Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

J Csütörtök, 1988. május 12. 5 Kincskeresők ...no, nem a vadnyugaton, hanem az ásotthalmi vad homokon. A Felszabadulás Tsz részesművelői a földkupacokban rejtőző spárgasorokat naponta kutatják. A spárga kibújását a felszínen levő repedés jelzi, „résen" kell lenni, mert ha napfény éri, elszíneződik, s értékét veszti. Az április közepétől június közepéig tartó szezonban napi 2. 10 mázsa közötti mennyiséget szednek föl, tisztítanak meg, s adnak át a felvásárlóknak. A tételek zöme végül jól fizető exportpiacokon talál gazdára. Valódi kincs manapság az eladható termék, s ez az. Ezért tudják megfizetni u vele járó fáradtságos, nagy figyelmet igénylő munkát Mit mutat a HAM-modell? Az egyértelmű sikerek és a szinte osztatlan hazai és nemzetközi elismerés évei után a magyar élelmiszergazdaságnak is szembe kel! néznie a fokozódó külpiaci verseny nehézségeivel. Csáki Csaba akadémikus, a (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora a magyar élelmiszer-termelési modell — Hungárián Agricultural Model (HAM) — kidolgozásának irányítója szerint a magyar gazdaságban a dinamizáló szerepet csak az ipar töltheti be. A magyar gazdaság jövője, nemzetközi fizetési gondjaink enyhülése, a lakosság életszínvonalának növekedése elsősorban attól függ, hogy milyen mértékben lesz képes a magyar ipar a lépésváltásra, az exportképes termékek mennyiségének és választékának bővítésére. A HAM-modeliel végzett számitások — maximum — évi háromszázalékos átlagos mezőgazdasági növekedésre adnak lehetőséget. Bekerítve Újszegeden Minek erről szavazni?! „Átépítésre szánt területként" jegyezték hosszú évekig a városrendezési tervek az újszegedi Tárogató utca, Odesszai körút. Felső Kikötő sor és a továbbképző központ határolta tömböt. Ez a meghatározás gyakorlatilag építési tilalmat jelentett, a meglevő állapot konzerválását. Afféle tartalékterületnek szánták sokáig, arra gondolva, hogy majd ha az igények és lehetőségek úgy adják, ott a jelenlegi lakásszám többszöröse építhető fel. Inkább szerencsésnek tart- megfogalmazására is, nemható, rpint kárnak, hogy csak arra, hogy az utcanem így történt, s a híd nyitás, telekrendezés gonmeg a töltés lábához simu- dolatával egyetért-e az illó kertek helyén nem jelen- lető,..vagy sem. tek'meg a buldózerek, da- Á 22 kérdőívből 18 érkeruk és panelszállító jármű- zett vissza a tanácsházára — vek. Jelentkezett azonban egy másfajta igény, a telektulajdonosoké. Ki — megosztva nagyméretű telkét — gyerekeivel kívánt építkezni, ki eladta volna kertjét, vagy annak egy részét 11-en egyértelműen pártolták a gondolatot, hárman mereven elutasították, négyen pedig részletes igent mondtak. Az arányból arra következtettek a tanács területpolitikai munkatársáolyannak, aki Újszegednek val, és a tanácstaggal kiezt az évekig csak hidépi- egészült szervezőcsoport tagtéssel háborított részét néz- jai, hogy talán nem árt még te ki magának, s leendő ott- egy fordulóban megvitatni a hona helyéül. De amíg ugye kérdést az érintettekkel, s az építési tilalom volt ér- egyúttal válaszolni észrevévényben, az adásvételnek teleikre, javaslataikra is. nem sok értelme lett volNem egyszerű többségi szavazásra van itt ugyanis szükség, hanem egyetértésre. (Egyébként előfordulhatna, hogy néhány telekbelsőt eladnak ugyan, de az új tuaz étvágy, az immár felsza- lajdonos ugyanúgy nem tani. Mert mindig lesznek, badított területen tényleg tudja megközelíteni a „bir- akik megvétózhatják a válmegmozdultak az emberek, tokát" járművel, mint most Vevők jöttek — s mentek is, néhány körbe zárt kert gazhiszen a tömbbelsőbe szo- dája ...) Minderről ma már múlt időben beszélhetünk: a tilalmat tavaly feloldották. S mert evés közben jön meg kor minek hívják. És cserébe még semmit sem kaptam, csak a tökéletes bekerítettség érzését. A fele telkem ingyen odaadnám, csak bé tudnék járni rá autóval." Nincs egyedül, mások is érvelnek: Újszegednek ezen a részén meddig éljenek még közművek nélkül, ősállapotokba merevedve, nyűgnek érzett, eladhatatlan telküktől meg nem szabadulhatván. ök sürgetnék, az ellentábor etodázriá a döntést — nincs megegyezés. „Jó, akkor maradjunk annyiban: majd ha az életükben változás lesz, és nem csupán néhányan, hanem majd mindenki azon lesz, nyissunk utcát, építsünk vízvezetéket, csatornázzunk, akkor vegyük elő újra ezt a tervet." — zárja le a vitát a főépítész. — „A tanács nem fogja Önökre rákényszeríteni a szándékát." E sorok írója végigolvasta a kérdőíveket,' a véleményeket, s ott volt a vitán is. Olvasta, hallotta is azt a vélekedést, amely szerint effajta kérdésekről nem lenne szabad népszavazást tarrult telkek-kertek megközelítéséhez út kellene, az építkezéshez pedig víz, gáz, csatorna. A Tárogató utcával párhuzamos, úgynevezett feltáróút megnyitásáról, s a későbbi közművesítésről A második egyeztetésre — a közelmúltban — meghívást kapott újra mindenki. Többen családostul ülték körbe az asztalt, mely fölött a kezdeti, s mint kiderült, látszólagos nyugalom kezdtek hát párbeszédet az után igencsak cikáztak ideérintett telektulajdonosok, s oda a villámok .. . a városrendezők. Mert hamar kiderült: ahol A Déltervnél elkészített új az új utca rákanyarodna a rendezési javaslatot I tavaly Tárogató utcára, ott valaki decemberben ismertették, kertjét ketté szelné. Ahol a meg az érintett 22 telek ér- telkek hátsó frontjából deklödő tulajdonosaival. Vé- nyernének egy-egy darabot, leményük olyannyira meg- ott fóliaház, diófa van. oszlott — s a többség szán- Másnak kerítésépítés okozdékát nem is lehetett egy- na pluszköltséget, megint értelműen megítélni —, más azon' értetlenkedik, mitoztatás szándékát, hiszen az áll érdekükben. Lesznek, akik a fokozott zajterhelésre hivatkoznak, vagy a kertvárost féltik az újabb családi- és kistársasházaktól. Nem, kérem — szól a kiábrándultság hangja — ezt rá kell bízni a városrendezőkre! Haladnunk kell, nem hiába vitatkozni! Karózzák ki a leendő utca szélét — egy szakasza amúgy is állami tulajdon —, ahhoz nem kell hozzájárulás senkitől. Aztán aki akarja, eladja a telekvégét, aki akar, majd szövetkezik a közműépítésre. Aki meg nem, az éljen békével, az úttól még övé marad a földje!" A szegedi városrendezési hogy a kérdőíves felmérés ért kell majd eladott telek- törekvések egy aprócska kímódszeréhez folyamodtak a része után jövedelemadót fifizervezők. Adtak mindenki- zetni. S ha igent mondanánek tervlapot is, hogy haza- nak a közművesítésre, az is vihesse, nyugodt körűimé- pénz lenne ám — a saját nyék között tanulmányoz- zsebüket terhelő! Hogy azhassa, milyen mértékű át- zal a telkük értékét nőépítésre volna lehetőség, s ahhoz kinek a telkéből mennyit lehetne eladni, illetve mennyit kellene az utcanyitáshoz kisajátítani. A vélik, azt persze tudják, hogy a közműtársulásba esetleg már az új tulajdonos szállna be, azt még lehetőségként veszik csak sérlete nem hozott hát eredményt. Lehet: 1988-ban korai volt megpróbálni, hogy egy háztömbnyi terület sorsáról az ott élők döntsenek. Pálfy Katalin Ott vagyunk honn...? zaz, hol vagyunk otthon? A panelrengetegben? Ha ott, hát nincs más választás. Megmosolyogjuk a diófát ültető lakótársat. Nem szólunk rá a gyerekre, ha sorra letépdesi a házmester mini virágoskertjében a nárciszokat. kaerejüket adják. De majdnem ugyanez mondható el Mihálytelekről, ságváfitelepról is. Eszembe jutnak azok az aprócska dunántúli falvak, ahol talán semmit nem hallottak a lakóterületi alapról, mégis a tulipánokat. Nem zavar bennünket, ha mindig nyílnak a virágok, tisz! k udhalomban áll már a szemét a kikopott varok, mélyek az árkok, frissen m< /eltek gyepszőnyegen? Azt is szó nélkül néz- a házfalak, és naporita kétszer söprik el zük, ha a srácok versenyben csavarják ki az utcát, esténként fel is locsolják. Ez tőből a facsemetéket? Egyből rávághat- spontán környezetkultúra? Valószínű. És juk, igen. az is nyilvánvaló, hogy belölünk, lakóteNem tudom, ki hogy van vele, én előbb lepiekből, ez már szinte teljesen kivecsak rosszallom magamban az ilyesmit, szett. dühöngök miatta, aztán szégyenkezem. Becsülöm azt a szándékot, hogy a Különösen, ha idegen csöppen a környé- szakszervezet, a népfront, a KISZ, sőt a künkre. A vendég megszokta, hogy a párt is felvállal bizonyos területpolitikai Belvárosban, a Széchenyi téren minden feladatokat. Lelkes emberek még mindig glédában áll, suvickolják az utcákat, ci- akadnak. Arra is hajlandók, hogy eljárjacomázzák a házakat. A kirakatpolitika nak bizottsági ülésekre. Mi több, minszerint ez törvényszerű. Hal' istennek, dennapi aprómunkával azon is törik a még mindig tudja ezt vállalni a tanács. fejüket, miként lehetne a többséget mozMeditálok, talán a belvárosi ember sem gásítani. Nemrég óta például, szakszervekülönb nálunk, lakótelepieknél. Csak a zeti kísérletként, helybe megy a TESZThelyzeti előnyét élvezi, ö sem fog gereb- klub. A sportrendezvényeket arra a terülyét, talán nem is rendszeretőbb, mint mi, letre viszik, ahol igénylik. Futás, kerékhelyette a parkosítást, a lomtalanítást pározás bárhol megszervezhető, megcsinálják közpénzen. Jól is néznénk Makkosházon komplex programot dolki, ha a város szíve az állampolgárok la- gozott ki a KISZ, a népfront, a megyei kóterületi aktivitását tükrözné! ifjúsági és sportosztály. Azt vállalták, Hallom a városi tanács elnökének he- hogy a lakótelepen kialakítják a helyi kis lyettesétől, hogy évente a városban mű- társadalmat. Nem öncélúan. Megostromolködő valamennyi lakóterületi bizottság ták az állampolgárokat. Azt szeretnék elszázezer forintot kap padok, lámpák el- érni, hogy a lakótelepiek szeressék a körhelyezésére, gyalogátjárók megépítésére, nyezetüket, elégedettek legyenek azzal. Nem hiszem, hogy ez a gesztus különb- Legyenek helyben ügyintézési és szolgálsebben doppingolna bennünket. Sajnos, tatásj formák! Ne hiányozzanak a kultuMegvan, mindenkinek a problémája, de- rális és sportprogramok se! A tervek köhogy akarja szaporítani a gondjait! zött? szerepel még egy makkosházi újság Ha meg egy szusszanásnyi időnk van, megjelentetése, önálló klubhelyiség kialamenekülünk a panelból. Igy aztán csép- kítása. pet sem érdekel bennünket, milyen a kör- Irigylem a makkosháziakat. Az idea nyezetünk, hol lakunk. Szerintem mármár teljesen reménytelen kísérletet tesz a városi szakszervezeti bizottság, amikor kinyilvánítja azon szándékát, hogy megvalósítja körünkben a komplex érdekvédelmet. A titkár és az elnök azzal érvelnek, hogy senkinek nem mindegy, milyen a lakóterületén a közlekedés, a kereskedelem, az orvosi ellátás. Míg korábban, uralkodott a központi döntés, most elmondhatja véleményét az állampolgár is. Magyarul, erősíteni akarják az önkormányzatot." mesésen szép. Az érintettek azt mondják, egv-, két-, hárommillió kellene a megvalósulásához. Ami természetesen nincs! Mj lesz az ötlettel? Mint tudjuk, a jó szándék... És még attól is félek, hogy csupán egy maroknyi kis csapat — néhány ember — szándéka fogalmazódik meg az alapító iratban. Bár. ne így lenne! Mennyit beszélünk manapság az önszerveződésről! Rögtön kiderülne naivságom, ha előállnék azzal, hogy mondjuk a kultúra iránti érdeklődés is összehozhatná a lakótelepen élő embereket. Például Kérdezem, fontos-e még nekünk any- egv klub. Én még azt is el tudnám képnyina a lakókörzetünk, hogy tudjuk, hol zelni, ha a kutyatulajdonosok kezdenének szorít a cipó? Félek, már a problémákat el szervezkedni. Vagy épp az autósok... sem fogalmazzuk meg. A közöny egyébként lassacskán már nem ismer határokat. Én például elképzelhetetlennek tartom, hogy a mi Lakókörzetünk — azaz, egv a tizenötből — közös akarattal megpályázza a lakóterületi alapot. Ennek ugyanis az a feltétele, hogy mi magunk N' em ártana az sem, ha törnénk! a fejünket a „tömegesítésen". Nem akciókra gondolok! Csupán arra, hogy ne egyetlen pici team szívügye legyen a területnolitika. Hogyan? Ha érzelmileg érdekeltekké tudnánk válni ... Ha nem mindegy, milyen a körzetünkben is vállaljunk társadalmi munkát. Legalább működő iskola, szociális otthon, sőt a a bekerülési összeg felét te kellene dolgoznunk. Kétlem. hogy"bennünk volna még enynvi elszánás. Másokban lehet. Sőt úgy hírlik, minden, évben elfogy a 20-25 miiszakszervezetisek véleménye szerint, abba is beleszólhatnánk, miiven a lakáselosztás, a kereskedelmi ellátás ... Ügy gondolom, a nvitott várospolitikához minimum két fél kell. Az egyik, a lió forintos lakóterületi alao. Élen járnak város, időről időre mulatja, bizonyítja a peremkerületek. TáDé például évente 2- hajlandóságát. Most talán nekünk kelle3 millió forintot pályáz meg. Ugyanennyi- ne lenni. És nem illendőségből! Hol is vei toldják meg az összeget a lakók. Ter- vagyunk honn? A seholnál nincs rosszabb! mészetesen nem zsebből fizetnek, a mun- Bodzsár Erzsébet Műszaki haladás és gazdaságpolitika A minden évben vissza- általában keveset Látnak olyan társadalmi i légkör térő műszaki hónap az idén előre, annak oka az, hogy szükséges, amely elősegíti, a 28. sorszámot viseli. Az nem képesek a jelennek de egyben ki is kényszeríti MTESZ, az szmt és a KISZ igazi voltát gyökeréig fel- a hatásos műszaki íejleszmegyei bizottsága, valamint fogni." Ez a közel másfél tést, a műszaki-tudományos a TIT megyei szervezete, évszázados megállapítás, értelmiség alkotásainak megtovábbá a két tanács mű- napjainkban változatlan becsülését Ma imár a tervelődésügyi osztálya az ese- igaz és mozgósító erejű az melöfolyamatokban a rutinménysorozatot Szegeden és időszerű feladatok valóra ból, a megszokott fogásokCsongrád megyében ismét váltásához. S most az a dol- ból hosszú távon alig lehet májusban rendezi meg. gunk, hogy erőinkhez ké- megélni. Az innovációs kész_ Az idei programban sze- P08' a társadalmi munká- ség tömegméretű fokozása sok lelkesedésével is lép- szükséges a legkisebb műhejünk előre a müszaki-tudo- lyéktől kezdve a nagyvállamányos fejlesztés, h sta- latokig. _ bilizáció és a társadalmi Ad' d t kobrEzzej a rondezvennyel j-Wé.a «zközrends^rében( elsodleges célunk, y működte- a műszaki fejlesztés repel az a kétnapos biotechnológiai konferencia is, amely nemzetközi részvételű, és társrendezője a Biteaz az hogy fórumot teremtsünk viszonyaink között a hitekintésre, a kutatás, a fejlesztés és a gyakorlat szolgálatában. Széchenyi István, a nemzet építőmestere írta 1844- mas tésében. A világ már régen megés a gazdaságpolitika kérdéseivel rendre úgy foglaltanulta és tudja is, hogy az kozunk, hogy legaktuálisabb idő pénz, a minőség élet- feladatnak a műszaki fejszinvonal és a korszerű lesztés, a gazdasági stabilitechnológia hatalom. E bár- záció és a társadalmi haigazság szellemében a ben: „És ha az emberek világgazdaság állandó megladás szoros kapcsolatát tartjuk. Az előadások zömének városi főépítész tájékozta- tudomásul, tó leveléből arról is infor- Lehet, hogy ha most kelmálódhattak a tömbben élők, lene igent vagy nemet monhogy a „terület sorsát az dani, már átbillenne a mérérintett tulajdonosok — így leg az utóbbiak oldalára. De természetesen az ön véle- egyelőre nem a szavazás köménye alapján — kívánjuk vetkezik, hanem a követmeghatározni". Mert a kér- kezetesen változáspártiak dóíven volt hely a vélemé- szószólói. „Kérem, én 35 nyek, észrevételek szöveges éve fizetek kofát, tehót, miKamarai vélemény A bérreformmal kapcsolatos jelenlegi vita alapján úgy tűnik, jövőre csak a bérmechanizmus átalakítására készül a kormányzat. Ezzel a Kamara nem ért egyet. Arra lenne szükség, hogy a versenyszférában teljes mértékben megszűnjön a bérszabályozás, a bér ugyanolyan termelési költséggé váljon, mint minden más ráfordítás, s felhasználásáról a vállalatok saját jövedelmezőségi érdekeiket figyelembe véve döntsenek. újulásban él, és ehhez az az js célkitűzése, hogy segítegyes nemzetek gazdasága nak, a miénknek is folyamatosan igazodniok kell. Ez viszont másként ej sem képzelhető, csak úgy, hogy a tudomány a termelés fejsük elő a megye gazdasági fejlődésének gyorsítását, a termelés hatékonyságát, a munka termelékenységét. Foglalkozunk továbbá 'központi programok megyei lesztésének nemcsak főfor- adaptálási lehetőségeinek májává, hanem alapvető vizsgálatával, de találunk szereplőjévé is válik a szel- arra is példát, hogy a helyi lemi tőkével a szellemi tó- kutatóbázisok hogyan segítketulajdonos munkájával es hetik a gazdaság műszakidifferenciált megbecsülésé- tudományos kérdeseinek vei együtt Ehhez persze hiegoldását Bátyai Jenő »