Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

Szombaí, 1988. március 12. 3 Tej, vaj, sajt A reggeli bevásárlásnál természetesnek tűnik, hogy válogathatunk a friss tejtermékek között. Csak ritkán gondolunk azokra, akik hajnalban kelnek azért, hogy időben eljusson a tej, a vaj, a sajt, a tejföl az üzletek polcaira és az otthonok asztalaira. A Csongrád Megyei Tejipari Vállalat szakemberei naponta 100 ezer liter tejet és 40 ezer liter féltartós tejet zárnak tasakokba. Az ő munkájukat kapta lencsevégre fotóriporterünk, Schmidt Andrea. Kicsit mi is jobban szerethetnénk Van egy budapesti meghívás, amelynek nem tudok és nem Ls akarok ellentállni. Hacsak nem jeges az üt vagy nem tejfölsűrüségű a köd; hacsak nem kerget az ágyba valami betegség; hacsak nem szólít másfelé halaszthatatlan kötelesség — a Szegediek Baráti Körébe mindig elmegyek Elmegyek, mert ott olyan fajta szegediségben tudok megfürödni, amit itthon sohasem érzek. Itt, a Tisza-parton teljes természetességgel élhetjük ineg szegediségünket — ott nosztalgiák erős áramaiban. Mi itthon úgy megyünk végig a Kárász utcán, az újszegedi ligetben vagy a Tisza-parton, sietve, hogy sokszor nem is pillantunk föl vagy oldalra — ők ott, a fővárosban a ritka hazalátogatás vagy az emlékek gyökérszálain táplálják a szülőváros, a fölnevelő fészek szeretetét. Legutóbb hivatalos meg. hívót kaptam, de baráti lovélbe hajtva. Az volt a meghívó kártyán, hogy a Szegediek Baráti Kore újjáalakuló közgyűlést rendeá az KOOSZ székházában . Miért kell újjá alakulni, inikor 1971 óta olyan lelkes csapat tartja-hordja öntudattal szegediséget, és eddig is erős szálakkal tartotta a kapcsolatot a szülővárossal? — ez volt az első kérdésem A kísérő levél ennyit tudatolt erről: „Á Szegediek Baráti Köre jelentős állomásához érkezik a tervezett közgyűléssel. Nagyon szeretnénk, ha ez alkalommal személyesen tudnál részt venni, s gondoskodnál némi tájékoztatásról . . . Papp Gyula megígérte részvételét és reményünk van Székely Sándor megjelenésére is. . ." Persze, hogy a szegedi meghívottak is mind ott voltak. S ott már a gyülekezésnél megérezhettem: valóságosan valami új „fejezetről" van sző A régi törzsgárdát már mind ismertem — most rengeteg új arcot láttam. Nemcsak az egykori r.agy nemzedék, a híres „madiszosok" és „nékoszisták" jöttek el, hanem igen sokan középkorúak és fiatalok is. Lehettünk vagy százhúszan. De hányan üzentek! Most nem sikerült, de legközelebb bizonyosan . . . Közgyűlés kerekedett tehát, szabályos közgyűlés, amely az eddig „zsebből" szervezett összetartozást alapszaSzegediek közgyűlése — Pesien bályszerűvé tette. Mert a fő napirend annak elfogadása volt. Nem oktalan néhány passzusából idézni a hazaiak számára, hogy a kör céljaival, tevékenységével ismeretségbe kerüljünk: „A Szegediek Baráti Karének megalakítását az. a felszabadulás utánj fiatul generáció kezdeményezte, akik annak idején a MADISZ-ban, a SZIT-ben. a NEKOSZ-ban és más haladó mozgalmakban tevékenykedtek, de sorait megnyitja minden érdeklődő számára. Az összejöveteleket mindazok látogathatják, akik jószándékúan érdeklődnek a nagymúltú város történelme, jelene és jövője iránt..." — „A Kör Budapesten élő szegediekből alakult, azzal a céllal, hogy fenntartsa, ápolja a kapcsolatokat mindazokkal, akik Szegeden születtek, hosszabb ideig éltek a városban. További célja, hogy összekötőként, mintegy hídként szolgáljon a mai Szeged és az. onnan elszármazottak klzótt, rendszeres tájékoztatást nyújtva a varos mái eletéről, fejlődéséről, helyzetéről" . . . S jön aztán sorra minden, ami az odatartozást, a működést, a vezetést formázza. Semmi fölösleges formaság, de azért jó] elrendezett szervezeti és működési forma; semmi nagyzolás, de igenis kimondottan rokonsztnves tartalom. A Kör vezetőséget is választott. Ismerős, Szegeden emlékezetes nevek. Elnök: Szilbereky Jenő; alelnök: l.aclvánszky Károly, Lat kóczky Antal, Lökös Zoltán, Márta Ferenc; titkárok: Ambrus Géza es Siklós Janos né .. . Főleg azért irom le ezt a protokollt, hogy a szegedi kapcsolatkereséseket megkönnyítsem. Mert egy dolog nincs az alapszabályban: hogy mi itthonról miként segíthetjük ennek a hídnak az építését és a rajta való eleven közlekedést. Erről már a közgyűlés utáni baráti tereferében szereztem értesüléseket. Igen erős a vágy, hogy tudjon róluk Szeged — és gondoljon rájuk. Az utóbbi években ugyan valóban kétirányú már ez a híd, de sűrűbb lehetne rajta a forgalom. Hiszen ők ott mindenre szomjaznak, ami szegedi: ismeretekre, információkra, a városfejlődés új mozzanataira, Szeged művészeti életére, iparának, gazdaságának eredményeire, tudományos sikereire. Szeretnének gyakrabban találkozni itt élő emberekkel. F.rdekes lenne egy este például a városi főépítésszel, a Szeged monográfiái sorozat szerkesztőjével, írókkal, a szegedi tudományosság jeles képviselőivel, a hagyományos szegedi ipar vezetőivel; örülnének néhány olyan klubestnek, amelyen egy-egy szép műsort vinnénk nekik; néhány kazettát riportfilmekkel a tévéstúdió, néhány magnótekercset a helyi rádió; egy kis kamarakiállitást egy-egy képzőművész. S bár ezt még súgva sem ejtette ki senki, én itthon megkockáztatom: működésükhöz némi támogatás is elkelne, hiszen az önként megajánlott tagdíjakból igaziból meg levelezésre sem fúlja, ök nagyon szeretik ezt a várost. Talán nekünk is jobban kellene szeretni őket. Sz. S.I. Vektorok M

ég három éve is rengetegszer találKoztám a következő vállalatvezetői véleménnyel: „Nagyon rossz az anyagellátásunk, s amit kapunk nagy késéssel, az is csapnivaló minőségű. Dc ezt csak úgy, papíron kívül mondom, és csakis magának, mert ha ez valahol megjelenik, megnézhetjük utána magunkat. Többet szóba se áll velünk a szállítónk. Idehaza monopolhelyzetben van. Valutához hozzájutni pedig egyszerűen lehetet, len." Nem sorsdöntő kérdésekben mára már teljesen nyitottak az információszerzés lehetőségei. A kisebb ellentétek naponta sorakoznak ezeken a hasábokon is. S nemcsak a gazdaságból. De egészen más a helyzet akkor, ha a. két szembenálló fél közül az egyik nyilvánvalóan hibázott. Ilyenkor azt kellene először tisztózni, hogy a „győztessel" szemben ki maradt alul. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy az a „vesztes", aki ehhez a kellemetlen esethez a nevét adta. Mert még mindig alig valamennyit hihetünk — maradjunk most csak az egyszerűség kedvéért ennél a területnél — a gazdálkodó szervezetek önállóságában. Ha egyik napról a másikra valakinek, vagy valamely szervezetnek a régi törvény hatályon kívül helyezésével meg is szűnt az utasítási, parancsolást joga, azért még kipróbálja rengetegszer, hogy most mennyit ér a szava. Nem csak első emberek gyakorolják a valamikor volt hatalmat, hanem nevükben beosztottaik rajai is. S még egy fontos dolog jelenünk hatalmi struktúrájának természetrajzához: olyan szervezetek jutották megfellebbezhetetlenül irányító helyzetbe, amelyeknek a folyamatok regisztrálásán, véleményezésén kívül gazdálkodó mechanizmusunk egészséges működésében nem lehetne szerepe. Ilyenolyan okvetetlenkedésük, .saját maguk áltál is elhitt döntő szerepük miatt naponta szóródik ki sok milliós érték nemzetgazdaságunk igencsak lyukacsos zsákjából. Nincsenek nálunk csendes viták. Gsak a végletek. Vagy meg sem szólalunk, magunkban mormoljuk, csupán gondolatainkban összegezzük ellenérveinket. vélt vagy valós igazunkat; vagy villogó szemekkel, hangszálainkat a mások dobhártyája számára káros mértékig megfeszítve ordítjuk a világba igazunkat. Nincs vitakultúránk a széles, nézetütköztető fórumokhoz. Hogyan is lenne. A 70-es évek első éveinek nehezen, igen hosszú idő alatt, kín-keserwel korrigálható tévedése volt, hogy a világgazdaság alapanyag, és energiaárainak növekedése a mi haturainknál megállítható Aztán, amikor leszámoltunk az illúzióval, vége lelt a XX. század eme sorsdöntő dek,adjanak. S beismertük egyrészt azt, hogy u termelésben elkerülhetetlen a sokfajta érdeküszszeütközéis magában a folyamatban, és főként a termékek piaci megjelenésében, az értékesítésben. Másfelől pedig akkor hangsúlyoztuk leginkább a nemzeti közmegegyezés nagy erejét. Most, visszapillantva, elég nehéz a logikai kapcsolat megtalálása e két kijelentés között. Hiszen csupán a gazdaságban dolgozó érdekek nincsenek. Az e szférában munkálkodó erők is részei a társadalom struktúrájának, és így kisugárzásuk is nagyon sok mindent megmozgathat. és meg is mozgat. Valahogy a hozzánk legközelebb eső konfliktusokkal, hibákkal akarunk a legnehezebben szembenézni. Ismerős ugye a már a HO-as évek gazdaságára jellemző szindróma: alig vegetáló nemzetgazdaság és sikeres vállalatok. S hogy miért veszített a világpiacon ez a kis ország a valamikor igencsak jelentős szerepéből? A kérdésre csak általánosságok hangzottak el csillapító válaszként. Az igazi személyi felelősök a legfelsőbb irányításban, agazutok, régiók, megyek élen, nagyvállalatoknál és kisüzemeknél a kollektív felelősség pókhálója mögúl magyarázták a bizonyítványt. Meggyőződésem, hogy a ki>vetkező időszakban a folyamatok közbeni vitákból, érvelésekből több kell. S nemcsak a vállalaton belüli nézetütköztetésekből, hanem a nyilvánosság előtti vitákból is. Nemcsak a makro szintű, országos, vagy országok közötti véleménykülönbségeknek kell teret kapniuk, hanem a társadalom és a gazdaság kisebb szektorai közötti, vagy azokon belüli „pengeváltásoknak" is. Kicsinyke hagyománya van már a nyilvánosság előtti ilyen, rendszeres szócsatáknak: gondoljunk csak Friderikusz Sándor tömegérdeklődést kiváltó témákban rendezett színházi bokszmeccseire, a rádió Tarnói Gizella és Havas Henrik gondozásában időről időre feltűnő. Szorító című műsorára, vagy a televíziós Hír háttér egy-egy sikerültebb adására. A nyilvánosság elé kívánkozó nemcsak személyes ügyekét megszólaltató viták elől mi sem tértünk ki. A gazdaság érdekütközéseit megpróbáljuk ezentúl fokozott figyelemmel megjelentetni lapunkban. E bevezető publicisztika írásakor három témán is dolgozunk éppen. Ezek közül nem egyről személyesen, telefonon vagy üzenettel megpróbáltak bennünket lebeszélni. Mások csak azt hangsúlyozták, mindössze a sajtótörvény kényszeréből állnak szóba velünk, a téma iránt érdeklődő újságírókkal. De kaptam olyan választ is időponlkérő érdeklődésemre: ezt szubad-e nekem? A nyilvánossághoz való illeszkedés folyamatában még csak nem is ez a legszélsőségesebb példám a közelmúltból. Hiszen abszolút, nyilvánosnak hirdetett legutóbbi szegedi előadásán a Magyar Gazdasági Kamara elnöke és az adóhivatal elnöke is hangsúlyozta, hogy az ott elmondott szavaiból nem akar egyetlen szót sem a másn.apj lapban olvasni. (Más kérdés, hogy később — személyes konzultáció után — a „szelídebb" témák mégis bekerülhettek a tudósításba.) H

angsúlyozom, ma sem kívánkozik az érdekek, vélemények, hatalmi meglátások, bürokratikus folyamatok többsége a felszínre. Azok pedig, amelyek nemegyszer nagy hangerővel kiáltanak ólombetű után, a szélesebb nyilvánosságra érdemtelenek. A következő hetekben, hónapokban igyekszünk a szegedi gazdaság ellentéteiből, vitáiból — netán mérgesedő konfliktusaiból — mind többet megjeleníteni. Elsősorban olyan jelenségekre szeretnénk a nyilvánosság figyelmét felhívni, amelyeknek talán az egyedi eseteken kívül modell értéke is van. Szeretnénk mindig meghallgatni minden szereplő véleményét, de ahhoz, hogv ez bekövetkezhessen, a mi törekvésünk cnuk félig elegendő S még valami: véletlenül sem szeretnénk ítéletet osztani ezekben « konfliktusokban. (Persze, az állásfoglalás más, mint az ítélet.) Anyagaink gyűjtőcíme: Vektorok. Miéri választottuk ezt a latin eredetű szót)? Nézzük, mit ír a lexikon erről a fogalomról! „Vektor: olyan mennyiség, amely pasztán egyetlen számmal nem adható meg, mert iránya is vian." Ezek az irányok' pedig — esetükben — nem esnek egybe. Bőle István Tanácstagi beszámolók A jövő héten tovább folytatódnak a tanácstagi beszámolók az alábbiak szerint. Március 14-én, hétfőn, délután 5 órakor az MSZMP tarjáni székházában (Csongor tér) Kulcsárné Kiss Piroska (23. választókerület); a Tarján IV Számú Általános Iskolában (Űrhajós utca) Tóth Antal (29. vk); a Gedói Általános Iskolában (József Attila sugárút 116.) Mészáros Tiborné (34. vk.); a vízművek Kátai utcai telephelyén Balogh Mihály (45. vk); a malomipari vállalat klubjában (Tisza Lajos utca 67—73.) Volenszki Imréné (52. vk.); a Balaton Utcai Általános Iskolában (Balaton utca 11.) Kocsis Attiláné (65. vk); a Jerney általános iskolában (Jerney utca 2.) Link Mihály (71. vk.); a niihálytelki művelődési házban Tóth P. Jánosné (75. vk). Délután fél 6-kor a Majakovszkij Téri Általános Iskolában Vincze Gyuláné (59. vk); az algyői ügyfélszolgálati irodában (Kastélykert utca) Gubacsi Béla (63. vk.) tájékoztatja választóit. Március 15-én, kedden, délután 5 órakor az MSZMP Eszperantó utcai székházában Szilágyi József (43. vk); a kiskundorozsmai ügyfélszolgálati irodában (Negyvennyolcas utca 12.) Bóka Imre (69. vk ); a Mező Imre Általános Iskolában (Alsó Kikötő sor 2.) Gyimesi József (78. vk.) tart beszámolót választóinak. Március 16-án, szerdán, délután 5 órakor a Liszt Ferenc zeneiskolában (Tábor utca 3.) Csikós Ferenc (10. vk); a Bolc; Utcai Altalános Iskolában (Bölcs utca 11.) Mihálffy Béla (67. vk.). Délután 6 órakor az MSZMP szóregi székházában (Magyar utca 14.) Farkas Katalin (86. vk.) számol bc munkájáról. Március 17-én, csütörtökön. délután 5 órakor a Béke Utcai Altalános Iskolában Kálmánné Nagypál Katalin (13. vk); a Révai általános iskolában' (Sólyom utca) Adám István (30. vk.); a Csongrád Megyei Oktatási Központban (Közép fasor 1—3.) Török József (83. vk). Délután fél 6-kor a:: Odessza II. Altalános Iskolában (Herke utca 2.) Frányó József (79. vk.) ad számot munkájáról választóinak. Március 18-án, pénteken fél 6-kor a Majakovszkij Téri Általános Iskolában Marta István (58. vk.) tájékoztatja választóit. Emléktábla Seres József szülőházán A fölszabadulás után Szegeden szabadművelődési felügyelő volt, a Szegedi Szabad Szó szerkesztője, a T;szatáj egyik alapítója Seres József (1910—1984) tánar, irodalomtortenesz, szociográfus, a tankönyvkiadó főszerkesztője, 1933-ban a Beke utcai katonai fogházban együtt raboskodott Erdei Ferenccel. Megírta szülőfalujának. Kunágotának (937), a fölszabadulás után pedig Tápénak, Ros/kének. (1947), Sándorfalvának (1948) társadalomrajzát. A Vajda János kritikai kiadás több kötetét gondozta. Szülőfaluja és a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság március 18-án, délben. emléktáblát avat Almos utca 96. szám alatti szülőházának falán. i