Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

6 Szombat, 1988. február 6. DM"; magazin A címberf jelzett témakör a ne­velés visszatérő kérdései kö­zött tartható számon több összefüg­gésben is. Felmerül ugyanis a kérdés mindjárt'a/élején. hogy mennyire önálló divzeiplína a pedagógia elmé­lete és gyMcorltita. ésebből követke­zően mekkora a reális felelőssége a pedagógiának a különböző korosz­tályok neveléséért. tudatának, ma­gatartásáhilk .alakulásáért. E téren túlzásokkal éppúgy találkozunk, mint megfontolandó realitásokkal a nemzetközié:»a hazai közvélemény­ben egyaránt. Vannak olyan véle­mények. amelyek túlértékelik a nc­veléstudomáay lehetőségét a külön­böző nemzedékek gondolkodásá­nak. magatartásának formálásában, mások lényegesen aláheesulik azt. Véleményünk szerint a pedagógia valóban felelős a társadalom arcula­táért . az ifjúság neveléséért. De csak meghatározott reális keretek kö­zött. Különösen az ifjúság gondol­kodásának formálása terén tartjuk nagymértékben meghatározónak az oktató-nevelő munka hatékonysá­gát. Ennek mércéjét egyebek között az adja. hogy mennyire sikerül a felnövekvő fiatalokat az anyagi és a szellemi folyamatok dialektikus megközelítésére és az abban való cselekvő résztvállalásra nevelni. E nevelés tartalma egyszerre kell. hogy a múltra, a jelenre és a jövőre irányuljon. Nagyfokú önállóság és felelősség szükséges ahhoz, hogy a világban végbemenő és gyorsan változó fo­lyamatokban a felnövekvő ifjúság számára a megfelelő eligazodáshoz pedagógiai munkánk keretében pontos iránytűt adjunk. A világ vál­tozása a Xk. században állandóan gyorsuló ütemű volt. és ez a tenden­cia napjainkra is jellemző. Az utóbbi esztendők egyik sajátos vonása a szocializmus nemzetközi fejlődésében a folytonosság mellett egy dinamikus megújulás kibonta­kozása. Ez a tendencia egy Moszk­vától Pekingig és Budapesttől Var­sóig. és lehelne még sorolni, tartó széles körű reformtendencia kibon­takozása. A pedagógiai önállóság és felelős­ség alakulásánál alapvető meghatá­rozó az a gazdasági, társadalmi kö­rülmény. amely mindennapjainkat meghatározza. Ha csupán a közel­múlt eseményeire utalok, c tekintet­ben legalább két konkrét dolgot ki­emelek: az egyik a szegedi elméleti konferencia, amely a „Szocializmus­önigazgatásreform" jegyében vizs­gálta fejlődésünk legfontosabb eredményeit, tanulságait és tovább­lépésre ösztönzött. Az MSZMP Központi Bizottsága 1987. július 2-i állásfoglalása a gazdasági, társadal­mi kibontakozás programját fogadta el. amely az eddigi vívmányok meg­őrzése és egy dinamikusabb előrelé­pés feltételeinek a megteremtése ér­dekében konkrét kérdésekben jelöl­te meg a legfontosabb tennivalókat. Ezek ismertetése nem feladatunk, hiszen a dokumentumokat publikál­ták. E helyen csupán néhány olyan elemet kívánok kiemelni, amely úgy érzem, hogy önálló és felelős műve­lődési. pedagógiai gondolkodást igényel mindannyiunktól, mintegy személyre szóló megújulási. kibon­takozási programot is. Olyan tartal­mi kérdésekről van szó. mint a szoci­alizmusról eddig kialakított cs az azok által nem ritkán túlhaladottnak minősített képűnk korszerűsítése, megújulás^., A mai követelmények alapján nem minősíthető kielégítő­nek a társadalmi fejlődést befolyá­soló. segíti'uj értékek hajtóerővé válása. Azt is tapasztalni lehet, hogy nem a változásokkal összhangban alakul a társadalom gondolkodása és életmóajif f)b utalnunk kell arra is. hogy a Wl'riŐvekvö ifjúság esély­különbségéinek csökkentése ko­rántsem egyenes vonalú fejlődés. Találkozunk az esélykülönbségek konzerválódásával, sót bizonyos te­rületeken nnovdkcdcsével is. az előbb enililutt meghatározó tenden­cián belül j.. A párt és más dokumentumok minden eddiginél hangsúlyozottab­ban foglalnak állast a nagyobb szak­képzettségei yéles körű műveltség mellett a kpzép-.és a felsőfokú kép­zés bővítésé mellett. Jogos igény­ként fogalmazódik meg az is. hogy az értelmiség tevékenységével, tár­sadalmi hasznosságával a mainál arányosabban és egyben természe­tesen differenciáltabb anyagi, erköl­csi elismerés szükséges. Bizonyos Önállóság és felelősség a pedagógiai munkában területeken régi viták zárultak le a társadalom, a gazdaság cs az oktatás viszonyában. A vezető fórumok a nehéz körülmények között is el­sőbbséget biztosítanak a holnap szempontjából nélkülözhetetlen művelődésnek. A programok állást foglalnak a szocialista demokrácia fejlesztése mellett is. kihtondva. hogy átalakulási folyamat, amely­ben növekszik az egyének szerepe a társadalmi cselekvésben, nő a kol­lektívák önállósága, kialakulnak az önkormányzati funkciók a munka­helyeken és a lakóhelyeken. Mindez nem jelenti azt. hogy me­rőben új pedagógiát kell kialakíta­nunk vagy pedagógiai köntösbe kell öltöztetnünk a gazdasági, társadal­mi. ideológiai törekvések minden mozzanatát. De a szakmánkat is rá kell tenni egy új növekedési pályára és az új követelmények mérlegére. Nem mondhatjuk, hogy az élet min­den területén jelentkeznek problé­mák. kivéve a művelődést, a peda­gógiát. saját munkánkat. Ha elége­detlenek vagyunk az ideológiai tevé­kenységgel. ez alól a művelődés, a neveléselmélet sem kivétel. Vagyis alapvető kötelességünk, hogy a pedagógia elméletében és gyakorlatában a folytonosság mel­lett a megújulásra is megfelelő fi­gyelmet fordítsunk. A pedagógia kollektív tudomány, magába foglal­ja az elmélet és a gyakorlat kölcsön­hatását. a gyakorlati tapasztalatok elméleti általánosítását. Az elmélet csak akkor lehet előremutató, ha egyebek között jól általánosítja a gyakorlati tapasztalatokat is. E te­kintetben munkánk egyik gyengéje, és ez nemcsak a pedagógiára, ha­nem a társadalomtudományok szé­les körére érvényes, hogy hiányoz­nak a hazai és nemzetközi tapaszta­latok és tanulságok'széles körű el­méleti biztosítását magukba foglaló munkák. De találkozunk olyan véle­ményekkel is. hogy „fent" jó a hatá­rozat. a dokumentum, „lent" azon­ban nem jó a végrehajtás. Nem hi­szek az ilyen kettősségben. Ha rossz a gyakorlati végrehajtás, akkor nem lehet jó a határozat, a dokumentum' sem. mert valahol nem számolt a végrehajtás tartalmi, szervezeti me­chanizmusával. A továbbiakban néhány önálló tartalmi kérdéssel kívánok foglal­kozni a pedagógiai önállóság és fele­lősség összefüggésében. Mindenek­előtt nézzük meg. hogy a magyar művelődésügy, a pedagógia hogyan viszonyul a reformgondolkodáshoz és a reformcselekvéshez. A konkrét történelmi tények felsorolását mel­lőzve mindannyiunk ismerete alap­ján megállapítható, hogy a magyar művelődésügy és pedagógia reform­gondolkodása és részben cselekvése sokat változott'az elmúlt évtizedek során. A felszabadulás után gyorsan megindult a történelmi reformpeda­gógiai gondolkodás alkotó alkalma­zása a magyar viszonyokra. Csak sajnálni lehet, hogy ez a lendület néhány év múlva megtorpant és he­lyét sok területen a dogmatizmus vette át. De a rövid idejű hullámzást az 50-es évek végén egy újabb pedagó­giai fellendülés váltja fel. amely már egyértelműen a reformgondolko­dásra. a felelősségteljes önállóságra ösztönöz. Ez a reform természete; sen akciók és események sodrásá­ban bontakozott. gyakran álltak elé­be magunk emelte gátak, a cselek­vésre éppen ezért a társadalomban és a gazdaságban is. a művelődés­ben. a pedagógiában is az volt a jellemző, hogy az indokoltnál las­sabban alakult ki egy szerves re­form. .A neveléstörténet feladata lesz. pontosítani a reformgondolko­dás és cselekvés vívmányait és ellentmondásait utóbbi negyedszá­zadunkban. A 60-as évek elejének nagy lendülete új pályára került a művelődésben és a pedagógiában, az évtized derekán, amely az anyagi ráfordítások rohamos csökkenésé­vel járt. Az évtized végériek nagy gazdasági megújulása űj reménye­ket csillantott fel és az 197(>-es évek elejére a magyar oktatásügy egy újabbönmegújulási programhoz ka­pott ösztönzést az ismert 1972-es júniusi Központi Bizottsági határo­zat révén. Az ellentmondásosságot bizonyítja, hogy eme dokumentum elfogadását követő néhány hónap­pal maga az alapokat meghatározó gazdaságirányítási reform területén keriilt sor a korábbi lendület vissza­fogására.- « Ebből következően az oktatás, a pedagógia önálló és leidós fejlődése is ellentmondásokba került, és ez a folyamat jószerével napjainkig tart. Az a véleményem, hogy a jelen számára egyetlen program lehet a művelődésben és a pedagógiában, hogy ráépüljön a gazdasági, társa­dalmi stabilizáció és kibontakozás programjára és ennek keretében önállóan és felelősen hozzájáruljon egy szerves reform szélesebb kibon­takozásához. Ez csak akkor lehetsé­ges. ha szélesedik és bővül az intéz­mények önállósága és felelőssége. A mindennapi tapasztalatok arról győznek meg. hogy e tekintetben figyelemre méltóak az eltérések az egyes intézmények között. Márpe­dig amikor csökkenteni igyekszünk a reformcselekvés korlátait, akkor lehet igazán megmérni a reformgon­dolkodás értékét. Ez nagy felelős­séggel. új és új feladatok vállalásával jár. Ennek vannak tradíciói a ma­gyar művelődésben. Érdemes volna tanulmányozni azoknak a művelődési alkotóműhe­lyeknek a tevékenységét, amelyek az évszázadok során immár a példa erejével mutatják a jelennek, ho­gyan lehet egy-egy intézmény fele­lősségteljes önállóságával nagy érté­keket alkotni. Ha Sárospatakra. Csurgóra. Pápára. Nagycnyedre gondolunk, és lehetne még sorolni a ma már fogalom szintjén ismert tör­ténelmi példákat, amelyek döntően az intézmény szellemisége által vál­tak időtállóvá, akkor ebből példát és erőt meríthetünk. Szembe kell nézni azzal, hogy oktatásunk hatal­mas lendületes fejlődése miért csök­kentette ezeknek a patinás intézmé­nyeknek a húzóerejét a magyar va­lóságban. A jövőt illetően mindent meg kell tenni azért, hogy legyenek kiemel­kedő intézmények, amelyek húzó­erőt jelentenek. Ezt segíteni lehet, de a. döntő tényező az intézmény maga. Az intézményi demokrácia, a nyilvánosság és a nyitottság nélkü­lözhetetlen tényezők az előrehala­dásban. a saját arculat megtalálásá­ban és gazdagításában. Ebben az iskoláknak az eddiginél jobban kell építeniük közvetlen társadalmi kör­nyezetükre. azokra a helyi hagyo­mányokra és értékekre, amelyekre a felsorolt példák messzemenően építettek. Munkánk szempontjából alapve­tő a társadalom és a művelődés viszonyának alakulása. A tapaszta­latok szerint megállapítható, hogy örvendetesen túlhaladjuk azt a sú­lyosan káros és hamis nézetet, amely a művelődést döntően úgy tekintette, mint a gazdasági, társa­dalmi fejlődés következményét, eb­ből adódóan különösen anyagi hely­zetét a maradékelv alapján sorolta. Ennek következtében szükségszerű ellentmondás keletkezett a szellemi töke. a műveltség erkölcsi értékei­nek deklarálása, elismerése és anya­gi helyzetének valósága között. Na­pi valóságunk érzékelhető ellent­mondása. hogy e konfliktus feloldá­sára éppen akkor nem állnak rendel­kezésre anyagi lehetőségek, amikor pedig a probléma rendezése jövőnk létkérdése. A stabilizáció és a kibontakozás programjait tanulmányozva az a meggyőződésem, hogy a pillanatnyi helyzet belátható távon belül sem módosítja a politikai, kormányzati szervek törekvését a szellemi töke .eddiginél nagyobb elismerése terü­letén. Itt természetesen nent lehet egyfajta nagy. átfogó, az anyagi helyzetet javító programról szó. de a rangsorolásban kétségkívül a mű­szaki. művelődési pályának kell az elsőbbséget megadni. Ez általános nemzeti program kell legyen, amely azonban valamennyi terület felelős­ségteljes önállóságával nemcsak központi rendelkezések, de helyi erőfeszítések árán is előbbre mehet a kibontakozás útján. Számos példa bizonyítja, hogy igen sok múlik a megyei, városi, községi önálló és felelős gondolkodáson a tekintet­ben. hogy a körülmények, a feltéte­lek és ezzel együtt a követelmények is milyen irányba húzódnak el. Természetesen megújuló önálló és felelős nevelő munkát kíván szá­mos erkölcsi, ideológiai törekvé­sünk megvalósítása is. A gyakorlati tapasztalatok alapján elméletileg is pontosítani kell az anyagi és erkölcsi értékek és érdekek egymást átszövő folyamatának támogatandó, vállai­hatandó és elutasítandó elemei. A közösségben kibontakozó innova­tív. kreatív személyiségeket kell ne­velnünk és támogatnunk. Nem a mindent megoldó és feloldó formá­lis közösség minden hatósága lesz a jövő mércéje, hanem azé az egyéné, aki önmaga boldogulását csak a kö­zösség boldogulásával együtt tudja elképzelni, éppen ezért lételeme a közösségi magatartás. Az ember., közösségi lény. Az egyéni érdekek vagy éppen a tömeg­kommunikáció ideig-óráig atomi­zálhatják a társadalmat, akadályoz­hatják a hagyományos közösségek működését, de a megújuló gazdaság és társadalom alapján szükségszerű­en jönnek létre új közösségek vagy kapnak új értéket a hagyományo­sak. Éhben a sorban meghatározó a család társadalmi, erkölcsi rangjá­nak. súlyának helyreállítása. Ezért a család nagymértékben felelős, de a mai nevelésügynek is formálnia kcil a holnapi szülőt, akivel az együttmunkálkodás alapvető érde­ke. De más közösségek is sorra jönnek létre, gondoljunk az ifjúsági és gyermekmozgalom új szervezeti kereteire, vagy a különböző társulá­sokra. amelyek ntind a személyes kommunikáció nélkülözhetetlensé­gét húzzák alá. Ezekben a közössé­gekben alapvető a nemzedékek ta­pasztalatainak átadása, a felnőttek és a fiatalok egymást kölcsönösen tisztelő magatartása. Ezek a közösségek fontos terepei az ideológiai tevékenységnek, ahol ugyancsak egy az eddiginél nyitot­tabb megnyilvánulási forma szüksé­ges. Az ideológiai vitára az azonos világnézetűek között éppúgy szük­ség van. mint az eltérő világnézetű­ek között. Meggyőződésünk, hogy a mindennapi társadalmi valósággal összefüggő ideológiai élet önmeg­újulása termékenyítőén fog hatni a pedagógiai önállóságra és felelős­ségre is. KONCZ JÁNOS Kés/ült a szerzőnek a pedagógiai nyári egyetemen elhangzott, 1987­es eloadasa alapjan. UJ ALLANDO KIÁLLÍTÁS A MEZOGAZDASAGI MUZEUMBAN A magyar vadászat története A mészkőbe ágyazott szarvas­agancs egymillió éves. a mellette lévő. amely a Körös folyómedréből került elő. „csak" nyolcezer eszten­dős. A gímszarvas világrekorder trófea már nem korával, méreteivel kelt feltűnést. A 18. század folya­mán kipusztult bölény is egyedülálló lehet a trófeák, fegyverek, vadász­eszközök. preparált állatok között. Valamennyi dokumentum, tárgy a Mezőgazdasági Múzeum A magyar vadászat története című új. állandó kiállításán látható. Ugyanazokban a termekben, ahol 1904 óta rendszere­sen rendeznek vadászati bemutatót. A legutóbbit 1979-ben állították össze. Ez a mostani, az ötödik kiállí­tás. amely újabb tíz-húsz évre (ki­sebb-nagyobb változtatásokkal) tá­jékoztatást ad a vadászat iránt ér­deklődőknek. A Mezőgazdasági Múzeum gazdag gyűjteményét a Ma­gyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűj­teményének közép- és újkori letéti anyagával egészítették ki. Átfogó 'történeti áttekintést ka­punk a Kárpát-medence vadászati hagyományairól. Attól a kortól, amikor a vadászat az itt élő ember számára életforma volt. amikor megélhetését, létfenntartását jelen­tette. Miközben régmúlt századok hagyományos vadászatait, királyi, főúri Vadászatokat idéz fel a kiállí­tás. Berendeztek egy romantikus vadászszobát a századforduló korhű bútoraival, használati eszközeivel, fegyvereivel. 'A honfoglalás előtti kisebb-nagyobb léptekkel, a husza­dik század végéig, napjainkig jut el a kronológia. Dokumentumok. írásos feljegyzések, rajzok, metszetek, ar­chív fotók- és tárgyak segítenek a tájékozódásban. Korunk vadászatáról és vadgaz­dálkodásáról is részletesen szól a kiállítás. A trófeabemutatón ma­gyar világrekorder óz. szarvas, dám­szarvas trófeák sorakoznak. Biotrop környezetben mutatja be a tárlat a hazai vadállományt, a lőhető nagy­vadakat az apróvadukat, a ragado­zókat. a mezőgazdasági kártevőket. Vizeinkben élő lőhető liba és kacsa­fajok gazdagítják a palettát. Vadászat a képzőművészetben le­hetne a kiállítás harmadik fórészének a címe, ahol is a régi és mai mesterek vadászati témájú festményei, szobrai szerepelnek, s hogy a legújabb művé­szeti média se hiányozzék, végtelení­tett videofilmen Rácz Gábornak, a televízió munkatársának Szarvasbó­gés című filmje pereg. A filmet, amelynek különlegessége, hogy csak természetes állathangokból, a szarvasbógésból áll a „szövege", rövi­desen bemutatja a televízió. K.M. „Vadászaton" — régi falfestmény

Next

/
Thumbnails
Contents