Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

10 Szombat, 1988. március 19. ® © ® Kikért halt meg Fogas Imréné? DM1 magazin Variációk négy témára Díszsürgöny a királynénak Egv vásárhelyi harsonás keresett fel. Gondoltam, valami hírverést akar. Ingatta a fejét, majd történelmi ismereteim iránt kíváncsiskodott. Tudom-e, ki volt IV. Károly? És Zitáról hallottam-e? Kaptam-e már Habsburg Ottótól levelet? Történelemből úgy közepesre vizsgáztam, nem így a harsonás! Igen. ö velem ellentétben olvasta az MTI-hírt. melyből megtudhattuk. hogy Zita királyné kilencvenöt éves. (Ez tavaly májusban volt.) Sót. nagyapja még az I. világháborúban'látta IV. Károlyt. Azt is megtudtam, hogy Zita 1911ben lett a felesége Habsburg Károlynak. A királyné Zizersben él az aggok házában. Jobban szemügyre veszem a fiút, lehet hogy őrült. Ahogy mondja, a szülei munkások. Szegeden járt zeneművészetire, most Pécsett játszik. Mi késztethette arra. hogy díszsürgönyt küldjön a királynénak? Mellette százhúsz perces kazetta, melyen Vivaldi-, Liszt- és Strauss-művek. Szánalom, hogy megvakult Zita? Vagy részes akar lenni a történelemnek? Unokáinak majd elmondhatja, hogy köszönő levelet írt neki Habsburg Ottó?! (Aki egyébként a Keresztény Demokrata Unió díszelnöke.) Talán azzal is dicsekedhet, hogy huszonhárom évesen a Szegedi Nagyáruház telefonfülkéjéből felhívta H. O.-t, aki természetesen tökéletes magyarsággal szívélyesen üdvözölte. Igazán nem értem a vásárhelyi harsonást. Vagy talán mégis. Megcsapta a történelem szele? Maga előtt látta a nagyapja víziójában megjelenő IV. Károlyt? Történelemkönyvének lapjai élettel teltek? Ennyi, és nem több! Plátói szerelem Tizenhét éves ismerősömből hiányzik a szégyenlösség. ö nyíltan bevallja, hogy szerelmes Sz. Anna színésznőbe. Levéltárájából elővesz egy képet, az orrom alá nyomja. — Kedves, bájos, ugye? Ismered? Negyvenhat éves. Kolozsváron játszik. Egy személyben Júlia. Ágnes. Piroska. Sárika... Itthon vadászom a filmjeit. Legalább hat levelet írtam neki. egyet sem kapott meg. Illetve nekem nem válaszolt. A kedvéért a Különös házasságot megnéztem vagy tízszer. Aztán előkerül még több tucat fénykép. Saját színészképgyűjteményem jut eszembe, az a legalább háromszáz fotó! A neveket nem merem felsorolni, mert azok filmenként változtak. Én akkor lehettem úgy nyolcéves. És nem tizennyolc! Szinte már azt hittem, hogy a plátói szerelem teljesen kiveszett az életünkből. Hát nem. itt az ismerősöm példája. Sz. Anna képeit gyűjti, újságkivágásokkal teli egy füzete. És természetesen a levelek mennek Kolozsvárra. Válasz soha. Mégis van ebben valami hamvas, és emlékkönyvbe illó. Érezni az el nem érhető izgalmát, az érzelmek szemérmes játékát. Mit tesz Sz. Anna? Dühös, és felbontatlanul kidobja a leveleket? Lehet. De az sem lehetetlen, hogy megérzi, az ifjú Rómeó benne látja a világ összes Júliáját. Mit mondhatnék a rajongó suhancnak? Szó. szó, szó... Különben meg se hallgatna! Dalmata Robi Este hét óra tájban csörög a telefon a szerkesztőségben. A vonal végén valaki sír. Zokog. — Á harmadik gyerekünk. Eltűnt... — Talán a rendőrség... — Imádtuk. Milyen éjszaka elé nézünk? A srácok nem akarnak lefeküdni. Ő volt a kedvenc, mindannyiünk öröme. Segítsen! — A rendőrség... — Tündéri kis hízelkedő. Sivár lett az életünk. Lent játszott az udvaron. aztán ripsz-ropsz eltűnt. Mindig engedelmes volt. Higgye cl. ez nekünk tragédia! Gonosz, csábító emberek! — Biztosan a rendőrség... — Mindig szófogadó, kedves. Segítsen! — A neve — Robi... — Hánvéves? — Hat. — Vezetékneve? Nem értem! Micsoda? Dal-ma-ta? Hogy lehet ilyen névvel élni? — Szóval Dalmata? — Fajtiszta, törzskönyvezett. — Ne tessék ennyire zokogni Nem értem, egv kutyát keresnek?! — Igen. Olyan, akár egy családtag. Segítsen, könyörgök Tehát Dalmata Robi... Hm. A ponyván Megáll bennem az ütő! Szép, piros lepedőn legalább száz kitüntetés. Színhely: a Szent István tér. Gyökeret ver a lábam, hiába sodorna tovább a tömeg, bámulok. Csak, ami úgy első blikkre feltűnik! Kiváló Pedagógus. Szerény külső, sokat sejtető tartalom. Mögötte két-három-négy évtizedes verejtékes munka. Élen járva, mindig ugrásra készen, kezdeményezve... Türelem, reformok, átszervezések, tanügyi forradalmak. Kiváló? Kiváló, mert bármit ír is a tanterv, mégis megtanítja írni, olvasni a diákjait. Korrepetál, szakkört vezet, külön foglalkozik a legtehetségesebbekkel. Mögötte harminc tanév. Kiváló Pedagógus. A jelvénye most a ponyván. Az árus tizenöt forintért eladja nekem. Tizenöt forint! Ha volna kitüntetési jogom — micsoda dőre vágy! — sok-sok ilyen „kitűzőt" vásárolnék. így csak egyet, ne legyen olyan feltűnő az ácsorgásom. Fogalmam sincs, mit kezdek vele! Meg mielőtt gyanússá válok, lecsapok egy másik kis dobozkára. Benne fehér filcen apró jelvény. Rajta: Hűséggel a nép egészségéért. Tíz forint, mert van a közepén egy kis zománcozás. Ki kaphatta? Es mennyi év után? Az az ápolónő, aki nyugdíj előtt sem keres többet négyezernél? És ötvenöt évesen is maradni akar a betegágy mellett, mert így is. úgy is kell. muszáj. És hányan nem kapták meg ezt a jelvényt, hiába hoztak áldozatot?! Tízért enyém a kitüntetés. Ezek után már-már elkerget az úr a ponyva mellől. Megyek, megyek. De feltűnt még Ferenc József jellegzetes arcéle egv rézérmén. Rajta: 1848-1898. Vizsgáztat a rézdarab, ahogy ezt a harsonás tette. Történelmet idéz a Szent István téren'88 márciusában. Hm! BOOZSÁR ERZSÉBET NEGYVEN EVE Az első Kossuth-díj Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc centenáris ünnepségeinek kiemelkedő eseménye volt a munka legjobbjainak kitüntetése: a Kossuthdíjak kiosztása. Az MKP Politikai Bizottsága 1947 szeptemberében hozott javaslatot Kossuth-díj létesítéséről. Politikai csatározások, pártváltságok dúlták akkortájt a magyar közéletet. A Kossuth-díj gondolatára mégis felfigyelt az ország, a javaslat visszhangja nagy és egyhangúan helyeslő volt, mert az alkotó munka megbecsülését látták benne. 1948. januárjában a minisztertanács elfogadta a Kossuth-díj adományozására vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslat előadója Andics Erzsébet volt. aki hangsúlyozta: A mi véleményünk az, hogy a nagy egyéni teljesítmények teszik majd a nagy nemzeti teljesítményt és csak ezek a nagy egyéni teljesítmények teszik lehetövc nagy terveink megvalósítását. A verseny, az egyén érvényesülése. a tehetség kiemelése ad majd ösztönzést mindnyájunknak arra. hogy felfedjük erőinket, bízzunk önmagunkban. hogv lássuk: nure képes az alkotó embert munka..." Nagyon sok, díjazásra méltó jelölt között tortént a választás. Az első kitüntetésnél az egész életművet értékelte a jelölőbizottság, a következő évben már a felszabadulás után elért tudományos eredménvt kellett alapul venni, majd ezután évről-évre egy évnek kimagasló eredményeit. Á természettudományi tárgykörökből kitüntetettek között döntő súllyal szerepeltek a szegediek: Szent-Györgvi Albert, Laky Kálmán és Straub F. Brúnó biokémikusok, Jancsé Miklós farmakológus és Ivánovics György mikrobiológus. Nem természettudományi, de szegedi kitüntetett volt még Sik Sándor, volt professzor, ekkor már a Vigília szerkesztője. A szegedi természettudományi iskola nagy diadala volt az első Kossuthdíj öt szegedi kitüntetettje, még akkor is, ha közülük kettő (Szent-Györgyi Albert és Laky Kálmán) már 1945-ben Budapestre került. „A pestiek irigyelnek bennünket — nyilatkozta a Déímagyarország riporterének Kalmár László professzor — kiváló orvoskarunkért. Általános volt a vélemény: a szegedi orvosi kar teljes mértékben rászolgált arra, hogy három tagját ilyen nagy kitüntetés érje. Igen nagy megtiszteltetést éreztem, hogy benne lehettem abban a bizottságban. amely ilyen nagv embereknek Kossuth-díjat osztott..." (DM 1948. március 21.. 5.) Egyetemünk az orvos- és gyógyszerészképzés. a gyógyítás és betegellátás területén színvonalasan teljesítette feladatát, emellett jelentós eredményeket ért el a tudományok művelése. az elmélyült kutatómunka végzése terén is Kutatóinak, tanárainak kiemelkedő tevékenysége több szakterületen „iskolát" hozott létre: SzentGyörgyi Albert a biokémia, id. Jancsó Miklós, Rusznyák István és Hetényi Géza a belgyógyászat, Baló József a ko-bonctan. id. Issckutz Béla és ifj. Jancsó Miklós a gyógyszertan. Miskolczy Dezső az ideggyógyászat, és később Petri Gábor a sebészet területen. Kutatóink eredményeit bel- és külföldön egyaránt számon tartják és elismerik. Ennek az elismerésnek egyik formája a számos hazai és külföldi előadás, színvonalas vándorgyűlések. kongresszusok rendezése, hazai és külföldi előadások, publikációk, tudományos fokozatok és kitüntetések. A negyvenes években Szegeden alakult ki az ország legjelentősebb természettudományi iskolája. Ezek az eredmények fejeződtek ki negyven évvel ezelőtt az első Kossuth-díjak odaítélésénél. Az első Kossuth-díj szegedi sikere a felszabadulás utáni elismerés csúcsát jelentette a szegedi orvoskar tudományos eredményeiért. A későbbi Kossuth-díjak. a szegedi, valamint a Szegedről kirajzott neves, gyakran nagy nemzetközi hírű tudósok eredményeikkel tovább növelték az alma mater hírét. SZABÓ TIBORZALLÁR ANDOR A forradalmak szegedi történetének még mindig vannak tisztázni való eseményei. 1919. március 22-én. szombaton délelőtt 9 órakor hirdették ki Szegeden a városháza erkélyéről a Tanácsköztársaságot. Ennek hírére az 1918 végétől Szegedet megszálló francia csapatokat mozgósították: a középületeket, útkereszteződéseket elfoglalták, a lakosság megfélemlítésére csapatmozdulatokat rendeltek el. A franciák azt követelték. hogy a közigazgatást a frissen megalakult direktórium és a forradalmi intéző bizottság adja át nekik. A forradalom egyetlen mártírja A forradalom új szervei erre nemet mondtak, sót követelték, hogy a megszállók távozzanak Szegedről, és hagyják érvényesülni a forradalmi hatalmat. A forradalmár katonák és fölfegyverzett munkások megtámadták, lefegyverezték és elfogták a rókusi állomás francia őrségét három tisztjükkel, majd támadást indítottak a Csillag börtön francia őrsége ellen is. A franciák gépfegyvertüzzel válaszoltak. Szombat délelőtt lévén a Mars (ma Marx) teret ellepte a piaci sokadalom. Egy eltévedt golyó megölte a 29 éves Fogas Imréné Balogh Etelt, egy vasúti munkás feleségét, két kisgyermek anyját. „A proletárforradalom első halottját" a Közművelődési Palota előcsarnokában ravatalozták föl (ahol korábban Dankó Pistát, Tömörkény Istvánt, később Móra Ferencet. Juhász Gyulát s a Város más nagyjait), és 25-én a Közművelődési Palota előtt Hollós József búcsúztatta ünnepélyesen. Sok ezren kísérték koporsóját a rókusi temetőbe. Vöröskeresztes missziók Miért támadták meg Heitzinger József (1898—?) vezetésével a forradalmár katonák a Csillag börtönt? Talán kissé elhamarkodva, de lelkesen: orosz testvéreiket akarták kiszabadítani. Gaál Endre A szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért című könyvében 1956-ban „a szegedi Csillag börtönben fogva tartott forradalmár orosz hadifoglyokról" írt. Ezt ismételte meg 1959-ben két változatban megjelent dolgozatában is. Ámde, hogy kerültek volna orosz /tűí/ífoglyok a Csillagba? Nem hadifoglyok voltak ezek, hanem az orosz vöröskeresztes bizottság, ún. misszió tagjai, akik azért tartózkodtak Magyarországon, hogy az orosz hadifoglyok repatriálását, hazatérését szervezzék. A budapesti bizottságot irányító bécsi misszió tagjai 1919 január elején azért érkeztek Budapestre, hogy a pesti missziót fölszámolják, tekintettel a magyar kormány barátságtalan magatartására. Január 7-én Festetich Sándor gróf hadügyminiszter és Nagy Vince belügyminiszter parancsára a rendőrség letartóztatta mind a pesti, mind a bécsi misszió Pestre érkezett tagjait, összesen 14 (más forrás szerint 15, megint mások szerint 16) személyt. Az volt a vád a misszió ellen, hogy „a foglyok gyámolítása helyett bolsevista propagandát űz a foglyok között". (Mintha nem lett volna természetes, hogy a bolsevik kormány megbízottai a hazatelepítendő foglyokat rábeszélték hazájukba — SzovjetOroszországba — való hazatérésre! Ezt minősítették „bolsevista propagandának".) A korabeli híradásokból csak néhányuk neve maradt fönn. így Jakov Alekszandrovics Bermané (akit professzorként emlegettek), a bizottság vezetőjéé, továbbá J. Sz. Weissbrodé, Csertövé, Perminové és Targonszkijé. A misszió helyiségeit átkutatták, irataikat és pénzüket lefoglalták. Először a Royal Szállóba, onnan a toloncházba vitték őket. A magyar történelemből ismeretes Vix alezredes neve: ó adta át március 20-án Károlyi Mihálynak az antant nevezetes ultimátumát. S ö volt az, akinek a parancsára még előbb, február elején francia tisztek vezetésével szpáhik szállták meg a toloncházat, s elvitték az oroszokat irataikkal, pénzükkel együtt. A Csillag foglyai A Délmagyarország 1919. február 12-én közölte, hogy a franciák „az orosz bolsevikiek egy csapatát" Szegedre hozták, és a „felső leányiskolában" (a mostani Tömörkény Gimnázium és Szakközépiskola épületében) őrzik őket. Egy tábornok és két nő van közöttük. Nem beszélhetnek egymással. A vád szerint — így az újság — a Magyarországot megszálló antantcsapatokat föl akarták lázítani... A franciák, bizonyára óvatosságból, foglyaikat a „piros iskolából" átszállították a Csillagba. Mindenesetre a március 9-i kommunista nagygyűlés határozatából az tűnik ki, hogy ekkor már ott őrizték őket: „Követeljük — szól a határozat — a budapesti gyűjtőfogházban embertelenül bántalmazott és igazságtalanul visszatartott magyar vezéreinknek és a szegedi Csillag börtönben minden jog ellenére becsukott orosz elvtársainknak azonnali szabadon bocsátását." A szovjet kormány is tiltakozott. Csicserin külügyi népbiztos (azaz miniszter) már január 12-én. Szverdlov mint a szovjet Vöröskereszt vezetője 17-én táviratban követelte, hogy engedjék szabadon a misszió tagjait. Csicserin február 9-én jegyzékben megtorló intézkedéseket helyezett kilátásba. S valóban: a szovjet hatóságok a Moszkvában hasonló céllal működő magyar vöröskeresztes bizottságot őrizetbe vették. így érkezett el a proletárdiktatúra kikiáltása, s március 22-én a kísérlet az orosz foglyok kiszabadítására. Ez akkor nem sikerült ugyan, de vagy még aznap, vagy másnap a franciák mégis szabadon engedték foglyaikat. A részletekről nincsenek pontos adataink; föltételezem, hogy a rókusi állomás francia őrségével cserélhették k-j őket. Mindenesetre Kun Béla március 24-én azt táviratozta Csicserinnek. hogy a „forradalom kiszabadította" a missziót, ezért a moszkvai magyar megbízottak is szabadon bocsáthatók. Perminov nyilatkozata A Pesti Napló március 29-i számában Perminov, a bizottság tagja elmondta viszontagságaikat: „Az elmúlt szörnyű két és fél hónapot nedves, sötét pincehelyiségekben töltöttük el. A bizottság tagjai és a velünk volt hivatalnokok közül többen megbetegedtek. különösen egyik tagtársnónk. Rutiné, ki férjét önként követte útjában. A pincehelyiségekben az elsó időben még szalmát sem kaptunk, amire lehajtottuk volna fejünket. Néhány zsupszalmát hosszú kérésekre és csak napok múlva kaptunk. A beteg orosz katonák ápolására szánt és nálunk volt mintegy háromszázezer koronát elvették, s máig még mindig nem kaptuk vissza. Mikor a proletárforradalom kitört Szegeden is, szegedi katonák és munkások kiszabadítottak bennünket. Mihelyt kimenekültünk. Újszegedre mentünk, ahol magyar parasztok és katonák barátságosan és szeretettel fogadtak bennünket. Onnét Szatmárra [?]. majd a legközelebbi vonattal Budapestre utaztunk. Most ismét megnyithattuk az orosz vöröskeresztes irodát a Pannónia Szállóban, ahol minden kérdezősködésre szívesen állunk elvtársaink rendelkezésére." Az Orosz internacionalisták a Magyar Tanácsköztársaságért (1973) címú munka ettől eltérően adja elő a vöröskeresztes bizottság tagjainak kiszabadulását. Ezt írja: „Belocerkovszkij orosz bolsevik emigráns vezetésével Budapestről euy különvonatot indítottak az alföldi városba. A foglyokat orosz fehérgárdisták és francia katonák őrizték. Az utóbbiakat sikerült megnyerni, és nem gördítettek akadályt a szovjet megbízottak szökése elé." * Perminov frissen adott interjúja ellentmond ennek a változatnak. Nem szöktették, hanem kiszabadították őket. Véráldozattal. Fogas Imréné élete árán. PÉTER LÁSZLÓ KÁROLYI AMY A Józsefek Már nem akartak tavaszt látni az öregurak. A Józsefek. Nincs március, április, május, körmiikre olvadt hó csepeg. Övék már csak a gyertya-virágok, viasz-száron kék lobogások. De ígérnek nekünk új tavaszt, belőlük évelő lió-virágot.