Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-12 / 86. szám

Kedd, 1988. április 12. 3 Minőségügyi tanácskozás Tíz ország minőségügyi szakembereinek részvételével hétfőn Budapesten megkezdődött a KGST Szabványügyi Együttműködési Állandó Bizottsága (minőségügyi szekciójának ülése. A tanácskozáson részt vevő szakemberek elemzik az idén január l-jén bevezetett kölcsönös minőségtanúsítási rendszer — az úgynevezett Szeproszev-rendszer — gyakorlati alkalmazásának eddigi tapasztalatait. Az ülésen döntenek arról is, milyen tanúsító jelet alkalmazzanak, amely bizonyítja, hogy megfelelő a minőség, s összeállítják azoknak a termékeknek a listáját, amelyeket 1989-ben és 1990-ben kölcsönösen tanúsítanak, azaz a külkereskedelmi árucsere során nem lesz szükség ismételt vizsgálatukra. (MTI) Bankváltozás Az Agrár Innovációs Bank Rt. hétfőn, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen tartotta közgyűlését. Az Agrobank Rt. július l-jétől Kereskedelmi bankként folytatja mukáját. Az ehhez szükséges jogosítványok megszerzésére a szükséges előkészületeket megtették, es rendelkeznek a Pézügyminisztérium előzetes egyetertésével. A részvénytársa' >ág úgy tervezi, hogy először budapesti fiókjánál fogad vállalatokat, majd vidéki fiókhálózataiban is. Állami díjasok Természetformálók Április negyedike alkalmából a gabonafélék nemesítése, termésfejlesztése, a gabonafehérjék optimális hasznosítása, valamint a gabonaminőség javítása terén elért eredményeikért a Minisztertanács Szániel Imrét, a Gabonatermesztési Kutatóintézet nyugalmazott főigazgatóját; Barabás Zoltánt, a GKI tudományos főosztályvezetőjét és Lásztity Radomirt, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát Állami Díjjal tüntette ki. A két szegedit kerestem föl, vajon ők hogyan értékelik, s minek tulajdonítják az elismerést. az esélye, hogy valaki maradandót alkosson. — Például? — A Rákosi-korszakban — ami akkoriban nagy szóvolt — Amerikából hoztam anyagot a ciroknemesítéshez. Az eredmény a Hybar MV—301es, amely még ma is megállja helyét a köztermesztésbén. Szániel Imre két hónap híján húsz évet töltött az intézetben, január óta nyugdíjas. — A Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetből úgy lett Gabonatermesztési Kutatóintézet, hogy 1970ben főprofilnak a gabonanemesítést kaptuk. Szinte a nulláról indultunk. Egy elismert búzafajtánk volt a hatvanas évek végén, a Kiszombori l-es, azután a Fertődi 293-as, az első magyar intenzív búza következett. Kukoricából a Szegedi 71-es és 270-es hibrid jelentette a kezdetet. — Az önálló munka első jelentősebb eredményei mikor jelentkeztek? — A kukoricánál 6—7 év kellett, a búzánál 7—8, s az árpánál 17 év. A feltételek megteremtése nem ment egyik napról a másikra. Eleinte még tusoló-, járdaépítés volt az elsődleges feladat, hogy emberi körülményeket teremtsünk. A megfelelő személyek kiválasztása jelentette a következő fokozatot. S ebben nekem, mint vezetőnek jelentős szerep jutott. Remélem, e tekintetben nem érhet szemrehányás, az én „pálcám alatt" 22 kandidátusi, 4 tudomány doktora, s egy akadémikusi fokozatot értek el munkatársaim. Nemigen esik erről szó. de szerintem csak így nőhettünk fel a feladatokhoz. — ön személy szerint milyen területen dolgozott? — A magas fehérjetartalmú búza, a durum első alapanyag-beszerzésében, a kísérletek beindításában vettem részt. Az akadémiai doktori fokozatot a búza és kukorica minőség témájában szereztem. Azt vizsgáltam, hogy az ország különböző tájain az egyes agrotechnikai tényezők milyen hatással vannak a beltartalmi értékekre, s mit lehet azért tenni. hogy a megtermelt minőség népgazdaságilag felhasználható legyen. A búza minősítésére új eljárást, s eszközt fejlesztettem ki, melynek a gyakorlati bevezetése még várat magára. Az alapprobléma az, hogy a menynyiség növelése alapvetően nem párosul a minőség megőrzésével, javulásával. Egyes termőtájakon ez jobban összhangba kerül, s ha tudatosan kihasználjuk, nem kellett volna kiszorulnunk a nyugat-európai piacokról. — A kukoricáról is essék szó! — A minőséggel a kelleténél kevesebbet foglalkozunk, a takarmányok jelentős .százalékát a kukorica adja. Éppen ezért a fehérje és aminósavtartalom szerint szelektívebben kellene válogatnunk. Az ipari feldolgozásra megint más összetétel a kedvező. Külföldi tőke bevonásával, a célnak megfelelő kukorica kinemesítésével, egy jobban működő érdekeltségi rendszer keretei között jelentős értékekkel gazdagodhatnánk. — Sikeresnek érzi-e magát? — Édesanyám szavai jutának eszembe. A maga szempontjából mindenki annyi, amennyinek tartja magát. A valóságban pedig mindenki annyi, amennyinek mások tartják, vagy előbb, vagy utóbb. * Barabás Zoltán konkurens cégnél. Martonvásáron kezdte kutatási munkáját 1950ben. — Érzése szerint mi a tudomány szerepe? — Az isteni teremtés folytatása, amit a természet elrontott, azt kell kijavítani. Amit az ember ront el, még nehezebb helyrehozni. Ez jelenti az állandó feladatot. Például, ha megjelenik egy növényi betegség, vegyszerrel megszüntetjük, aztán évek múltán újra előjön, de már a dupla dózis sem elég. — Van megoldás? — Az arany középút, nem legyőzni, kiegyezni a természettel. Egy szintig hagyni kell a kórokozókat, csak arra kell ügyelni, hogy ne hatalmasodjanak el. — Mennyire tervezhető előre egy-egy jelfedezés? — Ez egy társasjáték. Elindultazember egy irányba, esetleg kudarcot vall, de valami más bejön. Látni kell, ez is eredmény, amely újabb kérdéseket és megoldandó feladatokat vet fel. Lankadatlan szorgalomra van szükség, s ludni kell elhagyni a hagyományos utakat és lépéseket. No meg nem árt, ha a szerencse is mellénk szegődik. Nemzetközi együttműködés nélkül igen csekély Amikor 1969-ben átjöttem Szegedre, a búzanemesítésben is ilyen gyors eredményt szerettem volna. Csakhogy a hibrid búza még mindig várat magára. Tavaly a búzahibridek előállítására egy eddig ismeretlen, új utat találtunk. Reménykedünk és dolgozunk. Addig is minél jobb fajtákat igyekszünk előállítani, amely jobb termőképességgel, s külön-külön valamilyen speciális kedvező tulajdonsággal rendelkezik. — Az utóbbi években igen sok szegedi fajta került az élvonalba, mondana egy párat? — Nagy reménység volt a GK-Boglár. Aztán jó ellenállóképességével „kiprovokált'' egy addig a háttérben megbúvó betegséget. A GKKincsö a legkorábbi és jól terem, a GK-Zombor a legtöbbet termő, a GK-Bencea fuzárimnak ellenálló. De ennél jóval több van a választékban. Az eredményes munkának köszönhető, hogy a már a köztermesztésben a hazai fajták elérték a 80 százalékot, korábban az arány fordított volt. A martonvásáriakkal hasonló nagyságrendet képviselünk, az utóbbi években mi értünk el jobb eredményeket. Ennek az is oka, hogy a mi búzáink zöme koraibb érésű, s az aszályos években az előnyt jelentett. Egyébként a két intézet tevékenysége jól illeszkedik. — 1985 óta akadémiai levelező tagnak mit jelent az elismerés? — Nagy öröm, de nem szabad túlbecsülni. A kutatásban egyedül nem lehet felmutatni semmit. A specialistákat kell összetartani, inspirálni, s meg kell tudni „bocsátani", ha egyes szakterületeken jobbak nálam. Tóth Szeles István „Ki kellene hozni belőlük! H É

rdekes, sokoldalú, jóízű vitáról mindig szívesen számol be a tudósító. Különösképpen akkor, ha a téma, a közeg valamiért még szokatlan is, esetleg biziató előjelű tanulságai vannak az eseménynek Mint például annak, aminek a napokban részese lehettem — s ami, hogy a vitatkozás tinédzser hangvételű terminológiáját idézzem: „feldobott". Pedig az iskolában, ahová hívtak, hogy az értékrendek iránt érdeklődő, azokkal rendszereser. foglalkozó gyerekek körében (Van ilyen! Itt, Szegeden is!) beszélgessünk, nem éppen szívderítő dolgokról volt szó. Témáink, az értéktorzulások, illetve a devianciák voltak. Amiktől bizonnyal nem kell, nem lehet „feldobódni". De: attól igenis lehet, hogy ezekről a társadalmunkban egyre több gondot okozó jelenségekről diákok beszélgetnek (s nemcsak „osztályfőnöki órai tananyag"-ként) — a tisztábban látás, az összefüggések megismerésének szándékával, jó indulatú tenni akarással. Akkor, amikor mindenfelöl azt hallani, tapasztalni, hogy az ifjúság körében az értékeket illetően nagy a bizonytalanság, s egyre szaporodik közöttük a deviáns magatartásúak száma, illetve erősödik bennük á privatizálódás és az elmagányosodás. Ez igaz — de nem szabad általánosítani. Sőt azoknak kell hinni, azokat kell erősíteni, akik állítják, hogy a gyerekekben még megvan a közösségigény. Csakhogy: a közösségek nem szerveződnek magukért a közösségekért. Valamilyen közös cél, program, összetartó erő kell hozzá. S a fiatalok itt és most ezt nemigen találják. Fogalmazták úgy is beszélgetőpartnereim, hogy az ifjúság jövőképe labilis. S elmondták ezt úgy is, hogy bár elfogadják a szocializmust, de nem tudják igazán, hogy mi is az — nem fedi egymást a tanult és a megélt szocializmuskép —, hát nem tudnak, tenni túl sokat azért, hogy ez a szocializmus jobb legyen. Refrénként tért vissza a kérdés: „De mit vállaljunk, s miért?" Ám ezt a kérdést a vállalási készség hangsúlyával tették fel S hiszem is nekik, hogy vállalásokra, teltekre készek. Mert valami belső biztonságot adó értékrenddel közelítik a problémákat. Céljuk nemcsak a mindenáron- való pénzszerzés és érvényesülés. Sőt rosszallják azt, hogy mifelénk manapság ezek állnak az értékhierarchia csúcsán. Nem tudnak, nem akarnak ilyen értékrendhez kötődni. Más értékeket, erkölcsi fogódzókat keresnek. S bíznak abban, hogy találnak is. Mert — mint példaként felemlegették — elődeik is találtak törekvéseikhez olyan rendező elveket, mint a vallásos hit; a hazafiság és a nemzeti érzés; a baloldali mozgalmi eszmék; a humanitás. Az értékrendeződéshez •— szerintük — ezeknek az eszméknek ia pozitívumait kellene összeötvözni. Hinni kellene abban, hogy kialakítható egy, a mainál optimálisabb értékrend, amelyben a hierarchia csúcsán olyan értékek állanak, mint m család, az érte érzett felelősség: egvmás emberi tisztelete: a jövért érzett felelősség stb. stb Tizenéves vitatársaim az óhajtott értékhordozók közül legjobban a családot hangsúlyozták. Azt szeretnék, ha jobb lenne A legkisebb, de legnagvobb biztonságot adó közösségnek tartják, s számos egyéni és társadalmi probléma gyökerének. Nem, ezek a gyerekek még nem úgy fogalmaztak, mint a lélekbúvár vagy tárHa állnak az új ház falai, a tető is a helyére került, még nincs kész az épület. Akkor kezdődik a fészekrakás. Könnyebb helyzetben lesznek — remélhetően — az építők, építtetők Szegeden, ugyanis Fészek Áruház nyílt tegnap, hétfőn a Szatymazi utcában. Az Alföldi Tüzép Vállalat 2 ezer négyzetméteres üzletében 50 millió forint értékű az árukészlet. Sokféle áru kapható. Többek között burkolók, fürdőszoba-berendezések, fűtéshez való kellékek, hőszigetelők. A Fészek Áruház hétfőtől szerdáig és pénteken reggel 8 és délután 4 óra között, csütörtökön pedig reggel nyolc és délután 6 óra között tart nyitva sadalomkutató szakemberek, hogy „a család az a mikroközösség, amineK ellenőrző funkciója van és integrálja az egyént a társadalomba", de szavaikból egyértelműen az derült ki, hogy a családon széthullását igazán megsínylik, s azt tartják egyik fő okaként számon a deviáns maga uartásoknaK. A tarsadalmi beiiieszKedési zavarok közül a gyerekeket nyilvánvalóan az ifjúkori veszélyeztetettség problémái foglalkoztatják legtöbbet. A megszokottól eltérő, útról letérő, deviáns magatartású kortársaik konfliKtusaiért, eltévelyedésükért jó részt a széteső családokat okolják. A csavargást, az alkoholizálást, a narkózást, a „balhézást", a bűnözést következményeknek tartják, szinte valamennyi „ifjúkori elkövető" esetében. A rendezetlen körülmények, a felbillent értékorientációk, a romló morál következményének. A kis közösségek válságát és a nagyobb, a társadalmi közeg gondjait együttesen okolják azért, hogy szaporodnak a devianciák. Mégpedig — bár ezt valószínűleg nem is tudják — éppen az ö életük idején; a 70-es évek közepétől emelkedik az eltévelyedök száma. Mostanra már a népességnek 7-3 százaléka, körülbelül 700-800 ezer a „ke-, zelt deviánsok" száma.) Szeretnének, de maguktól nemigen képesek tenni azért, hogy „szabálytalan" magatartású, deviánsán viselkedő társaikat a jó útra segítsék. Hiszen már az gondot okoz nekik, hogy megítéljék, kinek milyen tette deviáns. A változó körülmények függvénye a deviancia, a szabálytalan, az útról letérő megítélése. Még a felnőttek is nehezen tudják követni az ehhez írott és íratlan, folyton változó szabályozókat, nemhogy a gyerekek. Ámde: rávezethetjük — s igénylik is, hogy rávezessük — őket azokra az íratlan, s igen keveset változtatható szabályokra, amelyek alapvetően meghatározzák a megítélést, az erkölcsi értékrendet Mint például a becsület, a szeretet, a tisztelet, a segítőkészség, a dicsőség, iüetve a becstelenség, a tiszteletlenség, az irigység, az önzés, a rombolás — azaz, a morál, a viselkedés, az etikett... A

miket igényel, s amiknek problémáival derekasan küszködik az a kis gyerékcsapat, akikkel minap beszélgettem. S akik arról győzködtek, hogy mindez nemcsak őket foglalkoztatja, hanem nagyon-nagyon sok korosztályos társukat. Kikben igenis vannak értékek, csak „ki kellene hozni belőlük", „el kéne rendezni a körülményeiket", „segíteni kellene rendet tenni a fejükben és az érzelmeikben". Hogy kevesebb legyen körükben a deviáns magatartású, az ifjú korában veszélyeztetett. Hogy csökkenhesenek valamicskét a kamaszsereg körében az értéktorzulások. Amit ők maguk is szeretnének. Csakhogy: magukra hagyva nem képesek rá. Nem elég a jó példát adóknak kijáró tisztelet — mit ezennel írásban teszek le — az értékorientációkkal rendszeresen foglalkozó iskolai kis kör tagjainak sem; több felnőit beszélgetőpartner és konkrét segítség kell nekik. Más iskoláknak, más ifjúsági szervezeteknek pedig több ilyen „érdeklődési kör", „öntevékeny csoport". „szakkör" — mindegy, minek nevezzük, csak legyen. Hogy velük együttműködve, beszélgetve. vitatkozva, a tudósító mi né' többször írhasson „feldobó" kezdeményezésekről. » Szabó Magdolna fl fogyasztók védelmében Két témát tárgyalt meg a Fogyasztók Szeged Városi Tanácsa tegnap, hétfőn délután. Előbb az 1984—1987 közötti időszak lakossági ellátásával, a szolgáltatással és az idegenforgalom helyzetévei foglalkoztak. Tizenegy témában folytattak vizsgálatot. Többek között a tejipari vállalat tevékenységét, a diabetikus élelmiszer és gyógyvízellátást a liftek és a távfűtés helyzetét, a kisiparosok szolgáltató munkáját elemezték. A testület 46 javaslatot fogadott el, amelyeket továbbítottak az érdekelt vállalatoknak, szövetkezeteknek, a tanácsi szakigazgatási szerveknek és a Fogyasztók megyei és Országos Tanácsának. Végül a fogyasztók kiváló boltja verseny 1987. évi eredményeit értékelték. I «