Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

33 Szombat, 1988. február 20. magazin DM Beszélgessünk az elbeszélgetésekről! „A Magyar Szocialista Munkáspártban a tagsági könyvek érvényessége 1988. végén lejár, ezért azokat ki kell cserélni... Az alapszervezetekben a tagkönyvcsere előtt minden párttaggal beszélgetni kell. A pártszervek, a pártszervezetek és a párttagok gondosan készüljenek fel erre a fontos, politikai jelentőségű eseményre. Folytassanak őszinte, előrevivő eszmecserét a párt politikájáról, határozatainak helyi végrehajtásáról, az előttünk álló feladatok megoldásáról, az irányító pártszervezetek, az alapszervezetek és a párttagok tevékenységéről." — olvasható az MSZMP KB 1987. június 23-i határozatában. Nos, a beszélgetések tavaly novemberben megkezdődtek, s jó néhány pártszervezetben ma már az összegzések, elemzések készülnek. Egyoldalas összeállításunkban csak arra vállalkozhatunk, hogy felvillantsunk néhány, városunkban elhangzott véleményt, jelezzük a viták hangulatát. Talán ennyiből is kiderül — korántsem csak a párt belső ügyét visszük ma a nyilvánosság elé... Őszinte, kritikus vélemények Az MSZMP KB párttagkönyvek cseréjére vonatkozó határozata után jó néhány párttitkár ismerősöm summázta így véleményét: „Ez bizony nagy munka lesz. " Igazságukat érzékeltesse most két szám: Szegeden 516 pártalapszervezetben a februári adatok szerint 17 ezer 410 párttag véleményét hallgatták — vagy éppen most hallgatják meg. Az adatok persze csak mennyiséget fejeznek ki. S az évek során megtanulhattuk — napjainkban sokkal inkább az elmondott gondolatok súlya számít. Ezért arra kértük Oláh Miklóst, a városi párttbizottság titkárát, hogy a legjellemzőbb megállapítások felelevenítésével a beszélgetések tartalmából adjon ízelítőt. — Az elbeszélgetések bizonyítják, hogy napjainkban az emberek mindinkább érdeklődnek a politikai kérdések iránt. Különösen manapság, amikor a gondok élesebben vetődnek fel. Természetesnek tartom, hogy a párttagok, akik a társadalompolitikailag legaktívabb rétegét képviselik, még mélyebben értékelik a mostani helyzetet, alaposabban elemzik a problémákat, keresik a kialakult helyzet okait és számtalan véleményt sorakoztatnak fel a továbblépésről is, — kezdte beszélgetésünket Oláh Miklós, majd így összegezte a leggyakrabban felmerülő kérdéseket: — Akárcsak korábban, ma is sokat és sokan foglalkoznak a külpolitikai helyzettel, nemzetközi témákkal. De ma már más megközelítésből figyelik a körülöttünk zajló eseményeket. így például legtöbben azt vetették fel, mennyire képes a szocialista világrendszer a megújulásra és sokan mondtak kritikus véleményt a különböző pártok által kialakított gyakorlatról is. Természetesen legtöbben belpolitikai életünk gondjait tették szóvá. A beszélgetéseket úgy jellemezném, hogy ezek keretében tovább folytatódott a kibontakozási program vitája, amely kiegészült a párt ideológiai téziseivel és a párt vezető szerepével foglalkozó anyag témáival is. A tagság nagyon sokat vár az országos pártértekezlettől. Bízik abban, hogy ezen a fórumon megerősödik az MSZMP ideológiai, politikai, s ebből adódóan cselekvési egysége is. A bizakodást kritikus hangok egészítették ki. Kemény bírálat érte többek között az országos és a helyi pártvezetést is. Sokan úgy ítélték meg, hogy az illetékesek későn észlelték a problémákat, így késve születtek a fontos döntések is. Ebből a felismerésből adódóan a tagság határozottabb, következetesebb politikát vár el a jövőben. Sok konkrét javaslat is elhangzott. így például a káderpolitikáról szólva többen sürgették a fiatalítást, olyan vezetők munkába állítását, akik valóban képesek a megújulásra, fogékonyak az új iránt. Ehhez kapcsolódik egy másik téma: a felelősség kérdése. A tagság kérése általában az: ne csak általánosságokban beszéljünk a hibákról és elkövetőikről, hanem legyen arról is szó, kiké személy szerint a felelősség? S természetesen a következmények se maradjanak el. Sajnos néhány helyen csak ez a kérdéskör képezte a vita alapját, s bizony sokszor találkoztunk túl szubjektív véleményekkel is. Ami szintén érdekes: mások felelősségéről mindenki hajlandó volt beszélni, de a saját hiba — vagy nevezzük így: az önkritikus hang — jórészt elsikkadt a beszélgetések során. — Az országos kérdések mellett bizonyára többen felvetették a helyi politika hiányosságait is... — így igaz. A pártmunkával kapcsolatban például fölmerült, hogy még mindig gond van az információk áramlásával, a párt belső életéről kevés hír jut el a tagsághoz. Ezt figyelembe véve máris változtatunk a hagyományos titkári értekezletek rendszerén úgy, hogy a várost érintő általános kérdésekről többet szólhassunk, míg a kisebb csoportoknak szánt beszélgetések során a differenciált érdeklődést is kielégítsük. Sok megjegyzést kaptunk a káderpolitikai elvek érvényesítésével kapcsolatban is. Itt azt mondhatom, hogy az országos feltűnést okozó ügyekben egyetértettek tagjaink a pártszervek döntéseivel, de bírálatként elmondták: sok esetben későn került sor a vezetők cseréjére. Találkoztunk olyan véleményekkel is, amelyek az egykori direkt pártirányítást hiányolták, s olyan dolgokért is felelőssé tették az MSZMP-t, amely netán államigazgatási, vagy rendészeti feladat. A közvetlen környezet problémáinak vitatásakor jellemző volt, hogy a párttagok többet foglalkoztak a negatívumokkal, mint az előttük álló feladatokkal. Ez bizonyos szempontból érthető, mint ahogy az is, hogy az adott munkahelyek állapota tükröződött az elbeszélgetések során. A problémákkal küszködő ágazatokban sokkal kritikusabban vették föl a problémákat, mint a nyereséges, munkásainak is többet biztosító vállalatoknál. Az egyént közvetlenül érintő döntések közül legtöbbeket az új adórendszer várható következményei, az életszínvonal alakulása, a nyugdíjasok helyzete foglalkoztatott. Új elemként vetődött fel a foglalkoztatáspolitika, a munkahelyek biztonságának kérdése. összegzésül annyit mondhatok, hogy a beszélgetéseket az őszinte, kritikus, de bizakodó hang jellemezte. A tagság nagy többsége egyetért az MSZMP politikájával. A szokásos évi mintegy négyszáz taggal szemben ennek duplája került ki a pártból — saját kérésére, netán kizárás vagy törlés miatt. — Végül egy sokakat érdeklő kérdés: hogyan kívánja hasznosítani az MSZMP a beszélgetések során felvetődött véleményeket? — Igyekszünk valamennyit a lehető legpontosabban összegezni, és továbbítani a felsőbb pártszervekhez, még akkor is, ha azokban épp az irányítás munkáját, netán összetételét bírálják. A helyi gondokat természetesen nekünk kell a lehető leggyorsabban megoldani, mint már említettem az információkról szólva. Az észrevételek jelentős többsége viszont munkahelyi, alapszervezeti megoldást kíván. Arra kértük pártszervezeteinket, hogy a lehetőségeket testületi üléseken határozzák meg, míg az egyéni problémákkal személyenként foglalkozzanak. A városi pártbizottság testületi ülésen értékeli a beszélgetéseken elhangzott véleményeket és meghatározza a tennivalókat. * Az oldalt írta és összeállította: BÁTYI ZOLTÁN Egy nagyvállalat hétköznapjai Öreg közhely: egy szervezett társadalomban minden vállalat „kirakatban van", hiszen munkája ezer szállal kötődik másokhoz. Ez az igazság még erősebb, ha egy olyan nagy szolgáltató vállalat tevékenységét elemezzük, mint Csongrád megyében a Tisza Volán. Naponta várunk buszaira, ritkábban, de mindig fontos ügyben rendeljük teherszállításait — hogy csak a legfontosabb kapcsolatokra utaljak. S közben bírálunk, minősítünk. Hasonlattal élve: mint a szurkoló, aki a lelátón ülve véletlenül sem arra kíváncsi, mennyit edzett a csapat pályára lépése előtt, hanem a teljesítményt méricskéli. Fordítsunk most ezen az alaphelyzeten, s maradva az előbbi hasonlatnál, nézzük meg azt, hogyan készülnek a Tisza Volán „versenyzői" a mindennapos meccsek előtt, milyen a hangulat az „öltözőkben"? Jobb alkalmat a párt elbeszélgetéseknél aligha találhattunk volna. Legalábbis erre utalt két beszélgető partnerem — Antal Lajos, a vállalati pártbizottság titkára, és helyettese, Gazsó Pál. Hogy miért? — Nagyon egyszerű. Mert párttagjaink az elmúlt két és fél hónapban őszintén, kritikusan elemezték a beszélgetések során saját helyzetüket, terveiket és gondjaikat éppúgy, mint a nagyvilág eseményeit. Mi semmit nem éreztünk abból, amit manapság közömbösségnek, a politikától való elfordulásnak neveznek, — hallhattam beszélgetésünk elején. S ezzel el is intéztük az általánosságokat. Most következzenek a konkrétumok, azok a felvetett problémák, amelyek leginkább jellemezték a beszélgetésekel. A vállalat Szegeden dolgozó 430 párttagjának többsége egyetértett az MSZMP, a kormány stabilizációs és kibontakozási programjával. Pontosíthatnánk igy is: a célok és a tervek felett nem nyitott senki magánvitát. Azt viszont sokan megkérdezték: változatlan vezetőgárdával mennyi az esélye az eddiginél jobb, hatékonyabb munkának? Mint ahogy az is gyakran felvetődött, miért a sok „üresjárat", a szándék és a megvalósítás közötti nagy időkülönbség? És mit kezdjen a hétköznap embere a sok tisztázatlan részkérdéssel? Példát is felhoztak — a bérek bruttósításának viharát. Az alapelv szerint hasonló teljesítmény esetén senki nem kereshet kevesebbet, mint tavaly. A végén pedig kiderült: csak az alapbérek bruttósítását lehet megoldani egyszerű felbruttósitással. Ez nem valami vigasztaló tény olyan munkahely esetében — s a Tisza Volán ezek közé tartozik —, ahol, teljesítménytől függő pluszjutalom (például üzemanyag-megtakarítás), célfeladatos munka emeli a kereseteket. „A kötött bértömeggazdálkodás a többletteljesítmény ellen hat" — hangzott el sok beszélgetésben. Mpjd hozzátették: nemcsak vállalaton belül. Hogy honnan tudja ezt egy volános? Nos, a közlekedés, a szállítás naponta méri, milyen a termelő ágazatok teljesítménye, hiszen a készárut, vagy a munkához szükséges alapanyagot szállítani kell. És 1988 elején ezt bizony nem nagy hévvel teszik. „Sokszor úgy tűnik, hogy a várt nagy lendület helyett inkább áll a gazdaság. Mintha minden termelő valami csodára, netán új szabályozóra, vagy még feljebb srófolható árakra várna" — összegezte ezt a gondolatsort Antal Lajos. „Hogy ezért ki a felelős? Félő, hogy éppúgy nem lesz gazdája, mint az elmúlt évtized hibáinak" — hallom a folytatást, ami egyben új téma, a vezetői felelősség, a fiatalítás, a káderkérdés rajtja is beszélgetésünkben. Mert bizony ezekről is sok szó esett a párttagok vitáiban. S a nézetek (lásd oldalunk több Írását) aligha nevezhetők egyedinek. De azt ígértem a bevezetőben, hogy most a „versenyzők" — a volános dolgozók is elmondhatják, mi okozza az esetleges hibákat. Pontosabban: milyen gond számít bántónak házon belül? — Úgy érzem, vállalatunk dolgozóinak nagy többsége reálisan ítéli meg a Tisza Volán helyzetét. Ez megnyilvánul abban, hogy értékelik a vezetés törekvéseit, amelyek eredményeként immár évek óta jelentős nyereséggel (tavaly és tavalyelőtt több, mint 200 millió ez az összeg) zárhattunk. Persze ez nem jelent hjbátlanságot. Dolgozóink úgy látják — s tegyük hozzá jól! — hogy még számos tartalék rejlik például a szervezés javításában, a különböző vállalati egységek munkájának összehangolásában, az egyes feladatkörök pontosabb meghatározásában. Sok szó esett természetesen a jövedelmekről is. Ha figyelembe vesszük, hogy tavaly 10 százalékos keresetfejlődést könyvelhettünk el, hogy idén jelentősen megemeltük a buszsofőrök forgalmi juttatását — már érzékelhető: a vezetés nemcsak keményen megköveteli a jobb munkát, hanem tenni is akar dolgozói érdekében. De vajon hogyan küzdjünk meg a külső gondokkal? Azzal, hogy a háttéripar szegényes kínálata miatt folyamatosan akadályozza munkánkat az alkatrészhiány, hogy olyan létfontosságú cikkekre, mint a gumiabroncs, sokszor hetekig várni kell? Mert bizony a dolgozók ezt is fölvetették az elbeszélgetéseken. „Mint még ezernyi más dolgot" — tehetném hozzá, de sajnos a napilap terjedelme a legérdekesebb beszélgetésnek is halárt szab egyszer. Itt tehát szegjük be a gondolatokat azzal — a viták még a Tisza Volánnál sem fejeződtek be. S reméljük, hatásuk sem csak néhány hónapig lesz erős... Városunk jó néhány polgárának aligha kell magyarázni, mit is jelent ez a sajtóban használatos kategória: üzemi lap. Sok vállalat, szövetkezet döntött úgyanis úgy az évek során, e fórumot is igénybe veszi a jobb tájékoztatás, a házon belüli eszmecsere érdekében. Nem árt megnézni azt, hogy az elbeszélgetések tapasztalatait hogyan összegezték ezek a fórumok. „A beszélgetések fő gondolata az volt, hogy okulva hibáinkból, most a tetteken, a cselekvéseken a sor... A lényeg a jelen és jövö feladatainak felvázolása, végrehajtása... A pesszimizmus, a siránkozás visszahúz, bizonyos értelemben jó szándékokat, cselekvéseket von kétségbe, akarva, akaratlanul a közösségek, vagy tágabban értelmezve nemzetünk önbecsülését, fejlődését, fejlődésünk tényleges sikerét boríthatja ködbe... ...A beszélgetésekben az is jellemző volt, hogy különböző módon, de lényegében azonos tartalommal állapították meg: a társadalmi, gazdasági stabilizáció, a kibontakozás megvalósításához elengedhetetlenül kell a politikai intézményrendszer korszerűsítése. Fontosnak ítélték, hogy a politikai intézményrendszer is szabaduljon meg bizonyos bürokratikus vonásoktól, szürkeségektől, amelyek akadályt jelentenek, s úgy tűnik, a párt vezető szerepét csorbítják... Felmerült az is, hogy a legfelsőbb pártvezetés tagjainak rendszeresen választ kell adniok időszerű kérdésekre..." (Szövetkezeti Híradó, 1988. jaTallózgató nuári szám. — Beszélgetés Kevevár y Józseffel, az MSZMP Ipari Szövetkezetek Szeged Városi Bizottságának titkárával.) „A Délép vállalat párttagjai felkészülten, nyíltan, sok esetben aggodalmukat kifejezve mondanak véleményt a pártról, a népgazdaság, a vállalat helyzetéről... Az a vélemény, hogy a megújulási, kibontakozási tennivalókat már korábban meg kellett volna kezdeni. Gyorsabb döntésekre és következetesebb végrehajtásra van szükség. A pártvezetőkről és a kormánnyal kapcsolatban elmondták, hogy további egészséges rotációra van szükség... Aggodalommal nyilatkoztak az eddigi intézkedések feszültségeket előidéző hatásáról, a bérből és fizetésből élők, a többgyermekesek, a fiatalok esetében az egyénre hárított fokozottabb terhekről... Bírálták a közhangulatot károsan befolyásoló vezetői magatartást, a visszaéléseket, a korrupciót, az önkritika hiányát... Fontosnak tartják a munkahelyeken az emberi viszonyok, a vezetői munka, a szervezettség javítását..." (Építőmunkás, 1988. januári szám.) * „A tagkönyvcserét megelőzően a Szegedi Közlekedési Vállalatnál jól szervezetten folynak a beszélgetések... A summázott kérdéssorozat az volt: a felszabadulás után 42 évvel miként jutott el a párt vezette gazdaságirányítás a mai válságos helyzetig?... Gazdaságpolitikánk a szabályozók sűrű változtatásával kapkodóvá vált, ám a valós tényeket nem publikálták. Állandósult a szerződéses fegyelem hiánya. A beszélgetőpartnerek mindezekhez hozzátették: a kialakult helyzetért a párttagok hibájuk mértékéig felelősnek érzik magukat. Véleményük viszont az, hogy felsőbb és országos vezetői körökben elkövetett nagy horderejű hibákért, tévedésekért ma a népnek kell áldozatot vállalni. Nem tartják megfelelőnek azt sem, hogy a kialakult helyzetért a felelősségre vonás szigorú és következetes végrehajtása elmaradt... További vélemények: az információ áramlása lassú, és a sok fokozatú adminisztrációs lépcsőn való áthaladás után deformálódva érkezik meg a végrehajtás helyére... A különböző szintű döntések olykori lassúsága is hozzájárul a folyamatos munka akadályoztatásához..." (Házunk Tája — Az MSZMP Tanácsi Szolgáltató és Kommunális Vállalatok Bizottságának lapja — 1988. januári szám). * Kiragadott tények, vélemények, kérdések és válaszok. Aligha akad közöttük olyan, amellyel ne lehetne, s jó néhány olyan, amelyikkel ne kellene vitatkozni. De épp ez az elbeszélgetések célja. Ezért olvashattam azt is a Házunk Tája előbb idézett lapszámában: „A párttagok nagyra értékelik az utóbbi időben kialakult nyilt politizálást. Megnyugtatónak tartják, hogy gazdaságpolitikánkat így próbáljuk megváltoztatni."