Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

Vasárnap, 1988. május 22. 3 Folytatja munkáját az MSZMP országos értekezlete folyamat lényeges területeire kiterjesszük. Krasznai Lajos azután így folytatta: — Nem vitatom, hogy osztozni lehet, és osztozni kell minden szinten a felelősségben. Amit a népgazdaságból nem tudtunk kipréselni, azt megpróbáltuk agitációval pótolni. A kiútra történelmi analógiákat kerestünk, vigasztalgattuk magunkat, hogy voltunk már kilátástalanabb helyzetben is, és azon is úrrá lettünk. Mindinkább jelszóvá érett: nem többet kell dolPozsgay Imre goznunk, hanem másképpen, jobban! És eközben nem vettük észre idejekorán, hogy összetett gondjaink sok vonatkozásban a túlélt mechanizmusok következményei. — A felelősségérzet és a tehetetlenség lassan minden szinten szembefordult egymással, amelynek eredménye az egymásra mutogatás és az önmarcangolás lett. Tömeges igény ma már, hogy ha a párt alkotmányosan is a társadalom vezető ereje, akkor mutasson a nemzet számára kivezető utat. És ez már inkább tömeges társadalmi követelés, mint a bizalom megnyilvánulása. Felszólalása befejező részében sürgette, hogy a párt különböző szintű szerveinek és testületeinek működését övező „misztikumot", a döntések túlzott centralizálását vizsgálják felül, szakítsanak a kádermunka kontraszelekciós mechanizmusaival, s teremtsék meg az önmagát folyamatosan újrateremtő, cselekvőkész pártegységet. „A népfrontmozgalom történelmi feladata részt venni az új közmegegyezés létrehozásában" A Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára elöljáróban kijelentette: — Az állásfoglalás-tervezetet elfogadom, annak politikai irányvonalával egyetértek. Annyi okos szó és fontos gondolat elhangzása után mind szűkebb térre szorulnak azok, akik még valami újat, fontosat akarj nak mondani. így aztán egyre többen leszünk, akik a változás szándékát megerősítő hitvallást vállalják inkább, mint újabb javaslatok megtételét. Hiszen tudjuk, hogy milyen keveset érnek azok a, javaslatok, amelyek mögött szervezett erőket és szervezeteket nem tudnak felsorakoztatni. Éppen most van itt az ideje, hogy elkötelezzük magunkat az új szervezeti elvek mellett, amelyek, az egység görcsös és lejutó követelményei helyett a vitában, az ál%fnlatok Rüzdelmébéh, t: a kisebbséget is védő, alkotó környezetben alakítják ki az új minőségű egységet. Ehhez elegendő, ám nélkülözhetetlen is a mély meggyőződés, s annak a nagy önuralmat kívánó türelemnek a megteremtése, amely tiszteletben tartja mások jogát az önálló gondolkodásra. Ahol az egység rituális és monolitikus, ott az nem a haladás, hanem a hatalom szolgája. Ilyen helyen a vita a démon, mely az ellenség nevet kapja. Ahol az egység alkotó, ott a vita ;v megújulás eszköze. Bajaink méreteit és azok legfőbb okait ismerjük. A tavaszi pártviták és a társadalom megnyilvánulásai tudósítottak bennünket arról is, hogy nemcsak az elégedetlenség nőtt az országban, hanem a ifelelösségérzet és a cselekvőkészség is. A magyar politikai élet á maga bonyolultságában ma a megosztottság jeleit mutatja, de éppen ezért tartalmazza a haladás lehetőségét. A fennálló viszonyok elutasításában ugyanis ma már nemcsak népgazdasági és a háztartási veszteségek miatti elégedetlenség munkál, hanem az a hit is, hogy lehet ezt másképpen is csinálni. Persze, hogy ez a bírálat viharát is meghozta. Félreérthetetlenül kinyilvánították a bizalmatlanságot a rendszer hivatalos intézményeinek működőképessége iránt. Zengett az ország a felelősség számonkérésétől, a garanciák követelésétől. De gondoljuk csak végig, hogy a rossz közérzetnek mi volt a valódi és általános oka. Ügy hiszem, legfőképpen a késlekedés és a tehetetlenség. Ezt erősítette meg a létbizonytalanság, a távlatnélküliség. Mégis fi gazdasági veszteségek, a morális lealacsonyodás miatti elkeseredés nem az önfeladás, hanem az öntudatosodás felé vitte társadalmunkat. A nép végrehajtotta a fordulatot. Most van megvalósulóban nálunk az a lenini alapgondolat, hogy a nép érdekeire hivatkozó kormányzást fel kell váltania a nép által való kormányzásnak. Ebben a fordulatban semmivel nem helyettesíthető szerepe volt a párttagságnak, mert miközben a pártnak, mint szervezetnek csökkent a tekintélye, megcsappant iránta a bizalom, a párttagság és a pártonkívüliek, a kommunisták és a nép, a nemzet egymásra találtak. Kiderült, mint annyiszor, hogy egymástól nincs mit félniük. Félni csak attól kell, hogy a politika a csendes, de mégis forradalmi értékű változásoknak csupán a hordalékát látja, és a kockáztatni is képes kezdeményező szellem helyett hatalomféltö refiexei"4épnek működésbe. Azt remélem, hogy a pártértekezlet után alaptalannak bizonyul ez a félelem. Mi az, amit Magyarországon párttagok és pártonkívüliek egyaránt tudnak? Tudják, hogy a XX. században a katasztrófák kezelésére szolgáló összes tartalékunkat kimerítettük. Nincs több lehetőségünk katasztrófák elviselésére. róság felállítását. Mindezek együtt biztosítanák a hatalom megosztását és ellenőrzését, hogy ezáltal szervezetileg és jogilag megszűnjön minden szinten az önkény és a hatalommal való viszszaélés lehetősége. A közjogi viszonyok fejlesztésével együtt 'kell hajadnia az állampolgári jogok kiteljesítésének, amelynek feltétele a szuverén törvényhozás, az önállóan politizáló kormány, az erős tanácsi önkormányzat és az önrendelkezésre képes, az ország felelős birtokosaként viselkedő érett állampolgár. Ezek 'között az alkotmányos keretek között nem csökkenő, hanem növekvő szerepe lesz a pártnak és a vele autonóm módon, partnerként együttműködő társadalmi szervezeteknek, mozgalmaknak, és az egyesületi törvény alapján alkotmányosan működő állampolgári közösségeknek, érdekképviseleteknek. Vagyis. Mihail Gorbacsov szavait is idézve — hiszen azok, nagy örömünkre, egybecsengenek a mi törekvéseinkkel — a szocialista jogállam és a szocialista pluralizmus együtthatásánek a feladatnak a teljesítéséhez. Másként reménytelen a gazdasági felzárkózás is a fejlettebbekhez. Ritkán történik meg, hogy Magyarország és a világtörténelem óramutatói együtt járjanak. Most itt van ez a kivételes alkalom, jól kellene bánnunk az idővel. Ez esetben ne legyen igaza Kossuthnak, aki azt mondta: a magyar történelmen vörös vonalként húzódik végig egy szó, késő. A nemzedékváltás és a felelősségérvényesítés nyelvén csak dadogva tudunk beszélni, mert amire nincs érvényes, intézményes megoldásunk, arra nincs érvényes szavunk sem. A felelősség megállapítása minden fejlett politikának része. Az állampolgároknak és a pártok tagjainak jogos szükséglete. Én most azt javaslom mégis, hogy ezt a felelősségrevonást végezzük el együtt, lélekben, ki-ki addig a mértékig, amíg saját felelősségével nem találkozik. S aztán így önmagunkban megbékülve, keressük az előttünk járó nemzedékben azt, ami abban nagy és tiszteletre méltó. Önbecsülésünkhöz és üdvösségünkhöz ez is hozzátartozik. Az értekezlet vitája megerősíti hitünket: újra élcsapat lehetünk, lesz magyar kibontakozás! Izsák Gyula, a Bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke azt hangsúlyozta: Németh Miklós Kulcskérdés a politika és a gazdaság kapcsolata. A politikának elsőbbsége van a gazdasággal szemben, persze nem úgy, hogy az objektív gazdasági törvényeket figyelmen kívül hagyja. Éppen ezért elvárjuk, hogy ez a politika adjon világos, érthető és értelmes programot. Túl sokat vállalt fel a párt a közelmúltban a társadalmi munkamegosztásból. Részletes programot adott a gazdaságnak, a KISZ-nek, a népfrontnak, a tudománynak és minden szervezetnek hazánkban. Ha a részletkérdések meghatározása a politikától indul ki, könnyű kibújni a felelősség alól, mondván, rosszul döntött a politika. Egy-egy nagyobb horderejű döntés előtt feltétlen alapos előhatás-vizsgálatot kell végezni, vajon a döntésnek mi lesz a politikai, gazdasági, közhangulati következménye. Ha ez megtörténik, nem következett volna be az a helyzet, ami tavasszal a mezőgazdaságban, hogy egy kellően át nem gondolt, rossz döntés majdhogynem megbénította az ország termelőszövetkezeteinek működését. A politika ne szégyelljen kérdezni, véleményt kérni egyegy gazdasági döntés előtt, és fokozottabban a tudományra és a gazdasági szakemberekre támaszkodni. Sipos Géza ezredes, a Magyar Néphadsereg 1. hadtest pártbizottságának első titkára elöljáróban szólt a pártértekezletet előkészítő vitaanyagok ismert és sokat bírált fogyatékosságairól, a vezetők egymásnak ellentmondó véleményeiről, a társadalom ideológiai-erkölcsi, értékrendbeli zavarairól. Hangsúlyozta: úgy nőtt fel egy nemzedék, mintha a konfliktus nem lenne az élet része. Ugyanakkor súlyos gondokat okozott, hogy az elmúlt évek nagy hazai tanácskozásain elhangzottak, és a párttagok megnyilvánulásai között igen nagyok voltak az eltérések. A továbbiakban kifejtette: a párttagság kész a megújulás érdekében a nehézségeket is vállalni. Jelentős siker, hogy a párttagok, áz alapszervezetek a hadtestnél rádöbbentek saját felelősségükre, szerepükre, arra, hogy a megoldásokban ma még alulértékelik lehetőségeiket. — Mi azt várjuk, hogy a pártértekezlet foglaljon állást abban, ami a bevezető előadásban is elhangzott: a politikai intézményrendszer reformjának célja a népi hatalom erősítése; ebben kulcskérdés a párt saját tevékenységének megújítása; növekedjen a társadalom demokratizálódása, az állam, a társadalmi és tömegszervezetek szerepe — mondotta. — Ehhez béke kell — tette hozzá. — Nem több eszközzel, nem több katonával fenntartott béke, hanem a lehető legalacsonyabb szinten megvalósítható egyenlő és elégséges biztonság. Ezzel azonosulunk, erre készülünk, s mindig csak ehhez kérjük a támogatást. • Nem honorálhatjuk tovább gazdaságunkban sem a középszerűséget Az MSZMP Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta: a Központi Bizottság 1987. júliusi kibontakozási programját és az ezen alapuló kormányzati stabilizációs munkaprogramot a párttagság, a társadalom támogatta, de az eltelt közel egy év alatt az egyetértés és következménye a termelési tényezők alacsony hatékonyságú hasznosulása, az infrastruktúra általános elmaradottsága, a piac kiépítetlensége, a tökepiac vagy a nagyobb teljesítményre ösztönző és serkentő verseny hiánya. Szembe kell néznünk a Nekünk élni keli, és előbbutóbb ismét jól élni. Ennek a célnak az eléréséhez új közmegegyezésre van szükség. A népfrontmozgalom történelmi feladata, egyben saját megújulásának is nagy esélye részt venni ennek az új közmegegyezésnek a létrehozásában. Az új közmegegyezés előkészítésében a népfront — hivatásának is megfelelően — támogathatná a közjogi viszonyok megújítását, az alkotmány, a választási törvény reformját, a népszavazásról, valamint az egyesületekről szóló törvény megalkotását, az alkotmánybíróság és a közigazgatási bíval megteremthetjük az emberek közötti szolidaritásra, demokráciára és vállalkozókedvre alapozó hatékony, vonzó szocializmust, amely ugyan nem lépett ki még a szükségszerűség birodalmából, de lépteit a szabadság birodalma felé irányítja. Azt tartják: egy nemzet lesüllyedésének jele, ha •tagjai semmibe veszik a törvényt. Ez többnyire °U szokott bekövetkezni, ahol az ellenőrizhetetlen állam mindig csak a maga javára, önkényesen értelmezi a törvényt. Mi emelkedő nemzet akarunk lenni! A szocialista jogállam közelebb visz ena támogatós mellett erősödött a türelmetlenség is. A párt- és állami vezetésnek is az a meggyőződése, hogy a gazdaságban gyökeres változásra van szükség. Az ehhez szükséges feltételek kialakítását megkezdtük. Következtetésünk egyértelmű: mindenben és egyszerre javulást eredményező, azonnali fordulatot nem remélhetünk, s felelősen ma sem ígérhetünk. A magyar gazdaság évek óta visszatérő strukturális problémáit, egyensúlyzavarait a múlt öröksége, az elkövetett hibák és tévedések együttesen okozzák. Ennek társadalmi, emberi tényezőkben mutatkozó gondokkal is: a népesedési folyamatok kedvezőtlen alakulásával, a lakosság egészségügyi állapotának romlásával, a társadalmi beilleszkedés zavaraival, a munkaerkölcs lazaságával, a munkakultúra egyenetlenségével. Vitathatatlan, hogy e problémák megoldásához, a feszültségek oldásához több pénzre lenne szükség. Sokat nyerhetünk azzal, ha megszüntetjük gazdálkodásunkban a pazarlást, ha jobban megszervezzük a munkát, ha átcsoportosítjuk az eszközöket, de a bővebb anyagi forrásokat elsősorban nem a takarékoskodás, hanem a bátrabb, a szabadabb és főképpen észszerű vállalkozás biztosítja. Régóta foglalkoztat mindenkit, hogy a veszteséges tevékenységek, illetve vállalatok életben tartósára igen nagy összegeket költünk. Nyilvánvaló, hogy ezt a jövőben nem folytathatjuk, de meggyőződéssel vallom: a magyar népgazdaságban nagy jövedelemkiesés nem csupán a veszteséges vállalatoknál, hanem azáltal is keletkezik, hogy elszalasztjuk a nagyobb nyereség. a nagyobb jövedelem elérésének lehetőségét. Ezért szakítanunk kell azzal a felfogással és gyakorlattal, amely a középszerűséget, a felszínen maradást honorálja anyagi és politikai értelemben egyaránt. Ahhoz, hogy a vállalati önállóság kiteljesedjen, s a szabályozás elfogadható stabilitását elérjük, a gazdálkodás feltételeit lehetőleg törvényekben kell szabályozni. Minden lehetséges eszközzel segítenünk kell a versenyképesség nemzetközi szintre emelését, az exportorientáció erősítését. Ez parancsoló szükségszerűséggé teszi a KGST-országok közötti együttműködés új alapokra helyezését. Ugyanakkor igényli az intézményes kapcsolati formák megteremtését is más gazdasági integrációs szervezetekkel, elsősorban az Európai Gazdasági Közösséggel. A magyar gazdaság fejlesztéséhez hosszabb távon is szükség lesz külső forrásokra. De a jövőben az eddiginél sokkal inkább a működő tőkére, az ahhoz kapcsolódó fejlett technika és technológia behozatalára kell támaszkodnunk. Az új társasági törvény keretei között olyan megoldásokat is szorgalmaznunk kell, hogy fennálló adósságunk egy részét át tudjuk alakítani a külföldi fél vállalkozási érdekeltségévé. Nagy tartalék és szervező (Folytatás a 4. oldalon.)