Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-05 / 80. szám

VIL AG PROLETÁRJAI; 8G#ËSUL JETEK! 78. évfolyam, 80. szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART Havi előfizetési díj: 43 forint 1988. április 5., kedd SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1.80 forint Sziget volt... F urcsa három nap után vagyunk. Ünnep után, melynek napjai mintha megállították volna a máskor oly rohanó időt. Csöndes, békés volt a város e lassan érkező tavaszban e három nap ajándé­kaként, amely oly furcsán ölelte körül e világot. Hisz magam sem tudom már, mikor volt utoljára, hogy a hét vége két szabadnapjából mindkettő szabad lett volna. S mikor adatott meg utoljára sokaknak ebben a folyton dolgozó-rohanó országban, hogy néhány na­pig élvezhessék a csöndet? Hogy fölnézzenek a kö­zeledő tavaszt sejtető felhőket kergető égre? Hogy békésen leülhessenek egy könyv mellé, anélkül, hogy az arra szükséges órákat az éjszakából kellene el­lopni? Sziget volt e néhány nap a hajszolt idő emésztő tengerében, nyilván sokunknak. S az ünnep jóvoltá­ból másoktól függetleníthető, rövid periódusa az élet­nek, alkalmat szolgáltatván némi meditációra is, szembenézvén magunkkal. Például azzal, hogy hányan távoztak közülünk ismerősök, barátok az elmúlt esz­tendőben, negyven-ötven évesen, amint számukra egy megszokott, feszített pillanatban véget ért az örök ro­hanás — örökre. Sajnos, sokan mentek el, megint. Ünnep volt, tavasz, megelevenedtek hát a kis­kertek is. Lehet, hogy az öregedés jele, de magam is elgondolkodom néha; tán nekem is jót tenne egy kis­kert. amelyben elpiszmoghatnék, s a magam kezével szedhetném le a friss paradicsomot, paprikát a vacso­rához. De akárhogy is számolom, reménytelennek tű­nik. Hisz, úgysem bírnám idővel a hétköznapokban. Pedig barátaim egyre unszolnak. Jó vételekkel ke­csegtetnek, sőt, ajánlatokat kapok: ott az övék, mű­veljem, használjam! Hát ti? Mi nem érünk rá — mondják. Eladni meg nem érdemes. Nincs ára. Annyit sem kapnának érte, amennyit beléje fektettek. Szó­val, lassán a kiskertekből is fogy az élet? Ünnep volt, s ott voltam egy kiállítás megnyitó­ján. Vagy kéttucatnyian tapsoltuk meg a díjazottakat, s nézegettük a képeket a falon, csöndben, békésen, egymás mellett. Közben pedig fölsejlett bennem egy emlékkép (vagy nem is egy, sok?), a hatvanas évek­ből, amikor ötvenen-százan töltöttük meg a kiállító­termet hasonló alkalmakkor, s parázs viták zajlottak a sarkokban. Amikor még ünnep volt egy-egy kiállí­tás. Pedig most üdítő is akadt a művelődési ház jó­voltából, amelynek művészeti előadója — csinos fia­talasszony — saját kezűleg sütött pogácsával is ked­veskedett a kedves vendégeknek. És ismét csak emlékezem. Amikor — jó húsz éve — Hankiss Elemér vagy Petőfi S. János irodalomel­méleti előadást tartott Szegeden, tömve volt a terem, s utána, szűkebb körben még hajnali egyig vitatkoz­tunk, beszélgettünk, amúgy értelmiségi módon. Né­hány éve meg Horányi Özséb képelméleti előadását vagy hárman hallgattuk meg a TIT-klubban, nem többen. Míg e sorokat írom, közben eszembe jutnak egy írónknak a rádióban elhangzott szavai, ö panaszolta: ha itthon kinyit egy lapot, belehallgat a rádióba, té­vébe, másról sem hall, mint a gazdaságról és gondjai­ról. És ő kérdezte: vajh, mi lehet az oka, hogy ha egy nyugati menedzsert kérdeznek meg arrafelé a la­pok, az szívesebben beszél a legutóbbi koncertről, te­niszpartijairól, érdekes művészismerőseiről, mint mun­kájáról? Vajon, mi lehet az oka? És annak az oka, hogy alig kötünk újabb isme­retségeket. Illetve kötünk, felszíneseket, elfutó napok által megszabottakat lehetőségeikben, miközben el­fogynak régi barátságaink is, megfogyatkoznak em­beri kapcsolataink, melyek körében még természetes volt valaha, hogy hajnali négykor állít be az ember­hez egy békéscsabai barátja, mert éppen akkor járt erre. S ezzel aligha lehetek egyedül. Egy ismerősöm mondta a múltkoriban, miközben elbüszkélkedett újonnan épített, lassan kész házával: — Látod, erre húsz évvel ezelőtt lett volna szükségem. Mert akkor még voltak barátaim, sokfelé az országban. Szerettem őket, és szükségünk is volt egymásra. De föl kellett lassanként számolni azokat a barátságokat, mert a kétszobás lakásban, amikor megérkeztek a gyerekek, már nem fogadhattuk őket vendégül. Most már lenne helyük a barátoknak. De a hatvanadikhoz közeledve, vajon ki tud új barátokra szert tenni? S a ház, amelynek valaha eszközként egy hasznos életet kel­lett volna szolgálnia, most már valószínűleg többnyi­re — csöndes marad. Csöndes napok után vagyunk. Ünnep után kez­dünk ma új, megszokott rohanású hetet, heteket, el­ső, második és harmadik műszakjaival, munkával töl­tött szabad szombatjaival. S ezt a hetet, a most kö­vetkezőt, legföljebb egy dolog különbözteti meg a töb­bitől: az iskolai tavaszi szünet. De vajon, lesz-e időnk rájuk, gyerekeinkre? Telik-e rá a még bennmaradt, tavalyi szabadságból? M ert hisz új hetet kezdünk. Megszokottan és megszokottat, folytatva a feszes-feszült napok sorát, amikor már nem nézünk föl a tavaszt sejtető felhőket kergető égre, amikor már csak az éj­szakákból lopott órákból telik leülni egy könyvvel, amikor már nem gondolunk eltávozott, vagy az idő­ben elvesztett barátainkkal, amikor lehet, már egy ki­állításra sem jutunk el. Mert — amint mondani szok­ták — az élet megy tovább. De nem biztos, hogy mindegy: merre és hogyan? Szávay István Fölszabailulásunkra emlékezett az ország Ünnepség Koszorúzások, Szegeden a Parlamentben A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadu­lásának 43. évfordulója al­kalmából, eredményes szak­mai és közéleti tevékenysé­gük elismeréséül kitünteté­seket adományozott az álla­mi és a társadalmi élet kü­lönböző területén dolgozók­nak, valamint a fegyveres testületek tagjainak. A kitüntetettek egy cso­portjának Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn délben a Parlament kupolacsarnokában nyújtot­ta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, az MSZMP főtitkár­helyettese, Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke, és Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára. Németh Károly az MSZMP Központi ¡Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és Mi­nisztertanácsa nevében kö­szöntötte a jelenlévőket. Rö­vid beszédében emlékezte­tett rá: hagyomány már, hogy az állami ünnepünk, április 4-e alkalmából ado­mányozott kitüntetések egy részét az ország házában ad­ják át. Kifejtette, hogy a ki­tüntetettek a társadalmi és a közéletben végzett kiemel­kedő munkájukkal rászolgál­tak az elismerésre, s ebben kifejezésre jut a munkához való felelős viszonyuk is. Jövőnket is csak tisztességes és becsületes munkával ala­pozhatjuk meg — hangsú­lyozta. A kitüntetések átnyújtá­sát követően az Elnöki Ta­nács fogadást adott a kitün­tetettek és a vendégek tisz­teletére. Hazánk felszabadulásának 43. évfordu­lója alkalmából az MSZMP Szeged Városi Bizottsága, Szeged Megyei Város Tanácsa, valamint a Hazafias Népfront szegedi bi­zottsága koszorúzási ünnepségeket rende­zett. Április 2-án, szombaton délelőtt a Belvárosi temetőben levő román hősi em­lékműnél elhelyezték a megemlékezés vi­rágait a Román Kommunista Párt Sze­gedre látogató Temes megyei delegáció­jának tagjai, az MSZMP Csongrád megyei és szegedi bizottságának, a megyei és vá­rosi tanács, a Hazafias Népfront, a szak­szervezet és a KISZ városi bizottsága, a magyar fegyveres erők és testületek, a Munkás Afész és a Hungária Biztosító pártszervezetének képviselői. Tegnap, az ünnep napján előbb a Du­gonics temetőben levő szovjet hősi em­lékműnél rendeztek koszorúzási ünnepsé­get. Itt az. MSZMP, a tanács megyei és városi testületeinek képviselői, a Hazafias Népfront, a szakszervezet és a KISZ vá­rosi bizottságának küldöttei, a fegyveres erők és testületek, a szovjet katonai ala­kulatok tagjai, valamint a Csongrád Me­gyei Vendéglátó Vállalat és a Budalakk pártszervezetének delegátusai koszorúztak. A temetőben lezajlott megemlékezés után a Széchenyi téri szovjet hősi emlékműveknél tisztelegtek a hazánk felszabadításáért hő­si halált halt katonák emléke előtt. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után koszorúztak a Csongrád megyei és szegedi pártbizottság, a megyei és a vá­rosi tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ és a szakszervezetek megyei és városi testületének képviselői, a Magyar Ellenál­lók, Antifasiszták Szövetségének küldöt­tei, a fegyveres erők és testületek, a szov­jet katonai alakulatok tagjai, valamint a Dél-alföldi Pincegazdaság, a Szegedi MÁV Igazgatóság, az OTE Egészségügyi Főiskolai Kara, a Taurus Szegedi Gyára és a Tisza Halászati Szövetkezet pártszer­vezetének delegátusai. Az ünnepi megem­lékezés az Internacionálé hangjaival fe­jeződött be. A Széchenyi téren a megyei pártbizottság neveben Szabó Sándor, a városi pártbi­zottság képviseletében Székely Sándor első titkárok tisztelegtek a szovjet hősök emlékművénél Kitüntetések, elismerések, jutalmak Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából Április Negyedike Érdem­rendet vett át Bartók Mi­hály, a kémiai tudomány doktora, a József Attila Tu­dományegyetem tanszékve­zető egyetemi tanára. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Judik István, a Nagyalföldi Kőolaj­és Földgáztermelő Vállalat termelőmestere. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki Aszalai Sándornét, a Hódme­zővásárhelyi Divatkötöttáru­gyár szb-titkárát. Barabás Lászlónét, a Magyar Kábel Művek osztályvezetőjét, Bar­na Györgynél, a Szakszerve­zetek Csongrád Megyei Ta­nácsának kádernyilvántartó­ját, Bus Miklóst, az Autófer Autójavító és Fémipari Vál­lalat osztályvezetőjét, Gyo­vai Jenőt, a Fűtőber Épület­gépészeti Termékeket Gyártó Vállalat csongrádi gyára üzemvezetőjét. Halász An­talt, a MÁV Szeged-Rókus Építési Főnökség gépállo­másvezető-helyettesét. Hor­váth Józsefet, az Alföldi Por­celángyár pártbizottsága tit­kárát, Juhász Péternét, a Szegedi Ruhagyár szb-titká­rát. Korom Andrást, a MÁV Hódmezővásárhelyi Pálya­fenntartási Főnökség főpá­lyamesterét, Kovács Andras­nét, a Csongrád Megyei Ven­déglátó Vállalat felíróját. Nagy Lajost, a Medicor Ma­kói Kórházberendezések Gyárának igazgatóját, Né­gyesi Jánost, a Csongrád Me­gyei Éliker Vállalat főköny­velőjét, Polgár Lászlót, a biológiai tudomány doktorát, az MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Inté­zete tudományos tanácsadó­ját, Vdvardy Andort, a bio­lógiai tudomány kandidátu­sát, az MTA Szegedi Bioló­giai Központ Biokémiai In­tézete tudományos csoport­vezetőjét, Várkonyi Zoltánt, a József Attila Tudomány­egyetem egyetemi docensét, szb-titkárt, Vincze Józsefet, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelő­ség Csongrád Megyei Fel­ügyelőségének hivatalvezető­jét. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta Farkas Imréné, a Hód­mezővásárhelyi Kórház szb­titkára, Gál Imre, a Kontak­ta Alkatrészgyár beállítója, Gere Mihályné, a Szegedi Ruhagyár termelésirányítója. Keserű Lajos, a Hódmezővá­sárhelyi Mezőgazdasági Gép­gyártó Vállalat gépbeállítója, Kiss András, a Csongrád­Bokrosi Kossuth Tsz trakto­rosa. Kiss Sándorné, a Hód­mezővásárhelyi Divatkötött­árugyár gépvasalója, Kiss Zoltán, a Tisza Bútoripari Vállalat asztalosa, Kovács Anikó, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága munka­társa, Mónus Jánosné, az Al­földi Porcelángyár titkárság­vezetője, Süket István, a ma­kói városi tanács vb ellátó­szervezete gépkocsivezetője, Tyukász Mátyásné, a Hód­mezővásárhelyi Kötött­árugyár csongrádi gyáregy­sége kötő-hurkoló szakmun­kása. * A Csongrád megyei párt­bizottságon is ünnepséget tartottak. A megemlékezésen részt vett Papdi József, a Csongrád Megyei Tanács el­nöke is. A megyei pártbizott­ság pártalapszervezeteinek tagjai, a városi, városi jogú nagyközségi, közvetlen me­gyei irányítású községek és városi jogú pártbizottságok első titkárai, titkárai és más meghívott vendégek előtt Végh Gyula, a megyei párt­bizottság osztályvezető-he­lyettese mondott ünnepi kö­szöntőt. A megemlékező sza­vak után, Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság titká­ra kitüntetéseket adott át. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksé­ge a két nép barátságának ápolása és erősítése érdeké­ben ikifejtett kiemelkedő te­vékenységéért a társaság aranykoszorús jelvényével tüntette ki Rtma Imrénét, a Szentesi Pollák Antal Erős­áramú Ipari Szakközépiskola MSZBT ügyintéző elnökét; Bajkovné Erdész Máriát, az NKFV MSZBT ügyvezető el­nökségi tagját és Tóth Jo­lánt, az Alföldi Porcelángyár MSZBT elnökségi tagját. A honvédelmi miniszter a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozata kitün­tetésben részesítette Mézes Sándor őrnagyot. A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát pedig Mózes Ervin, a megyei tanács igaz­gatási osztályvezető-helyet­tese kapta. Honvédelmi Érdemérem­ben részesült 25 év után Papp Gyula, a Szeged Me­gyei Városi Tanács elnöke, 20 év után Purgel István, a makói körzeti postahivatal vezetője, 10 év után Brenda Péterné, a hódmezővásárhe­lyi városi tanács igazgatási osztályvezetője és Kléner Istvánné, a Csongrád Váro­si Tanács szervezési osztá­lyának főelőadója. * A Szeged Megyei Városi Tanácsnál Kiváló Munkáért kitüntetést kapott: Faragó Béla, az építési és közleke­dési osztály csoportvezetője. Markos Károlyné, az egész­ségügyi és szociális osztály főelőadója, Harmos Istvánné. a kereskedelmi és termelési osztály főelőadója. Tihanyi Károly, a terv- és munka­ügyi osztály főelőadója. * A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Kiváló Termelőszövetkezeti Mun­(káért kitüntetésben rér.ze­6Ítette Gémes Sándor trak­torost (Sándorfalva. Magyar —Lengyel Barátság Tsz). (Folytatás a 3. oldalon.) I

Next

/
Thumbnails
Contents