Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-13 / 37. szám

93 Szombat, 1988. február 13. © ; magazin | DM VERES MIHÁLY: CSENI) AGH ISTVÁN Csillagvilágos Csillagvilágos ablakok csillag és bolygórendszerek nem a téléji hidegek szomszédaim e lentiek szívmelegben keringenek nem az észvesztő űrbe fenn a szétszáguldó éjszakát még az Isten sem éri át mindenható kezeivel nem az a megnevezhető gyűrűs jeges kénhólyagos kitörő és zsugorodó alulról méricskélt titok csillagvilágos ablakok fölakadt függönye mögött látom a nőt amint haját mosván gyöngyében gőzölög Manőverek az inflado és a pénzügyi korlátozás között Tanuljunk tőled, Ausztrália! 2. | ~ | Ausztrália története fegyencekkel kezdődött; ahogyan hallom, odaát 1 . egészen nagy dicsőségnek számít, ha valaki le tudja vezetni családfá' —' /át másfél-kétszáz évig, az első bevándorlókig. Ezután ugyanis már igazán semmiség, lutgv egy jónevű genetikus száz dollárért kimutassa: az illető kétségkívül a rettegett Félfülű Fogg (más néven Háromlábú Harry) vérvonalából való; tehát úgyszólván törzskönyvezett, eredeti, telivér fegyenc. Ausztrália épp a napokban ünnepli önmagát, azaz fönnállásának kétszázadik évfordulóját. Olvasom, hogy a bicentenárium alkalmából mindenütt, mindenhol ausztrál zászlók csattognak-lohognak, szállnak a szélben, „a kék lobogó fölső sarkában az Union Jack, a brit zászló, a többi tengerkékben a Dél Keresztje, s alatta a nagy csillag jelképezi a hat valamikori angol gyarmat, az Ausztrál Államszövetség fővárosát, Canberrát. " Képzelem, mi minden lehet most ott! Happy birthay Australia; tánc, kacaj, miegymás — de: semmi áliitat —, és „este fél kilenckor 200 ágyúlövés köszönti a kétszáz éves államiságot, majd színpompás tűzijáték következik." • Kétszer száz év... A mérhetetlenség ködébe vesző, elejesincs európai és ázsiai történethez képest meghökkentően rövid. Kettőszáz év... Mennyi is ez? Két darab százéves ember élete egymás után rakva, vagy egy darab óriásteknősé. Mi történt ez idő alatt Ausztráliában? — 1788. január huszonhatodikán horgonyt vetett a legelső, rabokat és fegyóröket szállító hajó a Nagy Korallszirt tövében; s ezen rabok korántsem bűnözők voltak, hanem észak-amerikai loyalisták. A; első híres ausztrál kormányzó Arthur Phillip volt, de ez a fegyenceket aligha érdekelte; utódaik pedig békésen szántottak-vetettek 80-50 acre-os fölbirtokaikon, s juhokat is tenyésztettek. P. King kormányzó úr — agy is, mint táborparancsnok — nagyon erélyes ember lehetett: megtiltotta az országba való szeszbehozatalt, majd rendeletét visszavonta. A széltében terjedő korrupció ellen L. Maquarie kezdett harcot; s ezért emlékmű áll azon a helyen, ahol felesége gyakran nézegette a naplementét. Az eleinte öt-hét kinevezett tagból álló törvényhozó testület tagjainak számát az idők során harminchat főre emelték. Ezek közül huszonnégyet a vagyonos osztályok választottak. Igen... Ausztráliában ez volt, így dühöngött az osztályharc. Az ausztrálok nagyon sikeres háborúkat vívtak... A tasmániai bennszülöttek háromszáz főnyi, utolsó csoportja 1835-ben adta meg magát, ezután négy évtizeddel pedig elpusztult az utolsó tasmán is. — A hadkötelezettséget 1909-ben vezették be, alighanem azért, hogy a tálszaporodott iiregi nyulak ellen a hadsereget is bevethessék... Az ausztrálok azonban nem tudtak lőni, következésképpen el kellett terjeszteni a myxomathosis kórokozóját, mert a tapsifülesek különben elették volna a birkák elől a füvet. Micsoda csapás, micsoda csapás! Épp 1909-ben, mikor Magyarországon Ferenc Ferdinánd emlékiratban tiltotta meg. hogy az újonclétszám emelése fejében az országnak bármely téren, bármi engedményt tegyenek; Szerbia pedig elismerte az annexiót... — S csak ezután következtek Ausztrália számára az igazán emberpróbáló, jellemformáló, kemény idők. A fegyencbarakkokat — mint műemlékeket — fölújították, s megtekintésük ma belépti díj ellenében lehetséges. Fölépült a sydney-i Hyde park, s a háromszáz méter magas Centre Point... Idegenforgalmi vonzerő, hogy a kontinens közepén, Alice Springsben körülbelül negyven fok meleg van, akár nálunk nyáron, s Bondi Beach strandjáról egy-egy szörfözői néha elvisz a cápa. Ausztrália tehát ünnepel, s fűnek-fának emlegeti a fegyenceket, a mvxomathosist. meg a koalát. Az ausztrálok tehát nagyon-nagyon bölcs nép. Tanuljunk meg valamit, kérem tisztelettel, az ausztráloktól! Hogy mit? — Önmagunk teljes elfogadását s így elfogadtatását. Ez létfontosságú, és ez nekünk még nem megy. Tessék csak elképzelni, hogyan állnánk hozzá önmagunkhoz, ha történetesen mi lennénk az ausztrápé illa, tok! A fegyenceket — például — rendkívül szégyellnénk, ám történetírásunk mazochista módon állandóan őket emlegetné; a farmergazdaságokból élföldié nénk, de nagy erővel tiltakoznánk az ellen, hogy a külföldiek csak ezt lássák bennünk, és erőnek erejével harmadrendű kulturális értékeket mutogatnánk nekik; mardosó önvád töltene el minket szegény bennszülöttek miatt, s közben mi magunk meg folyvást fogynám':... Az ausztrálok ilyesmit nem csinálnak. — A zok vagyunk, amik — mondják; miközben fejük felett a fordított déli égbolt, hátuk mögött a tenger, előttük a saját jövőjük, s mosolyognak, szélfútta hajjal, végérvényesen. FARKAS CSABA A történelem bizonyítja, hogy a szocializmus és a reform elválaszthatatlan egymástól. A reformtörekvéseknek bizonyos csíráját már az 1953 — 56 közötti időszakban észlelni lehetett, amikor különböző intézkedéseket kezdeményeztek a bürokrácia fölszámolására — sajnos eredménytelenül. Aztán a reformfolyamat egyik részének tekinthetjük egyebek között azt is, hogy 1956. novemberében megszüntették a parasztok padlássöprését, a beszolgáltatást. A következő hónapban, vagyis 1956 decemberében a kormány kétszáz tagú közgazdász csoporttól megrendelt egy átfogó reformprogramot. Tíz évvel később az MSZMP Központi Bizottságának május 25—27-i ülésén Nyers Rezső előterjesztette az új mechanizmus-tervezetet, s 1968-ban elkezdődött a gazdaságirányítás rendszerének átfogó reformja. Tehát éppen húsz évvel ezelőtt. Tulajdonképpen ennek apropóján kerestem fel Nyers Rezsőt, aki jelenleg az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, s az elmúlt idők tapasztalatairól, jelenlegi helyzetünkről beszélgettünk. — A Központi Bizottság 1972 novemberi ülése a reformfolyamatot tulajdonképpen még pozitívan értékelte, s határozatának lényege: tovább a reform útján. Nem sokkal ezután, vagyis az 1972—74-es esztendőkben a reform megtört. Centrális intézkedések kezdődtek vagy inkább felújultak, a jól gazdálkodóktól egyre több jövedelmet elvontak, az alacsony jövedelmet az állam megpótolta, ismét megjelentek az utasítások. Mi volt az oka annak, hogy ezek a visszahúzó folyamatok elkezdődhettek ? A politikai akarat elegendő volt a reform elindításához, dc kevés volt a véghezviteléhez. Emiatt és más okok miatt az ország reformképessége a hetvenes évtizedben már nem bizonyult megfelelőnek. A vállalatok egy része megfelelően tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, másik része viszont nem tudta átalakítani a termelési szerkezetét, a piaci értékesítésben lemaradt, selgyengült. A reform első éveiben az 1-3 százalékos infláció mellett a lakosságot kedvezőtlenül érintette a stabil árak változása. Az emberek értetlenül fogadták ezt, s úgy érezték. hogy az állam nem tartja be az árak stabilitására tett korábbi ígéretét. Elégedetlenséget okozott az is, hogy a párt és a társadalmi szervek akkoriban a reformfolyamatban kevéssé voltak felkészülve a hatékony politizálásra. Ebben közrejátszott az is. hogy a párt felső vezetésében a vélemények a gazdaságpolitika fontos kérdéseiben, így a reformpolitika értelmezésében is, megoszlottak. — Egyik munkájában azt irta, hogy a politikai szilárdság és a folyamatos gazdasági növekedés egymással szoros kölcsönhatásban érvényesülhet. Az elmúlt húsz évben a gazdasági fejlődésünket erőteljes hullámzás jellemezte. Tehát hullámzó volt a politikai szilárdság is? — Igen. A dinamikus növekedés javította az életviszonyokat, a reform pedig a nemzeti közérzetet javította, hiszen az ország nemzetközi elismertségét szélesítette. A hetvenes évtized végétói változott a helyzet: a gazdasági problémák robbanásszerűen felszínre kerültek, a növekedés lényegében megállt. ez gyengítette és gyengíti a politika eredményességének a tudatát. A nemzeti sikertudat is veszített erejéből. — Miben marasztalható el a hetvenes évek gazdaságpolitikája? — Szerintem abban, hogy miközben az éltszínvonal-politika helyes irányú és jól kimunkált volt. a termelési politika sok vonatkozásban téves irányú és roszszul, túlcentralizáltán irányított volt. Mindez utólag jól látható már, annak idején a kritikus időszakban a gazdaságirányítók számára nem volt nyilvánvaló. A politikai instabilitás irányába hatott az is, hogy a 70-es évek elején erőteljes parasztellenes nézetek és törekvések kaptak lábra a háztáji gazdaságokkal kapcsolatban. Gyengítette a politikai szilárdságot az is. hogy a KGST piacra való termelőkapacitások mértékét illetően is megoszlottak a vélemények. Ma már látható, hogy a szocialista exportkapacitásokat nem csak a lehetséges import mértékéig fejlesztették, hanem téves felfogásból, azon túl növelve. És nem utolsósorban gyengítette a politikai jó közérzetet a társadalom perifériáin mutatkozó negatív jelenségek, egyebek között a szegénység makacs újratermelődése, a különböző devianciák terjedése. Ha ugyanis tartósan megakad a gazdasági növekedés, akkor ezek a kedvezőtlen folyamatok erósodnek. BESZELGETES NYERS REZSŐVEL Antikor 1972-ben a reform továbbvitelét megállították, az még csak félig kész állapotban volt. A megállítás rövid távra szóló „lélegzetvételként", politikai kompromisszumként nem okozott volna politikai instabilitást.' de azután hosszú idóre megmerevítette a politikát, a gazdaságot, s olyan időszakban, amikor a világgazdasággal való lépéstartás további változásokat követelt volna. Ez azután mindinkább instabilizáló hatást bocsátott a belpolitikai helyzetre. — Sokan rokonszenveztek a 70-es években a kompromisszummal... — Eleinte valóban sokan. Például a gyenge vállalatok, mert támogatást kaptak. Az életszínvonal emelkedése pedig folytatódott, ez váltotta ki a legnagyobb rokonszenvet. Ugyanakkor nem támogatta a politika a termelés konvertibilis piacokhoz való igazodását. hanem inkább csak az úgynevezett rásegítő intézkedésekkel próbálta elősegíteni a konvertibilis exportot. A termelőkapacitás fejlesztésében nem jött létre a hazai és a nyugáli piac közötti szerves kapcsolat. Az évtized fordulóján már jelentkeztek a politikai problémák, az alacsony jövedelmezőség és az életszínvonal javítására épült kompromisszum tarthatatlanná vált. — Az elhúzódó kompromisszum helyett a szocializmus intézményrendszerének kielégítő változási képességére lett volna szükség. Most, 1988-ban milyen garanciákat lát az intézményrendszer változási képességére? — Nem vagyok fatalista és nem hiszek a társadalom száz százalékos megszervezhetöségében. továbbá abban sem. hogy minden feltétlenül úgy lesz. ahogy szeretnénk, ahogy tervezzük. De azt sem hiszem, hogy nemzetünk szellemi és politikai fejlődőképessége kicsi lenne a jó megoldáshoz. Ami pedig a garanciát illeti, szerintem nagyon sok minden a társadalom belátási képességétől függ. 1988 elején úgy ítélem meg a helyzetünket, hogy a politikának, a gazdaságpolitikának a korábbinál nagyobb a változóképessége. Kedvezőnek tartom a nemzetközi politika jelenlegi irányát, azon belül azt. hogy a kommunista világmozgalom nagy részéhen felismerték az ideológiai és politikai reform szükségességét, s egyre inkább friss-szemmel tanulmányozzuk a valóságot. Hogy végül a lehetőségeinkből mennyit tudunk hasznosítani, az számomra még nem látható. Tehát az irány ma jó, de még kérdés, bogv mekkorát lépünk majd. — Egyfajta elbizonytalanodás tapasztalható még a politikusok között is. Ha ez így yan. mi az oka? — En az olyan, hosszú távú útkereséssel kapcsolatos tisztázatlanságot, amely például a távlati jövőképpel kapcsolatos. pozitív bizonytalanságnak érzem. mert az mélyebb újragondolást igényel. Negatív előjelű bizonytalanság viszont az, ami esetleg a stabilizációval és a közeljövő politikai reformjával kapcsolatban jelentkezik. Ezt le kell tudni küzdeni. Vagyis ha helyzetünk újragondolásában vannak bizonytalanságok. akkor ne utópikus célokat, népboldogító felfogásokat keressünk, vagy pláne hirdessünk, hanem olyanokat, amelyek által az emberek közelebb juthatnak a szocialista politika konkrét, mostani céljaihoz. — Visszatérve a gazdasághoz, beszélgessünk jelenünkről egy konkrét példa alapján. Az enyhén szólva meghökkentő képletet Önhöz közel álló településről, Kecskemétről hoztam, ahol több ciklus óta országgyűlési képviselő. A Fémmunkás Vállalat Kecskeméti Gyára ha a jelenleg érvényben lévő szabályozó rendszer szerint dolgozott volna tavaly, akkor 20 millió forint veszteséggel zárja a nyereségtervét. Számokkal bizonyítható: két évvel ezelőtt egy rubel értékű munkáért 28 forintot kaptak, tavaly 27et, az idén már csak 26 forintot. Ez évente 10-10 millió forint körüli eredményromlást okozott nekik... — A rubelárfolyam csökkenése nem a kormány tetszőleges intézkedése, ezt a szocialista piac változtatja. Ilyenkor sajnos a vállalat sem tehet mást, „le kell nyelnie" ezt a jövedelemkiesést, keresni valahol máshol a pótlást. — Az új szabályozó rendszer szerint a szocialista export után termelési adót kell fizetni. Ez a kecskemének számítása szerint 14 millióval rontja az eredményüket. Az anyagköltség növekedése 10 millió forinttal emeli a kiadásaikat. Termékáraik 95 százalékra való visszaindexelésének eredményrontó hatása 17 millió forint. A bérbrutiósílás és annak 40 százalékos közterhe 19 milliós költségnövekedéssel jár. A számokat összeadva 70 millió forintos eredményromlás jön ki a mintegy 700 millió 'forintos termelési értéket produkáló gyárban. A tavalyi munkájuk alapján 50 milliós a nyereségük, ami az iáén ezek szerint mínusz 20 millióba megy át. S lehetne sorolni más vállalatok, gyárak hasonló példáját. Mi a véleménye erről? — A vállalati teher valóban nagy. Ebből is látszik, hogy tízéves késedelme van a kormánynak a pénzügyi egyensúly tartós megteremtésében. Ezért aztán maximális követelményekkel igyekszik behozni a hátrányt, egy-két éven belül. Hasonló a terhelése a szociális-jóléti szférának és a lakosságnak. Én elvileg olyan mértékű szabályozószigorítást tartok helyesnek, ami kemény munkával teljesíthető. Azt még ma nem tudom a magam részéről jól megítélni, hogy a kormány szabályozói milyen körben teljesíthetetlenek: egyes vállalatoknak, vagy széles vállalati körnek a számára. — Mi lesz velük? Egyfelől az inflációs módszer, másfelöl pedig a pénzügyi restrikció között manőverezik a kormány, hogy helyzete megszilárduljon. Manóverczmök kell a vállalatoknak is. hogy helyzetük megszilárduljon. Ennek hogvanját és mikéntjét maguknak a vállalatoknak kell megtalálni. — Megítélése szerint az infláció merre tendál az iáén? — Az már biztos, hogy az utóbbi évek csúcspontja felé. Az idén a 15 százalékot eléri, amire az utóbbi 40 évben nem volt példa. Remélem, hogy ez a csúcs jövőre nem lesz majd túlszárnyalva. inkább lefelé halad. De ez csak remény, teljesüléséhez az kell. hogy az inflációs folyamat a terv által jól szabályozott, és a programozott mederben tartott legyen. — A; Országgyűlés ipari bizottságának egyik ülésén erőteljesen kritizálta az infláció egyes rétegekre való halasa mérésének módját. Mit tart helyrelennek '' — Azt, hogy elöregedett a mérési módszer, túl nagy rétegcsoportokat vizsgálnak. Valamennyi rétegcsoporton belül jelentkeznek eltérő jövedelmi hatások. A munkásosztályon belül például van nagy, közepes és alacsony keresetű dolgozó. Ugyanez a helyzet történetcsen a nyugdíjasoknál. Tehát az így kiszámított réteg-árindex — jövedelem-átcsoportosulás esetén, mikor a különböző rétegek fogyasztási szerkezete differenciálódik. — számottevő rétegek helyzetét nem pontosan tükrözi. Finomabb rétegvizsgálatokra van szükség. E kérdésben egyébként most „párbeszédet folytatunk" a KSH-val. — A gyárkapukon belül a jövedelmek között lényeges különbség nincs. A nagyobb eltérések általában a főmunkaidő utáni teljesítményekből származnak. Mert a gyárkapun belül mi ösztönzi a dolgozót? — Nincs elegendő ösztönzés. A túlzott állami bérszabályozás rendszere keresztezi a teljesítményérdekeltséget. Ettől minél előbb meg kell szabadulni. A kereseti differenciálásról még annyit: szerintem nadrágszíj-megszorítás idején lehetetlen komolyan differenciálni. Mégis ösztönös reagálással differenciálgatunk, részint elvi okokból, részint pedig azért, mert helyileg és helyenként azért tényleg lehetséges javítani a helyzeten. — Véleménye szerint a személyi jövedelemadónak van teljesitményvisszafogó hatása? — Minden adónak van ilyen hatása, de azt más ösztönzőknek túl kell kompenzálniok. Megjegyzem, hogy bérezési rendszerünknek legalább akkora — régóta fennálló — visszafogó hatása van. Mindenesetre véleményem szerint egyes rétegeknél valószínűsíthetően erősen fékező hatása lehet. Ezt a kormány is vizsgálja, mi az Országgyűlésben külön is vizsgáljuk. — A Központi Bizottság vagy a kormány különböző témákban elemzéseket kér a Magyar Tudományos Akadémia különböző intézeteitől, így a Közgazdaságtudományi Intézettől is. Ezekről az elemző anyagokról azonban a közvélemény semmit sem tud. Miért kerülnek ezek az elemzések az asztalftókba vagy ki tudja hova, s miért nem ismerheti meg a lakosság? — Szerintem a párt és a kormányzati politika ezzel kapcsolatos stílusát meg kell reformálni. TARNAILÁSZLÓ