Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

2 Csütörtök, 1988. március 10. 3 1 flczél György látogatása Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) helyzettel nyíltan szembe kell néznünk. Nehézségeink okait a kővetkezőkben fog­lalta őss/c. Talán legdön­tőbb körülmény, hogy re­formjainkat nem valósítot­tuk meg következetesen, ezek félbemaradtak. Ennek következtében a régi viszo­nyok már nem tudtak lé­nyeges hatást gyakorolni, az újak pedig még nem voltak képesek saját befolyásukat érvényesíteni. 1972-ben pél­dául 50 nagyvállalatot ki­vontak az új gazdaságirá­nyítási rendszer hatálya alól, s ez. olyan hatást gya­korolt, mintha a KRESZ előírásait csak a jármüvek egy részére tették volna kö­telezővé. Mindez zavart okozott a gazdasági életben, jó néhány nagyvállalat hosszú ideig veszteségesen termelt, amely sok milliárd forintjába került a társa­dalomnak. Hangsúlyozta: helyes, ha a politika nem vonul ki a gazdaságból, de szerepét nem a régi módszerekkel, hanem újakkal kell érvé­nyesítenie. A gazdasági re­form egy ponton túl már nem tud előrehaladni a tár­sadalmi reform megvalósí­tása nélkül. Ebből adódóan is folyamatos reformokra van szükség. Az. emberek a HO-as évek elején — ha nehezen is — de elviselték a gazdasági stagnálást, mert bíztak a to­vábbi fejlődés lehetőségé­ben. Amikor azonban 1985­ben meghirdettük a gazda­sági dinamizálást, ami nem következett be, ez. már jó­val negatívabb hatást gya­korolt. Ahhoz, hogy az em­berek vállalják a nehézsé­gekből való kilábalás terhe­it, távlatot kell nyújtanunk részükre. Szólt arról is, hogy egye­sek illúziókat táplálnak a piac szerepével kapcsolat­ban, úgy vélik, hogy a piac majd mindent megold, s ezek a vélemények a tömeg­tájékoztatásban is helyet kapnak. Pedig nyugaton is jól tudják, hogy az olyan piacon kívüli értékek, mint a környezetvédelem, az em­beri kapcsolatok szerepe, a művészeti értékek, milyen fontos szerepet játszanak a társadalom életében, ame-' lyeket nem szabad aláren­delni a piacnak. Gazdasági életünkben szükség van a magánvállal­kozások fejlesztésére, és más intézkedésekre, ezeket azonban nem szabad meg­ideologizálni, hanem a gaz­dasági élet szükségszerű ve­lejáróinak kell tekintenünk. Hiba volt az 50-es évek elején a kisipar államosítá­sa, amelynek negatív követ­kezményeit még most is érezzük. A politikai intézmény­rendszer reformjával össze­függésben elmondotta: az az elv, hogy a pártnak önma­ga ellenzékének kell lennie, jelszó marad, amíg nem biztosítjuk a párton belül a kisebbségi vélemény jo­gát. A szocializmus a káder­kiválasztással kapcsolatban eddig még nem tudott ki­alakítani egészséges szelek­ciós rendszert, pedig ez a megújulásnak fontos köve­telménye. A Szovjetunióban végbe­menő folyamatokkal össze­függésben elmondotta, hogy ezek kedvezőek számunkra. Nyugat-Európának is érdeke fűződik ahhoz, hogy sikere­sen megoldjuk belső problé­máinkat, és Magyarország stabilitása fennmaradjon, mert ez hozzájárul az eny­hülés folyamatának előre­haladásához. Véleménye szerint nehéz­ségeink leküzdésének fontos feltétele, hogy a párttag­ság magáénak érezze a párt politikáját, és aktívan részt vegyen alakításában. Egy­pártrendszerünk képes ar­ra, hogy megvalósítsa mind­azt az előnyt, amelyet a többpártrendszer magában rejt. A tömegkommunikáció sokat tehet azért, hogy a tömegek cselekvöbben ve­gyenek részt a közügyek intézésében, a közéleti de­mokrácia fejlesztésében. A kibontakozásban alap­vető feladat az értelmiség munkájának, minden alkotó tevékenységnek a fokozot­tabb megbecsülése, a tudo­mány eredményeinek hozzá­értő felhasználása. Hangsú­lyozta: minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogv mind­nyájunk, egész népünk erő­feszítése nyomán kijussunk mostani nehéz helyzetünk­ből. T. M. ( Rádiótelex VSZ-T A N ACSKOZ AS A Varsói Szerződés tag­államainak külügyminiszte­rti bizottsága március vé­cén. Szófiában tartja so­rton következő ülését. RERECZ FRIGYES BUKARESTRE UTAZOTT Iterecz Frigyes ipari mi­niszter a KGST gépipari együttműködési bizottsága H ülésére szerdán, Buka­restbe utazott. GERASZIMOV A RAKÉTÁKRÓL Geraszimov cáfolta, hogy a Szovjetuniónak köze len­ne a városok háborújának eszkalációjához. A szovjet szóvivő elismerte, hogy a Szovjetunió régebben szál­lított rövid hatótávolságú ra­kétákat Iraknak, de nyoma­tékosan hangsúlyozta: ezek­kel az eszközökkel nem le­het elérni Teheránt. A szov­jet fél a szállításokkor ki­kötötte azt is, hogy a raké­ták későbbi korszerűsítésébe nem egyezik bele. PFSZ­SA.ITÖTAJRKOZTATÓ Hikmat Zaid, a Paleszti­nai FelSzabadítási Szerve­zet budapesti képviseletének vezetője szerdán sajtótájé­koztatón ismertette az Iz­rael által megszállt arab területeken immár negyedik hónapja tartó palesztin fel­kelés legújabb fejleménye­it. illetve az ezzel összefüg­gő regionális problémákat. EVAKUÁLÁS India és a négy skandináv ország kormánya jelezte, hogy jelentősen csökkenti teheráni nagykövetsége lét­számát és a diplomaták csa­ládtagjait elszállítják Te­heránból. NSZK kulturális hét Genscher Budapesten Hans-Dietrich Genscher, a Nemet Szövetségi Köztársa­ság alkancellárja, külügymi­niszter az NSZK kulturális hete alkalmából, annak fő­védnökeként szerdán Buda­pestre érkezett. Társaságá­ban van felesége, Barbara Genscher asszotny is. llans­Dietrích Genscher útja a Fe­rihegyi repülőtérről a Ma­gyar Nemzeti Galériába ve­zetett, ahol ünnepélyes kere­tek között kezdődött meg az NSZK-beli kultúra és művé­szet egyhetes magyarországi seregszemléje, s annak első eseményeként megnyilt a Bauhaus utópiák című ven­dégtárlat. A Magyar Nemzeti Galé­riában a magas rangú ven­déget Köpeczi Béla művelő­dési miniszter üdvözölte. A rendezvénysorozatot meg­nyitó beszédében emlékezte­tett arra. hogy a Magyar Népköztársaság és az NSZK kapcsolatai immár két évti­zede folyamatosan bővül­nek, s kiterjednek a gazda­ság, a tudomány, és a kultú­ra minden területére. Genscher az NSZK—ma­gyar kulturális kapcsolato­kat példaként említette ar­ra, hogy milyen együttmű­ködési lehetőségek vannak a kultúrq területén olyan országok között is, amelyek más-más politikai és társa­dalmi rendszerhez tartoz­nak. Az NSZK alkancellárját a késő délutáni órákban a Par­lamentben fogadta Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. A szívélyes légkörű megbeszélésen áttekintették a kétoldalú kapcsolatok leg­fontosabb kérdéseit, a ma­gyar miniszterelnök elmúlt évi bonni látogatása alkal­mával aláírt megállapodások végrehajtásának helyzetét, s véleményt cseréltek az együttműködés további el­mélyítésének lehetőségeiről. Ugyancsak megvitatták a kelet—nyugati viszony és az európai helyzet aktuális kérdéseit. A megbeszélésen részt vett Kovács László külügy­miniszter-helyettes és Hans­Alfred Steger, az NSZK magyarországi nagykövete. * Hans-Dietrich Genscher az esti órákban megbeszélést folytatott Marjai József mi­niszterelnök-helyettessel, ke­reskedelmi miniszterrel. Megvitatták a kétoldalú gaz­dasági együttműködés hely­zetét, a kapcsolatbövités le­hetőségeit. Véleményt cse­réltek Magyarország és az Európai Gazdasági Közösség közötti tárgyalások kilátá­sairól, a megállapodás fel­tételeiről. A szerdai program befeje­zéseként Köpeczi Béla műve­lődési miniszter és felesége díszvacsorát adott Hans­Dietrich Genscher és felesé­ge tiszteletére a Gundel ét­teremben. Hét képeslap nyolcvanhétbol 3. Szófia, a Zsivkováról elnevezett kultúrpalota Szófiában rendezték meg a negyedik építészeti világ­biennálét, és a nyolcvan or­szágból összesereglett épí­tészek nem alaptalanul mondogatták: „Ez a város kezdi a kortárs építészet egyik nemzetközi központ­jának szerepét játszani Eu­rópában". A seregszemle — egyálta­lán nem véletlenül — kap­csolódott a nemzetközi Santa Khiriko Építészeti Akadémia megnyitásához. E sajátos felépítésű, posztgraduális képzéssel foglalkozó intéz­ményét az állam, a Bolgár Építészek Szövetsége és az Építészek Nemzetközi Szö­vetsége közösen hozta lét­re. Megvalósításához az UNESCO komoly összeggel járult hozzá. Az akadémia székhelye egy nagy mű­gonddal helyreállított, ősi kolostor, nem messze Plov­div városától. Az újdon­sült akadémikusok (vala­mennyi nagy név a nemzet­közi porondon) — Todor Zsivkov és az alapítók je­lenlétében vették át megbí­zásukat. Tagadhatatlan, hogy a kétévenként megrendezett tanácskozás, a rangos kiállí­tások, bemutatók, a „nagy­ágyúk" fölvonultatása el­képzelhetetlen lenne a bol­gár építészszövetség, vala­mint az állami és politikai vezetés nagyvonalú támoga­tása nélkül. Nyereségről — anyagi értelemben — nem lehet beszélni. Ám az épí­tészek szervezete, amely a teljes magántervezést fel­ügyeli, e jogosultság birto­kában — nagy — hazai lép­tékkel mérve: hihetetlen — jövedelemmel rendelkezik. Ügy hírlik, hogy ez a kissé anakronisztikus berendez­kedés talán változni fog ha­marosan. Ami azonban nem látszik változni: az a poli­tikai elhatározás, a cél, mely Szófiát a Balkán fél­sziget egyik tényleges kul­turális központjává kívánja fejleszteni. Egy ilyen nagy­ralátó elgondolás megvalósí­tásához persze rangos, épí­tett környezet szükséges, korszerű és értékes középü­letek sorát kell tető alá hoz­ni. Az építészetnek a Vitosa lábánál nem csupán megbí­zói vannak, hanem szere­pükkel teljesen tisztában le­vő mecénásai is. 4. Tengerpari, valahol Athén közelében Turista ide ritkán keve­redik — ugyan nem is igen csábítják. És nem is csu­pán a közelben levő kato­nai létesítmények miatt. A kikötő mögötti, háztető me­redekségű hegyoldalon ta­lán több tízezernyi lakóház is szorong, könyököl egy­máson. Van köztük föld­szintes kalyiba, de akad emeletes is. Teljesen befe­jezettet keveset látni. de mind lakott. És törvényte­len! A tenyérnyi telekből ki­termelt szikladarabokból és Szuperkedd fcs/.l — nCLORO szegedi leányvállalat felvételre keres Budapesten, vagy Miskolcon végzett fiatal Rendszerszervező, vagy gepgyártás­teehnolőgus szakon végzettek előnyben. Szeged, Vág u. 4. Esztergályos, lakatos és hegesztő szakmunkásokat keres felvételre Jó kereseti lehetőséggel a Szegedi Vas­és Fémipari Szövetkezet. Szeged. Kálay u. 23. A Washington (MTI) A várakozásnak megfelelő eredmények születtek a „szu­perkedden", az amerikai po­litikai történetben példa nél­kül álló választási napon. Kedden az Egyesült Álla­moknak egyszerre húsz álla­mában rendezték meg az elő­választásokat, illetve az egyes pártok küldöttjelölő tanácskozásait, s ezeken a két nagy párt nyári elnökvá­lasztó tanácskozása küldöt­teinek egyharmadát válasz­tották meg. A republikánus párti je­löltek közül Bush alelnök a megválasztott 753 küldött közül 392-t már megszer­zett magának Legna­gyobb ellenfele, Róbert Dole szenátor eddig csak 86 delegátust szerzett. A de­mokrata párti jelöltek között nem akadt olyan egy­értelmű győztes, mint a re­publikánusoknál Bush. A de­mokraták elnökielölő kong­resszusa népesebb. így ez­úttal több küldöttet válasz­tottak. mint a republikánu­sok. A nem végleges adatok szerint Gore 349, Dukakis 320, Jackson 302 küldöttet szerzett magának eddig a nyári tanácskozásra. eleven kaktuszokból eszká­bált kerítés mögül kecske nyújtogatja a nyakát. Fe­hérre meszelt, nyaktörő lép­cső mellett horpadt bádog­hordókban harsány színű vi­rágok. A lakó, akit feltehe­tően valamelyik szigetről hajtott ide a megélhetés kényszere, átmentette ide a falusi környezet egy da­rabkáját. Persze, előbb­utóbb nyilván majd ő is be­építi az egész telket, hiszen ezért vette. Méregdrágán. Óriási politikai dilemma ez Görögországban: az el­múlt 15-20 év alatt sok-sok tízezer lakás épült föl a fő­városban, és másutt is en­gedély nélkül. Pontosabban: a telkek eladása szabályos volt — a parcellázás azon­ban nem. Ott és olyan mé­retű telkeket bocsátottak áruba, ahol, és amekkorá­kon építeni nem lett volna szabad. Voltak ugyan amúgy nagyon is keménykezű kor­mányok Hellaszban, de eb­be a folyamatba ódzkodtak belenyúlni. Végtére, alterna­tívát maguk sem tudtak ajánlani. Ók nem tudtak, nem is akartak lakásokat építeni, a tőke pedig nem látott fantáziát az olcsó bér­házakban. „Hja, szegény az eklézsia" mondaná a látoga­tó. Ám ez itt most nem pászol: az ingatlanok ere­deti tulajdonosa ugyanis ép­pen az egyház volt... A házak tehát állnak egy­más hegyén-hátán,és a szo­cialista irányzatú kormány­zat most már csak azon tör­heti a fejét, miként teheti a kialakult helyzetet műsza­ki szempontból működőké­pessé, jogi szempontból tör­vényessé. Hogyan épüljenek közművek, utak, és hová iskolák, üzletek, közösségi terek? Utólag persze minden két­szeresen is nehezen megy, és súlyos megalkuvások árán. Haladó építészek sokan és sokat fáradoznak azon, hogy a dolgokat jobbra lehessen fordítani. Nem ritka, hogy inkább meggyőződésből, mintsem pénzért teszik. So­kari megbízás nélkül van­nak, ebből megélni pedig úgysem lehetne. A hivatás­tudat és a megélhetés el­szakadt egymástól! Javas­lataik nem ritkán így is el­sikkadnak a napi politika helyi civakodásai közepet­te. Néha centimétereken mú­lik csupán, hogy egy-egy si­kátor utcává szélesedve, közművesíthetővé váljék. Am az újdonsült tulajdo­nosok arasznyit sem enged­nek. Ügyüket, persze, föl­karolja a jobboldal: „fme, a kisemberek vérrel-verítékkel szerzett telkecskéjére máris szemet vetettek a .vörösök'! Előbb csak egy-két talpalat­nyi földet akarnak kisajátí­tani, azután majd az egé­szet." És a tanácsülés — megértvén, hogy itt olyan fundamentális elvekről van szó, mint a magántulajdon szentsége, az építés szabad, sága — elveti a rendezési tervet. Esetleg egy füst alatt megbuktatja a baloldali pol­gármestert is .. Szerencsés eset, ha némi fegyverszünet után a jobboldali utód ismét előhozakodik az üggyel. Persze, az ő esélyei sem sokkal jobbak, hiszen már szervezkedik a következő jelölt... ; 5. Jövőképek-2000-re A szófiai építészeti bien­nálé szervezői ötletpályáza­tot írtak ki a szocialista or­szágok építészei számára, „A fejlett szocialista Lakókör­nyezet 2000-ben" címmel. Olyan városrendezési pálya­munkákat vártak, amelyek a részt vevő országok való­ságos igényeire keresik az optimális megoldást. Ame­lyek előremutatók és egy­bevethetők. Meglehet, hogy a pályázó­kat is zavarta, ami a zsűri­ben részt vevő magyar épí­tészt elgondolkodtatta: 2000 olyan közeli dátum, hogy — városrészekről van szó — valójában mér az építkezés előkészítésén kellene gondol­kodni. Sót dolgozni! Meny­nyire jogos tehát szárnyakat aani a tantáziáruak, mennyi­re indokolt és elfogadható a napi gyakorlat átlépésé? A szovjet tervek közül különösen kettő volt emlé­kezetes. Az egyik olyan új városrész építését javasol­ja Moszkvában, amely élet­re kelti az orosz építészet történeti ' hagyomanyait. Központja emleKeztet az ősi kolostoregyüttesekre, a lakóterületet viszont nagy­vonalúan komponált sugár­utak tagolják és kapcsolják össze a központtal. A má­sik terv arra vállalkozott, hogy megkeresi: miként le­hetne az egyik, a hetvenes években épült moszkvai la­kótelepet (melynek látható­an a toronydaru és a pa­lackból kiszabadult öncélú tipizálás egymásra találása szabott egyedül törvényt) emberi lakhellyé nemesíte­ni. A pályaterv utcákat, te­reket szeretne látni a ma még magányosan ácsorgó magasházak között. Meg sarki vendéglőket, klubo­kat, városias parkokat. A gyaloglóutcákat kisebb-na­gyobb üzletek sora szegé­lyezné ... A terv sok te­kintetben fantasztikus — de nem kivihetetlen. Egy darab peresztrojka, építé­szetben elbeszélve. Az NDK-t három főisko­la egy-egy kitűnően felké­szült kollektívája képvisel­te. A berliniek tervébe „be­dolgozott" az NDK Építési Akadémiája is. A minden tekintetben alaposan előké­szített, vaskos elemzések­kel alátámasztott tervek a jelenlegi gyakorlat maga­sabb szintű folytatása mel­lett voksolnak. Korszerűsí­tett, rugalmas paneltechno­lógia, változatos homlokza­tok, széles lakásválaszték adja a javaslatok „matériá­ját". A tömegközlekedés racionális, a parkolók föld alá kerültek, biztonságos és szép kerékpárutak fűzik föl a bőségesen méretezett üz­leteket, iskolákat, sport- és szabadidő-létesítménye­ket. Az utcák hangulata városias, sót nagyvárosi. A szerzők eleve elutasítják a „lakótelep" meghatározást; „a városrész a nagyváros szerves része, még akkor is, ha attól 10-15 kilométer távolságra van" — mondja a műleírás. A három magyar terv Dél-Csepel beépítési javas­latának egy-egy lehetséges változatát mutatta be. Szerkezetüket tekintve kü­lönböznek egymástól, ám szemléletükben sok mégis a közös: visszatérés a kis városhoz, az álmos kapual­jakhoz. a lila akácfák hosz­szú sorához, a sétatérhez, ahol egykor talán Béla ci­gány hegedült. Egy kicsit minden sejtelmes, elmosó­dott itt. Kereskedelem, szol­gáltatások? Ahol van sarok, ott előbb-utóbb majd lesz sarki bolt is! „Sarok pedig, hej . . ." akad mindhárom tervben bőven. Komolyra fordítva a szót: a három terv minden (elismert) rész­letszépsége ellenére is való­jában az elbizonytalanodás, a befelé fordulás építésze­ti megfogalmazása. Kik és hogyan fognak itt élni? Nem tudható, és nem is sejthető. A dolog csattanó­ja : mindhárom tervet fia­tal építészek készítették, és a tervek egy itthon előzete­sen lefutott pályázat leg­jobb helyezettjei. Ez tehát fiatal építészeink jövőképe? Nem bizonyos. De a jövő, a fejlett szocialista társa­dalom lakókörnyezete „két­ségtelenül nehezen prog­nosztizálható mifelénk, hi­szen a tervező építészt alig­ha igazítja el más, mint a rendsieresen megújított — és egyre rosszabb — Épí­tésügyi Szabályzat..." Meg a nosztalgiakórus. Az épít­tető meg csak a fejét va­kargatja ... Borvendég Béta (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents