Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

8 Szombat, 1988. április 30. DM] magazin A kiválasztottak Bármilyen is a gazdaság általános állapota, azért ebből a jó oldalon kitűnni, kiválni, elismerést szerezni a vállalatok, szövetkezetek többségénél presztízskérdés. Az évet záró mérlegek elkészülte után sorra születtek a pályázatok a megtisztelő címekért. Aztán az elbíráló felettes szerv, bizottság jó néhányat nem fogadott el az ajánlkozók közül. Itt most a „befutottak"-ról következik egy összeállítás. Persze, ezekből a rövid anyagokból nem döntheti el az olvasó, hogy megérdemelték-e a kiválasztottak a minősítést avagy túlságosan szubjektív volt az ítélet. Az alábbiakban szereplő gazdálkodók igazi minősítése a mindennapokban dől el, hiszen városunkban, környezetünkben dolgoznak, termékeikkel, tevékenységükkel, munkavégzésük minőségével nap mint nap találkozunk. Napjainkban a vevő diktál Szőrmével a spiccen A Szegcdi Szűcs- és Szabóipari Kisszövetkezetről az elmúlt években tavasz táján mindig megírtuk a sikereiket. Nem múlt el ebben az évtizedben szinte egyszer sem a május elseje előtti időszak anékül. hogy valamilyen kimagasló elismerést ne vehetett volna át ez a kis kollektíva. Az idén az Okisz Vándorzászlaját tudhatják magukénak. Forgatom a pályázatukat az elismerő címre. Valamennyi célkitűzésüket túlteljesítették. Tervezték a tőkés export bővítését. 1986-ban 34, tavaly 41 millió forint értékű valutát gyűjtöttek nyugati piacokról. Termékeik az NSZK után most már osztrák, francia és olasz szórmeszalonokhan is kaphatók. Elképzelték a szocialista kooperáció bővítését. A koreai kutyakabát alapanyagához most a nerc, mormota és a róka gereznája társult. Előírták a belföldi eladások szerény növekedését. Tíz százalékkal nőtt meg a forgalmuk. Ezt főként az olcsóbb termékeikkel érték cl. Szalonjaik a Kárász utcán, a Kígyó utcában, a Marx téren ma színvonalasabban tudnak kiszolgálni, mint egy évvel korábban. Javították a munkakörülményeiket, bár ezen a területen az igazi ugrás akkor következik be, ha elkészül a jelenlegi telephely mellett épülő új üzem. — Eladni, vagy készíteni könynyebb ma a bundákat? — tudakozódom Gerendás József eInöknél. — Nem volt különösebb gondunk mostanában a piacon. Raktárainkból mindent elvittek a kereskedelmi vállalatok. Persze ebben szerepe volt a felvásárlási lázként emlegetett jelenségnek is. Az idei első negyedévben a kereskedelem raktárai szépen, lassan feltöltődtek. Ha a vásárlások tovább csökkennek, akkor később esetleg lehet gond az értékesítés körül. Hallatlanul drága ma a szőrme. Minden kabát árának közel 40 százaléka az adó. — A drágaság csak idehaza jellemző ezeknél a termékeknél. — Kétségtelenül, nyugaton a mi bundánk ára többeknek elérhető, mind idehaza. Jelentós mennyiségű viselt bundát adtunk cl nemrégiben Franciaországban. — Nem mindenki tudja, hogy mi van e név mögött. — Ez egy menyétszerű állat bundájából készült, vékonyszórú könynyű kabát. — Exportpályázaton Ls nyert kedvezményeket vagy három évvel ezelőtt a kisszövetkezet. — Az azóta eltelt időben mindig túlteljesítettük a vállalásunkat. Most van egy kis aggályom a jelenlegi hörcsögfelvásárlás miatt. Zsebből fizető, bizonylatot nem kérő és nem adó kalandor felvásárlók hallatlanul felverték az árakat. Míg korábban 30 forint járt a hörcsög kifogójának, addig most 70-100 forintot is kifizetnek ök. Ezzel mi nem versenyezhetünk, hisz mi nem fizethetünk ki „láthatatlan jövedelmet". Exportunkban nagy a hörcsög részaránya, és egykönnyen más termékkel nem helyettesíthető. — Mindent egybevetve idehaza és külföldön nem a konjunktúra jellemzi ezt az ágazatot. — Vallom: a termék minőségének állandó emelésével a szűkülő piacon is bővíthető egy-egy kisszervezet termelése. Még szélesebb kapcsolatokkal — lehet, hogy mások hátrányára, — újabb és újabb területeket hódíthatunk meg. Váltottunk termékszerkezetet is. Közületi munkákat vállaltunk, ez biztonságot ad a gazdálkodásban. Most a kooperációs tevékenységünket akarjuk bővíteni. Remélem, hamarosan a csehszlovákon kívül lesz szovjet kapcsolatunk is. így olyan árukkal tudunk majd megjelenni a magyar vásárlók és kereskedők elótt, amiből idehaza hiány van. illetve ezek a termékek a harmadik piacon is jól értékesíthetők. Mindig muszáj újítani. nálunk is csak ez lehet a gondokra a megoldás. Az élelmiszeripari feldolgozó üzemek, így a konzervgyár jó vagy rossz teljesítménye továbbgyűrűzik a mezőgazdaságra is. Hisz csak akkor van kereslet, s biztos felvevőpiac az általa megtermelt zöldség és gyümölcsfélékre, ha ebből eladható s gazdaságos termékek készülnek. A gazdálkodási mutatók jó irányt jeleznek, nem lehet véletlen az egymás után két évben elért kiváló cím. Tavaly a termelési érték 18 százalékkal nótt, az összes árbevétel elérte a 2,3 milliárd forintot. Ebből 220 milliót tudtak nyereségként elkönyvelni. Dollárért eladható termékeik részaránya növekedett, 29 százalék volt az értékesítés felfutása. A munka termelékenysége számottevően, 13 százalékkaljavult. A konzervgyári munka nem tartozik a könnyű és népszerű területek közé, ezért is örvendetes, sikerült létszámot növelni, s így a kapacitásokat jobban kihasználni. Az elavult termelési feltételeket, technológiákat egy nyolc éve tartó dinamikus fejlesztéssel fokozatosan javítani tudták. Ennek is köszönhető, hogy az energiaköltség a nagyobb teljesítmény ellenére csökkent, s a selejt részaránya is felére a korábbinak. A belföldi értékesítésben sajátságos év volt 1987. A vásárlási láz itt is érződött, 100 millió forinttal több konzervet küldtek az üzletekbe. Ugyanakkor a tizenhét új A konzervgyártó sor termékük egyrésze szintén az itthoni kínálatot bővítette. Több igényes gyártmányuk kifejlesztésében külföldi vevőik tevékenyen részt vállaltak. így nyílhatott meg előttük a szigorú követelményeket támasztó, de jól fizető svéd piac. Az új eladási lehetőségek mellett ezzel korszerű gépekre, eljárásokra is szert tettek. A nyersanyagellátás a gyümölcsök, elsősorban a barack kivételével zavartalan volt. Ebben nem Anomáliák vonzásában A vállalat 1987-ben — az előző évekhez hasonlóan — eredményes évet zárt. Eleget tett alapvető feladatainak: kielégítette a személy- és áruszállítási szükségleteket, bővítette a partnereknek nyújtott szolgáltatások körét, s részt vett a BósNagymarosi vízlépcső építésében is. Nem rubel elszámolású bevételét az 1986. évi 2.6 millió USA dollárról 4,6 millióra növelte. Nyeresége a teljesítményi érték (6,2 százalék) növekedést meghaladó ütemben nőtt (8,1 százalék). Az 1986-hoz viszonyított 10,4 százalékos keresetszínvonal-emelkedés egyrészt a célirányos érdekeltségi rendszeren keresztül. másrészt (nagyobbrészt) a létszám csökkentése útján valósult meg. A Tisza Volán mintegy 4 ezer dolgozója munkájának színvonalát minősítették a fenti számadatok. A vállalat az idén — immár negyedszer — ismét elnyerte a Kiváló Vállalat kitüntető címet, s másodszor kapta meg a Nemzetközi Munkaverseny Élenjáró Vállalata elismerést. Kardos János igazgatóval beszélgettünk arról, hogy mire alapozva pályázta meg a Tisza Volán a fenti kitüntetéseket, s hogy változik-e a közeljövőben a vállalat stratégiája. — Megítélése szerint a nemzetközi fuvarozásban elért eredményeik mekkora súllyal estek latba a Közlekedési Minisztérium értékelésében? — Mi egy kicsit Európában gondolkodunk. A konvertibilis piacra és piacról történó fuvarozásainkat évek óta gyors ütemben bővítjük, s valóban kiemelkedő volt a tavalyi év dinamikája. Nemrégiben vehettük át Barcelonában a Worldwide Exporters Promotion Centre nemzetközi szervezet World Selcction díját is. A nemzetközi fuvarozásban nyújtott teljesítményünk azonban csak „ráerősített" a kitüntető cím odaítélésérc. Úgy gondolom, hogy a válllat elmúlt évi fejlődése töretlen volt. A legtöbb mutatóban jobbak vagyunk az országos átlagnál, s nyereségessé tettük a korábban veszteséggel dolgozó idegenforgalmi és személytaxi profilt is. Ha egy kicsit szubjektív akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam: az adott vállalat vezetésének és kollektívájának egyaránt el kell határoznia azt, hogy A kamion, mielőtt útnak indul kitör a szürkeségből, a középszerűségből. . — ön eléggé kemény kezű vezető hírében áll. Mennyiben tartja jogosnak ezt a véleményt? — Nézze, örök kezdeményezőnek kell lenni ahhoz, hogy a vezető értelmes feladatokat tudjon adni a kollektívának, és új ösztönzési formákat alakíthasson ki. El kell számoltatni a beosztottakat, s pontosan meg kell határozni a munka feltételrendszerét. Bármennyire is szigorúak most a szabályozók, mégiscsak jobb helyzetbe kerül az, aki nem arra fordítja energiáját, hogy szidja a gazdaságirányítás rendszerét, vagy netán a saját vállalatát. Igen, engem kissé erőszakosnak tartanak esetenként, ám ne felejtsük el, hogy én csupán az elképzeléseimet szeretném megvalósítani. Nem tagadom a szerepemet, butaság is volna, de még egyszer kiemelném: az eredményesség végső soron a csapatmunkától függ. ' — Miközben az ezer fizikai dolgozóra jutó nem fizikai létszámuk meghaladja a Volán vállalatok átlagát, a tehergépkocsi-vezetők száma már nem éri el a gépjárművek darabszámos mennyiségét — olvasható a KM jelentésében. — Valóban neuralgikus pontunk a fizikai dolgozók létszámának csökkenése, de talán mégsem szerencsés ellentmondást fellelni abban, hogy az irányítók jövedelme gyorsabban nő. A szellemi munkát az eddigieknél jobban kell megbecsülni. Igen sokat fektettünk a nemzetközi fuvarozásba is, s úgy vélem, hogy jelen pillanatban nem jelentenek túl nagy veszélyt ezek az anomáliák. Az autóbuszok állaga az utóbbi években valóban sokat romlott — 1989-től kezdve évente legalább 40 darab új autóbuszt kell vásárolnunk. — Mi a véleménye arról, hogy a BKV dolgozóinak jóval magasabb a keresetszín vonala ? — Ez megint egy anomália. A BKV jelenleg is közüzemi vállalat (csakúgy mint az SZKV), tehát adómentesen, fejleszthet bért. Az ott dolgozókat megilleti a korkedvezményes nyugdíj, s jóval nagyobb az éves forgalmi juttatás összege is. Az eltérő gazdálkodási feltételekből adódóan, persze, hogy irritálja az utazóközönséget a járatsúrúség, valamint a Volán és az SZKV jegyek árának különbözősége. Központi és helyi intézkedésekkel együttesen lehetne megvalósítani a tarifaegyesítést, s — az új társulási törvényre építve — növelni a közös érdekeltséget. kis szerep jutott a termelőknél korábban kiépített elófeldolgozó bázisnak, s a közös érdeken alapuló partnerkapcsolatnak. Természetesen az élet, a külső környezet szüntelen változása újabb feladatokat vet fel e téren is. A csomagolóanyagok beszerzésében javulást tapasztaltak, elsősorban az üvegipar fejlődésének kedvező jeleit érzékelték, az importlemezből készült dobozok változatos, a vevők által igényelt formáit már kevésbé tudták megvásárolni... Az idén sem tétlenkednek, tizenhárom vadonatúj cikket szeretnének fokozatosan beépíteni a kínálatukba. A meglévő berendezéseiken készült paradicsom alapú termékeik vevőköre behatárolt, így a tavalyi jó termés után készleteik miatt visszalépésre kényszerültek volna, amely a mezőgazdasági termelók számára is tetemes jövedelemkiesést jelentene. Épp jókor bővítették súrítókapacitásukat. A szezonra a legkorszerűbb aszeptikus feldolgozó és csomagoló vonalat állítják munkába. A jobb minőségű sűrítményt, a hámozott, kockázott paradicsom igényes piacokon magasabb áron értékesíthető. így remény van rá, hogy a paradicsomtermelést nem kell mérsékelni. Az uborkára jelentós tőkés megrendelést kaptak, s ehhez sikerült a termelői kört is megszervezni. Közel 300 vagonnal szeretnének feldolgozni, emellett 150 vagonnyit nyers állapotban kiszállítani. A községekben lévő zömében „kézműves" telepi munkát is hatékonyabbá tudják így tenni, hisz két helyen, a begyűjtési körzetben uborkaosztá-, lyozókat állítanak be. így a gyárba már a kívánt méretű uborkát szállíthatják közvetlenül a termelővonalra. A húskészítményekhez szükséges marhahús beszerzése sok erőfeszítéssel járt az utóbbi időben. Ezen úgy segítettek, hogy a mezőgazdasági üzemekkel közvetlen kapcsolatot építettek ki, s a hizlalás ösztönzése, jövedelmezőségének biztosítása érdekében átvállalták a terheik egy részét. Amint az eddigiekből is kitűnt, csak akkor fejlődhet tovább, s maradhat versenyben a gyár, ha minden pillanatban képes azt gyártani, amit a vevő épp keres. Az összhang jobb és gyorsabb megteremtése érdekében tizenkét konzervipari vállalat — köztük a szegedi is — közös külkereskedelmi vállalat létrehozását kezdeményezte. Nem szabad belenyugodni abba az elterjedt nézetbe, hogy egy nagyvállalat szükségszerűen nehézkes, rugalmatlan. A cáfolat csak az elkövetkezendő évek termelési eredménye lehet.