Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

10 Szombat, 1988. április 30. A Gróf-palota és alkotója Az 1879. évi árvizet követő alkotó mérnöki munka eredményeként 1880 és 1883 között, mindössze négy év alatt alakult ki a szegedi eklektika, amely Európa-szerte is ritkaságszámba menő egységes városépítészeti együttessé for­málódott. leginkább a Kiskörúton be­lül. A századforduló elsó éveitől kez­dódóen azután festői hatású, mozgal­mas vonalvezetésű épületek illeszked­tek az eklektika fegyelmezett rendjébe. A szegedi szecesszió is Leclmer Ödön művészetéből táplálkozik, és ehhez jó táptalajt adott a Városháza, a Milkó­palota és a Deutsch (Wolf)-palota, amelynek most folyik felújítása (Dózsa u. 2.). E gazdag élményanyag megter­mékenyítólcg hatott Kótay Páliépülete­ire (pl. Beregi-ház, Deák F. u. 22.), Magyar Ede csodálatra méltó alkotása­ira, Baumgarten Sándor iskolaépülete­ire, de Baumhorn Lipót közösségi épü­leteire (pl. zsinagóga, OTP-székház, bérházaij, valamint Rauhl J. Ferenc itteni munkásságára. Az. apatmi születésű Raichl J. Ferenc (1869-1900) - így, e betű nélkül írom. hiszen terveit így, nem Raichlc — írta alá — alkotásai méltó szépségei a sze­gedi szecessziónak. A kiváló építész és vállalkozó pályája elején Szabadkán dol­gozott. ahol a vasútállomással szemben lévó volt lakóháza már igazi tehetségről árulkodik. Miután Szabadkán tönkre­ment. maradék vagyonát elárverezték, 1908-ban Szegedre jött, és itt próbálko­zott. Néhány igen érdekes épületet alko­tott Szegednek, és ezekre a dús rajzú majolika-díszítések a jellemzők. Vállal­kozóként is működött. A Rókusi temp­lom kivitelezésével egy időben tervezte és építette fel a Ságvári u. 4. sz. alatti kétemeletes bérházat. 1908-ban. majd ugyanebben az évben egy kis tégladí­szekkcl kirakott palotát a Somogyi u. 12. sz. alá, amelyet időközben lebontottak. A Bercsényi u. 17. sz. alatti kétemeletes bérházán a kék színú, mázas virágfüzé­sekke! díszített homlokzat, a kapuzat és tetőszerkezeti kialakítása igazán külön­leges alkotásnak minősülhet. Ezt az épü­letet Vastagít István építette. A Szt. István téren, Z.ielinszkiSzilárd tervei szerint 1904-re felépült ezer köb­méteres szecessziós vítoronnyal (Korb Flóris és Gricgh Lajos kivitelezésében, később ók tévézték és vitelezték ki a szegedi klinikaépületeket) szemben áll a Faltidy testvérek háza, amelyet három­emeletesre. tersei szerint 1910-re épí­tettek fel. Saját házát és műtermét (Ká­rász u. 7.) 1911-ben építette — jelenlegi megjelenése szimplifikált, Sebestyén Endre tervei szerint, egy börkereskedó számára, 1924-ből —, amelyet azután szegcdi tönkremenetele után, a Szabad­káról ideszármazott Földes Izsó vásá­rolta meg. Raichl J. Ferencnek már Szegedre települését megelőzően is volt kapcso­lata az itteni építészettel, hiszen a haj­dani a Kereskedelmi és Iparkamara (ma Bartók Béla Művelődési Központ) Vígh Albert tervezte épületét 6 vitelezte ki, 1897-ben. Szegedi épületei közül kettő érdemel igazán nagy elismerést. Ezek közül az egyik a Lenin krt. és a Hunyadi sgt. sarkán álló kétemeletes lakóház, ame­lyet félbehagyott építkezésként vásá­rolt meg, és formált át, majd a Vadász család vásárolta meg. Az épület kerá­miadíszei elsődlegesen okker színűek, aranyindákkal díszítve. Ez az épület Szegeden a magyaros szecesszió kiemel­kedő alkotása. Számos funkciója volt, bérházként kezdte, de működtek benne magyar, majd francia megszálló katonai parancsnokságok, mozi, lakott benne Miskolci) Dezső állami díjas profesz­szor, volt egyetemi kollégium, most a szomszédos gimnáziumé, ismét szépen felújítva. Városképi hangsúlyával és ornamen­tális hatalmasságával is legszebb s legér­demesebb épülete a Gróf-palota, a Le­nin krt. 18-20. sz. alatt. Ezt a kiváló alkotást 19124ren tervezte, és az építési engedélyt ugyanez év márciusában ad­ták ki. A lakhatási engedélyt következő év május elején kapták meg. de a ház egyes funkcióit már áprilisban meg­kezdhette. A kivitelező maga a tervezó volt, akinek egész szegcdi működése alatt legjobb építőmestere Stumpf János volt. Szinte minden kivitelezési munkát szegedi iparotók oldottak meg. a vas­munkákat a Nicholson gépgyár híd- és vasszerkezeti gyára végezte. Ez a háromemeletes csodapalota ma is ügy hat, mint egy magyaros motívu­mokkal feldíszített északnémet rene­szánsz csodálat. A három utcára nézö épülettömeg sarkait bizarr hatású tor­nyok hangsúlyozzák alkotói gazdagság­gal, artisztikus megjelenéssel. Ezt eme­lik ki visszamélyedései, amelyek egé­szen egyedülállóak. A főbejárat helye, hangsúlyozott kiemelése, az egyéb ipari megoldások (asztalos, lakatos) egészen korszerű gondolatok megvalósításai. Az épületen alkalmazott sokféle anyag és felületképzés szerves egységet i pflSi '.Só * üMm­W'W./^iíl A.' " iVá'O i 1 I m$sMm • ; j Wh'f 'i •' P^ttó ! ip Wm^f­•MünU Raichl J. Ferenc: Gróf-palota homlokzatterve, aláírásával ellátva alkot, ritkán látható nagy értékű sze­cessziós alkotás. Az ornamentika har­sánysága. elevensége Raichl J. Ferenc művészetére jellemző, és itt kommulált, színességével, festóiségével. A most 75 éves szecessziós palotát Gróf Árpád (Szeged. 1866-Szeged. 1940.) ügyvéd építtette. Édesapja, Gróf János (1838—1916) a városi mérnöki hivatalnak volt útbiztosa. A család ősei, akkor még Gráfok, a vasúti híd építésekor jöttek Szegedre. 1856-ban. Ausztriából. Gróf Árpád és Kern Ilona (1874-1966) házas­ságából négv gyermek született, három fiú és egy leány, Alice (1903- ). adat­közlőm is. A házban 9 lakást (ma 23) alakítottak ki, és itt lakott Mészáros Ká­roly nőgyógyász, Mann Jakab veje. Bor­bély József gyógyszerész, Rainer Károly MAV-mérnók, Dési Béla bankigazgató, Wellisz Géza kereskedő, Kőhegyi Andor hadbíró, Zsoldos Benő bíró és a Gróf család. Az épület földszintjét bérelte a neves szegcdi fűszeres Kocsis Ferenc, Tá­borosi József cipész és a Nagy nevű zöld­séges. A földszint Kiskörűti részén üze­melt a Reményhez címzett patika. Borbély József tulajdönában, ott. ahol ma a gyermekorvosi rendelés történik. Érde­mes megjegyzésre, hogy Borbély József felesége Váradi Margit, akinek nagy­bátyja Váradi Lipót Árpád (1865-1923) kalocsai érsek volt. Raichl J. Ferenc nem volt szerencsés alkotásaival Szegeden sem. Itt is tönkre­ment, és az elsó világháború kitörésének évében el is hagyta a várost. Ezután Budapestre költözött, és soha többé nem tervezett, s kivitelezési munkálatokkal sem foglalkozott. Úgy tartotta, hogy öt a szecesszió csak becsapta. Szegeden meg­valósult hét tervével és szabadkai alkotá­saival együtt azt mondhatjuk, hogy igen kiemelkedő alkotója volt a magyar sze­cessziónak, aki az indák mellett, a Zsol­nay-kerámiát és a muránói üveget is igen szívesen alkalmazta alkotásain. Méltán . tartjuk ót számon a magyar szecesszió nagy alkotói között. Raichl J. Ferenc nagy ihletettségü, mü­vei. megvalósult homlokzatai olyan bi­zarr, és egyedülálló alkotásai Szegednek, minek következtében hosszú időre fel kell jegyeznünk nemcsak művészetét, hanem alkotói-mérnöki tevékenységét is, amely nagy mértékben gazdagította a szegcdi eklektikába szövődött szecessziót, a maga harsányságával, színességével, üde­ségével, összesimulásával. BÁTYAI JENŐ REVICZKY GYULA Jelszó Munkára fel, versenyre fel, Magyarhon ifjai! Amit ma végezhettek el, Kár elhalasztani. A gyors idő is ép' olyan, Ugy űz ma holnapot: Mint habra folyvást hab rohan. Fel hát! Dolgozzatok! A perc, ha tűnt, meg nem kerül Annak, ki ácsorog. Fut az idő szüntelenül. Kereke zúg, forog. S elsöpri, aki véle nem Tud lépést tartani. Fel hát, jövendő nemzetem. Magyarhon ifjai! Dicsőn végezni: rajtatok Múlik s nem másokon. Mit boldogult apáitok Megkezdtek egykoron. Teher, nyűg enmagának is, Ki csak lustálkodik. Magának is, honának is Él, aki dolgozik. CZAKÓ JÁNOS RAJZA Egy ember életének dokumen­tumait pörgetem ujjaim között. Fi­ától kaptam egy nejlonzacskóban. Nákics György munkakönyve, ka­tonakönyve, a Szegedi Temetke­zési Egyesület tagkönyve s néhány irata. Ennyi maradt utána. A megye munkásmozgalmi har­cosainak új lexikonéból is kima­radt. Amikor néhány benne sze­replőről úgyszólván csak annyi ér­demet tud megörökíteni az utó­kor, hogy — olvasta a Népszavát, különösen méltánytalan felejtés, ha olyat ér, aki bíróság elótt állt helyt, és börtönt ült eszméiért. Nákics György 1897. március 29-én született Ószentivánon, a mai Tiszaszigeten. Munkakönyvé­ben „bemondás alapján" az áll, hogy 1912-tól 1924-ig cseléd volt. . Sokáig írástudatlan. Akkor a gáz­gyár szolgálatába állt: lámpagyúj­togató lett, amíg gáz szolgáltatta a város közvilágítását. A különös nevú, pesti székhelyű Részvény­társaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára cég 1949. ja­nuár 22-én köszönetet mondott neki negyedszázados szolgálatá­ért, és jubileumi ajándékként egy havi illetményét folyósította ré­szére. Az államosítás után a Dél­Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozója lett. Katonakönyvében két leszere­lési okmányt órzütt. Az egyik (Hazatért hadifogoly bemutató lapja és egyszersmint leszerelési igazolványa) a Veszprém megyei, a Pápai járásba tartozó Csóton I'elt. Bizonyítja, hogy a m. kir. 8. honvéd huszárezredbe 1915-ben besorozott Nákics György 1916. augusztus 7-én esett fogságba, s Irkutszkból, az Angara mellől tért Nákics Györgyre emlékezem haza. A csóti „szúrótáborba" 1921. október 18-án érkezett, s november 4-én engedték haza. Azt bizonyára bölcsen elhallgatta, hogy az irkutszki fogolytáborban „pártiskolát" végzett, sót harcolt a Vörös Hadseregben. (A másik leszerelési jegy szerint 1940. szep­tember 6-án a m. kir. 14. önálló dandár vonattörzsétói. Szegvárról szabadult.) Felesége, Móra Mária, szőregi volt, így került 6 is Szóregre. Itt találta meg elvbarátait. A Szóreg és népe (1977) munkatársának maga mondotta el, hogy 1930-ban kezdte fölvenni a kapcsolatot a társaival, s bár ebben az évben letartóztatták, bizonyíték hiányá­ban nem tudtak vádat emelni el­lene. A megyei munkásmozgalmi dokumentumok piros kötete (1977) közli a szegedi ítélőtábla 1934. január 17-i súlyosbító ítéle­tét a szóregi kommunista szervez­kedés ügyében. Ebból kiderül, hogy a fővárosból Szegeden át 1933 januárjától Szóregre is kiter­jedő szervezkedést a rendőrség le­leplezte. Szeptember 10-én letar­tóztatták óket: a lexikonból szin­tén hiányzó Banda Antal (1904-1975), szabósegédet. Ma­gyar Mihályt (más források István­nak mondják), erről közelebbit én sem tudok, Nákics Györgyöt és a ma is élő Csikós Rudolfot. A szó­regi kommunisták részint Gesztey Mihály (1909-1960), részint Szögi István (1904—?) révén kap­csolódtak a szegediekhez. Tamasi Mihály munkájából (1971) tudjuk, hogy Szögi, miután pesti letartóz­tatásából szabadult, azt a pártföla­datot kapta, hogy Szegeden végez­zen illegális szervező- és propagan­damunkát. „A szóregi kommunis­tákat, baloldali szociáldemokratá­kat propagandaanyaggal látta el, időnként a Tisza-parton tartottak illegális megbeszéléseket. Eszpe­rantóegyesületi kapcsolataikat arra is felhasználták, hogy tájéko­zódást szerezzenek a Szovjetunió­ba való kijutás lehetőségéről." A szegedi törvényszék elótt az­zal védekeztek, hogy csupán ba­ráti összejöveteleket tartottak. Mivel a? ügyészség nem tudott kellő bizonyítékot fölmutatni el­lenük, a törvényszék november 17-én fölmentette és szabadlábra helyezte őket. Az ügyész azonban föllebbczctt, így került ügyük 1934 januárjában az ítélőtábla elé. A tábla hivatkozott Gesztey Mihály­nak, Gombkötő Péternek és Nagy Jánosnak a szóregiek pörével ösz­szefüggó, korábbi ítéleteire. Gombkötőt három, Geszteyt egy. Nagy Jánost fél évre ítélték. Az ítélet megállapította, hogy Banda Antal rendszeres összekötetést tartott fönn velük, különösen „a kommunista párt szervezésében vezető szerepet betöltő Gomb­kötő Péterrel". Gombkötő Szóre­gen a szociáldemokrata párt gyűlé­sén az illegális Társadalmi Szemle cikkeit olvasta föl és magyarázta. Banda Antal Gesztey közvetítésé­vel kapcsolatba került egy névte­lennek maradt elvtársával: harma­dik találkozásukkor „egy köny­vecskét kapott tőle, amely a kom­munista párt szervezési munkála­tairól nyújt kellő tájékoztatást, és amelyben felhívják figyelmét az elvtársaknak arra, hogy hogyan kell vigyázni a megbeszéléseket és az érintkezéseket illetően. Ezt a könyvecskét utóbb Nákics Györgynének adta át, hogy tart­son ebból férjének felolvasást. A könyv azonban ott veszett". A vád szerint Banda a Társadalmi Szemle számait is továbbadta Geszteynek, Nákicsnak, Magyar Mihálynak és Csikós Rudolfnak. Banda Antalt a tábla ezért öt hó­napi fogházra ítélte. A többiek fölmentését helyben hagyta. Ám Nákics és társai vizs­gálati fogságban két hónapot így is ültek. Nákics György a fölszabadulás után is munkás maradt. Nem igye­kezett érdemeiből tökét ková­csolni, és tisztában volt képessége­inek határáva). 1957-től az Áfor, 1968-tól a járási építőipari szövet­kezet szőregi telepének dolgozója lett. 1973 végén ment nyugdíjba. 1984. június l-jén hunyt el. Egyszerű ember volt, kétkézi munkás. Látásból ismertem. A jel­legzetes, kis termetű emberre úgy emlékszem vissza, hogy mindig kerékpáron láttam, és szájából soha nem hiányzott a csibuk. Hős­tetteket nem vitt végbe, de áldoza­tot hozott a jobb jövőbe, a szocia­lizmusba vetett hitéért. PÉTER LÁSZLÓ r

Next

/
Thumbnails
Contents