Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-13 / 37. szám

94 Szombat, 1988. február 13. Albumba kerülnek az Esterházy-kincsek SZVETNIK JOACHIM APRÓ ÜTÉSEI Szegedi népszokások Mottó helyett: „Népszokás az, amit a nép szokik" — idéztem másfél hónappal ezelőtt lapunk hasábjain egy szegedi nagy gondolkodó véleményéi. Tehát különösebb magyarázkodásra semmi szükség. Legfeljebb annyit mondok még el emlékeztetőül, hogy hasonló címmel korábban szilveszteri számunkban jelent meg írásom. Szilveszterkor, mert viccnek szántam. De kinek van kedve csak szilveszterkor viccelni? DM magazin Aki gyermekkorában nem tanult meg örülni a kincsnek, nehéz annak pótolnia a kiesést. Az. hogy kiállítottak Pesten, az Iparművészeti Múzeumban az Esterházy hercegek kupáit és tálait, föltehetően szívem billentyűjét se rcccgtettc volna meg. de amikor azt hallottam, hogy úgy összegyűrődtek a háborús bombázások alatt, mint a megszáradt moso' gatórongy, és valaki úgy kikalapálta őket, mintha semmi nem történt volna velük, kezdtem kíváncsi lenni. Még most se a kincsekre, inkább arra. aki életét kikalapálta beléjük. Valahol azonban cl kell kezdeni ezt is. menjünk, nézzük meg a kiállítást. Helyembe hozta a szerencse a kincsek fényképeit, a sérült állapotban lévőkét és az újra virágzókét. Mondhatnám úgy is. készültem a találkozóra, de ez csak azt jelenti, még nagyobb volt a meglepetésem. És meg nagyobb a kíváncsiságom: ki tud olyan aprókat kalapálni, hogy nyoma se marad az ütésnek. Eddig legnagyobb csodálattal a karosszéria-lakatosokat dicsértem, ók tudják úgy helyrehozni az összeharmoniká/.ott lemezeket, hogy sasszemú ember se venné észre, de könnyű nekik, ott a gitt, és ott a festék. Itt viszont a harmatvékony arany vagy az czüít van csak. Tudtam már, mi a trébelés. az érdcklődó-ámuldozó látogatóknak cl is mondtam, mert engem kérdeztek szegények, hogy az a művelet, amikor a teljes művet egy lemezből kalapálja valaki. Hidegen természetesen. Azt is tudtam, hogy szinte minden apró ütéshez külön szerszámot és külön alátétet kellett készítenie. hiszen nem olyan munka ez. mint az írás. ahol kiradírozhatom a tév edést. Itt van például az arany násfás cscsze. Kismillió mütyürkc a talpán is. testén is. de a fölsó világítás éppen a csészébe esik. A fénytörés minden hibát kiemel, de benne nincsen mit kiemelnie. Homorú tükörként talán borotválkozásnál is jó szolgálatot tenne, annyira sima.Van egy kisebb aranycsésze is, azt is összehajtogatta a robbanás, ugyanilyen tökéletes munka az is. Éz az ember vagy boszorkány, vagy csak szövetkezett az ördöggel, de van cgv harmadik lehetőség is: csodálatos tehetség. Csakhogy a nagy tehetségek nem mindig mennek el restaurátornak. Van néhány madaras dísztárgy is. Látható a fényképeken — bocsánatot kérek megint, hogy konyhanyelven. menzai műszóval akarom kifejezni —. olyanok voltak, mint a robbantott csirke. Most mégis pompázik valamennyi. Robbantott griffmadárból gyönyörű grifímadár lett. A robbantott struccokból az eredetivel egyenértékű struccok. Ez az ember biztosan tudna tojást patkolni. jut eszembe a tárlók előtt. Majd megkérdezem tőle. Az, hogy egy nagyobbacska kupa szintén kismillió bütyökből van összerakva. nem nagy csoda, szoktak így hetvenkedni az ötvösök. De hogy ez a kupa 90 százalékos roncsból lett olyan, amilyen volt, azt jelenti, hogy talán egyetlen gyöngyös bütyök sc volt a helyén, hiszen, mondom, mosogatórongy lett belőle, megszárítva. Évek kellettek rá. az biztos. De ki az az ember, aki éveken át avval az egy kupával ébred és fekszik? Mert ha maga készítené az újat. legföljebb egy hónap alatt készen lenne vele. Lehet ennyire tisztelni az elődök munkáját? Dísztál a vezekényi csata ábrázolásával. Kilencvenkilenc százalékos ronc.s volt. Nem tudom, ki százalékolta meg. de ilyen arányokat én csak a régi cgytétes választásokról ismerek. Ennél jutott eszembe az összeszáradt mosogatórongy. És ott van a tál, ragyog, szebb a szépnél. Pótolni kellett rajta idegen anyagból az elbukó Esterházy László kardjának hüvelyét, és a baloldali török zászlaját, meg két kagylós díszítést, de ez is csak onnan tudható, hogy alá van írva. Folyó húzódik a csatajelenet mögött, házak is láthatók, halvány lenyomatként. Észrevenni is művészet, nemhogy visszahozni! Fölkerestem a ritka embert. Súlyos beteg, keveset beszélhettem vele. Apró a keze, ha nem sérteném vele. a/t mondanám, könnyű, mint a gyerekkéz. — Tudna tojást patkolni? — A struccos asztaldíszről jutott eszébe? — Arról. — Nem próbáltam, de biztosan tudnék. De úgy. hogv belülről is legyen patkó, ne csak kívülről. És nem strucctojást, de kolibritojást is. Nincsen hctykélkedés a szavában, csak a szakmai biztonság. — Soha nem jutott eszébe, hogy eredetit alkosson? — Dehogynem. Tervező-ötvösnek indultam én. de amikor megláttam az agyongyötört kincseket, pillanatok alatt elhatároztam, ha rámegy az életem. akkor is rendbehozom őket. 1 Avasson be. legyen szíves: mi a szep. és mi a nehéz ebben a munkában? — A/ a s/ép, hogy lehetetlenül nehéz. Amikor alkotójuk készítette őket. már megszenvedtette a fémet. Ila odaüt valahová, tudnia kell. hol támad henne feszültség, és azt egy másik ütéssel kell ellensúlyoznia. Hasznos ütéssel persze, mert úgy ütés nem esik. hogy valami ne legyen belőle. Elkészült vele. használták háromszáz — négyszáz —ötszáz évig. Öregszik a fém, ridegsége fokozódik. Jön a háború, beletalál a bomba a Tárnok utcai rejtekhelybe, összegyömószöli az egészet. Minden hajlítás erőszak volt eredetileg is. a bomha pedig totális erőszak. Csoda, ha kibírja a fém. Erre jövök én harmadiknak, kihajlítgatom ezer fogással, szintén hidegen. hogy a tűzzománcok le ne pörögjenek róla, és a színek másba át ne válthassanak. Milliméterről milliméterre haladok. Előttem vannak a régi fényképek, szerencsére majdnem mindegyikről maradtak fönn a múlt század végéről, és ahol lóláb volt a képen, oda a ló lábát kalapálom vissza. Amikor repedni kezd. mert nem akarja bírni, azonnal megforrasztom, hogy tovább ne repedjen. De a forrasztás nyomát is el kell tüntetnem, mert a nunta se szakadhat meg csak azért, mert ott éppen forrasztanom kellett. Egyszer nuir eljutottam arra az állapotra. hogy kimentem az udvarra, sírni. Pedig akkor már hatalmas gyakorlatom volt. talán az utolsó előtti harmadik tárgynál volt ez. Hajszálon múlt. hogy föl nem adtam. — Egyszer se akarta abbahagyni? — Szégyellem, de volt olyan eset is. Akkor volt kétezer forint a fizetésem, és tíz évig nem is változott. Kimentem Bécsbe, cs hatezer schillinget ígértek havonta. At tudja számítani a különbséget? Megvallom őszintén, ma is fáj a szívem néha. hogy visszautasítottam az ajánlatot, de nem tehettem mást. Nemcsak az számított, hogy magyar vagyok, és nekem itthon kell maradnom. de az is. hogy tárgyat cn befejezetlenül nem hagyhatok. Tudtam, ha én nem restaurálom ezeket a kincseket. akkor az idők végezetéig roncsok maradnak. A félbemaradt tárgynál meg azt legyenek kénytelenek följegyezni. hogy eddig jutott a Joachim.de disszidált? Gondoltam, majd kapok én útlevelet máskor is. Majd akkor, ha kcszen leszek mindennel. Ez is elmaradt, jött a betegség. — Úgy tudom, mégis dolgozott külföldön is. — Dodo von Innhauscn und Knyphausen birodalmi marsall — 1636-ban halt el — földi maradványait tartalmazó ónkoporsót restaurálni hívtak tanítványommal. Kanch Ernővel. A marsall tizenegyedik utódától, Jórg von Hugó Innhausen und Knyphausen gróftól jött a meghívás. Bonyodalom támadt, mert mire kiérkeztünk, a munka javát elvállalta egy müncheni műhely, nekük egy koporsó maradt csak. Szerencsénk volt ugyan, mert miközben a gróf vendégszeretetét élvezve dolgoztunk, híre jött, hogy a müncheniek igen balkezesen foglak hozzá: egyszerűen bekenték az ónkoporsókat valami fényes cipőkrémmel. Megkértek bennünket, vállaljuk el azokat is. Fölárat számítottunk érte, dc elvállaltuk. — És a korona? Azt hallottam, ketten mentek szakértőkent megnézni, valóban azt kínálják-e vissza, ami a mienk volt. — Négyen mentünk. Kováts Éva és én, szakértőként. Kovács Károly tanácsos, és Esztergályos Ferenc nagykövet. A volt nagykövet állítólag nyilatkozott nemrég, és azt mondta, a férfi restaurátor — a nevemet nem tudta már megmondani! — húsz másodpere alatt megmondta, ez az a korona. — Biztosan túlzott. Iiász másodperc igen kevés. — Nem néztem az órát, nyilván a nagykövet se avval volt akkor elfoglalva. amikor a koronát is nézhette, de az biztos, hogy nem sok idő kellett hozzá. Előre készültünk, talán mondanom se kell. Rengeteg bizánci zománcozott tárgy fordult már meg a kezemben. Láthattam is eredetiben a koronát az Eucharisztikus kongresszus idején, bár akkor még gyerek voltam, de sok minden megmaradt bennem. Tanulmányoztam azt a fényképet is, amelyik Károly fején örökítette meg. Tudtam tehát a természetes hibáit. Ahogy üveget nem lehet kétszer ugyanúgy eltörni, hibát se lehet pontosan úgy utánozni. Megegyeztünk előtte, hogy nem vesszük át a kincseket. ha fölmerülhet bennünk a másolat kétsége, de azonnal láttam, ez egy sértetlen együttes. A sértetlent úgy tessék érteni, hogy minden korábbi hiha rajta van. A helyreállításoknál olyan balfogásokat követtek el. amit könnyű volt észrevenni most is. bátran kijelenthettük tehát, nincs tévedés, ez a mi koronánk. Ne tűnjön nagyzolásnak, de ha a karmestereié odatesznek egy partitúrát, és abban egyetlen hangot elírt valaki, a karmester azonnal észreveszi azt az egy hangot. így voltunk mi a koronával is. Ézt nem érthette meg a nagykövet, de velünk együtt örült ő is, kísérője is. Vagy talán jobban, hiszen nekünk még egésznapos dolgunk akadt a többi ékszer azonosításával. Elmondanám, ha helyem lenne rá, hogy parasztfiúnak született az ötvösművész-restaurátor. hogy baraekmugból faragott tökéletes tárgyakat, hogy apja és saját képmását is kikalapálta, szakérettségivel ment a főiskolára, és balszerencséjére találkozott össze az Esterházy-kincsekkel. Azt is, részletesebben, hogy Szvetnik Joachim és Molnár György albumba gyűjtve akarja kiadni a kincsek fényképeit, és a róluk szóló ismertetót, és hogy mindketten Soros-ösztöndíjat kaptak a fontos munka elkészítésérc. A kiadó már megkötötte velük a szerzódést. hamarosan hozzákezdhet a könyv nyomásához. Föltehetően nagyobb érdemet jelent majd a kötetben is a restaurálás, az újraélesztés, a föltámasztás, mint az eredeti megalkotása volt unnak idején, bár csak azt akarta, úgy gyönyörködhessen bennük a háború után is az utókor, mint a bombatalálat elölt. HORVÁTH DEZSŐ Össznépi sumákolós Hírhedt nyelvészek, körmönfont szociológusok ezt a népi játékot „Az egyéni felelősség elhárításának gyakorlata" címmel jegyeztették a találmányi Hivatalnál. De ennek semmi értelme. Hiszen az össznépi sumákolóst játszhatja kisebb, netán nagyobb csoport is. míg a felelősség kérdése annyira elsikkadt napjainkban (minden bizonnyal a kapitalizmus ciklikus válságai, valamint az olajárrobbanás és a bébitipegő ára közti összefüggés miatt), hogy kár is rá szót vesztegetni. A játék lényegét egyéb iránt az adja. hogy ki és milyen gyorsan tudja leszögezni, hogy a megtörtént eseményekről (például: vállalati csód. útbeszakadás, áramszünet, minősíthetetlen minőség) nem tehet. Kimúveltebb emberfők a nyilatkozat tételekor olyan fogalmakkal élnek, mint külső és belső körülmények, objektív és szubjektív aka dál vok. a múlt átkos öröksége, a jövő bizonytalansága. A legügyesebbek pedig már a tervezés időszakában előre jelzik (hangsúlyozzák. aláhúzzák, kiemelik) a várható kudarcot, amely mint oly sokszor hallottuk már — elkerülhetetlen. A játékot űzhetjük kis és nagy tételekben. Lényeg a fondorlat, a szókincs és a mutogatás. Magamutogatás e játékban kizárt, mint ahogy az önkritika is csak az orvos által előírt mennyiségben javasolt. Üzemi lopkudós Rossz nyelvek szerint ez a játék azokban a fényes és szeles időkben rajtolt, amikor illetékesek kijelentették: miénk a gyár! Eme fennkölt jelszóban semmi hiba, csupán néhányan hétköznapi nyelvre fordították és komolyan vették. No persze a hőskorban ósprimitív módszereket alkalmazva mindenki csak azt vitt, amire szüksége volt. Miként ama mesebeli állat is csak akkor iszik, ha szomjas. Aztán a humán elemek és a piacgazdálkodás fejlődésével minden mozdítható tárgy képezhette a játék alapját. Csupán példának okáért: szalonna a kalap alatt, kalapács a kabát alatt, tégla a suba alatt. A suba kifejezés akkor virágzott ki igazán, amikor a játék alanya és haszna közti közvetlen összefüggés megszűnt. Vagyis: én neked téglát, te nekem répát, ö meg kapja a korpát. Ez utóbbi szó többértelműsége miatt méltán népszerű nyelvünkben. Az üzemi lopkodós játékosai több szempontból is csoportosíthatók. így például létezik az elkapható (ó a kisember kategóriájából kerül ki), a tettéért lecsukható (lásd elóbhi. csak még kisebb kivitelben), az ejnyc-bcjnye (ó már tud valakiről valamit!) és az érdemei elismerése mellett áthelyezett, nyugalmazott, netán átcsoportosított. O mindent tud. dc leginkább az írásomban össznépi sumákolósként jegyzett játékot. Az üzemi lopkodós történelmi kategória. tehát egyszer elhal. A dolgok mai állása szerint akkor, ha a NEB, a gazdasági és egyéb rendőrség. a rendész és a névtelen levélíró kimondja, ipiapacs — egy. kettő, vagy három. De lehet hogy csak felfüggesztve... Hivatali jelentgetős Ugye különösebb magyarázkodás nélkül is kitalálja a kedves olvasó — hivatali jelentgetős címmel összefoglalt gyűjtésem szervesen kapcsolódik a fent vázolt egyéb népi játékokhoz. Lehet azok oka. indoka, eredménye. netán következménye. De ez már hosszabb tanulmányt igényelne, így most csak rövid osztályozásra szorítkozom. A hivatali jelentgetős lehet ugyebár házon belüli, amikor a beosztott kisfőnökök a nagyfónöknél. A lánc fordítva felállítva értelmét veszti. Lehet emellett házon kívüli, amikor az előbbi alanyok már egyéb felállásban is gyakorolhatják, mint például nagyfőnök, kisfónöküt a legnagyobb főnöknél. A következő csoportot nevezzük hivatalok közöttinek (ha te alám vágsz, én te alád!), míg zárjuk a sort a hivatalossal. Ez utóbbi esetben az egyik játékos hevesen törekszik a szocialista törvényesség érvényesítésére, amíg ennek okát senki nem kutatja. A játék lehet szóbeli éppúgy, mint írásos. Ez utóbbi gyakoribb, hisz ekkor vethető be az a legősibb fegyver, amelyet a hírek szerint egy Anonymus nevű játékos vezetett be, s róla kapta a névtelen krónika (később levél) nevet. Hatásukban alig különböznek, míg erkölcsi hátterük legfeljebb megkérdójelezhctó, s csak a legritkább esetben büntethető. Eme fent vázolt népi játék annyira megtetszett a legfelsőbb szerveknek is, hogy „Közérdekű bejelentések és panaszok" címmel beválogatták a magyar törvények tárába is. Tegyük hozzá, azzal acéllal, hogy a legjobb irányba tereljék játékos hajlamainkat, mintegy kiküszöbölve a jogtalan áskálódás tényállását. A terv eredményéről hivatalos felmérés eme játék keretében még nem készült. * Utószó helyett: lokálputrióla öntudatom kikényszeríti a következő nyilatkozatot — a szegedi népszokások országosan űzött, más területeken Ls elismert (lassacskán már elfogadott) szórakozások. De ultogy a mondás tartja: saját szemedből söpörd ki előbb a szálkát, hogy később a gerenda se járjon a kútra... BÁTYI ZOLTÁN SÁRÁNDI JÓZSEF Legenda Kuprin mester lomha volt Keveset s ritkán tollnokolt Egy szép nap aztán az asszony Milyen módszerrel hasson? Míg el nem készült ura penzuma Nem nyílt a hálószoba ajtaja Oldalnyi írás volt a zálog S célt érhetett a zarándok Nem új a tomboló nap alatt Hol nagy művek PÁRBAJlanak Idő kell ma is és türelem Tehetségtiszteló asszonyi fegyelem És megszületik a lusták remeke A mű az író kalandos gyereke Palotámban tárva ajtó ablak Annyi rést hagyj hogy levegőt kapjak