Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-02 / 131. szám

Csütörtök, 1988. június 2. 3 Baleseti statisztika A Központi Statisztikai Hivatal most közzétett adatai szerint Magyarországon évente a lakosság öt százaléka, mintegy félmillió ember szenved balesetet, közülük nyolcezren ennek következtében meghalnak. S bár a közvélemény a baleset fogalmát általábarf közlekedési, és üzemi szerencsétlenségekkel kapcsolja össze, a mostani felmérés szerint a halálos balesetek 67 százaléka otthon, vagy például sportolás, barkácsolás közben történik, nem a munkahelyen és nem az utcán. Hasonlóak az arányok a nem halálos kimenetelű baleseteknél is. A balesetek nagyobbik hányada — a felmérés szerint 57 százaléka — a férfiakat éri, figyelemre méltó azonban, hogy az otthon történt sérülések és halálesetek mindkét nemnél hasonló gyakorisággal fordulnak eló. A baleseti sérülteknek átlagosan egynegyede szorul kórházi ápolásra, s 5 százalékuk tartós betegséget vagy maradandó fogyatékosságot szenved. A legveszélyeztetettebb korcsoport a 15-19 éves fiúké, ezt követően a 30-39 éves férfiaké. Otthon elsősorban az idősebb, 70 éven felüli nőket éri baleset, többnyire a háztartási munka során. A leggyakoribb a kéz- és lábtörés, csontrepedés, de sok a zúzódás, a rándulás és a ficam Halálos baleset mostanában évente kétszer annyi történik, mint 25 évvel ezelőtt. A legnagyobb mértékben — három és félszeresére — az otthoni halálos kimenetelű tragédiák száma növekedett. A viszonteladók ellátásáról A füszért és a rugalmasság A minap fölkerestem irodájában B.enedek Tibort, a Tisza Füszért igazgatóját, aki — mivel egyúttal a tanács termeltetési és ellátási bizottságának elnöke is — a kiskereskedők áruellátásáról tájékoztatott. Később megérkezett Újházi Béla, a Fonógyári úti füszért-raktár igazgatóhelyettese és Martonosi István, a Kisosz megyei titkára is. Martonosi megjegyezte: 'keseregnek a magánkereskedők, mert a raktárban csak hétfőnként meg csütörtökönként van göngyölegátvétel ... És most jön a lényeg. Benedek Tibor ugyanis közbeszólt: — Most, itt helyben, elrendelem, mindennap legyen átvétel! Nem vacillált tehát, nem habozott, nem alakított operatív bizottságot... Elrendelt valamit, mivel jól tudja: a hatékonyság egyik fö öszszetevője a gyorsaság, s ez a kereskedelemben nem nélkülözhető — ha fejlődni, győzni akar a vállalat. A füszért ugyanis újabban már kereskedik, nem pediglen elosztási politikát gyakorol. A szocialista nagykereskedelem nem túl régen még megengedhette magának az elosztó szerepének vállalását — ma már nem. Gombamódra alakulnak ugyanis, úgyszólván a semmiből, a legkülönbözőbb kis- és nagykereskedelmi szervezetek, kft-k. A magán-, állami és szövetkezeti kiskereskedelmet, közületeket a Tisza Füszértnek kell mindenképpen ellátni áruval, mert különben máshonnan szerzik be az árualapot. A kétmegyés vállalat vezetői és dolgozói legteljesebb mértékben alkalmasak feladatuk ellátására. Sajnos azonban az egyéb füszértek hatósugarába Csongrád és Bács megye nagyboltjai, ABC-üzletei is beleférnek még, de a gazdaságtalan tanyai és kisbolti ellátás mindig a Tisza Füszért feladata volt. A társvállalatok éppúgy beszállítottak erre a területre, mint ahogy a Tisza Füszért is szállít árut például a fővárosba. Mindez persze — mondta Benedek Tibor —, azonkívül, hogy ésszerűtlen, népgazdasági károsítás is, ami megszüntetendő. A füszérteknek mindenekelőtt saját területük ellátására kell elsődlegesen törekedniük. Ennek egyik nagyon fontos föltétele a korszerű árutárolási lehetőség. Korszerűségen nem az értendő, hogy minden hipermodern, csillogó, valamint villogó, hanem: a viszonteladók mindig anynyi, s éppen olyan áruhoz juthassanak, amire pillanatkereslet van, és ezen áruk a lehető leggyorsabban az üzletekbe kerülhessenek. (Ez utóbbi a kiskereskedőnek — főként, ha magánkereskedő! — létföltétele, hiszen nála „egyenes adásban", azonnal csapódik le a kereslet, az érdek.) Az önkiszolgáló és önkiválasztó raktározási lehetőség, úgy látszik, nemsokára javulni fog némileg: a Maros utcai füszért-raktár (a Sóház). ahol ma még más cégeknek is van érdekeltségük, július elsejétől önálló eazdálkodási egységet képez. Az egységesítés pedig kedvezően befolyásolja majd a kiskereskedők áruellátási föltételeit is. Legutoljára a dorozsmai vízügyekről A harmadik változat Ha képp egy dolgot kétféleis meg lehet oldani, ott biztos, hogy a legjobb a harmadik megoldás. Ekképp áll — úgy tűnik — a dorozsmai kiskertek vízellátásának ügye is. A kiskundorozsmai zártkertekben jórészt talajvízre fúrták a kutakat, azaz tele vannak nitrittel, nitráttal, ammóniákkal, miegyébbel. A tulajdonosok egy része — megsokallva az áldatlan állapotot — Hofgesang Péter tanácstag, illetve Joó Antal területpolitikus által értesítette a vízműveket az igényről: vezessék be a zártkertekbe a vizet! — A vízmű az ügyet készséggel föl is vállalta, csupán a megvalósítás lehetséges konkrétumai körül mutatkoztak némi eltérések. Az első változat megfogalmazóig szerint az lenne a legjobb, * ha a zártkertek Szeged vízhálózatából kapnák az éltető folyadékot. A második változat ezzel szemben fölhívta a figyelmet: az előző megoldás megvalósulása magában rejti azt a lehetőséget, hogy a nyári kánikulák idején se Szegednek nem lenne elegendő vize, se Dorozsmának. Nem beszélve arról: a városi tanács — kellő mennyiségű pénz hiányában — nem támogathatja ezt a megoldást. Tehát csakis egy önálló, helyi vízbázis létrehozása vezetne célra, melyhez nem kell más, mint egy hidroglóbusz, s néhány hasonló csekélység. A harmadik — — változat, amint váts Gábor, a vízmüvek főmérnöke elmondta, lényegileg az előző finomított, főként pedig olcsóbbá tett mása: a tervekben nem hidroglóbusz, hanem tározómedence szerepel. Helyi vízbázist alakítanak ki tehát, tározómedencével, illetve gépházzal. A vízbázis teljesítménye igen nagy lesz (4 ezer köbméter/nap); önköltsége pedig 20 millió forint. A vízigények figyelembevételével a vízművek a következő költségmegoszlást tartja arányosnak: 10 millió forint terhelje a kiskerttulajdonosokat (egy telekre 5 ezer 300 forint jut), 6 millió a vízműveket, s 4 millió a területen levő, vizet igénylő vállalati üdülőket. A vízművállalatnak e pénzmennyiség a rendelkezésére áll, s a vállalati üdülök jó része is átutalta már a rájuk háruló összeget. A vízhálózat-építés megkezdéséhez szükséges pénzmennyiség tehát máris a kivitelező rendelkezésére áll. A vízbázison kívül vezetékrendszerre is szükség van. Kell egy 2 kilométer hosszúságú, 300 milliméter átmérőjű; aztán egy nem kevesebb, mint 25 kilométeres, 100-as átmérővel rendelkező; s végül egy 2 és fél kilométernél valamivel hosszabb, 150 milliméter „belvilágú" csővezeték. Ennek kiépítése a kerttulajdonosoknak összesen 22 millió, azaz telkenként 11 ezer 600 forintjába kerül. Hátravan még a bekötés, mely telkenként 5 ezer 1006 ezer 500 forintot visz el, az utcai vezetékátmérőtöl függően. E költség a bekötővezeték és a vízóra árát tartalmazza; a vízművállalat egyébként előregyártott, műanyag aknát is tud adni az igénylőknek, de csak végleges eléggé drágán, 7 ezer forinezt Ko- tért. Ezt nem számítva, ha a fenti három tételt összeadjuk, 23 ezer forint körüli összeg jön ki telkenként. Ennyibe kerül tehát a jó ivóvíz Dorozsmán, amit legkönnyebben polgárjogi társulásba tömörülve lehet előteremteni; hitelt egyébként az OTP, s a dorozsmai takarékpénztár is adhat. Az árak egyébként földmunka nélkül értendők, és az előregyártóit aknát nem igénylők a vízóraaknát is maguk készítik el a tervek szerint — mondta Kováts Gábor. Most pedig, hogy félreértések ne adódhassanak, a bekötési tervben szereplő utcák jegyzékét közöljük: az egyik tömböt a Kövidinka. a Venyige, a Rügy, a Berkenye, a Kökény, a Fürt és a Kikirics utcák, a másikat pedig a Harmincadik, a Domaszéki, a Tizenhatodik, a Tizennyolcadik, a Huszadik, a Huszonegyedik, a Huszonhatodik és a utcák. valamint a Maty-ér — Subasai főcsatorna partja alkotja. Amint tehát a polgárjogi társaságok akár utcánként, akár egyéb módon megalakulnak, s a rájuk háruló összegeket befizetik, a bekötési munkák megindulhatnak. Néhány hónapon belül pedig ott lehet minden utcában az egészséges, jó ivóvíz. F. Cs. Az új egység területén Varga József igazgató vezetett minket végig, s elmondta: a kiskereskedők gyakran órákat kényszerülnek a számlázásra várakozni, pedig az idő — pénz. Benedek Tibor erre azt felelte: az új szevezetben meg szeretnék valósítani az egy órát meg nem haladó várakozási időt. Nem kizárt, hogy a várakozással eltöltött időt árengedménnyel semlegesíti majd a füszért; persze, ez a kiskereskedőket nem biztos, hogy lelkesíti majd. hiszen nekik nem pénz kell, hanem gyorsaság. Meg is kérdeztünk néhány, kézikocsiját éppen megpakoló kiskereskedőt: mik a tapasztalatai, hogyan értékeli a raktár mostani ellátottságát? — Hiányzik a Mulatt, az Otthon, a Sláger Extra kávékeverék — mondta Gera József, akinek Makón van üzlete. — A Fonógyári úton van ezekből? — kérdezte Űjházi Bélát a Füszért-igazgató. s az igenlő válasz hallatán úgv intézkedett, hogy azonnal szállítsanak Gerának ezekből, annyit és oda, amennyit és ahová kért. Ez persze csak „tüneti kezelés"; az igazi az lesz, mikor igazgatói rendelet nélkül is kap árut a viszonteladó. — Katona László, mórahalmi vendéglős megfelelőnek talált mindent: Tóth Imre viszont, akinek Hattyason van üzlete, már kevésbé volt elégedett; a lassúságot kifogásolta főként. A korszérú számlázás — melynek hiánya a legtöbb várakozást okozza — csak korszerű számítógépekkel oldható meg. Üjházi Béla bemutatta a tízezer négyzetméternyi fedett területű Fonógyári úti füszért-raktárat. illetve az ott folyó régi. nehézkes. tévedésre esélyt adó lyukkártyarendszerű számlázási eljárást is. De az újonnan leválasztott, légkondicionált teremben már ott működött néhány IBM-típusú számítógép, melyet a Számítógéptechnika és Ügyvitelszervező Vállalattól bérel a füszért. A többi tizenkettő IBM szeptembertől kerül ide. Nem kell akkor maid tötyörögni. lyukkártyázni; elegendő lesz betáplálni a gépbe az adatokat, s pillanatokon belül kiderül például a 250 grammos banánsampon, az „Exotic pumpás for man", illetve bármely más termék összes, a megrendelőt érdeklő adata ... S mindez azért, hogv a viszonteladók ellátása kifogástalan legyen. A magánkiskereskedők ugyanis manapság semmiféle hátrányt nem „élvezhetnek" az államiakkal vagy a szövetkezetiekkel szemben, hiszen á cél azonos: a lakosság minél jobb ellátása. Farkas Csaba Pötty a lakkon I

ngerült telefonon érkezik a számonkérés — lapunkban tévesen jelent meg két kitüntetés neve —, „pedig mi pontosan leírtuk a listát". Bevallom, kissé ijedten lapoztam újra az „alapdokumentumot", azt a bizonyos névsort, de nem volt mentség, azonnal kiderült — itt bizony én hibáztam. Elírás, elnézés, diktálás közben egy rövid elhallás — bizony, előfordul a vidéki újságírás sokszor idézett napi taposómalmában. Mint ahogy természetes az is, hogy ilyenkor azonnal elnézés kérésével próbáljuk bocsánatossá szelídíteni a bűnt. Akkor is, ha tudom, hogy olyan illetékes keresett meg, akinek munkáját ki tudja, hány fölhívás közlésével, eredmény taglalásával tettük ismertté, akit jó néhány hiba miatt nyugodtan ültethettünk volna a nyilvánosság szégyenpadjara, de az általa képviselt szervezet jellege, bizony, illő udvariasságot diktál. A hiba ugyanis más hibájával nem menthető — vallom, úgy érzem, következetesen. De a sajtómunkából merített, elkerülhetetlen cinizmus, bizony, csalfa kérdést is diktál. Vajon miért csak akkor csörög a szerkesztőségi telefon, amikor az oly látványos forma díszítésére esett váratlanul egy pötty. S miért nem reklamál az illetékes — maradva a konkrét esetnél —, ha hamvában holt kezdeményezésüket a már említett udvariasság a tények szigorú közlésével átlagosnak, netán még jónak is minősíti, vagy ha a tartalmi munkát firtató kérdés után így érkezik az intimpistáskodó válasz: „De ezt, ugye, nem írja meg?" Ami még rosszabb — a hibás döntést firtatva, így kapom az elutasítást: ez pedig a szervezet (szövetség, intézmény, üzem stb.) belügye, most nem aktuális, már nem érdemes róla beszélni. A választ kollégáim akár a végtelenségig bővíthetnék, kutatva tapasztalataik között, de minek Egyébként is, a jelenség a fontos — miszerint még ma, az új korszak kezdetét sejtető lendület időszakában is elsők között igyekszünk átmenteni a külcsín, a forma, a jó hírnév iránti ragaszkodásunkat Ez pedig egy ingerült telefonnál sokkal veszedelmesebb bajokat sejtet. Például gondolkodásunk zsákutcáját, amit aligha vélnek sokan eltorlaszoltriak, ha úgy hiszik: lakkozással megmenthető az elavult tartalom, évente egyszer, netán kétszer tartott, látványos ünnepségekkel megbocsáthatóvá teszik 12 hónap baklövéseit, nemtörődöm, hivatalnok stílusú gondolkodását. Sorolhatok példákat is. A fogyasztók kiváló boltja versenyben helyezést elért egység vezetője nagy sértésnek érzi, ha véletlenül lemanad a dicsőítő listáról, de azonnal felháborodottan védekezik, ha nyomtatásban olvassa a glosszába rejtett kérdést; vajon mitől kiváló az olyan bolt, ahol a dolgozók rövid szótárában csak ilyen fogalmak halmozódnak: „nincs, elfogyott, nem tudom, mikor érkezik". De hasonló emléket juttat eszembe a közelmúltban lezajlott, vállalatokat kiválónak minősítő ünnepségsorozat. Olyan cég is szerepelt a befutók között, amely boltjaiban szinte legendás már az áruhiány, s a vásárlók, bizony, suttognak itt-ott csúszópénzekről, mesterségesen teremtett hiánycikkekről. De elgondolni sem merem, milyen hatást váltott volna ki lapunk, ha a díj átadását közlő tudósítás alatt mindezeket kesernyésen fanyalgó jegyzet boncolgatja. Nem került, mert... Szóval, ma is botladozik még egy kissé a nyilvánosság, s a már említett jóneveltség miatt nem szívesen vállalja, hogy ő ejtse azt a bizonyos pöttyét a lakkra, elrontva ezzel az ünnepet. S hogy meddig tart ez még? Erre nagyon nehéz válaszolni. Mindenesetre — visszatérve az írás apropóját adó témához — e hiba elismerése lehet talán az első lépés — s persze a konkrétumok. Hát legyen. Sajnálattal írom, hogy hibámból adódóan roszszul jelent meg két kitüntetés neve, így most leírom, hogy a gyermekmozgalomban hosszú idő óta kiváló munkát végző pedagógusok nem Üttörővezető Emlékérmet, hanem Üttörővezető Érdemérmet vehettek át. Ugyanez természetesen vonatkozik a Gyermekekért Emlékérem-Érdemérem elírására is. Ezek után jön, ugye, a második lépés, amikor az úttörőszövetség beszámol arról, vajon miért nem tett semmit azért, hogy aktíváinak (akikért ily dicséretes módon kiáll egy elírás idején) kedvezményeit ne vonják meg, hogy a g; Vrmekszervezet oly sok szép határozat után (ellenére!) ne nyűglődjön nap mint nap a formális rendezvények, az őrsi gyűléseknek kinevezett osztályfőnöki órák nyűgei alatt, s persze szól arról is — mikor éri el végre, hogy a gyerekeknek első dolga ne az legyen, hogy ünnepség után zsebükbe rejtsék, az úttörőnyakkendőjüket. M

ert aligha járok messze az igazságtól, ha leírom — ez utóbbi tények talán még a kitüntetések elírásának súlyos hibájánál is jobban bántják pedagógusainkat. S ami talán még ide illő: a pontos tájékoztatás mellett alapelveink között szerepel még egv szó: hiteles! Hogy mit értett ezen az alapelv kidolgozója? Talán gondolkodjunk együtt. De ne csak kitüntetések jdején ... Bátyi Zoltán Őszirózsa és Ciklámen burgonyaválaszték A burgonyaellátás javítására a hazai kutatók új. nagy reményű fajtákat állítanak elő, amelyekre főként az jellemző, hogy a vírusokkal szemben sokkal ellenállóbbak, mint a vásárlók körében is jól ismert burgonyafélék. A hazai burgonyatermesztésben sokáig egyeduralkodó volt a Desire holland fajta, amely kiemelkedő képességekkel rendelkezik, és ezt alaposan ki is használják a választékot bővítő hazai A Ciklámen, ugyanúgy, mint kezdeményezéseket, így ke- az őszirózsa, több évig a rült tavaly a magyar neme- eredményesen termesztésben sítésű őszirózsa is a hivata- tartható, leromlása Jényegelosan elismert fajták közé, sen lassúbb, mint más burmajd az idén a Keszthelyi gonyafélék; ily módon verAgrártudományi Egyetemen senyképes fajtát adott a kinemesített Ke. 48.-elneve- hazai nemesítés a holland zésű fajtajelölt, amely végül is Ciklámen néven kapott állami minősítést, köztermesztési engedélyt. A nemesítők ezúttal sikerrel ötvözték az úgynevezett vadfajtáknak a vírusokkal szembeni ellenálló képesséhazai gazdaságok. A MÉM, gét a kultúrnövényektől és az OMFB is támogatta a megkívánt tulajdonságokkal. import „anyagokkal" szemben. A Ciklámen egyébként közepes méretű, gumójának felszíne egyenletes. Héjának színe lilás-vörös — a fogyasztók ezt az árnyalatot kedvelik, —, húsának színe pedig sárgás-fehér, ami szintén piaci előnyöket sejtet. áremelkedés Június l-jével átlagosan 9,5 százalékkal felemelte az azbesztcementtermékek — tetőfedőlemezek, nyomócsövek és hullámlemezek — fogyasztói árát a Nyergesújfalui Eternitgyár. A dönté6re elsősorban az alapanyagok magasabb ára és az egyéb termelési költségek növekedése miatt került sor. A nyergesújfalui üzem 1984 óta változatlan áron értékesíti termékeit, miközben a felhasznált anyagok ára többször is emelkedett. Az egyik legfontosabb alapanyagot, a cementet például az idén a múlt évinél 31 százalékkal drágábban vásárolják.