmenőkig egyetértett a kitűzött céllal, az adminisztráció csökken­tésével — nem bízik túlsá­gosan a kedvező változások­ban. Az adminisztratív munka csökkentéséről ugyanis igen sokat volt szó már eddig is, de érdemi cse­lekvésre nem került sor. így aztán nem csodálható, hogy még a szükséges adminiszt­rációs tevékenységet is nem­kívánatos bürokráciának vé­lik sokan. „Ha az adatké­rőnek fizetni kellene az in­formációért — rögtön keve­sebb infóra tartana igényt" — mondta a hozzászólók egyike. Volt, aki azt hang­súlyozta: a jelentések határ­ideje annyira szűkös, hogy gyakran lehetetlen megbíz­ható információhoz jutni. Mindebből az derült ki el­sődlegesen —, s ezzel a tes­tület egyet is értett —, hogy a rendteremtésnek, az ésszerűsítésnek az ügyvi­teli munka egészére ki kel) terjednie. F.Ca. Vegyes vállalat alakult Az Állami Biztosító és az Avus GMBH, ausztriai szék­helyű nemzetközi kárrende­zési és biztosítási tanácsadó vállalat vezetői szerdán ve­gyes vállalat alapítására társasági szerződést írtak alá Budapesten. Az Avus AB Kft. néven, 1,5 millió osztrák schilling alaptőkével létrehozott ve­gyes vállalat kapcsolódik az Avus négy földrész 14 or­szágának 17 városában 30 éve -működő hálózatához. A társaság budapesti szék­hellyel, ez év október l-jé­től kezdi meg működését. 4

Next

/
Thumbnails
Contents