Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

8 Szombat, 1988. április 16. Egymillió négyzetméter A Győr-Sopron Megyei Tanács Építő- és Szerelőipari Vállalat mosonmagyaróvári gyárában elkészült az cgymilliomodik négyzetméter, műanyag keretű ablak. A vállalat termékei iránt rendkívül nagy a kereslet, nemcsak a közületi, hanem a kislakásépítők között is Ifjúságés lakáspolitika Folytatódik a vita a KiSZ Központi Bizottságának, lakáspolitikai koncepciójáról Az ifjúsági szövetség vezető testülete nemrég úgy határozott, hogy — az eredeti elképzelésektől eltérően — nem zárja le a párbeszédet A viták eddigi tapasztalatai megerősítették: ez a koncepció a jövőben megvalósítható modellként szolgál. Ezért is fontos továbbformálása, tökéletesítése. A vitákban egyértelműen megfogalmazódott: a lakásgazdálkodási rendszer átfogó reformjának be kell épülnie a kormány stabilizációs munkaprogramjába. Ennek megfelelően arra van szükség, hogy komplexen, a szociálpolitika, az ár- és bérrendszer reformjával együtt hajtsák végre. E célok megvalósítása azonban hosszabb távú feladat, ezért sokan átmeneti megoldásokat, intézkedéseket sürgettek. Cambridge— Szeged A városi úttörőelnökség angol nyelvi versenyt szervezett a Balázs Béla Üttörőházban Szeged általános iskolásai számára. A tét nem kevesebb volt, ki utazhat Cambridge-be, ahová a testvérvárosi kapcsolat együttműködési megállapodása alapján tíz gyermeket és két kísérő pedagógust hívtak meg Az iskolák 10 fős csapatta! versenyezhettek. Első helyezett a Rókusi I. Számú Altalános Iskola tanulóközössége, így ők utazhatnak Angliába, második helyezést a JGYTF 1. számú és a Rózsa Ferenc Sugárúti Általános Iskola ért el. Harmadik a Kodály téri, negyedik a JGYTF 2. Számú Gyakorló Általános Iskola lett. Diákok — a nemzetközi műemléki napon A szesedi középiskolák tanulói több csapattal vesznek részt az „örökségünk örei" országos pályázaton. Az eddigi fordulók során a szegedi és a környékbeli műemlékeket kutatták föl. Sokrétű feladataik újabb állomásaként azt vállalták, hogy a nemzetközi műemléki napot színes rendezvénysorozattal ünneplik meg Szegeden. Hétfőn délután háromkor a Dóm téren, a Dömötör-toronynál Takács János megyei főépítész mond ünnepi beszédet, a diákok pedig irodalmi és zenés műsort adnak A továbbiakban többféle program közül választhatnak a középiskolások, és természetesen az érdeklődő felnőttek. A Somogyi Könyvtárban helytörténeti vetélkedő lesz; Iván Mónika építészmérnök tart előadást a „fényképészház" megmentéséről (Kölcsey utca 8.); a Vedres szakközépiskolában Szabó András mutatja be diaporámáit. A vetélkedő után, körülbelül délután 5-kor a Dóm térről indul a városnéző séta. A Széchenyi gimnáziumban „Régi Szeged, régi szegediek" címmel vándorkiállítás nyílik. A nap méltó megrendezésében aktív szerepet vállalt a Kőrösy József Szakközépiskola. a Széchenyi István Gimnázium, a Tömörkény gimnázium és a Vedres szakközépiskola — összesen 11 csapata. Kevés a rehabilitációs munkahely A Csongrád megyei területi rehabilitációs bizottság tegnap, pénteken megtartott ülésén elsőként Vladiszavlyev András, a megyei munkaügyi szolgáltató iroda vezetője tájékoztatta a résztvevőket szűkebb hazánk jelenlegi munkahelyi helyzetéről, illetve a megváltozott munkaképességűek foglalkozási lehetőségeiről. Mint hallhattuk, szűkebb hazánkban évente három-négyszáz megváltozott munkaképességű ember keresi fel a szolgáltató irodát. Többségük a szakképzettséget nem igénylő munkákat keresi, így a legnépszerűbb a portaszolgálatra, a telefonkezelői, az adminisztrációs, illetve a bedolgozói munkakör. A számukra felajánlható, a képességeiknek megfelelő lehetőségek mindössze 1—2 százalékát jelentik az összmunkahelyeknek. Szegeden három vállalat — a Fonalfeldolgozó, az Alfa és a Rehabilitációs kisszövetkezet — foglalkoztatja a csökkent munkaképességű embereket, a többi gyár, üzem, intézmény néhány helyet kínál csak számukra. Előfordul, hogy a munkáltatók a rendeleteket ügyesen kijátsszák. Példának okáért a telefonközpontos teendőket összekapcsolják más munkával is, csak azért, hogy ne kényszerüljenek a rendelet szerint kizárólag gyengénlátót foglalkoztatni e munkakörben. A vállalatok a kibújás másik lehetőségét is gyakran alkalmazzák. A foglalkoztatási rehabilitáció enyhén szólva nálunk még gyermekcipőben jár. Kemény Ferenc, a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanszékvezetője mondta el, hogy addig, amíg az USA-ban 1919 óta törvény szabályozza a foglalkoztatási rehabilitációt, addig nálunk a mai napig rendelet írja elö végrehajtását, amit ráadásul két alapfeltétel hiánya akadályoz: az egyik a szakember, a másik pedig a rehabilitációhoz szükséges széles körű, jól müködö intézményrendszer. Ezek megléte nélkül viszont aligha megvalósítható a teljes szociális rehabilitáció. Megyénkben egyelőre nincs, s csak a távoli tervekben szerepel egy szociális foglalkoztató megteremtése. Budapesten többek között a VII. kerületben működik ilyen munkahely, amely néhány éve — egyelőre kísérleti jelleggel — értelmi fogyatékosok rehabilitációjának is helyszíne. Ennek a működéséről adott tájékoztatást Nagy Vendelné, a szociális foglalkoztató vezetője. E védett munkahely biztonságot, s emberhez méltó életet, s nem utolsósorban rokkantnyugdíj-jograultságot biztosít az itt dolgozó fogyatékosoknak. Ezentúl lehetőséget a szülőknek is a munkavállaláshoz. Pozitívuma imég, hogy a foglalkoztatóban alkalmazottak egészségi állapota folyamatosan javul, s a képességeik fejlődésével továbbléphetnek a nem fogyatékosok világába, esetleg később önálló életvitelre is alkalmassá válnak. Említésre méltó az a tény is, hogy á VII. kerüieti szociális foglalkoztató évi 208 millió forintos összbevételéből 12,5 millió forint a tiszta nyereség. Persze, a szociális foglalkoztatók — amelyből összesen 31 működik már az országban — korántsem csak a testileg, avagy szellemileg súlyosan fogyatékos emberek számára kínálnak ideális munka, és életlehetőséget, hanem példának okáért foglalkoztathatnak -nyugdíjasokat, vagy a több gyermeket nevelő édesanyákat, nevüknek megfelelően hangsúlyt adva a szociális segítő jellegnek. K. K. Tiszta vizet a pohárba és a folyókba Interjú az államtitkárral Egészséges ivóvízbázisok megőrzése, az árvizek elleni védekezés mindannyiunk alapvető érdeke. Hogyan képviseli ezt az érdeket az újonnan alakult Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, változott-e a szemlélet, a feladatok rangsorolása, mennyiben kell újra gondolni, átértékelni a tennivalókat — kérdeztük Varga Miklóstól, az új főhatóság vízügyekért felelős államtitkárától. — A vízgazdálkodási feladatokat továbbra is a társadalmi igényeknek megfelelően kell elvégeznünk, az új szervezeti keretek azonban a korábbinál lényegesen szélesebb teret engednek a komplex ökológiai szemléletnek. Munkánk szempontjából előnyös, hogy az ágazat vezetője egyúttal a Minisztertanács tagja, hiszen így inkább megvan a lehetőség a környezetvédelmi és vízgazdálkodási érdekek érvényesítésére a különböző társadalmi-gazdasági döntésekben. — Mit sorolna a legfontosabb feladatok közé? — Az egyik lényeges kérdés továbbra is, hogy a jövő számára megfelelő menynyiségben és minőségben megőrizzük a vízkincset. Alapvető tennivaló továbbá a társadalom reális vízszükségletének kielégítése és a vízkárok elleni védekezés is. Nagy gondot fordítunk a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátására, különösen a veszélyeztetett — így például a dél-alföldi — térségekben. Folyamatosan javítjuk a vízellátás és a csatornázás közötti arányt, s fejlesztjük az árvízvédelmi vonalak kiépítését. Jelenleg 4200 kilométert tekintünk első rendű árvízvédelmi fővonalnak, ám ennek mintegy iharmada még nem a kívánatos mértékben van kiépítve. Változatlanul fontos az öntözés biztosítása. Ennek érdekében folytatjuk az öntözőművek rekonstrukcióját. Beruházásaink közül az egyik legnagyobb erőfeszítést a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése kívánja. — Két nagy tavunk kapcsán szóba került a vizek minősége. Hogyan lehet értékelni a jelenlegi helyzetet, vannak-e kritikus pontok? Milyen szennyező anyagok tekinthetők a legveszélyesebbeknek? — Vizeink állapotát folyamatosan figyelemmel kisérjük a hazai laboratóriumi hálózat segítségével. A laboratóriumok évente másfél millió adatot elemeznek, 48-féIe kémiai, biológiai, bakteriológiai komponenst vizsgálnak; mindezekről havonta készül értékelő jelentés. Így szinte napra kész képet alkothatunk vizeink állapotáról. Megállapítható, hogy a szennyeződések között nagy többségben fordulnak elő a különféle kőolajszármazékok, zsírok, szerves anyagok, például élelmiszer-ipari hulladékok. Ezek főként oly módon károsítják a vizeket, hogy megzavarják az oxigén-, háztartást, gátolják az oxigén felvételét. Az utóbbi időben növekszik a nitrátszennyeződés aránya, elsősorban a nitrogénműtrágyák elterjedt használata miatt — Az eddig megtett intézkedések nyomán tapasztalhatók-e már eredmények? Milyen tendenciát jeleznek a mérések, az elemzések? . — A Dunán az utolsó tíz esztendőben határozott javulás figyelhető meg. Különösen a felső szakasz mutat kedvező képet, olyannyira, hogy egy-egy mellékágban különleges, rég nem látott halak — mint például a kecsege — jelentek meg. A Tisza Magyarországra belépő szakaszának első osztályú a vízminősége, de lejjebb már romlik a helyzet a tiszai mellékfolyóknak „köszönhetően". A Dráva, a Mura viszonylag tiszta vizű folyónk, ám a Körösökön, a Maroson, a Sajón, a Hernádon, a Krasznán romló tendenciát figyelhetünk meg. — A magyarországi felszíni vízkészlet túlnyomó részét „importáljuk". Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egyebek között a vízminőség kérdésében is egyeztetésekre, közös programokra lenne szükség. Van előrehaladás ezen a téren? — A felszíni vízkészlet 90 százaléka származik külföldről. Ez a körülmény természetesen megköveteli, hogy együttműködjünk a szomszédos országokkal. A több évtizedre visszatekintő közös munkában nagy hangsúlyt kap a vízminöség-védelem kérdése. Az egyes országokkal megkötött, úgynevezett határvízi együttműködés államközi egyezményeken alapszik, ezek egy részét (a Szovjetunióval, Csehszlovákiával és Romániával) az utóbbi évtizedben korszerűsítettük. Az egyezmények minden esetben kimondják, hogy a határ menti és a határt átmetsző vizek állapotát negatívan befolyásoló beavatkozást a szomszédos Ügy tűnik, nem jutnak egyezségre a Szamara-vitában a gyártók és a forgalmazók. Legutóbbi tárgyalásuk összes eredménye az volt, hogy felhívták a valamikor szuper kategóriájúnak hitt Szamara tulajdonosok figyelmét: „Ne álljanak fel olyan járdára, ami 16 centiméterrel vagy annál többel van az úttest szintje felett." Mit mondjunk erre? Elképzelem a kétajtós konstrukció tulajdonosát, amint megáll a sűrű forgalomban a járdaszegély előtt. Feltart vagy húsz más, parkolni igyekvő vezetőt. Kiszáll a volán mögül. Precíziós tolómércét vesz a kezébe, és méri a járdaszegély és az úttest szintjének a különbségét. De nem elég ám egy adatot felvennie, hiszen köztudomású: nálunk a járda és az út is hullámos. Igy elképzelhető, hogy két méteren belül is mekkora különbségek lehetnek a mérések eredménye között. Szóval legalább öt adat felvétele ajánlatos. Nos, ezek rögzítése után, következhet az Szamaracsapda átlagolás. Ehhez — csak a műveletek gyorsítása miatt — ajánlatos a rossz lóra (szamárra) tett úrvezetőknek kis számológépeket is a zsebükben hordani. Jó, ha sikerül napelemes konstrukciót találni, mert ha esetenként a parkolás előtt szárazelemet kell keresnie a boltokban, aljkor a kényszerű mérése-számolgatása keltette forgalmi dugó akár kilométerre is nőhet. Szóval, napelemes számológépet a minap láttam nyolcszázért a szegedi „szabad" piacon. Ez viszonylag gyorsan átlagol öt adatból. Az országos tendenciák után essen most szó városunk sehol sem utánzott, ezért mindmáig egyedi Szamara-csapolásról. A lakóterületek sárga akadályaira gondolok, amelyeket a köznyelv fekvő rendőrnek keresztelt el. Az Északi városban, a Gáz utcában, az Expressz ABC környékén még ma is létező szupermagas akadályok igazán veszélyt jelentenek a Szamarák konzoljaira. Hiteles mérések tanúsága szerint a sárga csíkok magassága néhol eléri a 19,232 centimétert is. Javaslom, ha már képtelenség ezeket az elöregedett járműparkunkat tovább és napról napra károsító konstrukciókat felszámolni, akkor az ilyen utcák elejére, minden mellékutcai kereszteződéséhez rakják ki a „Szamarával behajtani nem ajánlatos!" KRESZtáblát. Hogy ezt a jelzést hiába keresik az autós iskolás tankönyvekben? Valóban. Ilyen tábla még nincs. De kitalálásáért, grafikájának megrajzolásáért újabb — jelentős öszszegű díjat lehet majd felvenni. En fentebbi elképzelésért járó ötletdíjról ezennel a főtáblakonstruktőr és újító javára lemondok. Bőle István országok nem tehetnek, az ezzel kapcsolatos kötelezettségvállalást azonban nem részletezték. Az utóbbi években véglegesített kétoldalú szerződések, valamint a nyolcoldalú dunai deklaráció, és az ötoldalú tiszai vízminőség-védelmi egyezmény hatékonyan járulnak hozzá a közös vízgazdálkodási gondok megoldásához. — Mire térnek ki a kétoldalú egyezmények? — A magyar—osztrák vízügyi egyezmény kimondja, hogy a felek a határvizeken egyoldalúan a másik szerződő fél hozzájárulása nélkül nem tesznek olyan intézkedéseket, és nem végeznek el olyan munkát, amely bármelyik szerződő fél területén hátrányosan befolyásolná a vízügyi viszonyokat. Az egyezmény kiterjed a rendkívüli szennyezések soron kívüli jelzésére is. Ausztria irányából az elmúlt 10 évben 22 alkalommal érte rendkívüli szenynyezés vizeinket, ám az utóbbi években csökkenő tendenciát tapasztaltunk. Számunkra igen kedvező volt a bécsi szennyvíztisztító telep üzembe helyezése, ennek következtében a Duna magyar szakaszán javul a víz minősége. A magyar— csehszlovák vízügyi együttműködés az előzőhöz hasonló elveken alapszik, de annyival bővebb, hogy a felek tájékoztatják egymást a vízgazdálkodási, -fejlesztési távlati tevékenységükről, s főleg azok határvizeire gyakorolt hatásairól is. Annak ellenére, hogy Csehszlovákiából —, mint a vízgyűjtőn télül elhelyezkedő országból — kapjuk a legnagyobb szennyezést (elsősorban a Duna, az Ipoly, a Sajó, a Hernád és a Bodrog közvetítésével), az együttműködés az utóbbi években operatívvá és mintaszerűvé fejlődött. Ennek egyik példája a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer hatásterületének közös vízvédelmi terve, amely a szlovák vízgyűjtőn több mint 100 szennyvíztisztító telep megépítését irányozza elő 1993-ig. Az utóbbi 10 évben 98 esetben érkezett rendkívüli szennyezés Csehszlovákiából, ezeknek nagy része azonban a kellő időben történt jelzés, és a közös intézkedés következtében nem okozott kárt. A magyar—szovjet vízügyi egyezmény értelmében egyetlen határfolyónk, a Tisza két szelvényében, Záhony és Tiszabecs környékén végzünk közös vizsgálatokat. A határszakaszon évtizedek óta első osztályú a víz minősége. Tíz évvel ezelőtt itt vezettük be először a közös bakteriológiai vizsgálatokat, legutóbb pedig a vízradiológia vizsgálata és kutatása terén történtek jelentós előrelépések. A rendkívüli szennyezések száma itt a legkevesebb, átlagosan egy eset évente. A magyar—román vízügyi együttműködés hullámzónak tekinthető. A meglevő egyezményhez kapcsolódó vízminőség-védelmi szabályzatok a legkorszerűbbek, annál nehézkesebb azonban az előírások végrehajtása. A határvizeken nincs látványos romlási tendencia, ám itt történik a legtöbb rendkívüli szennyezés — tíz év alatt 183 eset —, melyek nagy részét a román fél nem ismeri el. Rendkívül korrektnek mondható a magyar—jugoszláv vízügyi együttműködés. Szorosak a vízvédelmi szervek kapcsolatait rendszeresek a határvizek közös vizsgálatai, Közösen végezzük a radiológiai elemzést is. M.T.