Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-02 / 79. szám

33 Szombat, 1988. április 2. magazin | |DM Egy titkár nyugdíjba megy... Az Autófer Vállalat pártszervezetének neve az elmúlt egy-két hónapban többször is szóba került a városi pártbizottságon. Említették példaként a pártban most folyó szervezeti átalakításra, hiszen Szegeden az elsők között jött létre itt pártbizottság a pártvezetöség örökébe lépve. Elhangzott az is, hogy ez évtől új titkár irányítja a több mint 80 fős párttagság munkáját. S miközben a választások — vagy ahogy a mozgalmi nyelv fogalmaz: a nemzedékváltás — tapasztalatai kerültek szóba, elhangzott egy személyre szóló vélemény is — a most leköszönő, nyugdíjba készülő titkár. Bús Miklós munkája példa lehet a fiatalok számára. Nyugodt, higgadt vezető, aki minden beosztottjával, munkatársával megtalálja a megfelelő hangot, s akkor sem jön zavarba, ha hirtelen támadt nehézségek gátolják a munkát. Mitagadás, az egy mondatba szorított, rövidke jellemzés „felpiszkálta" a mozgalommal foglalkozó zsurnalisztakíváncsiságot. Már csak azért is, mert napjainkban a gazdasági nehézségekre, külső, belső, s kitudja még miféle okokra hivatkozva, inkább csak ideges vezetőkről, feszült légkörről pörgetik elém a panaszokat — járjak gyárban, intézményben, vagy akár nebulókat okító iskolák udvarán. Nos, ami a nyugodtságot illeti, bizony igazat mondtak — állapíthattam meg beszélgetésünk első percei után. Még a meglepetést is — „Nocsak, rólam akar írni? Hát nem vittem én végbe világrengető nagy dolgokat" — ... szóval a meglepetést csak halkan vetette oda. Amikor pedig a múltról faggatta az első kérdés, egy mosollyal indította válaszát: — Épp a napokban készítettem egy kis magánleltárt. Negyven éve dolgozom az Autójavító Vállalatnál, valamikor motorszerelőként normás, számlázási csoportvezető, anyaggazdálkodó, raktárvezető — hogy csak néhányat említsek ezek közül. Most pedig munkaügyi osztályvezetőként készülök nyugdíjba. — A felsorolásból kimaradtak a pártmegbízatások... — Mert soha nem voltam függetlenített pártmunkás. Mindig a munka mellett láttam el a különböző tisztségeket, így 1979-tól a párttitkári feladatokat is. Ez nem okozott különösebb gondot, hiszen úgy érzem, hogy munkatársi kapcsolataim az eltelt évtizedek során mindig jók voltak, szót tudtam érteni a legkülönbözőbb beosztásokban, szakmákban dolgozó emberekkel is. No persze enélkül aligha lehet szerintem az elvárásoknak megfelelő pártmunkát végezni. — A sok-sok év alatt bizonyára felállított tapasztalatai alapján egy saját értékrendet is. Erre alapozva miként foglalná össze egy viszonylag kis munkahelyen, kis pártszervezetben végzendő titkári munka lényegét? — Szerintem a legfontosabb olyan légkör megteremtéséért dolgozni, amelyben az emberek jólérzik magukat, fegyelmezett munka folyik, és minden hasznos kezdeményezésnek teret adnak. De mondhattam volna így is: ahol az őszinteség és a bizalom a döntő. — Mintha napjainkban épp a jó közérzet veszne ki leghamarabb ... — Mert mi magunk is sokat teszünk azért, hogy feszültebbé, idegesebbé váljanak kapcsolataink. Néha már úgy tűnik, minden erőnket a siránkozásra, a gondok felnagyítására pazaroljuk, ahelyett, hogy a valóban hasznos munkára fordítanánk. S ami még ehhez kapcsolódik — mintha elfelejtettünk volna örülni. A mainál sokkal nehezebb körülmények között egy-egy apró siker is meghozta a boldogságot. Ma pedig... Önmagunkat tépdessük, okkal, ok nélkül. Nem mondom én azt, hogy becsüljük le az előttünk álló feladatokat. Dehogy. Ám látni kéne azt is, milyen eredményeket értünk el. A leírtakból ugye kiderült, hogy a nyugodt hang e témához érve kissé élesebbé vált. No persze csak egy röpke percig, majd újra a munkában eltöltött évtizedek tapasztalatával sorolta a mozgalmi emlékek tényeit. — Napjainkban mind gyakrabban szóba kerül a párttagok példamutatásának fontossága. S ez így helyes. Titkári munkám során én is igyekeztem a vezetőséggel egyetértve úgy építgetni pártszervezetünket, hogy valóban a legjobban dolgozók kaphassák meg a tagkönyvet. Ne vegye szerénytelenségnek, de ma úgy érzem, olyan párttagság dolgozik az Autófernél, amely alkalmas a magasabb követelmények szerint megszabott feladatok ellátására is. S az sem vall szégyent, akit posztra állítanak. Ez taíán még a kádermunkánkat is minősíti. Mint ahogy az a tény is, hogy nálunk valamikor csak egy alapszervezet dolgozott, később már párt vezetőséget is létrehoztunk, s most már pártbizottság irányítja a mozgalmi munkát. — Pártbizottság, amelynek új titkára van ... — Hát igen. Negyven év hosszú idő, s ma már a nyugdíjra készülök. Április közepén dolgozom utoljára, majd júniustól papíron is nyugdíjas leszek. Addig persze ugyanúgy, mint negyven év alatt... Mert hát a munka nem állhat meg — hallom búcsúzáskor. S tudom, számára valóban így természetes. BÁTYI ZOLTÁN SZEPESI ATTILA Motetta egy üres napot adj Uram amikor nem történik semmi felülhetek egy régi könyvet Stellarium Rosarium hallgathatom ahogy a szél zúg elfeledt ódon éneket elnézhetem a fecskék röptét zsebeimből kirakhatom a kutyafogat csigahéjat itt sem vagyok csak minta fák reggeledem alkonyodom rabtartó nyűgös lelkem nélkül élhetek oly árnyéktalan mint a mezők fűszálai hegyek mélyén a cseppkövek NYIKOLAJ TYIHONOV I. Föld ii. Kavarj s keverj guszlit s keresztet. Harangszóval csatarobajt. Düh, szánalom, bánat — mi lesz ez? Sólymok nyarán túl e moraj. A tölgyön fülemüle-gyilkos, Ájtalos-Aljoska — kuvik. Harmonika-jajra járják itt most Csörgődobra ók dübögik. ii. Kavarj s keverj guszlit s keresztet. Harangszóval csatarobajt. Düh, szánalom, bánat — mi lesz ez? Sólymok nyarán túl e moraj. S vízitündér hallgatja — bongva Vízfenékról hogy zeng Kityezs, S áll túlnan, görbén, mint a donga Az égerbotos kisöreg. Halni, vállalni, vállnak vállat! Falut rebbent fel újfalu. Hová te, se madár, se állat? Oroszföld, ez a láng befut. Bűvöl-bájol medveerővel, S imbolyog, mint a gyertyaláng, Vállain hol rongyok redője. Hol meg rogyaszlja kóbrokát. Szószék billent meg és csapszék lett — Minden férfi asszonya te. Nem elég a világ 5 az élet — Fenékig idd, s elölről kezdd! Tán vihar dönt tölgyet, azt hallja, Tán az égbolt szólt ekkorát — Nem, a sutban szendergő llja Verte le hársfabocskorát. (Szilágyi Ákos fordítása) Munkalehetőségtől a komfortig SZÖVETKEZETEK ES A FALUSI EMBEREK Mindenekelőtt azt lehet megállapítani, hogy a térség falvaiban élő emberek életfeltételei és életmódja jelentősen fejlődtek az utóbbi évtizedekben, s ebben az előbbre lépésben a döntő tényezők a helybéli szövetkezetek voltak. Amelyek — bár a felszabadulást követő évtizedekben többször s többféleképpen kellett komoly gondokkal. fejlődésüket akadályozó tényezőkkel megküzdeniük (pl. rosszul tervezett, kényszerű fejlesztési koncepciókkal vagy leépítésekkel; hátráltató szabályozásokkal; felemásan működő, demokratikus fórumokkal... stb.) — bizonyították, hogy képesek a fejlődésre, a népesség eltartásának biztosítására. A megyében kialakult jó mezőgazdasági struktúra keretében olyan szövetkezetek működnek, amelyekben megfelelő gazdálkodási körülmények között dolgozhatnak a falvakban élő emberek. Az a paraszti réteg, amelyről bátran állíthatjuk, hogy az utóbbi évtizedekben igen sokat fejlődött tudatilag is. Aminek közérzetét, közvélekedését, hangulatát a nehezedő gazdasági körülmények között is a tenniakarás jellemzi most, s nem valamiféle válsághangulat vagy kiváró magatartás. Sok év óta edződő alkalmazkodóképességgel követi a változásokat, képes termelése és önmaga, szakértelme megújítására, ha ahhoz megfelelő garanciákat talál. Napjainkban ezen garanciák miatt aggódik, s bizonytalankodik: a szabályozási, a hitelezési változtatások, labilitások vállalkozókészségét, termelési biztonságát teszik próbára. Sokszor nem lát elég garanciát az általa megtermeltek megfelelő értékesítésére s azáltal saját gyarapodására. Észleli és rosszul esik neki a bizonytalanság közösségi szinten is. Hiszen a parasztember gazdálkodására, munkájára, életének nehézségére vagy könnyebbségére erősen kihat például a rosszul fejlesztett ipari háttér, alacsony színvonalú mezőgazdasági gépiparunk, vegyiparunk, élelmiszerfeldolgozó iparunk. Aminek megfelelő szintre való felhozását egyre erósebben igénylik. Mert pédául a helyi, a" szövetkezeteken belüli munkaalkalomteremtéshez, a foglalkoztatási lehetőségek bővítéséhez elengedhetetlenül szükséges mára az, hogy fejlődjék a mezőgazdasági háttéripar. A szövetkezetek a tagjaiknak próbálnak ilyen háttér- vagy kiegészítő ipari tevékenységre lehetőségeket biztosítani. Tudják, hogy például a munkaigényes mezőgazdasági-élelmiszer háttéripar jelentós számú munkaerőt köthet le és jó jövedelmet hozhat. Ezért fejlesztették az elmúlt évben mintegy 30 százalékkal az élelmiszerfeldolgozó ipart (például tartósító és gyümölcsfeldolgozó üzemek és vágóhidak Bordányban, Zsombón, Ásotthalmon, Röszkén). Azt szorgalmazzák, hogy a szövetkezetek szerepe nem a nyerstermékfelvásárlásra és továbbítására korlátozódjék, hanem legyen lehetőség az élelmiszerfeldolgozásra s vele a szélesebb körű helyi foglalkoztatásra. Az új munkahelyek teremtéséhez azonban jelentős tőkék kellenek. Amit egyedül a szövetkezetektől elvárni nem lehet. A tsz-ek elsősorban saját tagjaik foglalkoztaKiilönösebb bizonygatást nem igénylő tény, hogy manapság nálunk a községekben lakók létfeltételeire, életmódjára hatással alapvetően a helyi körülmények vannak. Ezeknek a körülményeknek alakításáért, milyenségéért sokat tehetnek a termelőszövetkezetek, amik döntően meghatározzák a falvak lakóinak életvitelét determináló úgynevezett helyi gazdasági eltartó erőt. Hogy milyen ez, s hogy mit tesznek, tehetnek a szövetkezetek a Szeged környéki községekben élőkért, erről beszélgettünk a napokban Haskó PáhA, a Csongrád Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége titkárával. tására hoznak létre új munkaalkalmakat (például melléküzemágakkal; munkaigényes kultúrák bevezetésével; szerződéses termeltetéssel), de ez csak részben szolgálja a helyi, a községi munkalehetőségek bővítését; a falvak népességmegtartó képességének fokozását. Amihez számtalan más módon járulnak hozzá a mezőgazdasági és szakszövetkezetek. Szeged környékén hamar rájöttek arra, hogy csak akkor tudnak igazán fejlődni, ha a szövetkezetek nem szigetelődnek el, hanem szervesen beépülnek a falu életébe, a község vezetésébe. A legfényesebb és sokat emlegetett példa erre Zsombón van, de más településeken is jelentős, fontos erőfeszítéseket tesznek a helyi szövetkezetek azért, hogy a község fejlődjön, az ott élők jobb körülmények közé kerüljenek, életszínvonaluk magasabb legyen. A falun való letelepedés alapjainak megteremtéséhez többféle módon is hozzájárulnak. A pusztamérgesi iskolának például területet, felszerelést adott a helyi szövetkezet, hogy a gyerekek önálló gazdálkodással próbálkozhassanak, megszerethessék, megtanulhassák a mezőgazdasági munkát. A fiatalokat lakásépítési támogatásokkal, kölcsönökkel igyekeznek letelepíteni a falvakban a szövetkezetek is. Az építkezésekhez kialakított telkek közművesítésében, igen jelentős szerepet vállalnak a legtöbb községben a mezőgazdasági üzemek. A gázvezetékhálózat kiépítése például szinte elképzelhetetlen lenne a közreműködésük nélkül, jelentós anyagi áldozatot hoznak, erőgépeket adnak, munkát végeznek azért, hogy mind több helyre bevezessék a gázt. De részt kérnek a a vízvezetéképítésből, a villamosításból, az utak karbantartásából is. S remélhetőleg lesz majd szerepük a következő években a falvak egyre aktuálisabb gondjának megoldásában, a szennyvízelvezető rendszerek kiépítésében is. Az infrastruktúra fejlesztésének feladatai mellett sok mást is felvállalnak a helyi társadalmi teendőkből a Szeged környéki gazdaságok. A letelepülésben támogatott fiatalokhoz hasonlóan figyelnek a szövetkezetek idős tagjaikra is, próbálják segíteni óket. Többhelyütt jó az együttműködés e téren a helybéli tanácsokkal, s ily módon könnyítódik a szociális gondozás, az idősek napközi otthonainak működtetése. Az öregedőknek juttatott természetbeli és pénzbeli támogatás jelentós, de mellette marad még arra is, hogy a munkaképes tagok (például a nagycsaládosok) segítésére, a dolgozók egészségvédelmére is jusson. A prevenció, a betegségmegelö zés fontosságának felismerése dik tálja, hogy a jövőben az üzemorvosi rendelések szervezésére több gondot kívánnak fordítani a szövetkezetekben is. Közvetve pedig olyan gesztusokkal is hozzájárulnak a térségben élők egészségének védelméhez a környékbeli szövetkezetek, mint például legutóbb azzal, hogy a szegedi orvosegyetemnek korszerű szívvizsgáló gépe megvásárlásához 1 millió 200 ezer forintot adtak össze. A szövetkezeti tagok egészségének védelme regenerálódásuk érdekében fejlesztik üdülőiket, bővítik a pihenési, szórakozási lehetőségeket. Á hagyományossá vált országjáró-kultúráló kirándulások szervezése mellett a szövetkezetek többsége minden tóle telhetőt igyekszik megtenni a művelődés, a sport helyi lehetőségeinek támogatására is. Anyagi erejéhez mérten minden termelő- és szakszövetkezet áldoz a helyi kultúrára, sportra. Zsombótól Szatymazig, Sándorfalvától Üllésig, soksok jó példa bizonyítja, hogy az iskolának, a művelődés helyi létesítményeinek építéséhez, felújításához, üzemeltetéséhez, az öntevékeny művészeti csoportok, népi együttesek működéséhez, a falusi sportkörök létezéséhez jelentős támogatást adnak. Mert világosan látják, hogy ebben a természeti adottságoktól cseppet sem elkényeztetett környezetben sokoldalúnak kell lenni az embereknek. Ezért fontosak a szakmai műveltséget gyarapító kertbarát körök éppúgy, mint a népi hagyományok új kezdeményezésekkel összekötött felelevenítései (például a kisgépbarkácsolókat közös bemutatóra szólító találkozók szervezése; az ezüstkalászos gazdatanfolyam jó hagyományainak továbbvitele vagy a fiataloknak szervezendő tanácsi akadémia). Amikben próbálnak részt kérni, vállalni egyre sokoldalúbban a helyi mezőgazdasági üzemek is, hiszen egyre világosabbá válik, hogy mennyire fontos mindenféle további előrelépéshez a közösségteremtő szerep visszaállítása, a népesség műveltségének növelése. A gazdasági eltartó erő fokozása, az infrastruktúra, az ellátás fejlesztése, a komfort megteremtése, az oktatási-múvelődési lehetőségek biztosítása — vagyis a falvakban lakók életvitelét, életmódját meghatározó, befolyásoló tényezők mind-mind adnak feladatot a helyi gazdálkodó egységeknek is. Közülük is elsősorban a termeló- és szakszövetkezeteknek. A népességmegtartás, a települések fejlődése Szeged környékén is jelentős mértékben rajtuk múlik. Mert a falusi ember — ahogyan az újkelctú népi mondás tartja — a téeszre, az áfészre és a takarékszövetkezetekre támaszkodik. SZABÓ MAGDOLNA