Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-15 / 63. szám

Kedd, 1988. március 15. 3 Júniusban költözik a többi „lakó Új épületben a vám- és pénzügyőrség Tanyák a falu közepén? Tegnap, hétfőn délelőtt avatták Szegeden a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád és Békés Megyei Parancsnokságának és a szegedi vámhivatalnak az új épületét. A Szeged Nagyáruház folytatásának „passzázssorában" helyet kapott hivatal ünnepélyes átadásán megjelent Bartha László, a megyei pártbizottság titkára, Papp Gyula Szeged tanácselnöke, Gál Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese, Kereszty Bcla megyei főügyész, valamint a fegyveres testületek a beruházó és kivitelező vállalatok képviselői. A közel húszmillió forintért épült kilencszáz négyzetméternyi irodaházat Balogh György ezredes, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának általános helyettese adta át rendeltetésének. Az új épület nagytermében megtartott első „parancsnoki megbeszélésen" eLhangzott, hogy az eddig két épületben működő intézmény, közel tiz éve szorgalmazza a megfelelő elhelyezést. Ezentúl kulturáltabb körülmények között fogadhatják a hozzájuk forduló ügyfeleket, ami javíthat a szakmai munka színvonalán is. Tervezik, hogy néhány év múlva számítógépes adattároló központot is létrehoznak majd Szegeden. Bábinszki Gábor alezredes, megyei parancsnok elmondta, hogy március 21én, hétfőn reggeltől már itt, a Jókai utcában fogadják az ügyfeleket. A parancsnokság azonban, az építkezés miatt egyelőre a Lenin körút felöl közelíthető meg. Az ügyfélfogadás ideje változatlan: hétfőtől csütörtökig 8-tól délután 5 óráig, pénteken 8-tól 16 óráig várják ügyfeleiket. Többek között a magánforgalommal kapcsolatos deviza- és vámkezelés lebonyolítására, a szeszjövedékek ügyintézésére, és minden vámkezeléssel kapcsolatos eljárásra ide várják ezentúl az állampolgárokat. Változott viszont a költözés miatt a teléfonszám: hétfőtől a 25-133-as telefonszámon kérhetnek információt az érdeklődők. A kivitelezők — a Délép szakemberei — elmondták, azt is, hogy a bevasárlóutca többi üzletét júniusban adják át rendeltetésének. A nyári idegenforgalmi szezonban már tucatnyi új üzlettel bővül a Nagyáruház körüli bevásárló „folyosó". Többek között hűsáruház, MAV-menetjegyiroda, képesbolt, könyvesbolt, fodrászszalon, bankfiók, tapétaüzlet, utazási iroda, dolláros autóalkatrész-bolt, és Mahír-központ kap majd helyet az új épületrészekben. R.G. OTP'lakásból tanácsiba Bereczki Violetta, Szeged, Zsitva sor 4,B, III. 8. szám alatti lakos kérdése „lakáscsere" kapcsán szerzett jövedelemre vonatkozik. A tulajdonát képező, 6 éve 392 ezer forintért vásárolt 1 plusz fél szobás ingatlant az Inlak közvetítésével 1 plusz 3 fél szobás tanácsi bérlakásra kívánja cserélni, lakástulajdonai az Inlak megvásárolja, azért a forgalmi értéknek megfelelő 640 ezer forint összegű vételárat fizet, de kézhez csak 435 ezer forintot kap, a fennálló 205 ezer forint lakásvásárlási kölcsön levonasa után. A tanácsi bérlakás megszerzéséért a helyi tanácsrendelet szabalyai szerint a használatbavételi dij hatszorosát kell fizetnie, 4:.5 ezer forintot. Kérdése, hogy az ingatlan értékesítése után hogyan kerül megállapitasra a szerzett jövedelem összege, és miután az összes bevételt (sőt annál többet) lakasbérlet szerzésere fordította, van-e lehetőség a személyijövedelemadó-számításnál kedvezményre? A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. Tvr. 9. paragrafusa határozza meg az ingatlanok átruházásából származó jövedelmet. Eszerint az ingatlan átruházásából származó bevételnek az érvényesíthető levonásokkal csökkentett részét kell jövedelemnek tekinteni A bevételből le kell vonni az ingatlannak a megszerzése iltjén képviselt forgalmi értékét, a megszerzésével és. értékesítésével kapcsolatban felmerülő költségeket, valamint az értéknövelő beruházásra fordított kiadásokat. A forgalmi érték megállapításakor az illetékről szóló 1986. évi I. tv. szabályait kell megfelelően alkalmazni. A törvény szerint mentes az adó alól a 10 évnél régebben megszerzett ingatlan átruházásából származó jövedelem. Mentes továbbá a 10 évnél nem r-Jgebben megszerzett ingatlan értékesítéséből származó jövedelemnek az a része, amelyet — ingatlannak a szerzés idején képviselt forgalmi értékét meghaladóan — a magánszemély meghatározott időszakon i>elú! saját maga, házastársa, volt házastársa, vagy gyermeke részére lakás vasát lására, építésére, bővítésére fordított. A szabályozásból következik, hogy a kérdéses eset egyik mentesítési körbe sem tartozik. Az ingatlan szerzése 10 éven belül történt, továbbá az értékesítésből származó jövedelemből nem történt az előzőek szerinti személyi kör számára lakásvásárlás. A hatályos jogi rendezés tehát a tanácsi bérlakás megszerzését — bármilyen áron is történt az — nem veszi figyelembe a mentesítés szempontjából. Annak ellenére tehát, hogy adott esetben az állampolgár az eladásból származó vetelár teljes öszszegét bérleti jog megszerzésére fordítja, ingatlanértékesítésből származó jövedelme után adót kell fizetni. A jövedelmet úgy kell meghatározni, hogy az értékesítés során alkalmazott forgalmi értékből le kell vonni a megszerzéskori forgalmi érték összeget, a különbözet csökkenthető a megszerzéssel és értékesítéssel felmerült költségekkel, valamint az esetleges hasznos beruházások értekével. Szerzéskor felmerülő költsegek leginkább a fizetendő illeték, úgyvédi költség, vagy ügyleti jutalék. Az elidegenítés költségei közé tartozik például az értékbecslés dija és az Inlak által felszámított ügyleti költség. A lakást terhelő pénzii.iézeti kölcsön összege nem vonható le a bevételből. A jövedelem megállapításánál olvasónknak a 640 ezer forint bevételből kell levonnia a 392 ezer forint nagyságú megszerzés idején képviselt forgalmi értéket, továbbá az imént említett költségeket. Az így megállapított jövedelem együtt adózik egyéb jövedelmeivel, mivel az adóéven belül minden jövedelmet össze kell vonni. Az adóterhet némileg mérsékli, hogy az így szerzett jövedelem háívm részre való megosztásai a törvény lehetővé teszi. Egyértelmű tehát, hogy 1988. január 1. napját követően a bérlakás cseréjével kombinált ingatlanadásvételi ügyletek igen jelentős adóteherrel járhatnak. Darányi István „Adó — 1988" megjelöléssel várjuk olvasóink kérdéseit, problémáit. Ezekre igyekszünk lapunk hasábjain válaszolni. El tudják-e képzelni olvasóink, hogy például a Kossuth Lajos sugárútnak a Nagykörúton kívüli épületeit azért nem lehet felújítani, vagy a bontásra ítéltek helyén új házat építeni, mert a telkeket egy adminisztratív intézkedés zártkertekké minősítette át, s ítélte ezáltal lassú haldoklásra? Ugye, abszurd még a feltételezés is?! Ha nem is Szegeden, de nem meszsze tőlünk, az élet egy ehhez hasonló helyzetet produkált. A település, amelyről szó van: Csanytelek. „Járt már arrafelé? Emlékszik akkor rá, milyen furcsa szerkezetű az a falu! Több kilométer hoszszúságban beépült a Csongrádra vivő út, s a keresztező utcák (egykor dűlőutak) széle. Egy ritka fésűt lát, ha a térképre néz. A hosszanti, s a keresztirányú házsorok jókora, nagyüzemi művelésbe vont táblákat kereteznek" — így jellemezte a minap Csanyteleket a megyei főépítész. Takács János. Ez a sajátos és Magyarországon páratlan településszerkezet az oka, hogy — szinte páratlanul a hazai építésigazgatási gyakorlatban —, a község belterületét 1957-ben az addigi 1100 hektárról 260 hektárra szűkítették. Ez az intézkedés még három évtized múltán is magyarázatra szorul. Egy akkori rendezési tervjavaslat szerint a községközpont besűrűsödését, a belső, körülzárt táblák lakóterületté válását csak úgy lehet ösztönözni, ha a belterület határát összébb vonják (ennek dátuma végül is: 1960), s a kint rekedt utcasorokat zártkertté minősítik át. Mivel ilyen külterületre felújítási, építési engedély nem adható (legfeljebb 30 négyzetméter alapterületű „házra"), az ott élő majd szépen beljebb vonul, a központban építkezik — remélhetőleg többszintes, városias formában — s Csanytelek felvirágzik. Legalábbis, így gondolták. De az a fránya csanyi ember csak nem akart beljebb menni! Megérteni sem igen tudta, hogy a szomszédja — a határvonalon belül — bővítheti, korszerűsítheti a családi házát, ő meg, karnyújtásnyira tőle, másod-harmadrendű állampolgárrá, lassanként romossá váló ház tulajdonosává válik. Bent a központban ugyan megépült néhány társasház, de több sem — az életformaváltásnak ellenállt a falu. Sok víz lefolyt azóta a közeli Tiszán, s az ellenkezés hullámai egyre magasabbra csaptak. Elszaporodtak az engedély nélküli építkezések — sokan inkább a bírságot is vállalták. Mások — tisztelve a zártkert minősítés szabályait — harminc négyzetméteres lakásba kényszerítették magukat. S noha, az ilyen hátrányos megkúlönböztetésű területek átminősítésére már a hetvenes évek derekán volt rendelettel alátámasztott lehetőség, Csanyteleken mit sem változott. Mígnem ... Nem tudván már érvekkel győzködni az építkezni szándékozókat — a korábbi elhibázott döntéssel ugyanis ők maguk sem értettek egyet — a csanyteleki tanács vezetői a megyei főépítészhez fordultak segítségért. Kézenfekvő megoldásnak látták: az erőszakosan leválasztott, de a községközponttól semmiben sem különböző területeket nyilvánítsák ismét belterületivé. Igen ám, csakhogy 1987. szeptember elsején hatályba lépett az új földtörvény, amelynek értelmében a zártkert átminősítésekor úgynevezett földvédelmi hozzájárulást kell fizetni. Nagyobb telkek esetén ez jelentős anyagi terhet róna azokra a tulajdonosokra, akik vétlenek abban, hogy ők eddig külterületiek voltak! Lehetne persze mentesítést kérni a járulék fizetése alól — hivatkozva az elhibázott döntésekre, a lakosság vétlenségére — ám ismerve az effajta ügyek „átfutási idejét", túlzott reményei senkinek sem lehettek. Egy másik változat szerint: jó, maradjon az érintett 708 telek (a csanyteleki lakosság egynegyede!) külterületi, de ne zártkerti minősítéssel, hanem hosszú távon fennmaradó, s ilyeténképpen fejleszthető tanyás térségként! (Ebben az esetben már nem áll elő a bevezetőben említett abszurd helyzet, hogy ugyan az egymás melletti telkek mindegyike beépített, szaknyelven szólva zárt soros, a házakhoz hozzányúlni mégsem szabad. A fejleszthető tanyás térségekben ugyanis alapterületi korlátozás nélkül lehet építkezni.) Ez az út tűnik a legkönnyebben járhatónak, még akkor is, ha nem minden érintett sóhajthat fel végre. Ugyanis csak a 900 négyzetméternél nagyobb telkeket lehet beépíteni, vagy az ottani épületeket átalakítani. A kisebbek esetében telekösszevonást kell kezdeményezni (például megvásárlással), vagy kiegészítést úgy, hogy a szomszéd a hiányzó négyzetmétereket eladja a rászorulónak. A csanyteleki tanács vizsgálata szerint a több mint hétszázból mindössze félszáz az ilven, korrekcióra váró telek. A megyei tanács építési osztálya, a földhivatal, s a helvi tanács képviselői a közelmúltban egyeztek meg: ilyetén megoldásra tesz javaslatot a csanyteleki végrehajtó bizottság a megyei tanács végrehajtó bizottságának. Abban bíznak: a község negyedrészének haldoklását a kedvező döntés megállítja, s végre szabad lesz építkezniük a csanyiaknak. Hogy vadonatúj házuk bent a faluban, hivatalosan mégis „tanyás térségben" lesz, az ugyan kit zavar a huszadik század kilencedik évtizedének végén?... I'álfy Katalin Polgári védelmi tanácskozás Tegnap Szegeden vezetői értekezletet tartott a polgári védelem megyei paracsnoksága, amelyen részt vettek a megyei tanács vezetői is. Az elmúlt évben végrehajtott feladatokról Boda Gyula parancsnok tartott tájékoztatót, majd Sztanik Endre az országos parancsnokság megbízott törzsparancsnoka a testület új szerkezeti felépítéséről beszélt. Mint elmondta, ez év július elsejétől a változtatásokhoz új név is kapcsolódik — ezt követően Hátországi és Polgári Vedel-» mi Parancsnokság végzi a feladatokat. A tanácskozás befejezéseként Papdi József. a Csongrád Megyei Tanács elnöke értékelte a polgári védelem helyét és szerepét az államigazgatás rendszerében és szólt a tanácsi munka korszerűsítésével együttjáró polgári védelmi feladatokról. Mi tagadás, irigykedés láttán, bizalmatlanság légkorét érezvén mindig elkap az idegesség. Jártamban-keltemben jócskán volt benne részem korábban is, ám az utóbbi hónapokban különösen megnőtt az effajta feszültség. A bruttósítás, az adó, az infláció — s hadd' ne soroljam még mi minden egyéb — dagasztotta a nem éppen legemberibb és Iegkollektivebb érzelmeket. És erősítette a jóslatokat. miszerint az élet nenezedése csak még negatívabbá teszi a magatartást; most lesz majd igazán baj az erkölcsökkel, irigység, semákolas, ügyeskedés lesz divatta a nép között. s nemcsak az adóhatóságtól kell tartani, hanem a rosszindulatú szomszédtól is, merthogy megérhetjük még, hogy a „hárommillió feljelentgető országa" leszünk . . . Vitatkozni a jósolgatókkal nemigen tudok, de jelentem nekik, hogy bennem a napokban valami tapasztalás jócskán oldotta a feszültséget s az aggodalmat. Többféle (sanda reménykedéstől cseppet sem mentes) szándékkal ezúton közzé is teszem eme tapasztalást. Ellenjóslat helyett.. Pedagógus barátnőmet kerestem a suliban, s mig reá vártam a tanári szobában, szokatlan dolgokat fedeztem fel. A temérdek füzet, könyv, szemléltetőeszköz között az asztal egyik sarkán több nejlonzacskóban levestészta volt. A fogas alatt egy reklámszatyorban meg többfele pamutot láttam. S miközben ösztönösen kézbe vettem a dohányzóasztalról egy divatlapot, azon kaptam magam, hogy lapjait pergetve agyam hátsó zugában a gondolatok bizonyos ..háztartástanról" kezdenek peregni. Lévén az iskola „sima gimnázium", gyorsan visszakapcsoltam a felpergö észmotort, leállítottam meglódult fantáziámat: nálunk még általános iskolai fokon se tanítanak háztartási ismereteket, nemhogy középiskolás szinten. (Pedig nem biztos, hoay legalább fakultatív módon nem kellene megpróbálni!) A tészta, a fonalak, a divatlap azért nem hagvott nyugodni, s mikor előkerült évfolyamtársam, élcelődni kezdtem vele a nem kifejezetten pedagógusmunka kellékekről. A magyarázata tanerősen világos, szabatos, rövid, érthető volt. E szerint: a pedagógusok bére bruttósított adókötelezetten sem képes olyan ütemben követni az áremelkedéseket, hogy ne lenne szükség a kiegészítésekre. S mert nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy órákat adjon, fordítson, tanfolyamot vezessen, vagy más szakmai munkával szerezhessen plusz pénzt, más módon próbálkoznak szert tenni „jövedelemkiegészitésre". Ok például úgy, hogy a jövedelmükből igyekeznek kevesebbet kiadni. Például a háztartásra és a ruházkodásra. Zsófinak tésztakészítő gépe van, s ellátja száraz tésztával Kláriékat, Zsuzsáékat is; cserébe Klári az ő gyerekeinek is köt egy-egy pulóvert. Zsuzsa pedig megvarr gépével Zsófiéknak egyszerűbb fazonú ruhadarabokat. Csak úgy — cserébe. A kinőtt gyermekholmik „Ne dobjuk ki. jó még a kolléganő gyerekének!" jelmondatú, eddig is gyakorolt tantestületi csereakcióinak sorát kiegészítve. Erzsi meg ért hozzá, hát alkalomadtán levágja, bedauerolja kartársnői haját, az ügyes kezű és érzékű fizikatanár pedig elvégez kollégái autóin szervizköltség-megtakarító kisebb javításokat. Meg hasonlókat ... Alig hittem a fülemnek: ilyesmit, nálunk, manapság? Lelemény, szolidaritás, segítőkészség? Avagy: alkalmazkodás a változó lehetőségekhez? Van ilyen? S nem is merül fel senkiben, hogy abból amit csinál, úgymond, „láthatatlan jövedelemre" lesz szert, amiért, ha valaki fejelenti, ugye...? Örömmel jelentem, nem merül fel senkiben ott. (S remélem, máshol sem!) Csak az egymást kisegítő szándék van, s egy igazán közösségi érzületű kollektívát kezdenek formálni a mindenki számára egyformán nehezedő körülmények. Bennem pedig erősítik a bizakodást: hátha mégsem lesz igazuk a rosszindulatok elszabadulását jósolgatóknak... Szabó Magdolna