Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-18 / 91. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! hm o itmj JZ? VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 91. szám 1988. április 18., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A

szegedi Dömötör-torony, ez a romári alapokon álló, kora gótikus templommaradvány Szeged legrégebbi épített emléke. Mondhatnánk azt is, a város genetikus kódja, történetének és városképének origója. Jelképe immár nem csupán az egyre erősödő spontán városvédelemnek, de a szegedi Városszépítő Egyesület címerének is meghatározó motívuma. S ha komolyan vesszük a „környezet pedagógizációjának" ideáját, akkor az első, majdnem azt írtam, forradalmi lépést tesszük meg ma, a nemzetközi műemléki napon, amikor is szegedi középiskolások közösen emlékeznek a Dömötör-torony tövében. Az ötödik alkalommal megrendezendő, események kezdenek egyre határozottabb formákat, módszereket kialakítani, s mind karakteresebb feladatokat megjelölni. Elődeink értékeinek felkutatása, megismerése és óvása nem csupán nemzedéki feladat, de nemzeti is. Minden ember annyit is ér, amennyire képes magába sűríteni őseinek üzeneteit, tapasztalatait, s minden nemzetnek annál erősebb a (kötőanyaga, minél biztosabban ismeri anyagi és szellemi alapjait Manapság egyre erőteljesebbe^ hallhatjuk: döntő szempont a gazdaságosság', a hatékonyság, de felerősödóben azok a vélemények is, hogy a fetisizálódó pénz mellett olyan fogalmakra is szükségünk van, mint a múlt tisztelete és ápolása, elvesztett hitünk újraépítése, megcsúfolt értékeink presztízsének visz. szaállitása. Hadd idézzek egy példát! Gazdaságossági számítások igazolták, hogy a Csontváry vásznairól ismert libanoni cédrust kivágni, s abból hajót építeni ragyogó üzlet, hiszen ezt évezredek tapasztalatai bizonyították. Emiatt azonban áldozatul estek a cédruserdök, kopárrá vált az egykor virágzó terület, s immár háborúk folynak egy-két megmaradt zöld sávért. Íme, rövid távon egy gazdaságosnak ítélt döntés hosszú távon hogy megbosszulja magát! A példa általánosítható is, konkretizálható is. Ma már hiába kesergünk az Oskola utcai volt Török-házért, a Bertái a n-obelisz kért, a Sulkovszky-házért, a napsugároromdisz.es házsorokért;"es sorolhatnám. De pozitív példát is említhetek, éppen a közelmúltból. Éppen arra, hogy értékmentés és fejlesztés nem feltétlenül kuruc—labanc ellentét. A régi Hungária Szálló épületének és funkcióinak megújítására részvénytársaság alakult. Bank szállt be egy értékmentő akcióba — talán azért is, mert a természetesen bekalkulált anyagi haszon mellett szellemi és erkölcsi profitra is szüksége van. S ez a felismerés új típusú szemlélet kialakulását és elterjedését ígéri, .mindannyiunk gyarapodására. S

okszor mondjuk, a műemlék üzenet a múltból. Láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy anyagi lehetőségeinkhez mérten a megmaradt értékek felújítása központi forrásokból és társadalmi akciók nyomán folyik. S amikor másutt egy településfejlesztési koncepció áldozatául esnek ősi falvak, a történelem és a kultúra ragyogó értékei, itt, ebben a műemlékekben nem túlzottan gazdag országban még fokozottabban szükséges ügyelnünk minden múltbéli üzenetre. Legyen az pergamenre írva, vagy falba rakva. Hogy ez a szemlélet erősödik, arra biztosíték lehet az, ha a felnövekvő nemzedék kap életre szóló élményeket. S nemcsak ma, a nemzetközi műemléki napon. Tandi Lajos * n A nemzetközi műemléki nap tiszteletére — az Országos Műemléki Felügyelőség szegedi kirendeltségének védnökségével — délután 3-kor a Dóm téren a Dömötör-toronynál megemlékező műsort rendeznek. Csűri Éva bevezetőjét követően a Széchenyi irodalmi kör ad műsort (összeállító Papp Éva), -majd Takács János megyei főépítész mond beszédet. Tisztelgés I. István emléke előtt Sok ezer ünneplőbe öltözött ember gyűlt össze szombaton az esztergomi Várhegyen emelkedő bazilikánál, ahol ünnepélyes külsőségek között fogadták egyik legjelentősebb István-ereklyénket, a Szent Jobbot. Először Paskai László tisztelgett a Szent Jobb előtt. Elmondotta, hogy első szent királyunk halálának 950. évfordulóján kegyelettel emlékezik a magyar nép az országalapjtó művére, az egyház szervezőjére, nemzetünk első nagy apostolára. Az érsek után Havas MikJós, a Hazafias Népfront Komárom Megyei Bizottságának titkára mondott beszédet. Végezetül Németh Vince, az Esztergom szentgyörgymezői egyházközségi világi elnöke köszöntötte a hívók nevében a történelmi ereklyét. Délután ünnepi misékkel és I. István király életét méltató irodalmi műsorokkal folytatódott a program. Vasárnap az újabb szentmisék után ugyancsak ünnepélyes külsőségek között búcsúztatták el az egyház és a városi tanács képviselői a Szent Jobbot. Esztergom után május 7-én és 8-án Veszprémben, majd az ország valamennyi püspöki székhelyén bemutatják az ereklyét. (Szegeden szeptember 24—25-én.) Az egyházi rendezvényekkel összehangoltan társadalmi megemlékezésekkel méltatják István király államalapító művét. Az országos ünnepséget Székesfehérváron tartják augusztus 20án. Ugyanezen a napon ünnepségek lesznek Esztergomban, Pécsett, Egerben, Kalocsán és ópusztaszeren. Munkatársunk jelenti ...pontosabban a veszélyeztetett vizekről, földekről, levegőről. Az elmúlt évtizedekben ugyanis — a civilizáció fejlődésével — új fogalom született, amely kimondva, vagy kimondatlanul, de izgalomba hozta mindazokat, akik feltik, óvják környezetünket. A veszélyes hulladékok kezeléséről, ártalmatlanításáról megoszlanak a vélemények. A szakemberek kellő óvatosság mellett, azt állítják, visszaszorítható a palackba a veszélyes szellem. A laikusok — érthetően — minél távolabb szeretnék tudni a veszélyt saját környezetüktől. * A mi becslésünk szerint „csak" 23 ezer tonna veszélyes hulladékot bocsátanak ki Csongrád megye vállalatai évente — kezdi a beszélgetést Bartha József megyei környezetvédelmi titkár, s mindjárt utána egy jó hírrel is szolgál: — Megállapodás született, hogy a négy dél-alföldi megye a Szolnok megyei Kuncsorbán épít átmeneti tárolót a veszélyes • hulladékoknak. Később lerakó- és feldolgozóhelyet is alakítanak itt ki. Hiszen a végleges , megoldás csak a hulladékok „ártalmatlanítása", feldolgozása lehet. A tervek most készülnek, de egy több százmilliós beruházásról van szó. A megvalósításra igy csak több lépcsőben kerülhet sor. És még valami, ami szintén bizakodásra ad okot: az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal délalföldi felügyelőségének szakemberei rendszeresen ellenőrzik, figyelemmel kísérik a veszélyes hulladékok sorsát. S ha kell, büntetnek is. Tavaly az algyői méregtanya 12 millióba „került" a vétkes szegedi kisszövetkezetnek. * Leginkább a termelési folyamatok során keletkeznek veszélyes hulladékok, de úgy tűnik, a gyógyítás is „veszélyes üzemnek" számít: — Egy kórházi ágyra két és fél kiló hulladék jut naponta, aminek nagy része veszélyes a környezetre — mondja Dési Illés tanszékvezető egyetemi tanár, az orvosegyetem közegészségtani és járványtani intézetének vezetője. Vetrá Gábor adjunktus konkrét számokkal is szolgál: — Egymillió-hatszázezer fecskendő, több mint három és fél millió injekcióstű kerül ma még a kommunális szemétbe a klinikákról. Szegeden a többi egészségügyi intézményt is számítva, ennek a mennyiségnek a kétszerese kerül évente a szeméttelepre. Az AIDS-veszély miatt az elmúlt években egyébként is megszaporodott az egyszerhasználatos eszközök száma. A gumikesztyűk, katéterek, injekcióseszközök a szemétbe kerülve viszont veszélyessé válnak a környezetre. Nemcsak a guberálók, de sajnos a gyerekek is könnyen hozzájuthatnak a kukákból tűhöz, fecskendőhöz. Akad eset, amikor „játékból" injekciózzák egymást. Jobb esetben májgyulladás a vége, a rosszahbról ne is szóljunk ... A megoldás? Mindenképpen egy hulladékégető berendezés. A műanyagok Veszélyes „vizekről 99 Az elmúlt években futótűzként terjedt a híre, ha valahol a veszélyes anyagok szabálytalan kezelésére, felelőtlenségre derült fény. Elég csak utalni az „algyői méregtanyára", ahol galvániszapos hordók százai fenyegették a termőföldet, a Tiszát, az ott élő embereket. A „botrány" elcsitult, a helyzet rendeződött, de egyre többen teszik fel a kérdést: vajon hol leselkednek ránk újabb és újabb veszélyek? Élénken emlékezünk még a szöregi veszélyeshulladék-temetö kálváriájára is. Hiábavalónak bizonyult a szakemberek optimizmusa, végül is a lakosság ellenállása győzött. Miért vállalnánk fel az ország más területein keletkezett veszélyes hulladékok tárolását, hiszen akad elegendő nálunk is. Aki parazsat vesz a kezébe, könnyen meg is égetheti magát.. Egyáltalán, mekkora veszély leselkedik ránk itt, Szeged környékén? A vélemények ebben is megoszlanak, hiszen ma még a vállalatok, üzemek és egyéb hulladékkibocsátök nem kötelesek bejelenteni, milyen mennyiséget „termelnek". Az önkéntes bevallás alapján készült felmérések végeredménye viszont eléggé szélsőséges. A Délterv szakembereinek tanulmánya szerint a 42 ezer tonnát is meghaladja évente az a mennyiség, amivel Szeged üzemei „hozzájárunak" a veszélyes hulladékok termeléséhez. megsemmisítéséhez azonban magas hőfok és szigorú környezetvédelmi előírások járulnak. Ezért egy kazán üzembe helyezése már tavaly 25—30 millióba került volna. A klinikai hulladékégető terve készül, de itt is kísért az állandó gond: pénz, pénz és pénz hiányzik ehhez is. Az is igaz, hogy átmenetileg néhány lakat is elég volna-olykor az egészségügyi intézmények kukáira. — Szerencsére megoldódott, a bomló szerves anyagok ártalmatlanítása. A sokszor fertőzött kísérleti állatok, szervmaradványok végállomása a szegedi krematórium. Békésebb témának látszik első pillantásra a gépkocsik akkumulátora. Nincs is gond velük, míg az autózást segítik. Az ólom- és savtartalmú levitézlett akkumulátorok azonban sok gondot okoznak. A legtöbb autós nem szaladgál utána, hogy biztonságos helyre vigye. Ott dobja el, ahol senki sem látja. A bomló vegyi anyagok azután bejutva a földbe, hatalmas kárt okoznak. Ezért is jó a MÉH-vállalat kezdeményezése: az arra vállalkozó benzinkutaknál hatvan forintért átveszik az autósoktól a veszélyt jelentő akkumulátort. — Sajnos, csak az Aforkutakkal van szerződésünk — mondja Mayer Tibor igazgató. — Kötelezni nem is lehet, nem is akarjuk a benzinkutasokat erre. Ahol vállalkoznak rá, fizetség ellenében, oda biztonságos konténereket helyezünk ki. Az akkumulátorokat csak savval együtt vesszük át. Hisáen éppen ezért csináljuk. Ha előtte kiöntenék a csatornába, semmit sem érnénk el. A közeljövőben megkeressük a külföldi érdekeltségű benzinkutakat is. Ha vállalják, ezután ott is leadhatják az autósok a rossz akkumulátort. * Sajnos sokfelé evezhetnénk még a „veszélyes vizeken". De példának, figyelemfelhívónak talán ennyi is elég. Igaz, az odafigyelésen, szemléletformáláson túl rendelet is védi környezetünket. A Minisztertanács 1981-ben kimondta: a veszélyes hulladék azé, aki megtermelte. Majd hozzátette azt is, hogy az ártalmatlanításról. a biztonságos feldolgozásról és tárolásról a hulladék termelője köteles gondoskodni. A felelőtlenek fejére ma már visszahull minden apró veszély. Egy Földünk, egy életünk van — vigyázni rá a törvény erejével is kötelességünk. Szegedünk is egy van, erre azonban ne csak a törvény figyelmeztessen, hanem legyen kinek-kinek a szívügye Darálóban Amikor a veszélyes vizeken kezdtem hajózni, még nem gondoltam, hogy újabb aktualitással, ha úgy tetszik, „botránnyal" is szolgálhatok majd itt, a lap alján az olvasóknak. Sajnos, felelőtlen emberek segítettek abban, hogy ez a tenyérnyi hely se maradjon üresen. Hívásra mentem el pénteken az üjszegedi ligetbe. Először nem akartam hinni a fülemnek, a helyszínen viszont a szememet tartottam csalókának. A sétány és a Székely sor között, a Vigadó étterem szomszédságában ugyanis utat építettek. Az erdei sétányra több mázsa (talán több tonna?) műanyag hulladékot szórtak ki. Percekig csak tippelgettem a helyszínen. Mi lehet a fura, darálj műanyag? Míg végül rájöttem, kábelhulladékra akadtam a rügyező fák aLatt. Igaz, rendelet nem sorolja a veszélyes hulladékok közé, de a környezetre, a talajra, a növényzetre helyrehozhatatlan károkat zúdíthat. Ki a felelős? — ötlik fel az emberben. — Sajnos, nem derült még ki, de csütörtökön mi is észrevettük a liget szennyezését — mondja Serege János, a városgondnokság' vezetője. — Keressük a tettest! A liget talaja sajnos enélkül is romlik. A műanyag út viszont örök időkre emléket állít megvalósítójának. Soha nem lesz ugyanis szerves része a talajnak. A kár, mondhatjuk úgy is, felbecsülhetetlen. Arra is ígéretet tett a városgondnokság vezetője, hogy szerkesztőségünket tájékoztatni fogja arról, ki követte el környezetünk ellen ezt a durva vétséget Arra, anonimként máris számíthat, hogy amit tönkretett, neki kell helyrehoznia. Remélem, tisztességes környezetvédelmi bírság is kijár majd neki, ha bekerül a „darálóba"... Rafai Gábor % * i