Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-12 / 112. szám

Csiuörlök, 1988, május 12. 3 Küldöttekkel munka közben (5.) Történelmi szakasz határán... „Huszonöt éve vagyok tag­ja a pártnak, tanszékvezető­ként dolgozom a .)ATE-n, vezetek egy kutatócsoportot, eddig 10 könyvem jelent meg, egy európai tudomá­nyos társaság 1987-ben el­nökévé választott; tíz éve kapcsolódtam be az Orszá­gos Béketanács munkájába, 1985-ben választottak az egyetemi pártbizottság titká­rává." Így foglalta össze éle­te fontos jellemzőit Anderle Adám. Amit beszélgetésünk kapcsán még mindenképpen papírra kell vetni: az MSZMP közelgő pártérte­kezletén Csongrád megye egyik küldötteként vesz részt. — Mielőtt arról beszél­nénk, milyen tervekkel, el­várásokkal indul erre a ta­nácskozásra, szóljon talán arról: milyennek ítéli nap­jainkban a tudományegyete­men tapasztalható politikai hangulatot, s az ebben gyö­kerező vitákat? — Hosszú idő után elő­ször tapasztaltam, hogy több hónap alatt egyre mélyebb, intenzívebb és szélesebb vi­ta alakult ki, s közben mind radikálisabbá vált a párttag­ság véleménye. E minősítés­hez még egy jel2Ö kapcso­lódik: a pesszimista nézetek is felerősödtek. Saját dolga­inkról, az egyetem életéről felelősségteljesen, nagy ér­zékenységgel beszéltek a párttagok, figyelembe véve a mintegy háromezer párton kívüli hallgató nézeteit, tö­rekvéseit is. Végül még egy, szerintem fontos jellemző: vitáink kiegyensúlyozottsá­ga. Ezt azért tartom lénye­ges elemnek, mert a radiká­lis, jobbító vélemény enél­kül könnyen hitelét veszti. — Az általános összegezés sejteti, számos probléma ve­tődött fel a viták során. El­mondaná, hogy az utóbbi hetekben mi bántotta legin­kább az egyetemi párttag­közvéleményt? — Két legutóbbi „bána­tunkban" nagy szerepet ját­szott a keserűség és a tehe­tetlenség is. Az egyik négy párttag kizárásához kapcso­lódik. (Emlékeztetőül: a Központi Ellenőrző Bizottság tevékenységük és magatar­tásuk miatt Bíró Zoltánt, Bihari Mihályt. Király Zol­tánt és Lengyel Lászlót ki­zárta a párttagok soraiból — a szerző.) Ezt az intézke­dést párttag oktatóink egy része üzenetként, figyelmez­tetésként fogta fel. A másik sokak által sérel­mezett tény az, ahogyan me­gyénkben a küldöttek kivá­lasztása, a választás előké­szítése történt. A Központi Bizottság határozata valóban úgy szól, hogy a megyei pártbizottságok válasszák meg a pártértekezlet delegá­tusait. Az egyetemen azon­ban úgy láttuk, hogy ez a határozat lehetőséget adott volna egy sokkal demokrati­kusabb, az alapszervezetek­kel folytatott konzultációkat is magában foglaló, esetleg többes jelölést is tartalmazó előkészítő megszervezésére, ami után a megyei pártbi­zottság megalapozottabban dönthetett volna. Ezzel szemben egy konspiratív, ti­tokzatoskodó, a 36 ezer párt­tag nyilvánosságát nem igénylő változat született az előkészítés lebonyolítására. Ez a Csongrád megyét kép­viselő küldöttek számára nagy tehertétel, és fokozott felelősséget kell, hogy ki­váltson a pártértekezleten, amikor párttagságunkat kép­viseljük. — Ezzel el is jutottunk a legfontosabb kérdéshez: ön milyen témakörökből állíta­ná össze egy esetleges fel­szólalás mondandóját? — Ez természetesen függ attól, hogy a tanácskozás melyik szakaszában jutnék szóhoz, hiszen az addig el­hangzottakhoz alkalmazkod­ni kell, ha komolyan vesszük az alkotó vitát. Amiről mindenképp szólnék: a párttagság és a pártonkí­vüliek lássák világosan, mi az a történelmi helyzet, amelyben az ország él. Én történészként úgy vélem, hogy egy új történelmi sza­kasz indul a szocializmus magyarországi fejlődésében, amelyet három szinten Jehet jellemezni. Gazdaságunkban az intenzív szocialista piac­gazdálkodás korszaka indul. A társadalom szférájában az önszerveződés időszaka lesz, mig a politika területén egy szocialista politikai pluraliz­mus várható. Ez azt is je­lenti, hogy az átállás nagy politikai tehertétel; felelős­séget, de dinamizmust is igényel. S ha azt akarjuk, hogy ennek társadalmi ára ne legyen túl nagy, a fo­lyamat ne tartson sokáig, akkor a változás politikai tengelyévé az MSZMP-nek kell válnia. Mindez azt is jelenti, hogy a politikai struktúra jelenlegi vertikális tartópillérei között, mellett és a pillérekben ezen újabb fejlődési szakasz finom struktúrái is meg fognak je­lenni. Ezek egy része kérész életű, más része tartós lehet, és számolni kell erős sponta­neitással is. Mindenesetre izgalmas és reményteljes korszakban bízom, amikor a tarsadalmi-politikai küzdel­meket nem dramatizálva, hanem nyugodtan, de lendü­lettel, nagy teret adva a kí­sérletezés számára, vivjuk magán a párton belül is. Szólnék a felelősség és a garanciák kérdéseiről is. A pártközvéleményben és az elmúlt hónapok vitái során túlságosan a politikai struk­túra legfelsőbb szintjére összpontosult a kritika. Ez rendben is van, az állásfog­lalás-tervezet is elfogadja önmagára nézve ezt a meg­ítélést. De ebben gondolko­dásunk kelet-európai defor­mációját is érzem, amely túlságosan is csak felülről várja a „megváltást". Meg­ítélésem szerint a felelősség és a garancia egy tágabb és reálisabb értelmezését is gyakorolnunk kellene, szá­monkérni ezt a párton be­lül a vezetés minden szint­jétől. Én különösen fontos­nak tartom, hogy az orszá­gos pártértekezletet megyei pártértekezletek kövessék, mert így válik lehetővé az egyes nagy régiók megúju­lása, új típusú vezetők meg­jelenése a megyében is. Ügy látom, hogy az egyetemen az egyes intézményeken belül legalább ilyen fontos a po­litikai intézményrendszer re­formja. Ezen azt értem — a politikai mikrostruktúrák kialakítása, azaz az úgyne­vezett alulról történő építke­zés a felülről történővel együtt adhat garanciát arra, hogy pártunk .s országunk egésze megújuljon, újra len­dületbe jöjjön. Végül szólnék az egyetem belső gondjairól is. Hogyan tudunk a KISZ-szervezethez és hallgatóink egészéhez kö­zelebb kerülni, hogyan sike­rül ebben a nehéz gazdasági helyzetben oktatásunkat mo­dernizálni, korszerűsíteni. Ez bizony nagy belső küzdelem, mert ilyenkor látszik, hogy miközben reformerek va­gyunk, roppant konzervatív módon is tudunk viselkedni. Szólnék a párt értelmiségi oolitikájáról, az értelmiség­hez való viszonyáról, ame­lyet a hiteles alapelveken túl a gyakorlatnak is láttat­nia kell. Ügy érzem, a meg­hirdetett megújuláshoz az értelmiség hozzájárulása na­gyobb lesz, mint létszámbeli aránya. S erre a megújulás­ra kell felkészíteni a jövő értelmiségét. Ebben az érte­lemben az egyetem kísérleti terep, gyakorlópálya és tár­sadalmi laboratórium egy­szerre. Bátyi Zoltán Egyensúlyozok Vecsernyés Ferenc elnök válaszát ironikusan kezdi: „Teremni fog a szőlő... jövőre, ha megint el nem fagy. Ez már a hatodik szű­kös év, a fagy, az aszály visszajáró, hívatlan vendég. A zöldségtermelést kellene fejleszteni, a föld, a táp­anyag megvan hozzá, csak épp a víz hiányzik." A belviztárolók építési támogatására az első ikö­zött adták be a jelentkezé­süket, egyelőre még sorban állnak, nem lehet tudni, melyik évben kapnak rá pénzt. Már látják, taktikai hibát követtek el, amikor a szőlőtelepítésre koncentrál­tak, s az öntözésfejlesztést hátrébb sorolták. Napjaink­ban meg a támogatás és a saját erő is kevés a cselek­véshez. Most öt hektáron spárgatermelésbe fogtak, látják a szomszédok példá­ján, ez egy jövedelmező nö­vény. Emellett a nemrégi­ben elkezdett dohányter­mesztést is folytatják. A gabonatermelés ezen a vi­lágos homokon igen költ­séges, nem ad igazi megol­dást a gondokra. Az erdősí­tés a leggyengébb földeken a gyógyír, de ennek ered­ményét csak az utódok lát­hatják, sok-sok évet kell várni a haszonra. Az érté­kesítési anomáliákat is a saját bőrükön érzehették: februárban tiz forintért kí­nálták az almájukat a ke­reskedőknek, senkinek sem kellett. Márciusban, amikor másutt 20 forint felett volt az ára, egy szegedi büfé­jükben árulták tizenötért. Akiknek ez sértette az ér­dekeit, megfenyegették az árust, s érdekes módon az ellenőrzések is megszapo­rodtak. Most már biztos, az alap­tevékenység az idén is veszteséges lesz. Az állat­tenyésztés nem tudja hely­rebillenteni az egyensúlyt, elég, ha önmaga eltartására képes. Nem tehetnek mást, tovább terjeszkednek a ke­reskedelemben, szolgálta­tásokban és a szállításban. Helyben próbálkoztak mű­anyag termékek gyártásá­val, hiába, kezdőként nem tudtak beépülni az alapanyag-szerzési lánco­latba, s a „mindent elinté­ző kulcsszakember is hi­ányzott. Ez az elképzelés nem bizonyult életképes­nek. A többi annál inkább, átalányelszámolásos for­mában vállalkozókat gyűj­töttek maguk köré. Kőmű­ves, ács, festő, szállító és költöztető, lakatos, gázszere­lő részleg, műanyagosok s sok egyéb szakma képvisel­teti magát. Borozóhálóza­tuk tizenegy egységből áll a megyében, n Balatonnál, valamint Budapesten. Fusz­Amikor a pusztamérgesi téeszben jártam, aznap is „válságülésre" hívta össze az elnök a vezetőtársait. Itt kíváncsiak minden szakterület gazdájának a véle­ményére, vitatkoznak vele, megpróbálnak közös ál­láspontot kialakítani. A tét a megmaradás, ebben a szőlő-gyümölcsre alapozott gazdaságban. Tavaly 9 millió forintos veszteséggel zártak, melyet saját erő­ből és hitelből maguk rendeztek. Legtöbb káruk az elfagyott ültetvényekből, azok selejtezéséből szárma­zott. S most megint oda a termés, mit lehet ilyen helyzetben csinálni? tamérgesen a munkaképes tagok száma 230, körülbelül ennyi embert kötöttek ma­gukhoz más településeken. A nagyságrendből is lát­szik, ez már kinőtte azt a keretet, hogy mellékesként kezeljék. Bényi Tamás, a Bécsi körúton működő vállalko­zási iroda vezetője jogász­ként három évig dolgozott a Szövetkezetben. A jöve­delemérdekel tségú rend­szerek kidolgozásában je­lentős feladat hárult rá. Ta­valy az év vége felé kap­csoltak rá, 4 millió forint eredménnyel sikerült eny­híteni a növénytermesztés veszteségeit. Az idén, az el­ső teljes évben 10-12 milliós nyereséggel kalkulálnak. Az átalányelszámolásos formá­ban a szövetkezet szükség esetén hitelt ad, s igyekszik a szabálytalanságokat ki­szúrni, munkájukban az iparosok önállóak. Az egész adminisztrációt három em­ber látja el. Ha ismét vál­toznak a vállalkozások já­tékszabályai, s esetleg más formát látnak előnyösebb­nek, mindenképp töreked­nek arra, hogy az új hely­zetben is összeegyeztessék a szövetkezet és az iparosok érdekeit. A nyereségcentrikus érde­keltségű nagykereskedelmi szervezeteik a Bioplanta és a Pusztaker. A Bioplanta a Biógál gyógyszergyárnák termeltet és vásárol fel gyógynövényeket, emellett . zöldség-gyümölcs nagyke­reskedelemmel is foglalko­zik. A szegedi telephelyű, az országban több alköz­ponttal is rendelkező Pusz­taker dinamikus fejlődési szakaszát éli. A műszaki cikkek forgalmazása mellett egyre inkább a vendéglátás­ra összpontosítanak. Mivel újak, csak akkor .számithat­nak sikerre, ha újdonságok­kal szolgálnak, vagy ha ré­gi gondot oldanak meg. Például Romantik radiátort úgy tudtak kínálni, hogy megvették az elemeket, s a szövetkezet lakatosai állí­tották össze. Békevári Géza, a Puszta­ker vezetője 20 fővel 200 millió forintos bevételre számít az idén. Sziksósfür­dőn soproni söröket kínál­nak a „Pusztapajtában", s a kempingezőknek kertmozit is létesítettek. Még az idén megnyitják Szegeden a Soproni sörözőt, ahol vad­ételekkel szolgálnak. A ter­vezett német sörözőben úgy szerzik be a sört, hogy egy nyugatnémet sörgyárnak üres üvegeket szállítanak érte. A Balaton partján is új vendéglátó egységet nyit­nak. Pesten használtgép-ke­reskedésük van, Kecskemé­ten az idén vámszabad te­rületet létesítenek presszó­val, kocsimosóval, bontóval és alkatrész-árusítással. Műszaki cikkeket árusító üzletüknek most keresik városunkban ,i helyet. Pusz­tamérgesen zoldseg-gyu­mölcs felvásárlótelepük lesz a szezonra. Pepsi Cola-•-/ál­lításra is sikerült megálla­podást kötniük, igy várha­tóan javulni fog környé­künkön a kínálat. A szövetkezetben jól tud­ják, a szükséghelyzet kény­szeritette ki, hogy ekkora léptékben merészkedjenek eddig számukra ismeretlen terepre. Mint minden üzlet­ben, ebben is van kockázat, de ha ölbe tett kézzel vár­nának a jobb idők eljövete­lére, már most kezdhetnék napjaikat számlálgatni. Tóth Szeles István ' * ' ' ™ ..'<•? 91 Új üzletház Dorozsmán Tegnap, szerdán adták át a 30 éves fennállását ünneplő Kiskundorozsmai Takarékszövetkezet 9 millió forintos be­ruházással elkészült új üzletházát, s a Kiváló Takarék­szövetkezet kitüntető címet. Hogy a kezdeti bizonytalan­ság és bizalmatlanság már a múlté, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tavaly — 4.3 millió forint tiszta nyereség mellett — 197 millió forint volt a betétállomány összege. A takarékszövetkezet dolgozói közül Pusztainc Varasdi Éva üzletági csoportvezető a Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést vehette át Párma és a Dél-Alföld kapcsolatairól Előreláthatóan októberben Szeged és az olaszországi Párma képviselői testvérvá­rosi együttműködésről szóló szerződést írtak alá. Ennek keretében a Magyar Gazda­sági Kamara Dél-alföldi Bi­zottsága, valamint a pármai kamara kapcsolatfelvételére is sor kerül. Az októberi esemény — amelynek szín­helye az olasz város lesz — során dél-alföldi kiállítók mutatkoznak be, áruházi hét keretében. A kiállítás előkészületei­nek sorába tartozott az a rendezvény, amelyre tegnap, szerdán délután Szegeden, a Tisza Füszértnél került sor, az MGK olasz tagozata és a dél-alföldi bizottság szer­vezésében. Párma képvise­lője a régió több mint 30 vállalatának vezetőivel, to­vábbá magyar külkereske­dőkkel találkozott azért, nogy megbeszéljék, milyen feltételei vannak a pármai bemutatkozásnak. A hazai vállalatok képviselői pros­pektusokkal együtt jelentek meg. s kínálták termékeiket eladásra. A mai nap során az olasz vendég látogatást tesz különböző cégeknél, s tájékozódik, mit kinál a Dél­Alföld ipara. A megbeszélé­seken az is kiderül, milyen cikkekkel érdemes megje­lenniük Pármában a válla­latoknak. Dicsérő Oklevél a városellátónak Tegnap, szerdán dél­után a Délép irodahá­zában megtartott ünnep­ségen Székely Sándor, a vá­rosi pártbizottság első titká­ra a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium és a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa Dicsérő Okleve­lét adta át a Csongrád Me­gyei Városellátó Közös Vál­lalat kollektívájának. Az 1984-ben kapott hasonló ki­tüntetés után eltelt időszak­ban forgalmuk és nyereségük fokozatosan nőtt. Tavaly a megyében működő ötven üz­letükben 326 millió forint ér­tékű áru talált gazdára. A hálózatkorszerűsítés lehető­vé tette, hogy szélesíteni tud­ták mirelitkínálatukat. A saját vágóhídjukról és a fel­dolgozóüzemből közkedvelt hentesárukkal, készítmé­nyekkel egészítették ki vá­lasztékukat. Szőregen az idén új, 200 négyzetméter alapterületű üzletet nyitot­tak. A szigorúbb költséggaz­dálkodás 1987-ben 57 száza­lékos eredményjavulást ho­zott. Ebből az alkalomból Raj­tik Józsefné főkönyvelő Ki­váló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetést kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents