Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

Hétfő, 1988. január 11. 5 Á maholnap tegnapja Tizenhat éves keresztfiamnak talán szegecsekkel díszített fityegőt, Adidascsukát, vagy más efféle menő dolgot illett volna ajándékoznom karácsonyra. Ezzel szemben tőlem fényképalbumot kapott. Amolyan régimódi zsinórosat, amiben fekete és áttetsző papírlapok váltogatják egymást, s melybe fotósarokkal lehet belenyálazni a lencsevégre kapott pillanatokat. Nem titkolom: ajándékomat pe.dagógiai célzattal vásároltam. Az elmúlt nyáron gimnaz.ista korú fiatalok táborában serénykedtem, ahol a családot, mint „a társadalom legkisebb egységét" vettük nagyító alá. A hallatlan értelmes, őszinte kamaszokkal a familiáris kötelékek pókfonalát próbáltuk boncolgatni tíz napon keresztül. Felmenő és oldalági hozzátartozók, rokonok arcát, karakterét próbáltuk megrajzolni. A boncolgatás során egész szemléletes jellemrajzok kerekedtek, egyik-másik gyerek meséiből igazi, mély kötődések csendültek ki. Az élő családtagokról sok mindent tudtak, ám mikor a már elhalt dédszülőkről, esetleg ükszülőkröl kezdtem faggatni őket, megállt a tudomány. Láthatóan meglepődtek, elgondolkodtak az ilyen kérdéseimen is: kire hasonlítasz, kinek a természetét örökölted, mit meséltek otthon a születésedről, van-e fényképed az üknagyanyádról stb. Tizenöt gyerek közül egy tudta a dédanyja leánykori nevét, s hogy az ősök hol laktak. honnan jöttek, mivel foglalkoztak, arról szinte semmilyen információjuk nem volt. Mikor megrajzoltuk a családfát, sokat törték a fejüket, hogy a sógorokat, 'ángyikákat, unokatestvéreket melyik ágra ültessék. Keresztfiam csak először lepődött meg, mikor kicsomagolta az ajándékot. Alig, Elfelejtett elődök? hogy eljutott tudatáig a nem túl ízléses album mihasznasága, rögtön beletúrt a családi fényképeket öszszegyűjtő nagy dobozba, és követelte magának a jussát. Siheder rokonom most kezd leválni az anyaemlőről, mostanában kezdi kialakítani saját kelléktárát a nagybetűs élethez. Gondoltam, a család megörökített pillanatairól is magával kell vinnie majd valamit. Meztelen, hasonfekvős csecsemőképek kerültek elő a dobozból, majd iskolai csoportképek rendeződtek sorba, és persze a szülők, nagyszülők esküvői képe is bekerült az albumba. A válogatás óhatatlanul mesélgetésbe, emlékezésbe fordult, s bevallom, nagyon büszke voltam, hogy az öcsköst hozzásegítettem egy kis útravalóhoz. No, a tudat, hogy föltaláltam a pedagógiai spanyolviaszt, csak néhány napig kápráztatott el. Addig, míg el nem mentünk babalá'ogatóba kedves ismerőseinkhez. Ott láttam egy bűbájos babanaptárt, ami tökéletes kordokumentum lesz majd •egykoron. Néhány dollárért vásárolták az ÁUamokoan, esztétikus és praktikus nyomdatermék. Az első oldalon az újszülött gyermek neve mellé kell fölírni a szülést levezető orvos, az Amerikai Egyesült Allamoic elnöke nevét. Ide lehet felsorakoztatni a születés időpontjában zajló legfontosabb politikai események mellé a slágerlista vezető számát, a mozikban éppen műsorra tűzött filmek címét és a szoknyadivat jellemzőit is. A következő oldalra két fotót kell felragasztani, az egyik a családról akkor készüljön, amikor a baba még nem született meg, a másik akkor, mikor a baba először „lépi át" az Új Irma otthon küszöbét. A fotó mellé lehet felírni a kis jövevény első otthonának lakáscímét. A következő oldalon a szép, színes családfára fel lehet írogatni a szülők, nagyszülők dédszülők nevét születési, esetleg halálozási adatait. Természetes, hogy a naptárba bekerül a bébi beceneve, a legelső szavai. Az öntapadó matricák arra valók, hogy a kicsi fejlődését jelezzék. A jópofa, színes képek és feliratok elhelyezéséből kiderül, mikor mosolygott a baba először, és kire, mikor emelte fel a fejét, mikor kezdett el járni, beszélni stb. Szóval, ha a gyermek egyszer felnő, és előveszi ezt a „jegyzőkönyvet", sok minden kiderül számára korról, családról és saját magáról. Már rég elfelejtett emlékeket ;déz majd fel a szülőkben is ez az egyébként talán megmosolyogni való krónika. Irigykedésemhez, gyorsan kitaláltam az ideológiát. Persze, ezek az amerikaiak mindent ilyen érzelgásen csinálnak! Mindennel a polgár lelkére akarnak hatni, csakhogy eladhassák áruikat. Ezek már a csecsemőket is beoltják lokálpatriotizmussal, apró csalafintaságokkal veszik rá a halandót, hogy minél erősebb gyökereket eresszen az újvilág földjébe. Mint minden fiatal államban, itt is azt gondolják, hogy minden percet meg kell ragadni a múltból, és ha kell, akár történelmet is csinálni belőle. így akarnak lekörözni bennünket, akiknek ezeréves múltunk van. így mi megtehetjük, hogy dédapáink sírjait szanáljuk, és veszteséges gyárat építsünk a helyére. A nagyszülőket öregek otthonába protezsáljuk be, és gyermekünket gondozónővel neveltetjük, s nem vesződünk holmi babanaptár-vezetéssel. Nem ragadunk le • szentimentálisan holmi gyerekgügyögések feljegyezgetésénél. Mi a holnapot tartjuk szem előtt. Miközben magunk alatt vágjuk a tegnap gyökerét. PACSIKA EMÍLIA Vízkereszttől — hamvazószerdáig Farsangfigyelő „A régi egyházi hagyomány szerint a far. san.g vízkereszt napjával kezdődik és hamvazószerdáig tart. Hosszúsága évről évre változik, és attól függ, hogy a márciusi holdtöltéhez igazodó húsvét napja mikorra esik... A farsang eredetileg a tavasz elövarázslására és ünneplésére irányulú kultikus műveleteknek, viselkedéseknek volt az időszaka, és ebből az örvendezésböl máig is sokat megőrzött." (Bálint Sándor) Vén lánynak mindég kurta a farsang! — tartja a régi szegedi mondás, utalva arra, hogy a zsörtölődő, zsémbes menyecskék bizony régen sem voltak igazán kelendőek. Miért éppen ez jutott elsőként az eszembe? Nem volt nehéz erre gondolni a szegedi Mátka kölcsönzőüzletben ahol egyelőre még a menyasszony ruha az igazi sláger. Úgv tűnik, az év első hónapjában bálozni kevésbé, házasodni annál inkább igyekeznek a fiatalok. — A jelmezeket, báli ruhákat csak később, február elejétől keresik nálunk. A farsangolás, a báli mulatozás igazi időszaka ez a hónap. Ilyenkor hetekig kizárólag csak ezzel foglalkozunk. mert ezt keresik — mondja Vásárhelyi Istvánná üzletvezető. — Mit tudnak kínálni az idén? — Több száz jelmez közül választhatnak, akik nálunk kopogtatnák. De csak gyermekméretben tudunk kölcsönözni. Egész állatkert bújik meg a raktárban: nyuszik, cicák, egerek, rókák, moncsicsik, medvék, tigrisek, oroszlánok, lepkék, kutyák, zebrák férnek meg békességben egymás mellett, arra várva, hogy az apróságok hamarosan magukra öltsék, életre keltsék a különleges figurákat. — A csoportoknak Hófehérkét ajánlhatjuk, mind a hét törpével. De van huszár-,.ezredünk" is. Ludas Matyivá is átváltozhat, aki úgy gondolja, de indiánnak, űrhajósnak, bohócnak és varázslónak is fel lehet csapni nálunk. Tessék, tessék, lehel választani! — Ez a kínálat, de mit keresnek leginkább? — Általában az éppen „ügyeletes" tévésztárról veszik a gyerekek a mintát. TaValy a lányoknál Isaura volt a kedvenc, a Z'Zi Labort is sok csoport kérte. A fiúknál egy ideig a Jedy vitte a pálmát, de ez mára már lefutott. Nem 'tudni még, mi lesz az idei sláger. Lehet, hogy visszajön Rózsa Sándor? Most ismétli ugyanis a televízió a betyárról szóló sorozatot. De vajon régen, mondjuk a századforduló táján, milyen lehetett a szegedi farsangi módi? Varga János történetíró egykori feljegyzéseiből erről is képet kaphatunk: „Az első farsangi bál a cúcorkás bál szokott lenni. A cúcorka, máshol bubujka éjfél felé rendesen felkeresi a vízkereszti vigaimat. A cúcorkát mindenhová be szokták ereszteni. A táncolók észre sem veszik. Egyszer csak éjfél felé nyílik az ajtó, és jön be rajta földig lehajtott fejjel egy másfél öles szörnyeteg. A nyaka olyan vékony, mint a nyújtogató. Tán éppen abból is van. A feje pedig olyan kicsi, mint egy jó alma. Borzasztó izé az a cúcorka. Amint belép az ajtón, ijedten szaladnak el a lányok táncosaiktól..." És még mondja ezután valaki, hogy van új a Nap alatt. A tizenkilencedik század szörnyfigurája nemrégiben a mozik vásznairól köszönt vissza, legföljebb nem így hívták. Az E. T. alakja utána sokáig volt a farsangi bálák kedvenc jelmezfigurája. De térjünk inkább vissza a mába. A felnőttekkel vajon mi a helyzet? ök nem szeretnek jelmezbe bújni, mókázni? Nekik vajon miért nem kínálnak öltözéket? — Mert nem is keresik! A férfiaknak viszont tudunk szmokingot adni, a nőknek pedig báli ruhákat kínálunk a farsangi szezonra. A hölgyek kevésbé élnek a lehetőséggel, ők jobban szeretnek a saját ruhájukban táncolni. Hát rajta, kezdődhet a mulatság, hiszen hamvazószerda ig, azaz a „bolondok napjáig" éppen negyvennégy napunk van a vigasságra! K. G. Búcsú Ökrös Lászlótól Somogyi Károlyoé felvétele Markovits Bori betegsége miatt veszélybe került a színházt repertoár több darabja, hiszen főszerepekbe nem mindennapi feladatot jelent — beugrani. Az orvos megengedte a színésznőnek, hogy a hamarosan Nizzában vendégeskedő Hegedűs a háztetőn című musicalben — amelyet most éppen a külföldi meghívás n.iatt fölújitottak, és több új szereplővel néhányszor bemutatnak a szegedi közönségnek is — játsszon, ám a sokmozgásos, énekes-táncos főszerepekben egyelőre nem léphet fel. így a Koldus és királyfiban, valamint az Irma, te édesben sem. Ez utóbbi zenés komédia kisszinházi előadásait Dobos Kati mentette: pénteken este már ö játszott a címszerepben. Ifjúságom legjobb barátjától búcsúzom. Szombaton meghalt Ökrös László, az Üj Tükör szerkesztőbizottságának tagja, a Délmagyarország egykori munkatársa. Szőregen született 1926. augusztus 12-én. A tanítóképző után elvégezte a tanárképző főiskolát. Már 1947-ben megjelentek népzenei tárgyú írásai a Tiszatájban és a Szegedi Friss Üjiságban, a Nemzeti Parasztpárt rövid életű napilapjában. 1950-ben Bakson kezdett tanítani, de Geréb György már egy év múlva behívta a főiskola gyakorlójába. Üjabb egy év múlva Lőkös Zoltán javaslatára a Délmagyarország szerkesztőségének munkatársa lett. Jellemző azokra az időkre: aznap, amikor belépett a laphoz, Lőkös Zoltánt kirúgták: akit ő hozott a laphoz, az ö helyére került. Elképzelhető, milyen érzés volt Ökrös László számára a kornak ez a kegyetlen fintora. Hamarosan kulturális rovatvezető, majd olvasószerkesztő lett. 1956 után Lőkös Zoltánt rehabilitálták. Amikor a Pest Megyei Hírlap főszerkesztője lett, a lapjához hívta öktos Lászlót: 1973-ban ott szintén a kulturális rovatot bízták rá. 1978-ban pedig az Üj Tükör munkatársa, majd rovatvezetője, végül olvasószerkesztője lett. Hatvanadik születésnapját kórházban töltötte: súlyos gyomorműtétet hajtottak végre rajta. Mi ekkor már tudtuk, gyógyíthatatlan. Csak az volt a kérdés: mennyi van még hátra? Ö nem tudta, legalábbis nem mutatta. Szinte az utolsó napig helyt állt, embertelen fájdalmak közepette dolgozott. Utóbb már alig tudott járni. Fekete Sándor, az Üj Tükör főszerkesztője naponta kocsit küldött érte. Kulturális kérdésekről szóló publicisztikai írásai, könyv-, fiira, és színikritikái kivételes olvasottságról, hozzáértésről és szenvedélyes ügyszeretetéről tanúskodnak. Sokat foglalkoztatták a pedagógia, az oktatás kérdései. Szegeden utoljára a fölújított színház megnyitóján járt, de a Város kulturális életén mindvégig rajta tartotta szemét. Szilveszterkor, amikor telefonon boldog új évet kívántunk egymásnak, még ígérte, hogy ír a Betyárlegendák-ról, Tömörkény hasonmásban megjelentetett kötetéről. A haladék azonban, melyet a műtét után még kapott, lejárt. Nem tudjuk őt elfelejteni. Péter László Pályázati felhívás Derkovits-ösztöndijra A Művelődési Minisztérium és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége pályázatot hirdet Derkovits-ösztöndijra. A 3 éves ösztöndíj segíti a művészek- rendszeres, tervszerű munkán alapuló fejlődését. A pályázatokat a jelentkezők eddigi munkássága, művészi, emberi magatartása és az ösztöndíj időtartamára szóló művészi célkitűzései alapján bírálják el. A Derkovits Gyula-ösztöndíjra pályázhat minden olyan, 35. életévét még be nem töltött képzőművész, aki a főiskola elvégzése után önálló művészi tevékenységet tud felmutatni. Kivételes esetben olyan művész is részesülhet ösztöndíjban, aki nem rendelkezik főiskolai végzettséggel. Az ösztöndíj összege — háromévi időtartamra — havi 7 ezer forint. Az ösztöndíj odaítéléséről a művelődési miniszter dönt, az erre vonatkozó javaslatok kidolgozását és az ösztöndíj időtartama alatt a művészek munkájának figyelemmel kísérését a Művelődési Minisztérium, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, valamint a Képzőművészeti Főiskola képviselőiből alakult bizottság végzi. Az évenként megtartandó munkabemutatókon az ösztöndíjbizottság értékeli a művészek tevékenységét, A legkiválóbb eredményt felmutatók — egy évig — havi ezer forint nívódíjban részesülhetnek az ösztöndíj összegén felül. A pályázati kérelemhez mellékelni kell a jelentkezők eddigi művészi munkásságának részletes ismertetését, életrajzot, főiskolai végzettséget" igazoló irat másolatát, az ösztöndíj időtartamára vonatkozó művészi célkitűzéseket, a szakmai, ideológiai továbbképzés programját, valamint a művész eddigi munkásságát dokumentáló négy-öt alkotást. A pályázati kérelmet a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályára 1988. január 25-éig kell postán eljuttatni Budapest, pf.: 1 1884). A műveket 1988. ja: nuár 28-án és 29-én 10—16 óra között lehet bevinni az Ernst Múzeumba. (MTI) r Uj sorozat Egy régi sorozatát, a Nyitott könyvet eleveníti fel januártól a televízió. A január 21-én induló Üj nyitott könyv a magyar kiadók és folyóiratok termését kíséri majd figyelemmel, s évi tíz adásban tíz könyvet mutat be. <