Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-02 / 79. szám

11 Szombat, 1988. április 2. @ magazin DM Beláthatók-e a távlatok? NYIKOLÁJ TYIHONOV Táncosnő Váratlan jövevény vagyok, te táncolj csak tovább. Skarlátvörös kendőd lobog, arcod is csupa láng. Nem lábod siklik padlaton, alattad az kereng. Hívogat kezed és dalol, merő tűz a kezed. Kígyóként hajló termeted csalogató talány. Kendő-sűrűből szép szemed remegő csalogány. Ki röptetett, túzmadarat szélben szívem iránt! Lettél zúgó hegyi patak, te tűz- te szél-leány. Minden kering te és az éj, míg végetér — dehát ha meghaltam, szemem kísér: táncolj, táncolj tovább. (Veress Miklós fordítása) Szocialista országok -1988 Szakértők szerint a szocialista országok idei gazdaságfejlesztési terveinek teljesítése egyben próbája is lesz azoknak az újfajta irányítási módszereknek, amelyeket egy sor országban az idén vezetnek be. Az önigazgatásról, az önálló és önfinanszírozó vállalatok szerepéről, a tervező szervezetek és a vállalatok közt kialakítandó kapcsolatokról hosszú ideig tartott az előkészítő vita Bulgáriában, Csehszlovákiában, vagy a Szovjetunióban — az idén, ha még nem is a teljes vállalati körben —, de már új elvek szerint működnek majd a vállalatok. A kiterjedtebb vállalati jogok, a szélesebb körű felelősség jegyében a bolgár vállalatoknál például szorosabban függnek a fizetések a dolgozók teljesítményétől. Mit ostoroz a sajtó? Az „önirányító" vállalatoknál igen erós teljesítményösztönzést kívánnak bevezetni, olyannyira, hogy a jövedelmek azonos alkalmazotti kategórián belül akár 100 százalékos mértékben is szóródhatnak. Nemcsak a bérpolitika, hanem a vállalati jövedelemvonási szabályok egésze bővül új szabályokkal, s nemcsak Bulgáriában. Több országban módosítják az ár-, a hitel-, a beruházáspolitikai gyakorlatot. Az általános törekvések ellenére persze lényeges eltérések tapasztalhatók az irányítási gyakorlatban, aszerint például, hogy mennyire általánosak, milyen mélységűek, kiterjedésűek a reformtörekvések a gazdaságirányításban. A „jól beváltnak" tekintett úton haladnak tovább az NDK-ban, Romániában központi eszközökkel igyekeznek rábírni a vállalatokat a tervek maradéktalan teljesítésére. Lengyelország a nyolcvanas években elindított átfogó reform második szakaszának végrehajtását kezdi meg, a Szovjetunióban hasonló elvek alapján tevékenykedik majd a vállalatoknak megközelítőleg hatvan százaléka. Hogy miként történik a váltás, arról képet alkothatunk a sajtóban megjelent értékelésekből. Az „átállás" gyermekbetegségeiről írnak a lengyel elemzók, hangoztatva, hogy sok vállalat nem készült fel a „teljes önelszámolás" alapján történő működésre. Nem váltották föl idejében mindenütt az utasításos rendszert az irányítás gazdasági eszközeivel, és a megfelelő közvetlen vállalati szintű kapcsolatokkal. A vállalatok és az irányító szervek az országos vitában még általában gyorsan megbarátkoztak a gazdasági mechanizmus újfajta elveivel, túlságosan nagy kezdeményezőkészséget, lendületet viszont nem tanúsít most, amikor az elveket a gyakorlatba kellene átültetni. A Rynki Zagraniczne lengyel lap helyzetjelentésében ugyanarra utal, mint azt más összefüggésben a szovjet Pravda teszi az önelszámolás tapasztalatait elemezve. Nem sikerült még kihasználni az új gazdasági mechanizmus előnyeit — írja az SZKB KB lapja —, mert bár a vállalatok egy részénél kedvező jelek tapasztalhatók a szerződéses kötelezettségek teljesítésében, másutt a tavaly próbaképpen bevezetett önelszámolás éppen a szándékoktól eltérő eredményre vezetett. Lépéskényszer A vállalatok 30 százaléka volt a múlt évben veszteséges a szovjet iparban, ami azt jelentette, hogy 6 milliárd rubeles támogatással kellett kisegíteni a termelőket a bajból. A könnyűiparban például a veszteséges vállalatok száma a kétszeresére nőtt, ennek megfelelően bővült a szubvenció. Az önelszámolás értelemszerűen azt feltételezné, hogy a vállalatok támogatás nélkül álljanak meg a lábukon, s állami gyámolítás nélkül váljanak nyereségessé. A Pravda nem véletlenül említi a drasztikus módszerek szükségességét — a nem keresett termékek gyártásának leállítását, a veszteséges üzemek átszervezését, végső esetben a szanálást, és ami ezzel járna, dolgozók millióinak átképzését —, hiszen bebizonyosodott, hogy a gazdaságszerkezeti váltás elkerülhetetlen. A szocialista országok gazdasági teljesítményének lelassulása a hetvenes évek vége óta felerősödött, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nincs többé kiaknázható „extenzív" fejlesztési forrás. Kelet-Európa egészében a megtermelt nettó anyagi termék évi átlagos növekedési üteme 2,2 százalékos volt, mindössze kétharmadát tette ki a terveSzeretem a bolhapiacokat, mert ott az ember olyan antik értékeket is vásárolhat, amelyek a múltból szólnak a mának. így jutottam hozzá nemrégiben a Magyar Hírlap 1930. évi újévi ajándékkönyvéhez, amely tulajdonképpen a jövő évtized regénye, amely civilizációnk lehetőségeit tárgyalja, s megállapítja összességében, hogy az emberi kiteljesedés távlatai beláthatatlanok. Jókait idézó gondolatokra több jeles személyiség válaszolt. Móra Ferenc nyilatkozott az írók, Hevesi Sándor a színházi szakemberek. Iványi-Grünwald Béla a festők nevében. A műszaki-tudományos értelmiséget Guglielmo Marconi, a repülést Louis Blériot és Fritz Opel, a rakétahajtóműves technika tudósa képviselte. „Mikor húsz év előtt átrepültem a Csatornát, gépem átlagos, sőt talán maximális sebessége nem haladta meg óránként az 50—60 kilométert. Ma vannak gépeink, amelyek óránként 560 kilométert tesznek meg, s ez azt jelenti, hogy a sebesség húsz év alatt tízszeresére emelkedett. Túlzás azonban azt várni, hogy a következő húsz évben a repülés sebessége csak meg is kétszerezőszervek 1980—85-re szóló előrejelzésében szereplő mértéknek. Mindeközben az országok külkereskedelme is erősen deficitessé vált a fejlett ipari országokkal szemben, ami elsőrendű feladattá tette az egyensúly helyreállítását. A külső adósságterheket növelte a kamatlábak emelkedése akkor, amikor a nyolcvanas évek elején rendkívül megnehezült az újabb hitelek felvétele. Szelektív fejlesztés A Nemzetközi Fizetések Bankjának legújabb jelentése szerint az elmúlt három évben már ismét megnyíltak a hitelcsatornák, 28 milliárd dollárnyi újabb hitelhez jutottak ekkor a szocialista országok. Az alacsony gazdasági növekedés, a lassú gazdaságszerkezeti váltás gondjait ez persze nem orvosolhatja, mindenképpen eló kell teremteni a térség országainak a 77 milliárd dollárt elérő adósság törlesztéséhez szükséges erőforrásokat. Mindez konfliktusokkal terhes feladatokat jelent. Korlátozott devizabevételekből kénytelenek finanszírozni az országok a behozatalt, ami viszont létfontosságú lenne az ipar szerkezeti váltása szempontjából. Kénytelenek mérsékelni szinte mindenütt a belföldi felhasználást akkor, amikor egyidejűleg mélyreható változásokat kell elóidézni a hatékonyság javulása, a jól eladható termékek gyártása terén. Az ellentmondásokat úgy igyekszik feloldani az országok többsége, hogy a bóvító beruházások helyett a meglévő berendezések korszerűsítésére, a termelésbővítés helyett a szelektív fejlesztésre helyezi a hangsúlyt, és igyekszik a gazdasági reform szellemének megfelelő módszereket alkalmazni. MARTON JÁNOS ződjék, és elérje óránként az 1100 km-t. Ilyen esetben a repülőgép gyorsabban haladna, mint a hang." (Louis Blériot.) És mégis, a hangsebességet már 16 év múltán túlléptük. Na jó, Blériot becslése pontatlannak bizonyult, de Rutherford, az első atommodell megalkotója sem hitt az atomenergia hasznosításában, és Edison a televízióval való hiábavaló kísérletezéstói óvta barátait. Tehát még jeles tudósok is tévedhetnek a technika jövőjét illetően, hát még az átlagember. Mondhatjuk, hogy a jövő megítélése ma is éppen olyan ingatag talajon áll, mint két és fél ezer éve a delfi jósda jóslatai. Nálunk tavaly jelent meg a MeadowsRichardson-Bruckmann amerikai szerzőhármas könyve, Sötétben tapogatózva címmel, a világmodellezés elsó évtizedéről. De ismert a Római Klub jelentése, amely A növekedés határai címmel látott napvilágot, vagy az ENSZ-világmodell, amely szintén a legfontosabb emberi szükségletekre ad prognózist 1990-re és 2000-re vonatkozóan. Ezek a modellek több mindenben különböznek egymástól. Vannak olyan vélemények, amelyek azt állítják, hogy a világot minden rezdülésében sohasem ismerhetjük meg, mert ha össze is tudnánk gyűjteni a szükséges összes információt, nincs a világnak olyan számítógépe, amely képes lenne tárolásukra. Aztán itt van a meghúzódó okozati struktúrák kérdése, meg mindaz, ami ezekkel jár. Viszont képesek vagyunk a múlt eseményeit újra feltárni, ismét megemészteni, s ennélfogva bizonyos pontossággal előre jelezni a jövőt. A műszaki-tudományos haladás fontosságát ma már nem kell bizonygatnunk, de fejlődése nem jelezhető előre. Ennek illusztrálására néhány balul sikerült előrejelzés, amelyek öszefüggésben állnak valahol a technika fejlettségével. A Shell-cég valamikor úgy jósolta, hogy 1925 és 1960 között a kőolaj és a földgáz igen nagy teret hódít. E szerint a szén, a víz és az atomeró együttes felhasználása 30 százalék alá csökkent volna a világ energiagazdálkodásában, 1987-re. De nem ennek vagyunk tanúi. Egy másik előrejelzés, amely a textilipart érinti: azt jósolták, hogy 1980-ra 60 százalék lesz a mesterséges szálak részaránya, majd 2000-ben elérné a 86 százalékot. Ezzel szemben a világban felhasznált textilszálaknak ma is több mint fele pamut, gyapjú és másféle természetes rost. Neumann János már 1944-ben rámutatott, hogy a matematikai módszereknek igen nagy szerepük van a gazdasági és tudományos előrejelzésekben. A termelés és a fogyasztás törvényszerűségei is kiszámíthatók. Ezt igazolja az az ötvenes évekből való prognózis, amely az acélgyártásban a Bessemer-, a Siemens—Martin-féXt eljárásokat „eltemette", s jelezte, hogy valamiféle új következik. Azoknak, akik ezt az előrejelzést nem ismerték, vagy a korszakváltással nem törődtek, súlyos ráfizetésekkel járó elavult beruházásokkal kellett fizetniök.(Magyar példát is említhetnénk itt!) A műszaki-tudományos haladás növekedésének leírásához talán egy kertészeti termék hozható fel szerencsés példaként. Ennek a növénynek a szára az első két napon nagyon kicsit növekszik, alig 10 centit. A harmadik és ötödik napon azonban felgyorsul az ütem, a növény szára 60 centire hoszszabbodik. A hatodik és nyolcadik nap között a növekedés ismét lassul, és a növény szára így éri el végleges, 80 centiméternyi hosszát. Ugyanez tükröződik a gyermek szókincsének gyarapodásában. Unokám fejlődésén látom, hogy a köznyelv szavainak elsó 10 százalékát második évének betöltése előtt elsajátította. Remélhetőleg ez az arány hároméves korára 30, négyévesre hatvan és ötéves korára legalább 80 százalékra növekszik. Ezután a bővülésé a szerep, amely azonban már lassú folyamat. A fejlődés ütemére álljon itt a következő ismert példa. A régebbi időkben az emberiség csak tíz elemet ismert. A többiek felfedezése a 18. században kezdődött, majd a század fordulója felé gyorsult fel, és 1820-ban már ötven elemet ismertek. Ezután lassulás következett be, csak a 19. végefelé, most már fizikai módszerek alkalmazásával felgyorsult a kutatás, megismerték a radioaktív elemeket. Újabb lassulás után következett a harmadik nekirugaszkodás, és magfizikai berendezésekkel felfedezték az ún. transzurán elemeket. Teller Edéi hallgatva rádión éjszakai magazinjában, a Bagolyban, december elején, világosan elmondta, hogy a háborúk, a hadiipar miként serkenti a technikai haladást. A hidrogénbomba atyja, Teller szájából érdekes volt hallani, hogy tudóstársaival, nem csekély részben magyarokkal, valóban a történelmet formálták. Állítja Kármán Tódorról, az aerodinamika, a repülés nagy tudósáról, hogy nélküle ma Hitler világában élnénk, illetve nem élnénk (A nagy tudós apja. Kármán Mór, a pedagógus és művelődéspolitikus Szegeden született, 1843-ban,) Fontos körülmény, hogy a régit felváltó új technika már az előző szakaszban is jelen van, míg a társadalmi igény sürgetésére — sokszor elkapkodva — megkezdődik az innovációs folyamat. A vízimalom vagy ezer éve létezett már, midőn a középkori munkaerőhiány miatt elterjedt. A radar leírása századunk eleje óta szabadalmi hivatali szekrényben porosodott, amikor a második világháború idején ráeszméltek katonai jelentőségére. (A volt szegedi egyetemi tanár, Bay Zoltán munkássága.) Az új technika aztán versenyre kényszeríti a régit. És ez döntő, a verseny! A régi ilyenkor mozgósítja tartalékait, s nemegyszer új, időtálló változásokat is képes létrehozni. Jó példa erre a következő technikatörténeti sztori: a gőzgép ellenlábasa, a vízikerék a kihívás nyomán nemcsak méreteit növelte meg, elkészült vasból is, hanem végül átalakult, és turbinaként beleépülhetett a modern technikába. Az a legnagyobb baj, hogy csak ritkán tudjuk fölmérni az innováció időszükségletét. Pedig ez lenne a legszükségesebb, mert mindennemű haladásnak idófüggése van. Az elsó szakasz, a találmány műszaki megfogalmazásától a gyártás megindulásáig tartó idő különböző. A szívritmusszabályozónak 32, a fogamzásgátlónak 9, a videorekordernek csak hat esztendő kellett ahhoz, hogy piacra kerüljön. Még egyenetlenebb a következő szakasz, az immár beváltnak tekinthető technika elterjedése. A magyar származású angol közgazda, Ray egyik könyvében kitér arra, hogy hol valósulnak meg az új eljárások. Többnyire nem megszületésük országában terjednek el leggyorsabban. Ez a tény talán azzal is magyarázható, hogy az úttörőnek meg kell küzdenie a találmány mindahány gyermekbetegségével, míg az átvevők már egy megtisztult, kidolgozott, továbbfejlesztett változatot vesznek át. (Ezek mellett aztán ott vannak a szubjektív tényezők, az anyagi lehetőségek stb.) Ma ott tartunk, hogy az új innovációs ciklus bekövetkezte az éppen létező legfejlettebb technika stagnálásából viszonylag nagy biztonsággal elórejelezhető. De a változás mibenléte, időpontja és helyszíne továbbra is bizonytalan. Ismét egy textilipari példa, amely igen jó a kérdéskör megvilágítására: a szintetikus szálak az utóbbi ötven esztendőben gyorsan elárasztották a világot. Újabban azonban már nem kell a poliamid, a nejlon, a poliészter, dc az akrilszál sem, legalábbis annyira nem, mint azt várták. Újabban a pamuthoz hasonló, nedvet szívó és azt elpárologtató, olcsó, tartós, jól színezhető műszálat követel a piac. És lehet, hogy ez az új anyag már ott lapul valamely íróasztal fiókjában szabadalmi leírásként, hogy a közeljövőben felváltsa fejlődésünkben megtorpant elődeit. Az emberiség növekedésével gyorsul az idő, de századunk arcai is állandóan változnak. Ugyanakkor reméljük, hogy a Nobel-díjas llya Prigoginek igaza lesz, amely szerint: A komplex rendszerek fluktuációk közepette működnek. Ezek ritmusa a negatív visszacsatolások csillapításától és a pozitív impulzusok felerősödésétől függ." így jön létre mindig egészséges előrelépés a műszaki-tudományos haladásban is az adott civilizáció lehetőségein belül. Tehát a technika jövője, az ember teljes kiteljesedése alig belátható, vagy beláthatatlan. BÁTYAI JENŐ VECSERNYÉS IMRE Film Szűk élet ez, minden látvány ajándék. Kicsi, bodros korcs szalad át a téren, egy pillanatra báránynak nézem, és kutatni kezdem, amit még látnék, hisz a kutyát a megváltónak vélem. Más ünnep ez. A hiány minden fán ég. Házak doboza fölött celofán-ég: csomagostul veszem át tévedésem. Messze innen készül már a vázlat, szorongó havasokban az ének, arról, hogy ez az egész csak egy párlat. S míg egyre a kimondástól félek, titkaim filmje falja a vásznat. Fásultan nézik a nemtelen lények.