Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ORSZÁG 78. évfolyam, 122. szám 1988. május 23.. hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Á párt feladatairólf a politikai intézményrendszer korszerűsítéséről szóló állásfoglalás elfogadásával\ a vezető testületek és tisztségviselők újjáválasztásával Befejeződött az MSZMP országos értekezlete A párt feladatairól és a politikai intézményrendszer fejlesztéséről szóló állásfoglalás-tervezet feletti vita öszszefoglalójával folytatta munkáját vasárnap reggel 9 órakor a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az ülés soros elnöke, Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára felkérte Kádár Jánost, az MSZMP főtitkárát, hogy tartsa meg vita-összefoglalóját. (Kádár János beszédét külön ismertetjük.) Ezt követően Hámori Csaba bejelentette, hogy a szerkesztőbizottság összegezte az állásfoglalás-tervezet módosítására tett javaslatokat, és ezek figyelembevételével átdolgozta a dokumentumot. Az állásfoglalás-tervezet átdolgozott változatát ezután minden küldöttnek kiosztották. Harminc perc szünet következett, hogy a résztvevők a szöveget ismét tanulmányozhassák. A szünet után Berecz János, a szerkesztőbizottság elnöke számolt be a bizottság munkájáról (a jelentést a 2—3. oldalon közöljük). Berecz János előterjesztését követően tizenketten tettek észrevételt, szövegpontosító javaslatát, s fűztek kiegészítést az állásfoglalás-tervezethez. Néhányan a lényeget jobban kifejező, a törekvésekre is utaló, az adott témakör minden lényeges elemét tartalmazó szövegrészek beiktatását kérték. Volt, aki annak a véleményének adott hangot, hogy az állásfoglalás általános bevezetőjében, rögzítsék az utóbbi évek hibás döntéseinek kritikáját. Mások újólag szót emeltek azért, hogy a párt vezető testületeinek üléseiről részletesebb tájékoztatást kapjon a tagság, akár az ülések jegyzőkönyveinek közreadásával is. Az egyik küldött — az állásfoglalásban megfogalmazottakkal ellentétben — kérte, hogy a párt a dokumentumban az alkotmány felülvizsgálata helyett új alaptörvény megalkotását kezdeményezze. , , Többen — a társadalmi fejlődés szempontjából — fontosnak ítélték, hogy a dokumentum ne csak az alapkutatások támogatását tartalmazza, hanem a műszaki fejlesztés segítését is. Javaslatot tettek egy-két olyan pontosításra is, amely az Országgyűlés, a kormány munkájának, funkcióinak egyes részleteit érinti. Az egyik javaslattevő azzal az igénnyel lépett fel, hogy a dokumentum szocialista pluralizmussal foglalkozó részébe iktassák be a platformszabadság lehetőségét is. Többen indítványozták, hogy az állásfoglalás erőteljesebben lépjen fel a közélet tisztaságának védelmében. Mások a reformfolyamat visszafordíthatatlanságával kaDcsolatos garanciák hiányát tették szóvá. Az egyik felszólaló felvetette, hogy az országos pártértekezlet állásfoglalása alapján a Központi Bizottság készítsen felhívást, amely a dokumentum lényegi elemeit emelné ki. Az észrevételek, módosító javaslatok elhangzása után szünet következett, amelyet a szerkesztőbizottság intenzív munkával töltött. A csaknem félórás egyeztető munka eredményét ismét Berecz János ismertette, igy például a szerkesztőbizottság egyetértett azokkal a javaslatokkal, amelyek az irányító testületek tagjaival szemben nagyobb erkölcsi követelményeket támasztottak. Nagyobb hangsúlyt kapott továbbá a dokumentumtervezetben a társadalmi fejlődés szempontjából oly fontos műszaki fejlesztés elősegítése, illetve a szakszervezetek részvéteje a politikai, a társadalmi és a gazdasági döntések előkészítésében. A szerkesztőbizottság elnöke — egyetértve a nagyobb nyíltság igényét megfogalmazó küldöttekkel — amellett foglalt állást, hogy a vezető testületek munkájáról részletes tájékoztatás jelenjék meg. Ügy vélte, hogy a platformszabadság kérdésére a szervezeti szabályzat módosításakor kell visszatérni. Az alkotmánymódosítás pedig a Parlament hatáskörébe tartozik. A szerkesztőbizottság jelentése után határozathozatal következett: az országos pártértekezlet küldöttei — együttesen szavazva a tervezetről — négy ellenszavazattal, kilenc tartózkodás mellett elfogadták a part feladatairól és a poli1ikai intézményrendszer fejlesztéséről szóló állásfoglalást. (A dokumentum rövidített változatát a 4—5. oldalon közöljük.) Az MSZMP országos értekezlete ezután — a déli óráktól — zárt üléssel folytatta munkáját. A küldöttek az elfogadott napirendnek megfelelően szervezeti és személyi kérdésekről döntöttek. A zárt ülést követően a pártértekezlet ismét plenáris ülést tartott. Az elnöklő Kádár János Gyuricza Lászlónak, a szavazatszedő bizottság elnökének adott szót. Gyuricza László tájékoztatta a küldötteket és a meghívott vendégeket arról, hogy az MSZMP országos értekezlete zárt ülésén újraválasztotta a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. (A párt vezető testületeinek névsorát a 3. oldalon közöljük.) A Magyar Szocialista Munkáspárt elnökének Kádár Jánost, főtitkárának — miniszterelnökségének megtartása mellett — Grósz Károlyt választották meg. Az országos pártértekezlet Kádár János zárszavával ért véget. Kádár János pártelnök, Grósz Károly miniszterelnökségének megtartásával - főtitkár Kádár lános vita-összefoglalója Tisztelt pártértekezlet, kedves elvtársak! Tanácskozásunk megkezdésekor a Központi Bizottság megbízásából vitaindító bevezetőt tartottam, így most a választ, az összegezést is rövidre foghatom, így most nem térek ki az állásfoglalás-tervezetet érintő minden véleményre, észrevételre. Tanácskozásunkon 50 felszólalás hangzott el, s — idő hiányában — 200-nál is többen írásban adták be hozzászólásukat. Megítélésem szerint — s ezzel a Politikai Bizottság is egyetért — a pártértekezlet vitájának fő jellemzője a nyíltság, a felelősségtudat, a kritikai szellem volt. Ügy gondoljuk, hogy ez a vita méltó befejezése annak a hosszú időn át folytatott általános eszmecserének, amely a pártban s a párton kívül is az állásfoglalás-tervezetet gazdagította. Szeretnék a vitában felszólaló valamennyi küldöttnek köszönetet mondani azért, hogy segítette a pártértekezlet munkáját, az állásfoglalás-tervezet végső formájának kialakítását. Külön köszönetet mondok Keresztury Dezső akadémikusnak, aki pártonkívüliként felszólalva hozzájárult tanácskozásunk sikeréhez. Megköszönöm azokat a méltató szavakat, amelyekkel a párt történelmi harcát értékelte, s azokat is, amelyekkel felhívta a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőinek, egész tagságának figyelmét arra: a párt munkája a nemzet sorsában meghatározó. Megköszönöm az állásfoglalás kapcsán tett kritikai észrevételeit is, amelyek szintén segítséget nyújtottak számunkra. A pártértekezlet ésszerűen határozott egy nem is egyszerű kérdésről, a vita lezárásáról. Ismeretes, hogy összesen 245 küldött kért szót, de arra nem volt mód, hogy valamennyiüket végighallgassuk. így 49 küldött és 1 meghívott szólalhatott fel. A párt lapjában közzétesszük azoknak a névsorát is, akik írásban nyújtották be felszólalásukat, hogy ennek ne csak a jegyzőkönyvben, hanem a nyilvánosság előtt is nyoma legyen. Az irásos felszólalásoknak ugyanolyan súlyuk van, mint a szóban elhangzottaknak, s a gyakorlati munkában is kellő figyelmet érdemelnek. A Központi Bizottság feladata biztosítani, hogy a jegyzőkönyvből, az elhangzott és az írásban benyújtott felszólalásokból gondos tanulmányozással kiemeljék azokat a kérdéseket, javasolt tennivalókat, módszereket, amelyek a gyakorlati munkában hasznosíthatók. Ezenkívül azt ajánlom, hogy a párt folyóiratai — a Pártélet, a Társadalmi Szemle — is térjenek vissza a hozzászólásokra. Kedves elvtársak! A pártértekezlet a legaktuálisabb társadalmi kérdések politikai megközelítésével foglalkozott. Ezen belül sok szó esett a pártmunka továbbfejlesztéséről, a párt megújulásának és vezető szerepének korszerű értelmezéséről és gyakorlatáról, valamint a társadalmi szervezetek, mozgalmak munkájának továbbfejlesztéséről. A pártértekezlet egységes volt abban az alapkérdésben, amely egyben a tanácskozás központi és legíontosabD témája volt, hogy a párt a megújulás, a demokratizálás, a reformok útján kíván haladni, a politikai kérdések szocialista megoldására törekszik, s azon munkálkodik, hogy a magyar nép előbbre jusson a szocializmus útján. Csongrád megyei küldöttek az MSZMP országos értekezletének szünetében (MTI-fotó — Telefotó) Ez az egységes állásfoglalás a pártértekezlet legfontosabb eredménye, s egyben a további munka legfőbb feltétele. Kedves elvtársak! A továbbiakban szeretném felhívni a figyelmet a pártot és a társadalmat érintő néhány kérdésre. Emlékeztetek arra, hogy a szocialista országok pártjai közül a mi pártunk az elsők Között mutatott rá: a szocializmus építésének nélkülözhetetlen eleme, hogy figyelembe vegyük az egész nép, az egyes csoportok és az egyének érdekeltségét az építőmunka eredményességében. Erre pártunk már korábban felhívta a figyelmet, s e helyes elv gyakorlati alkalmazására törekedett. Mély meggyőződesem, hogy ezt kell tennünk a jövőben is, mert ez a szocialista építés hajtóereje és motorja. Én a marxizmus felismeréseit, igazságait illetően mindig azt vallottam. hogy egy új, kizsákmányolásmentes, a népnek jólétet, emberi kibontakozást, szabadságot biztosító társadalmi rend felépítésénél abból kell kiindulni: sohasem a nép való arra, hogy egy teóriát kipróbáljanak rajta, hanem az elméletnek kell szolgálnia a munkásosztály, a dolgozó nép sorsának jobbítását. Az érdekeltség bizonyos fokig kapcsolódik a differenciálás elvéhez, az egyenlősdi felszámolásához. Az alapvető közérdek az, hogy az egész népgazdaság számára hasznosan, progresszív irányban dolgozó közösségek minden tekintetben zöld utat kapjanak, s az anyagiakból is nagyobb mértékben részesüljenek, mint azok, akik rosszul dolgoznak. A differenciálást az egyének esetében is alkalmazni kell, mert az ő érdekeiknek sem felel meg a teljesítménytől független egyenlősdiszemlélet. Aki eredményesen dolgozik, és munkájával hozzájárul az egész ország, az egész nép gyarapodásához, annak nagyobb mértékben kell részesülnie az anyagi javakból, mint aki nem ezt teszi. Az egyenlősdi a szocializmus első éveiben született, és elég mélyen meggyökerezett. Ennek számos oka van. Sok éven át, ha a különböző intézményekben, termelőüzemekben béremelést terveztek, akkor az volt a szempont, melyik részleg kapott tavaly, s melyiken van ma a sor. Az ilyen elosztás elszakad a valódi teljesítménytől, s ebben bizonyos vezetői gyengeség is szerepet játszik. „Rossz ember" egy vezető sem szeret lenni, ezért a differenciálást sokan nem szívesen vállalják. De meg kell szokniok, mert csak úgy lehet előrehaladni, ha a szocializmus alapelvei mellett az érdekeltség is működik. Már kimondtuk — csak épp érvényesíteni kellene —, hogy a népgazdaságban nem folytatható az. a gyakorlat, miszerint a költségvetés a jól dolgozó üzemektől lefölözi a nyereséget, és szétosztja az eredménytelenül dolgozók között. Ez nem folytatható tovább. Azoknak a kollektíváknak, amelyek valóban ügy dolgoznak, ahogyan a jelen(Folytatás a 2. oldalon.)