Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-05 / 80. szám

VIL AG PROLETÁRJAI; 8G#ËSUL JETEK! 78. évfolyam, 80. szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART Havi előfizetési díj: 43 forint 1988. április 5., kedd SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1.80 forint Sziget volt... F

urcsa három nap után vagyunk. Ünnep után, melynek napjai mintha megállították volna a máskor oly rohanó időt. Csöndes, békés volt a város e lassan érkező tavaszban e három nap ajándékaként, amely oly furcsán ölelte körül e világot. Hisz magam sem tudom már, mikor volt utoljára, hogy a hét vége két szabadnapjából mindkettő szabad lett volna. S mikor adatott meg utoljára sokaknak ebben a folyton dolgozó-rohanó országban, hogy néhány napig élvezhessék a csöndet? Hogy fölnézzenek a közeledő tavaszt sejtető felhőket kergető égre? Hogy békésen leülhessenek egy könyv mellé, anélkül, hogy az arra szükséges órákat az éjszakából kellene ellopni? Sziget volt e néhány nap a hajszolt idő emésztő tengerében, nyilván sokunknak. S az ünnep jóvoltából másoktól függetleníthető, rövid periódusa az életnek, alkalmat szolgáltatván némi meditációra is, szembenézvén magunkkal. Például azzal, hogy hányan távoztak közülünk ismerősök, barátok az elmúlt esztendőben, negyven-ötven évesen, amint számukra egy megszokott, feszített pillanatban véget ért az örök rohanás — örökre. Sajnos, sokan mentek el, megint. Ünnep volt, tavasz, megelevenedtek hát a kiskertek is. Lehet, hogy az öregedés jele, de magam is elgondolkodom néha; tán nekem is jót tenne egy kiskert. amelyben elpiszmoghatnék, s a magam kezével szedhetném le a friss paradicsomot, paprikát a vacsorához. De akárhogy is számolom, reménytelennek tűnik. Hisz, úgysem bírnám idővel a hétköznapokban. Pedig barátaim egyre unszolnak. Jó vételekkel kecsegtetnek, sőt, ajánlatokat kapok: ott az övék, műveljem, használjam! Hát ti? Mi nem érünk rá — mondják. Eladni meg nem érdemes. Nincs ára. Annyit sem kapnának érte, amennyit beléje fektettek. Szóval, lassán a kiskertekből is fogy az élet? Ünnep volt, s ott voltam egy kiállítás megnyitóján. Vagy kéttucatnyian tapsoltuk meg a díjazottakat, s nézegettük a képeket a falon, csöndben, békésen, egymás mellett. Közben pedig fölsejlett bennem egy emlékkép (vagy nem is egy, sok?), a hatvanas évekből, amikor ötvenen-százan töltöttük meg a kiállítótermet hasonló alkalmakkor, s parázs viták zajlottak a sarkokban. Amikor még ünnep volt egy-egy kiállítás. Pedig most üdítő is akadt a művelődési ház jóvoltából, amelynek művészeti előadója — csinos fiatalasszony — saját kezűleg sütött pogácsával is kedveskedett a kedves vendégeknek. És ismét csak emlékezem. Amikor — jó húsz éve — Hankiss Elemér vagy Petőfi S. János irodalomelméleti előadást tartott Szegeden, tömve volt a terem, s utána, szűkebb körben még hajnali egyig vitatkoztunk, beszélgettünk, amúgy értelmiségi módon. Néhány éve meg Horányi Özséb képelméleti előadását vagy hárman hallgattuk meg a TIT-klubban, nem többen. Míg e sorokat írom, közben eszembe jutnak egy írónknak a rádióban elhangzott szavai, ö panaszolta: ha itthon kinyit egy lapot, belehallgat a rádióba, tévébe, másról sem hall, mint a gazdaságról és gondjairól. És ő kérdezte: vajh, mi lehet az oka, hogy ha egy nyugati menedzsert kérdeznek meg arrafelé a lapok, az szívesebben beszél a legutóbbi koncertről, teniszpartijairól, érdekes művészismerőseiről, mint munkájáról? Vajon, mi lehet az oka? És annak az oka, hogy alig kötünk újabb ismeretségeket. Illetve kötünk, felszíneseket, elfutó napok által megszabottakat lehetőségeikben, miközben elfogynak régi barátságaink is, megfogyatkoznak emberi kapcsolataink, melyek körében még természetes volt valaha, hogy hajnali négykor állít be az emberhez egy békéscsabai barátja, mert éppen akkor járt erre. S ezzel aligha lehetek egyedül. Egy ismerősöm mondta a múltkoriban, miközben elbüszkélkedett újonnan épített, lassan kész házával: — Látod, erre húsz évvel ezelőtt lett volna szükségem. Mert akkor még voltak barátaim, sokfelé az országban. Szerettem őket, és szükségünk is volt egymásra. De föl kellett lassanként számolni azokat a barátságokat, mert a kétszobás lakásban, amikor megérkeztek a gyerekek, már nem fogadhattuk őket vendégül. Most már lenne helyük a barátoknak. De a hatvanadikhoz közeledve, vajon ki tud új barátokra szert tenni? S a ház, amelynek valaha eszközként egy hasznos életet kellett volna szolgálnia, most már valószínűleg többnyire — csöndes marad. Csöndes napok után vagyunk. Ünnep után kezdünk ma új, megszokott rohanású hetet, heteket, első, második és harmadik műszakjaival, munkával töltött szabad szombatjaival. S ezt a hetet, a most következőt, legföljebb egy dolog különbözteti meg a többitől: az iskolai tavaszi szünet. De vajon, lesz-e időnk rájuk, gyerekeinkre? Telik-e rá a még bennmaradt, tavalyi szabadságból? M

ert hisz új hetet kezdünk. Megszokottan és megszokottat, folytatva a feszes-feszült napok sorát, amikor már nem nézünk föl a tavaszt sejtető felhőket kergető égre, amikor már csak az éjszakákból lopott órákból telik leülni egy könyvvel, amikor már nem gondolunk eltávozott, vagy az időben elvesztett barátainkkal, amikor lehet, már egy kiállításra sem jutunk el. Mert — amint mondani szokták — az élet megy tovább. De nem biztos, hogy mindegy: merre és hogyan? Szávay István Fölszabailulásunkra emlékezett az ország Ünnepség Koszorúzások, Szegeden a Parlamentben A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából, eredményes szakmai és közéleti tevékenységük elismeréséül kitüntetéseket adományozott az állami és a társadalmi élet különböző területén dolgozóknak, valamint a fegyveres testületek tagjainak. A kitüntetettek egy csoportjának Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn délben a Parlament kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, az MSZMP főtitkárhelyettese, Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke, és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Németh Károly az MSZMP Központi ¡Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében köszöntötte a jelenlévőket. Rövid beszédében emlékeztetett rá: hagyomány már, hogy az állami ünnepünk, április 4-e alkalmából adományozott kitüntetések egy részét az ország házában adják át. Kifejtette, hogy a kitüntetettek a társadalmi és a közéletben végzett kiemelkedő munkájukkal rászolgáltak az elismerésre, s ebben kifejezésre jut a munkához való felelős viszonyuk is. Jövőnket is csak tisztességes és becsületes munkával alapozhatjuk meg — hangsúlyozta. A kitüntetések átnyújtását követően az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetettek és a vendégek tiszteletére. Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából az MSZMP Szeged Városi Bizottsága, Szeged Megyei Város Tanácsa, valamint a Hazafias Népfront szegedi bizottsága koszorúzási ünnepségeket rendezett. Április 2-án, szombaton délelőtt a Belvárosi temetőben levő román hősi emlékműnél elhelyezték a megemlékezés virágait a Román Kommunista Párt Szegedre látogató Temes megyei delegációjának tagjai, az MSZMP Csongrád megyei és szegedi bizottságának, a megyei és városi tanács, a Hazafias Népfront, a szakszervezet és a KISZ városi bizottsága, a magyar fegyveres erők és testületek, a Munkás Afész és a Hungária Biztosító pártszervezetének képviselői. Tegnap, az ünnep napján előbb a Dugonics temetőben levő szovjet hősi emlékműnél rendeztek koszorúzási ünnepséget. Itt az. MSZMP, a tanács megyei és városi testületeinek képviselői, a Hazafias Népfront, a szakszervezet és a KISZ városi bizottságának küldöttei, a fegyveres erők és testületek, a szovjet katonai alakulatok tagjai, valamint a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat és a Budalakk pártszervezetének delegátusai koszorúztak. A temetőben lezajlott megemlékezés után a Széchenyi téri szovjet hősi emlékműveknél tisztelegtek a hazánk felszabadításáért hősi halált halt katonák emléke előtt. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után koszorúztak a Csongrád megyei és szegedi pártbizottság, a megyei és a városi tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ és a szakszervezetek megyei és városi testületének képviselői, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének küldöttei, a fegyveres erők és testületek, a szovjet katonai alakulatok tagjai, valamint a Dél-alföldi Pincegazdaság, a Szegedi MÁV Igazgatóság, az OTE Egészségügyi Főiskolai Kara, a Taurus Szegedi Gyára és a Tisza Halászati Szövetkezet pártszervezetének delegátusai. Az ünnepi megemlékezés az Internacionálé hangjaival fejeződött be. A Széchenyi téren a megyei pártbizottság neveben Szabó Sándor, a városi pártbizottság képviseletében Székely Sándor első titkárok tisztelegtek a szovjet hősök emlékművénél Kitüntetések, elismerések, jutalmak Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából Április Negyedike Érdemrendet vett át Bartók Mihály, a kémiai tudomány doktora, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Judik István, a Nagyalföldi Kőolajés Földgáztermelő Vállalat termelőmestere. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki Aszalai Sándornét, a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár szb-titkárát. Barabás Lászlónét, a Magyar Kábel Művek osztályvezetőjét, Barna Györgynél, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának kádernyilvántartóját, Bus Miklóst, az Autófer Autójavító és Fémipari Vállalat osztályvezetőjét, Gyovai Jenőt, a Fűtőber Épületgépészeti Termékeket Gyártó Vállalat csongrádi gyára üzemvezetőjét. Halász Antalt, a MÁV Szeged-Rókus Építési Főnökség gépállomásvezető-helyettesét. Horváth Józsefet, az Alföldi Porcelángyár pártbizottsága titkárát, Juhász Péternét, a Szegedi Ruhagyár szb-titkárát. Korom Andrást, a MÁV Hódmezővásárhelyi Pályafenntartási Főnökség főpályamesterét, Kovács Andrasnét, a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat felíróját. Nagy Lajost, a Medicor Makói Kórházberendezések Gyárának igazgatóját, Négyesi Jánost, a Csongrád Megyei Éliker Vállalat főkönyvelőjét, Polgár Lászlót, a biológiai tudomány doktorát, az MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Intézete tudományos tanácsadóját, Vdvardy Andort, a biológiai tudomány kandidátusát, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézete tudományos csoportvezetőjét, Várkonyi Zoltánt, a József Attila Tudományegyetem egyetemi docensét, szb-titkárt, Vincze Józsefet, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Csongrád Megyei Felügyelőségének hivatalvezetőjét. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta Farkas Imréné, a Hódmezővásárhelyi Kórház szbtitkára, Gál Imre, a Kontakta Alkatrészgyár beállítója, Gere Mihályné, a Szegedi Ruhagyár termelésirányítója. Keserű Lajos, a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat gépbeállítója, Kiss András, a CsongrádBokrosi Kossuth Tsz traktorosa. Kiss Sándorné, a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár gépvasalója, Kiss Zoltán, a Tisza Bútoripari Vállalat asztalosa, Kovács Anikó, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága munkatársa, Mónus Jánosné, az Alföldi Porcelángyár titkárságvezetője, Süket István, a makói városi tanács vb ellátószervezete gépkocsivezetője, Tyukász Mátyásné, a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár csongrádi gyáregysége kötő-hurkoló szakmunkása. * A Csongrád megyei pártbizottságon is ünnepséget tartottak. A megemlékezésen részt vett Papdi József, a Csongrád Megyei Tanács elnöke is. A megyei pártbizottság pártalapszervezeteinek tagjai, a városi, városi jogú nagyközségi, közvetlen megyei irányítású községek és városi jogú pártbizottságok első titkárai, titkárai és más meghívott vendégek előtt Végh Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese mondott ünnepi köszöntőt. A megemlékező szavak után, Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság titkára kitüntetéseket adott át. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége a két nép barátságának ápolása és erősítése érdekében ikifejtett kiemelkedő tevékenységéért a társaság aranykoszorús jelvényével tüntette ki Rtma Imrénét, a Szentesi Pollák Antal Erősáramú Ipari Szakközépiskola MSZBT ügyintéző elnökét; Bajkovné Erdész Máriát, az NKFV MSZBT ügyvezető elnökségi tagját és Tóth Jolánt, az Alföldi Porcelángyár MSZBT elnökségi tagját. A honvédelmi miniszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesítette Mézes Sándor őrnagyot. A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát pedig Mózes Ervin, a megyei tanács igazgatási osztályvezető-helyettese kapta. Honvédelmi Érdeméremben részesült 25 év után Papp Gyula, a Szeged Megyei Városi Tanács elnöke, 20 év után Purgel István, a makói körzeti postahivatal vezetője, 10 év után Brenda Péterné, a hódmezővásárhelyi városi tanács igazgatási osztályvezetője és Kléner Istvánné, a Csongrád Városi Tanács szervezési osztályának főelőadója. * A Szeged Megyei Városi Tanácsnál Kiváló Munkáért kitüntetést kapott: Faragó Béla, az építési és közlekedési osztály csoportvezetője. Markos Károlyné, az egészségügyi és szociális osztály főelőadója, Harmos Istvánné. a kereskedelmi és termelési osztály főelőadója. Tihanyi Károly, a terv- és munkaügyi osztály főelőadója. * A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Kiváló Termelőszövetkezeti Mun(káért kitüntetésben rér.ze6Ítette Gémes Sándor traktorost (Sándorfalva. Magyar —Lengyel Barátság Tsz). (Folytatás a 3. oldalon.) I