Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

10 Szombat, 1988. március 19. DM magazin Demokrácia, nyíltság, erkölcs AVAGY A DOLGOK GYÖKERE Napjainkra a gazdasági, politikai, ideológiai, életmódbeli, erkölcsi fe­szültségeink különböző problémái, élezódó ellentmondásai torlódnak­gyúródnek egymásra, jórészt újszerű formákban. Jelzésszerűen elegendő talán felemlegetni ennek érzékelte­tésére a felgyorsult gazdasági válto­zásokat, a hozzájuk kapcsolódó munkaerőmozgásokat, a piaci viszo­nyok betörését — a szellemi, a tudo­mányos, a kulturális élet területére is —, s a belőlük következő gondokat, a családi, személyi fogyasztás átala­kulásait. az egyre gyorsabb társa­dalmi differenciálódást, s velük ösz­szefüggésben a politikai intézmény­rendszer bizonytalankodásait, illetve a közerkölcs és a közérzet romlását, a rosszkedvű, csüggedt hangulat erő­södését — s a mindebből követke­zően fenyegető társadalmi cselekvés­képtelenséget és demoralizáltságot. Ami végül is — a társadalmi feszült­ségek törvényszerűségei szerint — emberi magatartásokban ölt testet; s több mint hiba lenne nem belátni, hogy a valóságra utaló tüneteknek és jelenségeknek — s az azokon való úrrálevésnek is — a „közös nevelője" a sokat (de nem eléggé a maga komp­lexitásában!) — emlegetett emberi tényező, illetve annak minőségi álla­pota. Az az emberi tényező, amiről min­denekelőtt azt kell látnunk, hogy ha önmagában szemléljük, ha kiszakít­juk az adott történelmi-társadalmi­gazdasági közegéből, hagyományai­ból, a meglévő s ót befolyásoló struk­túrákból, szellemi viszonyaiból s úgy próbáljuk „átalakítani", „megrefor­málni", kudarcra van ítélve minden próbálkozás. Ahhoz, hogy az ember mai világunkban valóban tényező, előrevivő, meghatározó legyen s ne újabb kudarcok hordozója több, kellő figyelmet kell szentelni a meg­hirdetett változtatási, megújulási fo­lyamatban azoknak a gazdasági, poli­tikai s más struktúráknak és azok emberalakító hatásának, amelyek ki­épültek s szükségszerűen meghatá­rozzák az emberi magatartási ten­denciákat, valamint az alkalmazko­dási, illetve túlélési metódusokat. Nem tévesztve szem elöl, hogy ezek az alkalmazkodási, túlélési módsze­rek, technikák milliók problémái, vi­selkedés- és gondolkodásmódjai — azaz elemei az emberi tényező minő­ségének. Ami — az emberi tényező minősége s ennek társadalmi műkö­dési tere — pedig voltaképpen a va­lódi kérdés: itt is és most is a dolgok gyökere. Aminek kritikus pontjait helyesen kitapintani a változtatások alapfel­tétele. Az emberi tényező eme pont­jai pedig: az indítékrendszer, a cél­képzetek, a személyes viszonyok, s a műveltség állapota. Azaz a munkára késztetés és a társadalmi aktivitás motivációs, vagyis indítékrendsze­rének állapotára; a jövöt illető pers­pektívákra, mint célképzetekre; a társadalmi normarendszerhez és eti­kához való személyes viszonyaikra; a civilizációs igény- és iskolázottsági szintre kellene az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet fordítani — el­méleti megalapozásban és gyakor­lati megvalósításokban egyaránt, s minden szinten. Ahhoz például, hógy létrejöhessen az állampolgá­rok társadalmi (gazdasági és politi­kai) aktivitásának és öntevékenysé­gének indítékrendszere, nem sza­bad megfeledkezni arról, hogy az embert (mint a termelés szubjektu­mát) nem lehet elidegeníteni az ál­lampolgártól, elkülöníteni az állam­polgári gazdaérzettól. Az ember a gazdaság alanyaként is állampolgár marad, különféle szemléletek, vá­gyakozások inspirálják, elképzelé­séi vannak saját jövőjéről s a köz sorsáról. Amiknek kapcsolódniuk kell a gazdaság működéséhez. Ép­pen ezért nem egyszerűen gazdasági reformra van szükség, hanem átfo­gó társadalmi-politikai reformokra. Feltárva és belátva azt, hogy a társa­dalmi-politikai-morális problémák, anomáliák mennyire zavaró ténye­zői a gazdaság működésének. (Gon­doljunk csak arra, milyen súlyos következményei vannak itt-ott a szerződések megszegésének; az adott szó be nem tartásának: az eltúrt mulasztásoknak; a hatalmi szóval kikényszerített ésszerűtlen döntéseknek; a társadalmi ellenőr­zés távoltartásának; a túl erós pater­nalisztikus tendenciáknak; a kon­formista, szűklátókörű magatartá­soknak és szemléleteknek; a hata­lommal privatizáló törekvések­nek...) S ráébred ve végre arra, hogy a gazdasági, politikai, jogi és más szférák milyen jelentós befolyást gyakorolnak az emberek viselkedé­sére, magatartására, erkölcsére. Nem félni annak kimondásától, hogy a ma már szinte tömegesen jelentkező negatív erkölcsi és maga­tartási jelenségek okait ezekben a szférákban is keresnünk kell. Be­látni ahhoz, hogy az emberi tényező erkölcsi szférájában pozitív változá­sok következzenek be. szükség van a politikai intézményrendszer lénye­ges átalakítására és a gazdasági re­form konzekvens, tevőleges tovább­vitelére is Olyan átalakítás szükségeltetik, aminek tartalmát együtt alkotja a gazdasági reform, a demokrácia és a nyíltság továbbfejlesztése, valamint a szellemi-erkölcsi szféra megújítása. — Az elszigetelt anyagi-gazdasági érdek hosszabb távon nem működő­képes. Lehet, hogy a társadalmi igazságosság alapja a munka szerinti elosztás következetes érvényesí­tése, de sohasem stabad megfeled­kezni azokról a személyiségérdekek­ről. amelyek tulajdonképpen kibon­takoztatják az embert. Elemi egzisz­tenciális érdeke például mindenki­nek a személyes szabadság érvénye­sítése, a hasznosság tudata, az önki­fejlesztés lehetősége, a méltányos­ság igénye, az erkölcsi hitele, intim szférájának kiegyensúlyozottsága, sorsának szabad formálása, anyagi és létbizonysága... stb. Ezen személyiségérdekeknek a gazdasági, politikai közérdekekkel való össz­hangba hozása teheti az úgynevezett emberi tényezőket a változtatások véghezvivőivé, a jövő alakítóivá. Olyan hatóerővé, amely képes lehet úrrá lenni a növekvő feszültsége­ken, az éleződő ellentmondásokon, az erősödő pesszimizmuson, a jövő veszélyeztetettségének érzésén. Il­letve a fentiekből következő negatív gondolati és életmódbeli tendenciá­kon, a kiábrándultságon, a rövid­távú tervezgetésen, a harácsoló, fel­élő, felelőtlen életvitelen, a „túl­élés" helytelen tendenciáin. Képes lehet pozitív, kiutat mutató helyzetfeltárásra, változtatásokra, a jövőbe vetett hit erősítésére. Vagyis az emberi tényező minőségi állapo­tának javítására. Amihez halasztha­tatlan teendő, hogy megújítsuk az egyén közvetlen környezetét! S ebbe a megújításba bele kellene tartoznia sok mindennek; az állampolgári fe­lelősség és beleszólás kiterjesztésé­nek, a helyi demokrácia és önigaz­gatás tágabb lehetőségeinek, az ur­banizáció és mobilitási folyamatok új raszervezödéséne k, k ite Ijesedésé­nek. a munkahelytől a lakóhelyi közéletig, a környezet és egészség­védelemtől a családvédelemig; a közmorál javításától a személyes cr­kölcsösödésig. Halaszthatatlan s igen nehéznek — sőt, hosszadal­masnak — ígérkező társadalompoli­tikai feladatsor. Aminek feltárását és megoldását azonban nem lehet tovább halogatni. Az emberi té­nyező, azaz az ember érdekében. A dolgok gyökeréhez kell nyúlnunk... SZABÓ MAGDOLNA HORVÁTH ZOLTÁN RAJZA SIMÁI MIHÁLY Márciusi hó kegyetlen tisztaság hava ím megmerültem benned is ember kit árva igaza a jégre visz ellágyult égbolt gyorsrügyek maskarás ál-tavasz bohóca lennék nélküled te színigaz Te Szépítő ki mit sem szépítesz kristályból utamat építsd meg igazzá vallasd a valót kristályosítsd a szánkon a szót fiirössz meg Március Hava harapdoss mardoss gyönyörű ordas hitemnek éhfarkasa fogaid csontomig csikorgasd eszméletem eszmékkel mosdasd véremnek most légy ostora te örök most vagy soha! Egy évezred ötvösremekei Az ötvösművészet régen a leg­megbecsültebb mesterségek közé tartozott. Az egyházi és világi ötvös­ség pompás emlékei, az aranyból, ezüstből készített, nemegyszer drá­gakövekkel kirakott, zománcokkal ékesített östvösmunkák, koronák, fejedelmi ékszerek, kardok, kupák, serlegek, különféle díszedények ma is hirdetik az egykori ötvösök ma­gasrendű művészetét. " '""' A magyar ötvösség a honfoglalás óta előkelő helyet foglalt el Euró­pa ötvösségében. Ezt bizonyítja a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása is. Egy évezred magyar ötvöskin­cseiből mutat be igényes válogatást, amely nagy sikert aratott az USA nagyvárosaiban, New-Yorkban, Chicagóban, Houstonban, Indiana­polisban, Millwoukiban és Willi­amstownban. A magyarság pompaszeretetét még őshazájából. Keletről hozta ma­gával. Ötvöseink munkái vetekedtek az akkor világhírű arab és bizánci mesterek műveivel. Technikájukra, díszítőmotívumaikra erősen hatott a keleti (szasszanida) és később a bi­zánci művészet. Az ásatásokból elő­került fegyverek, ruhadíszek, mell­korongok, süvegcsúcsok, lószer­számveretek. tarsolylemezek, arany­és ezüstedények őrzik a honfoglalók páratlan művészetét. Szent István törvényben rendelte cl, hogy minden tíz faluból álló kö­zösség templomot építsen, a felsze­relési tárgyakról a király, a könyvek­ről pedig a püspökség gondoskod­jon. Nyersanyag bőven volt. mert Amerika felfedezéséig Magyaror­szágon voltak Európa leggazdagabb nemesfém, főleg arany lelőhelyei. A nemcsfémbányászat a XI. században királyi rendeletre indult meg. A ke­reszténység és vele a nyugati élet­forma átvétele a kézműipar fellen­dülését is magával hozta, miközben Keletről és Nyugatról egyaránt sok import ezüst és aranytárgy is került az országba, mely ugyancsak hatott az ötvösség fejlődésére. A mesterek elsősorban a királyi udvarban és a nagyobb egyházi központokban él­tek. A megmaradt oklevelek, vég­rendeletek sok ötvösművet sorolnak fel, de történelmünk mostohasága SASS ERVIN A szeretet megfejti önmagát csillag vagy ha érkezel betlehemi tün­döklés amikor a szeretet megfejtei ön­magát amikor onnan magasból elhiteted hogy az a jel a miénk Kehely (1500-ból) miatt csupán töredékük maradt ránk, vagy került elő a föld mélyéből a kincslelctckben. A XIV, században, az Anjouk korában ötvösségünk új fénykora következett. Az Európa királyi ud­varaiba küldött követek művészi öt­vösremekeket vittek magukkal ajándékként, ékszereket, fegyvere­ket, kelyheket, ercklyetartókat, díszedényeket, melyek ma a nagy európai kincstárak féltve őrzött kin­csei. A jellegzetes technika a sod­ronyzománc, melynek ismerete Olaszországból került hozzánk, de itt oly különleges pályát futott be. hogy Európa-szerte magyar zo­máncnak nevezték, és legszebb pél­dányai is itt találhatók, vagy innen kerültek Európa nagy kincstáraiba. A kiállítás több példányt is bemutat a múzeum és a magyar katolikus egyház tulajdonából, kelyheket, ka­pocspárt. mellkeresztet. A mohácsi csatavesztés után az ötvösség központjai a Felvidéken és Erdélyben voltak. A XVI-XVII. században főleg a világi használatra készült edényeken követhető a nyu­gati életforma változásával kapcso­latos stílusváltás, a főúri udvartartás számára készült serlegekben, ku­pákban, talpas poharakban, címeres dísztányérsorozatokon, kannákon, melyek a protestáns egyházakba is elkerültek az ajándékozók révén. A reneszánsz művészet antikvi­tásból ihletett forma- és motívum­világa az edények gazdagon trébelt mitológiai jeleneteiben, de az ék­szerek kialakításában is jelentke­zett. A viselet kiegészítésére szol­gáló násfák, forgók, nyakékek, díszövek, karkötők, gyűrűk fan­tasztikus gazdagságban készültek, gyöngyökkel, drágakövekkel, zo­mánccal díszítve. A XVII. század második felében elsősorban Erdélyben alkalmazták a zománc új változatát, az erdélyinek nevezett, festett zománcot, amely főleg világi, ritkábban egyházi öt­vöstárgyakon is szerepel. A XVII. század végétől a francia fejlődés válik irányadóvá Európa művészetében. A híres erdélyi ötvö­sök közül a brassói May dinasztia tagjai a Napkirály udvarában is meg­fordultak, magukkal hozva az új divatot, a szalagfonatos, kagylós dí­szítmenyt, mely a ruhadíszeken, ék­szereken, s az edényeken is megje­lent az új formákkal együtt. A törökök kiűzése után sok kül­földi ötvös költözött az ország el­néptelenedett területeire, akik főleg az ellenreformáció fellendülő kegv­tárgyigényeit elégítették ki a barokk és a rokokó stílusirányzat jegyében. Közülük kevesen dolgoztak európai színvonalon, de a budai Reicenpfal­ter Simon, a „tűzben pikturált". fes­tett zománcokat készítő lőcsei Szi­lassy János munkái az európai öt­vösség legszebb darabjai közé tar­toznak. A XIX. században a divat nyo­mán Párizsba, Londonba, Bécsbe járó arisztokrácia ékszereit, edé­nyeit c központokban szerezte be. az ötvösök a megerősödő polgári, nemesi rétegek számára dolgoztak. Pesten kialakultak a tőkeerős, már részben gépi technikával működő, manufaktúrajellegű ötvösmúhe­lyek. mint a Prandtnereké. vagy Giergl Alajosé. A múlt század leg­nagyobb magyar ötvöse, a tragikus sorsú Szcntpétery József, monu­mentális dombormúveket is trébelt. Az ékszerviseletben nagy szere­pet játszottak a díszmagyarhoz ké­szített ruhatartozekok. A század második felében tért hódító neostí­lusok az egyházi kegytárgyakban, a századvégi szecesszió pedig főleg az ékszerekben jelentkezett. BRESTYÁNSZKY ILONA

Next

/
Thumbnails
Contents