Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

169 Szombat, 1988. április 30. @ magazin [DM •7 >:•:• Májusban: pártértekezlet „A szegedi pártszervezetek tagsága egyetértéssel fogadta az MSZMP KB országos pártértekezlet összehívásáról szóló döntését. A pártszervezetekben folytatott vitákon, a tagkönyvcserével összefüggő elbeszélgetéseken is sokan azzal az igénynyel mondtak véleményt, hogy részesek legyenek a pártértekezlet politikai mondanivalójának kialakításában" — olvasható a városi pártbizottság elé terjesztett jelentésben. Mai egyoldalas összeállításunkban arra törekszünk — természetesen ismerve egy napilap korlátait —, hogy felvillantsuk, ezek a bizonyos viták hogyan is zajlottak a különböző teriileteken, miként fogalmazta meg problémáit egy-egy réteg, kisebb-nagyobb közösség. A leírtakkal természetesen lehet vitázni, de úgy gondoljuk, épp e vita érdekében adták közre az állásfoglalás tervezetét. Fiatalok mondják... Felnőtt ez a társadalom A Dél-Alföldi Pincegazdaságnál Túri Istvánnal, a vállalati pártbizottság titkárával, Bódi Ilonával, a szakszervezeti bizottság titkárával és Dudás Lászlóval, a pincegazdaság igazgatójával ültünk le a vállalatnál megtartott taggyűléseken megfogalmazott véleményeket összegezni. - TÚRI I.: Egy dokumentum feldolgozhatóságát nagyban meghatározza, hogy mennyire egyszerű a nyelvezete. Nálunk a párttagok túlnyomó többsége fizikai munkás. Számukra a rendelkezésükre álló két-három nap nem volt elegendő a határozattervezet alapos elemzéséhez. Ók nehezen értik meg az általánosításokat. Volt olyan hang felülről, hogy „a sorok között is kell olvasni". Hát ezt ők nem tudják. Az emberekeket nagyon érdekli ma az ország helyzete, a párt megújulása. S nagy várakozással tekintenek minden apróbb mozzanat felé. Volt olyan alapszervezetünk, ahol heten szóltak hozzá a tizenhat párttag közül. A véleményt nyilvánítók közül hat fizikai területen dolgozik. Tehát az aktivitással igazán elégedettek lehetünk. Ma szinte mindenki a kibontakozás lehetőségét taglalja. - DUDÁS L.: Ma már mindenki arról beszél, hogy a XIII. kongresszus célkitúzései nem megvalósíthatóak. De talán tárgyalni kellene azt is, miért lettek ezek hibásak. Tizenöt-húsz éve mondogatjuk, hogy gazdaságunk kényszerpályán van. 1985-ben is ott voltunk. Egy évvel korábban felnagyítottuk a részsikereinket és nem néztünk szembe a tényekkel. Pedig az életszínvonal csökkenése 1977 óta folyamatos a bérből és fizetésből élőknél. 1984-ben elkábulva tűztünk ki egy olyan célt, aminek súlyos következményei lettek egy-két évvel később. Ez alatt a két év alatt a bruttó adósságállománya az országnak a kétszeresére nőtt. Mi idézte elő ezt a gyors gazdasági romlást? Erre a kérdésre a válasz széles közvélemény előtt mind a mai napig titok. - TÚRI I.: Ha valaki beteg, a tünetek ideig-óráig eltüntethetóek, de a teljes gyógyuláshoz mindenképpen meg kell keresni a betegség igazi okát. - BÓDI I.: Régi párttag vagyok. A kongresszusi dokumentumokon kívül nem emlékszem arra, hogy a határozat meghozatala elótt annak tervezetét a jelenlegihez hasonló széles körben tárgyalták volna. A 80-as évektől változott az információáramlás természete nálunk , de továbbra is csak szúrt információt kaptunk. Az átlagember a saját bőrén érzékelhette élete nehezedését. Az 1985-ös kongresszust megelőzően nem volt elegendő érdemi információja a dokumentumokkal kapcsolatos véleményének megformálásához. Lehetett alapos elemzés egy alapszervezeti dokumentummal kapcsolatosan, de az ország gazdaságpolitikai irányáról oly kevés konkrétum birtokában nem lehetett ítéletet mondani. Elfogadnak az emberek dolgokat, még ha azok átmenetileg hátrányosan is érintik őket. De az elfogadáshoz az intézkedések értelmének, lényegének az ismerete is szükséges. Azok nem érezték a súlyosbodó helyzetet, akik kiegészítő jövedelmekhez juthattak az elmúlt években, viszont az összlakosság többsége ma is csak bérből és fizetésből él ebben az országban. - DUDÁS L.: A család, az emberi kapcsolatok, a környezetvédelem, mind-mind a társadalom markáns vonásait jelentik. De ezek mára leértékelődtek és válságban vannak. Rohanunk és nincs időnk ezekkel a tárgykörökkel foglalkozni. - TÚRI I.: Rohanunk, s rohan a fiatalság is, ezért a KISZ-élettól viszszahúzódik. Pedig a jövő politikusai, közéleti emberei közülük kerülnek ki. Hol az utánpótlás, ha a KISZ csak a jelenlegi módon funkcionál? - DUDÁS L.: Teljesen hiányzik a dokumentumból annak értékelése, hogy milyen változásokon megy át a párttagság szerepe. A tagkönyvcsere során a tagok megmondhatták, hogy akarnak-e továbbra is a pártban maradni. Miért nem foglalkoztunk azzal is, hogy a tagok megfelelnek-e a velük szemben támasztott követelményeknek is. Erre a területre komoly intézkedés kellene, mégpedig sürgősen. Attól még lehet valaki tisztességes dolgozó, ha a párttagság követelményeinek nem tud megfelelni. Rettenetesen fontos lenne, hogy a középirányító pártszervek és a gazdaság között sokkal gyakoribb és gyorsabb legyen a káderáramlás. Előfordul, hogy a felettes pártszervektől megjelenik nálunk valaki, véleményt mond és ebból rögtön kiderül, hogy semmit sem tud a gazdaság valóságáról. Mostanában a hibákat utólag tárjuk fel, s amikor bekövetkezett egy-egy gazdálkodó szervezetnél a baj, akkor tudjuk, hogy ennek jelei már évek óta látszottak. A Központi Bizottság is fáziskésésbe kerülhet a döntésekben, ha nincs a középirányító pártszervezeteknél minden rendben az információtovábbításban. Érthetetlen számomra, hogy a Dél-Alföldi Pincegazdaság pártbizottsága felügyeletét a Szeged városi pártbizottság látja el, vállalatunk gazdálkodásáról pedig a megyei pártbizottsághoz kell információkat küldenünk. Ez a pártbürokrácia egyik markáns tünete. Hirdetjük, hogy a gazdaságpolitikában a kiskapuk most már be vannak zárva, pedig változatlanul nyitva vagyunk és változatlanul megy az osztogatás. Érvényesül a szubjektivitás. — TÚRI I.: az emberek bíznak abban, hogy a pártkonferencia egy folyamat kezdete lesz. Most az előzetes anyag láttán egy kicsit csalódtak. De hisznek abban, hogy a véleményük elmondásának foganatja lesz. A XIII. kongresszus után új iránynak a gyorsabb megszabását várták volna. Várják most a pártkonferenciától, hogy olyan politikai alapelvek születnek, amelyeknek sarkpontjai lesznek: a nyíltság, az őszinteség, és az időbeni konkrét tájékoztatás. Hiszik, hogy egy új folyamat indul, s ebben a folyamatban menetközben sok minden történik, s az ország valóban megindul a kibontakozás útján. BŐLE ISTVÁN ...hogy az MSZMP országos értekezletére készült állásfoglalás-tervezet vitáit szenvedélyesség, türelmetlenség, s mindemellett felelősség, jobbító szándék jellemezte. Természetesnek tartották, hogy a párt, amely számít munkájukra a feladatok végrehajtásában, számít véleményükre a döntések előkészítésében is. Fiatalok mondják, hogy véleményük szerint a dokumentum nem tükrözi azt a történelmi szakaszhatárt, amiben élünk. Alapvetően fontos lett volna a pártértekezlet céljainak és feladatainak meghatározása, olyan részkérdések kidolgozása, mint az ideológia és gazdaság kapcsolata, az árutermelés határai, tulajdonviszonyok, osztályszerkezet, foglalkoztatottság. Ezek alapján szükség van olyan stratégiai elképzelések megfogalmazására, amelyek a politikai intézményrendszerre és a gazdaságra vonatkoznak. Fiatalok mondják, hogy a dokumentum olvasásakor sokak számára nehezen érthető a szakzsargon, a homályos megfogalmazás még az új gondolatokat is elfedi. Kevéssé érződik a pártban lezajlott két vita és az egyéni elbeszélgetések hatása, változatlanul hiányzik bizonyos alapfogalmak, kategóriák megfogalmazása, fogalmi tisztázása. Az anyag egészében keveredik az általánosító helyzetleírás, társadalomábrázolás és a változtatni akaró szándék megfogalmazása anélkül, hogy az ehhez szükséges feladatok és eszközök meghatározása megtörténne. így jogosan vetődik fel a biztosítékok, garanciák hiánya. Az állásfoglalás-tervezet több progresszív elemet tartalmaz. Ugyanakkor a már évek óta hangoztatott elvek és a tapasztalható alig változó gyakorlat közötti lényeges eltérések miatt sok szempontból kétkedésektói kísért. Fiatalok javasolják; mivel a jelenlegi társadalmi állapotot nemcsak a gazdasági helyzet romlása idézte eló, hanem a politikai reformok, a társadalom demokratizálásának hiánya is eredményez társadalmi feszültségeket, ezek okait fel kell tárni, hogy helyesen tudjuk meghatározni a feladatokat. Szükséges az is, hogy a politikai funckiókba megválasztandók egyéni arculattal, politikai programmal rendelkezzenek, amelyet választóik időben megismerhetnek, s így több jelölt közül ez alapján választhatnak. Nőjön a helyi döntési fórumok önállósága, és csökkenjen a döntési szintek száma párt-, állami és gazdasági területen egyaránt. A személyi politikai felelősség párosuljon mind a gazdasági, mind a politikai téren jogi következményekkel is. Egyértelművé kell tenni, hogy nem elegendő a régi politikai rendszer korszerűsítése, hanem új politikai struktúra kiépítésére, új munkamegosztásra van szükség, amelyben helyük van a hagyományos szervezeteknek is. Fiatalok mondják, hogy a gazdasági reform folytatásának felgyorsításával értenek egyet, amelyhez a külpolitikai feltételek és a szocialista tábor egy meghatározó részében végbemenő társadalompolitikai változások ma kedvezőbb hátteret biztosítanak. A népgazdasági tervnek az állásfoglalásban leírt jövőbeni funkciómeghatározása elvben nem kifogásolható, ehhez azonban a jelenlegi tervezési mechanizmus átfogó korszerűsítésére van szükség. A gazdasági szerkezetváltás kapcsán elkerülhetetlenül létrejövő munkanélküliség átmenetileg elfogadható velejárója a reformnak. Ugyanakkor szükséges lenne rögzíteni mi az az összes foglalkoztatotthoz viszonyított arány, amelyet még nem nevezhetünk tartós munkanélküliségnek. A bérreform a tervezett reformlépések egyik fontos alkotórésze. Ezért határozottabban szükséges kibontani, mint értünk alatta, hogyan és milyen feltételek között kerülhet bevezetésre. A lakásgazdálkodás címszó alatt megfogalmazott változások a jelenlegi rendszer továbbélésére, az elosztáscentrikusságra alapoz, ami egyben a központi költségvetés erőteljes eladósodását jelenti a lakásszektor felé. Itt egyértelműen az ifjúsági szövetség lakáskoncepciójának érvényesítésében látják a célravezető megoldást, amely egyaránt kiterjed a lakásépítés, -finanszírozás és -elosztás, valamint egy alapvetően új támogatási rendszer minden elemére. A fővárosi lakáskérdés kiemelt kezelésével nem értenek egyet. Indokoltnak tartják meghatározni, hogy a KGST intézménye mennyiben nem felel meg a kor követelményeinek és a résztvevő országok gazdasági integrációjának. Választ várnak arra, hogy milyen, a reformot segítő változtatásokra számíthatunk. Az oktatás feltételeinek javítására ne a maradékelv alapján kerüljön sor, hanem a szűkös anyagi források ésszerű átcsoportosításával központi költségvetés biztosítsa a fokozatos fejlesztési lehetőségeket — mondják a fiatalok... (írásunk a KISZ megyei bizottsága április 14-én, rendkívüli testületi ülésen elfogadott állásfoglalása alapján készült.) B.Z. így vitáztak Újszegeden Neve: szegedi V. számú lakóterületi pártszervezet. Újszegedi és szőregi párttagok munkáját fogja össze, több mint 400 ember tevékenységének összehangolásával bízták meg titkárát, Kószó Józsefet, akit beszélgetésünk elején arra kértem — mielőtt a vitákon elhangzott tényeket, véleményeket sorolná, szóljon kicsit bővebben is pártszervezetéről. — A legkülönbözőbb foglalkozású emberek tartoznak pártszervezetünkhöz, de ha a számarányokat tekintjük, kiderül, legtöbbjük nyugdíjas. Közöttük is nagyon sok olyat találunk, akik már évek óta elbúcsúztak munkahelyüktől, s így ahhoz a réteghez tartoznak, amelynek életszínvonala bizony töretlenül csökken. Egyrészt ez határozta meg a dokumentumról alkotott véleményüket. De tudni kell azt is, ez a generáció olvasott, jól tájékozott, szenvedélyesen politizál. Ez utóbbi megállapítást bizonyíthatom adatokkal is: az újszegedi 150 perces vitán 180 párttagunk vett részt, s a hozzászólásokból kiderült: részletesen áttanulmányozták az állásfoglalás-tervezetet. — Hogyan foglalná össze a főbb megállapításokat? — Párttagjaink elmondták: nagyon általánosnak tartják a dokumentum megfogalmazásait. Kifogásolták azt is a felszólalók, hogy kevés idó állt rendelkezésre a benne foglaltak átgondolására. Mások feltették a kérdést: lesz-e elég erőnk megvalósítani a tervezetben foglaltakat. S ha már a bírálatokat sorolom, hadd szóljak arról, hogy sok kritika érte a felsó vezetést is a vita során. Szó esett persze a tennivalókról is. így például megfogalmazódott a párt megerősítésének igénye. E témakörhöz kapcsolódva elhangzott két vélemény. Az egyik: a kádermunkának meghatározó szerepe van abban, hogy a megújulás reális cél legyen. A másik pedig: a pártban tervezett, két ciklushoz kötött rotáció elve, de ezt értelmezzük szélesebben, vagyis terjedjen ki az áljamigazgatás apparátusára is. Érdekességként említhetem, hogy volt olyan felszólaló, aki rövid mondatokban fogalmazva így összegezte véleményét: szigorúbb törvénykezést, jobb közbiztonságot, a tisztességesen végzett munka nagyobb megbecsülését, az erkölcsi normák helyreállítását várja a jövőben. — Egy ilyen hosszú vita során bizonyára sokan ügyeltek a részletekre is — tehát szóba kerültek a hétköznapok gondjai... — így igaz. A felszólalók például bírálták a lakásgazdálkodás mai helyzetét, az adózási rendszer formáját is. Ez utóbbiról szólva elhangzott: olyan bonyolult, hogy egy egyszerű kisiparosnak diplomást kell foglalkoztatni ahhoz, hogy a törvények szerint készítse el az adózással járó adminisztrációt. Párttagságunk öszszetételéből adódik, hogy különösen élesen vetődött fel a nyugdíjak elértéktelenedése. A felsoroltak mellett kérésként fogalmazódott meg a diplomások nagyobb megbecsülése. Felszólalóink ezt így támasztották alá: megengedhetetlen, hogy míg egy-egy mérnök vagy tanár képzése nagy összegeket emészt föl, végzés után ez a befektetés sok esetben nem térül meg, hiszen a fiatal diplomások a jobb megélhetés reményében elhagyják választott hivatásukat. — Olvasva a vitákról szóló összegezéseket, hallgatva a titkárok beszámolóit, feltűnt — mintha keveset esne szó arról, hogy az alapszervezeti párttagság mennyi részt vállal a feladatok megvalósításából, hogyan képzeli el a közvetlen környezet problémáinak megoldását. — Én igazán nem panaszkodhatom, hiszen a szenvedélyes vitákon az is kiderült, hogy párttagjaink aktív részt vállalnak a határozatok végrehajtásából. Kérik, hogy a különböző társadalmi szervezetek támaszkodjanak jobban például a nyugdíjasok tapasztalatára, véleményére. Kimondták többen azt is: ez a réteg bár kora miatt a nagyobb megterhelést igénylő, folyamatos munkát már nehezebben végzi el, de egyegy konkrét, a lakóterület fejlődését szolgáló akcióra szívesen vállalkozik, s örömmel áldoz szabadidejéből, ha látja annak eredményeit. BÁTYI ZOLTÁN