Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

2 Vasárnap, 1988. május 22. Folytatja munkáját az MSZMP országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) ténelmi tapasztalataink alap- tódjék az elmaradott téregyüttműködést. Attól ián. Most nem az a kérdés, ségek gazdasági alapjainak ugyanis, hogy az érdekkép- h°f?y lehet-e cselekednünk, erősítése." viseleti szervezetek igényei- hanem az, hogy mit kell és ket megfogalmazzák, a való- mit érdemes tenni. Az ered- denképpen üdvözlendő ság és főleg a lehetőség még "lénynek természetesen ára folytatta a felszólaló —, de van. Ezért is fizetni kell, de nem változik meg. És ne legyen senkinek illúziója: a megoldott feladatok újabb bekerülne a^ tétlenség, konfliktusokat fognak felszínre hozni. összehasonlíthatatlanul töb- könnyen elveszítheti a fényét. A falvak népességmegtarEgyszer ebben a teremben felhívták a figyelmünket az tó' képességéről" szólva "meg javult a szovjet—amerikai viszony. A magyar külpolitika élt a kedvező változá— A kitűzött feladat min- sok kínálta lehetőségekkel, aktív nemzetközi szerepet vállalt magára, a szocialista garanciák hiányában országok együttműködésének megújulása jegyében a nemzetközi fellépés egyeztetésében, és a közös álláspont képviseletében valamennyi Azt is világosan látjuk, >d° jelentőségére E gondo- allapilotta: ehhez először is érdekelttel együtt egyenjogú i .. I o t rnh n no m :rnlt nvíntli r _ hogy a kormány minden, a jövőt, a haladást érintő kérdésben átmenetileg törvényszerűen szembekerülhet, nemegyszer szembe is kerül '_unk. _ vagy, valamely társadalmi réteglat soha nem volt aktuálisabb, mint ma. Az idő érték. Saját lehetőségünk a cselek- , vésre, amit vagy kihaszná- ™gvannak az egyszerű neolyan összetételű lakosság szükséges, amelyben még partnerként lépve fel. — Társadalmi rendszerünket és gazdaságunkat úgy elvesztegetünk. József Attila írta: az gel, mert sérti azok közvetlen idöt mi hoztuk magunkkal", napi érdekét. Ma azonban Az idö nem dolgozik senkinemcsak az eltérő érdekek- nek. csak lehetőségeket tekel kell megütközni, hanem remt- Marx szerint minden ' A fcvsppja ' • / .-Wli -,} * » a közgondolkodásban meglevő beidegződésekkel is, olyanokkal, amelyek szemben állvalamire való gazdálkodás: gazdálkodás az idővel. Gazdálkodjunk tehát vele haté< ? ~ , f $ nak törekvéseinkkel. Anél- konyan, de ne elhamarkodotkül, hogy bárkit is megbán- ta". mert ma na8y hajlam tanék, hadd idézzek néhány van a kapkodásra, ami ugyanmondatot a példa kedvéért a oda vezethet, mint az elkéÉÉik^til V . I tegnapi felszólalásokból: Panker elvtárs szép és nyelmesedés. Szeretném itt is hangsúigaz felszólalásában fogai- lyozni, hogy a legszínvonamazta meg munkatársai ne- lasabb politikai tevékenység, vében a kérdést: lesz az amelyben * \ // -f ^ / „Milyen a legszakszerűbb kormánya szocializmus, zati irányítás sem helyetteleértékelödhetnek sítheti az emberi alkotó és bizonytalan helyzetbe ke- munkát, a szorgalmat, tehetrülhetnek szorgalmasan dol- séget, műveltséget. gozó munkáskollektívák? Válaszom: az lesz a jól és hatékonyan működő szociaTisztelt elvtársak! Mi három napig tanácskolizmus, amelyik csak az zunk most magunkról, de eredményesen dolgozó mun- nem magunkért, hanem a káskollektíva biztonságát nemzet felemelkedéséért, garantálja. S hogy ma csak Ugyanakkor meggyozodesem, ennyi bizonytalan közösség hogy most ezekben az evekvan, az annak köszönhető, ben nemcsak a magyar nép, hogy a durván évi 560 milli- hanem a szocialista világ sorsa is hosszú évekre eldől. Ezért sikereink, ha mértékben is, de árd befizetett tiszta nyereségből több mint 200 milliárd forint termelési támogatást visszafizetünk. Bleier Katalin elvtársnőt idézem: „Tisztességes munka legyen az értékmérő." Ez kevés. A nyereséges, hasznot hozó rekvéseivel tisztességes munka lehet konzervatív csak az értékmérő. Arra biztattak, hogy legyünk bátrak. Örülök neki. Ez a biztatás ránk fér. De a népi tapasztalat szerint a Kádár János és Grósz Károly beszélget az országos értekezlet második napján, a tanácskozás megkezdése előtt. Mögöttük Lukács János és lázár György. (MTI-telefotó) pesség-reprodukció feltételei, tehetjük hatékonnyá —folyElengedhetetlen továbbá a tatta —, ha hazai reformunk gazdasági megtartóképesség és nyitottságunk révén egyis, s olyan időszakban, amikor a hatékonyságot tűztük re több ponton és még szervezettebben csatlakozunk a szerény zászlónkra, nem sok esélye világgazdasági, a nemzetkökihatnak marad a „levetett" technoló- zi politikai rendszer egészéaz egész szocialista rendszer- giával, ráfizetéssel dolgozó hez, szocialista és tőkés viben végbemenő megújulásra, kisüzemeknek. Szükség van szonylatban egyaránt. Esetleges kudarcunk pedig a a népesség megtartásához szocializmus progresszív tö- legalább minimális infraszembenálló, struktúra kiépítésére is. erők pozícióit Csakhogy kérdés, megfelelő dortatni magunkat az eseerősítené meg Felelőssé- munkalehetőségek híján és "lényekkel, részt kell vengünk tehát rendkívül meg- idős lakossággal hogyan tenőtt. Én hiszem, hogy sem remthető meg az elvárt „öna magyar nép, sem a hazánk eröre támaszkodás". Mindez további aktív nemzetközi szerepvállalást igényel, nem hagyhatjuk sogyunk vakok. Minden bátor döntésünk ott, önöknél csat_ határain túl élő barátaink Számos olyan apró falu bátorság és a vakság között nem fognak bennünk csalod- létezik, ahol már nincs esély különbség van. Mi nem va- ni. a demográfiai erózió megálT' ' T «Tt lítására. Akkor pedig ne l imar JUCllt, keltsünk hamis illúziókat az tan. Bátor intézkedéseinktől az MTA Regionális Kutatá- jiyen települések lakóiban, mindenki azt várja, hogy ő sok Központja Alföldi Kuta- K; kellene jelölni a legfonvalamit kap, s az ő helyzete tócsoportjának tudományos tosabb, reálisan véghezvihejavul. Ez lehetetlen. Mi bá- munkatársa rámutatott: — tő feladatokat, pontosan torsaggal, hatarozottsággal Minden társadalmi-gazdasá- meghatározva, hogy mit nem káoszt, hanem rendet gi f0iyamat térben megy minek az árán tudunk megakarunk. Az ped.g csak foko- véRbe az agazati fejleszté- valósítani. És ha az egyik zatosan valósulhat meg. . sekneki a pomikai döntések- oldalon ecseteltük a válaszakt,a^mSa* v^üatói Tz nek mindlR Vannak térbeli út p,™yeit- akk«r a má" akarja magara vállalni az konzekvenciái is. E mostani sik oldalon fogalmazzuk állásfoglalásban nem tekint- meg a visszavonulási stratéhetjük tehát a területi prob- giát. lémákat a sok közül egy A helyi érdekek felismeré„kipipálandó" kérdésnek. 6e, képviselete, az önállóság, Semmiképpen sem intézhető az önigazgatás csupán felülel felelősségünk az alábbi, ről leosztott feladatként az állásfoglalás-tervezetben nem me»v. Ehhez alulról e problémakörnek szentelt, szerveződő társadalom, a poemberi kapcsolatok szervezését, a társadalmi öntevékenység kibontakoztatását. Nem azért, mintha nem lenne ezen a téren javítanivaló, hanem azért, mert a kormány minden olyan területről vissza akar vonulni, ahol indokoltabb és természetenélküle mindössze két mondattal: litikába mindenkinek egyen„Arányos településfejlesztés- rangú félként való bevonása f„áf • t lfT„! sebb, ha a dolgok történnek. Van végiggondolt progra- re van szükség, aminek ke- szükséges. Ha pedig a falu munk. Tudjuk, hogy mit és retében növelni kell a ki- érdeke most is csak a vásebb települések népesség- rosi szűrőn át közvetítődik, megtartó képességét... A akkor félő, hogy a kis telenünk a számunkra is kedvező külső feltételek formálásában, és tartóssá tételében. A többi között a szocialista országok két- és többoldalú együttműködésének tartalmi és szervezeti korszerűsítésében, abban, hogy létrejöjjön a KGST-nek a tagállamok fejlődését dinamizáló funkciója. Ugyancsak rendkívül fontos feladat a fejlett tőkés országokhoz fűződő egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztése. Történelmi jelentőségű felismerés és teendő a nyugateurópai gazdasági integrációhoz való kapcsolódásunk elrendezése. Itt nem maradhatunk le, mert 1992-től új helyzet jön létre. Csökkenteni kell a szakadékot Európa két része között, mert ez egyetemes érdek, és különkülön minden európai orhogyan akarunk cselekedni. Magatartásunk kiszámítható. Aki segíteni akar, bőven ta- felülvizsgált és a jelenlegi pülések pártalanszervezetei lál erre alkalmat. Minden helyzetben helyzetnek megfelelően mó- örök végrehajtónak, szávan dosított országos és megyei monkérteknek érzik csak megoldás — mondhatjuk tör- programok alapján folyta- magukat. Szűrös Mátyás .Csökkenteni kell a szakadékot >a két része között..." a Európ< Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára a stabilizációs és kibontakozási program valóra váltásának legfontosabb külső feltételeit elemezve hangsúlyozta: — A szocializmus, a munkásmozgalom egésze felelősségteljes időszakot él át: történelmi korszakváltáshoz, világméretű reformkor küszöbéhez érkezett. Az elméleti alapokat is mélyen újragondolva gyökeresen meg kell újulnia, mert csak így válhat jövőbe mutató alternatívává az emberiség számára. A magyarországi fejlődés ennek az általános folyamatnak szerves része, sőt, bizonyos értelemben előfutára volt, és ma is előrelendítője lehet. A magyar és az egyetemes szocialista fejlődés eme „egyirányúságának" jelentőségét aláhúzza az a történelmi tapasztalat, hogy gazdasági és politikai reformterveink következetes megvalósítása nem nélkülözheti a megfelelő nemzetközi szocialista hátteret. Egy szocialista ország elszigetelten, magára hagyatva aligha képes következetes és átfogó reformpolitika folytatására; különösen érvényes ez a kisebbek számára. Nekünk fontos háttér és bátorítás, hogy a közelebbi és távolabbi szocialista környezetünkben zajló történelmi jelentőségű változások ma már nemhogy fékeznék, hanem inkább ösztönzik és segítik immár két, sőt, három évtizedes törekvéseinket. Abban, hogy nemzetközi politikai körülményeink kedvezően változtak az elmúlt két-három évben, legnagyobb hatása és jelentőségé annak van, hogy a szocialista világban kibontakozóban van a szocializmus megújhodása. Kétségtelen persze, hogy a reformfolyamat a világszocializmus fejlődésének még nem kizárólagos, hanem kiteljesedőben, fejlődőben levő irányzata, a kor követelménye. A változások legfontosabb jellemzői között említette, hogy enyhült a nemzetközi légkör, nőtt a bizalom a kelet—nyugati kapcsolatokban, mindenekelőtt azért, mert hogy minél jobban kapcsolódjunk be a nemzetközi munkamegosztásba, és illeszkedjünk be az internacionalizálódó termelőerők világrendjébe. Az eltérő társadalmi rendszerű országoknak nem csupán egymás mellett, hanem együtt, és egymással kell élniük, és sokrétűen együtt kell működniük. Ahhoz, hogy a világ országainak körében jó nevünket megtartsuk és egyenrangú, együttműködésre érdemes partnerként kezeljenek bennünket, a magyar külpolitikának meg kell őriznie, és új vonásokkal kell gazdagítania azt a cselekvőképes, gondjainak leküzdésén fáradozó szocialista reform-Magyarország-képet, amely rólunk az elmúlt két évtizedben a világban kialakult. Szocialista és tőkés partnereink most nem azt várják tőlünk, hogy gondjainkat egy csapásra megoldjuk, de arra számítanak, hogy gazdasági és politikai működési zavarainkra gyorsan reagálva képesek és készek legyünk időben, tudatosan, a feszültségeket is vállalva cselekedni. Ez a várakozás tükröződik abban a nagy figyelemben is. amely tanácskozásunk előkészítését követte, és munkáját világszerte kíséri. Az eredményes külpolitikai munkának ma két elengedhetetlen belső feltétele van: a stabilitás megőrzése, valamint az elavult gazdasági és politikai struktúrák átalakítása. Az egyéni és a kollektív felelősség feltárása, a személyi változások ennek szükséges feltételeit képezik, de önmagukban nem jelentenek megoldást gondjainkra. A pártértekezlet dokumentumtervezetének vitája során elhangzott vélemények újólag igazolták azt is, hogy külpolitikánk időszerű, belpolitikailag is indokolt feladata a határainkon túl élő magyarság sorsával való törődés. A problémát természetesen nem mi kerestük magunknak, számos gondot a körülmények kényszerítettek ránk. A séma, mely szerint „a nemzetiségi kérdés tökéletesen megoldódott", ugyancsak a múlté. Párttagságunk körében gyakori ,;lag teljes az egyetértés .. /.al, hogy párt- és állami vezetésünk az utóbbi időben nyíltan is síkraszáll minden nemzetiség kollektív és egyéni jogainak szavatolásáért, fellép a nemzeti önazonosság megőrzésének korlátozása, a méltatlan megkülönböztetés és a durva beolvasztási törekvések ellen. A magyar közvéleményt különösen és joggal aggasztja a Romániában élő magyarság sorsának alakulása. Az aggályokat erősíti a körükben tömegessé váló áttelepülés kényszere. Lakosságunk többsége együttérez a hozzánk érkezőkkel, kész segíteni rajtuk. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy az áttelepülés nem oldhatja meg egy 2 milliós közösség gondjait. Minden ember természetes joga, hogy törvénytisztelő polgárként szülőföldjén boldogulhasson. Népünk, párttagságunk azt reméli, hogy ez a feszültség a civilizált nemzetközi normák, a lenini nemzetiségi politika, a népek, nemzetek önrendelkezése elveinek érvényesítésével végül megnyugtatóan rendeződik. Az MSZMP, a magyar kormány ennek érdekében cselekszik, és mindig kész a kielégítő megoldás előmozdítására. A szocialista Magyarország hozzájárul a világ jobbításához. Tényi Jenő, a Pécsi Orvostudományi Egyetem intézetvezető egyetemi tanára bevezetőben a népegészségügy helyzetéről szólt. — Ide tartozik-e egyáltalán ez a kérdés? —kérdezte, majd így folytatta: mint kommunista orvosnak mély meggyőződésem, hogy igen. Nemcsak azért, mert a munkásmozgalom a dolgozó emberek életkörülményeinek jobbításáért harcolva mindig is küzdött az egészségért, de ide tartozik azért is, mert pártunk egészségpolitikája segítette elő hazánkban a nagy népbetegségek visszaszorítását, a közegészségügyi és járványügyi viszonyok javítását, az orvosi ellátás kiterjesztését. Ezekre joggal lehetünk büszkék, mint történelmi eredményekre. Beszédének további részében a professzor már gondjainkat ecsetelte. Az ezer lakosra jutó általános halálozás, a születéskor várható átlagos élettartam, a társadalmi beilleszkedési zavarok előfordulási gyakorisága aggodalomra ad okot. A helyzet romlása, ha változást nem tudunk elérni, az ezredforduló táján olyan kritikus méreteket ölthet, melynek demográfiai és gazdasági kihatásai elsőrendű társadalmi-gazdasági gonddá nőhetnek, és válságos helyzetet teremthetnek. Ennek ellenére a körülmények nem végzetszerűek, van kiút — hangsúlyozta Tényi Jenő, majd rámutatott: a nemzetközi és hazai tudományos tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy ez a kiút a társadalmi méretű összefogásban és tudatos cselekvésben, az egészségpolitika megújításában és a különböző társadalmi szektorok együttes, az összefogáson alapliló cselekvésében jelölhető meg. Nem fogadható el számunkra az a szemlélet, amely kimondva vagy kimondatlanul azt sejteti, hogy először jön a kibontakozás programja, a szorító gazdasági gondok megoldása, és majd utána valamikor, amikor reális, kerülhet sor az egészségvédelem, a népegészségügy problémáinak megoldására. Dévainé Seres Erzsébet, a Kaposvári Tejipari Vállalat osztályvezetője az alapszervezeti munka fontosságáról beszélt. Emellett érvelve elmondta: minden kommunista valamelyik pártalapszervezetnek a tagja, az alapszervezetek szervezetileg átfogják egész társadalmi-gazdasági életünket. A párt politikáját ki-ki a munkahelyén valósítja meg. Ha nem így gondolkodunk, nem így fogjuk fel a párttagok, a pártalapszervezetek hivatását, akkor a párt vezető szerepe, egysége nem érvényesülhet. A pártértekezletnek ki kell mondania, hogy az alapszervezetek a pártmunka műhelyei, s nem „leosztott" feladatok végrehajtói. Ezután a kádermunka fogyatékosságairól szólva kiemelte: a vezetői alkalmasság, eredményesség mellett az erkölcsi tisztaságot, az emberi tisztességet is figyelembe kell venni a kiválasztáskor. Végezetül a pártélet nyitottságát, a tájékoztatás bővítését szorgalmazta, s azt, hogy a pártépítésben minél előbb mentesüljön a tagfelvétel gyakorlata a statisztikai szempontoktól. Majd javasolta, hogy az állásfoglalás-tervezetnek azt a megállapítását, hogy „a kialakult helyzetért felelősség terheli a Központi Bizottságot és végrehajtó szerveit, továbbá a kormányt és intézményeit is", módosítsák úgy, hogy „a kialakult helyzetért a felelősség elsősorban a Központi Bizottságot és a végrehajtó szerveit, továbbá a kormányt és intézményeit terheli". Krasznai Lajos, a Pest Megyei Pártbizottság első titkára utalt arra, hogy a párttagok közül sokan bizalmatlanná váltak a párt vezető testületeivel szemben, egy sajátos bizalmi válság jelei mutatkoznak. — Több mint húsz esztendeje, 1965-től kezdve, minden kongresszusi és más fontos pártdokumentumban folyamatosan megfogalmazódott a szerkezetváltás halaszthatatlansága, de érdemi előrelépést ebben a mai napig nem tudtunk elérni. Iparpolitikai határozat is született, egyelőre mindhiába. Hosszú idő óta nem sikerült megvalósítani azt a sokat meghirdetett gazdaságpolitikai célt, hogy az intenzív fejlődést a termelési