Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-03 / 104. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint VILÁG PROLETÁRJAI* EGYESÜLJETEK! Környezetünk gyorsuló mértékű károsodása egyre inkább ráirányítja a figyelmet a talaj, a folyóvizek és a mélyrétegek tiszta vizének védelmére. Igencsak szükség lenne jövőnk és utódaink emberi környezetének megóvása miatt a közműrendszer fokozott ütemű fejlesztésére. Ezt bizonyítja a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád meeyei igazgatósága által készített elemzés, amely térségünk vízellátási és szennyvíz-elhelyezési adatait tárgyalja. * A megye valamennyi településén van közüzemi vízellátás, 1986 végén a vízhálózathoz a lakásoknak több mint a 60 százaléka kapcsolódott. Ez az arány Szegeden lényegesen magasabb, 87 százalék volt. Mégis, a megyei városok közül csak Debrecen helyzete rosszabb, Miskolcé és Pécsé kissé, Győré pedig lényegesen jobb. A legújabban vízművet létesített községeknél, és ott, ahol magas a külterületeken élők aránya, csak minden ötödik lakásban folyik a csapból a vízműtől érkező víz. A 30 ezer tanyai lakos többsége ma is ásott kutakból meríti a vizet. A közüzemi vízhálózat 'hossza 1970 óta évente mintegy 2 százalékkal — 33 kilométerrel — növekedett. Az elavult vezetékek cserélése a kívánatosnál lassúbb. Ezért a meglevő vezetékrendszer minősége igencsak kifogásolható. Szegeden évente a hálózat mindössze 1 százalékának cseréjére van pénz. A termelt és a fogyasztókhoz eljuttatott vizmenynyisége 1983-ig rohamosan r^őtt, azóta viszont számottevően nem változott. A hálózatból elszökő víz menynyisége minden évben jelentós. Az egy före jutó napi átlagos vízfogyasztás az 1970. évi 72 literről 1986ig 146 literre nőtt. Az ivóvíz a megye valamennyi településén megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll. A mélyrétegek — Szeged kivételével — még évtizedekig tudják adni a szükséges köbmétereket. A minőség általában megfelelő. Ellenben az ivóvizszabványban szereplő metánértéket 13 település vize túllépi. 11 településen pedig a vastartalom nagyobb a kívánatosnál. Üjabban kiderített gond, hogy 14 településen a megengedettnél több az arzéntartalom. Két községben arzénmentesítő berendezést létesítettek. Több helyen csak keveréssel kívánják a gondot orvosolni. A vizet rontják a csőtörések, beszivárgások és a gyakori gondatlan szerelések. Szeged vízellátása most megfelelő. Két éve az 1 főre jutó napi átlagos felhasználás 179 liter volt. Az ivóvizet ma 7 vízmű 81 kútja termeli, 150—550 méteres mélységből. A jelenlegi vízfelhasználás viszont megközelíti a víztermelő kapacitás felső határát. A víztárolók kapacitása lényegesen alacsonyabb a szakemberek által kívánatosnak tartottnál. A közeljövő várható ellátási problémáit az Algyő mellett levő Északi vízmű űj kútjai enyhítik majd. * A csatornahálózat bővülése még ma is elmarad a vízhálózaté mögött. A megyében a szennyvízelhelyezés igen elmaradott. A derítők széles körben alkalmazottak, ezek azonban aligha jelenthetnek megoldást a gondokra. A tisztítókban elhelyezett víznek csak az egyharmada kezelhető. S még ennek a kis mennyiségnek sem mindig megfelelő a tisztulása. Szegeden az alapvető szennyvízkezelés sem történik meg. A talaj- és a folyóvizek minőségének rontása nagymértékű. A megye rossz csatornázottsága egyre komolyabb környezetvédelmi problémákat okoz. Szennyvízelvezető csatorna 1986-ban a megye 14 településén volt. A községi hálózatok csak a településközpontokra, egyes szociális intézményekre, és néhány lakás ellátására korlátozódnak. Szegeden a lakások 62 százaléka van bekapcsolva a csatornahálózatba. Egy kilométeres vízművezetékre 312 méter csatorna jut. Ez lényegesen kevesebb, mint az ország más városaiban- A meglevő csatornahálózat csak a belső városrészek és az új lakótelepek szennyvizének elvezetését oldja meg. A megye városai közül a legnagyobb arányú fejlesztés Szentesen történt. Valószínűleg ez nem egészen véletlen, hiszen itt van a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat központja. Szegeden a következő években a külső városrészek csatornázása a fő feladat. Már megindult raváros elvezető r.ek az építése. A vízügyi vállalatok csatornázásra fordítható pénzei minimálisak. így a fejlesztések forrása a tanácsok juttatása, a vízügyi alap és a lakosság anyagi hozzájárulása lehet. A házi derítők építése nem megfelelő módszer a szennyvíz kezelésére. Az elszivárgó vizek aggasztó környezeti változásokat is okozhatnak. Szegeden a talajvizsgálatokkal kimutatott anyagok közül a szulfáttartalom a csatornabírság határértékét is meghaladta. Nagy a feszültség az elvezetés és a tisztítás között. A tisztítókapacitás csak az összegyűjtött szennyvíz 28 százalékára elegendő most. Az elvezetett szennyvizek háromnegyede Szegedről származik. Ez a hatalmas szennytömeg a Tisza vizét károsítja. Ennek fele a piszkosabb ipari származék. A vállalatok által végzett tisztítás alacsony hatékonyságú. 1986ban 24 vállalat fizetett majdnem 10 millió forintos szennyvízbírságot. Ennek a beruházásokra gyakorolt ösztönző hatása még az elenyészőnél is kevesebb. A szegedi, biológiai rendszerű tisztitómű még az ezredfordulóig szóló 'távlati tervekből is hiányzik. A megye tisztitómúveinek többsége mechanikai rendszerű, amelyek már nem tudják a megfelelő minőségű tisztulást produkálni. Lényeges tisztítást végző, biológiai rendszerek csupán Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Öpusztaszeren működnek. A települések szinte szennyvíztavakon fekszenek. A talajvíz szintje emelkedik, minősége romlik. De a folyóvizek is legalább ilyen mérlékben károsodnak. Ezért környezetünk nagymértékben károsodik. Ez a térségben élő emberek életkörülményeinek romlását jelenti, és perspektívájában súlyos aggodalmakra is okot adó folyamat. B. I. Van, aki csak nézi. A KSH adatai Gondok a víz körül Tanácskozás a bérreformról Bérreform és gazdasági kibontakozás címmel hétfőn háromnapos tanácskozás kezdődött az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal rendezésében Budapesten, a Nemzetközi Kereskedelmi Központban. A résztvevők — közgazdászok, vállalatvezetők, társadalmi szervezetek képviselői és meghívott külföldi szakemberek — a bérreform előkészítése során felvetődött, egyelőre nyitott, vagy még vitatott kérdésekre keresnek választ a tudományos és a gyakorlati tapasztalatok segítségével. A tanácskozást Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes nyitotta meg. Szólt arról, hogy a gazdasági reform lényeges eleme a költségekkel való racionálisabb vállalat' gazdálkodás, s azon belül a munkavállalók megtelelő érdekeltségének kialakítása. Ehhez azonban már nem elegendő a bérszabályozás jelenlegi gyakorlatát tovább alakítgatni, hanem alapvetően lúj megoldásra, az eddigiektől merőben eltérő bérszabályozási rendszer működtetésére van szükség. A bérreform olyan lépés. amely elsődlegesen a bérmechanizmus reformját, a piaci, gazdasági teltételek megteremtésével párhuzamo. san a bérgazdálkodás kötöttségeinek oldását jelenti — szögezte leHangsúlyozta, hogy jelenleg túlzott várakozás tapasztalható a változásokkal szemben, holott a stabilizációs program csak hosszabb távon hozhatja meg az eredményeket. A bérreform végrehajtása során is számolni kell az ország teherbíró képességével. Mindemellett azonban vállalni kell azokat a lépéseket — a bérszabályozás átalakításában is — amelyek a kibontakozás felé vezetnek. A vitaindító előadások sorában elsőként Halmos Csaba államtitkár, az ABMH elnöke ismertette a munkaügyi kormányzat elképzeléseit a bérreformról. Elmondta: a műhelymunka során megkülönböztetett figyelemmel elemezték az elmúlt húsz évnek azokat a folyamatait, amelyek bérrendszerünk torzulásához, a keresetek ösztönző erejének csökkenéséhez vezettek, s mára elodázhatatlanná tették a bérszabályozás megreformálását. Mindezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy bérpolitikánkat és bérmechanizmusunkat űj alapokra kell helyezni. Azt azonban látni kell, hogy a bérreformtól sem várható azonnali, látványos fordulat, az csak az általános reform ... akad, aki beleturkál, s némelyek — ínég módjával — méretnek is belőle. Hogy ki melyik csoportba tartozik, „zöldsége" és oénztárcája szerint, maga dönt. Mire elfogyna, már hozzák is az utánpótlást a friss primőrökből. A környékbeli fóliások terméséből jut bőven a szegedi piacokra, üzletekbe is kiteljesedésével együtt, azzal összhangban haladhat előre. A szakemberek véleménye szerint a bérreform csak egy átfogó gazdasági — bizonyos értelemben társadalmi, szociálpolitikai és politikai — reform keretében, illetve annak részeként képzelhető el. Céljaink érvényesítéséhez ugyanis változnia kell a gazdasági környezetnek is, s az eddigi tapasztalatok arra mutatnak, hogy meglehetősen korlátozott a béren kívüli juttatások bérbe történő beépítésének lehetősége. A bérreform általános céljai közt említette Halmos Csaba a munkabérek ösztönző funkciójának erősítését, a munkaerő racionális, társadalmilag méltányos hasznosítását, olyan keres.eti arányok kialakítását, amelyek tükrözik a társadalom értékítéletét. A bérezéssel kapcsolatos döntéseknek demokratikus alapokra, a társadalmi érdekek egyeztetésére kell épülniük. Az első lépéseket már jövőre meg kell tenni — mondta. Már 1989-re ki kell alakítani és működtetni az intézményes érdekegyeztetés mechanizmusának néhány fontos elemét. Ezzel együtt a jövő év elejétől lényegesen oldani szükséges az elkülönített bérszabályozás kötöttségeit a gazdálkodó szervezeteknél. A kérdéssel kapcsolatban a szakszervezetek álláspontját Nagy Sándor, a MéOT titkára foglalta össze. A szakszervezetek véleménye szerint az érdekek olyan egyeztetésére van szükség, amely alulról, a vállalatoktól indul ki, s annak során a munkáltatók, a szakszervezeti szervekkel a béremelés minimális mértékében allapodnak meg. E „béralkuról" ágazati szinten folytatódnának tovább a tárgyalások szakmák, szakmacsoportok szerint majd a kormány, a SZOT és a Kamara egyeztetné elképzeléseit. A szakszervezetek is egyetértenek azzal, hogy a bérszabályozás jelenlegi rendszere jövőre már nem tartható fenn, ám valószínűleg a bérmegállapodás új mechanizmusa sem működhet még egészében. Bizonyos egyeztetéseket azonban már jövőre is szükségesnek tartanak. Fodor László, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárhelyettese annak a véleményének adott hangot miszerint a bérszabályozás megreformálása helyett most helyesebb lenne a bérmechanizmus reformjáról beszélni. Héthy Lajos, a Munkaügyi Kutatóintézet igazgatója arra világított rá, hogy bérpolitikánk az elmúlt évtizedek során olyan gazdasági, de társadalmi és szociálpolitikai prioritásokat is felvállalt amelyek érvényesítésére önmagában nem bizonyult alkalmasnak. A bérpolitika alapvető prioritása a jövőben a gazdaságilag racionális és társadalmilag méltányos bérszínvonal, bérarányok kialakítása kell, hogy legyen. Kedden a konferencia folytatja munkáját: hazai és külföldi szakemberek mondják el Véleményüket, tapasztalataikat. (MTI)